Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-25 / 225. szám

1981. szeptember 25.» péntek o Tanácsülésekről jelenljüh Gyoma Tartalékos tisztek előléptetése Közelkép az üzemi demokráciáról Gyomén, a nagyközségi ta­nács tegnap délutáni ülésén többek között a településfej­lesztés helyzetéről, feladatai­ról, a termelési, műszaki és kommunális bizottság tevé­kenységéről tárgyaltak. Az első napirendhez készült elő­terjesztés szerint az V. öt­éves tervben a megyei tanács költségvetéséből biztosított fejlesztés összege 37 millió forint volt, amelyet 8,6 mil­lió forint értékű társadalmi munkával toldott meg a nagyközség. A legnagyobb feladatok egyike a lakásépí­tés volt. Az elmúlt öt évben 537 lakás épült, 213-at bon­tottak le, a növekedés 324. A nagyközségben a múlt év vé­gén a lakások száma 3701 volt, amelyből földszintes 3068. Megkezdődött a Gyoma- Endrőd közötti területen az új lakótelep kialakítása, a közműhálózat kiépítése. Kondoros Tegnap két lényeges téma megvitatása szerepelt a kon- dorosi tanácsülésen. Első­ként Bájer István titkár szá­molt be az MHSZ Sallai Im­re Honvédelmi Klubjának te­vékenységéről és további fel­adatairól. Az 1980—81. évet értékelve megemlítette, hogy a laktanyalátogatáson kívül filmvetítéssel, előadások és honvédelmi napok szervezé­sével igyekeztek tartalma- sabbá tenni a munkát. A klub szép eredményeket ért el a tartalékosok és a sor­kötelesek képzésében is. Pél­dául a lövészkupa járási ver- séhyen — férfi egyéniben — kondorosi versenyző szerez­te meg az első helyet. Végül a titkár az MHSZ-nek a szo­cialista hazafiságra való ne­velés és a honvédelmi kész­A település vízellátását a Gyoma-Endrőd közös vízmű fejlesztésével biztosítják. Az V. ötéves tervben 77 kilomé­ter hosszú vezetéket építet­tek, mely azt jelenti, hogy minden belterületi utcában ott a víz. Megépült 176 köz­kifolyó, egy 600 köbméteres víztorony, és 1500 lakásba, il­letve udvarra történt meg a vízbekötés. A VI. ötéves tervben to­vábbra is a lakásépítés a fő feladat. A tervek szerint Gyo- mán és Endrődön mintegy 400-zal nő a lakások száma a mostani tervidőszakban. Foly­tatódik a két nagyközség kö­zött készülő vízmű építése, amelyre 8,5 millió forint áll rendelkezésre. Csatornaépí­tésre 16 millió forintot for­dítanak. Továbbra is jelen­tős összeget fordítanak az út­hálózat és a közvilágítás kor­szerűsítésére. s, f. ség, képesség fontosságáról beszélt. A második napirendi pont­ban a testület dr. Herceg Fe- rencnének, a művelődésügyi és egészségügyi bizottság el­nökének beszámolóját hall­gatta meg, amely a tanácsi és nem tanácsi szervek szo­ciálpolitikai tevékenységét elemezte. A különböző szo­ciális segély címén kifizetett összeg tavaly megközelítette a 770 ezer forintot, s az idén az erre a célra előirányzott tétel már meghaladja a 840 ezer forintot-. A határozati javaslatokkal kapcsolatos, hopv mind a tanácsi, mind a nem tanácsi szervek tovább­ra is nagy figyelmet fordíta­nak a szociális gondoskodás­ra szoruló egyének felkuta­tására. Békésszentandrás Először a közrend és köz- biztonság helyzetét, majd az alsófokú oktatás témakörét tárgyalták meg tegnap a ta­nácsülés résztvevői. Az első napirendi ponttal kapcsola­tos az a megállapítás,, hogy a bűncselekmények száma lé­nyegesen nem változott az utóbbi években. Az esetek többségét a személyi tulaj­don sérelmére követték el, míg a társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűncselek­mények száma csökkenő ten­denciát mutat. Ez egyebek között azzal is magyarázha­tó, hogy a termelő üzemek egyre nagyobb gondot fordí­tanak az anyagi javak vé­delmére. Az előadó a meg­előző munkára utalva hang­súlyozta: ezentúl is szükség van az önkéntes rendőri cso­port és a lakosság aktív köz­reműködésére, segítségére. Greksza György, az általá­nos iskola igazgatója beszá­molójában részletesen szólt az oktató-nevelő tevékeny­ség eredményeiről, az intéz­mény kiterjedt kapcsolatai­ról, a nevelők élet- és mun­kakörülményeinek alakulásá­ról, valamint az új iskolaát­adásával összefüggő felada­tokról. A vita után a tanács­ülés a tanulás, illetve tanítás feltételeinek további javítá­sára, a pedagógus szolgálati lakások felújítására vonatko­zó határozatot fogadott el, majd ügyrendi és egyéb kér­désekről tárgyalt. B. I. Tegnap délelőtt a közelgő fegyveres erők napja alkal­mából ünnepélyes előlépteté­sekre került sor Békéscsabán. 'A jelentés beadását követően Juhász András alezredes, a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnok- -ság vezetője köszöntötte a megjelenteket, s külön az elnökséget, amelynek tagjai között voltak a megyei párt-, állami és társadalmi szer­vek, valamint a társ fegyve­res erők meghívott képvise­lői is. A Himnusz elhangzá­sa, majd az ide vonatkozó parancs felolvasása után a magasabb rendfokozatba lé­pett tartalékos tiszteknek, tiszthelyetteseknek a megyei parancsnok gratulált. Rövid beszédben méltatta az ese­mény jelentőségét, s befeje­zésül jó erőt, egészséget kí­vánt további munkájukhoz. Az ünnepség az Interna- cionálé hangjaival ért vé­get. Búzatermesztők tapasztalatcseréje Kondoroson A Körösök Vidéke Tsz- szövetség tagszövetkezeteinek búzatermesztői tegnap, szep­tember 24-én délelőtt Kon­doroson vitatták meg a ka­lászos gabonatermesztés idei tapasztalatait és teendőit. A tanácskozást Eke Sándor, a tsz-szövetség megbízott tit­kára köszöntötte, majd a házigazda termelőszövetke­zet, a kondorosi Egyesült Tsz búzaágazatának eredménye­it elemző vitaindítót követő­en három rövid előadás hangzott el a fajtapolitiká­ról, a KITE intenzív gabo­natermesztési programjáról, illetve a Körösök vidékén gazdálkodó tsz-ek búzater­mesztéséről. Az előadásokat követő vi­tában szót kért a tanácsko­zás munkájában részt vevő Csatári Béla, a megyei párt- bizottság titkára is, aki arra szólította fel a gabonater­mesztés vezető szakembere­it, hogy az optimális vetés­időt kihasználva, az őszi munkák jó szervezésével alapozzák meg az elkövetke­ző gazdasági év sikereit. A _ vitában felszólalók többsége saját üzemük gya­korlatának tanulságaival gaz­dagította a tapasztalatok tár­házát: az endrődí Lenin, a békéscsabai Lenin és a sar- kadi Lenin Tsz agronómusai, ágazatvezetői nyilatkoztak többek között a búza előve- teményeiről, a fajtákról és a vetőmagról, a korszerű ta­lajművelési és tápanyagellá­tási módokról, de hasznos tanácsokat kaptak a búzater. mesztők a tanácskozáson fel­szólaló növényvédő és vető­magtermesztő szakemberek­től is. K. E. P. A Kürös-Berettyói Vízgazdálkodási Társulat dolgozói és gé­pei javában munkálkodnak a csatornák karbantartásán. Munkájukat nagyban könnyíti a bozótirtó gép, amely a bél- megyeri Új Barázda Tsz csatornáinak rendbe hozásán dol­gozik Fotó: Fazekas László Vetélkedők az elek! Lenin Tsz-ben (Tudósítónktól) . Az eleki Lenin Termelő- szövetkezet a nagyközségi művelődési házzal közös szer­vezésben útjára indította a 6 fordulóból álló, 6 hónapon át tartó „Ki mit tud a me­zőgazdaságról ?” című vetél-'», kedősorozatát. A feladatiapós módszert örömmel fogadták a tsz-tagok. A kérdések meg­válaszolására 2. hét áll ren­delkezésükre. Ismereteket szerezhetnek a község mező- gazdaságának múltjáról, je­lenéről és jövőjéről. Betekin­tést nyerhetnek a megye, ha­zánk, s a világ mezőgazdasá­gának történetébe, problé­máiba. A februárban véget érő vetélkedősorozat győzte­sei szovjetunióbeli jutalom- utazáson vehetnek részt. Topa Sándorné Homályosan még emlékszem Közeledik a gyermekkönyvhét Arra ugyanis, hogy milyen a jó ivóvíz. Ami jobban frissített, mint a ma forgalomban levő legszuperebb üdítő ital. Csakhogy emlékeim egyre homályosabbak. Mint a víz, amelyet mostanság innom rendeltetett. S eközben azon is elmeditáltam, vajon előrcrukkolásunk a világ sörivóranglistáján nincs-e közvetlen összefüg­gésben az ivóvíz egyre romló állapotával? Kiszáradó torkom néha még felidézi annak a gyer­mekkori ártézi kútnak az emlékét, ahova két kannával vidáman jártam a nagy locsolások, hancúrozások, s jó­ízű kortyolgatások reményében. De ez már csak álmaimban van így. Mert a valóság az, hogy a csapból zuhogó vízben még fürdeni sincs mindig gusztusom, nemhogy inni belőle. A kád aljára ülepedő sár és homok látványához pedig már hozzá­szoktam. De a zavaros, enyhén vöröses és ugyancsak kellemetlen szagot árasztó vízzel telt pohár sehogy sem kelti fel bennem az ivóvíz képzetét. Mit tegyek? — töprengtem minap az előbb már vá­zolt minűségű vízzel telt pohárral a kezemben. Aztán eszembe jutott egy mondóka: „Víz, víz, tiszta víz. Ha nem tiszta, vidd vissza, ott a szamár, megissza”. Jó, jó — gondoltam. De hol találok a megyeszékhe­lyen szamarat? „ „ _ November 30. és decem­ber 6. között ismét megren­dezik — immár negyedik al­kalommal — a gyermek­könyvhetet — határozta el az országos gyermekkönyv­hét szervező bizottsága mi­napi ülésén. E könyvsereg­szemle változatlan jelmonda­ta: Olvassatok mindennap! Ebből az alkalomból 22 új könyvet jelentet meg — több százezer példányban — a Móra Ferenc Ifjúsági Kiadó. Az akcióhoz a Zeneműkiadó két, a Közgazdasági és Jogi, valamint a Medicina Kiadó egy-egy újdonsággal csatla­kozik. A gyermekkönyvhét ünne­pi megnyitóját Kaposvárott, a Togliatti Megyei Könyv­tárban rendezik, ahol zenés irodalmi műsorral, s könyv­kiállítással is várják a leg­ifjabb olvasókat. Minden korosztály megta­lálja majd a neki szóló könyvcsemegét. Az olvasni még nem tudó óvodás korú gyermekeknek ajánlják Arany Lászlónak A kiskakas gyémánt félkrajcárja című meséjét. A kisdobos kor­osztály olvasmányai között szerepel Makszim Gor­kij Ahogy én tanultam cí­mű műve, amely a Már tu­dok olvasni sorozatban hagy­ja el a nyomdát. Belle és Sebastien a címe Cecile Aubry regényének, amely az úttörő korosztálynak aján­lott olvasmány. Az olvasás örömét már megélt fiataloknak szól Jo­seph Joffo első regénye is,- az Egy marék játékgolyó, amelyet eddig 17 nyelvre for­dítottak le, s magyarul most először jelenik meg. Q tanácskozás már harminc perce tar­tott. Az utolsó sor­ban ülők feszengtek a szá­mok hallatán. Néhányan ki­mentek a teremből, pedig az előadó már végére ért a fel- sőrolásnak. Majd felemelte a hangját, s elmondott néhány unalomig ismételt fogalmat. Szólt a termelékenységről, a munka hatásfokának javítá­sáról, meg az üzem- és mun­kaszervezésről. Az egyik munkás szívesen elmondta volna, hogy hetek óta csak kínlódik a gépével, műhelyükben az emberek gyakran dohognak az anyag- ellátás zavarai miatt. De at­tól tartott, hogy egy ilyen magvas előadás után esetleg megszólják a kicsinyes gon­dok felemlegetése miatt. így érezhették mások is, mert a termelési tanácskozáson mindössze egyetlen jember szólt hozzá. A fórum meg­rendezését viszont dokumen­tálni tudták, ezzel kötelezett­ségüknek eleget tettek. Néhány évvel ezelőtt alig­hanem sok üzemre illett az üzemi demokrácia fórumai­ról festett ilyen, és ehhez ha­sonló közelkép. De badarság lenne tagadni, hogy napja­inkban nincs egyetlen gyár, intézmény, vagy szövetkezet, ahol a munkahelyi fórum vi­tái az érdektelenségbe fullad­nak. Erre utalnak a népi el­lenőrök vizsgálatai, akik a közelmúltban országszerte azt vizsgálták, hogy a munkahe­lyi demokrácia fórumai mennyiben felelnek meg a felsőszintű határozatok kö­vetelményeinek, és mennyi­ben segítik társadalmi és gazdasági tennivalóink meg­valósítását. A tapasztalatok összegzése még tart, ám egy- egv megyei vizsgálat megál­lapításai egyaránt jelzik az üzemi demokrácia intézmé­nyének eredményeit és fo­gyatékosságait. Példák persze akadnak ilyenek is, meg olyanok is. Az azonban megállapítható, hon” az üzemek és intézmé­nyek a felettes szervek irányelvei alapján általában törekedtek az üzemi demok­rácia fórumaira tartozó kér­dések megfogalmazására, ha­táskörének megállapítására, és ez már önmagában is elő­relépést jelent. Javult a fó­rumokról készült jegyző­könyvek, a dokumentáció színvonala is. Adminisztrálni tehát már tudunk. Koránt­sem lehetünk azonban elége­dettek, mert az üzemi de­mokráciát nem a papírok, hanem a'tartalmi munka mi­nősíti. Még annál a vállalat­nál is, ahol a népi ellenőrök kérdéseire a megkérdezett munkásoknak csaknem a fe­le azt válaszolta, hogy nem ismeri az üzemi demokrácia fórumait, nincs tisztában az­zal, milyen mértékben, van joga beleszólni munkahelyi környezete formálásába. Az pedig még a jól működő fó­rumok esetén is gyakoribb, hogy a résztvevőket nem tá­jékoztatják arról, milyen kérdésekben várják vélemé­nyüket, miben számítanak javaslataikra a műhelymeg­beszéléseken és termelési ta­nácskozásokon. Nem megle­pő hát, ha. sok véleménnyel, javaslattal leszünk szegé­nyebbek azért, mert felké­születlenül sokan nem akar­nak a kollektíva nyilvános­sága elé állni. Nem emeli e fórumok rangját, hogy az. egyik üzem­ben megkérdezett munkások egyötöde érzi csupán úgy, hogy felszólalására odafi­gyeltek, szavának volt ered­ménye. Mert még napjaink­ban is gyakran előfordul, hogy válaszra sem méltatják (néhol meg egyenesen okve- tetlenkedőnek tartják) az \ üzem vagy a szövetkezet éle­tén jobbítani szándékozó fel­szólalókat. Néhol még erre sem ügyel­nek. Mint például abban a vidéki gyáregységben, ahol a vezetők közötti torzsalkodás miatt a szükségesnél ritkáb­ban jut idő a munkahelyi . demokrácia fórumainak ösz- szehívására. Ha mégis, ak­kor a vállalat központjából érkező küldöttek olykor gú­nyos megjegyzéssel elinté- zettnek vélik a válaszadást. A jogos igényekre és a ja­vaslatokra pedig jószerivel már nem is figyelnek. így fordulhatott elő, hogy a gyár­egység ötszáz dolgozója évek óta hiába panaszolja: a rossz munkakörülmények és az egyetértés hiánya miatt évek óta csak képességeinek tö­redékét képes kamatoztatni. Még az ötéves terv felada­tainak megfogalmazásakor sem vették figyelembe a vá­ros munkásainak észrevéte­leit, javaslatait. Nem kétsé­ges, hogy ilyen esetben az egyéni, a csoport és az össz­társadalmi érdek egyaránt csorbát szenved. A követésre érdemes ese­tek száma pedig olykor las­sabban szaporodik a kívána­tosnál. De már ilyenekkel is lehet találkozni. Egyre több munkahelyi vezető igényli a beosztottak beleszólását. Mert rájöttek, hogy közös töprengéssel enyhítik a meg­levő gondokat, elháríthatják a termelőmunka gátjait. És ezekben az üzemekben ki-ki részt vállal a tennivalókból. Az egyik ipari szövetkezet­ben pedig a tagság „odáig merészkedett”, hogy a rosz- szul végzett munkára és a vezető magatartására hivat­kozva nem szavazták meg munkahelyi felettesük pré­miumát. Talán egyedi a pél­da, ám az eset mégis bizo­nyítja, hogy van, ahol ko­molyan veszik a munkahelyi demokráciát. Rájöttek, hogy a bírálattól nem dől össze a világ, csupán a kollektíva ösztökéli jobb teljesítmény­re vezetőit. példák tehát sokfé­lék. Van, ahol a ja­vaslatok jelentős hanyada valósággá válik, másutt meg az észrevételek tizedére sem kapnak választ a felszólalók. Pedig abban a munkahelyi vezetők is egyet­értenek, hogy az üzemi de­mokrácia fórumai nem csu­pán a tájékoztatásra, a jo­gok és kötelességek össz­hangjának érvényesítésére al­kalmasak, hanem hatással vannak a munkahelyi közér­zetre is. Erről pedig tudjuk, hogy gyakran meghatározza az egyén munkakedvét és jelentős mértékben a munka­teljesítményét is. Császár Nagy László Magyar—csehszlovák vízügyi tárgyalások Háromnapos magyar—cseh­szlovák vízügyi tárgyalások fejeződtek be csütörtökön Győrött. A két ország szak­értői áttekintették a határ­folyókon esedékes ár- és bel­vízvédelmi teendőket, s meg­állapodtak a közös ár- és bel­vízvédelmi intézkedési terv­ben. A Dunán, az Ipolyon, a Hernádon, a Sajón, a Bodro­gon és a Tiszán több mint 300 kilométer hosszú a kö­zös határszakasz Csehszlová­kiával. A leginkább érintett két folyó a Duna és az Ipoly; mindkettőnél 142 kilométer hosszú a közös határszakasz. A Dunán mindkét ország nagyarányú töltéserősítési programot hajtott végre, és korszerűsítették a belvízvé­delmi hálózatot is. Az együttműködési prog­ram tartalmazza a rendsze­res információcserét is. A két ország határ menti víz­ügyi szervei rendszeresen tá­jékoztatják egymást az eset­leges ár- és belvízveszélyről, s az azok elhárítására ho­zott intézkedésekről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom