Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-18 / 219. szám
1981. szeptember 18., péntek Miért népszerű a nagyszénási MSZBT-tagcsoport? „Mi békét, munkát akarunk, hogy rendbehozzuk birtokunk, a Földet, mindenik hazát, ez a mi dolgunk és jogunk.” (Zelk Zoltán: Kommunisták) Azzal kezdjük, hogy egy évvel ’ korábban jöttem ... Jövőre lesz ugyanis a 10 éves jubileum, s miután nagy becsben tartjuk a kerek évfordulókat, hajlamosak vagyunk alig észrevenni a közbülsőket, meg a hétköznapokat. Amiről azonban most szó lesz, az szerencsére nem ismer határokat, kerek és nem kerek évfordulókat. A barátság az, amelynek jegyében 9 évvel ezelőtt létrejött a nagyszénási Október 6. Tsz-ben a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportja. Persze a barátság itt sem 9 éves, hanem több évtizedes, hiszen Nagyszénást már a felszabadulás előtt úgy emlegették: „Sok itt a szovjet szimpatizáns”. Többeket meg is hurcoltak ezért a szimpátiáért annak idején. Ez volt a múlt. A jelen: a közelmúltban a tsz pártbizottsága értékelte az MSZBT-tagcsoport munkáját. Részlet a tájékoztató jelentésből: „Az MSZBT-tagcsoport szövetkezetünk jogelődjében, a Lenin Tsz-ben alakult meg 1972-ben. A cél a megalakulás óta azonos ér. vényű: a magyar—szovjet kapcsolatok erősítése, egymás eredményeinek megismerése, a barátság elmélyítése.” Mit tettek ezért, hol tartanak ebben ma? Beszélgető- partnereim: Apáti Nagy Gábor ügyvezető elnök, a tsz főállattenyésztője, Boér E r- nőné könyvelési csoportveze. tő, Gyenge Antal villanyszerelő, az üzemi KlSZ-bizott- ság titkára és Szabó Mi- hályné ágazatvezető. Tagja még az elnökségnek, de egyéb elfoglaltság miatt nem tudott jelen lenni Frák János nyugdíjas és Szabó Árpád művelődéspolitikai előadó. Frák Jánost 1976-ban az MSZBT aranykoszorús jelvényével tüntették ki. A bemutatáshoz hozzátartozik még valami. Az elnökségben a csaknem 10 év alatt több személyi változás történt, de az ügyvezetői elnöki teendőket a megalakulástól Apáti Nagy Gábor látja el. öt az a megtiszteltetés érte, hogy az MSZMP XII. kongresszusa a Központi Bizottság tagjai sorába választotta. Amikor ezt szóba hozom, azt mondja, ebben a kollektíva elismerését is látja. Nem is időz tovább személyénél, bár szívesen faggatnám, hiszen e két megbízatás így együtt meglehetősen ritka. — Azért javasoltam, hogy soroljuk fel az elnökség valamennyi tagját, mert nálunk nemcsak az elnök dolgozik, hanem a többiek is — kezdi. — Éves programtervezetünk összeállításakor az adott rendezvény mellett feltüntetjük annak a nevét, aki azt szervezi. így például a Győzelem Napjáról való megemlékezést Frák János vállalta, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának meglátogatását Szabó Árpád intézte, a szovjet fiatalokkal levelező úttörőkkel a találkozást Boér Ernőné szervezte. Ez utóbbiról hadd beszéljen ő maga. — Alapelvünk a fiatalokkal való foglalkozás — mondja. — Ennek jegyében határoztuk el, hogy vendégül látjuk a 4048-as úttörő- csapat azon tagjait, akik szovjet pajtásaikkal leveleznek. Ez újszerű kezdeményezés volt, magunk is kíváncsian vártuk, milyen eredménnyel jár. Nos, elmondhatjuk, hogy kiválóan sikerült. A gyerekek egyenként elmondták, hogy kivel, mióta leveleznek, és miről írnak egymásnak. Mi meg elmondtuk nekik, milyen a termelőszövetkezet, ahol szüleik is dolgoznak, és mit csinál a tagcsoportunk. A gyerekek örültek, hogy van, aki odafigyel a levelezésükre, amelyhez a tsz-ről szóló tájékoztatónkban sok témát kaptak. Valamelyikük meg is jegyezte: „No, lesz miről írnom a következő levélben.” A fiataloknál maradva Gyenge Antal, az üzemi KISZ-bizottság titkára elmondta, hogv a Hősök városai — városok hősei vetélkedőt a KISZ csapata nyerte, és az országos területi döntő házigazdái is voltak. — Kilencszáz dolgozó tagunk van, és nem az elöregedés, hanem az ellenkezője a jellemző — folytatja Apáti Nagy Gábor. — Mind több az egyetemet, főiskolát, szakiskolát végzett fiatal, érthető, hogy építünk rájuk, foglalkozunk velük. Ismét az üzemi pártbizottság előtt szereplő tájékoztató jelentésről esik szó, kérek belőle egy példányt. Mondja az ügyvezető elnök: „Vidd el, Antikám, fénymásoltasd le.” öt perc sem telik bele, hozzák több példányban, s közben új felismeréssel leszek gazdagabb: úgy látszik, nemcsak a fotocellás vetőgép, hanem már a fénymásoló is hozzátartozik a korszerű mezőgazdasági nagyüzemhez. Lapozzuk az elmúlt évek munkáját összegző írást, amelyből kiderül, hogy volt program bőven. íme néhány belőlük. Szerepelt a községben a déli hadseregcsoport művészegyüttese, a penzai táncegyüttes, járt a tsz-ben Komszomol-delegáció, szakemberküldöttség, élén a szovjet mezőgazdasági miniszter- helyettessel, nyertek vetélkedőket, rendeztek kiállításokat, négyszáz-egynéhány magyar nyelven megjelenő szovjet lapot járatnak, olvasnak, évente többen megfordulnak a Szovjetunió különböző tájain. No, meg a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában tett látogatások. Ehhez van az elnöknek egy külön sztorija. — Amikor az éves munkatervet összeállítottuk, úgy voltunk vele, ne szerepeltessük mindig ugyanazokat a rendezvényeket, még megunják, inkább csak az újakat írjuk be. Mivel a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának látogatása is több éve rendszeres, kihagytuk, gondolván, erről úgy is tudják, hogy meglesz. Amint elkészült a terv és kiosztottuk, azonnal jöttek az emberek reklamálni, mi van, miért nem megyünk Pestre, talán nem voltak jók ezek a programok? Mondtuk, megyünk, de nem akartuk minden évben leírni ugyanazt a tervben. Nem baj, válaszolták, vegyük csak bele. így hát újra legépeltük az egészet, benne a budapesti programmal. Ezek népszerűségének magyarázata, hogy jól szervezettek, sok új ismeretet és szórakozást nyújtanak. A házban egy szakavatott vezető kalauzolja a csoportot a különböző kiállításokra, filmvetítésekre. Ezután közös ebéd következik a Bajkál- ban, délután és este pedig színház-, vagy egyéb kulturális program. Érthető hát, ha hiányolják ennek elmaradását. De mással is jártak már így. Ugyancsak az előbb említett, nehogy unalmas legyen meggondolásból, nem vették be a tervbe az évenként szokásos vetélkedőt. Jött a reklamálás, utána a kiegészített program, no és egy tanulság: nem feltétlenül attól unalmas valami, hogy ismétlődik. — Azt hiszem ekkor döbbentünk rá, mit is ér a tagcsoportunk munkája — summázzák valamennyien. — Nem névlegesen, hanem ténylegesen működik, tekintélye van a tsz-ben, a faluban, és legfőképpen ismerik az emberek. Ennél nagyobb elismerés nem is kell. Seleszt Ferenc Országos karikatúrapályázat Ismét meghirdeti az 1980- ban nagy sikerrel elkezdődött országos karikatúrapályázatot a KISZ kecskeméti városi bizottsága. A pályázat jeligés (név, cím, életkor borítékban); s maximum 3 alkotással lehet nevezni. Idén a politikai humor (napi problémáink, belpolitika stb.) témakörben lehet beküldeni alkotásokat. Ajánlott technikák és témák: színes vagy fekete-fehér rajzok, grafikák; fotómontázsok; karikatúraszobrok, humoros tárgyak, bábok; eddig még ki nem talált, fel nem fedezett technikák, módszerek, ötletek. A zsűri az első három helyezett pályamű alkotóját kétezer, ezerötszáz, illetve ezer forint jutalomban részesíti. Közönségdíjat is odaítélnek majd a kiállításon leadott szavazatok alapján. A pályaműveket 1981. október 20-ig lehet beküldeni a KISZ kecskeméti városi bizottsága címére (6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A). Az alkotásokat kiállításon mutatják majd be. L. J. Apáti Nagy Gábor ügyvezető elnök — balról —, Boér Ernőné, Szabó Mihályné, Gyenge Antal a tagcsoport idei munkatervét tekinti át Hátrányos helyzetűek — Magyarországon II Házi Jogtanácsadó augusztusi számából A Házi Jogtanácsadó eddig is számos kiadvánnyal, jogi segédlettel és útmutatóval sietett a jogkereső állampolgár segítségére. Augusztusi kiadványa ösz- szefoglalja, egységes keretbe gyűjti azokat a hasznos ismereteket, amelyekből mindenki, akinek hivatalos ügye van, szükség szerint meríthet. „Hivatalos ügyeink és a tanácsok” című összeállításában a tanácsok állami szervek közötti helyét, szerepét mutatja be. Tájékoztatást ad a tanácsi intézményekről, vállalatokról, üzemekről, s részletesen ismerteti a lakossági ügyek intézésének általános szabályait. Ebben a számban kezdődik a tanácsi szervek hatáskörébe tartozó, gyakrabban előforduló hatósági és egyéb ügyekre vonatkozó főbb szabályok ismertetése. Ez az ügyintézési ABC minden tárgyszónál röviden ismerteti az egyes témákra vonatkozó elengedhetetlen tudnivalókat, s felsorolja a vonatkozó jogszabályokat, megkönnyítve ezzel az ügyfelek és az ügyintézők munkáját. Teljes terjedelemben közli a Házi Jogtanácsadó a Jogi esetek júniusi adásának anyagát is. L. J. Több fogyasztási cikk az NDK-ból Jelentős, összesen 40 millió rubel értékű üzletkötéssel tért haza a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat kereskedődelegációja a napokban véget ért őszi lipcsei vásárról. Jórészt jövő évre szóló importmegállapodásokat írtak alá NDK-beli partnereikkel, de mintegy ötmillió rubelért el is adtak különféle magyar játé- .kokat, konfekcióipari cikkeket és Fabulon-készítménye- ket. Az importtételek közül kiemelkedik néhány új fogyasztási cikk, amelyekből eddig még nem vásárolt külkereskedelmünk; ilyenek például a kvarcórák és sokféle játék, elsősorban villanykisvasutak. A korábbinál nagyobb választékban vettünk NDK-beli csillárokat, háztartási fém- és műanyag árut, evőeszközöket és elektromos háztartási készülékeket, például hőfokszabályozós vasalókat és konyhai kisgépeket, valamint háztartási porcelánt, vegyi cikkeket, kozmetikumokat és tapétákat. A lipcsei üzletkötések alapján 1982-ben bővül a hazai üzletekben az NDK textilipari kínálata is, egyebek között pamut méteráruból és fésűsszövetekből. szőnyegekből, függönyökből. esernyőkből, harisnyából. valamint gyermek- kocsiból és hangszerekből is. Ilyen gazdagok vagyunk!? — pillant ránk gunyoros kérdésével a könyvesboltok kirakatából Mezei András könyve. Hogy a címben megfogalmazott irónia mennyire indokolt, azt többek között az egyik minap megtartott országos tudományos tanácskozás is igazolja. A Magyar Szociológiai Társaság II., Budapesten (Kőbányán) megrendezett tanácskozása ugyanis éppen arra kereste a választ, hogy milyen szegények vagyunk. Mármint hogy az ország lakosságának mely rétegeire, s milyen mértékben érvényes ez a súlyos történelmi és érzelmi töltetet hordozó jelző itt és most hazánkban. Egyáltalán, érvé- nyes-e, s egy látszólag körmönfontabb fogalmazás nem fejezi-e ki jobban a helyzetet? Az utóbbi másfél évtizedben nem kevés elvi vita, gerjesztett indulatok és spontán hangulatok kavarogtak körülötte — miközben a társadalomirányítás átgondoltan vagy egy-egy nekilendüléssel igyekezett intézkedéseket foganatosítani, melyek között hosszabb vagy rövidebb távon egyaránt akadtak hathatósak és céljukat el nem érők is. A szociológusok, közgazdászok, demográfusok, szociálpolitikai intézmények képviselői, a társadalomtervezés elméleti és gyakorlati szakemberei mindazonáltal a jelenlegi helyzet alapos elemzésének igényéből indultak ki, és a konkrét, közelebbi és távolabbi tennivalók állnak vizsgálódásaik, állásfoglalásaik és vitáik középpontjában, melyek azok a kérdések, amelyet a problémakör tudományos kutatása előtérbe állított, s közben arra törekedtek, hogy megvilágítsák a hátrányos helyzet mibenlétét. tisztázzák a „hátrányos helyzet” és a „szegénység” fogalmak tartalmi különbségeit. A kutatók és politikusok, az elméleti és a gyakorlati szakemberek írásaikban és az említett gyakorlati konferencián is felvetették és vizsgálták a szociálpolitika hatékonyságát és illetékességét a szegénység elleni küzdelemben, a szociálpolitika eszköztárának bővítési lehetőségeit — összefüggésben a szociálpolitika és a gazdaság- Dolitika együttműködési lehetőségeinek bővítésével. Átfogó és megbízhatóan pontos képet adtak arról, hogy mely társadalmi rétegekből kerülnek ki a hátrányos helyzetű csoportok, milyen rétegekben gyakori a hátrányok halmozódása, ahol már kínzó feszültségeket okoz, és gyakran „bővítetten” újratermelődik a következő generációkban. A mindennapi eleven szemlélet, valamint a tudományos igényű vizsgálatok számára egyaránt kézenfekvő, hogy ma Magyarországon az alacsony jövedelem, a rossz lakáskörülmények, az alacsony iskolai és szakképzettség, az öregkor, s a vele járó szerepvesztés, valamint a deviáns magatartás azok a tényezők, melyek egyenként és egyidejűleg különösen okai annak, hogy valaki hátrányos helyzetűvé válik. Az viszont, hogy a fenti tényezők milyen társadalmi rétegekben és alré- tegekben vagy az ország melyik tájegységében milyen gazdasági s egyéb közreható aktuális tényezők hatására válhatnak túlsúlyossá, s még inkább, hogy miként lehet ezt valamilyen valószínűséggel is előre látni — ez már a korábbinál precízebb, megalapozottabb vizsgálatokat igényel. Ezt a követelményt egyébként sokan megfogalmazták, tervezésüket sürgették — éppen egy általánosan jelentkező igény jegyében, amely egyéb vonatkozásban is elengedhetetlennek tartja a társadalmi önismeret növelését a társadalomirányítás, a társadalomtervezés eredményessége érdekében. Nagy súllyal merül fel a hátrányos helyzetűek számának csökkentését, mérséklését célzó rövidebb-hosszabb távú intézkedések stratégiájának kidolgozása. Abban — úgy tűnik — egyetértés van, hogy e témában hiányzik egy korszerű, átfogó és kidolgozott szociálpolitikai koncepció, gyakran csupán kampányfeladatokat fogalmazunk meg. Ugyanakkor a felelős vélemények azt is figyelembe veszik, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben nincs lehetőség látványos, gyors és nagyszabású akciókra, s a meglevő eszközökkel ésszerűen gazdálkodva — s -kiegészítve a jószándékü társadalmi kezdeményezésekkel — van mód arra, hogy a korábbinál hathatósabb intézkedések szülessenek. S a közvetlen feladatok sorában ki kell emelnünk a családnak — mint a társadalom szerveződésének egyik „műhely”-ének fontosságát. A társadalmi hátrányok kialakulását megelőzendő éppen a család helyzetének stabilizálása a feladat.-Különösen érvényes ez például olyan családoknál, ahol a családtagok különböző gondozóintézmények (elvonó, pszichiátriai rendelő, nevelőotthon, javítóintézet...) „ellátásban” részesülnek. Egyesek szerint ilyen esetben ezen intézmények összefogott és hatósági jogkörű intézkedésére lenne szükség. A széles körű vitákban számos javaslat fogalmazódott meg. sürgető felhívás hangzott el, többnyire jószándé- kúan, a társadalomirányításnak címezve. Abban azonban általában megvan az egyetértés, hogy a hátrányos helyzetűek száma, növekedésük csak átfogó, hosszú távú és megalapozott vizsgálatokon alapuló koncepciókra épülő szociálpolitikával csökkenthető,* mérsékelhető és előzhető meg a 80-as évek Magyar- országában. Pál László Pápa első szállodája lesz a volt Eszterházy-várkastély egykori gazdasági épületéből. A képen: a várkastély szomszédságában látható az épülő új várszálló, amely a stílus megőrzése mellett teljes szerkezeti megerősítést kapott (MTI-fotó: Kozák Albert felvétele — KS)
