Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
1981. augusztus 9., vasárnap Ádám Erzsébet estje Gyulán Vadrózsák, virágozzatok! Amikor nemrég Kolozsvárott megvásároltam Ádám Erzsébet Vadrózsák' című lemezét, még nem tudtam, milyen kincsre leltem. Kíváncsian tettem fel otthon a lemezjátszóra, és amikor megszólalt a havasi kürt tiszta hangja, már sejtettem, hogy olyat fogok hallani, amit eddig még nem. És nem csalódtam. Ádám Erzsébet hangját úgy figyeltem, mint valami távolból induló, egyre erősödő, tiszta üzenetet. Az erdélyi népköltészet századokon át megőrzött üzenetét. „Nyelvünk több ezer éves fejlődésének párlata: a székely népköltészet. Nem az ősiség gyanús bódulatában mondjuk ezt, hanem Kriza János Vadrózsáinak jobb megértése végett. Az emberi szemléletnek e különös formákba kristályosodott csodái hosszadalmas evolúciós folyamat eredményeként várják, hogy _■— kőművesfogalommal szólva — beépüljenek mai, korszerűnek nevezett kultúránkba” — írja a lemez hátsó oldalán Sütő András. Ahhoz, hogy a székely népköltészet mához szóló üzenetét, a mai ember lelkében fölfedezhető tartalmát valaki úgy szólaltassa meg, hogy eközben fikarcnyi csorbát se szenvedjen az eredetiség, nagy-nagy művészi alázat szükséges. Ádám Erzsébet, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozatának művésze nincs híján ennek az alázatnak. Mégpedig azért, mert tudja: elhivatottság nélkül nincs művészet! Az ő elhivatottsága pedig — bevallottan — az, hogy Erdély hányatott történelmű, sorsú népének hangot adjon a pódiumon. Ezt teszi a romániai magyar líra bemutatásával, — első nagylemezének, a Harangtisztánnak anyaga állt össze ilyen válogatásból —. vagy a múlt felelevenítésével. Az utóbbiak sorában sajátos helyet foglal el Móricz Zsigmond monodrámája, amely az erdélyi „Nap”, Bethlen Gábor emberi nagyságát és kicsinységét boncolgatja. Néhány száz év távlatából nehéz megérteni valakit, legyen az egyszerű ember, vagy uralkodó. Ha az írói zsenialitás legyőzi ezt a távlatot, s képzelőereje fényes fonalán összeköti a ma emberét egy négyszáz évvel ezelőttivel, elcsódálkozunk azon, hogy mennyire hasonlítunk hozzá. Olyan egyszerűen átérezzük Bethlen Gábor magányát, Móricz Zsigmond magányát, Ádám Erzsébet jól alakított magányát ... Az emberi érzések alapvetően nem változnak, csupán ismétlik önmagukat. Időtől és helytől függetlenül reprodukálódnak. De azért mégsem olyan egyszerű ez: ahhoz, hogy valaki érzéseket keltsen életre, istenáldotta emberség szükséges. S hogy ezt valaki közvetíteni tudja több száz, több ezer embernek, ahhoz istenáldotta tehetség kell... Ha boncolgatni akarjuk Ádám Erzsébet tehetségének összetevőit a péntek este általa előadott A nap árnyéka című monodráma alapján, amely tisztelgés volt egyben Móricz Zsigmond nagysága előtt is, mindenekelőtt drámai átélőképességét kell kiemelnünk. Teljes azonosulását, alázatos meghajlását, szolgáló, de mégis büszke, s a műhöz önmagát is hozzáadó elhivatottságát. Amely — jól látni — nem fáradtságos munka, hanem életelem számára. Rendkívüli intelligenciájú és nagy szorgalmú művész! Ügy tud megformálni egyszerre három figurát, hogy még a történelmi tényeket kevéssé ismerő nézőben sem merül fel kétely az iránt, hogy kit lát éppen most. Pillanatnyi váltással tud átalakulni büszke nagyúrrá. férjéért és férje ellen haragvó Károlyi Zsuzsannává, mágikus erejében bízó. boszorkányos-szép Báthori Ánnává. Kézen fogva vezeti végig a nézőt Móricz—Bethlen országféltő, magyarféltő gyötrődésein, hogy feloldjon az utolsó, erőt sugárzó, elszánt mondatban: „...De mégis: nyugalom. munka, láz és gyötrelem ... de mégis, mégis, csak azért is: újra munka, és újra nyugalom ...” Az éjjel tizenegykor sorra került, közel egyórás második műsora ráadás volt, és nagyszerű ráadás. Ebben erdélyi magyar és román költők verseit tolmácsolta a mindvégig lelkesen kitartó, lankadatlan érdeklődéssel figyelő közönségnek. E második részt, miként az elsőt, Hajdú Győző, az Igaz Szó főszerkesztője, Ádám Erzsébet műsorainak összeállítója, s egyúttal a művésznő férje vezette be. Iróemberes, szép szavai emlékezetesek maradnak. Arról beszélt sok más mellett, hogyan él a magyartudat Ka- I nadában, az Egyesült Álla- i mokban, a világ minden ré- I szén, ahová szétszóródott — s hová nem? — ez a kis, de a kötőanyagot lelkében hordozó nemzet. Küldetésünk, hogy szétszórtságunk ellené- ■ re őrizzük ősi kultúránkat, I méghozzá a maga eredetiségében. Kötelességünk, hogy tanuljuk meg, hivatásunk, hogy ápoljuk a világirodalomban is egyedülállóan szép népköltészetünk eredeti nyelvét! Ebben és egymás iránti gyöngédségben legyünk csak fanatikusak. Ezerszer hajoljunk meg egymás előtt, de egyszer se törjünk meg. Az elhangzó versek teremtette gondolati inspiráció, a magyar és román nyelven is elhangzó költemények, a közös anyára boruló szülőföldszeretet. a történelmi sorsközösségből táplálkozó együtt élés dalai voltak e lírai vallomások, amelyek szívtől szívig hatoltak. Ádám Erzsébet erénye többek' között a missziós feladatot is teljesíteni tudó tiszta kiejtése, nyelvünk szépségét, a szavak zengését ősi tisztaságban feltámasztani tudó adottsága azzal az ösztönző szándékkal, hogy tegyétek ti is ezt, vigyázzátok édes anyanyelveteket. Műsora e részének záróakkordjában Kriza János gyűjtötte balladákat hallhattunk tőle sallangoktól mentes eredetiségben. Nemcsak előadott — mi ezt szoktuk meg —, hanem meg is jelenített: képzelt partnereivel társalgott, énekelt, táncolt, szerepet váltott, de mozdulatai — művészi tudatosságából eredően — nem keltek önálló életre, nem függetleníthették magukat a mondandó szolgálata alól. Ezt az egész ráadást — amelyet már kis fáradtsággal. de nagy szeretettel tolmácsolt — első és harmadik nagylemezéből válogatta Ádám Erzsébet. A Vadrózsák székely dallamokkal kísért utolsó, szomorúan szép sorai sokáig csengtek valamennyiünk fülében: „Kiismadár, te hogy tudsz élni Mikor nem es tudsz beszélni Lám én mennyiket beszélek Mégis búbánatban élek.. A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata kiemelt feladatának tekinti a kortársi magyar képzőművészet nép* szerűsítését, a legfrissebb irányzatok, alkotások közzétételét könyv alakban. A 65. kötetéhez érkezett a Mai magyar művészet című sorozat Úri Ibolyának Gráber Margitról írt kötetével. A könyv a mai magyar festőtársadalom idősebb nemzedékének nagy tehetségű alkotóját mutatja be. Hegyi Lóránd Nádler Istvánról írt monográfiát. A szerző Nádler István pályájának bemutatására törekszik, s képet ad azokról a külföldi és hazai törekvésekről is, amelyek az alkotó A békési művelődési központban nem egy kiállítást, bemutatót rendeznek augusztusban. Juhos János és Juhos Jánosné fotókiállítása augusztus 17-én nyílik, s szeptember 1-ig tekinthető meg. Közben. augusztus 20-án egyéb látványosságra is invitálják az érdeklődőket. E napon látható először, és augusztus 23-ig tart nyitva a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat akvarisztikai szakkörének bemutatója. Ugyancsak augusztus 20- án mutatják be legjobban sikerült munkáikat, az auNemzetközi néprajzkutatók és művészeti együttesek programja Hétfőn a Győr-Sopron megyei Kópházán megnyitják a negyedik délszláv néprajzi gyűjtőtábort. Egyetemi és főiskolai hallgatók, a Magyar- országi Délszlávok Demokratikus Szövetségének aktivistái néprazj kutatók irányításával felkutatják az ország nyugati részén élő horvátok értékes néprajzi hagyományait. Tárgyi és szóbeli emlékeket gyűjtenek Beze- nyén, Kimién, Fertőhomokon és Hidegségen. A közelmúltban a mohácsi délszláv bázismúzeum munkatársai a Vas megyében élő szlovéneknél őrzött régi használati tárgyakat mentettek meg a kallódástól. A harmadik néprajzi tábor résztvevői pedig a Bács-Kiskin megyei bunyevácok portáin kopogtattak be hasonló céllal. A tököli ének-zene és táncegyüttes a délszláv nemzetiségek lakta településeken szerepel majd a következő hetekben, azután szeptember 16*án részt vesz a Vinkovci ősz című rendezvényen. A vendéglátó helybeli amatőr együttes viszonozza majd a tököliek látogatását. Jugoszláviai vendégszereplésre készül a Fáklya nemzetiségi együttes is: a Horvátországi Népművelési Intézet meghívására augusztus 28. és 31. között lipovljani nemzetiségi találkozón lép fel. Egyébként itt vendégül látják minden évben a szomszéd országokban élő nemzetiségek képviselőit. A német nemzetiségi együttesek programjai is figyelemreméltóak. A soroksári német tánccsoport például augusztus 22-én a Tolna megyei Pári és Tamási községben mutatja be produkcióit. Törökbálinton, Móron és Gánton szeptember 3 —8. között az NDK-beli son- nebergi rádiógyár 36 tagú fúvószenekara mutatkozik be a törökbálinti fúvószenekar NDK-beli vendégszereplésének viszonzásaként, munkásságával összefüggésbe hozhatók. Az 1970-es évek elején feltűnt Banga Ferenc grafikus viszonylag gyorsan tekintélyt szerzett magának a művészeti életben. A kritikusok szerint sikerét elsősorban őszinte, a gyermekrajzok naivitására emlékeztető formálásmódjával érte el. Banga Ferencet Németh Lajos, az ELTE Művészettörténeti Tanszékének vezetője mutatja be most megjelent könyvében. Az ugyancsak fiatal festőnemzedékhez tartozó Molnár Sándor több irányú munkájáról, szerteágazó tevékenységéről Fábián László irt kismonográfiát. gusztus 6. és 20. között megrendezett alkotótábor lakói. Az Alkotótábor ’81 című kiállítás bizonyára az idén is élénk érdeklődést vált ki majd a vendéglátó város művészetkedvelő közönsége körében. Ha már a bemutatókról szólunk, a helyi mezőgazda- sági szakmunkásképző intézet augusztus 20-án új kezdeményezéssel lép a közönség elé. 9 órától a Dózsa ligetben mezőgazdasági gépekből rendez bemutatót az érdeklődőknek. N. Á. Gubucz Katalin Fotó: Martin Gábor Könyvek a kortársi magyar képzőművészetről Kiállítások Békésen Óceáni mítoszok Lassacskán megszokjuk, hogy az elektronika segítsége révén olykor fantasztikus irodalmi mesék, vagy mítoszok világába is eljuthatunk Rajnai András rendező tévéjátékaiban. A Televízió 4-es stúdiójában ezúttal is nagy vállalkozásba fogtak a stáb munkatársai. Juhász Jácint fantasztikus indián díszben áll a felvevőkamera előtt — miközben ő maga díszletek és társak nélkül játszik, beszélget a kopár-kék háttér előtt a tenger ráktestű istenével. S mindez máris ott látható színes képben, a tévémonitoron. Körös-körül e fantasztikus világot megjeleníteni hívatott makettsor fémből, vagy más ismeretlen anyagokból. „Világkagyló és szivárvány” címmel forgatják az óceániai mesékből, mítoszokból megelevenedő fantasztikus tévéjátékot, amelynek főszerepét Juhász Jácint játssza. — Igen, ebben stilizált az óceáni-szigetlakó öltözékben, Maumit keltem életre, a mitikus indián hőst, ahogy a forgatókönyvírók megálmodták. Mégis, később úgy határoztunk, hogy csak Embernek nevezzük. Ember — az egyetlen ember ebben a különös világban. Mítosz hős! Ám olyan ember, hogy aki kapcsolatba kerül vele, az valamilyen módon maga is emberi tulajdonságokat vesz fel. Ez talán legsajátosabb vonása ennek az óceániai történetnek. — Miről szól a Világkagyló meséje? — Röviden arról, hogy Ember beleszeret a Napsugár lányba, Kámába, aki azonban már jegyese az ősi törvényeket jelképező Nagy Főnöknek. A lány meghal... S innen Orfeusz históriája ismétlődik meg előttünk ebben a mítoszban, mert az Ember szerelme keresésére indul és leszáll érte a Halottak Birodalmába, is, hogy visszahozza. — Honnan került elő ennek a tévéjátéknak az alapanyaga? — Az óceáni kultúra ösz- szegyűjtött mítoszaiból, meséiből állt össze. Közben magam is elolvastam egy mostanában kiadásra kerülő óceániai mítosz-mese-gyűjte- ményt és rádöbbentem, hogy mennyire egyetemlegesek a különböző kultúrák, s mily nagy mértékben hatottak egymásra. — Miben különbözik hát ez az óceániai alvilág, a halottak birodalma, az általunk már ismert görög vagy római „halotti világtól”? — Ebben az „alvilágban” elsősorban állati testű szörnyek nehezítik szüntelen hősünk továbbjutását. Az odakerülő halottak azonban tetszhalottak! Látszólag élnek ugyan, de érzékszerveik nem működnek, kómában vannak. Bőven akadnak istenek is lent a halottak világában, de ezek többnyire ember formájúak. — Milyen benyomást tett végül is ez az óceáni kultúra a maga fantasztikumaival a színészre? — Elsősorban az lepett meg, hogy ellentétben a más, általam ismert kultúrákkal, mítoszvilágokkal, ez itt humánus világ! Itt az istenek veszik fel az emberi tulajdonságokat ... Más kultúrákban az emberek válnak istenekké, vagy félistenekké. — Kik játszanak még a tévéjátékban? — Sáfár Anikó, Bencze Ferenc, Nagy Attila, Szilágyi Zsuzsa, Némethi Ferenc, és mások. Szémann Béla Mennyezetfreskó régi szépségében Megújul a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola hangversenytermének 1894-ben festett mennyezetképe. Mir- kovszki Géza 36 négyzetméteres szekkó technikával készült alkotását korábban két ízben már javították. Most Haraszti Margit és Szobosz- lay Éva restaurátor művészek feltárják az átfestett részeket, konzerválják és kiegészítik a mennyezetképet. A restaurátor művészek munka közben Injekciós tűvel juttatják az alsó rétegekbe a konzerválóanyagot (MTI-fotó: Oláh Tibor felvételei — KS)
