Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-24 / 197. szám
1981, augusztus 24., hétfő IEIJ3HEEM Javítják a köröstarcsai templom tetőszerkezetét. Ez a munka része a templom évek óta tartó felújításának Fotó: Martin Gábor Végső búcsú Hajnóczy Péter írótól • Pályatársai, tisztelői, családtagjai vettek végső búcsút vasárnap a 39 éves korában elhunyt Hajnóczy Péter írótól a Farkasréti temetőben. A Magyar Írók Szövetsége nevében Mészöly Miklós emlékezett meg Hajnóczy Péterről, aki az 1970-es években kibontakozott' irodalom egyik legtehetségesebb képviselője volt. A barátok, az ifjú pályatársak képviseletében Reményi József Tamás, a Mozgó Világ című folyóirat munkatársa mondott búcsúbeszédet. Meteorológiai vándorgyűlés Kecskeméten tegnap megkezdődött a XII. meteorológiai vándorgyűlés. A 3 napos eszmecsere napirendjén a szélsőséges időjárási hatások, főleg a fagyok által okozott mezőgazdasági károk elleni védekezés lehetőségei szerepelnek. Az első nap előadói ezzel összefüggésben — több évtizedes megfigyelési adatok alapján — leszögezték, hogy a közhiedelemmel ellentétben, a kétségtelenül növekvő arányú károkért nem annyira az időjárás változása, mint inkább a termelés fejlődése a felelős. A szőlőket például régen a takarással jól meg lehetett védeni a téli fagyoktól, napjaink nagy hozamú, korszerű, magas művelésű ültetvényein viszont fedetlenül telelnek a rügyek; a gyümölcsösökben a szedés megkönnyítése érdekében alacsonyabbak a fák koronái, így a talaj menti fagyok jobban károsítják őket. Az általában is kényesebb növények között sok a hosszú tenyészidejű, s ezek beérése egybeesik a gyakori, kora őszi fagyokkal. A növénynemesítők feladata, hogy olyan új fajtákat állítsanak elő, amelyek megfelelnek a korszerű technológiának, de ugyanakkor fagytűrőek, sérülés esetén gyorsan regenerálódnak, s a tenyészidejűk is rövid. Ezen túlmenően nagyon fontos a termőhely jó megválasztása is. Hogyan élnek az időskorúak? A VI. ötéves tervtörvény a nehezebb gazdasági feltételek mellett is nagyobb súlyt helyez az időskorúak- ról való társadalmi gondoskodásra, a napközi otthoni ellátásra, a szociális otthoni hálózat bővítésére. Hogyan érvényesülnek a gyakorlatban az időskorúakra vonatkozó szociálpolitikai irányelvek? Milyen a komplex gondoskodás helyzete? Hogyan használják fel a készpénzsegélyeket, milyen a szociális otthoni és a házi szociális gondoskodás hatékonysága? A békéscsabai városi Népi Ellenőrzési Bizottság a Hazafias Népfront városi bizottságával karöltve ezekre a kérdésekre keres választ. A széles körű vizsgálat során a megyeszékhely idős korú lakosságának szociálpolitikai helyzetét veszik górcső alá. Az év elején a Hazafias Népfront és a Vöröskereszt aktívái kérdőívekkel keresték fel az idős embereket. Az 1662 kérdőíven 35 kérdésre kaptak választ. Szeptemberben kezdik meg a helyszíni vizsgálatokat a városi tanács szak- igazgatási szerveinél és a szociális intézményeknél. A munkát 22 népi ellenőr végzi. A vizsgálatokba szakembereket is bevonnak. S. J. Gondoskodás a dolgozókról A Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet az V. ötéves tervben nemcsak a termelésben ért el kimagasló eredményeket, hanem jelentősen megváltoztak a szociális körülmények is. Már négy éve, hogy átadták az új üzemcsarnokot, azután korszerűsítették az autószervizt. Az új szociális épületben öltözők, mosdók szolgálják a dolgozók igényeit, egészségükre pedig a főállású üzemorvos vigyáz, és naponta van fogorvosi rendelés is. A reggeli munkakezdés előtt több mint egy hónapja reggelizhetnek a dolgozók a büfében, de évek óta élelmiszerárudát is nyitottak az üzemben. Az ebédlőben naponta csaknem 700-an étkeznek, s a műszak végén a tornateremben dolgozhatják le a fölösleges kilókat. A munkába járás sem jelent gondot, mert 3 37 személyes mikrobusszal hoz- zák-viszik a dolgozókat Kondorostól—Öcsödig a munkahelyekre. Nyáron pedig a szocialista brigádok, valamint a szövetkezeti bizottság veszi igénybe kulturális célokra, kirándulásokra a közös járműveket. A nyári pihenést szolgálják a bérelt vállalati üdülők, és a Körös-parti hétvégi pihenőház. A dolgozók érdekében megszervezték a szövetkezeti jogsegélyszolgálatot, amelynek keretében évente átlagosan hatvan ügyben adtak tanácsot, s több esetben az iroda bírósági képviseletet is ellátott. Sz. J. Századik születésnap Századik születésnapját ünnepelte tegnap Szombathelyen Herczeg Istvánná. Az idős asszony leánya családjával él a város új lakónegyedén, a Derkovits-város- részen. Az ünnepelt nyolc gyermeke közül kettő él. Velük és négy unokájával, és két dédunokájával töltötte a ritka születésnapot; köszöntötték a városi tanács és a lakónegyed körzeti népfrontbizottságának képviselői is. Nagyszabású útépítés Nagy teljesítményű földmunka- és terítőgépek vonultak fel tegnap a Tatabánya—Környe közötti útszakaszra, hogy átépítsék az országos közúthálózat egyik legforgalmasabb összekötő útját. Naponta sok ezer teher- és személygépkocsi közlekedik ezen az útvonalon, amely lényegében a két bányászvárost, Tatabányát és Oroszlányt köti össze, és Kisbér irányába is ez az út vezet. A KPM Tatabányai Igazgatósága most teljesen átépíti a 3 kilométeres, fontos útszakaszt: 7 méterre szélesítik az útpályát, enyhítik a kanyarok ívét, korszerűsítik a közbeeső vasúti átjárót is. A nagyszabású munka ideje alatt mindig csak az út egyik felén, kisebb kitérőkkel, és csökkentett sebességgel közlekedhetnek a járművek. Gvermekrajz- pályázat a gazdaságban A Szarvasi Állami Tangazdaság központjának dr. Sig- mond Elek Szocialista Brigádja gyermekrajzpályázatot hirdetett 3 éves kortól 14 éves korig 3 kategóriában a dolgozók gyermekeinek. Augusztus 5-ig 27 pályázótól 67 rajz érkezett, amelyeket azután rajztanárokból álló szakzsüri értékelt. A szép munkák közül igen sok magas színvonalú alkotás került ki, ezért a korcsoportonként! 3-3 helyezés helyett 4-4 díjat adott ki a gazdaság szocialista brigádja. A sikeres alkotásokból a gazdaság központjában augusztus 19- től 27-ig gyermektárlatot rendeztek. A 3-tól 6 éves, a 7-től 10 éves és a 10-től 14 éves korcsoportokban a tervezett kilenc tárgyjutalom helyett tizenkettőt adtak át a pályázó gyerekeknek, valamint minden induló emléklapot kapott. Sz. J, A szegedi olajmezőn a kutak körüli elfolyásokból keletkező olajos iszaphulladckot zárt területen összegyűjtik, és biztonsági szempontból elégetik. Az égetés látványos ugyan, de szennyezi a levegőt. Ezért kísérleteket kezdtek az olajos iszap préselésére, és téglának való kiégetésére, vagy egyéb módon való hasznosítására. A képen: iszapégetés , (MTI-fotó: Tóth Béla felvétele — KS) A legnagyobb ajándék üveltnek és boldognak lenni; nem ugyanaz, a művelt ember is lehet boldogtalan, ám sohasem any- nyira és nem oly tartósan, mint az, aki nem lel örömet, megnyugvást, vigaszt, feledést művészetben és tudományban. Aki viszont szenvedélyesen érdeklődik saját személyén és hétköznapi gondjain túli dolgok iránt, az megtalálja a látszólag „hasznot nem hozóban” a szellem gyönyörűségét, és sohasem ismeri meg az unalmat. Gyermekeinket mindenképp ilyen unalmat nem ismerő, széles látókörű, önálló gondolkodású, szakadatlanul művelődő, és a művészetekben gyönyörködni képes emberekké szeretnénk nevelni. De hogyan? Miként kezdjünk hozzá, és mikor? Kodály Zoltánt egyszer megkérdezte egy édesanya, mikor kell elkezdeni a zenei nevelést? — „A születés előtt kilenc hónappal!” felelte a mester. Ez az útbaigazítás érvényes a művelődés valamennyi ágára. A könyveket, zenét, képzőművészetet kedvelő fiatal lány vagy fiú már nemcsak magának, hanem jövendő gyermekének gyűjtögeti a szellemi éléstárat. A kisgyermek kulturális nevelését már az a szellemi légkör alapozza, amelybe beleszületik. E nevelés első eszköze a bölcsődal (lehetőleg igazi legyen: de halk, megnyugtató hatású zenét lemezről vagy rádióból is adagolhatunk számára): az alapozás a gondos, figyelmes beszédtanítással folytatódik, s a szavak fontossága egyre nő. Nagy kérdés: átadjuk-e édes anyanyelvűnk milliós szókincsének gazdag örökségét, az árnyalt, szép kifejezés- mód egész kincstárát, vagy kifosztjuk őt, s csupán kopár, színtelen, agyoncsépelt szómorzsák silány étkével tápláljuk? Nyelvünk teljes gazdagságát azonban senki nem árasztja magából szüntelen, ahhoz csupa Arany Jánosnak kellene a járókák fölé hajolnia. De a legnagyobb költőinket sűrűn lapozgató fiatal szülők képesek arra, hogy úgy hordják gyermekeiknek az anyanyelv gyöngyszemeit, mint fecske az eledelt éhes fiókáinak. A nyelvi alapozás a legfontosabb kulturális ténykedés: a nyelv kölcsönhatásban van a gondolkodással, minél nagyobb egy gj^rmek szókincse, annál több és bonyolultabb gondolat kering a fejében, annál több fogalmat ismer, és annál érdeklődőbb. (Hiszen csak az érdekel bennünket, amiről már tudunk valamit!) Sütő András ezt így fejezi ki: „Csak az a miénk a világból, amit névvel illethetünk.:.” Az irodalmi, nyelvi nevelés további útja a mesén át vezet. A mesélő kedvű szülők, nagyszülők életre szóló ajándékkal látják el utódaikat. Gép nem pótolhatja ezt: a mese megszeretésében benne van a közös élmény, a szülőkkel töltött órák bensősége. boldogsága is; a mesekedvelő gyermek a mesélőt is szereti, az ő lényének emlékét is felidézi, amikor később a költészet tájaira indul. Az ilyen gyermek alig várja, hogy megtanuljon olvasni, eleve vonzódik a könyvhöz, és szívesen megbirkózik a betűvetés nehézségeivel. De a kezét még nem szabad elengedni. A panaszkodó szülő („már másodikos, és még mindig nem olvas, hiába biztatom, pedig, mennyi könyve van”) ilyenkor azt is elronthatja, amit jól kezdett el. Olvasni: gyönyörűség, élvezet. Nem kényszer, nem robot, nem büntetés. De kezdetben — sokaknál —- nehezen megy. Az olvasás képességének elsajátítása szinte olyan minőségi ugrás az egyén életében, mint volt az emberiség számára a tűz felfedezésé. A gyakorlást úgy könnyíthetjük meg, ha a már addig is könyveken nevelt, érdeklődő gyermek számára megédesítjük a megerőltetést: — „Olvass egy oldalát, én olvasok hármat!” Ha érdekes a könyv, szívesen 'rááll, s egyszer csak eljut oda, hogy egyedül folytatja ... Műveltségünk alapja a könyv, a gyermeknél is innen kell elindulnunk. De már a kisiskolást elvisszük színházba, s ha tetszett a darab, szívesen elolvassa otthon a szövegét, s ha nagyon tetszett, olvas mást is az írótól, megkeresi az életrajzát a lexikonban (lexikonban lapozgatni, a betűrendben eligazodást gyakorolni külön öröm!), olvas a korról, melyben a darab lejátszódott, ajánlhatunk neki hozzá történelmi művet,, szépirodalmat, s még útleírást is a tájról, ahol az esemény történt. A könyvek így kapcsolódnak, és különösen vonzzák egymást. Szintúgy a látványok. Aki már ismeri az Egri Csillagokat, az érdeklődik a régi várak iránt, s aki a népdalt, népmesét szereti, annak sokat mond egy ódon falusi ház vagy falumúzeum. A gyermek a sztorit, a történetet szereti. A múzeumokban is azt keresi. Ezért vonzódik eleinte a történelmi festészethez. Ha elmondjuk neki, hogy kit ábrázol a kép, s milyen történet kapcsolódik hozzá, vagy ha például a Nemzeti Galériába magunkkal visszük Arany János balladáit is, és a képeknél felolvassuk a témához kapcsolódót, már el is indítottuk a komplex műélvezés felé. (Ha múzeum nincs a közelben, reprodukciós albumok is pótolhatják, ez esetben lemezen korabeli muzsikát is játszhatunk neki, megteremtvén a műélvezet összetéttségét, és ily módon ráébresztjük a stílusjegyek felismerésére is.) A családi kirándulás is ragyogó alkalmakat teremt: a vi-. segrádi várba például magunkkal vihetjük a Toldi szerelmét, a Margit-szigetre az Isten rabjait, és így tovább: a színhely fölerősíti az irodalmi élmény hatását. Az ötnapos tanítási hét bőséges alkalmat ad majd a családi kirándulásokra, és épp úgy, mint a kezdeti mesénél, ezekben is benne lesz a családi összetartozás melege, amely a későbbi művelődésénél is mindig újra felújul az emlékezetben. Sajnos sok szülőnek nincs kedve és türelme a gyermeke kulturális neveléséhez. (Amihez persze állandó önképzés é_s felkészülés is kívántatik.) Azt hiszik sokan: a tv mindent pótol. Szó sincs róla! A tv egyes műsorai kiegészítik, gazdagítják, amit már megismert. De az ömlesztett, parttalan tv-nézés csak egybemosódó képek zűrzavarát adja, meg nem értett, meg nem_ emésztett dolgok kusza összevisszaságát. A védekező értelem a káoszt kiveti magából, a nem érlett dcS- gokat ellepi a feledés, csak a zaklatott idegek őrzik meg nyugtalanságukat. A tv nem nevelőnő! A gondosan kiválasztott műsorokat viszont nézze meg együtt a család, részben a közös élmény kedvéért, no meg azért is, hogy utóbb megbeszélhessék a látottakat, és a szülők megmagyarázhassák. ami még homályos maradt. n incs /olyan gyermek, akit a művelődés felé ne lehetne* elindítani. Csak olyan szülők vannak, akik ezt nem tartják fontosnak. Pedig életre szóló, nagy ajándékot adhatnának gyermekeiknek, soha el nem veszít- hetőt, mindenkor boldogítót. A kultúra gazdagságával nevelő szülőt sosem lehet elfelejteni: jelen lesz minden verssorban, minden dallamban, míg csak gyermeke él, s még azon túl is: unokáiban és dédunokáiban is ott munkál a hatása. Bozóky Éva