Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-24 / 172. szám

1981. július 24- péntek

Módosult a buszjegyek ára Gyula—Gyulavári között

Esti látogatás két üzemben

— Augusztus l'től új díjszabás lép életbe Gyula— Gyulavári útvonalon. Tájékoztatná olvasóinkat erről bővebben? — kérdezem Fábián Páltól, a Volán 8. sz. Vállalat személyforgalmi csoportvezetőtől.

— Augusztus 1-től a Gyula—Gyulavári között közlekedő autóbuszok helyi járatként közlekednek. Ez azt jelenti, hogy eddig ezen a járaton 4 forint volt a viteldíj, ami augusztus 1-től 2 forintra változik. Az autóbuszon ugyanis ugyanolyan PPB automata gépek működnek, mint a békéscsabai járatokon. Ezek az automaták csak 2 forintos érmével működnek.

— Mennyiben érinti az új díjszabás a bérleteket?

— Az a havi bérlet, ami eddig Gyula-Gyulavári viszonylatban 70, illetve 150 forint volt, most egységesen 50 forint; a város összes helyi járatára szóló havi bérletjegy ára 70, a tanulóké és a nyugdíjasoké 30 forint lesz.

— Változnak-e a bérletigazolványok?

— A díjváltozással egyidejűleg új bérletek kerülnek kiadásra, amelyek a helyi járatra lesznek érvényesek. Ehhez egy igazolványkép szükséges. A helyi járati bérletek a feltüntetett vonalon korlátlan számú utazást biztosítanak. A tanulók, nyugdíjasok havi bérletjegye Gyula város valamennyi helyi járatán korlátlan számú utazásra jogosítanak az érvényességi időn belül.

Gyula vasútállomás—Dé- nesmajor között az autóbuszok továbbra is helyközi járatként közlekednek. Ezeken a járatokon a jegykiadást az eddigieknek megfelelően a gépkocsivezető végzi, tehát a menetjeggyel utazók csak az első ajtón szállhatnak fel. Ezeken a járatokon is érvényes a helyi járati bérletjegy a gyulavári Lenin Tsz-ig. A helyközi járatra szóló havi bérletjegyek azonban csak azokra a járatokra érvényesek, amelyek Gyula vasútállomás és Dénesmajor között járnak. A helyi járatokra azok nem érvényesek.

Vágréti László, az SZMT munkavédelmi felügyelője és Mihalik Éva, az EDOSZ megyei bizottságának politikai munkatársa esti üzem- látogatásra indul a Gyulai Húskombinátba, majd a Békéscsabai Konzervgyárba. Céljuk: tájékozódni arról, milyenek a munka- és egészségügyi körülmények, milyen a szervezettség, a rend, a fegyelem, a biztonság, a hangulat.

Számomra lehetőség nyílik arra, hogy elkísérjem őket.

I Gyulai

Húskombinátban

Este fél hétkor érkezünk a Gyulai Húskombinátba,

ahol Pántya János műszakvezető kalauzol bennünket. Először is arról ad tájékoztatást, hogy az elmúlt héten a szalonnázásban három késvágásos baleset történt, ami több az átlagosnál.

Éles a kés, elég égy kis figyelmetlenség, máris bajt okoz.

A bélüzemrészben Salka Béláné csoportvezető (egyben szakszervezeti főbizalmi) irányítja a munkát.

— Nincs valami kellemes illat — jegyzem meg.

— Igaz, bár a ventillátor állandóan cseréli a levegőt, elszívja a párát.

Vörös Istvánná nem panaszkodik.

— Ide vettek fel, itt dolgozom — jelenti ki.

— Egy kicsit sovány, talán nem adnak itt enni? — kérdezem tréfásan.

— Ideges vagyok.

Megszólal a mellette dolgozó Kerekes Andrásné:

— Majd meghízik. En is soványan kezdtem a munkát a vállalatnál a régi üzemben, és most nézze meg, milyen vagyok. Itt jó a koszt, nyugalom van, csak persze dolgozni kell.

— És ha valaki nem iparkodik?

— Ritkán fordul elő. Teljesítmény szerint fizetnek, mindenki önmagát hajtja.

Egyébként a 24 tagú Zója Szocialista Brigádot a tavalyi eredménye alapján ezüstkoszorús jelvénnyel tüntették ki.

Csupa nő, csak egy férfit látok, aki pedig — mint megtudom — Tanka József, beosztása vékgonybéllehú- zó.

— Ez a legény — mutat rá Salka Béláné — nemrég 6 napos szovjetunióbeli jutalomutazáson vett részt Egyébként azt is érdemes tudni, hogy tavaly nősült, a brigádból vett el egy kislányt. Gyöngyösi Gizellát.

— Ilyen emberek közt bizonyára könnyű csoport- vezetőnek lenni — fordulok Salka Bélánéhoz.

— Igaz. Azért vigyázni kell, hogy folyamatos legyen a munka, és a bél ne sérüljön meg. Csak a jó áruért kapunk jó pénzt. Régebben elég sokszor fordult elő kézgombásodás. Most pedig?

— Már ritkábban. Speciális kenőcsök vannak. Az asszonyok kitapasztalták, hogy kinek melyik fajta a leghatásosabb, és azt használják. Az orvos hetenként vizsgálatot tart — tájékoztatja Vágréti Lászlót Salka Béláné.

Az egyik bélés nélküli pvc-csizma — amelyet Pára Lászlóné be is mutat —, nem felel meg a követelményeknek. Többen is mondják:

— Ebben kipálik a lábunk. Nem tudunk védekezni ellene. Jobb a vászonbéléses csizma, de abból kevés van.

A feldolgozó üzemrészekbe megállás nélkül érkeznek a magas pályára függesztett sertések. Áthaladnak a kopasztón, a kaparótisztító gépen, a lángolón és a mosóberendezésen.

Nincs könnyű dolga Rábai Zoltán fiatal szakmunkásnak, aki most éppen segédmunkát végez. Am az a szabály — és helyesen —, hogy a feldolgozás minden részletével meg kell ismerkednie. Szeptemberben a szakközépiskola levelező

tagozatán szeretne tanulni. Továbbtanulással művezetői, vagy még magasabb beosztásba is kerülhet.

Csomós Jánosné magasra emelt kézzel dolgozik. A pályán érkező sertések fejét kaparja.

— Szabálytalan, fárasztó és ártalmas. Változtatni kell rajta — figyelmezteti Vágréti László Pántya- Jánost.

A bontóteremben főként szakmunkások dolgoznak. A munka folyamatában állatorvos felügyelete alatt szaksegédek vizsgálják a kettéhasított sertést. Mintát is vesznek, és azt a laboratóriumba továbbítják.

— Megbetegedett állat itt nem mehet keresztül — jelenti ki Tóth Ilona húsvizsgáló.

A szalonnázóban a sok férfi között Madár Ágnes az egyedüli nő. Fiatal szakmunkás. Balogh Sándor betanított munkás dicséri Ágit:

— Nagyszerű kislány. Megtanulta és ismeri is a szakmát.

— De tudja-e, hogy — mint szakmunkás — ő a rangosabb? Eltűri ezt? — ugratom a férfit.

— Már nem sokáig. Én is le akarok vizsgázni. Jövőre nekilátok a tanulásnak.

— Hallja? — fordulok most Ágihoz, mire ő kijelenti :

— Én pedig szakközépiskolában folytatom a tanulást.

II Békéscsabai Konzervgyárban

Este 9 órakor érkezünk a konzervgyárba. Ott a portai igazoltatás után egyenesen a konzervüzembe megyünk Kovács János rendész kíséretében.

— Rend van? — kérdezem tőle útközben.

— Igen. Az utóbbi hónapokban csak egy-két embert kellett ittasság miatt haza- küldeni, más fegyelmezetlenség nem fordult elő.

A konzervüzemben Csík Margit művezetőtől megtudjuk, hogy zöldbabot, uborkát, tököt dolgoznak fel, és egy másik részen meggyvelőt készítenek.

— Uborkaszezon van tehát? — kérdezem.

— Félig-meddig.

Az uborka feldolgozásánál Rótán Erzsébet szakmunkás kezeli a zárógépet. A gyárban minden munkafolyamatot ismer. Most — 4 évi gyakorlat után — szakközépiskolába készül.

— Szereti a konzervet? — érdeklődöm.

— Inkább a hazait, amit a

Sarkadkeresztúron lakó

anyám készít. De a gyári is első rendű. Mindenkinek merem ajánlani.

— A levezőgép kezelője Molnár Etelka szakmunkás. Három egymásra helyezett raklapon állva dolgozik.

— Nem lenne jobb ülve kezelni a gépet? — kérdezi tőle Vágréti László.

— Dehogynem, csak eddig senkinek nem jutott az eszébe.

Katona Ági lapkázó, kari- kázó. ö ülve dolgozik.

A gyümölcsvelőből állítják elő a rostos ivóiét. Most a meggy, az őszi- és a sárgabarack van soron. Ezekre a termékekre különösen büszkék az itt dolgozók.

Kezdődik a harmadik műszak, indulnak a gépek. Éjfél után sok-sok üveg megtelik gyümölcsvelővel, a dolgozók pedig innen a kon- zervgyártáshoz mennek át.

— Csak mielőbb reggel legyen! — sóhajt Kárpáti Márta álmosan.

— Nehéz az éjszakai műszak? — kérdezem.

— Néha. Az a jó, hogy kapunk éjszakai pótlékot.

Zlovszki Mihályné panaszkodik:

— . A mennyezeten lecsapódik a pára, s felülről állandóan csepeg ránk a víz.

Ám aztán megint az ivólére terelődik a szó:

— Nagyon befutott. A gyártása nekünk külön öröm. Az is, ha látjuk, milyen jóízűen Isszák az emberek. Nem győzünk eleget készíteni.

— Talán lesz majd egy korszerűbb üzem. Megérné — mondja búcsúzáskor Malinger Ferencné művezető.

Pásztor Béla

B. V.

ÉLETFORMA? Fotó: Martin Gábor

n nyári étkezés szigorú szabályai

Hazánk, Kelet-Eurépa

II gazdaságirányítás és a szocialista integráció

Tapasztalati tény — sajnos, évről évre ismétlődően —, hogy la nyári hetekben, hónapokban Imegnő az ételmérgezéssel orvoshoz fordulók száma. Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetben ezzel kapcsolatban elmondták, hogy a megelőzés legegyszerűbb és leghatásosabb módja változatlanul az alapvető étkezési szabályok, higiénés előírások szigorú betartása.

Az ételmérgezés sokszor konyhatechnikai hibákból adódik. A megelőzés végett — egyebek között — a nyers hús feldolgozásához használt eszközöket mindig alaposan meg kell tisztítani, mielőtt egyéb ételekhez nyúlnánk velük. A melegben egyébként is különösen fontos a konyha tisztasága, s az, hogy fokozottan figyeljünk az ételek készítése és tárolása közben a megfelelő higiénés körülményekre.

Gyakran okoznak ételmérgezéseket a gyorsan romló, hűtést kívánó élelmiszerek. Ilyenek

Új lap

A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1981. júliustól új folyóiratot indít útjára, a Mai Magazint. Az új lap a tizenkét évfolyamot megért Brigádélet utódja, annál szélesebb témakörrel. Az új lap új formátumban jelenik meg, terjedelme 50 százalékkal nagyobb, mint elődjéé. Ára 9 forint, éves előfizetési díja 108 forint. A Brigádéletre 1981-re korábban előfizető olvasók ebben az évben a régi, 5 forintos áron kapják

mindenekelőtt a kolbász, a hurka, a felvágottak, a húsételek — például a csirkepörkölt, a pácolt vagy főtt húsfélék —, továbbá a tejes ételek, közöttük a fagylalt; illetőleg a tojással készült ennivalók, olyanok, mint a krémes, a madártej, vagy a tojásos galuska.

Orvosi intelem, hogy a „maradék” ételek későbbi fogyasztása akkor is veszélyes — köny- nyen mérgezést is okozhat —, ha hűtőszekrényben napokig tárolják. A főtt ételek későbbi fogyasztása, „majd megeszem” alapon, újabb forralás nélkül semmiképpen sem ajánlatos. A felbontott konzervek helytelen tárolásától is óva intenek a szakemberek. A konzervmaradé- kot ki kell venni a dobozból, és porcelán- vagy üvegedénybe helyezve szabad csak hűtőszekrénybe tenni.

Felnőtteknek sem, gyerekeknek pedig különösen nem szabad gyümölcsöt mosatlanul fogyasztani.

az új lapot, a megnövekedett ár csak 1982. január 1- től lép életbe. A lap júliusi számának gazdag tartalmából felhívjuk a figyelmet néhány írásra. „A művezető is vezető” című cikk a művezetői beosztás tekintélyéről, illetve a tekintélyvesztés okairól szól. A „Kiből nem lesz értelmiségi” című írás azt a tényt boncolgatja, hogy manapság kevés munkásgyerekből lesz értelmiségi. A külpolitikai rovatban az észak-ír válságról tájékoztat a „Pokoli sziget” című anyag.

Az előző részben már szó volt arról, hogy a hatvanas években kezdtek kimerülni a gazdasági fejlődés extenzív forrásai, és az évtized második felében a magas növekedési ütem csökkent. Az iparban a termelékenység nem nőtt kielégítően, a mezőgazdasági termelés nem tartott lépést a növekvő szükségletekkel.

A gazdaságirányítás rendszerében már 1953-ban és 1956-ban is végeztek korrekciókat, a hatvanas években azonban komolyabb változtatások igénye merült fel. Megélénkültek az elméleti viták, gyakorlati kísérletekbe kezdtek. 1963—70 között mindenhol új irányítási rendszer bevezetésével próbálkoztak a változatlan célok hatékonyabb megvalósítása érdekében.

Jugoszláviában 1965-ben tovább korlátozták a központi gazdaságirányító szervek hatáskörét, és bővítették a piaci törvények érvényesülésének lehetőségét.

Az NDK-ban az 1964-ben bevezetett új rendszer fokozott hangsúlyt helyezett a távlati népgazdasági tervezésre, amely a rövidebb távú, konkrétabb tervek alapjául szolgál. Az önálló tervező tevékenységet végző nagy ipari egyesülések (VVB-k) munkáját a központi állami tervezés hangolja össze. Az üzemi demokrácia szélesítése érdekében termelési bizottságokat hoztak létre.

Bulgáriában az 1966—69 között életbe léptetett új mechanizmus alapvető elemei a koncentrált termelési egységek — az ipari gazdasági egyesülések, az agráripari komplexumok és a tudomány, a termelés hatékonyabb integrációját megvalósítani kívánó kutató- és fejlesztő központok.

Romániában részenként próbálták az egyes ágazatok irányítását korszerűsíteni. A nagyfokú központosítás azonban változatlanul megmaradt. A vállalatok és a minisztériumok között nem sikerült egyértelmű viszonyokat kialakítani. A meghozott, de végre nem hajtott intézkedések megvalósítására, a gazdasági-társadalmi szervezés egységes irányítására 1972-ben párthatározat alapján a minisztertanács mellé rendelt önálló szervet hoztak létre.

Csehszlovákiában 1965—66. ban szintén hozzákezdtek a gazdaságirányítási rendszer átalakításához, de a kibontakozó politikai válság miatt ellentmondásos, átgondolatlan intézkedések születtek.

Lengyelországban — bár a lengyel közgazdászok a reformok elméleti kidolgozásában élen jártak —a bevezetett intézkedések nem képeztek egységes koncepciót, számos fontos társadalmigazdasági jelenséget figyelmen kívül hagytak.

A legátfogóbbnak az 1968- as magyarországi új gazdasági mechanizmus tekinthető. Magyarországon a gazdasági reform kidolgozásakor megfogalmazódott, hogy a direkt irányítás, a tervlebontás rendszere alkalmas arra, hogy a gazdasági erőforrásokat koncentrálja, és az iparfejlesztés meghatározott irányaiban szelektíven újraelossza. Ugyanakkor a gazdaságirányítási rendszer nem ösztönöz eléggé az erőforrásokkal való takarékosságra, a rugalmas gazdálkodási tevékenységre, s nem ad elegendő megbízható információt a tervezés számára. Ezért szükséges a gazdaság indirekt irányítási rendszerére való áttérés, amely fokozottan támaszkodik az áru- és pénzviszonyokra, s a tervezést olyan gazdasági feltételrendszer kialakításával kapcsolja össze, amely a piaci automatizmusok működtetése révén egyrészt szolgálja a tervezés céljait, másrészt orientálja, gazdaságos tevékenységre készteti a gazdálkodóegységeket.

A ’68-ban bevezetett reform rövid idő alatt igazolta életképességét, ugyanakkor azonban gazdasági és társadalmi ellentmondásokra is vezetett. Így például a megnövekedett vállalati önállóság az általános túlkereslet viszonyai között jelentős vállalati felhalmozást, beruházási túlfűtöttséget eredményezett, amely kihívta a központi szervek recentrali- zációs eszközeinek alkalmazását, adminisztratív korlátozások bevezetését. Ugyanakkor az áru- és pénzviszonyok szabadabb mozgása a korábbinál érezhetőbben jelenítette meg a társadalmi egyenlőtlenségeket, és ez ütközött a dolgozók egyenlőségre orientált értékrendszerével. A gazdasági és társadalmi ellentmondások a 70- es évek elején a reform lefékeződését eredményezték. Mégis, a korábban kedvező világgazdasági helyzet megváltozása, a belső gazdasági helyzet alakulása világossá tette, hogy a magyar gazdaság alkalmazkodóképessége, rugalmassága, hatékonysága nem kielégítő. A tudományos elemzések kimutatták, hogy a piaci mechanizmusok nem kielégítő irányító funkciója jelentős mértékben azzal függ össze, hogy a vállalatok képesek függetleníteni magukat ezek hatásától, képesek kijárni a központi intézményekben az egyedi támogatásokat.

Világossá vált tehát, hogy a gazdasági reform hatékonyságának érvényesítése elválaszthatatlan a társadalomirányítási rendszer reformjától, az ágazati irányítás szerepének újraértékelésétől. Az is egyértelműen kiderült, hogy az áru- és pénzviszonyok szabadabb mozgása elsősorban nem egy korábban nem létező társadalmi egyenlőtlenségi rendszert hozott létre, hanem láthatóvá tette a magyar társadalom objektíve meglevő egyenlőtlenségi viszonyainak