Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-24 / 172. szám
1981. július 24., péntek' e Hibrid kukorica Hidasháton Amikor a titkárnő kopogott az iroda ajtaján, az igazgató még a jelentést' írta. — Igazgató elvtárs, Hollandiából keresik. — Kapcsolja — nézett fel az igazgató egykedvűen. — De nem telefonon, személyesen ... — Hollandiából?! Kérem, küldje be ... Az igazgató rövidesen megtudta, a vendég nem más, mint a hibridkukoricavásárlók egyike, és ahogyan mondta, a holland kontrollra érkezett. * * * — Ilyenkor, nyáron gyakran lepnek meg bennünket, hogy ellenőrizzék a címere- zést. A vásárlók ellentmondást nem tűrően szigorúak. Ha minden rendben van, csak annyit mondanak, oké, mister Kovács, és már mennek is tovább. Ha leülnek, tudjuk, baj van. — magyarázza Kovács József, a megye egyik legnagyobb hibridkukorica-termesztő gazdaságának igazgatója. A Hidasháti Állami Gazdaságban 1400 hektáron állítanak elő vetőmagkukoricát. A termesztés egyik legfontosabb technológiai fázisa a címerezés. Nemcsak a legfontosabb, de rendkívül fárasztó, nagy figyelmet, pontosságot igénylő munka is egyben. Néhányan túlságosan is bíznak önmagukban. Fogadásokat kötnek. Persze vesztükre, mert a legnagyobb gondosság mellett sem lehet egyszerre kiszedni az összes címert. Jobban jár, az, aki fogadás helyett még egyszer „átfésüli” a rábízott területet. — A figyelmetlenségért olykor drága árat kell fizetni. Ha a megengedettnél több címer marad az anyasorokban, kizárják, lesilóz- tatják a hibrid kukoricát. A vetőmagtermesztés bizalom kérdése. Olyan gazdaságokat kérnek meg előállítására, amelyek feltételezhetően képesek minőségi munkát végezni. — hallottuk Kovács Józseftől. * * * Hatvanezer tő közül legfeljebb 180-ban maradhat címer. Bizonyos fajtáknál pedig egyben sem ... Csak, aki végzett már ilyen munkát, az tudja elképzelni, milyen nehéz megfelelni ezeknek a követelményeknek. Ma még a cí- merezést az egész országban kézzel végzik. Egyre korszerűbb mezőgazdaságunkban ez áz a munka, amelynek gépesítése gyerekcipőben jár. — Ha a hőmérő higanyszála 30 fok fölé is emelkedik, ha esik is az eső, a cí- merezést akkor sem lehet abbahagyni. Gazdaságunkban most egy hét alatt az 1400 hektár 60 százalékán kellett ezt a munkát elvégezni. A címerezésben négyszáz diák, és az ország szinte minden területéről toborzott kétszáz munkás, alkalmazott vesz részt. A munkát jól megfizetjük, de egyre kevesebb a vállalkozó. Ügy gondolom, megérett a helyzet a változtatásra — vélekedik az igazgató. Minden bizonnyal, nem véletlen, hogy éppen a Hidasháti Állami Gazdaság gépészei szerkesztették meg 1980-ban a legújabb címerezőgépet, amely több változtatás után, úgy tűnik, nagy segítségéré lesz a vetőmagtermesztőknek. A gyártást a békéscsabai MEZŐGÉP vállalta. A gazdaságban két ilyen berendezés működik. Ezeket próbaként az idén mintegy 140—150 hektáron „vetik be”. A gép egy menetben, a címerek mintegy 60 százalékát távolítja el. Így kézi utáncímerezésre változatlanul szükség lesz. De ez a munka már összehasonlíthatatlanul egyszerűbb, könnyebb. * * * A több mint 14 ezer hektáros Hidasháti Állami Gazdaság nyereségének 40—45 százalékát a vetőmagágazat — beleértve a vetőmagüzemet is — állítja elő. — A vetőmagtermesztés gazdálkodásunk egyik legfontosabb segédeszköze. Ha nem lenne, tönkremennénk. Az utóbbi évtizedben két krónikusan veszteséges gazdaságot „vettünk át”, a vi- zesfásit és a biharugrait. Az ő veszteségüket, az ott megvalósított fejlesztéseket a vetőmagágazatból gazdálkodj uk ki. Ezért érzékenyen reagálunk mindenre, ami a vetőmagtermesztéssel kapcsolatos. így saját munkánk hiányosságaira is — mondja az igazgató. A minőségi követelmények egyre szigorúbbak. Nem lehet tehát elodázni a sürgető beruházásokat. így többek közt egy szárító építését, még akkor sem, ha a költségek növekedése gyorsabb a vetőmagárak emelkedésénél — vallják a gazdaságban. Az árak változása egyébként is úgy tűnik, legalábbis átmenetileg, csökkenti az ágazat nyereségét. * * * A Hidasháti Állami Gazdaság az elmúlt években vetőmagtermésének felét exportálta. A külföldre eladott vetőmag 70 százalékát, tőkés piacokon értékesítették. Kepenyes János Fotó: Veress Erzsi egy részét. Az is világossá vált, hogy a társadalmi egyenlőtlenség bizonyos mértéke szükséges a teljesítményorientált tevékenység érvényesüléséhez, a piaci igények jobb kielégítéséhez, összegezve: a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején a politikai döntésekben is érvényesült az a felismerés, hogy a gazdaság hatékonyabb működése nem a reformtevékenység korlátozását, hanem kiszélesítését teszi szükségessé. A kelet-közép-európai szocialista országok gazdasági fejlődésében már kezdettől fogva nagy jelentősége volt az egymással folytatott gazdasági együttműködésnek. Ennek legfontosabb szerve az 1949 januárjában megalakult Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST). A hidegháború miatt a térség országai és a fejlett tőkés országok közötti gazdasági kapcsolatok úgyszólván megszűntek, így az iparosi- sás végrehajtásában a saját arőforrásokon kívül csak a íGST-re lehetett támaszkodik Az ötvenes években az ;gyüttműködés fő formája a kétoldalú külkereskedelmi capcsolatok fejlesztése, a nűszaki-tudományos együtt- nűködés fejlesztése és a izakemberképzés volt. A agállamok a műszaki doku- nentációkat és a gyártási el- árásokat ingyenesen adták it egymásnak. A tagállamok lutarchiás gazdaságpolitiká- a, a párhuzamos kapacitá- ok kiépülése miatt a kül- sereskedelmi árucsere csak gyes ágazatokra terjedt ki. íz ötéves tervek beyezeté- ekor áttértek a hosszú le- áratú gazdasági-kereskedel- ni egyezményekre. A KGST sikerrel biztosította tagállamai számára a legfontosabb beruházási javakat és nyersanyagokat. Az együttműködés során a Szovjetunió hitelegyezmények keretében szállított, szakértőket küldött, műszaki-tudományos kádereket képzett ki a többi tagállam számára. A KGST-n belüli együttműködés kiszélesítése és intenzívebbé tétele érdekében 1956—60 között tizennégy állandó bizottságot hoztak létre. 1958-ban kidolgozták a nemzetközi specializáció és a többoldalú termelési együttműködés, valamint az egymás közötti kereskedelmi forgalomban részt vevő termékek árképzésének elveit. Bevezették a sokoldalú tervegyeztetést. 1962-ben létrejöttek a KGST különböző szervei. 1964 szeptemberétől Jugoszlávia a KGST tizenhárom bizottságának . munkájában teljes jogú tagként vagy megfigyelőként vesz részt. A KGST működésének első tíz éve alatt a tagállamok egymás közötti kereskedelmi forgalma 3-5-szörösére növekedett. A hatvanas években több közös beruházás valósult meg (például Béke elektromos távvezeték, Barátság kőolaj- vezeték stb.), közös szervezetek jöttek létre (Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank, közös tehervagonpark stb.). Előrehaladás történt a termelés szakosodásában is, elsősorban a gépgyártásban, a vegyiparban és az elektronikában. A külkereskedelmi együttműködés változatlanul a kétoldalú árucsere alapján folyt, aijii fékezte a forgalom dinamikusabb növekedését, mivel a kiegyenlített mérlegre való törekvés miatt a szintet a kisebb kapacitású partner teljesítőképessége határozta meg. (Az esetleges aktívumot harmadik országban igen nehéz érvényesíteni.) A KGST 1969. április 23-i ülésszaka az együttműködés hatékonyságának fokozása, a tudományos és műszaki fej- I lődés meggyorsítása, az új követelményeknek való megfelelés érdekében elhatározta a szocialista országok gazdasági integrációja hosszú I távú komplex programjának kidolgozását, amelyet 1971 júliusában fogadtak el. A KGST, mint gazdasági egység, rendkívül dinamikusan fejlődött. Az ipari termelés 1950—70 között meg- nyolcszorozódott. Ugyanezen idő alatt a világ ipari termeléséből való részesedése 18 százalékról 34 százalékra nőtt, a világon megtermelt nemzeti jövedelemben pedig 15 százalékról 25 százalékra emelkedett. A világkereskedelmi részarány változatlanul alacsony (10 százalék körüli) maradt. A húsz év során az évi átlagos növekedés 8 százalék volt (a fejlett tőkés országokban kb. 5 százalék). A KGST kétségkívül jelentősen hozzájárult a tagállamok gazdasági eredményeihez. 1951—71 között a nemzeti jövedelem Bulgáriában 6,3- szorosára, Csehszlovákiában 3,3-szorosára, Lengyelország- | ban 4-szeresére, Magyaror- I szágon 3,2-szeresére, az I NDK-ban 4,2-szeresére, Ro- | mániában 6,7-szeresére (a I Szovjetunióban 5,6-szorosá- ra) nőtt. Molnár Tamás i (Folytatjuk) Egymillió hízott baromfi Bólyról Az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági üzeme, a Bólyi Kombinát ágazati rangra emelte a háztáji árutermelést, s ennek megfelelően vállalati eszközökkel is ösztönzi, támogatja dolgozói állattartását. A meghatározott célú együttműködés nagy tömegű áru termelését teszi lehetővé. A terv szerint évente egymillió hízott baromfit és ötezer hízott sertést értékesít majd a kombinát a háztáji gazdaságokból. A vállalkozó dolgozókat az üzemek látják el a szükséges hízóalapanyaggal, felszereléssel és takarmánnyal, s természetesen a megfelelő technológiával. Gondoskodnak továbbá a baromfik, illetve a sertések átvételéről, elszállításáról és értékesítéséről is. A kombinát dolgozói körében nagy érdeklődést váltottak ki a hústermelési kooperáció új formái. A baromfitermelési ágazat máris százezer húscsirkét helyezett ki, a sertéshizlalásra vállalkozó dolgozók pedig közel ezer malacot kaptak eddig a kombináttól. Nyerskukorica-tároló vasúti sínekből A közelmúltban megszüntetett Kaposvár—Barcs közötti vasútvonal sínjeinek felhasználásával 5500 tonna nedves kukorica elhelyezésére alkalmas tárolót építettek Somogybán, a viktor- pusztai takarmánybázis területén. A megyei AGROBER Vállalat tervei alapján készülő tároló vázát forrasztják össze a sínekből, az acélszerkezetek közötti részt pedig fa és műanyag lemezzel fedik le, majd az egészet kibélelik fóliával. A tárolóban elhelyezett nedves, vegyi anyaggal tartósított kukoricát ugyancsak fóliával fedik, hogy ne kapjon levegőt. A tároló a kukoricabetakarítás kezdetéig elkészül. A más célra már nem használható vasúti sínekből, az egyéb anyagokhoz képest, mintegy ötven százalékkal olcsóbban építik fel az újfajta silót. A gyár érdekeinek szolgálatában Az Orosházi Üveggyár Pacsirta utcai klubjában kedves, családias összejövetelre került sor a közelmúltban. Az eseményre az adott alkalmat, hogy Németh Jánosáé, a szervezési osztály munkaverseny dokumentációs előadója nyugdíjba vonult. Németh Jánosné, mint arról a munkakönyvi bejegyzés is tanúskodik, 1961. december 12. óta dolgozott az Orosházi Üveggyárban. Ö volt a gyár első munkaviszonyt létesített női dolgozója. Ennek éppen 20 éve. Akkor kezdődött az Orosházi Üveggyár beruházása. Részese volt tehát mindannak, ami a gyár telepítésével, beruházásával, beüzemelésével kapcsolatosan már történelem. A gyáron belül több munkahelyen dolgozott, mindig vállalta, hogy a vezetés megbízatását ott teljesítse, ahol a legnagyobb szükség van rá. Dolgozott a titkárságon, az üzemi pártbizottságon, alapító tagként a házi nyomdában. Mindenütt legjobb tudása szerint vett részt a munkában. Munkatársai tisztelték és becsülték „Jutka mamát”. Húsz év alatt hazánk legnagyobb üveggyára, termékeivel, nemzetközi elismerést vívott ki. Németh Jánosné ehhez tudásával járult hozzá. Azonosult a gyár sikereivel, gondjaival. Példát mutatott abban, hogyan lehet összehangolni a közösségi és az egyéni érdekeket. Németh Jánosné életében gazdag, dolgos szakasz zárult le. Szorgalmas munkájáért kapta meg a gyár elismerését, a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Kapcsolata most sem szakadt meg a gyárral. Nyugdíjasként a szakszervezeti bizottság jogsegélyszolgálatánál segédkezik. Dr. Ambrus Pál Új termékek, beruházás nélkül Az utóbbi hónapokban több olyan terméket fejlesztettek ki a Fővárosi Finommechanikai Vállalatnál, amelyek nem igényeltek külön beruházást. Ilyen például az az univerzális autódiagnosztikai műszer, amely kiválóan alkalmas a motor műszaki állapotának ellenőrzésére. Megjelenésével nem lesz többé szükség az importra, már csak azért sem, mivel ez a készülék legalább any- nyira jó, megbízható, mint a külországi gyártmány. Alkalmazásával az ipari szövetkezetek, az állami vállalatok, valamint a kisiparosok munkájából kiszűrhetik a „szubjektivitást”, az ügyfelek gépkocsijait úgy bocsáthatják útjukra, hogy a fogyasztás, s a belső műszerek beállítása a legnagyobb rendben legyen. Hasonló célt szolgál a másik újdonság, a stroboszkópos mérőműszer is. A készülék elsősorban a benzinnel működő motorok előgyújtási szögének beszabályozására használható. II víz elmosta a kötegyáni reményeket? Több mint négyezer hektáron gazdálkodik a kötegyáni Petőfi Termelőszövetkezet, amiből 3800 hektár a szántó. Néhány év óta veszteséggel zárja gazdálkodását a kollektív mezőgazdasági üzem, amiben nemcsak az játszik közre, hogy gyenge adottságokkal, sovány földekkel rendelkezik, hanem az is, hogy most már sorozatban sújtja hatáfát a belvíz. Pedig tavaly jól indultak az idei évnek, a vetések jó termést ígértek, aztán novemberben több mint 120 milliméter csapadék hullott, ami tengerré változtatta a kötegyáni határt. A tavalyi évben csaknem 750 milliméter eső zúdult összesen a földekre. Nem lehet hát azon csodálkozni, hogy vetésükből 800 hektár kipusztult, és 500 hektárjuk szántatlan maradt. A kora tavaszi belvízkárok tovább rontották a helyzetet. Búzából a tervezett 36 mázsa helyett, mindössze 19—21 mázsát sikerült learatni, az árpából is ehhez hasonló az „eredmény”. Talán, ha minden sikerül, a napraforgó hoz valamit, úgy tervezik, hogy ha 20—22 mázsát sikerül hektáronként begyűjteni, ez talán némileg ellensúlyozhatja a gabonafélékben történt kieséseket. Tegnap — csütörtökön — fejezték be az aratást, ezt megelőzően pedig a párt községi vezetősége — Hajdú Mihály főagronómus vezetésével — határszemlén vett részt, ahol megállapították, igen sürgős szükség van a terület új meliorációjára, hogy biztonságosabbá váljon gazdálkodásuk. A Határainkon túl is szívesen vásárolják a békési Kosárfonó Háziipari Szövetkezet termékeit. A tőkés export mintegy 70—75 százaléka a szövetkezet össztermelésének Fotó: Veress Erzsi
