Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

1981. július 12., vasárnap Mongólia ünnepén A lámáktól az űrhajósig Az erdeneti ércdúsító kombinát a július 11 -i évfordulóra már teljes kapacitással üzemel Japán A térnyerés anatómiája Jubileumi esztendőt ünne­pelnek az idén Mongóliában: 60 évvel ezelőtt, 1921-ben győzött az antifeudális, népi forradalom. A legendás Szu- he Bator csapatai július 11- én vonultak be a fővárosba, Ugrába (mai nevén Ulánbá­tor). Ez a nap azóta is a mongol nép nemzeti ünnepe. Mongólia nevét hallva, legtöbbünknek ma is csupán a kerek nemezsátrak, a jur­ták, s a végtelen pusztákon legelésző nyájak jutnak eszünkbe. Pedig a távoli ázsiai államra napjainkban már más is jellemző. A ha­zánknál 16-szor nagyobb, ám alig másfél milliós lélekszá­mú ország hat évtizedes fej­lődése annak a történelmi felismerésnek a bizonyítéka, hogy lehetséges közvetlenül, a kapitalizmus korszakát ki­hagyva is egy magasabb tár­sadalmi korszakba átlépni. Mongóliában a 60-as évek eleje óta már a szocializmus műszaki-gazdasági alapjai­nak megteremtésén munkál­kodnak, méghozzá — mint erre a Mongol Népi Forra­dalmi Párt nemrég megtar­tott XVIII. kongresszusán rámutattak — növekvő si­kerrel. Cedenbal főtitkár be­számolójában elhangzott:.,Az egykor elmaradott, feudális Mongólia dinamikusan fej­lődő szocialista állammá lett, korszerű és sok ágazatú gaz­dasággal. virágzó kultúrá­val”. , Mongólia gazdaságában ma is alapvető az állatte­nyésztés. (Az ország az egy főre jutó állatállomány te­rén világelső.) Ugyanakkor fokozott figyelmet fordíta­nak az ipari beruházásokra. Kihasználják a KGST-orszá- gok testvéri segítségét is, Mongólia ugyanis már 1962 óta tagja a szocialista gaz­dasági közösségnek. Hazánk­ból is sok szakember — geo­lógus, térképész, hidrológus stb. — dolgozik különböző programok megvalósításán. Az új létesítmények közt olyan nemzetközileg jelentős is akad, mint az erdeneti ércdúsító kombinát, amely a tervek szerint egy évtize­den belül valamennyi szo­cialista országot el tud majd látni rézkoncentrátummal. A kombináttál egy időben egy modern, negyvenezres város nőtt ki a földből. Az egykori jurtaváros, Ulánbátor is változik. Átala­kul az életforma, szaporod­nak a korszerű lakótelepek. Szimbolikus esemény, hogy az idén egy mongol űrhajós, Gurragcsaa is részt vehetett a nemzetközi űrkísérletek sorozatában. A múlté már a vallási kötöttségek béklyó­ja, a lámák uralma, az írás- tudatlanság. Javulnak a táp­lálkozási szokások. A leg­fontosabb cél (ezt erősítette meg az MNFP tanácskozása, és ezt tükrözi az idén in­dult új ötéves terv is) az or­szág töretlen fejlődésének biztosítása, az életszínvonal folyamatos emelése. Sz. G. Azt mondják, minden cso­da három napig tart. Ám a „japán csoda”, azaz a sziget- ország meghökkentően gyors gazdasági fejlődése, átalaku­lása immár három évtizede tart. A második világháború­ban vesztes, mélypontra ju­tott távol-keleti szigetország ma a tőkés világ második gazdasági hatalma, és szá­mos szakértő, így az ismert, amerikai jövőkutató, Her­mann Kahn szerint az ezred­fordulóig jó néhány straté­giai ágazatban megelőzi majd az Egyesült Államokat. Napjaink tőkés világában, amelyre a recesszió, a mun­kanélküliség és az infláció párhuzamos növekedése jel­lemző, Japán kuriózumszám­ba megy. Noha a kétszámje­gyű növekedési ütemnek itt is vége — s ebben az érte­lemben a szigetországban szintén visszaesésről beszél­nek —, eredményei mégis az egész nyugati világban irigy-" séget kelthetnek. Mi a titka a szinte feltar­tóztathatatlan japán térnye­résnek? Az évtizedek óta tar­tó folyamat annál rejtélye­sebb, mivel köztudott, hogy Japán jó néhány ásványkin­cset .alumínium, olaj, vas stb.) kénytelen külföldről be­hozni, s hogy földjének mindössze egyhatoda művel­hető. Kelet- és Nyugat-Eu- rópában egyaránt sokan van­nak, akik a magyarázatot olyan jelenségekben keresik, amelyek időközben anakro­nisztikussá váltak. Az 50-es években kialakult és mind­máig ható nézet szerint Ja­pán kereskedelmi fölénye ve- télytársaival szemben az ala­csony béreken, a dömping­árakon nyugszik. Ám ez a tényező a múlté: a szigetor­szág bérszínvonala immár megközelítette a vezető ipari országokét. Hasonló, s leg­alább ilyen sűrűn emlegetett „tévhit”, hogy a japán dina­mizmus fő oka a modern ipari üzemek túlsúlya. Ez nyilván igaz volt az '50-es, '60-as években, hisz a világ­háború után szinte a sem­miből kezdtek hozzá az ipái újrateremtéséhez, s az új lé­tesítmények korszerű tech­nológiája egy ideig forrása lehetett a fölénynek. De idő közben három és fél évtized telt el. Különösen az amerikaiak és a nyugat-európaiak vádol­ják gyakran a japánokat a szabad kereskedelmet sértő, nem vámjellegű akadályok­kal, azzal, hogy áruik hát­rányban vannak a szigetor­szág piacán. Ez bizonyos fo­kig ma is létező probléma, de aligha lehet magyarázat arra az évről évre ismétlődő hatalmas kereskedelmi mér­legtöbbletre, amelyet a szi­getország vetélytársaival szemben elér. Az igazság ugyanis az, hogy a japán piacon kíméletlen verseny fo­lyik a hazai termelők között is, a minőségi követelmények igen magasak, s ehhez járul még a japán fogyasztók túl­zott ragaszkodása, kötődése a hazai termékekhez. Nem megalapozott az az érv sem, amely a viszonylag szűkre szabott katonai kiadásokban véli felfedezni a versenyké­pesség titkát. Mert igaz, hogy arányaiban talán elmarad a szigetország fegyverkezése a NATO-államoktól, de abszo­lút nagyságát tekintve máris hetedik a világon. Ha tehát mindez tévhit, mi a magyarázat? A válasz azokban a történelmi hagyo­mányokon nyugvó, nemzeti sajátosságokban keresendő, amelyek Japán útját egyér­telműen megkülönböztetik a többi fejlett tőkés államétól. Ezt egészítik ki olyan általá­nos jellemzők, mint a ma­gas termelékenység, kiváló piacismeret, informáltság, az erőteljes kutatás-fejlesztés, a legfejlettebb technika nagy­mérvű felvásárlása az egész Ami a japán út egyedi vo­násait illeti, ezek között ki­emelkedik az emberi ténye­ző, maga a japán munkás. Fegyelmezett, terhelhető, ta­nulékony, munkaintenzitása igen nagy. Egyetlen példa: 1979-ben Japánban sztrájkok miatt 1,4 millió munkanap esett ki, az Egyesült Álla­mokban 30 millió. Legendás az újdonságokra való gyors reagálás. Haté­kony licencpolitikát folytat­nak, s magas színvonalú a műszaki kutatómunka. A si­kerek egy másik zálogát a japánok is abban látják, hogy a gazdasági tevékenység nem annyira az egyéni, inkább a csoportmunkán nyugszik. Hogy tőkés viszonyok kö­zött a kiscsoportok eredmé­nyesen működhetnek, abban kétségkívül közrejátszik ez a tény: Japán munkaerő-állo­mányának negyven százalé­ka életre szólóan szerződik vállalatával. Igaz, ennek hát­ránya a vállalattól való szinte teljes függőség, előnye viszont a relatív biztonság, az, hogy dekonjuktúra ese­tén sem tehető utcára a dol­gozó. Ugyancsak eredeti, megkülönböztető vonása a japán gazdaságnak, hogy a nagyvállalatok — ellentétben Nyugat-Európával vagy Amerikával — zömmel nem egyéni tulajdonosok, részvé­nyesek kezében vannak, ha­nem rendszerint bankok, ke­reskedőházak birtokolják. Tőkés viszonyok között egyedülállóan széles, haté­kony a tervezési rendszer is. Amíg más nyugati államok­ban, például Franciaország­ban a tervezés csak jelzésjel- legű, Japánban a kormány­zat erőteljes nyomást gyako­rol a magántőkés vállalatok­ra a Gazdaságtervezési Inté­zet által kitűzött konkrét fejlesztési célok megvalósítá­sa érdekében. Nem utolsó­sorban ennek a széles körű állami befolyásolásnak kö­szönhető, hogy a szigetország versenytársainál erősebben összpontosít az ún. stratégiai ágazatok, a számítógép-, s félvezetőgyártás, az optika, a képátvitel fejlesztésére. A távoli szigetország gaz­dasági térnyerése tehát na­gyon is kézzel fogható „tit­kokon” nyugszik. A nemzeti sajátosságok hasznosítása, a gyors reagálás, a fogyasztó­hoz való nagyfokú alkalmaz­kodás — tömören ezekkel magyarázható a „japán cso­da”. Győri Sándor Iskolás lányok egy mongol népi hangszer, a jatag kezelését tanulják az ulánbátori szakszervezetek palotájában (Fotó: TASZSZ — MTI — KS) világon. Ipari robotok végzik a hegesztést a Nissan Motor Campany egyik üzemében (Fotó — JP — MTI — KS) Afganisztán Ejtőernyős amazonok Kuba Nagyobb sebességre kapcsolva Nouruz — így hívják Af­ganisztánban az új évet. A „nouruz” azonban új napot is jelent, s talán éppen eb­ben a jelentésében a leg­gyakrabban használatom ma­napság. Értelme szimbolikus, kifejezi azt a változást, a megújulást, amely a legin­kább jellemzi ma ezt az ázsiai országot. Egy Kabulban gyakorta megforduló nyugati újságíró hitetlenkedve írja, hogy eme­letes lakóház építéséhez fog­tak, amit ő ezen a tájon so­ha sem látott. Pedig a for­radalom három évvel ezelőt­ti győzelme óta új, kényel­mes, szemre is tetszetős lakó­telepek létesültek a főváros­bún. Ugyanez a hírlapíró vi­szont azon kesereg, hogy az egykori kastélyokat kisajátí­tották: azokban ma a forra­dalmi-demokratikus párt he­lyi szervei üléseznek, másutt különböző társadalmi szerve­zetek használják, vagy éppen esti iskolává alakították át. Utóbbiból több tucat műkö­dik Kabulban, s az ország más tájain is, s nem megle­pő, hogy az ellenforradalmi bandák épp ezeket támad­ják a legdühödtebben. Kabul egy-egy eldugott utcájában szinte minden reggel fel le­het fedezni egy-egy új pla­kátot, amely a fiatalokat az írás-olvasás „mételyétől” óv­ja. Ezek a fiatalok azonban már nem rettennek vissza a legsötétebb fenyegetéstől sem. Röviddel ezelőtt még minden tíz afgán emberből csak egy ismerte a betűve­tést. A legfrissebb statiszti­ka pedig arról számol be, hogy csupán az idén félmil­lió felnőtt kezdte meg tanul­mányait az esti iskolákban. Sok egyéb vívmánya is van a forradalomnak. A győ­zelem után nem sokkal szü­letett az intézkedés az alap­vető közszükségleti cikkek árleszállításáról, a munka- nélküliség felszámolásáról, az adók csökkentéséről, amely a paraszti milliók sor­sát igyekezett könnyíteni. Ki­dolgozták egy demokratikus földreform alapjait, iskolák, kórházak építéséhez láttak. Amin uralma alatt azonban az intézkedések legtöbbjét szabotálták, s a visszaélések soráf követték el. A paraszttömegek sorsában így aztán csak a tavalyi év­ben következett be jelentős változás. Jó hatással volt a mezőgazdasági termékek fel- vásárlási árának az emelése, valamint a műtrágya árának csökkentése. A parasztok emellett előnyös feltételekkel állami hitelhez juthatnak, mezőgazdasági gépeket bé­relhetnek. Az afganisztáni változások­ról mindennél meggyőzőbben beszél egy kabuli diáklány, aki a társadalmi megkülön­böztetés jeleként néhány éve még kénytelen volt csador- ban járni: — Néhány diáklány tá.rsa- saságában nemrégiben elha tároztam, hogy repülősport­tal foglalkozom, ejtőernyős ugrásokat végzek. Társaim­mal együtt be akarjuk bizo­nyítani, hogy az afgán nők bátorságban sem maradnak el a férfiak mögött. Ráadásul a repülés olyan szép, kelle­mes érzés, hogy ma már nem tudnánk lemondani róla. (s. a.) Roberto Martinezzel a Kubai Kommunista Párt legutóbbi, II. kongresszusán ismerkedtem meg. A tanácskozás szünetében egy sarokba húzódva leltem rá, el­gondolkodva szívta szivarját. — Nem szégyellem, elég keve­set értek az egészből, ami itt el­hangzott — mondta minden ker­telés nélkül. — Egy cipőgyár igazgatója vagyok. Nálunk mind ez idáig olajozottan ment min­den, bár kétségkívül a cipők minősége miatt időnként zsör­tölődtek a partnerek. Most azonban valóságos ciklon söpört végig a vállalatunkon. Automata egységgé váltunk — ahogy a nemrégiben megkapott körlevél fogalmaz —, gazdasági számítá­sokat kell végeznünk, új irányí­tási, tervezési, premizálási rend­szert követelnek tőlünk. Nem is tagadom, ezek a bonyolult kife­jezések kezdetben nem kis fej­törést okoztak nekem. Elvégre a forradalom jóvoltából csak 18 évvel ezelőtt tanultam meg írni, olvasni. Érzem a csontjaimon, hogy megöregedtem. Lassan át kell adnom a helyemet a fiata­loknak. Roberto Martinez szavai tükrö­zik azt a változást, amely a ku­bai gazdaságirányításban tavaly óta végbemegy. Carlos Rafael Rodriguez, az államtanács és a Minisztertanács elnökhelyettese így fogalmazott: „Átmeneti idő­szak a mostani, a problémák megoldásának ideiglenes megol­dása, és egy új rendszer között.” Nem sokkal később Fidel Castro is érintette az ország életének e fontos állomását: „Egyáltalán nem arról van szó, hogy új kul­turális forradalmat akarunk ki­bontakoztatni. De változásokra van szükség. Még abban az eset­ben is, ha súlyos árat kell érte fizetnünk ...” Azóta már tudjuk, milyen vál­tozásokra célzott Fidel Castro. Politikai síkon az intézményesí- tési folyamat során megszülettek a népi hatalom szervei, új poli­tikai-közigazgatási felosztás jött létre, újjászervezték a központi hatalmat, és megszilárdították az államhatalmat. Castro elismerte, hogy a korábbiakban a forrada­lom nem dolgozott ki megfelelő gazdasági programot. Feltárva a gazdasági életben tapasztalható fegyelmezetlenséget, a pénzügyi zűrzavart, a lakosság gondjai iránti közömbösséget, a munka­fegyelem hanyatlását, az erőfor­rások ésszerűtlen elosztását, a forradalmi vezetés minden szin­ten elkezdte a hibák kijavítását. Kuba tehát nagyobb sebesség­re kapcsolt a gazdasági irányí­tás és tervezés új módszereinek fokozatos bevezetése révén, a hi­telfolyósítás, a statisztika, a bank- és pénzügyi rendszer mó­dosítása, a vállalatok szerepének és koncepciójának megújítása révén. Mérleget készíteni persze még korai lenne. Annyi azon­ban máris megállapítható: a gazdasági reform megindítása óta most első ízben új módon megszervezett cukornádaratás az ország történetében még soha ilyen eredményes nem volt. Seres Attila \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom