Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-11 / 161. szám

1981. július 11-, szombat o Végső búcsú Bondor Józseftől Pénteken mély részvéttel kísérték utolsó útjára a Me­ző Imre úti temetőben a 64 éves korában elhunyt Bon­dor József nyugalmazott mi­nisztert, országgyűlési kép­viselőt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségé­nek tagját. A munkásmoz­galmi pantheon díszravata­lozójában, koporsójánál párt-, állami és társadalmi életünk vezető személyiségei, az elhunyt barátai, volt munkatársai rótták le kegye­letüket. Az MSZMP Központi Bi­zottsága, az országgyűlés, a Minisztertanács, valamint a HNF Országos Tanácsa ne­vében Kovács Antal, a KB tagja, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke búcsúzott Bondor Józseftől. Izig-vérig kommunista pártmunkás volt — mondotta —, aki a szocia­lista társadalom építéséért egész életében oly sokat tett. Tevékenységét, vezetői ké­pességeit, vonzó kommunis­ta egyéniségét egy egész kor­szak építőmunkája fémjelzi — hangsúlyozta Kovács An­tal. Ezután az ÉVM kollektí­vája, egykori munkatársai, barátai és a család nevében Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhe­lyettes mondott búcsúszava­kat. Majd gyászolók százai kísérték Bondor Józsefet utolsó útjára, a munkásmoz­galmi pantheon miniszteri parcellájához, ahol örök nyugalomra helyezték. A gyászszertartás az Interna- cionálé hangjaival ért véget. Békéscsabai győztes a megyei tűzoltóversenyen A Békés megyei Tűzoltó-pa­rancsnokság július 10-én, tegnap délelőtt Mezőmegyeren rendezte meg az állami tűzoltók megyei versenyét. A helyszínen, a kor­szerű gyakorlópályán Várhegyi Ferenc tűzoltó alezredes, me­gyei tűzoltóparancsnok köszön­tötte a vendégeket és a ver­senyzőket. A békéscsabai, a gyu­lai, az orosházi, a szarvasi, a mezőkovácsházi és a szeghalmi tűzoltóraj állt ezután rajthoz a gyakorlati versenyen, amelyet négy kategóriában — 800 li- ter/perc kismotorfecskendő-sze- relés; 100 méteres tűzoltó aka­dálypálya-verseny; négyszer 100 méteres tűzoltó váltófutás; ho- roglétramászás •— bonyolítottak le. Az állami tűzoltórajok jó gya­korlati felkészültségéről, fizikai állóképességéről tanúskodó ver­senyt láthatott a sajnos igen kis létszámú nézőközönség ezen a délelőttön. Egyébként a tűzoltók minden egyes versenye egyben vizsga is a kiképzési év gyakor­lati anyagából. Szoros verseny után, az össze­sített eredmények alapján nyolc ponttal a békéscsabai raj szerez­te meg az első helyezést, má­sodik Szeghalom kilenc, harma­dik Mezőkovácsháza raja 12 pont­tal. A 100 méteres tűzoltó aka­dálypálya-verseny és a horog- létramászás kategóriában egyéni verseny is volt, s a kettő ösz- szesített eredménye alapján az egyéni első helyezett a szeghal­mi Pocsai József, második Sza­bó Sándor, harmadik pedig Ja­kab János lett, akik szintén szeghalmiak. A megyei verseny legjobbjai részt vesznek majd az országos területi elődöntőn, ame­lyet augusztus 7-től 9-ig Szarva­son rendeznek meg. Verseny közben a békéscsabaiak Fotó: Fazekas László Kitüntetések, jutalmak műemlékvédelemért A műemléki albizottságok Kecskeméten július 7—9. kö­zött megrendezett XI. orszá­gos értekezletén kiemelkedő műemlékvédelmi munkájuk elismeréseképpen megyénk­ből öten kaptak kitüntetést, illetve jutalmat. A művelődési miniszter „Szocialista Kultúráért” mi­niszteri kitüntetést adomá­nyozott Vámos Lászlónak, a Békés megyei Tanács műve­lődésügyi osztályvezetőjének. Az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója ju­talomban részesítette Komló- di Elek megyei főépítészt, ár. Köteles Lajost, a Békés megyei Tanács művelődés- ügyi osztálya tudományos titkárát, Katsányi Pált, a bé­késcsabai Városi Tanács fő­előadóját és Dér Lászlót, a Békés megyei Múzeumi Szer­vezet igazgatóját, a megyei MAB elnökét. Megyei KBT elnökségi ülés A Békés megyei Közleke­désbiztonsági Tanács elnök­sége tegnap kihelyezett ülést tartott Gyulán, amelyen a mezőkovácsházi és a gyulai közlekedésbiztonsági taná­csok elnökségének beszámo­lóit, továbbá a gyulai tanács vb építési osztályának a forgalombiztonsági helyzetről szóló tájékoztatóját vitatta meg. Az elnökségi ülésen — amelyen most első ízben a KBT szakbizottságainak ve­zetői is részt vettek — je­len volt Oláh István vezérőr­nagy, az Országos Közleke­désbiztonsági Tanács alelnö- ke. A város forgalombiztonsá­gával kapcsolatban a tájé­koztató elsősorban a gondo­kat fogalmazta meg. így az útfelügyelői munkával kap­csolatban a gépkocsihiányra utalt, s javasolta a városi, járási feladatok összevont megoldását. Az utak-hidak fenntartására, felújítására biztosított pénzügyi keretek évenként erősen hullámza- nak, s ez a kapacitás bizto­sítását teszi nehézzé. Nem megoldott a közlekedési jel­zőtáblák gyors és viszonylag olcsó beszerezhetősége. Sok gond van a közületi és ál­lampolgári fegyelemmel, mert a burkolatok helyreállí­tását elmulasztják a munka befejeztével. E gondok elle­nére a forgalombiztonsági helyzet Gyulán kielégítő, amit az is jelez, hogy csök­ken a balesetek száma. A KBT két elnökségének beszámolója, s ennek vitája megállapította, hogy mind­két területen — a mezőko­vácsházi járásban és Gyula városban és járásban — eredményes munkát folytat­nak a közlekedésbiztonság érdekében, bár egyik jelen­tés sem tükrözte mindazt a sok irányú tevékenységet, amelyet végeznek. Ezt erősí­tette meg Oláh István ve­zérőrnagy is, aki hangsúlyoz­ta, hogy mindkét elnökség céltudatos munkát végez, he­lyes, hogy a fő figyelmet a közlekedő ember magatartá­sának javítására fordítják, mert a balesetek zöme ma­gatartásbeli hiányosságokra vezethető. Javasolta, hogy a magángép j ármű-vezetők képzésére nagyobb figyelmet fordítsanak, ennek megoldá­sa országosan is gond, továb­bá: a teendők meghatározá­sánál és azok végrehajtásá­ban a társadalmi erőkre még inkább támaszkodjanak az elnökségek. Az ülés az elnöklő ár. Saj­ti Imre rendőr ezredes ösz- szefoglalójával, s bejelenté­sekkel fejeződött be. — e — Gyarapodik az Apusztaszeri skanzen A Csongrád megyei Szék­kutas község pusztafekete- halmi kerületében megkezd­ték a hajdani olvasókör múlt század végén készült épületének bontását. A helyi Üj Élet Tsz brigádjai a hódfarkú cserepeket, a fa­szögekkel összeerősített sza­rufákat és az épület más tar­tozékait úgy bontják el, hogy azok épen maradjanak. Az olvasókör épületét ugyanis az ópusztaszeri nemzeti tör­téneti emlékpark skanzenjé­be telepítik át az elnéptele­nedett tanyakörzetből. Ott eredeti formájában újra fel­építik. Szabadkéménye alatt ott lesz még az az üst is, amelyben egykor kávét-teát főztek a látogatóknak. így állítanak emléket a parasztgazdák által a múlt században a Dél-Alföldön lé­tesített olvasóköröknek, amelyek annak idején nem­csak a művelődést, a szóra­kozást szolgálták, hanem a napi események megbeszélé­sére, politizálásra is lehető­séget teremtettek a tanyai parasztembereknek. Arcok az eszperantó egyetemről Csütörtökön egy kicsit kö­tetlenebben alakult a nyári eszperantó egyetem prog­ramja. Délelőtt két előadást hallgattak meg a résztvevők, míg a délután lazább prog­ramot kínált, hiszen akinek kedve volt hozzá, részt ve­hetett egy város környéki ki­ránduláson, amelynek szín­helye ezúttal Szanazug volt. Tetszett a táj, a kör­nyék, a méltóságteljesen hömpölygő folyó, korra, nemre és nemzetiségre való tekintet nélkül. Sokan sétál­tak az ezúttal alacsony víz­állású folyó partszakaszán, majd amikor már jólesően elfáradtak, tábortüzek gyúl- tak, és megkezdődött a sza­lonnasütés. Sokan először vettek részt ilyen mulatsá­gon. Mert voltak vidám ol­dalai is ennek a kirándulás­nak. A magyar házigazdák igyekeztek megtanítani a vendégeket; hogyan kell iga­zi parázson sült, ropogósra égett szalonnát sütni. Jó al­kalom volt ez a program arra is, hogy közelebbről megismerkedjünk néhány résztvevővel. Zdzislaw Glajcar, erdőmér­nök a természet mellett az eszperantó nyelv szerelme­se. — Tizennyolcadik alka­lommal veszek részt az egyetem munkájában — mondja Kádár Imre tolmá­csolásával — és mondhatom, hogy nem bántam meg. Ha nem így lenne, bizonyára nem látogatnék évről évre ebbe a szép városba, erre a jól szervezett egyetemre. Biztom állíthatom, hogy az egyetem, különösen az esz­perantó nyelv művelésében, nemcsak Magyarországon, hanem Európában is jelen­tős és magas szintű. — Hazájában, Lengyelor­szágban sok híve van a mozgalomnak? — Nagyon nehéz erre pon­tosan válaszolni, hiszen a statisztikai adatok ilyen szempontból nem mérvadók. De — ahogyan ez látszik, a gvulai egyetem résztvevői­nek arányából — sokan ta­nulják és beszélik az esz­perantó nyelvet nálunk. — Mondta már, hogy elé­gedett az egyetemmel és kedvezőek a tapasztalatai. Van-e olyan, ami lehetne jobb is? — Tökéletességre sehol nem lehet számítani, de már az is nagy dolog, ha csak apróbb hibák fordulnak elő. Ilyennek tartom például a mostani kurzusnál, hogy a pedagógiai szekcióülések ál­talában párhuzamosan zajla­nak a többi előadásokkal. Aki mindkettőn részt sze­retne venni, elesik az egyik­től. Ezt így nem tartom sze­rencsésnek. — A család többi tagja is eszperantista ? — A feleségem is jól be­széli a nyelvet, és a kör­nyezetemben is többen van­nak, amit az is bizonyít, hogy nyolcadmagammal jöt­tem el Gyulára. Természe­tesen, ha csak valami kü­lönleges dolog nem jön köz­be, itt leszek a 20. eszpe­rantó egyetemen is. Valószínűleg a világon is az egyik legfiatalabb egyete­mi hallgató Piotr Tomczyk. Pöttöm, alig látszik ki a székből, nagy szemüvege mögül vidáman néz a körü­lötte levőkre, az előadásra. Mindössze hétéves. Amellett, hogy beszéli az eszperantó nyelvet, szinte csodászárnba megy, hogy mennyire tisztá­ban van a földrajzi fogal­makkal. Emlékezetből szinte milliméter pontossággal raj­zolja le nemcsak Európa körvonalát, hanem a benne elhelyezkedő országokat is. Azt mondják róla, különle­ges érzéke van ehhez a tu­dományághoz, persze, még ő maga sem tudja megmon­dani mi lesz, ha felnő. Min­denesetre külsőleg nincs raj­ta semmi különleges, hason­lít a gyerekek körében rend­kívül népszerű televíziós gyermekműsor Lolkájára. Béla Ottó Szívességből, de szükséghelyzetben O z anyagmozgatók or­szága vagyunk. Ezt egy közgazdász mondta, közgazdásztársaság­ban, ahol anyagmozgatásról beszélni kiváló társalgási té­ma. Aki anyagmozgatásról beszél, egy egész iparról be­szél, hiszen ez időtájt talán nincs is fizikai dolgozó, aki valamiképpen ne kénysze­rülne anyagmozgatásra. Tes­sék csak benézni egy gyárka., pun, műhelyablakon. Embe­rek sokasága rakodik, emel, hord, pakol, görget, henger- get, huzigál valamit, raktár­tól a műhelyig, műhelyajtó­tól a gépig, egyik géptől a másikig, csomagolótói a te­herautóig. Irdatlan kaeska- ringós úton vándorol az alap- és segédanyag, félkész- és késztermék az üzemben; anyagmozgatók és álanyag­mozgatók hada igyekszik egyengetni a girbe-görbe utat. Nem sok eredménnyel. Álanyagmozgatók hada? A statisztikák szerint az ipar­ban minden hatodik fizikai dolgozó foglalkozik közvetle­nül, úgymond főállásban anyagmozgatással, megint más statisztikák kilencszáz- ezer anyagmozgatóról beszél­nek. De bármit is állítanak a statisztikák, nincs olyan nagy szám, aminél ne lehet­ne nagyobbat mondani. Az álanyagmozgatók miatt: a másodállásban, szívességből, vagy lelkesedésből, de min­denképp szükséghelyzetben anyagot mozgatók miatt. A szakmunkás, aki maga hord­ja gépéhez az alkatrészt, a raktáros, aki maga pakolja föl a targoncára az anyagot, a segédművezető, aki maga is beszáll csomagot dobálni, ha megérkezett a teheruató. De ha csak a gépmunkáso­kat figyeljük, akkor is: egy nemrégiben készült felmérés szerint a gépek mellett dol­gozó munkásoknak több mint 46 százaléka végez anyagmozgatást. Magától ér­tetődő természetességgel, mintegy feloldandó a gépies munka monotonitását. Mindez annak ellenére, hogy az utóbbi években meg­szaporodtak a kézi munkát helyettesítő anyagmozgató gépek, targoncák, emelők, szalagok, konveyorpályák. Ebből az is következhetne, hogy csökkent az anyagmoz­gatásra fordított munkaidő. De az élőmunka-ráfordítás nem csökkent, éppen ellen­kezőleg: öt esztendő alatt" hét százalékkal nőtt! Valami baj van az anyag- mozgatás körül, s ez a baj nemcsak abból származik, hogy kevés a korszerű gép, akadozik az alkatrészután­pótlás, hiányzik a targoncák megfelelő szervizhálózata. S még csak nem is csupán ab­ból, hogy alacsony a megvá­sárolt gépek kihasználtsági foka, bár ez is épp elég baj, növeli a kézi anyagmozgatás iránti igényt. Már az anyag- mozgatás helyének, szerepé­nek értékelésénél kezdődnek a bajok, amikor egy vállalat vezetése eldönti, *. agy éppen nem dönti el az anyagmozga­tás fejlesztését, gépesítését. Az elmúlt évek munkaerő- hiánya emberközpontú gon­dolkodást alakított ki anyag- mozgatás ügyben, de ezúttal ezt ne a szó jó értelmében értsük. Az emberközpontú­ság ezúttal a gépi anyagmoz­gatás munkaerő-megtakarító hatására értendő, amely egyenlőségjelet tesz a kor­szerűsítés és a munkaerő­megtakarítás közé. Pedig a kettő nem ugyanaz. Ma már ugyanis egy targonca, egy emelő, egy csomagolósor, konveyorpálya beállítása el­sősorban a technológia egé­szére hat, mégpedig úgy, hogy csökkenti az átfutási időt, mintegy jó nagyot tá­gítva az ide-oda rakodás szűk keresztmetszetén. Kor­szerű anyagmozgatás: haté­konyságnövelés. S csak ez­után jön sok egyéb hatás mellett az élőmunka-megta­karítás. Ez a megközelítés, szemlé­let, úgy tűnik, nagyon fontos. Mert ha csupán a munkaerő csökkenését várják el az anyagmozgatás fejlesztésétől, ha csak ez a vezérelv érvé­nyesül, akkor megtörténhet az a különben elég gyakori eset, hogy a vállalat jelentős élőmunkát takarított meg, az összüzemi tevékenység ter­melékenysége mégsem nőtt semmit. Hiányzik továbbra is a szinkron. Mint egy OMFB-tanulmány kifejti: csak akkor várható jelentős ráfordítás-megtakarítás, ha az anyagmozgatás termelé­kenysége nagyobb mértékben nő, mint az alaptechnológia termelékenysége, ha az el­maradott színvonalú anyag- mozgatás gyorsabban fejlő­dik, mint a technológia. Ez már valamiféle rendszer- szemléletű gondolkodást sej­tet, ami nélkül ma meg sem lehet mozdulnia egy vezelő- nek az üzemben. Legalábbis nem szabadna. O z anyagmozgatás azt a helyet foglalja el a gyárban, mint a korábbi években mostohán kezelt infrastruktúra az ipar­ban. Aminek meg is kellett fizetni az árát. Az anyag- mozgatás elhanyagolása, helytelen értékelése magát a termelési folyamatot bénít­hatja meg. Szakemberek úgy is fogalmaznak, hogy az anyagmozgatás a vállalati rendszer egyik alrendszere. S hogy ma cudarul állunk az anyagmozgatással, az ko­moly következményekkel fe­nyeget. Nem egy közgazdász állítja a nemzetközi termelé­kenységi mutatók összeha­sonlítása alapján, hogy ha­zánkban az ipari összterme- lékenységet elsősorban a ki­segítő tevékenységek ala­csony termelékenysége ront­ja Megyesi Gusztáv Ősbemutató Gyulán (Tudósítónktól) A gyulai zenei élet éven­ként megismétlődő ünnepe az az orgonahangverseny, amelyet 19 éve az eszperantó nyári egyetem alkalmával rendeznek. A gyulai zeneba­rátok együtt élvezik a ven­dégekkel a kiváló orgona­művészek ragyogó muzsiká­ját. Most is lelkes taps kö­szöntötte Kovács Endre, fő­ként francia műveket bemu­tató orgonahangversenyét. Fokozott érdeklődés kí­sérte a hangverseny során elhangzott ősbemutatót, amelyre Gyulára érkezett a szerző: Arányi-Aschner György, a grázi zeneművé­szeti főiskola professzora. Arányi professzor több hang­szeren játszik: így az orgona mellett jól ismeri a trombita hangzási és kifejezési lehe­tőségeit. Régi kapcsolatban áll Kovács Endrével, és kö­zösen tűzték ki a gyulai* hangversenyre a „Szvit trombitára és orgonára” ős­bemutatóját. — Örülök, hogy Erkel Fe­renc városában hangzott el a szvitem ősbemutatója! — nyilatkozott Arányi profesz- szor. — A hat tételes mű­ben a Megváltó születését, működését és halálát kíván­tam érzékeltetni, és úgy ér­zem, hogy ez sikerült, mert a hallgatóság is megérezte a mű mondanivalóját. Inhoff Ede trombitajátékával és Kovács Endre finom orgona­játékával az hangzott el, amit elképzeltem és vártam. Nekem ez a nap azért is fe­lejthetetlen lesz, mert nem­csak Gyulán volt ősbemuta­tóm, hanem Grázban is, ahol klarinétra és zenekarra írt versenyművemet mutatták be. Dr. Márai György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom