Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-09 / 159. szám

1981. július 9., csütörtök 0 0320023 Differenciált bérezés a kereskedelemben Idézet a belkereskedelmi miniszter 21/1979. (12. hó 6.) a BkM rendeletéből: ......A nagyobb létszámot foglal­k oztató egységekben a beosztott dolgozók jutalékának 10—25 százalékát, esetleg hosszabb időszakra összevon­tan ennek megfelelően meghatározott összeget, vagy a külön e célra rendelkezésre álló hasonló nagyságrendű keretet a legjobb munkát végző beosztott hálózati dol­gozó jutalékának emelésére kell felhasználni. A többlet­jutalék felosztásáról a teljesítmények személyenkénti ér­tékelése alapján az egység vezetője — a szakszervezeti bizalmival egyetértésben — dönt.” Eddig az idézet. És most nézzük, mit jelent ez a gya­korlatban. Hogy megértsük a i'endelet lényegét, ismer­nünk kell a kereskedelemben használatos bérezési formá­kat. A legelterjedtebb az alapbérrel kombinált juta­lékrendszer. Az alapbért a letöltött szolgálati idő hatá­rozza meg, a jutalékot pe­dig a forgalomtól függően a fix bér arányában kapják a dolgozók. Ennek a bérezési formának az alkalmazásánál a 15—20 éves gyakorlattal rendelkező eladó kétszeresét keresheti az egy-két éve dol­gozó társa fizetésének akkor is, ha történetesen munkája alapján érdemli azt meg. Ez ellent mond a „minden­ki munkája szerint” elvnek, és nemigen ösztönöz a jobb munkára. Nos, a rendelet le­hetőséget nyújt arra, hogy a jutalékot (több száz. olykor ezer forintról van szó) ne az alapbértől függően, hanem a végzett munka, az egyéni teljesítmények arányában osszák szét a dolgozók kö­zött. A teljesítménymérés módszere lehet a pontozás, amit a békéscsabai Univer- zál Kiskereskedelmi Vállalat — egy év után elmondható — sikerrel alkalmaz. — Nem volt könnyű az egyéni munka alapján diffe­renciáló bérezési rendszert megvalósítani •*- emlékezik vissza tavaly májusára Kas­sai Béla, a vállalat igazga­tója. A rendelet csak a nagy létszámot foglalkoztató egységeket említi, de mi olyan rendszert próbáltunk kiala­kítani, amely valamennyi dolgozónkra vonatkozik, így éreztük igazságosnak. Végül is külön miniszteri, szak- szervezeti engedéllyel beve­zethettük a pontozásos mód­szert, melynek lényege, hogy hó végén a boltvezető, a he­lyettese és a szakszervezeti bizalmi értékeli, pontszá­mokban méri. papíron rög­zíti a dolgozó összteljesítmé­nyét. Szigorú szabály, hogy a beosztottak minősítését minden esetben ismertetni kell az érintettekkel. így mindenki előre tudja, ho­gyan fog részesedni a juta­lékkeretből. Az elbírálás szubjektív, mint ahogy valamennyi mun­kahelyen többé-kevésbé az. De a kereskedői munka jel­legénél fogva e területen a szubjektivitás fokozottabban érvényesül. — Nehéz számokban ki­fejezni a vevőkiszolgálás színvonalát — magyarázza Szabó Imre, a szakszerveze­ti bizottság titkára. A pon­tok számában elsősorban en­nek kell kifejeződnie, de fon­tos összetevője a raktári és beszerzői, valamint az ára­zási munka, a kollektív szel­lem, a munkafegyelem, de még a kirakattisztítás mi­lyensége is. És, noha a bolt­vezető'minősít, ítéletét erős kontroll alá veti a munkahe­lyi kollektíva. — Már csak azért is tö­rekednie kell az objektí­A hortobágyi után, a kiskun­sági előtt újabb lovasnapok ren­dezői ígérnek hangulatos hétvégi időtöltést a nagyközönségnek. Július 11—12-én, szombaton és vasárnap rendezik meg a II. va­daskerti lovasnapokat a Pest megyei Tökön. A helybeli mé­nesben 11 éve tenyésztenek lova­kat, világhíres ősök leszárma­zottai „gondoskodnak” újabb és újabb, szép küllemű, jó ugró­vebb, igazságosabb értéke­lésre — veti közbe Pillér Sándorné, a munkaügyi osztály előadója —, mivel a boltvezetőnek alapvető ér­deke. hogy beosztottai jó lég­körben és megfelelő létszám­ban dolgozzanak. Ha valakit történetesen jogtalanul „fa­vorizál”, míg más vagy má­sok hátrányos helyzetbe ke­rülnek, az előbb-utóbb olyan összeütközéshez vezet, hogy valakinek távoznia kell az egységből, ez pedig a jelen­legi munkaerőhelyzet mellett nem megengedhető. — Nem állítjuk, hogy a miénk a legtökéletesebb anyagi ösztönzési rendszer — veszi át a szót ismét az igaz­gató —, de próbáljuk úgy alakítani, hogy felszínre hoz­za az összes pozitív és nega­tív tényezőt. Végtére is az összkeresetnek mintegy egy- harmada a jutalék, és ez már önmagában is ösztönző. Most minden mulasztás, kiesés, elszámolás a fizetésben nyil­vánul meg. Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy Békéscsa­bán a legnépszerűbb illat­szerbolt az István király té­ri 53-as. Itt sok olyan termé­ket megtalálnak a vásárlók, amit máshol nem, ilyenek például a „Chicco”-készítmé- nyek. Tíz nő dolgozik az üzlet­ben, és — ami sajnos, ilyen­kor ritka — jól megértik egymást. Még a pontozásos rendszer bevezetése, az egyéni különbségtétel sem rontotta a légkört. Galovicz Lajosné boltvezető erről ,a következőket mondja: — Nálunk úgy van, hogy mindenkinek megvan a ma­ga reszortja. Ki miben mes­ter — aszerint osztjuk szét a feladatokat. Akinek az el­adói készsége nagyobb, az a vevőkkel foglalkozik, akinek az árubeszerzéshez van in­kább tehetsége, az azt ka­matoztatja, de van olyan is, aki a raktárban, az áru át­vételekor tud kibontakozni vagy például az adminisztrá­ciós munkáknál. A pontozás­nál valamennyi tényezőt fi­gyelembe vesszük, így a ke­resetben csak 100—300 fo­rintos eltérés mutatkozik az eltérő teljesítményből követ­kezően. Nálunk tulajdonkép­pen nincs gyenge munkaerő, csak jól és jobban dolgozó, és ez megmutatkozik a for­galmunkban is, ami havi 1— 1,2 millió forint körül mo­zog. Természetesen nem min­den boltban ilyen kedvező a helyzet, van, ahol nincsenek mindig megelégedve a bolt­vezető „ítéletével”, de ez a ritkább eset. Eddig a válla­lat 850 dolgozójából mind­össze kettő mondott fel ez irányú elégedetlensége miatt. A döntő többség, aki mégér­ti, hogy közös célért, a vevő­kiszolgálás színvonalának emeléséért küzdenek, elfo­gadja az anyagi ösztönzésnek e — a kereskedelemben még igen ritka — formáját. Szatmári Ilona képességű ivadékokról. Évente 10—15 lovat értékesítenek külföl­dön, Illetve hazai lovas- és öt­tusakluboknál. Rendszeres lo­vasprogramjaikat egy-egy sze­zonban 10—15 ezer vendég láto­gatja. A vadaskerti lovasnapokra az idén Is változatos programot ál­lítottak össze a szervezők. Más­fél száz lovas, háromszáz ló vesz részt a versenyeken. Minden foglalkozásnak, szakterületnek megvannak a maga nagy vitái. A me­zőgazdászok körében évek óta az egyik ilyen vitatott kérdés — főként aratás tá­jékán — a tarlóégetés. Az egyik fél azt állítja, hogy teher a melléktermék­ként keletkező szalma. Nem tud vele mit kezdeni, a mai állattenyésztési technoló­giákban gyakran nincs be­építve a szalmával történő almozás. Sokan azzal érvel­nek, hogy éveken át, egyhu­zamban, azonos területen termesztett gabona a talaj- lakó kártevők melegágyává válik. Ezért kipusztításához a tűz fertőtlenítő hatását használják. Az ellentábor véleménye szerint minden megtermett anyagra — így a szalmára is — szükség van, azt fel kell használni. Mégpedig okszerűen, trágyakészítésre, vagy éppen energianyerésre. Kétségtelen, hogy az általá­nos népgazdasági irányelvek is ezt támasztják alá. Rá­adásul a felszecskázva talaj­ba dolgozott szalma, vagy tarlómaradvány növeli a ta­laj szervesanyag-tartalmát. Országszerte vitatott téma — riportok sora tükrözi ezt a sajtóban, rádióban —, hogy van-e kalóriaszegény, diabe­tikus üdítő italunk, ha nincs, miért nincs, és ha van, mi­ért nem tudja azt minden­ki? De nemcsak a tömeg­kommunikáció, hanem a Mi­nisztertanács, az illetékes mi­nisztérium, a MÉM is fog­lalkozik ezzel. Legutóbb ez év májusá­ban a Mezőgazdasági és Élel­mezési Értesítőben hívták fel az érintettek (állami és taná­csi vállalatok, mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezetek) figyelmét arra, hogy a VI. ötéves tervidőszakban ki­emelt feladatként kezeljék a diétás, diabetikus termékek gyártásának fejlesztését. Lé­vén ez széles rétegeket érin­tő, társadalmi ügy, ahol a gyorsabb előrehaladás indo­kolt. Csak a Deit? Köztudomású, hogy üdítő • italainkban általában nagy mennyiségben található cu­kor. Legmagasabb a Pepsi Cola kalóriaértéke, 180 joule literenként, jóval alacso­nyabb például a zöldalmáé, 147 joule/liter. Tehát a szom­júság enyhítésére elfogyasz­tott napi 5-6 üveg kóla, vagy más hasonló termék te­temes többletkalóriát jelent a szervezetnek, ami aztán zsírpárnákban testesül meg. Csökkentett kalóriaértékű italként többnyire csak a Deit-készítményeket ismerik, ez viszonylag régóta, jó mi­nőségben kapható az üzle­tekben. Kevésbé elterjedtek az Arola névre hallgató üdí­tők, noha ezek kimondottan diabetikus, cukor nélkül ké­szített italok, és jelenleg az Természetesen akkor, ha a szárban levő anyagok, nit­rogén műtrágya vagy híg­trágya kiegészítéssel el­bomlanak, s így valóban -a talaj alkotóivá válnak. Eh­hez azonban idő kell — kontráznak rá az égetés hí­vei. Igazuk van, de csak akkor, ha késik az aratás, s így a tarló akadálya az őszi talaj munkák, a vetés időbe­ni elvégzésének. Az érvek és ellenérvek állásfoglalására kényszerí­tették a szakterület felelő­seit. A MÉM Növényvédel­mi. és Agrokémiai Főosztá­lyának irányelvei szerint ha csak lehet, ajánlatos elkerül­ni a tarlóégetést. A felhívás egyik döntő érve, hogy a tűz nemcsak a káros talaj- lakókat pusztítja el, hanem azokat a hasznos mikro- szervezeteket is, amelyek a humuszképzés, tehát a ta­laj termékenység fokozásának nélkülözhetetlen részesei. Márpedig éppen a humusz az, amelynek megóvása a nagyobb termés egyik zálo­ga. Az idei búzák állapota nö­vényvédelmi szempontból nagyon kedvező — a felmé­országban mindössze egy gyártójuk van, a Békés me­gyei Üdítőital-ipari Vállalat. Az Arola kalóriaértéke nem épi el a 10 joulé-t literen­ként, vagyis gyakorlatilag nulla. Osztrák know-how alapján — Mióta gyártják a dia­betikus üdítőket — kérdem Lipták Györgytől, a vállalat igazgatójától. — A gyártás technológiáját 1977-ben vásároltuk egy osztrák cégtől, az italokat pedig ’78-ban kezdtük for­galmazni. Azóta sok válto­zás történt. Kezdetben a kül ­földi cég szállította az alap­anyagot, mi csak kevertünk. Ma már a nyersanyagot is mi állítjuk elő. A legfonto­sabb módosítás, ami nagy­mértékben befolyásolta a termék minőségét, egy új édesítő szer alkalmazása volt. Egy év óta csak mini­mális mennyiségben használ­juk a kesernyés mellékízű szaharint, a cukorbetegek so­káig egyedüli édesítőjét, he­lyette nátriumcyklamáttal ízesítünk. A szintén mesterséges éde­sítő szer előnye még — amellett, hogy egyáltalán nincs mellékíze —, hogy nem visz be energiát a szer­vezetbe, és változatlanul hagyja el azt. Édesítő hatá­sa viszont kisebb, mint - a szahariné. — A vállalat Arola-terme- lése kielégíti-e a fogyasztók mennyiségi és minőségi igé­nyeit? — Igen, feltétlenül. Gyár­táskapacitásunkat a keres­letnek megfelelően bővíthet­rések, szemlék szerint. Te­hát eggyel kevesebb az ok az égetéses talajvédelemre, gyomirtásra: Ezt erősíti az aratási munkák időbeni el­kezdése is. A jelenlegi gép­parkkal jó idő esetén, 13— 14 nap alatt befejezhető a nagy munka. A megyénkben gazdálkodó üzemek rendel­keznek a szalmabetakarítás­hoz szükséges gépekkel, il­letve átcsoportosításukkal mindenki hozzájuthat ezek­hez a berendezésekhez. Be­szerezhetők a talaj egészség fenntartásához nélkülözhe­tetlen vegyszerek is. Úgy tű­nik, az idén lesz elég idő a bedolgozott szalma beépülé­séhez a talajba. Végül nem szabad meg­feledkezni arról serí, hogy a tarlóégetés szennyezi a kör­nyezetet, füstje rontja a lég­kör tisztaságát. A vadgaz­dálkodás is megsínyli e módszert, hiszen állatok ez­rei esnek a tűz martalékául ilyenkor aratás táján. Re­méljük, az idén mind keve­sebb helyen találkozunk á képen látható jelenséggel, a tarlóégetésre utaló hatalmas füstfelleggel. jük, növelhetjük termelésün­ket. Valamennyi megrende­lőnket ki tudjuk elégíteni, le­gyen az Sopronban, Nyíregy­házán vagy Zalaegerszegen. Ami pedig a minőséget il­leti, a két Arola-készítmény, a citrom és a narancs (ez utóbbi egyébként a tavalyi, XVII. országos bor- és üdítő­ital-versenyen aranyérmet nyert) megközelítően azonos ízhatású, mint a nem diabe­tikus üdítő. A választék bő­vítésére pedig hamarosan megjelenik az Arola meggy és zöldalma. Látszólagos hiány? A fentiek alapján «nincs hiány diabetikus üdítőből. Mégis — ámbár a vállalat folytat reklámtevékenységet — az országban kevesen is­merik e kalóriaszegény ké­szítményeket. Népszerűsíté­sük tehát megérne egy inten­zív reklámkampányt. Emellett el kell monda­nunk azt is, hogy ha van is kalóriaszegény és diabetikus italunk, a kínálat igen sze­gényes. Fejenkénti üdítőital­fogyasztásunk évi 50 liter, és körülbelül ugyanennyi féle közül választhatunk. Viszont ezek közül csak egynéhány az, amelynek minimális a cukortartalma, holott a ke­reslet érezhetően — és egész­ségügyi szempontból is ez lenne az előnyös — ebbe az irányba tolódik. Ideje tehát, hogy az üdítőital-gyártás te­rületén is, kisebb forradalom gyanánt, a mennyiségi válto­zások minőségibe csapjanak át. Sz. I. A HUNGAROCAMION válaszolt Lapunk május 29-i szá­mában „Párhuzamok a köz­lekedésben” című cikkünk­ben szóltunk arról, hogy ér­demes lenne megvizsgálni: tudna-e gazdaságosan üze­meltetni hűtőjárművet az a néhány Békés megyei vál­lalat, amely rendszeresen exportálja élelmiszeripari termékeinket. Megírtuk, hogy ezzel a megoldással minden fuvarnál megtaka­rítható lenne az a 200 kilo­méter, amelyet a nemzetkö­zi vállalat kamionjai Buda­pesttől Békéscsabáig üresen futnak le minden szállítás­nál. Cikkünkre válaszolva Pappert Ferenc, a HUNGA­ROCAMION fuvarozási igaz­gatója a következőket fo­galmazza meg: „A HUNGAROCAMION- nak Európában és a Közel- Keleten igen széles kereske­delmi hálózata működik. Bár a 200 kilométer üres fu­tás is figyelemre méltó, de mivel a nemzetközi fuvaro­zás átlag szállítási távolsága 1800 kilométer, fontosabb a visszfuvar megszervezése, ami különösen nehéz feladat, gyorsan romló áruk eseté­ben. Csak a jó szervezésnek köszönhető, hogy 1980-ban a HUNGAROCAMION hűtő­kamionjai a nyugat-európai útjaikat 83 százalékban megrakodva tették meg. A Békés megyei élelmiszer- exportot a legritkábban le­het úgy megoldani, hogy a kamionok visszáruval ér­kezzenek távoli útjaikról a megyébe. Tehát itt alapve­tően nem a 200 kilométer megtakarítása, hanem 1500 —2000 kilométer rakott futás forog kockán. Külön szót érdemel e té­mával összefüggésben — írja a fuvarozási igazgató — a hűtőjárművek speciális kar­bantartása és .alkatrészellá­tása, melynek decentralizálá­sa tetemes népgazdasági többletköltséget jelentene. Álláspontunk nem jelenti azt, hogy a nemzetközi köz­úti árufuvarozásban ne len­nének további tartalékok, melyeket egy koordinált együttműködéssel fel lehet­ne tárni — zárul a válasz­levél. A bevezetőben idézett cik­künkkel mi magunk is ez utóbbit kívántuk szorgalmaz­ni. K. E. P. Új téglaipari termékek A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat a na­pokban elkezdte az Uniform 50/1. elnevezésű tégla próba- gyártását. Az új termék 50 százaléka üreg, ezért igen jó hőszigetelő. Előnye még, hogy jóval könnyebb, mint a hagyományos kisméretű tég­la, árban pedig alig van kü­lönbség a kettő között. Fő­ként családi ház építésére alkalmas. Az igényeknek megfelelő mennyiség készül majd belőle. Színes (barna és piros) cse­répből az idén a fokozódó igényeknek megfelelően a ta­valyi mennyiségnek a kétsze­resét gyártják majd. Ez a cserép a hagyományoshoz képest esztétikusabb, vízta­szító hatású, és kevésbé ta­pad rá a por. A födémkészítéshez hasz­nált Fért gerendát 3 éve gyártja a vállalat. A terme­lés nagy előnye, hogy köny- nyű, kézzel beemelhető. A TÜZÉP a vállalattal történő megegyezés alapján egyelő­re 10 százalék kedvezmény­nyel árusítja. Kutatóközpont a Bakonyban Üj kutatóközpontot alakított ki a Bakony szívében a Bauxitku- tató Vállalat. Bakonyszentlászló község határában alumínium elemekből szerelték össze a munkásszállást, a klub épületét, az irodát és a raktárakat. Rövi­desen innen indulnak munkába Fenyőfő és Bakonyoszlop vidé­kére a bauxitkutatók, akiknek még hosszú ideig mnkát ad a hegyvonulatban húzódó bauxit- lencsék felmérése, elemzése. Vadaskerti lovasnapok M. Szabó Zsuzsa Fotó: Veress Erzsi Hiánycikk-e a diabetikus üdítő ital?

Next

/
Oldalképek
Tartalom