Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-09 / 159. szám

1981. július 9., csütörtök

A legnagyobb kitüntetés

Bálint György hagyatéka

Ha élne, csupán 75 éves volna. Rossz korban született, a kornak, amelyben élt, törvényszerűen el kellett őt (is) pusztítania. Szinte alig élt, mondhatjuk, ha születésének dátumát (1906. július 9.) és halálának napját (1943. január 21.) egymás mellé tesszük. S milyen sokat írt — lepődünk meg —, ha műveinek puszta jegyzékét tekintjük. Verseskötete jelenik meg 1929-ben, műfordításai rendre napvilágot látnak^ publicisztikai írásait kötetekbe gyűjti. Kora valamennyi jeles írójának, művészének műveit ismeri, kritikát ír róluk, nincs olyan kulturális esemény, mely mellett szótlanul menne el.

Mindemellett széles látókörű újságíró volt, s anélkül, hogy beutazta volna a világot — bár Európa több országában járt —, mindent tudott a világról.

Az értelmiségi családból származó Bálint György európai látókörű, felvilágosult polgári magatartás eszményeit kapta örökségül — jó szellemi útravalót. S bár túllépett e polgári örökségen, bizonyos elemeit továbbra is megőrizte. Húszéves korában kezd újságíróskodni, az Est-lapok sajtótrösztjénél, versei akkor már a Nyugatban jelennek meg. Keresi a tehetségének megfelelő formáit, riportot ír, tudósítja Az Est-et, de irodalmi, művészi kritikáiban egyre határozottabban politikai érdeklődés mutatkozik.

A tudósító és költő mellé a harmincas évek elejére felnőtt a publicista Bálint György. Sajátos ízű írásaiban iróniája keveredik a líraisággal, elemző intellek- tualizmusa egyre határozottabban érvényesül. «Az Idő rabságában című kötete előszavában írásainak természetéről így ír: „Egy ember naplója ez a könyv: feljegyzések és megjegyzések sorozata napjainkról. Nincsenek benne vallomások, bizalmas magánügyekről, bár elismerem, így érdekesebb, vagy legalábbis izgalmasabb lenne. Valahol a magánügy és a közügy határán mozog, ott, ahol a közügy magánüggyé válik és megfordítva. Nem hiszek abban, hogy élesen elhatárolható a magánember és a sokaság sorsa”.

Nehéz tömören jellemezni Bálint György megnyerő humanista egyéniségét, a jegyzetet-naplót író újságírót, aki különös zamátú szépprózává avatta a publicisztikát, aki a legtöbb kérdésben szocialista módjára érzett és gondolkodott. Élet- szemléletét ő fogalmazta meg legjobban: „De tűrhető-e az életem, ha másoké tűrhetetlen? Értelmes-e, ha másoké értelmetlen? Az ember egyedül hal meg, de másokkal él. Csak az él igazán, aki együttél’’.

Bálint György a szavak embere volt, hitt erejükben, az értelem diadalában. Még akkor is, ha előre sejtette, ő már nem érheti meg ezt a diadalt. Neki más feladat jutott. „Elkeseredni annyi,

Bálint György portréja

mint káromkodni, vállat vonni, elzárkózni. Felháborodni pedig egyszerűen csak any- nyi, mint szembeszállni.” — írta 1936-ban. E különös tartalmú szóban foglalta ösz- sze életének és tevékenységének elvi értelmét.

A publicista Bálint György nem elvontan a kapitalista rendszer ellen háborgott, hanem bizonyos társadalmi tünetek, emberi jelenségek elemzésére vállalkozott. A világot nemcsak figyelte, értette, ellentmondásait is felmérte. Azzal is számolt, hogy a tömeg egy része — akár saját érdekei ellen is — mozgósítható fasiszta demagógiával, mégsem fogadta el a „csordáról” szóló divatos értelmiségi elméletet. Állandó lapját, a Pesti Naplót 1939-ben betiltották, olykor a Népszava hozta cikkeit, a Nyugat közölte egy-egy kritikáját. Egyre szűkült körülötte a világ. A sötét kor egyik legvilágosabb elméje mégiscsak egy rövid ideig gondolt a menekülésre. Angliába utazott, hogy emigráljon, de két hónap után visszatért, — nem akart egyedül „menekülni”. Sorsa beteljesedését várta, s közben dolgozott. De' kiütötték kezéből a tollat, kémkedés vádjával letartóztatták, gyűjtőtáborba, majd munkaszolgáltra hurcolták, s Ukrajnából már nem tért vissza.

Bálint György hagyatékából került elő utolsó üzenete. Egy radírban személyesítette meg önmagát, ki múltjára visszatekintve így vet számot: „Ha valahol félig kész gondolatokat, tisztázatlan ötleteket vetettek papírra, én ott voltam és közbeléptem. Szemmel tartottam minden gyanús eredetű szöveget... Illúziókat romboltam, tudatosan és elszántan. Üldöztem a gyengeséget, nem tűrtem a hazug vígasztaló- dást... Védtem valamit, amit ma már egyre kevesebben védenek. Elszánt voltam és következetes, és talán nem volt mindenben igazam. Maradék nélkül fogyok majd el, utolsó porcikám együtt semmisül meg az utolsó hibás szóval, amit kiirtok. Nyom nélkül szűnök meg, elvontan és tökéletesen. Eltüntetett szövegeim sorsára jutok, megszűnésem megkoronázza életművemet”.

Kmety Attila

A Mezőhegyesi Mezőgazda- sági Kombinát építészeti üzemét nem könnyű megtalálni. Talán sokáig keringenénk a kanyargós utcákon, ha Ferencz Sándor, újítási titkár nem kalauzolna bennünket. Tiszta, rendezett üzem ez. A földszintes épületek a széles út két oldalán állnak. Tóth Mátyás üzemvezető-helyettes irányításával, aki a kapunál várt bennünket, belépünk egy jókora ajtón.

Szemünk lassan hozzászokik a kinti napfény utáni szürkeséghez, s körvonalazódni kezdenek az asztalosmesterség jellegzetes szerszámai. Hatalmas asztalon ajtóformájú, félig kész alkotmány hever. E körül sürgölődnek néhányan a Munkácsy brigád tagjai közül. Engelhardt József brigádvezető jön elénk a terem egyik sarkából. Kék köpenyéről lesimít néhány forgácsot. Az egyik kezén fehér kötés virít.

Sikerül „összeterelni” a brigádtagokat. Ügy tizenöten vannak, most nem teljes a létszám. Ketten-hárman valahol kinn dolgoznak, ott, ahol éppen szükség van 'rájuk. Nézem a fényképezőgép lencséjébe bámuló, fiatalabb és idősebb arcokat. Néhányan mosolyognak, de többségük tekintete komoly. Mint a munkájuk, amely nagy szaktudást, felelősséget, odafigyelést kíván.

Asztalosok, bognárok, parkettások ... Ezek a szakmák a legtöbb emberben valamiféle tiszteletet ébresztenek. A Munkácsy brigádot nemcsak szaktudása, hanem sok egyéb jó tulajdonsága is feljogosítja erre a tiszteletre. De erről később beszélgetünk az üzem irodaiépületének egyik aprócska helyiségében. Ferencz Sándoron, Tóth Mátyáson és Engelhardt Józsefen kívül Kovács András művezető, a brigád nyugdíjba készülő

tagja is elmondja véleményét.

— Tizenöt éve létezik ez a brigád. Azóta megvan a létszám, bár egy-két ember minden évben jön-megy — kezdi Engelhardt József. Sűrűn teleírt papírlapot vesz elő, onnan sorolja vállalásaikat: — Legelső az, ami a termeléssel kapcsolatos — szögezi le. — Mivel nemigen tudjuk, hogy máról holnapra milyen munkát kell végeznünk, ezért a mennyiségi teljesítést nem lehet mérni. így a határidők betartásában, a minőségben, és az anyagtakarékosságban tudunk előrelépni.

— Azért előfordul, hogy teljesítményre dolgoznak — szól közbe az üzemvezetőhelyettes. — Ilyenkor 120— 130 százalékot is „hoznak”. Amióta pedig bevezettük a mozgóbérrendszert, azóta — ha lehet — még jobb a minőség. — Nagyon bevált a brigádnál ez a fizetési forma — veszi át ismét a szót a brigádvezető. — Demokratikus ösztönzőrendszernek tartja mindenki.

Füzetecskét keresnek elő, és mutatják a legújabb listát. A nevek mellett néhol háromszáz, máshol hétszáz forintot írtak be a rubrikába. Tény, hogy ez a -mozgóbér valóban differenciált.

— Nincs harag az elosztás miatt? — kérdezem. A brigádvezető a fejét rázza.

— Elismerik, ha a másik jobban dolgozik. Ez tulajdonképpen egy nagyon jó fegyelmezési módszer is. És arra ösztönzi az embert, hogy jobban odafigyeljen a minőségre. Egyébként, ha jó a kollektíva, akkor nem jelent gondot a pénzelosztás sem.

— A Munkácsy brigád pedig nagyon összeszokott társaság — mondja Tóth Mátyás. — Az öt brigád közül talán a legkiegyensúlyozottabb. Nem véletlen, hogy a Kilián brigáddal együtt ők kapták meg a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést. De dolgoznak még hét végén is, ha kell, minden morgás nélkül.

— Szakmai téren csak elismerést érdemelnek — ez Ferencz Sándor véleménye.

— Amellett, hogy állandóan képezik magukat, újítanak is. A brigád megalakulása óta 36 újítást fogadtak el tőlük.

Itt van például Bandi bácsi

— mutat Kovács Andrásra —, harminc éve újító. Egyszóval, volt kitől tanulni a fiataloknak.

— No, és munkavédelmi téren sem maradunk el — teréli el szemérmesen magáról a szót „Bandi bácsi”.

— Nyolc éve egyetlen csonkulásos baleset sem volt. Amióta az egyengető gyalugépet biztonságosabbá tettük,- azóta az évi 3-4 baleset megszűnt. És nem kevésbé fontos, hogy fegyelmink sem volt. A brigádtagok egymást fegyelmezik. Egyébként az erélyes fellépés többet ér, mint a fegyelmj. Ha az ember szemtől szembe megmondja a véleményét, akkor van tekintélye!

Engelhardt József sok mindent elmond még a brigádról. Azt, hogy a 17 tagból 10* en társadalmi funkciót töltenek be, hogy folyamatosan részt vesznek politikai képzésben, hogy társadalmi munkát végeznek, hogy saját. 250 kötetes könyvtáruk van, és hogy nem csak megvásárolják, olvassák is a könyveket. Kulturális vállalásaiknak jócskán eleget tesznek: öt éven keresztül szerepeltek eredményesen a megyei közművelődési vetélkedőkön, nem maradtak ki a helyi vetélkedőkből sem. s résztvevői, szervezői a sport- programoknak.

Nehéz lenne minden vállalásukat felsorolni, de azt a sok kitüntető címet sem könnyű megjegyezni, amit kaptak. Én a legszebb kitüntetésnek mégis a jó egy év múlva nyugdíjba menő Kovács András egyszerű szavait érzem: „Fájó szívvel hagyom itt ezt a kollektívát”.

Gubucz Katalin

HANGSZÓRÓ

Kultúrkocsma ?

Nem is tudom hirtelen, hogy a Kossuth rádióban elhangzott „Mozgásterek” című műsor után mit is kellene tennem a cím után. Kér- dőjelet-e vagy felkiáltójelet? Mert ha innen nézzük, kérdőjelet. Ha onnan nézzük, felkiáltójelet. De hol van az innen és hol az onnan? És miről is van szó tulajdonképpen?

Miskolcon a Tokaj elnevezésű vendéglőben a városi művelődési központ, a megyei moziüzemi vállalat és a vendéglátó vállalat amolyan „kultúrkocsmát” csinált, ahol vasárnap délelőttönként gyerekfoglalkozásokat szerveznek, mesét monda- nak-néznek a kicsik, de hét közben is ellátogathatnak ide ovisok és iskolások, mert nekik való „játszóházzal” csalogatják őket. Közben „kultúrvetélkedőket” rendeznek, ahová a gyerekek anyukával, apukával is jöhetnek, és amiről azt mondta a műsorban egy tanító néni, hogy „nekem azért tetszik, mert a gyerekek mást kapnak, mint az iskolában”. Aztán délutánonként már a nagyobbacskákat várják

diszkómozival, archív filmekkel, sorozatokkal, este pedig a Tokaj nevezetű kultúr- kocsmában értelmiségi klub működik, vitafórum, csevegési lehetőség és egyáltalán. Amint többen elmondták, éppen a kötetlenség a vonzó, míg mások azt fejtegették, hogy hasonlít ez az egész a régi kávéházakra, ahol okos dolgokról is szó esett, netán éppen irodalomról, művészetekről.

Mondhatnák népművelők, hogy érdekes kezdeményezés, ki kellene próbálni nálunk is. (Ez az „innen” nézőpont.) Mások bizonyára elhűlnek az ötlet hallatán, és megkérdezik: a filmvetítés, vagy a „játszóház” közben inni is lehet? Szóval, hogy alkoholt is felszolgálnak a legkülönbözőbb előfordulási formákban? (Ez az „onnan” nézőpont.)

Nem akarom feltalálni a hispániai viaszt, de ezúttal is valahogyan a dolgok lényegét kellene meglátni. Azt, hogy Miskolcon akadtak, akik kitalálták: az életmód változásai, a szabad idős szokások új formákat követelnek. Ezeket az új formákat keresik, véleményem szerint okosan, bátran. Hogy nálunk is van diszkómozi? Igaz, „Kultúrkocsma” is volt (vagy van?), például a békéscsabai presszó, a Csaba Szálló sarkán. Itt még újságot is lehetett olvasni, egy időben.

Szóval: kísérletezzünk csak, aztán majd a „puding próbája” bebizonyítja, hogy mire jutottunk ... Feltehető, akadna errefelé is „vendéglátóipari egység”, ahol nemcsak az elfogyasztott alkohol mennyisége az első. Ne tessék nevetni.

Sass Ervin

Fotó: Gál Edit

MAI MŰSOR

KOSSUTH RÁDIÓ

8.25: Szivárványvölgy.

8.33: Auber: Fra Diavolo.

9.44: Zenés képeskönyv.

10.05: Sirius kapitány fogságba esik.

10.35: Kertész István vezényel.

11.40: Abel a rengetegben.

12.35: Csorba Győző: A világ küszöbei.

12.45: Zenemúzeum.

14.07: A századelő irodalmának hetei.

14.52: Hidas Frigyes—Gál Zsuzsa: Crescendo.

15.10: Vörös rózsa.

16.05: Rádiónapló.

18.00: Bárdos Lajos kórusműveiből.

19.15: A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hangversenye.

20.15: A Belügyminisztérium Duna Művészegyüttesének népi zenekara játszik.

21.00: Opera-mű vészlemezek.

22.20: Tíz perc külpolitika.

22.30: Belépő balról?

22.54: Amadeus Webersinke zongorahangversenye.

0.10: Lester Young szaxofonozik.

PETŐFI RÁDIÓ

8.05: Psota Irén, Horváth Tivadar és Bilicsi Tivadar felvételeiből.

8.20: Tíz perc külpolitika.

8.33: Napközben.

10.00: Zenedélelőtt.

12.33: Mezők, falvak éneke.

12.55: Dél-dunántúli várak és várromok.

13.25: Látószög.

13.30: Üttörőhivogató.

14.00: Kettőtől fél ötig . . .

16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: „Jóváhagyásom nélkül.” 18.21: Rácz Aladár cimbalmozik. 18.33: Egy énekes — több szerep.

19.32: Daloló, muzsikáló tájak. 19.55: Slágerlista.

20.33; 30 éves a Rádiószínház.

Szerelem a fűzfák alatt. 22.20: Újdonságainkból.

23.15: Kander zenés játékaiból.

III. MŰSOR

9.00: Liszt: Faust szimfónia. 10.19: Operaötösök.

11.05: Rádiószínház.

11.40: Haydn és Beethoven kamaraműveiből,

13.07: Az NDK Rádió berlini dzsesszfesztiváljának felvételeiből.

14.07: Zenekari muzsika.

15.23: Gluck operáiból.

16.00: Zenei Lexikon.

16.20: Muzsikáról versben, prózában.

16.50: Popzene sztereóban.

18.00: Világtörténelem dióhéjban.

18.20: Fiatal „nagykövetek”.

18.30: Zenekari muzsika.

19.05: Parasztok.

19.55: Dietrich Fischer-Dieskau Schumann-felvételei.

20.55: Zene korabeli hangszereken.

22.08: A hamburgi Monteverdi kórus Brahms-műveket énekel.

SZOLNOKISTÜDIÓ

17.00: Hírek.

17.05: Forró ritmusok a Humpries Singers felvételeiből.

17.20: A paraván mögött.

17.40: Egy ország — egy dal.

Könnyűzene innen-onnan. 18.00: Alföldi krónika.

18.15: Beatparádé.

18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes.

BUDAPEST, I. MŰSOR

16.10: Hírek, (f.-f.)

16.15: Nagy folyók a történelem visszfényében.

17.10: Tévébörze, (f.-f.)

17.20: Ulánbátor.

18.05: Telesport. (f.-f.)

18.30: Az ember és a kő.

19.00: Reklám, (f.-f.)

19.10: Tévétorna.

19.15: Esti mese. (f.-f.)

19.30: Tv-híradó.

20.00: Jogi esetek, (f.-f.)

20.40: Randevú a Maximban. 21.00: Zsombok Tímár György: Ha majd mindenünk meglesz.

22.10: Tv-híradó 3.

22.20: A turisták Párizsában.

n. MŰSOR

19.05: Nas Ekran — A mi képernyőnk.

19.30: Tv-híradó.

20.00: „A toronyőr visszapillant.” 20.40: Tv-híradó 2.

21.00: Kedvünkre — az amatőr filmezésről.

21.40: Vívó-világbajnokság.

BUKAREST

9.00: Iskolatévé.

10.25: Az ember és az egészség. 10.50: Az akaraterő. Francia- svájci film. (ism.)

11.45: Zenés irodalmi összeállítás. 12.25: Tv-tribün.

12.50: Hírek.

16.00: Hírek.

16.05: Iskolatévé.

16.30: Női röplabda. Románia— Csehszlovákia.

17.25: Kulturális élet.

18.35: Rajzfilmek.

19.00: Tv-híradó.

19.25: Gazdasági figyelő.

19.40: Fiatalok órája.

20.25: A Föld fejlődéstörténete. 21.25: Népzenei hangverseny.

22.15: Tv-híradó.

BELGRAD, I. MŰSOR

16.25: Szabadka: az ifjúsági labdarúgótorna döntője.

18.05: Tv-naptár.

18.15: Kalandok.

18.45: Emberrablás.

19.15: Rajzfilm.

19.25: Ma este.

20.00: Külpolitika.

20.50: Az erősebb nem.

22.05: Henryk Szering és a Zágrábi Szólisták.

II. MŰSOR

15.30: Külföldi sorozat.

16.25: Az ifjúsági labdarúgótorna döntője.

19.00: Kis koncert.

19.15: Négy keréken.

19.27: Ma este.

20.00: Jelenetek a házaséletből. 23.00: Huszonnégy óra.

MOZI

Békési Bástya: 4 órakor: Hurrá, nyaralunk! 6 és 8 órakor: Óvakodj a törpétől! Békéscsabai Építők Kultúrotthona: A zsoldoskatona. Békéscsabai Kert: A fekete kalóz. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 órakor: Kamaszok, 6 és 8 órakor: Sheila meghalt és New Yorkban él. Békéscsabai Terv: A kis postáslány. Gyulai Erkel: Hét különleges megbízott. Gyulai Kert: A pap, a kurtizán és a magányos hős. Gyulai Petőfi: A nagy zsákmány. Orosházi Béke: Sivatagi show. Orosházi Partizán: A Pogány Madonna.