Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
1981. július 5., vasárnap Csákány vagy kosár? Kinek savanyú Megérett az egres. A termelők, már kora tavasszal látták, lesz dolguk bőven, ha eljön a szedés ideje. Az utóbbi évek legjobb termése várható — mondogatták. Most már látják, örömük korai volt... Túlérett az egres. — öt mázsa egres, hét mázsa ribizli. Ennyi a veszteségem. Nem kell az senkinek sem. Járunk a piacra ... Hiába, ott is alig fogy. Eddig a hűtőháznak adtuk el, most azután kifizettek azzal, hogy nem veszik át. Mind ittmarad a nyakunkon. Legalább szóltak volna, hogy nincs rá szükség — bosszankodik Mitykó János termelő. — Mondtam is a szomszédasszonynak, ezt a húsz kilót még leszedem, az egyik ismerősöm kérte, azután nincs értelme a kínlódásnak. — magyarázza Krajcsovics Endre, amint végigkísér kertjében. — Még egy-két nap — mutat a termésre — és túlérik a pöszméte és ez lesz a sorsa a ribizlinek is, mert azt sem veszik meg. Hiába, ez az év már ilyen. Ami még hátra van, azt elviszi a szárazság. Valóban. A kert közepén elhelyezett öntözőcső tavaly látott utoljára vizet. Békéscsabán, a Béke kertek végében húzódó csatornát tavaly óta nem töltötték fel vízzel. Ez azonban mellékes, mert.. . Földre hullott az egres. Miért nem kell az iparnak? — A hűtőház évek óta a belföldi körzeti ellátáshoz szükséges mennyiséget dolgozza fel. Az idén egresből több termett, mint egyébként, ráadásul az ipar készletei is nagyobbak. így mi a tavalyinál jóval kevesebbet vásároltunk. Egyébként a pöszmétének az utóbbi években is bizonytalan volt a piaca. A szóban forgó gyümölcsöt 10—15 éve telepítették. Hogy mit tudunk ajánlani a termelőknek? Az utóbbi két évtizedben például nem tudunk eleget termeltetni földieperből, meggyből ... — igyekszik válaszolni a feltett kérdésre Márton Pál, a hűtőház igazgatója. — A Békéscsabai Konzervgyár ebben az évben már nem dolgoz fel egrest. Mindez az ésszerűsített termelésszervezés következménye. Ehhez tudni kell azt, hogy a Debreceni Konzervgyár körzetében állítják elő az ország pöszméteszükségletének 70 százalékát. A gyár eddig az egres jelentős részét is ebből a körzetből szerezte be. De mi egyébként sem vásároltunk ilyen gyümölcsöt kistermelőktől. — hallottuk Csizmás Sándortól, a konzervgyár termeltetési osztályvezetőjétől. A feldolgozó üzemek, így a hűtőház sem állt szerződéses kapcsolatban a pöszmétét termelőkkel. A kiskerttulajdonosoknak tudniuk kellett tehát, ez egyik pillanatról a másikra milyen veszélyekkel jár. Az már más kérdés, hogy a termelők elég információhoz jutottak-e az elmúlt években arról, mire van szüksége valójában az iparnak, mit tud jó áron értékesíteni? Vagyis a szerződés nélküli „szabad” piacon minden megtörténhet?! Még az is, hogy a megtermelt érték így, vagy úgy kárba vész? Mit tesz az ÁFÉSZ? — A kérdést úgy is feltehetnénk, mit tesz a termelő azért, hogy végre tiszta vizet öntsünk a pohárba. Azt hiszem, néhány éve törököt fogtunk azzal a rendelettel, hogy minden fogyasztásra alkalmas árut fel kell vásárolni, Miközben a ZÖLDÉRT- ek, az ÁFÉSZ-ek, ebből származó vesztesége a kiöntött zöldség, gyümölcs hegyekké tornyosultak, a termelőkben elültettünk egy szemléletet; miszerint, mindegy, hogy mit termel, úgyis megvesszük — próbál összefüggést keresni a jelenségek között Papp Béla, a békéscsabai ÁFÉSZ ügyvezetője. — Eddig minden évben volt egy-két zöldség, gyümölcsféle, amelynek értékesítése gondot okozott. Ezért a mostani pöszméteügy több annál, hogy az idén tíz-tizenöt tonna egrest valahol, valakik nem vesznek át. Előrebocsátom, azoknak, akik szerződnek, eddig sem kellett ilyen gonddal szembenézniük. A hűtőházat és a konzervgyárat nem lenne értelme arra kényszeríteni, hogy olyan gyümölcsöt dolgozzon fel, amelyet azután nem tud továbbadni, vagy éppen a kis mennyiség miatt, veszteséggel dolgoz fel — fűzi tovább az előbbi gondola- tott Fekete Béláné, a MÉSZÖV termeltetési- és fel- vásárlási osztályának vezetője — majd így folytatja: — S, hogy szorosan az ÁFÉSZ-ek feladatainál maradjunk ... A Debreceni Konzervgyárba szállíthatnánk az egrest. Hat forintot ígérnek kilójáért, s ha ebből levonjuk a szállítás költségeit, a termelő megint csak nem fogja leszedni a gyümölcsöt. — Csak egyet tudunk tehát ajánlani: a szerződéskötést. Sajnos, ezzel hadilábon állunk, még a szakcsoporttagok sem hajlanak erre, pedig az év eleji megbeszéléseken is elmondtuk, mire lenne szükség, mire lesz piac. Sőt, plakátokon is közzétettük, melyik cikkekre kötünk szerződést a termelőkkel. Mindhiába. Ilyenkor meg azután panasz panaszt ér, és természetesen ki a hibás, az ÁFÉSZ, a hűtőház, a konzervgyár — jegyzi még meg Papp Béla. És végül mit tehet a termelő? Először is vegyen a kezébe egy csákányt, és vágja ki a pöszmétét, a ribizjit? Vagy vegyen a kezébe kosarat? Mindenesetre tudomásul kell vennie, ha a gyümölcs érése előtt néhány nappal .korábban jut eszébe kopogtatni, nem biztos, hogy meghallgatják... Természetesen a felvásárlást végző szervezetek és a feldolgozó üzemek szakembereinek is el kellene gondolkodniuk, termelésszervező, -irányító propagandájuk elég hatékony-e? Továbbá azon is, mennyire megoldott | a kosaras felvásárlás? Aztán azon is, hogy a megyehatáron túl is Magyarország van. Ami itt sok, biztos, hogy másutt is? Kepenyes János Kényszerpihenőn az országos eső miatt Szombaton, bár az esőzés, a heves záporok és a viharok hosszabb-rövidebb időre megszakították, s némileg lelassították, országszerte folytatódott az aratás. Néhány helyen, főleg az olyan szárazabb vidékeken, mint a Hajdúság, kifejezetten jól jött az eső, az aratóknak és a gabonáknak egyaránt, kedvezően felüdült a határ. . Az őszi árpa betakarítása országszerte befejezéshez közeledik, Tolna, Heves, Bács- Kiskun megyében pedig már be is fejeződött. Zalában 80 százalékát végezték el ennek a munkának. Csongrádban 700 kombájn mindössze egy órát dolgozhatott, mert a vihar megdöntötte, összekuszálta a kalászosokat. A megyében a búzának eddig fi százaléka került fedél alá. Győr-Sopron megyében több mint 100 hektáron aratták le a búzát, egyelőre főleg a korai fajtákat aratják, Békés megyében mintegy 1200 kombájn dolgozik, vágja a jövő évi kenyérnek valót. Az utóbbi évtizedekben először fordult elő hogy az ország legészakibb részén, Borsodban az alföldi vidékekkel egy időben fogtak hozzá a búza aratásához. Szolnok megyében szintén a vihar okozott gondot, leállásra kényszerítette a kombájnokat. A megyében félidőnél tartanak a 700 hektárnyi búza aratásával. Az aratás mellett felgyorsultak a többi mezőgazdasági munkák is. Most. az aratás kezdetén — amikor a közvélemény is többet foglalkozik a kalászos gabonafélék betakarításával — érdemes számvetést készíteni a gabonatermelés fejlődéséről, az utóbbi tíz évben elért eredményeiről, és Békés megyének a gabonatermelésben betöltött szerepéről. Indokolja ezt többek között az is, hogy az elmúlt évtizedben az energiahordozók és nyersanyagok mellett az élelmiszerek és ezen belül a gabonafélék „stratégiai” jelentőségű cikké váltak. Gyulán, a Köröstáj Termelőszövetkezetben hamarosan befejezik az őszi árpa aratását. A fontos ipari növényből több mint 200 hektáron takarítják be a termést. A kedvezőtlen előjelek ellenére, aránylag jól fizetett a gabona _ ,. _ Foto: Béla Otto Európában Dánia után hazánkban. az ország 19 megyéje közül pedig Békés megyében a legmagasabb az egy lakosra jutó gabonatermelés. Búzából az egy főre jutó búzatermés megyénkben 1970-ben 621 kilogramm volt, 1980-ban pedig már 1421 kilogramm. Ez két és félszer volt magasabb az országos átlagnál (567 kg). Kukoricából az 1970-es 728 kilogrammos átlag 1980-ra 1644 kilogrammra nőtt. Ez 269 százaléka az országosan egy főre jutó termésátlagnak (610 kg). 1971—1980 években búzából csaknem mégegyszer annyit, kukoricából 65 százalékkal többet termeltek a megyében, mint az előző tíz évben; a hektáronkénti termésátlag 1624, illetve 1921 kilogrammal nőtt. Mindez lehetővé tette a lakosság megfelelő ellátása mellett az export növelését. A rendelkezésre álló közel 420 ezer hektár szántóterületből az V. ötéves tervidőszak alatt 253 ezer 800 hektárt — a szántóterület 60,5 százalékát foglalták el a gabonafélék. A megyében a búza- és a kukoricaágazat meghatározó jelentőségű; együttes vetésterületük a szántóterület 56,6 százalékára terjedt ki. Békés megyében az 1976— 1980 évek átlagában csaknem 12 százalékkal több gabona termett, mint a IV. ötéves tervidőszakban. Az országos termésmennyiségnek mind a két tervidőszakban búzából 10,7 százalékát, kukoricából 10,3 százalékát a megyében termelték meg. A búza vetésterülete 1975 és 1979 évek kivételével az utóbbi tíz év mindegyikében meghaladta a kukorica vetésterületét, a betakarított termés azonban csak 1976- ban volt több búzából, mint kukoricából. Az utóbbi tíz évből hat évben Békés megyében termett a legtöbb búza. A többi négy évben Szolnok előzte meg Békést. Kukoricából azonban a IV. és V. ötéves tervidőszakban 1978 kivételével minden évben Békés megyében termett a legtöbb; 1978- ban Bács-Kiskun megyében. A termésátlagok alapján készített megyék közötti rangsorban a kukorica esetében kedvezőbb a helyzet: Békés négyszer első, ötször második és 1975-ben pedig hatodik volt. Ugyanakkor a búza hektáronkénti termésátlaga alapján a megye csak egy évben — 1977-ben — volt első, két évben harmadik, egy-egy évben negyedik, hatodik, tizedik és tizenegyedik, három évben pe- dik kilencedik. Az eddig legnagyobb termést búzából 1980-ban, kukoricából 1979-ben takarították be a megyében. A többi, fontosabb gabonafélék termésátlagá, rizs kivételével, 1980-ban volt a legmagasabb; a rizsé 1975-ben. A gazdaságpolitikai intézkedések az 1960-as években az ország alapvető élelmiszerekből való önellátása érdekében előbb a búza-, majd a kukoricatermelés anyagi, műszaki színvonalának, ár- és jövedelmi helyzetének javítására összpontosították az erőforrásokat. Békés megye jelentősen hozzájárult az ország kenyérgabona-szükségletének hazai termésből való biztosításához, és az állatállomány igényeit kielégítő takarmánybázis megteremtéséhez. Az 1960-as évek közepétől nem kellett kenyérgabonát importálni. Az V. ötéves tervidőszakban a korábbi évekhez viszonyítva a természeti adottságokhoz a gazdaságok jobban igazodtak, s vetés- szerkezetükben már az észszerűbb területi specializálódás jelei is mutatkoztak. A búza- és kukoricatermelés gyors fejlődését a kedvező természeti feltételek, a teljes gépesítés, a jó genetikai képességű fajták, a biztonságos és jövedelmező külpiaci értékesítés, az alacsony eszköz- és munkaerőigény, valamint a jövedelmezőség az 1970-es évek közepéig mind a két növénynél kedvezően befolyásolták. A kukorica vetésterületének 1970 után megindult gyors növekedése azonban 1976-ban megtört, s az V. ötéves tervidőszak folyamán — tervezettel ellentétben — csökkent. Az ökológiai feltételekre érzékeny kukorica vetésterülete, különösen a kedvezőtlen talajadottságú területeken lett évről évre kevesebb. Ez elsősorban a termelés gazdaságosságának visz- szaesésével függött össze. A kalászos gabonafélék döntő többségét — a búzának és a rizsnek 98—98 százalékát, az árpának 87, a zabnak 90 százalékát — az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös gazdaságai termelték meg az V. ötéves tervidőszakban; a kukoricának pedig összesen 70 százalékát. A kukoricatermesztés gazdaságosságában bekövetkezett változásokra leggyorsabban a kisüzemi gazdaságok reagáltak. 1975-ben a kukorica vetésterületének egyhar- mada még a háztáji kisegítő és egyéni gazdaságokban volt, 1980-ban már csak 19 százaléka; öt év alatt tehát csaknem felére csökkent. Ezek a gazdaságok a jövedelmezőbb növényi kultúrák termelésére tértek át, takarmányszükségletüket pedig az állattenyésztést integráló nagyüzemi gazdaságokon keresztül, vagy a takarmányboltokban szerezték be. Búza után a kukorica is mindinkább a mezőgazdasági nagyüzemek növénye lett, s ez jelentős termésátlag-növekedéssel járt. A fontosabb- gabonafélék termésátlagainak növekedése tervidőszakonként a mező- gazdasági termelőszövetkezetek közös gazdaságaiban az állami gazdaságokénál dinamikusabb volt, s így a két szektor termelési eredményei közelebb kerültek egymáshoz. Az V. ötéves tervidőszak átlagában rizsből, zabból és kukoricából a termelőszövetkezetek többet takarítottak be hektáronként, mint az állami gazdaságok. Kukorica-vetésterületüknek az állami gazdaságok egyharma- dán, a szövetkezetek négy százalékán vetőmagot termeltek 1980-ban. A nem vetőmagnak termelt kukorica termésátlaga az állami gazdaságokban hektáronként 168 kilogrammal több, mint a közös gazdaságokban. Békés megye VI. ötéves tervének irányelvei szerint: „A búza vetésterületét 130 ezer hektár körüli nagyságrendben célszerű kialakítani, a kukoricáét pedig 120 ezer hektárra kell növelni. A tervidőszak végére el kell érni búzából az 5 ezer 500 kilogrammos, kukoricából a 7 ezer kilogrammos hektáronkénti termésátlagot.” Ahhoz, hogy ez megvalósuljon — többek között — rugalmasan és ésszerűen kell alkalmazkodni a meglevő természeti adottságokhoz. Szükséges a gabonafélék termés- eredményei gazdaságonként! differenciálódásának csökkentése, a gyengébbeknek a többi gazdaságokénál dinamikusabb fejlődése, s a termelési költségek fokozottabb figyelemmel kísérése. Pásztor Béla, a KSH Békés megyei Igazgatósága osztályvezető-helyettese Gabogategnesztésiink
