Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
©1981. július 5., vasárnap A könyvtárügyről, Szeghalmon Ahogy az élet hozza nálunk Valaki A szent tehenet keresi, Moldová- tól. Az előjegyzési füzetbe írják fel a nevét. Ha Móriczot, Mikszáthot kér az ifjú olvasó, nincsenek bajban. Van elég. Aztán ha egy újabb betérő Végh Antallal hozakodik elő, és a Nyugati utakont szeretné, az is csak előjegyzés. Szerencsés esetben két héten belül megkapja, azzal a kéréssel, hogy olvasná el gyorsan, mert sokan állnak sorban ... Nem tudom, más könyvtárakban vdn-e előjegyzési füzet, de hogy az úgynevezett „tényirodalom” hiánycikk, az tény. Múltunkat-jelenünket, a világot mélyebben és őszintébben megismerni hallatlan vágy él az emberekben. A szeghalmi könyvtárban Boruzs József- né könyvtárigazgatóval erről beszélgetünk, meg a júniusban, Budapestre összehívott IV. országos könyvtárügyi konferenciáról, mely azt mérte fel, hogy a magyar könyvtárügy mire jutott az elmúlt tíz évben? — Sokra és mégsem sokra, mondja Bo- ruzsné, aki a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Békés megyei szervezetének is elnöke. Naplemente Fotó: Martin Gábor Magyarországot Bartók és a mai muzsika képviseli Nemzetközi zenei eseménysor Csehszlovákiában Olvastam a művelődési miniszter felszólalását. Rendre visszatért oda, hogy a konferencia nem a könyvtárosok szűk szakmai tanácskozása, hanem kultúrtörténeti esemény. Az volt? — Kifejezetten. Már a bevezető előadás és a tézisek is a könyvtárügy bizonyos visszamaradottsága ellenére megmutatták a fejlődés útjait. Ezek: a fenntartók szemléletének változásai; a szakmai irányítóközpontok jobb munkája és maga a könyvtáros, mint ember, mint hivatását értő és szerető népművelő. Annak a bi" zonyos visszamaradottságnak, ha körültekintünk, sokféle oka lehet. Akadnak könyvtárak, amelyek reménytelen küzdelmet folytatnaka tanács vezetőinek szemléletével; vannak, ahol magukra maradnak, alig ér el hozzájuk a „szakmai irányítás”; másutt pedig képzetlen, vagy egyéniségükben a könyvtárosi munkára alkalmatlan emberek „kölcsönöznek”. A szakmában úgy mondják, ha több az olvasó, ha jobban működik a könyvtár, hogy „bővült a hatóköre”. Kifejezetten csúnya meghatározás, majd ha jobbat találunk ki, akkor azt használjuk. Nos, mi van omögőtt Szeghalmon? — A hatvanas években lavinaszerűen megnövekedett az érdeklődés. Jöttek az olvasók, egyre jobban beleásták magukat az emberek a szépirodalom, az ismeretszerzés világába. Aztán megtorpanás következett, gyarapodtak az otthoni könyvtárak, hozzánk sokan már csak forrásanyagokért jöttek. Most, hogy a könyvárak emelkedtek, megint várható, hogy a könyvtár jobban előtérbe lép. De ha csak azt nézem, hogy az utóbbi évtizedben menynyit változtak az olvasási szokások, a könyvtárhasználat szokásai, akkor egy új korszak nyitásának körvonalait is felfedezhetjük. Ehhez pedig igazodni kell. Az igények feltárása, az igények kielégítése, formálása alapvető népművelői feladat. Hogy a könyvtár alapintézmény, méginkább nagyobb a könyvtáros felelőssége önmagával és olvasóival szemben is ... Tehát a hatókör. Ehhez olyan dokumentumbázist (könyvállományt, folyóiratállományt, hanglemez-, hangszalag-, dia- és diafilmgyűjteményt) kell létrehozni és állandóan gyarapítani, mely a feladatok teljesítését biztosítja. Tehát a hatókör bővülését is. Nézzük az ifjúságot! Rendhagyó irodalomórákat szervezünk, általános iskolásoknak, középiskolásoknak. Valamikor kilincseltünk az ajánlatokkal, ma már felkeresnek bennünket. Nincs olyan íróvendég, aki ne találkozna a gimnazistákkal. De nincs olyan szociológus, vagy néprajzkutató sem. Négy-öt éve kezdődött mindez, jövőre pedig már két sorozat előkészítését vállaltuk. Az értelmiség? Elsősorban a pedagógiai, a helytörténeti és a mezőgazdasági szakiroda- lom jelentős kiadványait gyűjtjük, az igények jelentősen megnövekedtek ez ügyben. A könyvtár zenei és angol nyelvklubja nagy siker ... Erről a bizonyos hatókörről órákig lehetne beszélni. De lépjünk tovább! A konferencián az is elhangzott, hogy „a könyvtárügy a társadalmi szükségletekhez képest lépéshátrányba került”. Ez valahol ellentmond a „hatókör bővülésének”. — Attól függ, honnan nézzük. Egyszerűbben úgy mondanám, hogy a társadalmi folyamatok felgyorsultak, a könyvtárak — a hatókör bővülése ellenére — tárgyi, személyi, technikai feltételei jószerével egy helyben topognak. Az eredmények, felújítások bővítések ellenére. Ha megnyugszunk attól, hogy egy csomó falusi könyvtárat szépen kifestettünk, berendeztünk, hogy minden könyvtárunkban van zenei részleg, rosszul járnánk. Mert közben azt is látni kell, hogy az igények változnak, növekednek, hogy ezeket kielégíteni kötelességünk, hogy hiába van lemezjátszó, hanglemez, ha a könyvtáros nem tud mit kezdeni velük, akkor a lépéshátrány mind szembetűnőbb lesz... De ez már messzire vezetne, kérdezzen másról. A dokumentumbázisról beszélt az imént. A gyarapításhoz pénz kell. Sok pénz. Van elég? Pillanatfelvétel a szeghalmi könyvtárból — Ha azt mondanám igen, az nem lenne igaz. meg rossz politikus lennék, őszintén: mi például 110 ezer forintot kaptunk erre az évre. Tíz éve 30 ezér volt. Persze, az akkori 30 ezer értéke nem háromszor-négyszer kevesebb a mostani 110 ezernél. Nem elég, de nem is kevés: körültekintően felhasználva sok jó könyvet, hanglemezt, hangszalagot és egyebeket megvehetünk. A lépéshátrány ellenére az alapvető igényeket ki tudjuk elégíteni, és ez már nagy szó. Nekünk úgynevezett középfokú ellátást kell biztosítanunk. Ez ugyan nem mond semmit a nem könyvtáros olvasónak, csak megemlítem. És azt is, hogy még nem tartunk ott. Szabad legyen megint a konferenciára utalnom. Elmondták azon, hogy a fenntartók és a könyvtárak között nem megfelelő a kapcsolat. Jellemző ez erre, mifelénk is? — Tapasztaltam értetlenséget, de az is jellemző, ami a szeghalmi járásban jó divat. Hogy ott lehetek a vb-iUé- seken, tanácsüléseken. ' és mindenféle, a könyvtárakkal kapcsolatos döntés előtt megkérdik a véleményem. Nézze, számunkra meghatározó mindaz, ami a tanácsüléseken eldől. A forint, a kinevezések, az épületek javítá- sa-bővítése, egyáltalán a szemlélet, ahogy a testület és vezetői a könyvtárra tekintenek. A könyvtárra, mely kulturális alapintézmény. Ezt ezerszer el kellene még mondani. Besulykolni azokba, akik döntenek a sorsáról, a jövőjéről, a helyzetéről egy- egy községben. Unalmas, de igaz: nekünk 10 ezer forintos emelésért hússzor any- nyíf kell kérnünk, netán könyörögnünk. mint másnak. Van olyan, hogy egy lakosra jutó kötetek száma. Dicsekedhetnek valami széppel-jóval? — A Békés megyei átlag 2.8 kötet. A szeghalmi 3,8. Van a járásban több község, ahol a kettőt sem éri el... De olyan is, ahol annyira kevés a pénz, hogy a könyvállomány karbantartására, kötésre. propagandára, tiszteletdíjra semmi sem jut. Ez szerintem tarthatatlan. Mi a véleménye a különböző könyvtári hálózatok — a közművelődési, szakszervezeti, iskolái — együttműködéséről? — Az, hogy éppen ideje lenne megkezdeni, elmélyíteni, gyakorlatiasabbá tenni. Helyzete válogatja, hol me- ,lyik van soron. Persze, ezt nemcsak országosan, vagy a megyei intézmények közötti együttműködésre értem, hanem Szeghalmon és másutt is, községeket, városokat nem említek, nem az a lényeges. Hanem, hogy mindenütt. Térjünk vissza beszélgetésünk elejére. A könyvek drágulnak, kevesebbet vásárolunk. Aztán itt vannak a sikerkönyvek. Ha nem tudom megvenni, mert a boltban már akkor elfogytak, amikor még meg se érkeztek, vagy mert drágák, jövök a könyvtárba. Itt is azt mondják: van ugyan pár kötet, maximum 5-6, de olvassák. Várnom kell. Nem lehet ezen változtatni, többet venni? — Lehetne, de nem célszerű. Mert akkor másból tudunk kevesebbet venni, és nem biztos, hogy az, amit sikernek gondolunk, az is lesz. Előfordul, hogy újból rendelünk, vagy megyünk, és megvesszük a boltban. Ha van, feltéve. A könyvellátás javult, főleg az Állami Könyvterjesztő Vállalat úgynevezett gyorsszolgálata. Szerződésünk van arra. hogy minden új könyv egy példányát azonnal megkapjuk. És az leltározás, katalogizálás után máris kölcsönözhető. Kérhetek valamit? Cseres Tibor £n, Kossuth Lajos cimű új könyvét nem tudtam megvenni az ünnepi könyvhéten. Négy hete. Megvan? Kikölcsönöznék? Nekem, az olvasónak ez nagyon kellene ... — Igen, megjött. Két percen belül átveheti. De előbb iratkozzon be. A szabály az szabály... Sass Ervin Harminchat esztendeje évente megtartják — mind szélesebb körű nemzetközi érdeklődés mellett — a Prágai Tavaszt. Programja rendszerint egy-egy vezér- gondolat jegyében zajlik. Az idei Prágai Tavasz mottója a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulásának hatvanadik, és Bartók Béla születésének századik évfordulója. A Prágai Tavasz titkára, dr. Jiri Pávek hangsúlyozza: Bartók zenéje végigvonul a csehszlovák zenei élet ez évén, sok a híve, értője országunkban, ahol egy ideig élt, folklórzenei gyűjtést is végzett Bartók. Az ünnepi eseményeket tehát nemcsak a centenárium miatt szövik át Bartók-vonatkozások és művek. A növekvő érdeklődés jellemzésére: május 12-től június 4-ig tartó programra előre elkeltek a jegyek. Az eseménysor csaknem száz műsort ölelt fel, koncerteket, opera- és balettesteket, konferenciákat. A színhelyek: a Prágai Vár. termei, a Wallenstein-palota, a Szent György-bazilika, az új, kitűnő akusztikájú kongresszusi terem — és még nagyon sok helyütt zajlottak le a rendezvények. Szereplői a világ minden táját képviselő, világhírű zenekarok, dirigensek, szólisták. A magyar zenét elsősorban Bartók-művek képviselik, tolmácsolói a legjobb muzsikusaink, s az Operaház énekesei és balettegyüttese. A Szmetana Színházban került sor a magyar Operaház fellépéseire: június 1-én és 2-án adták elő Bartók, A kékszakállú herceg vára című operáját, valamint A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin című baletteket. Évről, évre megrendezik Csehszlovákiában a Brnói Zenei Fesztivált is, amelynek még csupán tizenöt éves múltja van, de rangja és népszerűsége felzárkózik a Prágai Tavaszéhoz. E szeptember végén, október elején sorra kerülő, tíznapos program fő célja, hogy bemutassa a világ zenei produktumait, széles körű érdeklődést keltsen a régi és a kortárs zene iránt. Szerves része a Nemzetközi Zenetudományi Kollokvium is. amelynek változatos témakörét illusztrálja néhány előző évekbeli' cím is: Az antik zene, Janácek, és az európai zene, A nemzetek vokális zenéje, Zene és forradalom. Zene, haladás, béke. A brnói fesztivállal párhuzamosan rendezik meg a Prix Musical de Radio Brno elnevezésű nemzetközi rádiósversenyt, amelynek idei apropója: „A vadászkürt háromszáz éves múltja Csehszlovákiában”. Az e téma köré csoportosuló konferenciákon a Franciaországból indult hangszer pályafutását és szerepét vitatják meg, a versenyen pedig eldöntik. milyen színvonalon szólaltatják e sajátos hangszert a mai művészek. Hazánkat Tarjáni Ferenc képviseli, a nemzetközi kürtversenyen. A brnói fesztivál központi témája ezúttal: „Korunk zenéje”, elsősorban századunk klasszikusai: Bartók, Soszta- kovics, Prokofjev, Sztravinszkij, Hindemith, Debussy, Ravel, Janácsek zenéje hangzik fel. Október 10-től 16-ig tartják meg a harmadik nagy zenei eseménysort, a Bratislava! Zenei Ünnepi Játékokat, ahová szintén a világ különböző tájairól hívtak meg muzsikusokat. UNESCO- fórumának keretében fiatalok mutatkozhatnak be a nemzetközi közönség előtt. Sok magyar művész kezdő lépéseit könnyítette meg az itteni nyilvánosság, közülük Tokody Ilona, Kalmár Magda, Kincses Veronika, Peré- nyi Miklós nevét említette meg az eseményekről tájékoztató fesztiváltitkár. Az idén Bálint Mária hegedű- művész lép fel az UNESCO fórumon. Mellette a magyar zenét képviseli a Takács Quartett, műsorán Bartók- művekkel, a Bartókot interpretáló Magyar Filharmonikus Zenekar, Ferencsik János vezényletével, fellép Gulyás Dénes, operaházunk szólistája. Bartók-kiállítást is rendez a Csehszlovák Kulturális Minisztérium a Szlovák Filharmónia halijában. Pereli Gabriella
