Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-31 / 178. szám
1981. július 31., péntek IENíHMM Az adapterek közül a napraforgóadapter gyártása jelenti a legnagyobb sorozatot: hat típusú kombájnhoz évente 8—900 darabot gyártanak, tíi termékként szállítják az üzemekbe a kukoricaszár- rendrearató adaptereket. Az Egyre kevesebb föld marad parlagon A három évvel ezelőtt módosított földvédelmi törvény, amely a földhasználat korábbi hiányosságainak felszámolására rendszabályokat helyezett kilátásba, a vétőkkel szemben, bevált a gyakorlatban — ez derül ki a MÉM összesítéséből, amely a nyári állapot alapján azt vizsgálta. hogyan tettek eleget művelési kötelezettségüknek a mezőgazda- sági nagyüzemek, illetve a kistermelők. A tapasztalatok kedvezőek: amíg a korábbi évek- j ben a tavasz végén és a nyár elején rendre ötvenezer hektárnyi terület ma- radt műveletlenül, addig az idén mindössze 8500 hektár maradt ki a művelésből valamilyen — általában a gazdaságot nem terhelő — : ok miatt. Igaz, további 12 ezer hektáron sem folyt mezőgazdasági termelőmunka, ebben azonban az ár- ég a belvizek a ludasak. Ezek az idén minden korábbinál hosszabban tartották fogságukban a termőföldeket. A fennálló rendelkezések szerint a földek aranykorona értékének ezerszeres szorzatát kellett megfizetnie annak a nagyüzemnek, amelyik elhanyagolta a területet, és vetetlenül hagyta alföldet. (Ez egy átlagos minőségű szántóterületnél egy hektáron 20 ezer forintot is jelentett.) Több üzemet az elmúlt egy-két évben megbüntettek a művelési kötelezettség elhanyagolása miatt, de az adatok szerint nem ez vitte előre igazán az ügyet. Az elmúlt időszakban egyes mezőgazdasági termények árának növelése nyomán a mezőgazda- sági üzemek a korábbinál nagyobb területre vetettek egyebek között cukorrépát, továbbá napraforgót. A fontos ipari növények részben a korábban kihasználatlan területekre kerültek. Egyre jobban éreztetik hatásukat a nagyszabású talajjavító munkálatok, ezekkel ugyanis visszaadjak a földek korábbi termőértékét, és így a gazdaságok ismét ezekre a területekre irányítják a vetőgépeket. Üjabb ugrásszerű javulásra azonban a kieső területek ismételt felhasználásánál nem lehet számítani, hiszen többnyire rossz domborzati viszonyú és csekély termőképességű talajokról és vidékekről van szó. Ezek csak fokozatos szakmai fejlesztő munkával kapcsolhatók be a termelésbe. Korszerű vagy hagyományos? A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat az ország egyik legnagyobb építőanyag-termelője. Gyárai két megyében — Békésben és Csongrádban — szinte megszámlálhatatlan féle építőanyagot gyártanak. A vállalat termelésére az ellentmondás a jellemző: a hagyományos módon és a legkorszerűbb technológiával egyaránt készülnek termékei, s ez egy sajátos helyzetet teremt.o A hagyományos üzemek 70—80 évvel ezelőtt épültek, a tégla mozgatása — a szárítószínekben, a körkemencékben — még ma is kézi erővel történik. Ezt a nehéz fizikai munkát ma már egyre kevesebben vállalják, ezekben a gyárakban a létszám állandóan csökken. Csak a Békés megyei hagyományos gyárakból több mint 450-en mentek el az utóbbi öt esztendőben. A krónikus létszámhiány miatt több téglagyárban meg kellett szüntetni a termelést: így például Gyomén, Gyulán, a békéscsabai II-esben és Orosházán a II-esben. A hagyományos gyárak üzemelése a létszámgondok, a berendezések elavultsága országosan is gond. Ennek ellensúlyozására az iparágban technológiai változás történt: fokozatosan korszerű, automatizált gyáregységek épültek, s épülnek. Ezekben a gyárakban ma már szinte emberi kéz érintése nélkül készülnek a termékek, a nehéz fizikai munka megszűnt. S éppen ez az, amit többen nem értenek: ha vannak korszerű gyárak, akkor azok miért nem ontják a téglát? Mielőtt a kérdésre választ adnánk, elöljáróban csak annyit: Békésben három korszerű gyárban évente negy- venmilliónyi téglát gyártanak, s a békéscsabai IV-es téglagyárban — ahol jelenleg próbagyártás folyik — a jövő évtől további negyvenmilliónyit. Mindez azt jelenti: a vállalatnál korszerű technológiával termelik a téglaféleségek 71 százalékát. S azt hiszem, itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor mindenféleképpen vizsgálni kell az üzemek termelését. o — Egy-egy gyárnak a présteljesítraénye vagy szárítója, esetleg égetőkapacitása, vagyis a termelés legszűkebb keresztmetszete a meghatározó — magyarázza Baukó Mihály igazgató, majd így folytatja: — Aztán hiába vannak gyáraink, amelyek hagyományos technológiával dolgoznának, ha nincs, aki ott dolgozzon — s néhány példát említ kihasználatlanságukra. Az orosházi II-es téglagyárban beszüntették a termelést, itt a helyi Dózsa Tsz libát tart, a téglagyári épületeket és a bányagödröket így hasznosítják. Apátfalván az ÁFÉSZ nutriát tart. Ez a két gyár vállalati szinten nem termeli a veszteséget, ugyanakkor népgazdaságilag hasznosíthatók, és így nyereséget adnak az országnak. — A piac keresi a téglát, a jó téglát... — Az elmúlt években, mint azt már korábban említettük, több gyárunkat korszerűsítettük — folytatja az igazgató. — A hagyománoys gyáraink termékeinek minősége azonos a tíz évvel ezelőttivel, azóta viszont az igények gyökeresen megváltoztak. o Persze, látják a vállalat vezetői is, hogy szükség van a falazóanyagra. Ezért a békéscsabai I-es cserépgyár évente 25 milliónyi téglát gyárt, ami még mindig kevés. Á gépeket lehetne gyorsítani, persze, a minőség rovására. Arról van szó, ha gyorsítják a gyártást, lerövidül a technológiai idő, ami a minőség romlásához vezet. Préseléskor nem tudják garantálni az egyenletes nedvességtartalmat, a nyersáru alakját változtatja, égetésnél megrepedezik a termék ... Szóval, nő a selejt, s napjainkban a selejtgyártás a legdrágább: energiát fogyaszt, munkaerőt köt le, a költségeket növeli, a nyereséget csökkenti... De mi lesz a kisméretű tégla sorsa? A piacon mind jobban keresik ezt a terméket. Hiába gyártanak korszerű üzemekben, korszerű technológiával más falazóanyagot, bizonyos felújításokhoz, munkálatokhoz a kisméretű agyagtégla elengedhetetlen. Vajon nem lehetne egykét hagyományos gyárban kicsit korszerűbb technológiával megteremteni e klasszikus falazóanyag-gyártást? Az igényekhez képest jobban kellene alakítani e termék előállítását, persze, minőségének szem előtt tartásával, mint például az új termékeknél. Mert mi tagadás: manapság még mindig a hagyományos építkezési móddal készül a legtöbb lakás. Szekeres András Kisgépgyártók Békésen A mezőgazdaság gépesítésében mind több feladatot vállal a MEZŐGÉP Vállalat. Korszerű és keresett termékeit gyáraiban szakosodással állítják elő. A vállalat békési gyárának termékei: kisgépek és adapterek, valamint kisebb tételben egyedi gépek. A vállalat, a háztáji és kisgazdaságok segítésére, gépesítésére több évvel ezelőtt kooperációs kapcsdlatba ilé- -'ett csehszlovák partnerével, ahonnan a kistrak to rak érkeznek’, s ezekhez Békésen készítik a munkagépék jelentős hányadát. Évente a 350 kilogramm teherbírású kis pótkocsiból :8 ezret gyártanak, mellből 6 ezer exportra kerül. Ezenkívül nagy sorozatban gyártják még a kis kJültivátorókat. töltögetőekéket, itdlőlapátökat. E termékek hazai üzletékben lényegesem olcsóbbak, mint az importból származó hasonló gépék. Vigasztalanul esik. A gyomai Viharsarok Halászati Tsz gácsháti tavainál mégis gépkocsisor sejteti: valami fontos dolog történik itt. A gumicsizmás, esőkabátos gyülekezetben sikerül megtalálni Csorna Antalt, a szövetkezet elnökét: — Termésbecslő próbahalászatot tartunk — magyarázza. — Itt Gácsháton öt tavunk van, összesen 186 hektár területen. Megmérjük a vett minta súlyát, megvizsgáljuk a minőségét. Természetesen minden tóról tudjuk, hogy annak idején mennyi és milyen súlyú halat helyeztünk ki beléjük, és hogy mennyi takarmányt kaptak. Ebből és a mintából következtetünk az ősszel várható halhozamra. Kilencvenszázalékos pontossággal dolgozunk, így azt is megtudjuk, mennyi a fö- lönleges, tehát eladható hal. Közben az egyik tó partjára érünk. A vízben halászok áznak alulról és felülről. Testüket ugyan óvja a gumiruha és a hatalmas csizma, de a fejüket nem kíméli a víz. Nagy hálóból adogatják a halat a partra, majd egy erre a célra felállított asztalra rakják. A kérgezőgépek utolsó darabjai készülnek De nemcsak a házai, hanem a csehszlovák, az NDK, a szovjet és a lengyel kisgazdaságokat is segítik’ a Békésről exportált kisgépek, sőt 2 millió forint értékben a tőkés országokba is szállítanak belőlük. Beszédközeibe kerültek végre a halászok is. Kígyósi Sándort és Rázsó Ferencet kérem egy kis társalgásra. — ötkor etettünk, hogy a halak összegyűljenek — mondja Rázsó Ferenc. — Azután kivetettük a hálót, part közeibe húztuk, és a tartóládába raktuk a halat. Nem ördöngös mesterség ez. Az se nagyon zavar, hogy ma kétfelől ázunk. Tegnap is este hétig dolgoztunk, ez együtt jár a munkánkkal. Kígyósi Sándor gumiruháját veszi le éppen magáról, kinn a zuhogó esőben: — Nem különösebben izgat, bogy megázom. Ez a ruha is lyukas már, ilyenkor átázik az alatta levő is. Van itt tartalékban száraz ruha, felveszem azt. Hogy miért vagyok még mindig segédmunkás? Tizenkét éve dolgozom itt, elmentem már közben iskolára is. De nem volt hozzá türelmem. Nem bírtam a bezártságot, és azt, hogy mindig egy helyen van az .ember. Itt kint a tavaknál szabadabban mozgok, ezt szeretem. És a munka is változatos. Ilyenkor persze nehezebb, de ha kell, akkor halászunk mi esőben is. Most belülünk a Trabantba a Ferivel, .és folytatjuk ugyanezt a fehérháti tavakban. M. Szabó Zsuzsa A tsz-elnök folytatja a magyarázatot. — Minden év júliusában megtartjuk ezt a termésbecslést, amelyre meghívjuk az ország halas gazdaságainak a szakembereit is. Börzét tartunk, felajánljuk számukra a fölös mennyiséget további hizlalásra, nevelésre. Egy- vagy Nem maradhat el a boncolás sem, amelyből megtudják, valóban egészségesek-e a halak a leendő árut Fotó.: Veress Erzsi gesek. De kérdezzük meg a kollégákat erről! Pelle László a szegedi Tisza Halászati Tsz-t képviseli: — Evek óta jó a kapcsolatunk a gyomaiakkal. Nemcsak vevői vagyunk, hanem eladói is. Megvásároljuk tőlük a kisebb méretű halakat, majd felnevelve ismét nekik adjuk el. Ok pedig feldolgozzák, s aztán mehet a belföldi vagy külföldi piacra. Ügy is lehet mondani, hogy egymás bázisgazdái ■vagyunk. A mai szemlén úgy vettem észre, hogy jól dolgoztak a kollégák. Tetszenek a halak. Mind formájukra, mind egészségi állapotukra nézve .kedvező benyomást szereztem. Már mondtam is az elnöknek, hogy négyszáz tonnára igényt tartunk, ismét vevők vagyunk. Kissé távolabbról, a Báes- Kiskun megyei Szakmáiról érkezett Farkas Lajos, az ottani Petőfi Tsz elnöke: — A személyes, jó kapcsolat nyomán alakítottunk ki jó üzleti kapcsolatot Csokétnyaras halat vásárolnak, attól függ, mire van szükségük. Az idén úgy érzem, jó eredményeket érünk el, és a halaink is szépek egészséma Antalékkal. Ennek már nyolc éve, s azóta kölcsönösen elégettek vagyunk egymással. Volt, amikor mi adtunk nekik halat, mert a kölcsönösség jegyében zajlik az üzleti élet. Most veszünk, mert építettünk 200 hektárnyi új halastavat, amelyet 400-ra akarunk növelni. Ekkora területre pedig jókora mennyiséget kell be- telepiteni. Most arra törekszünk, hogy kétnyarasat vásároljunk, amit jövő ősszel már le is halászhatunk. Jó ára van a halnak, és igyekszünk hamar áruként adni a piacra, mert így gyorsan forog a pénzünk, többet nyerünk rajta. Nekem is tetszik a hal, bár van néhány, amelyiken kis foltok láthatók. Valami fertőzés lehet, de remélem, ez nem okoz majd különösebb gondot a felneveléskor. Először a halászok mustrálják Fotó: Veress Erzsi egyedi gépgyártásban az idén a címerezőgép .és a kérgező- gép -gyártását kezdték meg, ez utóbbiból 30-at készítettek, és már huszonhatot értékesítettek is. — sz — Halbörze Gácsháton
