Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-26 / 174. szám

izmukra­1981. július 26., vasárnap o 1 BényeiJózsef: Megvénült Máriák Kapuk elé kiülnek az esték s olyan árvák mint karácsonyi képen jászol előtt az állat Párázik aranyleves kerek kalács piroslik de nem eszi meg senki setét penészbe dermed Vasárnap a reménység ágaskodik és fénylik bár estére rácsukódik a dohos pinceajtó A kaput nem nyitották levest se kanalaztak az öregasszony árván feketén áll a szélben Kendője ága villa tíz ujja vasgereblye Megvénült Máriácska egyetlen fia sincs már Csoór István: Nagyok és kicsik Kislány játszik a szobában, két játékbabával Tudjátok meg, hogy az én nővérem, Ilka, nagyon ren­des csaj, mert még nem nyomta ki egyik szememet sem. Pedig megígérte. Meg­ijedtem. Nem szeretnék úgy járni, mint a sarki koldus. Ül a kövön, fekete kalap előtte, és murisán énekel. Adjatok, adjatok, amit isten adott, majd én is úgy adok, ha ti is megvakultok ... Ilka, amikor megfenyegetett, még a vállamat is megszorította, és úgy nézett rám, mint a fúria. Nem tudom, hogy mi az a fúria, de gondolom, átok rossz boszorkány lehet, aki seprűnyélen lovagol és egyéb hülyeségeket csinál, de csak éjszaka, villanyoltás után, amikor már rendőr sem jár az utcán. Ilka nem lovagol seprűnyélen, csak nézni tud úgy, meg fenyegetni. Bizony isten megteszi, ha eljár a szám. De nem tudom, hogy miért ne járhatna el? Ezt mondjátok meg nekem. Azt tudom, hogy hazudozni nem lehet, mert tiltja az etika ... Ez megint egy olyan írott maszlag, amit a felnőttek fontoskodtak ki. Azt is tu­dom, hogy az önkiszolgálóból egy szelet csokit elcsórni ég­bekiáltó bűn. Ezt nagymami megmagyarázta. Aki lop, az a pokolija jut. Ott az ördög­bácsik meg az ördögnénik kétágú görbe villával szúr- kálják az ember popsiját, és a végén annyi lyuk lesz raj­ta, mint a szitán. De ha Laci matekol a nővéremmel, ezzel még egy kukkot sem hazu­dott, szelet csokit sem csórt el. Miért nem lehet ezt meg­mondani apunak vagy anyu­nak? Ezt mondjátok meg nekem. * * * Hány kétforintos ugrott már eddig! Legelőször, ami­kor nálunk volt Laci és még­sem volt nálunk. Hülyeség. Bejött az ajtón, kiment az ajtón és közben Ilkával együtt ültek a sezlonon, azaz a rökamijén. Anya úgy mondja, hogy rökamijé, apa csak díványnak nevezi, még hozzá bolhásnak. Azt mond­ja, olyan bolhák is vannak benne, amiket még Noé bá­csi hozott magával a bárká­ban. Ez is egy ásatag pasas lehet, bárkával közlekedik, amikor kajak, motorcsónak meg jacht is van a világon. Neki még egy nyamvadt Tra­bantja sincs ... Ilka szerint apa eltúlozza a bolhákat, mert a díványban nincs bol­ha. Öt még nem csípte meg egy sem ... Tévedés a g-hú- ron. Ezt meg a tejesasszony szokta mondani, ha anyu a tejfelben lisztet gyanít. Téve­dés a g-húron, kedves elv­társnő, ebben a tejfelben annyi liszt sincs, mint az egyszeri nagyságos asszony pofáján ... Nem lehet vele vitázni, mert olyan nagy szá­ja van, mint a bécsi kapu. Ezt Ilka állítja, akin igenis látam olyan csípésfélét, de a nővérem esküszik az élő is­tenre, hogy az nem bolhától ered. De erről egy szót sem, de Laciról sem, aki itt volt délután kettőtől' négyig. Az­után gyorsan spurizott haza, mert fél ötkor érkezik anya a hivatalból. A búcsúzást vé­gignéztem. Ilka az ajtón be­lül, Laci kívül és cuppogtak. Utána Ilka becsukta az aj­tót, és olyan nagyot sóhaj­tott, hogy alig maradt levegő az előszobában. Istenem, megzavarodok ... Cöcö ... Ugyan mitől? * * * Egyelőre csak matekot ta­nulnak együtt. Matek? Az olyan dolog, amikor szá­molnak, de nem az ujjúkon. Laci az Ilka térdén, Ilka meg a Laci nyakán. Lehet, hogy Laci az Ilka haját is megszámolja, mert abban is sokat matekol. Szokták a gombokat is számolni a nő­vérem blúzán. Laci kiszá­molja, Ilka meg beszámolja. Ügy látszik, az osztályban ennél a tételnél még nem tartanak, mert Ilka nem hagyja. Ne . .. Ne ... Majd . .. Majd .. Egyszer ... Pedig neki is jobb volna, így előrébb kerülnének az anyaggal. .. Ám a felnőttek, sajnos, mindent túlkomplikálnak. Lényeg a kétforintos. * * * Én kiköpött olyan vagyok, mint Ilka. Ezt meg a sógor­bácsi mondta, aki nem is sógor, nem is rokon, csak olyan mezőgazdasági értel­miségi, nevezetesen főagro- nómus. De feszt sógorozzák egymást apával. Sokáig nem tudtam, hogy mi az agronó- mus, de apa megmagyaráz­ta. A kefekötő kefét csinál, az asztalos asztalt, a csizma­dia csizmát, az agronómus meg birkát, disznót, meg borjút csinál, de nagyban ... S kint van a határban a jó levegőn és kiabál... Még azt is mondta a sógorbácsi, hogy Ilka már tökéletesen fejlett, szinte ivarérett... Ha megnől ez a jány, ez a csütörtök, ez is pont olyan lesz, mint ez a felséges testtartású Ilka. Megpaskol- ta a popsiját, és utána na­gyot kiáltott. Hű, hű ... só­gorom! Itt még a bolha is éhenvész ...! Azóta nézege­tem és hasonlítgatom maga­mat Ilkához. Tévedett a só­gorbácsi, mert sok kell még ahhoz, hogy olyan felséges csaj legyek, mint Ilka. Je­lenleg csak a derekánál tar­tok, és sok minden van. ami­ben még nem egyezünk. Például Ilkának ott is haja van, ahol nekem a bőröm csupasz. Amikor dezodorral keni a hóna alját, látom, hogy ott neki nagyon sűrű a haja, még a babáménál is sűrűbb. Igaz, az Ilkáé feke­te, a babámé meg szőke, az enyém meg subick. Egyszer felpróbáltam a melltartóját. Kétszer körülért engem, ne-- ki meg már majdnem szűk. Főleg a kosara. Az öltözkö­désnél az ujjával szokta kö­rülegyengetni, hogy a kosár­ból ne maradjon ki semmi. Megkérdeztem tőle, hogy az mire jó? Azt mondta Ilka, majd megtudod, ha nagy le­szel. Annyit elárult, hogy a kisbabák abból kapják a te­jet. Tudom, nagyon ostoba voltam, amikor azt mond­tam, hogy ez a Laci már nem kisgyerek, mégis sűrűn éhes a tejre... Nagy frászt kaptam a fe­jemre. Azután egy nyamvadt fo­rintossal békített ki. * * * Ügy kóválygok ebben a nagyvilágban, mint gólya ... a levegőben. Bocsánat. Ezt nem szabad mondanom. Egyszer már kihúztam érte a gyufát. Anyu, amikor meg­hallotta, majd elájult. Leve­gő utón kapkodott, és reme­gő térddel ült le a rökami- jéra. Apu szigorúnak álcázta magát, és rámdörgött. Hon­nan vetted ézt a pocséksá- got? Megszeppentem, és megmondtam, mert nem akartam a pokolba jutni. Gyuritól hallottam, Gyuri meg a papájától, aki fuva­ros és a napköziből, meg az internátusból hordja hor­dókban a kaját, amit a gye­rekek nem esznek meg. So­káig térdepeltem a sarok­ban, és hallgattam a hitvi­tát. Anyu szerint ez nem pedagógia, ha sarokba állí­tod, tessék megmagyarázni, hogy az a szó mit jelent. Apuban felszökött a hűtővíz és azt mondta, hogy mit ma­gyarázzon a gólya ürüléké­ről. Különben is abban a korban vagyok amikor min­dent magamra szedek. A felvevőképessége nagyobb, mint a felfogóképessége. Pillanatnyilag nincs egyen­súlyban, de ez a korral együtt jár, és majd kinövi. Anyu bágyadtan csak annyit jegyzett meg, hogy mintha csak a sógort hallaná. Azt a behemót parasztot, aki bics­kával piszkálja a foga közeit, és a nagyfröccstől olyanokat böffent, hogy kerek hétig cseng tőle .a füle... A vége az lett, hogy kimehettem játszani. De Gyurinak lőttek, ha még egyszer meglátnak vele, kinyújtanak. Gyuri kü­lönben egy hencegő alak, aki azt mondta, hogy a lá­nyok közönséges kaparékok, sütésre, főzésre valók, és arra, hogy legyen kivel apát-anyát játszani. Mert szoktak. De rendszerint sö­tétben. Gyuri nagyképű is. Azt is mondta, hogy az apja, a fuvaros, sokkal játékosabb, mint az anyja, de csak ak­kor, ha nem szítt be. A ru­mot szereti nagyon, ha attól beszí. akkor ostorral ját­szik a Gyuri lába szárán, meg az anyja hátán. A fuva­ros néni nem nagyon kíván­ja a játékot. Ha megy is, ímmel-ámmal, és utána só­hajtozik. Persze, az ilyen dolgok most már magamban marad­nak, mert nem akarok a sa­rokban térdepelni, és nem szeretnék megint egy frászt kapni Ilkától. És utána egy ígéretet. Mert már volt úgy is, hogy kiürült á kassza, és bemondta az unalmast. Két kettessel tartozik. Megadja, az bizti, mert másképpen az anyu pártjára állok ... Cézár halála Molnár C. Pál: Önarckép, 1968 Arcok közelről Csoór István A Szeghalom vidéki Hír­lap hasábjain jelent meg el­ső négy novellája, majd 1935-ben a Szabó Pál szer­kesztette Kelet Népe című folyóiratban az Öt perc. Két regénye, a Havas udvar és az Örök malom 1944-ben. Szolnok bombázásakor ve­szett oda szinte valamennyi kötete. Novellás könyve, a Galagonyagall^ 1963-ban, Hegy és göröngy című regé­nye 1970-ben jelent meg a Szépirodalminál. Közben na­pilapokban, folyóiratokban publikált. — Ha azt mondom: Szeg­halom, mi jut eszedbe? — Nézd, Gyula nélkül nem tudnék élni, gyulainak érzem magam, lefekvéskor mégis Szeghalmon járok, ke­resem a Koplaló kertet, a ré­gi Gyehennát... Szeghalom ma is úgy él bennem, ami­lyen akkor volt. Álomkép ez már csák, mert a mostani Szeghalom egészen más. — Voltak időszakok, ami­kor úgy tűnt, kevesebbet írsz. Aztán megint többet: minden érdekelt. Hogyan magyarázod ezt? — Lehet, hogy időnként kevesebb írásom jelent meg. de sohasem dolgoztam kisebb hévvel. Nyolckilónyi ki­adatlan kéziratom van, most írom az Évgyűrűk című re­gényt. Négy kötetre terve­zem, kettő készen van, 700 oldal. A Tiszatáj, a Köröstáj, az Üj Aurora szívesen kö­zölt Csoór-novellákat. Hi­szem, hogy ez most is így van. — Gyulán laksz 1948 óta. Mint író hogyan kapcsolódsz be a város közéletébe,' szel­lemi életébe? Ismernek az emberek? — Kétféleképpen is. Mint tanácstagot, és mint írót. Én úgy gondolom, a kettőt egy­formán jól ismerik, mert ehhez is, meg ahhoz is szí­vesen jönnek kérni, tanácsol­ni, vagy vendégségbe. Meg­bízatásokat is kaptam, leg­utóbb a „Két forradalom fé­nyei” című kötetben írtam meg az 1919-es gyulai már­tárok életútját, haláluk kö­rülményeit. Sokszor meghív­nak író-olvasó találkozókra, klubok, könyvtárak vendége voltam itt Gyulán, és szá­mos alkalommal a megye legkülönbözőbb városaiban, községeiben. — Szavaidból kitűnt, hogy alkalmasint szeretsz elkalan­dozni a helyismeret régiói­ba is. Most is foglalkoztat hasonló, önmagad választot­ta feladat? — Mégpedig igen nagy fá­ba vágtam a fejszémet! El­határoztam, hogy összeállí­tom Békés megye irodalmi lexikonét. Időtöltésnek szán­tam az írás mellett, közben kiderült, hogy óriási mun­ka. Régen kezdtem gyűjteni az adatokat, most aztán ösz- szejött minden, és elkészül­tem vele. Hatszáz író, költő, mezőgazdasági, közgazdasá­gi, művészeti szakíró élt-él ezen a tájon. Roppant nagy sereg! Tizennyolc-húsz nyomdai ív; lektorra, szer­kesztőre és kiadóra vár. Szépirodalom? írom az Év- gyűrűk-et, és rengeteg más novellatémám is van. Ezeket sorra akarom keríteni. És bizakodom: annyi minden jó történt már erre, mifelénk, az irodalmi életben. Van honnan továbblépnünk. S. E. Molnár C. Pál: Pegazus lázadása

Next

/
Oldalképek
Tartalom