Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
1981. július 26., vasárnap € SZÜLŐFÖLDÜNK ■CL KÖRÖSÖK VÖLGYE MESÉS TÁJ. MÁR PARTJAIRÓL FELLEBBENTI BÁJAI EGY RÉSZÉT, DE IGAZÁN CSAK A VÍZRŐL MUTATJA MEG MAGÁT. A BÉKÉSI KIKÖTÖ, A HORGÁSZOK, A PARTI FECSKÉK MEDERFALBA VÁJT HÁZAI, A BODOKY-MÜZEUM ÖREG SZIVATTYÚJA CSAK EGY-EGY VILLANÁS E CSODÁLATOS SZÉPSÉGBŐL, ÍZELÍTŐ, HOGY MINDENKI ÖNMAGA ELLENŐRIZZE. FOTO: VERESS ERZSI Megér egy kirándulást! Jobb, mint a Balaton? „A természet még a sivár homokpusztáiról, sziksós, pőre rétjeiről hírhedt Kiskunságban is minden évszakban — de kiváltképp tavasszal és kora nyáron — csodákra képes” — vezeti be Bács-Kis- kun oázisairól szóló riport- sorozatát a Petőfi Népe újságírója, Kutasi Ferenc. A hivatásos természetvédők mindig is tudták, hogy a Kiskunság olyan tájképi, természeti értékeket, csodákat rejt, amelyeket bármi áron meg kell óvnunk. CélA szabadstrand épületei hoz ért kezdeményezésük nyomán a védetté nyilvánítás ideje — 1975 — óta a nagyközönség figyelme is megnövekedett az immár nemzeti parkká lett, több mint 30 ezer hektáros terület iránt. A pásztormúzeumáról, szürkegulyájáról, rackanyájáról messze földön híressé vált Bugacpusztát, az utóbbi években felkapott, fürdőhelyként szereplő Tőserdőt talán már a Békés megyeieknek sem kell külön bemutatni. A csaknem 80 madárfajnak otthont adó szabadszállási szikes tavakról — Pipásrét, Kis- rét, Zabszék, Fehérszék, Kelemenszék •— a népi elnevezésű sekély, szigetes-zsombé- kos tóláncolatról már valamivel kevesebbet tudunk, akárcsak a szabad területet képező fülöpházi homokbuckákról, amelyeknek . anyagát a szél hordta az Ös-Duna medréből a mai Dunától ma már távolabb eső helyekre. A buckák lábazatánál kialakult Szívós, Hattyúszék és Kondor elnevezésű szikes tavak ugyancsak gazdag madárvilágot táplálnak. Nem messze innen nádasok, rétek húzódnak, és Izsák környéke a Kolon tóval, meg a Kargala mocsárral az Alföldre egykor oly jellemző nádasok, tocsogós rétek, vadvirágos kaszálók utolsó ösz- szefüggő és ősi állapotukban fellelhető területét idézi. Amiről eddig beszéltünk, az mind-mind a Kiskunsági Nemzeti Park része, amely állandó szereplője az utazási irodák, idegenforgalmi szervek, szervezett kirándulások programjának. Más a helyzet azzal a színhellyel, amelyre kevesebb jut a csábító propaganda fényéből. Kiskunhalastól dél-délnyugat felé tartva, alig 12 kilométer autózás után csillogó víztükör bukkan elénk egy Kunfehértó nevezetű községen áthaladva. A község erről a vízről kapta nevét. — Kunfehértó valódi oázis — mondta ottjártunkkor Józsa Ferenc táborvezető, a tó partjára települt sportvezetőképző- és edzőtáborban. Ott álltunk a látogatókra, fürdőzőkre, kirándulókra váró, még néptelen hajnali parton, kezünkben a bevezetőben hivatkozott újságcikkel. Sem a „bennlakók”, sem én, az először erre tévedt idegen, Erdei Ferenc emlékére nak. Háborítatlan a tó tükrét 50 százalékban uraló nádas, szelíd és nyugalmas a pecá- sok öble a strand tőszomszédságában. De ne folytassuk. Megér egy kirándulást! Ha annak a 8—10 ezer embernek megéri, aki főidényben itt keres felüdülést és enyhülést, az országjáróknak is megéri. Kutasi Ferenc szerint az Országos Reuma- és Fürdőügyi Intézet 1958-ban beható vizsgálatot követően állapította meg: a fürdőnek enyhe ingerhatása van a fejlődésükben visszamaradt, vézna, satnya gyerekek sti- mulálásában, valamint betegség után a felnőttek üdülésszerű regenerálására lenne leginkább felhasználható. Békéscsabától Szegeden át 150 kilométeres, vagyis kétórás autóút — kempingezőknek igazán ígéretes hétvégét kínál. Más kérdés, hogy az edzőtábort is felfedezhetnénk magunknak, miután a táborvezető külön is megjegyezte, hogy sokfelől jönnek ide, de Békés megyeiek még nem vendégeskedtek itt, pedig szívesen látnának bennünket is! Kép, szöveg: Kőváry E. Péter Kunfehértó nem éreztük túlzásnak a szavakat: balatoni szőkeségű, lágyságú vízfodrok és habok, friss lehelletű nyárasok, fenyvesek és akácosok, pompás pázsit, hangos nádirigók és poszáták, fürge szárcsák, gémek, hétvégi vityillók... Szóval, idillikus, romantikus környezet, festő vásznára kívánkozó alföldi táj.” — Két fokkal melegebb a vize, mint a Balatoné — bizonygatta a táborvezető, akitől megtudtuk, hogy a negyedik évébe lépett kemping — amelyet a felszabadulás után települt Kunfehértó község Tanácsa nyitott meg — sokféle lakót fogadott már. Tavalyelőtt a szegedi, halasi és kecskeméti polgárok mellett nyugatnémet turisták is megjelentek, és országos ünnepei színhelyéül fedezte fel a tavat a MEDOSZ. Az utóbbi egyébként nem véletlen: húsz évvel ezelőtt Erdei Ferencnek, a kiskun- halasi járás akkori ország- gyűlési képviselőjének irányításával kezdődött a tavat és természeti környezetét megóvó társadalmi folyamat. A kezdeményező emlékét ma az öt és fél kilométer hosszú tó nyugati partján létesült 10 hektáros pihenőpark nevében ij> uiii. . w. elmenniu nornyt kén ivókút, rönkasztalok « ülőkék, tűzrakóhelyek várjá az ide érkezőket. *1$ Kunfehértó keleti partját már ellepte ugyan a víkend- házak, szerény és cifrálkodó villák furcsa gyöngysora, de ez csak kellemesebbé teszi a fűzes-bokros-pázsitos, szabad stranddal tarkított képet. A természet itt mindezek ellenére megmaradt uralkodóA pecások öble
