Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-09 / 133. szám

1981. június 9., kedd Az építőanyag-ipar két ötéves terve Beszélgetés dr. Kádár József ÉVM-miniszterhelyettessel A tervtörvény — miköz­ben az építőanyag-ipar so­ros teendőit rögzítette — nem írt elő számokat. Vol­taképpen az igények és a le­hetőségek jó ideje áhított egyensúlyát fogalmazta meg. A számok mégis kikövetkez­tethetők. ha a terv más fe­jezeteiben, paragrafusaiban tallózunk. Nyilvánvaló: ah­hoz, hogy „az országos épí­tési és szerelési tevékeny­ség 11—14 százalékkal bő­vüljön”, továbbá, hogy 370— 390 ezer új lakás megépül­jön, az építőanyag-iparnak is fokoznia kell termelését. Hogy miként — és hogy a nagyobb feladatokhoz mi­lyen hátteret jelent az im­már mögöttünk levő ötödik ötéves tervidőszak —, erről beszélgettünk dr. Kádár Jó­zsef építésügyi és városfej­lesztési miniszterhelyettessel. — Milyen mértékben fejlődött az építőanyag-ipar 1976 és 1980 között, miként szűkítették a hiánycikkek körét? — A termelés öt esztendő alatt 25 százalékkal növeke­dett, s ez meghaladta az éves népgazdasági tervek elő­irányzatait, sőt: az építőipar növekedési ütemét is. Ily módon javult a kereslet-kí­nálat kapcsolata, s a tervidő­szak végén az ellátás már ki­egyensúlyozott volt. Mi több: néhány, korábban keresett termékből — így cementből, azbesztcementből, ajtóból, ablakból — még raktáron is maradt. Egyenletes volt a téglaellátás, s csupán né­hány cikkből — födémpa­nelből. vasbeton gerendából — volt hiány. — Melyek voltak az ágazat­ban az ötödik ötéves tervidő­szak legjelentősebb vonásai? — A beruházások 40 szá­zaléka a mész-, a cement- és az azbesztcementiparban valósult meg. Felépült a Bélapátfalvai Cementgyár, s a közeljövőben adják át mű­szakilag a beremendi mész­művek Tetemes összeget for­dítottunk a téglaipar kor­szerűsítésére, új gyár épült Békéscsabán, Mezőtúron, ör- bottyánban és Sopronban, s kisebb-nagyobb fejlesztése­ket hajtottunk végre a régi üzemekben a minőség javí­tása érdekében. Néhány el­avult. felújításra alkalmatlan gyárat bezártunk, az új üze­mek pedig korszerű, kiváló hőszigetelő és jó minőségű, első osztályú téglát állítanak elő. A korszerű termékek aránya a téglaiparban eléri az 55 százalékot, s a kismé­retű téglát egyre inkább csak ott használják fel, ahol valóban indokolt, például kéményépítésnél, vagy kül­ső falborításnál. Az üvegipar legnagyobb beruházása a Salgótarjáni Síküveggyár továbbfeldol­gozó egysége volt, ahol kü­lönféle edzett üvegek ké­szülnek. Az üveg-, és finom- kerámia-iparban szinttartó beruházások, kisebb bővíté­sek, korszerűsítések is vol­tak. így növelhették a tőkés kivitelt... S ha már szó esett az exportról: az építő­anyag-ipar a hetvenes évek második felében 67 százalék­kal növelte nem rubelelszá­molású kivitelét — ez évi 50 millió dolláros árbevételt je­lentett. Fontosnak tartom még, hogy a fajlagos ener^ giaigény hozzávetőleg 12 szá­zalékkal csökkent; e téren kivált a tavalyi és az 1979-es eredmények voltak figyelem­re méltók. — Immár jelen időben fogal­mazva: mit ígér a most kezdő­dött ötéves terv? — Csekély, öt-kilencszá- zalékos fejlődést. Anyagi le­hetőségeink korlátozottak, így elsősorban a meglevő berendezések jó kihasználá­sával, s az új üzemek ter­melésének gyors felfuttatásá­val kell a növekedést meg­alapoznunk. Szűkös fejlesz­tési eszközeinket — a nép- gazdasági terv céljainak megfelelően — a falazó- és hőszigetelő anyagok termelé­sének növelésére, illetve az üveg- és a finomkerámia- •ipar fejlesztésére fordítjuk. A téglaipar rekonstrukció­ja folytatódik, várhatóan több új gyár épül. A. soly­mári téglagyár építésén ta­valy óta dolgoznak, az üzem­nek 1982 végéig kell meg­kezdenie a termelést, s meg­történtek az előkészületek a putnoki téglagyár építésére. A beremendi cementgyár ta­valy 400 ezer tonna cemen­tet adott, az idén már 700 ezer tonnát termel, 1983-ban pedig eléri névleges kapaci­tását, az 1,2 millió tonnát. Ez lehetővé teszi a sok energiát és élőmunkát igény­lő gyárak — elsősorban a tatabányai — termelésének a mérséklését. Így a környe­zet szennyezése is nagymér­tékben csökken. Jelentékenyek a háttéripa­ri feladatok. Az élelmiszer- ipar, mindenekelőtt a kon­zervipar termelésének növe­kedése, valamint a gyógy­szeripari program szükséges­sé teszi, hogy felfuttassuk a különféle üvegek gyártását. Az orosházi és a sajószent- péteri gyár rekonstrukciója még az idén megkezdődik. Számunkra is feladatot je­lent az elektronikai alkatré­szek és részegységek gyártá­sának központi fejlesztési programja: az ipari kerámi­ákból kell a korábbiakhoz képest más, illetve a koráb­biaknál több. — Milyen ellátásra számíthat a lakosság, különös tekintettel arra, hogy az új otthonok zö­me önerőből épül meg? — Ügy érzem, az építő­anyag-ipar jelenlegi kapaci­tása, kismérvű szocialista importtal kiegészítve, bizton­sággal fedezi mind az építő­ipar, mind a lakosság igé­nyeit. Nem lesz hiány fö­démszerkezeti anyagokból sem, 1980 végén ugyanis két korszerű, vasbetongerenda- gyártó sor kezdett termelni Dunaújvárosban, illetve Lá­batlanban. Néhány téglagyár­ban átálltak a kerámiaalapú, FERT-gerendák készítésére, s tetemesen növeltük a kor­szerű födémpanelgyártó ka­pacitást is. Javítja a lakos­ság ^ellátását, hogy az idén máf hozzávetőleg kétezer családi ház épül házgyári elemekből. A Csongrád, a Hajdú és a Veszprém me­gyei építők vállalkoztak er­Dr. Földházi Sándor állat­orvossal nehezen tudjuk egyeztetni a napot és az órát, egy kis beszélgetésre, mert szinte minden perce foglalt. „Holnap Hódmezővásárhely­re megyek előadásoskat tar­tani, holnapután és azután a háztáji sertésállományban végzek ivartalanítást, azt kö­vetően az állategészségügyi határállomáson, Kürtösön le­szek ...” — sorolja, s már követni sem tudom, hogy há­nyadik napnál tart. Végül mégis kerül egy „üres” dél­előtt, amikor találkozhatunk. Először a pályafutása iránt érdeklődöm. — Már egyetemista ko­romban részt vettem a ba­romfiipari kísérleti laborató­rium kutató munkájában és a baromfipestis elleni véde­kezéshez szükséges oltóanya­gok előállításában — mond­ja, s a továbbiakat csak rö­viden, hézagosán jegyzem fel. A diplomát 1951-ben kap­ta meg. Akkoriban a Békés­csabai Baromfifeldolgozó Vállalat csaknem százezer baromfit hizlalt. Kedvező le­hetőség nyílt export-szállítá­sokra. Az áru előállításának azonban I. osztályú és beteg­ségektől mentes baromfi volt a feltétele. Sikerült teljesíte­ni. Amikor a mezőgazdaság szocialista alapjainak a lera­kására került sor, körzeti állatorvosi munkakörbe he­Hétszáznál több számítógép üzemel az országban A számítástechnika széles körű alkalmazása hazánkban Is inten­zív szakaszába érkezett. Az in­tézményeknél és vállalatoknál magas fokon képzett szakember- gárda dolgozik. A nagyobb szá­mítógépekből álló géppark 18 milliárd forint értéket tesz ki. A több mint 700 számítógépet köz­vetlen vagy közvetett formában 2500 vállalat használja rendszere­sen. Körülbelül 100 vállalat saját berendezéssel rendelkezik, ame­lyeket elsősorban ügyviteli és nyilvántartási munkákhoz alkal­maznak. Az utóbbi időben mind­inkább előtérbe került a számí­tógépes termelésirányítás meg­szervezése is. Magyarországon je­lenleg 25 intézmény biztosít fo­lyamatosan számítástechnikai szolgáltatást. náluk található meg a hazai számítógép-kapaci­tás egyharmada. Ezek az intéze­tek megtervezik a különféle al­kalmazási rendszereket, gépi adatfeldolgozó és más progra­mokat dolgoznak ki. Az ilyen szolgáltatásokat legalább 500 ipa­ri és kereskedelmi vállalat veszi igénybe. A VI. ötéves tervidőszakban elsősorban a hazai számítástech­nikai termékek, illetve a KGST- országok egységes számítástech­nikai rendszerébe és a minlszá- mitógép-rendszerbe tartozó, más szocialista országokban készülő gyártmányok közül vásárolhat­nak a magyar felhasználók. lyezték át. 1965-ben került vissza ismét a baromfiipar­hoz az állategészségügyi szolgálat ellátására. öt év múlva a Békés megyei Ál­lategészségügyi Állomás kör­zeti állatorvosaként dolgozott tovább. Négyezer háztáji gaz­daság tartozott hozzá. Köz­ben a baromfiiparban szak- tanácsadóként tevékenyke­dett. Most a közös román— magyar állategészségügyi ha­tárállomás vezető állatorvo­sa. Röviden vázolt életútja nem tűnik különösebbnek. Csak egyike azoknak, akik elősegítették, hogy olyan ál­latállomány alakuljon ki, amely ma már mennyiségi­leg és minőségileg egyaránt megfelel a kor követelmé­nyeinek és Európa-szerte el­ismert. Szenvedélye a szakma mel­lett a közéletiség. Tagja a Közalkalmazottak Szakszer­vezete országos állategész­ségügyi szakbizottságának, a városi pártbizottság oktatási bizottságának, a megyei ál­lategészségügyi állomás szakszervezeti bizottságának. Városi tanácstag is. Alapo­sabban foglalkozott az állat­ról az emberre terjedő be­tegségekkel, zoonisokkal, s erről a témáról könyvet írt, amely 1973-ban jelent meg. Az állatorvosi etika kérdé­seiről egyetemi jegyzetet ké­szített. Élete legeredményesebb szakmai tevékenysége az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség békéscsabai teljesítményvizs­gáló állomásához fűződik. Itt — közben mint körzeti állatorvos is — több mint 10 évig dolgozott. Ez idő alatt mintegy 3 ezer borjút nevel­tek fel, s az utóbbi öt évben fél százalék elhullás mellett az összveszteség (selejtezés, kényszervágás) mindössze 3,6 százalékot tett ki. A juh­tenyésztés még sikeresebb volt. „Ezek — írja köszönő levelében az állomás igazga­tója — hazánkban állat- egészségügyileg különleges­nek számító eredmények, amelyeket csak kiemelkedően, lelkiismeretes munkával le­het elérni.” Pályafutása alatt szerzett nagy gyakorlati tapasztalatát így summázza: — Véleményem szerint a szakmai hozzáértés hiánya, a butaság és a közöny leg­alább annyi kárt okoz, mint a fertőző betegségek össze- sége. v Ö maga mindig ez ellen harcolt. Részese annak, hogy a magyar állategészségügyi szolgálat jól szervezett, az állatorvosi munka nemzetkö­zileg elismert. A Palotási Állami Gazdaság, a pecsenyekacsa-előállító termelési rendszer gesztorgazdasága az idén tíz százalékkal több naposkacsát keltet, mint tavaly, hogy kielégíthesse partnergaz­daságainak növekvő igényét. Több mint hárommillió naposkacsát szállítanak a megrendelők­nek. A palotási „kacsaországban” harmincezer kacsa képezi a törzsállományt. A képen: a törzsállomány egy. része (MTI-fotó: Tóth Béla felvétele — KS) Három évtized az állategészségügy szolgálatában Házgyár Békéscsabán Készül az elemek sablonja Az asztalosműhelyben üvegezik és mázolják a nyílászárókat A beépítésre kerülő panelekbe már a kész ajtók és ablakok kerülnek A kiszállítást követően a helyére emelik az elemeket, s szin­te a szemünk láttára készül el a lakóház Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom