Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-09 / 133. szám

1981. június 9„ kedd o Csere... Szenvedélyük: a pénz Az asztalon nagy halom­ban áll a pénz. Folyik az alku, és előfordul, hogy pa­pírpénzben százezrek cserél­nek gazdát. Jól megférnek egymás közelségében rég múlt korok uralkodói: Dioc- letianus császár, Ferenc Jó­zsef, Erzsébet királynő. Per­sze, csak mint pénzérméket díszítő arcképek. Az elmúlt években egyre több embernek vált szenve­délyévé a pénz. Tévedés ne essék, nem a most forgalom­ban levő értékmérőről van szó. Bár nem kevés forint­tal is kell rendelkeznie an­nak, aki komoly régipénz- gyűjteményre vágyik. Rész­ben talán ezzel magyarázha­tó, hogy a Megyei Művelő­dési Központ égisze alatt működő Pénz- és Érem­gyűjtők Klubjának tagjai jó­részt középkorú vagy idős emberek. És többségében férfiak. A vasárnapi klub- foglalkozáson például egyet­len nőt sem látni. — Pedig vannak nqtagok is, csak kevesen — mondja Horváth László, aki 14 éve, csaknem megalakulásától kezdve vezeti a klubot. —1 Egyébként mindenféle fog­lalkozású, iskolai végzettsé­gű, érdeklődési körű ember 'ár ide. Egy a közös ben­nük: szenvedélyes pénzgyűj­tők. A megye egyetlen numiz­matikai klubjának jelenleg 56 tagja van. Számuk nőtt az utóbbi években, s ez bizo­nyítja, hogy olyan hobbiról van szó, amelynek csillaga felfelé ível... — Különös hobbi ez — mondja elgondolkodva a klubvezető. — Komoly tör­ténelmi ismereteket igényel, a szakirodalom olvasására buzdít, de érteni kell a fé­mekhez, s nem árt tudni a pénzverésről sem egy-két dolgot. Itt mindenféle fizeté­si eszköz megfordul. Az ókor­tól kezdve egészen a nap­jainkban használatos, magyar és külföldi pénzérméket gyűjtik, cserélik a tagok. — Költséges lehet ez a gyűjtőszehvedély — jegyzem meg. hallva néhány ritkaság csillagászati árát. — Minden hobbi pénzbe kerül. A bélyeggyűjtés, a horgászat, a könyvgyűjtés is igényel anyagi erőfeszítést. De ez lényegében visszatérül, hisz aki pénzgyűjtésbe kezd, jó szórakozást talál, kelleme­sen és hasznosan tölti el az idejét. A csereberén kívül igazi klubélet folyik itt. A tagok kívánságának megfelelően szakemberek! tartanak elő­adásokat a restaurálásról, a pénzkezelésről, a hamis pén­zekről. Gyakran találkoznak más megyék gyűjtőivel, és évente rendeznek kiállítást. Megtudom, hogy nemsokára megalakul a Magyar Érem- gyűjtők Egyesülete megyei csoportja, mégpedig a klub tagjaiból. Amíg a klubvezetővel mindezt megbeszéljük, az asztaloknál folyik a csere­bere. Egy-egy régi pénz új gazdára talál. Ki tudja. há-. nyadikra? Kép, szöveg: Gubucz Katalin Áruk — árak nélkül... A különféle fogyasztási cikkek után kutató vásárlók bosszankodásait «az esetek jó részében terítési (elosztási) fogyatékosságok okozzák. Megszokott „törzsboltjában” napokig nem találja a vásárló az „N” árut, ugyanakkor a másik boltban korlátlan mennyiségben kapható az. Vannak azonban olyan cikkek, amiket hiába keres itt is, ott is a vásárló — hiány van belőlük a boltokban, mint például már hetek óta nem kapható megfelelő méretű tömítőgumi a négyszemélyes kávéfőzőhöz. „ígérték, de még nem érkezett meg” — mondják a csabai vasbolt­ban is az érdeklődőknek. S végül vannak olyan cikkek,* amelyek hiányát „mesterségesen állítják elő” a vásárlók bosszantására. Az elmúlt napok szokatlanul nagy hősége „megmoz­gatta” a kiskerttulajdonosokat, akik közül sokan a csak későbbre tervezett kútfúrásaikat előbbre szerették volna hozni, hogy öntözni tudják veteményeiket. Ehhez termé­szetesen be kellett volna hogy szerezzék a szükséges kellékeket — mindenekelőtt a vascsöveket, amelyek nél­kül nem lehet hozzáfogni a kútfúráshoz. Az Univerzál szakboltjaiban nem is úgy utasították el őket, hogy „sajnos, hiánycikk a colos vascső”. Sőt, kereken meg­mondták: megfelelő mennyiség van belőle a raktárak­ban. De ezek mégsem adhatók el. Ugyanis a Ferroglo- bustól még nem érkeztek meg az áraik. Áru van — ár nincs. Tévedés ne essék: nem tegnap érkeztek a vas­csövek, hanem már hetekkel ezelőtt. (Van olyan árufé­leség is, amelyik két hónapja hever a raktárban, de még jelenleg sincs árazva.) Nagy szerencse, hogy nem romlandó árukról van szó. Legfeljebb csak azokról, amelyeknek mesterségesen elő­állított hiánya a vásárolni szándékozók közérzetét rontja.- a. ő. Harmincöt éves a NIISZ Tegnap ünnepelte megala­kulásának 35. évfordulóját a Nemzetközi Újságíró Szerve­zet. 1946. június 8-án feje­ződött be Koppenhágában az alapító kongresszus, amely szervezeti keretekbe foglalta a fasizmus ellen küzdő új­ságíróknak a II. világhábo­rú éveiben született összefo­gását. A konferncia kimondta az állandó együttműködés szük­ségességét, és a szervezet legfőbb céljai közé sorolta a békéért, valamint a háborús és a fasiszta propaganda, á faji és a nemzeti gyűlölet ellen, a társadalmi haladá­sért vívott harcot. Fontos feladattá nyilvánította emel­lett, hogy a NUSZ küzdjön az újságírók jogaiért. Ezek a célok számos or­szág demokratikus gondolko­dású újságíróját vonzották, így — noha a szervezet el­lenfelei megkísérelték annak megosztását, sorai gyengí­tését — a NUSZ ma a sajtó, a rádió és a televízió mun­katársainak legnagyobb nemzetközi egyesülete: öt földrész 110 országának új­ságíróit tömöríti. " Alapelveihez híven a NUSZ küzd a fegyverkezési hajsza ellen, a nemzetközi biztonságért, a népek együtt­működéséért. Segíti az ül­dözött újságírókat Chilében, Salvadorban, Dél-Afrikában, Namíbiában és több más or­szágban. Síkraszáll az új tájékoztatási világrend létre­hozásáért, az egyes orszá­gok tömegtájékoztatási esz­közeinek fejlesztéséért. Szak­emberek képzésében segítsé­get nyújt a fejlődő országok­nak. Együttműködik az UNESCO-val és az ENSZ más szakosított szervezetei­vel. Fellép az imperializmus ideológiai diverziója ellen, védi az újságírói foglalkozás tisztaságát és méltóságát. Lada márkatalálkozó Veszprémben Vasárnap, immár nyolca­dik alkalommal rendezték meg Veszprémben a Lada márkatalálkozót. Az ország minden részéből több mint 1500 Lada fordult meg a ta­lálkozó színhelyén, az M8-as úton a 48-as kilomé­terkőnél kijelölt terepen. A házigazda ezúttal is a veszp­rémi Bakony Művek volt, de megjelent ott az autóval kapcsolatban levő valameny- nyi vállalat, intézmény, ke­reskedelmi szervezet képvi­selői is. Mindannyian jól szervezett szolgáltatásokkal, tanácsadással várták az ér­deklődőket. így képviseltette magát az Avtoexport, a Mogürt, a Merkur, az El- zett, a Videoton, az AUTO- KER, az AFOR, az AFIT, az Állami Biztosító. A kihe­lyezett AUTOKER-pavilo- nokban árusítottak, műszeres beállításokat vállaltak. Leg­nagyobb sikere az idén is a díjtalan kulcsmásolásnak volt. A találkozó fénypontja az autós ügyességi verseny volt, amelyen száz Lada ve­zetője mérte össze tudását. Az 1. kategóriában (az 1200—1300 Ladák között) el­ső lett Farkas János Jászbe­rényből, a 2. kategóriában (az 1500—1600-as gépkocsik között) pedig Kardos Péter székesfehérvári versenyző. A legjobb női vezetőnek Far- kasné Beszteri Éva bizonyult, aki szintén Jászberényből jött a Lada-találkozóra. Megjelent a Nemzetközi Szemle Három testvérpárt tartotta aí közelmúltban kongresszusát. A Nemzetközi Szemle most meg­jelent, júniusi számában bő ter­jedelemben foglalkozik a Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Német Szocialista Egységpárt kongresz- szusának eseményeivel, az el­hangzott beszámolókkal. Doku­mentumot olvashatunk a rendkí­vüli kongresszusára készülődő Lengyel Egyesült Munkáspárt legutóbbi plénumáról is. Egy amerikai és egy szovjet ’ szerző cikke vizsgálja az Egye­sült Államok formálódó új világ- politikai stratégiáját, a Reagan- kormányzat ideológiai-diplomá­ciai alapállásának hatását a két nagyhatalom viszonyára, illetve a nyugati szövetségi rendszer helyzetére. E témakörhöz kap­csolódik egy nyugatnémet kato­nai szakértővel készített interjú is, amely a NATO ,,utánfegyver- kezésének” kérdésével foglalko­zik. A fejlődő országok helyzetét áttekintő összeállítás többek közt az Észak—Déli tárgyalások, a nemzetközi technológiaátadás, a multinacionális vállalatok tevé­kenységének problémáit vizsgál­ja. Két értékes elemzés az ötö­dik kontinens, Ausztrália politi­kai, gazdasági helyzetét, külkap- csolatait mutatja be. I Savaria nemzetközi táncverseny és magyar táncbajnokság Vasárnap véget ért Szom­bathelyen a tizenhatodik Savaria nemzetközi táncver­seny és magyar táncbajnok­ság. A vetélkedőre a ma­gyarokon kívül Angliából, Ausztriából, Ausztráliából, Bulgáriából, Csehszlovákiá­ból, Dániából, Finnország­ból, Jugoszláviából, Lengyel- országból, az NDK-ból, az NSZK-ból, Olaszországból, Skóciából és a Szovjetunió­ból érkeztek táncospárok. A háromnapos verseny vasár­nap a latin-amerikai táncok nemzetközi versenyével, majd este nagyszabású gá­laműsorral fejeződött be a művelődési és sportházbah. A legjobb magyar párosok külön vetélkedőt vívtak. Standard táncokban —angol keringő, bécsi kerignő, slow- fox, quick-tep — az első he­lyet a szegedi Volán tánc­klub párosa: Palánkai Lász­ló és Zsilák Zsuzsanna, a második helyet ugyanezen táncklubból az öze László és Pálinkó Lujza páros sze­rezte meg. Harmadik lett Szalay Attila és Szalayné Szonda Mária, a Fővárosi Művelődési Ház párosa. A latin-amerikai táncokban — samba, cha-cha-cha, rum­ba, passo-doble, jive — ma­gyar bajnok lett az öze László és Pálinkó Lujza pá­ros. Az ezüstérmet Pál László és Rimányi Judit, a bronzérmet Horváth Béla és Horváthné Berta Agnes nyer­te. Mindkét páros a Savaria társastáncegyüttes tagja. A magyar táncosok legjobbjai részt vettek a nemzetközi versenyen is. A versenyen a fődíj min­den kategóriában most is a Savaria kupa volt, amely Tótfalusi László ötvösmű­vész munkája. A nemzetközi vetlékedőn a standartáncokban huszonöt páros inult. Az első helyet és a Savaria kupát az angol Jo­seph Adrian Pritchard és testvére, Jane Elizabeth Pricthard szerezte meg. Második lett Max Ulrich Bush és Renate Hilgert, NSZK-beli páros, a dobogó harmadik fokára pedig Ke­vin Tszetam Lee és Susan Sliff angol páros került. Á latin-amerikai táncok nemzetközi versenyét Mar­cus Edward Hilton és Karen Maria Johnstone angol pá­ros nyerte. Ezüstérmet szer­zett a Colin Philip James és Lene Vibek Mikkelsen angol—dán páros, és a har­madik helyre értékelte a zsűri a Bo Loff Jensen és Helle Poulsen dán párost. A nemzetközi programot a Magyar Televízió rögzítette, s egy későbbi időpontban su­gározza. Változó világunk és a munkaerő-gazdálkodás iszonyaink között a munkaerő-gazdál­kodás nem egyszerű­en közgazdasági kérdés. Tár­sadalmunk egészére érvénye­sen ezt az 1949-ben elfoga­dott alkotmány is deklarálta, törvénnyé téve azt, hógy né­pi demokráciánk a jogok közül immár csak a mun­kával szerzetteket ismeri el. Ez természetesen egyet je­lentett azzal, hogy a munka társadalmának legelső he­lyen a munkához való jogot kellett biztosítania. Ez eset­ben az érdekek egybeestek: a népgazdaságnak az újjá­építéshez, a termelés növelé­séhez minden munkáskézre szüksége volt, másfelől pe- die — a magántulajdon fel­számolása után — aki élni és boldogulni akart, az igye­kezett is munkába állni. Ebben az időben a legfőbb társádalmi feladat, egyben gond is> a munkaalkalom megteremtése volt. Az ötve­nes évek gazdaságpolitikai hibái mellett, ez az előbbi „kényszer” is a feszített ipa­rosítást sürgette az ország­ban. Ehhez társult a hatva­nas évek elejétől — a nagy­üzemi mezőgazdaság kiala­kulásával, a gépesítés foko­zódásával — a földművelés­ből és állattenyésztésből a néogazdaság más ágaiba árarmo tömegek foglalkozta­tásának megoldására váró feladata is. Ez a magyarázat természe­tesen így túlságosan leegy­szerűsített és egyoldalú. A teljes foglalkoztatást ugyan­is nem csupán az alkotmá­nyos jog biztosításához kel­lett megvalósítanunk. A szin­te nulláról indult népgazda­ságnak a munkát kérők nagy serege volt az az igazi erő­forrása, amellyel a legalap­vetőbb igénvek. szükségletek kielégítését megkezdhette. Képletesen szólva ez azt je­lentette, hogy például a ci­pőgyártás megkétszerezésé­hez ebben az időben kétszer annyi embert kellett a cipő- evártásba bevonni, mint amennyit ott megelőzően fog­lalkoztattak. Amikor azonban az ország fejlődése minőségileg új sza­kaszba lépett — azaz kime­rültek azok a tartalékok (köztük a mezőgazdaságból fölszabadítható munkaerő), amelyeknek mozgósításával fokozni lehetett a termelést — ugyanazokat a kérdéseket is új módon lehetett csak föltenni. A munkáskéz továbbra is az értékalkotás fő forrása, tényezője. A minőségi köve­telmények fölerősödésével vi­szont már nem elégedhetünk meg azzal, hogy ezek a ke­zek mind el vannak látva munkával. Nem a foglalkoz­tatás biztosítása már a cél általában, hanem’ az. hogy ezt a munkaerőforrást a le­hető leggazdaságosabban hasznosítsuk. A kiéleződött gazdasági versenyben — amikor már nemcsak az előállított termé­kek tömege határozza meg egv-egy népgazdaság életké- Dességét hanem emellett leg­alább ilven fontos a termé­kek használati értékének és előállításuk költségének ala­kulása is, céltudatosabban kell megoldani a foglalkoz­tatottak munkába állítását is. Ez jelenti a szaktudás in­tézményes és tervszerű nö­velését é-HÚgy, mint a meg­felelő differenciálást ugyan­ebben, de jelenti azt is, hogy lehetőleg mindenki azon a területen dolgozzon, amelyen képességei leginkább kama­toznak. Jelenti továbbá, hogy az ösztönzési-bérezési rend­szer az előbbiekre sarkallja a munkaadót és a munka- vállalót, valamint, hogy munka nélkül semmiképp sem lehessen jövedelemhez jutni. Ezzel pedig eljutottunk napjaink egyik igen divatos polémiájához is: ellenkezik-e elveinkkel az, hogy akire át­menetileg nincs szükség a termelő folyamatban, az in­kább legyen egy-két hónapig munka nélkül — míg a nép- gazdaságilag is fontosabb te­vékenységre rá nem talál —; sem, minthogy a gyárudva­ron ténferegjen órabérben, vagy üljön egy irodában számlákat másolva? Nos társadalmunk lénye­géből és alkotmányunk1 szel­leméből kiindulva nagyon határozottan azt kell erre mondanunk, hogy fölösleges ember (nem gondolva itt el­vetemült bűnözőkre), követ - kezéskéDp fölösleges dolgozó Magyarországon nincs, leg­feljebb rosszul szervezett üzem, vagy elfuserált mun­kaerő-gazdálkodás. Azt kell tudomásul ven­nünk, hogy a munkavállalók rendelkezésre álló serege egy olyan adottság, amit töme­gében tetszés szerint alakí­tani nem lehet. Tehát a ter­melés többi tényezőjét kell ehhez az egyhez hozzáigazí­tani. > ; I bben a megközelítés­ben nem beszélhe- I I tünk sem arról, hogy túl sok. sem arról, hogy túl kevés a munkaerőnk. Mert az annyi, amennyi. Legfel­jebb számához viszonyítva vagy túl sok munkahelyet, vagy éppen túl keveset hoz­tunk létre.: Ezen viszont le­het, és szükséges is változ­tatnunk céljainknak megfe­lelően. Kőváry E. Péter A közelmúltban a kevermesí Lenin Termelőszövetkezet új ta­karmányboltot nyitott a községben, ahol 8—13 ezer forint ér­tékű tápot adnak el naponta * Fotó: Bukovinszky István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom