Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-05 / 130. szám
, 1981. június 5.. péntek Félidőben a Csillag Expo Az Expo Budapesten a Skálában kezdődött. Aztán bemutatkozott Győrben, Szegeden, és megjelent megyénkben is, mégpedig Orosházán. Árengedménynyel, vásárszerűen folyik az árusítás a Csorvási út melletti felvásárló telepen. Az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ a Csillag Áruházzal és a szaküzletekkel együtt szervezte meg az Expót. A Skála-Coop Szövetkezeti Nagyáruház segítségével jelentősen kibővítették az árualapot. — Legfontosabb célunk az volt, hogy a lakosságot a lehetőségen belül olcsó árukkal lássuk el — tájékoztatott Komáromi Sándor, az orosházi ÁFÉSZ iparcikkosztályának vezetője. — Az Expóra egy hónappal a megnyitás előtt kezdtük meg az áruk beszerzését. A hangsúlyt a legkeresettebb árucikkekre helyeztük. A megnyitás napján, május 24-én az árualapunk értéke meghaladta a 11 millió forintot. Pótlásáról folyamatosan gondoskodunk. A négy értékesítési szekcióban: műszaki, háztartási, vas-, mezőgazda- sági, ruházati cikkeket és élelmiszereket árusítunk, mégpedig jelentős árengedménnyel. A Csillag Expo június 13- án zárja kapuit. Most a félidőhöz érkezett. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Már a megnyitó napján egymillió 260 ezer forint értékű árut forgalmaztak. Az első héten pedig több mint 5 millió forint értékű kedvezményes árucikk talált gazdára. Eddig mintegy 5 ezer vásárló kereste fel az Expót, amely ha rendezettebb környezetben van, bizonyára még népszerűbb lenne. —di Nagy keletje van a különféle műszaki és háztartási cikkeknek Az olcsó ruházati cikkek vonzzák a vásárlókat Fotó: Gál Edit Bő a választék a mopedekből és a kerékpárokból II jogról mindenkinek Az öröklésről és a végrendeletről Kevés ember akad, aki nem találkozik olykor az öröklés jogi kérdéseivel. Annál meglepőbb a tájékozatlanság, amelyet tapasztalni lehet még az örökösödés legalapvetőbb szabályaival kapcsolatban is. Érdemes hát röviden áttekinteni: melyek a legfontosabb közérdekű tudnivalók az öröklésről és a végrendelkezésről. Kezdjük mindjárt azzal, hogy örökölni törvény vagy végintézkedés (végrendelet, öröklési szerződés, halál esetére szóló ajándékozás) alapján lehet. Ha az örökhagyó után végrendelet marad, az öröklés rendjét alapvetően ez, tehát az örökhagyó szándéka határozza meg. Ha nincs végintézkedés, akkor a törvényben meghatározott öröklési rend érvényesül. Mi ennek a lényege? A törvényes öröklés alapja mindig valamilyen családi kapcsolat. Ezért van az, hogy például az elvált házastárs és az élettárs nem lehet törvényes örökös. A magyar jogrend szerint törvényes örökösnek számít az örökhagyót túlélő másik házastárs is. Ha azonban az örökhagyónak gyermekei, unokái vannak, a házastárs csak a hagyaték haszonélvezeti jogát örökli. Ezt közismertebben özvegyi haszonélvezeti jognak hívják. Fontos hangsúlyozni, hogy az özvegyi jog a túlélő házastársat csak addig illeti meg, amíg újabb házasságot nem köt. A leszármazottaknak lehetőségük van egyébként arra, hogy az özvegyi haszonélvezeti jog korlátozását kérjék. Üjabban mód van már az özvegyi haszonélvezeti jog megváltására is. Ez azonban csak a túlélő házastárs és a gyermekek jogainak és méltányos érdekeinek figyelem- bevételével történhet. 'Ha az örökhagyónak nincsenek leszármazottai, a túlélő házastárs örököl. Itt azonban már bonyolultabbak a szabályok, hiszen más rendelkezések vonatkoznak az úgynevezett szerzeményi „ és az ági vagyonra. elmebetegek — érvényes végintézkedést egyáltalán, tehát semmilyen formában nem tehetnek. A magyar jog a végrendelet három formáját ismeri. Ezek: a közvégrendelet, az írásbeli magánrendelet és a szóbeli végrendelet. A legtöbb bizonytalanság, félreértés a szóbeli végrendelet körül van, így erről érdemes külön is szólni. Általános elv, hogy szóbeli végrendeletet tenni csak a törvény által külön meghatározott esetekben lehet. Szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van, és így írásbeli magánvégrendelet megtételére vagy egyáltalán nincs, vagy csak jelentékeny nehézséggel lenne lehetősége. Ilyenkor a végrendelkezőnek két tanú együttes jelenlétében, a tanúk által értett nyelven, élőszóval kell előadni végakaratát, és egyúttal azt is ki kell jelentenie, hogy ez a nyilatkozat egyben az ő végrendelete. Az örökléssel kapcsolatban gyakran felmerül az a kérdés is, hogy mit jelent a köteles rész? A jog az örökhagyó legszűkebb családi köréhez tartozó személyek (le- származók, házastárs és szülők) érdekeit védi azzal, hogy az örökség meghatározott hányadát még akkor is biztosítja számukra, ha ők a végrendeletből kimaradtak. A leszármazott köteles részének mértéke az egyébként járó törvényes örökrész fele. Ezt tehát a gyermekeknek mindenképpen meg kell kapniuk, kivéve, ha őket az örökhagyó az örökségből kifejezetten kitagadta. Az érvényes kitagadásra azonban csak jogilag pontosan meghatározott esetekben van lehetőség. ( D. A.) Társadalmi munka a gyermekintézményekért Az elmúlt hét végén — vmájus 30-án. szombaton — a Gyulai Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat minden részlegénél kommunista műszakot tartottak. A vállalat társadalmi és gazdasági vezetésének felhívására 204-en teljes műszakban dolgoztak. Csak egynyári virágból 12 ezer 651 tövet ültettek ki, és ezzel szinte újjáöltöztették a város virágágyásait. Munkájuk bérét, összesen 25 ezer forintot a város gyemrekintéz- ményeinek fejlesztésére ajánlották fel, és átutalták a városi tanács számlájára. Ez évben még egy hasonló nagyságú kommunista műszakot terveznek, ugyancsak a gyermekintézményekért. Szemét az árokban Szeghalomtól Körösladány (elé, a 47-es úton, a 86-os és 87-es kilométerjelző tábla közötti pihenőt kuka is jeizi. A kukában nem sok a szemét, annál több van az árokban. Található ott tucatszámra olajosflakon, műanyag tejestasak, papírzsák, sörösüveg, szardíniásdoboz, kenyér és sok más, ami szennyezi a földet és a vizet. Annyira, hogy az árokban már fű sem nő. Az élővilág elpusztult. Sajnos, nem ez az egyedüli út menti „szeméHerakóhely”. Egyes gépkocsivezetők ott dobják el felesleges „terheiket”, ahol lehetőleg nem látja őket senki. Pedig itt az ideje, hogy ők is megértsék: a környezetünket óvni kell! Sokszor halljuk, Olvassuk, hogy a szennyezés mindnyájunk egészségét, életét veszélyezteti. S ez alól nem kivétel az sem, aki a szennyeződést okozza. —or Az elhunyt személy vagyonának törvényes örököse elsősorban a gyermeke. Jó tudni, hogy a törvényes öröklésnél az örökbe fogadott gyermeket is a vér szerinti gyermekkel azonos jogok illetik meg, ő is ugyanúgy örököl. Több gyermek esetén az örökséget fejenként egyenlő részekre kell osztani. Visszatérve még az örökbe fogadott gyermek sajátos jogállására, el kell mondanunk, hogy ő nemcsak az örökbefogadó, hanem természetesen, vér szerinti szülője után is örökölhet. Vagyis, az új családban szerzett joga a vér szerinti kötelékhez fűződő öröklési jogát nem érinti. Kivétel ez alól a titkos örökbefogadás esete. Ha az örökbe fogadott gyermeket újból anyakönyvezték és az örökbe fogadó szülőt vér szerinti szülőnek jegyezték be, az örökbefogadott és a vér szerinti rokon között — A törvényes öröklési rend szerint, ha nincs sem leszármazott, sem házastárs, akkor az örökhagyó szülei örökölnek, mégpedig fejenként egyenlő részben. Valamelyik szülő halála esetén a helyére az ő leszármazottai, vagyis az örökhagyó testvérei lépnek. Melyek a legfontosabb tudnivalók a végrendeletről? Az első az, hogy végintézkedést tenni csak személyesen lehet, meghatalmazott útján tehát nem. A végintézkedéshez bizonyos fokú cselekvőképességre is szükség van. A korlátozottan cselekvőképes ember például csak közvégrendeletben tehet érvényes végintézkedést. A teljesen cselekvőképtelen személyek — így például az A válság és alternatívái az örökbefogadás fennállása alatt — nincs törvényes öröklési kapcsolat. Előfordulhat, hogy az örökhagyó gyermeke már korábban kiesett az öröklésből, például úgy, hogy ő is meghalt. Ilyenkor a törvényes öröklési rend szerint a gyermek közvetlen leszármazottai, tehát az örökhagyó unokái örökölnek. Együttműködési szerződés az MHSZ-klubok között Az elmúlt évben kötött együttműködési megállapodást' a szarvasi Latinka Sándor honvédelmi klub és a? orosházi Zalka Máté honvédelmi klub. Megállapodásuk szerint évente kétszer találkoznak, és lövészversenyt rendeznek. A versenyben három korosztály vehet részt puska-, pisztoly- és párbaj lövészet versenyszámokban. A csapatversenyek során, ha ugyanaz a csapat háromszor megnyeri a vándorvázát, a díj örökös birtokosa marad. Május végén volt a harmadik találkozó, amelyen a váza örökös tulajdonosai a szarvasiak lettek, a párbaj lövészet csapat- versenyét az orosháziak nyerték meg. Az egyéni győztesek kis- puskás versenyszámban a szarvasi dr. Szabó Lorándné és Győző János, valamint a? orosházi Trucz Adám. Légpisztolyos versenyszámban első helyen végeztek: Kiszely Zsuzsa, Szarvas és Balogh Mihály, Orosháza. A szarvasi Várnagy István a stan- dardpisztolyverseny díjazottja. A párbajlövészet versenvszámban győztesek: Jancsár Rita és Trucz Adám, Orosháza, valamint Győző János, Szarvas. Ma kétségtelenül olyan helyzetbe jutott a világ, amelyben egyetlen ország, egyetlen társadalmi rendszer sem engedheti meg magának, hogy megelégedjen a „válság” egyszerű tudomásul vételével. Ezzel együtt konkrétabban kell feltenni a kérdést: minek a válságáról is van szó tulajdonképpen? Akik nagyon messziről indítják a választ, azok azt mondják, a civilizációs fejlődés jutott el minden eddiginél mélyebb válságig. Ezek úgy érzik, hogy a modern fejlődés totális eredményeként a társadalmi egész szétesett egymásnak végletesen ellentmondó darabjaira, s ma sem gyakorlatilag, sem pedig eszmei szinten nem létezik olyan összetartóerő, amely az ellentmondásokon felülemelkedne. Itt az ember vesztett el alkotásainak irracionálissá váló világában, az az ember, aki újra nekilendül, hogy alkotásai végességéből kitörve ismét egyfajta vallásosságban lelje fel egyetemességét. S látszólag az elmélet csupán azt az igényt fogalmazza meg, ame- lvet a mostani pápa tömeghatása gyakorlatilag igazol. Akik kilépnek a burzsoá kultúrfilozófia elvontságából, s a gazdasági és politikai rendszereket vetik vizsgálat alá, azok a működőképes alternatívákat keresik, s ezek hiányáról beszélnek. Pedig, ahogy az egykori Kennedy elnök egyik tekintélyes, vezető gazdasági tanácsadója fogalmazta: amit az 1930-as évek számára jelentett a nagy depreszszió, azt jelenti most az 1980- as évek számára az infláció. S e véleménynek igazat adva, mások azt hangsúlyozzák, hogy az infláció már régen nem egyszerűen egy menedzselhető gazdasági egyensúlytalanság, vagyis nem egyszerűen a pénz egyenlőtlen felhalmozódása és többlete az általa vásárolható áruk és szolgáltatások tényleges tömegével szemben. Ahogy a Newsweek nevű nemzetközi hírmagazin egyik riportja: az infláció végső alapjait tekintve az igazság megkerülése, azaz, annak a beismerésnek az elmulasztása, hogy a nemzet és polgárai továbbra is eszközeiket meghaladó módon élnek. Egyszóval: többet fogyasztanak, mint amennyit megtermelnek. De mihelyt így vetődik fel a probléma, máris azt jelzi, hogy túlmutat a közvetlen gazdasági összefüggéseken. (S már csak azért sem tűnik járhatónak az „ősliberális” Nobel-díjas közgazdász, Friedrich von Hayek javaslata, aki a gazdasági be nem avatkozás mentességének elve alapján, a megújulás egyetlen útját egy inflációt kúráló depresszió szabadjára engedésében látná. Ha ugyanis többletfogyasztásról van szó, akkor az állampolgári szükségletek és vele a fogyasztás visszafogása olyan közmegegyezést („konszenzust”) igényel, amelynek biztosítására alig van esély. Hiszen a visszafogás szükségszerűen a tömegeket érinti, már pusztán azért is, mert párosulrya kell a tőke fellendülést hozó ösztönzésével. S az csak akkor hatásos, ha a korábbi, a zavartalan növekedés időszakában kivívott érdekérvényesítésben, életszínvonalbeli és szociális juttatásokban arányos visszaesés, vagy legalábbis visszatartás következik be. Ilyenformán a politikai forma korábban kiharcolt és érvényesített demokratizmusa szembekerül a visszaesett tőkés gazdaság rendbehozatalának a társadalmi egyenlőtlenséget növelő követelményével. A válságdilemma azonban ez utóbbi ellentmondás révén politikai rangra emelkedik. Az érdekeknek és érdekképviseleteknek már pusztán strukturális okokból is labilis, kibillenéssel fenyegető egyensúlya új támasztékot igényel. A nagy és döntő kérdés, honnan teremti elő a mai tőkés politikai irányítás és hatalmi rendszer ezt a többletet, amely az új helyzetbeli konszolidáció elengedhetetlen feltételeként szükségeltetik? A remények, illetve lehetséges megoldások viszonylag köny- nyen elsorolhatok: például új technikai találmányok ellensúlyozhatnák a bővített újratermelést, illetve növekedést gátló energia- és nyersanyaghiányt; egy újabb „New Deal” romátumú gazdasági-irányítási reform (ha a probléma menedzselésbeli hiányosság) helyrehozhatná az egyensúlyt, meglelhetné az újabb ösztönzőerőt; a problémáknak az ■ egész világra kiterjedő volta csők-
