Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-05 / 130. szám

1981. június 5.. péntek

e

Bőséges zöldséges gyümölcs- kínálat

A megyei ZÖLD ÉRT-vállalatnak jelenleg két áru- cikkcsoport forgalmazása ad munkát, a múlt évben raktá" rozott burgonya és sárgarépa, valamint az idei primőrök. Megközelítőleg 150 tonna burgonya van még a raktárakban, ez a készlet várhatóan június 15—2(Hg fedezi az igényeket. A tapasztalatok szerint elsősorban a közületi konyhák tartanak igényt az óburgonyára, a lakosság ilyenkor már szívesebben vásárolja az újbur- ríyát.

Mindenki tapasztalhatta, hogy a múlt évinél korábban megjelentek az idén a primőrök. Mégpedig, a tavalyinál jóval nagyobb mennyiségben, s ezért az árak a fogyasztók számára kedvezőbben alakultak, összességében ' lényegesen olcsóbbak az idén a primőrök, mint az előző esztendő hasonló időszakában. Január elejétől májú* végéig 229 ezer salátát forgalmazott a ZÖLDÉRT a tavalyi 150 ezerrel szemben. Szembetűnő, hogy egy éve 7 tonna, az idén 24 tonna uborkát adtak el, a múlt évben 3 tonna, az idén 9 tonna paradicsomot forgalmaztak. Az árakra a csökkenés jellemző, egyedül a paradicsom és uborka ára tartja magát viszonylag hosszú ideje. A napokban fordul termőre a hideg fólia alatt termesztett paradicsom és uborka, ezek megjelenésével az árak további csökkenésére számíthatunk. Mától, június 5-től érvényes ZÖLDÉRT-árak: az újburgonya kilója 16 forint, a tölteni való paprika darabja 1,50—3,50 forint, a hegyes zöldpaprika 1—3 forint. a fejes káposzta kilója 12—18 forint, a cseresznye kilója 14—25 forint, a szamóca 30 forintért, az uborka kilója 22 forintért, a paradicsom minőségtől függően 45—55 forintért vásárolható a ZÖLDÉRT-boltokban, valamint a kiskereskedelmi egységekben.

kentheti az egyes országok társadalmi-politikai rendszerére ható nyomást, beleértve a nemzetközi konkurenciának a nemzeti tőkére gyakorolt kényszerítő hatását, végül a válság és hatásainak átvészelését garantálhatják azok a másodlagos ideológiák, amelyek1 — mint a nacionalizmus, az antikommu- nizmus, az elsőként említett pesszimisztikus kultúrfilozó- fiák manipulativ futtatása, az ellenség általi veszélyeztetettségérzésnek a túlfűtése — visszafoghatnák az elfogadható keretek között tarthatnák a tömegek ellenállását és tiltakozását. A stabilizálódás tőkés útjának járható feltétele azonban hosz- szabb távon, végső összeg- zettségében csak a szervezettebbé válás, a tőkés árutermelés anarchikus tendenciáinak, s ezzel együtt mozgásterének korlátozottabbá tevése eredményeként képzelhető el.

Ennek ellenére sem állíthatjuk, hogy a felsorolt eszközök1, vagy ezek valamiféle kombinációja nélkülöznék a problémák súlyához mértet} minden hatóerőt. S mivel a megoldás — egy végletesen kiélezett hidegháborús helyzetet leszámítva — a nyugati parlamenti demokráciák saját mércéjéhez mérten is csak a társadalmasítás növelésével képzelhető el, azt sem gondolhatjuk, hogy, különösen a mai zaklatott nemzetközi helyzetben, számunkra is nem egy ilyen stabilizáló megoldás lenne a kedvező.

Annál is inkább, mert ami a kapitalizmust érinti, annak hatása — ha nem is ugyanabban a formában — a szocializmusban is megmutatkozik. Túlságosan összefonódott világban élünk ahh°z.

Nyilván nem mondunk újat azzal, hogy a világ minden részén kicsik és nagyok kedvenc játékszere, sőt gyakran megélhetési forrása a labda. Labda sokféle van, a pingpongtól egészen az óriás gömbig, mellyel a lovaspólót játsszák. Ebből a széles választékból most koncentráljuk figyelmünket néhány fajtára, azokra, amelyek pvc-ből készülnek, átmérőjük úgy tíztől 25 centiig terjed és elsősorban a gyerekek játszanak vele.

Hél és levegő

A labda látszólag a világ egyik legegyszerűbb szerkezete. Végül nem kell hozzá más, csak vékony héj, némi levegő, és már is pattoghat. A valóságban azonban jó labdát gyártani nem is olyan könnyű. Ezt a szarvasi Plastolus Játékkészítő Ipari Szövetkezetben a saját bőrükön tapasztalhatták, amikor

átvették a labdagyártást a budapesti Polimer Ktsz-től. Megkapták az elavult gépeket, a gyártástechnológiát, no meg az ellátási kötelezettséget. A szarvasi szövetkezetnek kellett volna kielégítenie az ország labdaigényét, ez évente mintegy egymillió darab.

Ekkora mennyiség gyártásáról a régi eszközökkel szó sem lehetett. De volt még más baj is. A régi piros labdák, fehér pöttyökkel úgy ránézésre tényleg labdák voltak, de ha már valaki játszani akart velük, jó néhány hibájuk előjött. Először is nehezek voltak, azután nem lehetett elég keményre felfújni, emiatt nem is pattant rendesen. És mert az anyaga sem volt a legjobb, könnyen megsérült, leeresztett, és ki lehetett dobni az egészet.

hogy ez ne így legyen. És tegyük hozzá: a mai válság mögött objektíve is van egy, a tőkés újratermelés és politikai rendszer problémáján túlmutató, globális összefüggés. Mégpedig az, hogy az energia- és nyersanyagforrások szűkösségének és drágulásának eredményeképpen ugyanannak a termékmeny- nyiségnek a társadalmi előállítása ma a korábbinál sokkal többe kerül a társadalomnak. S ezért csak szegényebbek' lehetünk, ha megmaradunk eddigi teljesítményünknél.

E változás ily módon kihívás számunkra is. Megnehezíti programjaink teljesítését, sürgeti teljesítményünk növelését, és próbára teszi innovációs képességünket. Megköveteli, hogy leszámoljunk az egyenlősdivel. s magasabb szinten érvényesítsük a teljesítmény és bérezés dialektikáját. Igényli, hogy az eddigieknél komolyabban vegyük az árutermelés társadalmi értékmérő mechanizmusait, hogy — ez utóbbi kényszereinek segítségül hívásával is — visszaszorítsuk a bürokráciát, a fantáziátlanság és középszerűség kényelmes uralmát. S mindazt kísérnie kell a politikai egyetértés tettre serkentő, s nem közömbös és teljesítményvisszafogó erejének'.

De ha a válság problémája a fenti módon bontható le és konkretizálható, akkor felveszi „ha ... akkor...” formáját. Feltétlensége helyett követeli alternatíváját, s új értelmet ad, új tartalommal bővíti a két rendszer vetélkedőjét. Hogy a szavak helyett beszéljenek a tettek ...

Hülvely István

Egyszerre 56 labda kerül ki a gépből

A gyártási körülményekről pedig jobb nem beszélni.

Nyáron 50—60 fokos forróságban, gőzben, szinte kézzel készültek a labdák. A régi gépek sűrűn elromlottak, lassúak voltak, egyszóval nem lehetett tovább halogatni a döntést, intézkedni kellett a labdagyártás rekonstrukciójáról.

Könnyebb ős keményebb

A labdagyártás nem tartozik a fontos iparágak közé, így azután a nagy világcégek igazán nem fordítanak komoly figyelmet, hogy kifejlesszék a szükséges gépeket. Az sem volt tehát egyszerű, hogy megtalálják az igazi partnereket, melyek

rendelkeznek a szükséges eszközökkel, és hajlandók is azokat eladni. Végül egy olasz cégre esett a választás, és 1980 májusában megkötötték a szerződést. Ennek értelmében az olaszok ötmillió forintért komplett labdagyártó gépet szállítanak a szükséges szerszámokkal, és eladják a gyártástechnológiát is. Az üzlet tulajdonképpen viharos goyrsasággal bonyolódott: novemberben

megérkezett a gép, és decemberben elkezdődött a próbaüzem.

A tapasztalatok nagyon

kedvezőek voltak. A régi 300 gramm helyett az új labdák 200 grammosak lettek, de mert a falvastagságuk egyenletes, mégis nagyobbra, keményebbre lehet fújni őket. így jobban pattannak, alakjuk tökéletes gömb, egyszóval mindenben megfelelnek a kívánalmaknak.

Jön a sportlabda

Nem lehet panasz a termelékenységre sem. A gép rendszere olyan, hogy a szerszámok tjáfomágú csillagként helyezkednek el benne. Egyet mindig töltenek, illetve kiszednek, egy zseli- zálódik, egy pedig hűl. így a termelés folyamatos, és műszakonként nem gond a háromezer labda előállítása. Ezek a gépből mint aprócska gömbök kerülnek ki, és automata méretellenőrző segítségével fújják fel a kívánt nagyságra. Automatikus a festés, és gépesítették a csomagolást is.-Stefancsik Pál, a szövetkezet elnöke elégedett, a gép beváltotta a hozzá fűzött 'reményeket. Olyan labdákat sikerült gyártani, amelyek exportképesek. Vállalták, is, hogy három év alatt 130 ezer dollárért szállítanak külföldre. Az export azonban csak jövőre kezdődik, mert az idén az óriásira duzzadt hazai igényeket kell kielégíteni, és feladatuk az import kiváltása is.

Közben már a továbblépésen munkálkodnak. Jelenleg csak a tízcollos, köny- nyű labdát készítik, de lenne igény másra is. Például gyakorló kosár- és vízilabdákat jelenleg csak importból lehet beszerezni, a gép ilyenek gyártására is képes. Nem akadály az sem, hogy a jelenleginél kisebbek, vagy nagyobbak legyenek a labdák. Igaz, ehhez szerszámok kellenek, melyeket eddig csak külföldről lehetett beszerezni, de úgy tűnik sikerül partnert találni a hazai előállításra.

Sportnyelven szólva, nyerésre állnak tehát a szarvasiak: nemcsak, hogy jól elkapták a labdát, hanem ügyesen ki is használják a helyzeteket. És ezzel nemcsak a szövetkezet jár jól, hanem a vásárló és természetesen a játszó gyerek is. Mert az új labda nem lett drágább, viszont jobban pattan. És ugye, ennél a terméknél ez nem is olyan mellékes körülmény.

Lónyai László

flz intarziakészítő

Nem is olyan régen, fél évtizeddel ezelőtt még több mint húszán tevékenykedtek a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet intarziaműhelyében. Akkoriban volt új termék a Csaba ’75 garnitúra, amelyet még ma is nagy tételben készítenek, elsősorban a Szovjetunió megrendelésére. E stílbútor számtalan darabja intarziabetétes. Ezeket kooperációban egy másik szövetkezet • készíti. Egy „mester” azért maradt a húsz közül.

Röfler László csaknem egy évtizede tanulta a szakmát. Mert valljuk meg, az intarziakészítés — ma már ritkaságszámba menő — okleveles szakma. Érdekes, szép mesterség, s nem könnyű feladat a szinte papírvékonyságú furnérlemezekből előcsalogatni a mintákat.

— Székesfehérvárott az asztalosszakmával ismerkedtem meg először — mondja Röfler László. — Aztán Budapesten, a faipari szakmunkásképzőben tanultam tovább, itt választhattam az ács-, bognár-, faszobrász és az intarziakészítő szakma közül. Az utóbbinál maradtam. Abban az évben az országban mindössze heten tanultuk az intarziakészítést. Rövid fővárosi munkavállalásomat követően kerültem Békéscsabára. Nem sok, városunkban van olyan bútoripari Ü2em, ahol ezt hasznosítják. Itt viszont részben a stílbútorok gyártására rendezkedtek be, s szükség volt rám. így kerültem a megyeszékhelyre.

Nem kell sok szerszám az intarzia készítéséhez. Egy lombfűrészszállal felszerelt gép, éles kés, néhány asztalosszerszám, no és a jó szem kell. Persze arra is szükség van, hogy ne remegjen a kéz, amikor vág vagy pörköl a mester. S rögtönzött bemutatót tart:

— A megrendelő kívánsága szerint dolgozom. Megtervezteti a rajzot, majd akár egy építkezés dokumentumát, fénymásolt tekercsen megkapom a mintákat. Húsz vékony furnérlemezt gombostűvel rögzítek, esetleg összeragasztom, ez egy parti. A vágógéppel a kontúrvonalakon végighaladok, s máris megvan a motívum. A Csaba ’75 garnitúrához 0,7 milliméteres jávorfát, illetve diófurnért használok. Persze az sem mindegy, milyen ezeknek az erezete. A szép, zebracsíkolt dió lesz az alap, ennek a negatívjába töltöm ki a fehérebb jávorfából kivágott mintákat. Figyelni kell a lemez vastagságára is. Ha túl vékony, könnyen megég az árnyékoláskor, megsérül a vágáskor.

A vágóasztal mellett kis villanyrezsón tiszta, finom szemű homok forrósodik. Mellette számozott tálcák sorban. Minden egyes kis tálcán más és más motívumok állnak. Némelyik fehér virág, levél, szélei már színesítettek.

— Csipesszel beleforgatom a kivágott minta széleit. Kényes munka ez is, jól el kell találni az árnyékolás erősségét. Ha túl sokáig forgatom

„A papírvékonyságú lemezekből előcsalogatni a mintákat”

a homokban, s netán mégsem égne el, akkor az a veszély áll fenn, hogy az egyik motívum egész sötét lesz, a másik világos. Viszont csaknem minden bútormintánál szimmetrikusak a motívumok, s az nem emelné az összképet, ha az egyik ilyen, a másik meg olyan színezetű.

Néhány másodperc alatt jól láthatóan megbámulnák a kis levélkék szélei, ez adja a motívumok élénkségét. Ezt követi az illesztés, vagyis a diófafurnérból kivágott negatívok helyére kerül a barnított szélű; de középen vajszínű jávorfa furnérelem. Egyszerű papírragasztóval rögzíti az intarziakészítő „mester”, majd egy másik asztalnál megnedvesíti, s parányi kalapáccsal hézagolja.

— Ilyenkor tömörítem azokat a kis pontokat, ahol netán a gombostű nagyobb lyukat hagyott, vagy az illesztés mellett kisebb hézag keletkezett. Ha mindezzel készen vagyok, mehet az asztalosműhelybe, ahol feldolgozzák a fára, majd felületkezelik, végül összeszerelik a bútorokat.

Tisztára söpri az asztalt, mint aki azt akarja jelezni: ennyi az egész, nem ördöngösség. Nagyon nagy figyelmet, pontosságot kíván pedig az intarziakészítés.

— Jó szem és kézügyesség mellett tisztában kell lenni a képzőművészeti alapelemekkel is. Ez volt az egyik fő tantárgy az iskolában. Nem egy művész van, akinek értékes munkája ebben ölt testet. Ilyen ambícióim ugyan nincsenek, de én is szoktam barátaimnak, magamnak intarziabetétes képet, asztalt, tálcát készíteni. Itt az üzemben manapság jobbára a pótlást csinálom, vagy ha a műhelyben megsérül valamelyik motívum, azt pótolom, illetve egyes bútorok teljes intarziabetétjét vágom. Sokszor otthon is dolgozom, mert ez nemcsak a munkám, a hobbim is,

— Nem is tudnám elképzelni, hogy milyen munkát vállalnék, ha az üzemben megszűnne az infarziamű- hely ... — mondta búcsúzóul a fiatalember. (jávor)

Esőre várnak Orosházán

Mi újság a termelőszövetkezetben? — kérdeztük az orosházi Dózsa Tsz-ben Kovács András fő- agronómust, aki nyomban az időjárással kezdte, mint ezekben a napokban minden mezőgazda- sági szakember. Nagyon hiányzik már a csapadék, májusban is mindössze 27 milliméter hullott az orosházi határban, az is több részletben, öntözni egyedül a kertészetben tudnak. A szántóföldi kertészkedés mellett foglalkoznak fólia alatti termesztéssel is, mintegy 4 hektáron. Zömmel paradicsomot ültettek, ez igen jól sikerült, április közepén jelentek meg vele a piacon; saját üzleteikben és a fővárosban. Az első napokban kilónként 140 forintért, . jelenleg 38 forintért adják át a kereskedelemnek. Paradicsomból eddig már ^több mint egymillió forint a téesz bevétele. Ügy tervezik, jövőre újabb fóliasátrakat emelnek, a fűtést biztosító termálkút kapacitása ugyanis megengedi a bővítést.

A lucerna első kaszálása megtörtént, a hozam jó középes. Ezekben a napokban folyik a növényápolás, vegyszeres kezelés, de a száraz idő miatt a gyomirtó szerek hatása nem teljes. A hét végére tervezik éppen ezért a cukorrépa gazoló kapálását.

S végül egy hír az állattenyésztésből: a közös gazdaság megvásárolta a Vásárhelyi út mentén a megszűnt téglagyárat, ahová libát telepítettek. Az Idén csaknem 50 ezer libát tartanak, elsősorban a tolláért. Ü) vállalkozása még a téesznek, hogy háztáji és kisegítő gazdaságoknak ad ki tartásra húscsibét, az idén 4—500 ezret. Naposbaromfiról, takarmányról és az értékesítésről a közös gazdaság gondoskodik. x, i.