Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1981. június 14., vasárnap o Vendégünk volt: Such János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára A párt- és állami szerveken kívül bizonyos időközönként a Hazafias Népfront is behatóan foglalkozik a nemzetiségi lakosság politikai, társadalmi helyzetével, élet- és munkakörülményeinek, valamint művelődési, kulturálódási lehetőségeinek elemzésével. Ennek bizonyítására akár időpontokat is felsorolhatnánk arra vonatkozóan, mikor, milyen kérdések megvitatását tűzték napirendre, s milyen lényeges határozatokat hoztak, illetve ajánlásokat fogalmaztak meg, a magyar alkotmány és a párt nemzetiségi politikájának érvényesítése, megvalósítása érdekében a különböző testületek. Amikor ezeket a témákat vizsgálták, szinte minden egyes alkalommal megerősítették, hogy szerte az országban — így Békésben is —, a nemzetiség élvezi a lakosság bizalmát, s a magyarokkal egyenrangú állampolgárként veszi ki részét a munkából, szabadon gyakorolhatja jogait. A HNF Békés megyei Bizottsága általában kétévente tárgyalja a nemzetiségiek helyzetét, s ugyanakkor meghatározza a jövő feladatait is. Legutóbb a HNF 1980. decemberi megyei küldöttértekezletén az aktivisták és tisztségviselők számos jó kezdeményezésről, a nemzetiségi politikával kapcsolatos, figyelemre méltó eredményről számolhattak be. Ezen a héten a szlovák szövetség országos elnöksé- gc- Szarvason tartotta meg kihelyezett ülését, amelyen részt vett és felszólalt Such János főtitkár is. Ez alka- lommal lehetőségünk nyílt arra, hogy a Békés megyei szlovákság társadalmi, kulturális' tevékenységét taglaló írásos anyaghoz kapcsolódva, néhány kérdésünkre választ kapjunk a főtitkártól. Ügy gondoljuk, hogy az 1978. évi kongresszus előtt folytatott beszélgetésünk, valamint az azóta eltelt időszak eseményei is megfelelő alapot teremtettek egy általánosabb érvényű összegzésre, s az előrelépés irányát meghatározó célok, tennivalók újbóli felelevenítésére. — Az előző évekre vonatkoztatva milyen momentumok játszottak közre abban, hogy a nemzetiségi témában még nyitottnak számító kérdések is megoldódjanak? — Jóllehet. már régóta érvényben vannak olyan intézkedések, állásfoglalások, amelyek a lenini nemzetiségi politika elvi-gyakorlati megvalósítására épülnek. Tudjuk, az ideológia, a gazdasági és kulturális élet változásai állandó hatást gyakorolnak a társadalom különböző osztályaira, rétegeire, csoportjaira, s ily módon az ország nemzetiségi lakosságára is. Éppen ezért nagy jelentőségűnek tartjuk az MSZMP Politikai Bizottságának 1978. januárjában hozott határozatát, mely a mi szövetségünket is hatékonyan segíti abban, hogy erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten eleget tegyünk a fejlődésszabta követelményeknek, s hogy minél eredményesebben oldjuk meg feladatainkat. — Lehet’e fellendülésről beszélni? — Természetesen, és hadd hivatkozzam itt a szlovák szövetség legutóbbi kongresszusára, amelyen a küldöttek nagyfokú aktivitását tapasztaltuk. Az egészséges nemzetiségi tudat egyebek között a szlovák nyelv következetes, erőteljes használatában nyilvánult meg. De felhozhatnék az előbb említett politikai bizottsági határozat pozitív hatásával kapcsolatban egy másik példát. Békés megyében is az egyes szlováklakta teleülések határában, meg több közintézmény falán elhelyezett kétnyelvű feliratok már jobban kifejezik az adott helység nemzetiségi jellegét. Ez a gyakorlat szimbólumnak is tekinthető. Az állami szervek hasonlóan járnak el az utcák, terek elnevezése esetében. Itt arról van szó, hogy az állampolgári egyenjogúság már szélesebb és magasabb szinten valósulhat meg. — Milyen minőségi és mennyiségi változást hozott a kongresszus? — Mint ismeretes, Magyarországon mintegy 100 ezer szlovák él. Feltétlenül pozitívumnak tartjuk, hogy ma már több mint 10 ezer gyermek tanulja az anyanyelvét. A korábbi évek adatait tekintve, különösen az óvodások körében számottevő ez a növekedés. A közművelődésben szintén jó eredmények születtek, amit egyébként a szlovák Röpülj páva- körök Csömörön tartott döntője is egyértelműen bizonyított. De megemlíthetném a telekgerendásiak klubmozgalmát, mely szemmel láthatóan sokat fejlődött. Szövetségünk örömmel nyugtázza, hogy a szlovák anyanyelvi előadások száma is jócskán megszaporodott az utóbbi időben. Ugyanakkor előreléptünk a szlovák nyelven megjelenő művek kiadásában, és itt érdekességként hadd említsem meg azt a könyvet, amely a magyarországi szlovákok munkásmozgalmi tevékenységével foglalkozik... — Van-e változás a szlovákság érdekképviseletében? — Igen. Például három évvel ezelőtt csak néhány helyen hozták létre a nemzetiségi albizottságot. Azóta Magyarországnak már mind a 18 nemzetiséglakta megyéjében létrejöttek e testületek. Ezek részint a Hazafias Népfront, részint a helyi tanács keretében működnek! Ami a hatósági ügyintézést illeti, a tanácsi apparátusokban olyanok is tevékenykednek, akik különböző szinten beszélik a magyaron kívül' a szlovák nyelvet. A nemzetiségi politika gyakorlati megvalósulásához tartozik, hogy a szlovákság képviselői megfelelő arányban vesznek részt a megyei, városi, községi párt-, állami és társadalmi szervek munkájában,. de megtalálhatjuk őket az országgyűlésen is. — Mi az, ami napjainkban leginkább hat az asszi- milálódásra? — Elsősorban az urbani- zálódás és a vegyes házasságok gyorsíthatják a magyarságba való beolvadást. Am a városba költözés nem minden esetben jelenti a nemzetiségi öntudat gyengülését. Ugyanis az utóbbi években egyre többen kapcsolódtak be a szlovák kultúra ápolását, az anyanyelv magasabb szintű művelését segítő klubok, munkaközösségek, stb. tevékenységébe. Büszkén jelenthetjük ki, hogy ma már hat nemzetiségi olvasótáborunk működik az országban, s ezek között jelentős szerepet töltenek be a Békéscsabán szervezett szlovák nemzetiségi ifjúsági és úttörőtáborok is. — Milyen feladatok megoldását szorgalmazza a jövőben a szövetség? — Ha az eddig megtett utat vesszük szemügyre, kétségtelen, hogy igen komoly előrelépésről, sőt fellendülésről adhatunk számot. A felsőfokú oktatási intézményekben tervszerűen folyik azoknak a leendő pedagógusoknak a' képzése, akik tanulmányaik befejezése után zömmel nemzetiségi óvodákban, kétnyelvű, valamint a szlovákot oktató általános iskolákban, illetve nemzetiségi középiskolákban helyezkednek el. Sajnos, még mindig gondot jelent, hogy a szegedi főiskolára főként a déli megyékből jelentkeznek a hallgatók, míg az ország északi részén levő kisközségek gyakran nemzetiségi nyelven oktató tanerők nélkül maradnak. Az anyanyelvi tudásszint emelése érdekében azt szeretnénk, ha a tömegkommunikációs eszközök még nagyobb szerepet kapnának a jövőben. Nincs még megoldva a szlovák nyelvű televíziózás kérdése. Egyébként szövetségünk legutóbbi kongresszusán is javaslatként hangzott el, hogy a sajtó- és könyvkiadványok előtérbe helyezése mellet szükségessé vált a rádióval és a televízióval is a tervszerűbb, átgondoltabb együttműködés. Kép, szöveg: Bukovinszky István Néprajzi érdekességek Zalakaros áldott vize Zalakaros, a néhány évtizede még ismeretlen kisközség, ma a reumások Mekkája. Nyáron hosszú kocsisor, a parkoló autók százai vezetik az utast, aki először jár e helyen, a strandhoz. Ám télen se néptelen a termálfürdő és környéke. Hazaiak és külföldiek keresik fel — úgy 7—800 ezren évente. Gyógyulást keresnek az „áldott vízben”, amely sok organikus anyagot és sót tartalmazó al- kálikloridos és hidrogénkarbonátos, jódos, kénhidrogénes hévíz, jelentős fluorid-, metaborsav- és metakorasav- tartalommal. Kiválóan alkalmas mozgásszervi és reumatikus fájdalmak, ideges panaszok és nőgyógyászati bajok kezelésére. De jó tapasztalatokat szereztek a fogínygyulladás orvoslásában is. A terhesség idejére számos jóslás ismert városon- falun egyaránt. A jóslások egy nagy csoportja tilalmakban nyilvánul meg, s a születendő gyermek egészségére vonatkozik. Például terhesség idején nem volt szabad esküt tenni, temetésen részt venni, kötél alatt átbújni, szemetet az ajtó felé söpörni, mert halva születik a gyerek. Nem szabad sírba nézni, mert sápadt lesz a gyerek, nem szabad vizesedényre ülni, mert nagy lesz a feje. Az is íratlan szabály volt, hogy a terhes anyának nem volt szabad hosszan megcsodálnia valamit, mert eltorzul a gyermeke, vagy valamilyen jelet kap a testére. Kismamaszerepre készülő kolléganőm szívesen bámészkodik az üzletek kirakatai előtt. Mostanában egyre többször volt kénytelen rácsodálkozni az új árcédulákra, és gyakran felejtette szemét az Anyag- és Árhivatal közleményein is. Ha a néphit, a régi babona beigazolódik, már látom, szegény gyerek tele lesz titokzatos kiütésekkel, furcsa jelekkel. Az illetékesek figyelmébe ajánlom: már csak a születendő generáció miatt se kéne oly gyakran cserélgetni azokat a fránya árcédulákat! * * * Régen a kisbíró volt a falusi közigazgatás mindenese, központi alakja. Kötelességei közé tartozott a hivatali helyiségek tisztán tartása, fűtése, a hirdetés, az új rendelkezések ismertetése, ügyiratok kézbesítése, ö vezette le a hivatalos és magánárveréseket. Bevonták a népszámlálásba, a választási jegyzékek előkészítésébe, összeállításába. Mi a helyzet napjainkban? Takarítónők, fűtők, hivatal- segédek, ügyintézők, fő előadók sokasága tevékenykedik egy-egy községi tanácsnál. S ha hozzávesszük, hogy a népszámlálásba még a pedagógusokat is bevonják seregestül, megállapíthatjuk: roppant nagy ész szorult hajdanán egy-egy kisbíróbaj Munkaerő-takarékosság szempontjából nagy kár, hogy kiveszett ez a sokoldalú falusi embertípus! * * * Idézet a Kis magyar néprajz a rádióban című kötetből: „A szűr a suba mellett a magyar parasztság — ezen belül is kizárólag a férfiak — legkedveltebb felsőruhája volt. A szűrt vastag anyaga, szabása elsősorban a pusztá- zó, szekerező emberek számára tette alkalmas ruhadarabbá. Olyan nagy gallérú köpönyegféleség volt, amelyet nem felöltve, hanem vállra vetve hordtak. Dolgozni tehát nem lehetett benne!” Erről jut eszembe: a farmernadrág és -ruha mintájára divatba kéne hozni a szűr viseletét a munkahelyeken. Alapos felmérés alapján azok kapnának munkaruha, munkaköpeny helyett szűrt, akik egész nap csellengenek, lógnak, nem dolgoznak, csak a főnökök előtt nyüzsögnek. Igaz, kezdetben a sok szűrtől egy-egy munkahely úgy nézne ki, mint a század elején a hortobágyi hídi vásár, de csak kezdetben. Később, egy másik nép- ^okás felújításával, a lógósoknak kitennék a szűrét a kapu elé. Természetesen a szokást csak akkor érdemes feleleveníteni, ha benne lesznek a lógósok is. Mármint a kitett szűrben! * * * Régen a falusi tanítók szerény jövedelmük miatt kiegészítő foglalkozásokat is kerestek maguknak. Kenyéradó gazdájuk, az egyház viszont ellenezte a pótmunkák vállalását. „Ne járjanak vadászni, ne legyenek borbélyok, asztalosok, másféle kézművességet se űzzenek, vasárnapokon pedig ne foglalkozzanak borkiméréssel” — olvashatjuk az 1597-es szebeni zsinat végzései között. Ennyi maszekmunkát manapság egy tanító nem is tudna elvállalni. Családlátogatás, veszélyeztetett gyermekek felkutatása, szülői értekezletek, ismeretterjesztő előadások szervezése, fontosabbnál fontosabb bizottságokban való részvétel, továbbképzés — s ki tudja, mivel terhelik még felettesei szegényt? Mivel a többlet- munkáért nem kap nyereség- részesedést, célprémiumot, vastag borítékban „hálapénzt”, egy dologra ma is büszke lehet: szerény jövedelméről nem keringenek legendák a faluban. Kiss György Mihály A 96 fokos hévizet a véletlen hozta felszínre, amikor 1960-ban olaj után kutattak Zalakaros határában. S az olaj helyett gyógyhatású meleg víz tört fel kétezer méter mélyből a fúrások nyomán. A D—6-os termálkút vizét 1971-ben nyilvánította gyógyvízzé az egészség- ügyi miniszter. E vízzel előbb szabad strandfürdőt építettek, majd ahogy nőtt az érdeklődés, fedett medencét is létesítettek. 1975-ben készült el a harmonikatetős csarnok, amely két medencét fed be — így télen is használhatóvá vált a zalakarosi termálfürdő. A nyitott medencékben 36 fokos, a nyitott uszoda medencéjében 26 fokos víz várja a strandoló- kat. A fedett részhez kád- és súlyfürdő, fiziko- és hidroterápiái kezelés, masszázs, állandó orvosi rendelés, szak- tanácsadás szolgálja a betegek gyógyulását. Az egészségesek kedvelt szórakozása a szauna, amelyhez úszásra alkalmas hidegvizes medence csatlakozik. Strandszezonban bevezették az éjszakai fürdést is. Zala megye egyik legszebb táján, a 7. számú főközlekedési út közelében, Nagykanizsától 18 kilométerre, az országhatártól (Letenyétől) 38 kilométerre, Zalaegerszegtől és Keszthelytől 40 kilométer távolságra épült ki a nyaralófalu. A Balaton közelsége (30 kilométer) miatt a tó üdülővendégei is köny- nyen és gyakran keresik fel Zalakarost, a gyümölcs- és szőlőkultúrájáról ismert települést. A megszállni vágyókat 80 személyes B kategóriájú szállóban tudják fogadni. Első osztályú nyaralófalut alakítottak ki 30 alpesi nyaralóházból, amelyben 120 vendég lakhat. Autóskempingjében is több száz turista találhat szálláshelyet. De majd minden zalakarosi házon is ott a felirat: „Szoba kiadó!”. A közeljövőben elkészül a 450 személyes SZOT-szálló. S bővítik a fürdőt, új fedett részt terveznek gyógymedencékkel, olyan gépekkel, felszerelésekkel, hogy a súlyos mozgásszervi betegségben szenvedők is igénybe vehessék a fürdőt... Kádár Márta Számos faluban még ma is hagyománynak számít a lakodalmas menet
