Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
qcrnsaay ,.41 auinuj. -I8ei Szövődé a kánikulában Vélemények egy üzem közművelődéséről A gépek fülsiketítő zakatolása szinte mellbevág, ahogy belépünk a szövőműhely ajtaján. Ráadásul még a lábunk alatt is — úgy tűnik —, megreszket a talaj. És ez a trópusi hőség! A kinti, rekkenő meleg ehhez képest igazán kellemes. Hamar verítékcseppek ülnek ki a homlokunkra, a párás, számunkra szokatlan környezetben. De gyorsan összeszedjük magunkat, mert látjuk, hogy a benn dolgozó asszonyok mit sem törődnek mindezzel. Kezük fürgén ján, a fonal pedig egykedvűen nyújtózik ujjaik alatt. Igen, ilyenek a hétköznapok a Pamuttextilművek mezőberé- nyi gyárában. Még télen, mikor nincs ekkora hőség, akkor sem lehet sokkal könnyebb. Hiszen a fizikai megterhelés, no és ez a fantasztikus zenebona akkor is uralja a műhelyt. * * * — Nem tudja, mi energiába került, míg meggyőztük annak idején az asszonyokat, hogy használják a speciális fülvédő vattát. Mert a felvilágositó munkához ez ugyanúgy hozzátartozik, mint egy előadás, mely mondjuk a helyes életmódra okít. Addig itt leselkedett a halláskárosodás veszélye. Ez Török Györgyné a fülvédő a gépek zaját kiszűri, de egymás hangját azért hallják a dolgozók. Mindezt idefelé mondta el Török Györgyné, a közművelődési bizottság titkára, majd így folytatta: — Bizottságunk feladata, mint látja, igen sokrétű. A vállalati művelődési ház munkájának ellenőrzésétől kezdve, a sporttevékenység szorgalmazásáig, mindenre oda kell figyelnünk. Egyébként három fő témakörre osztható a munkánk. A beiskolázásokra, a művelődésre, a kulturált szórakozás igényének felkeltésére, valamint a közösségi szellem, s a demokratizmus alakítására. Az első témakörről csupán annyit; vállalatunk maximálisan támogatja a tanulni vágyókat. A mi feladatunk elsősorban a meggyőzés. A második célkitűzés már sokkal összetettebb, hiszen ide sorolhatom a Kossuth Lajos Művelődési Ház programját, de tágabb értelemben legalább ilyen fontos az egészségügyi kultúra, sőt, a kulturált munkavégzés is ... A harmadik témakörhöz pedig már maga az is hozzátartozik, hogy igyekszünk bevonni dolgozóinkat a közművelődési bizottság munkájába. A tagok között négy szocialista brigádvezető is van ... * * * Erdős József né szövőnő, a négyszeres aranykoszorús Zrínyi Ilona brigád vezetője szintén részt vesz a közművelődési bizottság ülésein. Hogy milyen eredménnyel képviseli kollektíváját, és hogyan segíthet ő a bizottság célkitűzéseinek megvalósításában? Ezekre a kérdésekre keresünk választ itt, a gépek társaságában Végre rátalálunk. A brigád legfiatalabb tagjának, Palotás Esztinek magyaráz éppen valamit. Nagy nehezen megértetjük: ha beszélgethetnénk kinn néhány percig vele, és néhány brigádtaggal. És már ott sem vagyunk, az ajtó mögött várjuk be Er- dősnét, Várnagy Józsefet, a helyettesét, Palotás Esztit és Brorok Andrásáét, aki ugyancsak a Zrínyi brigád tagja. — A bizottság ülésein mindenki elmondhatja a maga területével kapcsolatos gondokat, elvárásokat — kezdi Erdősné. — A múltkor, mikor a rekonstrukcióról volt szó, kértem, hogy időben oldják meg a képzést. Vagy fordítva: felvetődött a kismamák részéről, hogy legyen gyerek divatbemutató. En továbbadtam, és egy jól sikerült rendezvény lett a kezdeményezésből. Aztán közösen számolnak be arról, hogy eljárnak múzeumba, színházba, hangversenyre. Többen tanulnak is. No, és mindannyian könyvtári tagok. — Én januárban jöttem vissza a gyesről — mondja Brorokné. Akkor nemigen jutott idő a szórakozásra. Építkeztünk, meg ott volt a gyerek. Most, ha megy a brigád, hát megyünk mi is, családostul. * * * Rájuk is fér a kikapcsolódás, megérdemlik, könyveljük el, mikor visszafelé indulunk. Ugyanakkor elismeréssel gondolunk azokra, akik kulturált szórakozásra bírják — egy ilyen meleg nap után is — az itt dolgozókat. Mert nem lehet köny- nyű ez sem, még ha olyan segítők is akadnak, mint amilyenekről Vrbovszki Lászlóné beszél: — Meóvezető vagyok, emellett látom el a kul túrház vezetését. Külön-külön is elég lenne, még szerencse, hogy van kire támaszkodjak: a ház társadalmi vezetőségének tagjaira. És ez évtől a brigádok is segítenek. Gyakorlattá tettük, hogy egy- egy rendezvény házigazdái ők legyenek. Igazán sikeres összejöveteleket mondhatnak magukénak. A házban nem egy kiscsoport működik. Hol fotó-, a bélyeggyűjtő, vagy a galambtenyésztő szakkör, hol az ipari tanuló, az ifjúsági, vagy a nyugdíjasklub tagjaitól hangosak a termek. Ám említhetnénk itt a műszaki klub összejöveteleit is. Vrbovszkiné az órájára néz, aztán elnézést kér, értekezletre kell mennie. A téma az ötnapos munkahét bevezetése lesz, és ki mást érdekelne mindez jobban, ha nem őt, aki a megnövekedett szabad idő hasznos, tartalmas eltöltésében segíthet. Elbúcsúzunk hát, s indulunk. A nan odakint azóta is kíméletlenül ontja perzselő sugarait a műhelyek falára. Nagy Agnes Vrbovszki Lászlóné Fotó: Gál Edit Erdősné a brigád legfiatalabb tagjával Expedíció a Duna egyik lakatlan szigetén Szombaton a tatai természetbúvárok népes csoportja vert tanyát tíz napra a Duna egvik lakatlan szigetén, a folyam almásneszmélyi szakaszán. Többek között biológusok, ornitológusok^ botanikusok és geológusok vesznek részt a nagyszabású akcióban ; tanulmányozzák a sziget állat- és növényvilágát, földtani szerkezetét. Régészeti szempontból is átkutatják a szigetet, feltételezhető ugyanis, hogy a távolabbi múltban rövidebb- hosszabb ideig lakott volt a nagy kiterjedésű homok-kavics zátony. A felderítés kiterjed még a helyi klimatikus viszonyokra, a folyam sziget körüli víztömegének sokrétű vizsgálatára is. A komplex kutatási program irányítója Sktoflek István, állami díjas archeobo- tanikus. Egy boldog brigád Nehéz lencsevégre kapni a megye különböző pontjain dolgozó brigádtagokat. Képünkön a nagy igyekezet ellenére is csak a brigád egy részét örökíthettük meg Fotó: Gál Edit Hogy mitől boldog a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat kardoskúti üzemének Hunyadi Mátyás Szocialista Brigádja? Túl egyszerű lenne, ha azt válaszolnánk: azért, mert egy jó hónapja igen magas címre tettek szert. Május l'én ugyanis megkapták a Nép- köztársaság Kiváló Brigádja kitüntetést. Épp előző nap ünnepelték a nagy eseményt. Az éjszakába nyúló vacsora után ugyanolyan hétköznap következett, mint máskor. Sokan már reggel óta vidéken szerelnek. Szente Sándor, a brigád és a csoport vezetője csak a társaság felét tudja nagy nehezen összeszedni. Őket is csak egy pillanatra, hiszen többségük rögtön a beszélgetés után indul valamerre. A brigádtagok valamennyien műszerészek, méghozzá a nagy hozzáértést igénylő elektromos berendezések javítói, karbantartói. . Munkahelyük változó: előfordul, hogy egyik nap a megye egyik, másik nap a másik végébe szólítja őket a kötelesség. Persze, terv szerint dolgoznak: az ő feladatuk a megelőző karbantartás is. — Sokszor ránkfogják, hogy zárkózott brigád vagyunk — mondja Szente Sándor — dehát teljesen más munkát végzünk, mint az üzem többi dolgozója. Reggel 7-re bejövünk a megye különböző részeiből, elosztjuk a munkát, azután ki-ki megy a saját területére. — Hogyan sikerült mégis ilyen összetartó közösséget létrehozni? — kérdezem. , — Nehéz ezt így meghatározni — gondolkodik el a brigádvezető. — Talán elsősorban a közös munka az összetartó erő. Aztán a kor: hisz a brigádtagok csaknem mind fiatalok. Mi négyen — akik az öt alapító tagból még itt maradtunk — vagyunk a „korelnökök”. Tizenöt férfi és egyetlen nő: ők alkotják a Hunyadi brigádok. Azt a brigádot, amelyre az elmúlt években büszke lehetett a vállalat. Büszke is volt. Az utóbbi néhány év egyenesen felfelé ívelő szakasz volt a kis _kö- zösség életében. S ezt nemcsak a kitüntetések jelzik. A munkában elért eredmények, az emberi összetartás, a kö- * zós programok bizonyítják, hogy kiforrott kollektíva ez. — Megalakulása óta vezetem a brigádot — mondja Szente Sándor. — Nem állítom, hogy nem voltak, nem lesznek összekoccanások, hisz egy kollektíva így formálja önmagát. Az összezördüléseink azonban sohasem voltak tartósak. Az utóbbi években szépen fel is duzzadt a létszám. Ha jött egy új ember, befogadtuk, de nem fenntartás nélkül. Először elbeszélgettünk “vele, hogy megismerjük szakmailag is, emberileg is. Mint mondják, úgynevezett „vetélkedős” brigádnak tartják itt őket. Sokszor elvitték a pálmát a helybeli vetélkedőkön, de egyszer még a megyei közművelődési mozgalomban is első helyezést értek el. — Évente 6—8, sőt 10 vetélkedőbe nevezünk be — újságolják, aztán bizalmasan hozzáteszik: — olyan ez, mint az idegen nyelv tanulása. Az első a legnehezebb, a többi már könnyebben megy. Azt sem titkolják, hogy egynéhány dolgot másképpen csinálnának. — Jobban érdekel bennünket a jelen és a jövő, mint a múlt — közvetíti mások véleményét a brigádvezető. — Egyébként nagyon szeretünk politizálni. Itt ritkán van rá mód, legalábbis nyáron, amikor sok a munka. Így ezt az igényünket a vetélkedőkön éljük ki. És — bár az idén csak hetedikek lettünk a szakági döntőn — jövőre gondolkodás nélkül újra beneveznénk a közművelődési mozgalomba is. — Ha kívánhatna valamit a brigád, mi lenne az — kíváncsiskodom. Összenéznek, nevetnek. — El vagyunk mi látva mindennel, főleg munkával! — válaszolnak tréfásan. De aztán komolyra fordítják a szót. — Amit kérünk és kell, azt megkapjuk. Műszer, felszereltség megvan. Megkaptuk a legmagasabb brigádkitüntetést ... Mi kell még? Ahogy a fényképezőgép elé állnak, mindnyájan mosolyognak egymásra. Nemcsak a kép kedvéért, hanem szívből jövő barátsággal. • Ezek után nem nehéz megérteni, miért boldog brigád a kardoskúti Hunyadi. Gubucz Katalin Bábfesztivál Békéscsabán Közeledik június 23-a, a VI. békéscsabai nemzetközi bábfesztivál első napja. Délután 2 órai kezdettel rendezik a nyitóünnepséget a Jókai Színházban, melyen dr. Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes mond beszédet. Az ünnepélyes pillanatokat követően a vendéglátó város KPVDSZ Napsugár bábegyüttese, valamint a makói Rongybaba, a balatonfüredi Sirály, s végül a kaposvári Pacsirta bábegyüttes mutatkozik be a megnyitó közönségének. Az első nap ismerkedési esttel érvéget, melyet a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőházban tartanak, s melyen közreműködik a Sigma zenekar és a Balassi társastáncklub. Másnap, június 24-én reggel 8 órától Demeter Zsuzsa bábtervező vezetésével az ifjúsági ház előtt a bábkészítés túdományával ismerkednek az érdeklődők. Benn a házban 10 órára várják a gyerekeket a kiskőrösi Pillangó, a bárándi Lúdanyó és a sümegi Inci-Finci együttes műsorára. Délután a Jókai Színházban peregnek tovább az események, az NSZK-beli, bochumi Thea- terra Figur.entheater, a kecskeméti Ciróka, az NDK-beli, wismari Statliches Puppentheater, a budapesti Astra, s végül a Jugoszláviából, Banja Lukából érkezett bábegyüttes műsorával. Június 25-én Nagy Katalin vezetésével lesz bábkészítés 8 órától. A Munkácsy Múzeumban 9 órakor „Békés megyei gyermekrajz-, gyermekjáték- és gyermekdíszítőművészeti kiállítás” címmel nyílik tárlat. Az ifjúsági házban a gyermekműsor 10 órakor kezdődik. A délutáni bemutatón ja svájci Fáhrendi Bühni, a szombat- helyi Mesebolt, a bárándi Lúdanyó és végül a jereváni Állami örmény Bábszínház lép fel. Este, ugyanitt a Balassi néptáncegyüttes gálaműsorát láthatják a fesztivál résztvevői. A június 26-i program hasonló az előző napokéhoz, ám ezúttal a délutáni bemutatókon többek között angol, csehszlovák és lengyel bábosok mutatkoznak be. A nap programja táncházzal ér véget. A június 27-i, délelőtti programot — ahogy az előző napok eseményeit is — az ifjúsági ház emeleti klubjában szakmai viták gazdagítják. Délután 3-tól a színházban a KPVDSZ Napsugár bábegyüttese Bartók: Cantata Profana című művének bábszínpadi adaptációját mutatja be. A záróünnepség 4 órakor kezdődik.
