Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

1981. május 1., péntek NÉPÚJSÁG Az első május elseje A ma élők számára már megszokott és természetes, hogy a tavasz derekán, a mai napon felvonulással, szóra­koztató majálissal, színes de­korációkkal ünnepeljük a munkát, a dolgozó és alkotó embert: önmagunkat. Ami ma magától értetődő, nem volt mindig az. A munka és a béke természetszerűleg összefonódó fogalom, hiszen dolgozni, alkotni eredmé­nyesen csak békében lehet. De a munka ünnepe gyakran vérbe forduló nappá vált, hogy később békévé szelí­dülhessen. A magyar törté­nelemben elsőként éppen Bé­kés megyében folyt vér ezen a napon a kizsákmányoltak verejtékét mindig bőven kö­vetelő viharsarki földekre. Ma kilencven éve történt: 1891. május elsején Oros­házán. A magyar agrárfejlődés sa­játosságaiból is következett, hogy újfajta agrármozga­lom hullámverése köszöntött be. Az úrbérrendezés során Magyarországon a földbir­tokmegoszlás alig változott: a művelt földterület 65 szá­zalékát a nagybirtok foglalta el. A parasztság alig jutott földhöz, bérlethez. Aggasztó mértékben nőtt a föld- és kenyéréhség. A külterjes mezőgazdaság nem, vagy alig tudta foglalkoztatni, a lassan bontakozó ipar pedig felszívni a munkástömegeket. A mezőgazdasági munkások milliós serege krónikus lét­bizonytalanságban élt. Az 1880-as évek válsága a búza értékét felére csökken­tette. A technikai fejlődés pedig felére-harmadára szo­rította le a betakarítási időt, s így a napszámot is. Az uzsorát és a robotot — írta az egyik gyulai földbirtokos — részben a gazdák vezet­ték be csökkenő jövedelmei­nek pótlására, részben ma­guk a munkások ajánlották fel, hogy a versengésben munkaalkalomhoz jussanak. A nagybirtok, a latifundi­um fojtogatta a földnélkülie­ket. Nagyszénás, Kondoros, Csorvás, Űjkígyós, Doboz, Kétegyháza határának 80— 90 százalékát a nagy uradal­mak foglalták el. Ezen a vi­déken zsúfolódott össze a legnagyobb számban az ag­rárproletariátus. Ezt a hely­zetet súlyosbította a népsza­porulat magas aránya is. A három viharsarki megyében ez több mint kétszerese volt az országos átlagnak. Ezenkí­vül itt élt az ipari munkás­sághoz legközelebb álló ré­teg, a világot látó, a szocia­lista eszmékkel korán meg­ismerkedő kubikosság is. Békés megye már az 1848- as időszakban is a paraszt­mozgalmak tűzfészke volt. Orosházán valóságos külön" háború folyt a majorsági föl­dekért a földorzó uraságok- kal. Nem is véletlen, hogy 1869-ben Táncsics Mihályt választotta képviselőjéül Orosháza. Nem cselédi, behódoló ön­tudat vert hát itt gyökeret, hanem a plebejusi munkás­öntudat öröklődött és fejlő­dött tovább a század végi ag- rárproletár-nemzedékben. A Magyarországi Általános Munkáspárt, amelynek a ve­zetése 1889-ben — a II. In- ternacionálé segítségével — radikalizálódott, újságokat, röpiratokat küldött Békés megyébe, Orosházára, Csor- vásra, ahol az első munkás­körök megalakultak. 1890-ben rossz volt a ter­més és kegyetlen tél köszön­tött az emberekre. Elkeserítő lett az ínség, s elszánt a nép hangulata. A hatóságok fel is figyeltek a szegénység szer­vezkedésére. A központ, Orosháza, egy nagy egylet megalakítását és helyi prog­ram kidolgozását tervezte. Ez sem volt előzmény nél­küli. Hiszen a pártkongresz- szuson — bár a munkáspárt elvi nyilatkozatában nem szerepel — külön napirend­ként foglalkoztak az agrár­kérdéssel is, ahol határozat­ba hozták, hogy a modern társadalmi fejlődés szüksé­gessé teszi- a termőföld köz­tulajdonba vételét és egyút­tal nagyüzemi megművelé­sét, amelynek formája a kö­zös szövetkezeti megmunká­lás lehet. Ezenkívül mező- gazdasági munkásvédő tör­vény megalkotását is sürget­te. (Téves tehát az a nézet, hogy a munkáspárt nem tö­rődött az aprárproletárokkal. Téves, hogy az Elvi Nyilatko­zat nem marxista alapokon állt. hiszen Marx Károly 1880-ban készült tervezete alapján került kidolgozásra.) Az orosháziak mindezek­nek tudatában bizalmas összejövetelen beszélték meg a május elseje megünneplé­sének módját, s egyúttal megfogalmazták a munkavi­szonyok javítására vonatkozó követeléseiket is. A helyi ha­tóságok nem engedélyezték az ünnepséget, ahogyan or­szágosan is betiltottak min­den ilyen megmozdulást. Ennek ellenére az oroshá­zi szocialisták a munkáskör­ben gyűltek össze, s kitűzték selyemzászlójukat, a vörössel ráhímzett jelszóval: Egyen­lőség, Testvériség, Szabad­ság! A főszolgabíró a zászlót erőhatalommal elkobozta, a munkáskor vezetőit pedig le­tartóztatta. A munkások erre a főszolgabírói hivatal elé vonultak, s kérték vezetőik szabadon bocsátását. A sebtében odavezényelt csendőrség és katonaság sortűzzel és szuronnyal vála­szolt. Ennek az összecsapás­nak több mint száz sebesült­je és számos letartóztatottja lett. Másnap Békéscsabán tört ki a forrongás, ahol a mun­kásegylet februárban be­adott alapszabályát mindad­dig nem hagyták jóvá. A munkáskörben tartott május elsejei összejövetelen elkese­redett szavak hangzottak el a főszolgabíró önkényeskedé­se ellen, s elhatározták, ha kell, másnap erőszakkal is megszerzik az alapszabályt. Az ide érkező orosházi hí­rektől még inkább papriká- sabbá vált hangulatban — heti piac. is volt aznap — a munkások megfutamították a rendbiztost, megtámadták a gorombán rájuk törő főszol­gabírót, majd a hivatal elé vonultak az alapszabályért. Az odavezényelt katonaság­gal megütköztek, sokan meg­sebesültek és Pongrácz And­rás életét vesztette. Ő volt az első Magyarországon, aki életét áldozta a munkásosz­tály legnagyobb ünnepéért, május elsejéért. Adózzunk kegyelettel a mai napon em­lékének, amikor békében, társadalmi jólétünk, emberi társadalmunk környezetében ünnepelhetünk. Az uralkodó osztály meg­torlása nem maradt el, de május elsejét kitörölni az agrárproletárok emlékéből ettől kezdve nem tudták. Nem tudták a munkás-pa­raszt együvé tartozás gondo­latát sem kiirtani a Vihar­sarok népéből. Az agrárszo­cialista mozgalom, amely to­vább élt. a munkásmozga­lom közvetlen hatására tere­bélyesedett. Ütiaik időlege­sen akkor váltak el. amikor a munkásmozgalomban a re­vízión izmus ütötte fel a fe- iét. de mindig találkozott természetes szövetségesével a történelmi sorsfordulók so­rán- 19t9-ben. 194S-hen. s véglegesen a szocialista tár­sadalom építésének nagy fel­adatában. A szabadságot, fel- emelkedést teremtő történel­mi folyamat nem két külön ága a munkás- és agrárszo­cialista mozgalom, hanem a közös érdek alapján egy és oszthatatlan osztályszövetség. Ürömöt szerezni másoknak... Arany érdemrendes kézbesítő Hideg, esőre hajló délelőtt. A posta, komor épülete körül járművek, fázós emberek. Pedig már megörvendezte­tett bennünket a kora tava­szi meleg, virágba borultak az almafák. Skorka Mihály szarvasi kézbesítőt keresem. De miért is gondolom, hogy itt találom a kellemesen fű­tött hivatalban? A postások ilyenkor járják az utcákat, az intézmények emeleteit. Szót váltanak a munkáról, a családról, az elmúlt és a kö­zelgő ünnepekről. Bencsik Imre, a posta vezetője pa­pírlapot vesz elő, és már ol­vasná is az április 4-e tisz­teletére, a Munka Érdemrend arany fokozatát átvett be­osztott hivatalos jellemzését. Skorka Mihály kézbesítő... Közbeszólok. — Szeretném, ha elmonda­ná : milyen ember a kitünte­tett? Csak úgy, keresetlen szavakkal. — Régen ismerem. Azelőtt gyakran jártam a szegedi igazgatóságról Szarvasra el­lenőrizni. öt éve pedig a közvetlen főnöke vagyok. Szerény, csendes ember, so­hasem hallottam rá panaszt, társadalmi megbízatásának becsülettel eleget tesz, Végül is 80 ember közül esett rá a választás, amellyel egyetér­tett a szakszervezet, a váro­si pártbizottság. Nem tudom, miért, ala­csony, sovány embernek képzeltem, amint húzza-von- ja a nagy táskát. Talán, mert a postások mind törékenyek?- Persze, ez is némi túlzás, mint sok minden az életben. Itt ülünk egymástól kar­nyújtásnyira és csodálkozunk. Én azért, mert széles vállú, erősen őszülő férfival nézek farkasszemet, ő meg azért, hogy írni akarok róla. Moz­dulatai tétovák, arckifejezé­se megilletődöttségről árul­kodik. Nehezen indul a be­szélgetés. — Kezdjük az elején — ajánlom segítésként. — A szüleim kétkezi mun­kások voltak, magam is 18 éves koromig a mezőgazda­ságban kerestem a kenyeret. A felszabadulás után, 1945- ben beléptem a pártba. Majd az MHSZ elődjénél, a sza­badságharcos szövetségben helyezkedtem el. Ott talál­koztam az egyik postással, aki hívott kézbesítőnek. Igent mondtam. — Fogta a kerékpárt, a táskát és irány a nagyvi­lág... Rövid szünet. Szája szög­letén mosoly bujkál, a pil­lantása kissé szúrós. — Ha nem is a nagyvilág, de Kondoros templomtornya, házai látszottak, hiszen a ta­nyákat, külterületeket jár­tam évekig. Mégis azt állí­tom: régen kevesebb volt a munka. Az utóbbi időben legalább 100 százalékkal emelkedett a postai forga­lom. — Ügy tudom: két évig a járási pártbizottságon dolgo­zott — hajlítom vissza a be­szélgetés ívét. — Jól tudja. De visszahú­zott a szívem a postára, megszerettem ezt a munkát, ennyi az egész. — Mi kell ahhoz, hogy va­lakiből jó kézbesítő legyen? Azonnal kész a válasszal: — Példát kell mutatni a többieknek... A pontos, gyors kézbesítés elengedhe­tetlen ... Elismerik a mun­kámat. eddig ötször kaptam Kiváló Dolgozó jelvényt... Jó néhány évtizede pedig alapszervezeti párttitkár va­gyok. Egyre felszabadultabban formálja a szavakat. Mintha készült volna a találkozásra. Az érzéseimet nem is tu­dom elmondani. Az arany fokozatra igazán nem számí­tottam. Azelőtt sohasem jár­tam a Parlamentben, a húsz­éves lányom elkísért az ün­nepségre. A munkatársak többsége gratulált, még ma is megszólítanak az utcán, a hivatalokban és szorongat­ják a kezemet. Ennél csak az ér többet, amikor a kül­demények átadásakor derűs arcokat látok. Örömet sze­rezni másoknak, ez a szép ebben a munkában . .. Seres Sándor Fotó: Martin Gábor Sortűz Orosházán 1891. május 1-én Ünnepek és hétköznapok Sikert kovácsoltak Mezőkovácsházán Mi jellemzi a Mezőko- vácsháza és Vidéke Általá­nos Fogyasztási és Értékesí­tő Szövetkezetei? Erre ke­restük a választ, abból az al­kalomból, hogy az 1500 dol­gozót foglalkoztató kollek­tíva elnyerte a Miniszterta­nács Vörös Zászlaját. Van-e titka a sikernek? Beke János, a pártalap- szervezet titkára: „A szocia­lista munkaversenynek nagy a kezdeményező ereje, ez si­kereink fő forrása.” Csáti János elnök: „Kör­zetünk lakosságának jó áru­ellátását szem előtt tartva, további fejlődésünk egyik fontos útja a piaci kereslet­hez való rugalmas alkalmaz­kodás, a háztáji termeltetés, az élelmiszer-feldolgozás és -értékesítés színvonalának emelése.” Pleskonics János, a Va­dásztanya vendéglő üzletve­zetője: „Kockázat nélkül nincs eredmény. Amikor nemdohányzóvá alakítottuk az éttermet, sokan mosolyog­tak. Ma már megszokták az emberek, és lényegesen több étel fogy, mint szeszes ital.” MAGASABB SKÁLÁN. Ha az utóbbi 10 év eredmé- nveit és elismeréseit egybe­vetjük, talán elégedettek is lehetnének a szövetkezetben. Kiváló címek, vándorzász­lók, jubileumi oklevél fém­jelzi munkájukat. Mégsem ülnek a babérokon. Elsősor­ban a minél jobb áruellá­tásra és a devizát is hozó ipari termelés fokozására tö­rekszenek. A szövetkezet összes bevétele tavaly el­érte az egymilliárd 180 mil­lió forintot, amely 11,4 szá­zalékos emelkedésnek felel meg. Ebből a kiskereskedel­mi eladás csaknem 600 mil­lió forintot tett ki. Különö­sen az élelmiszerek forgal­ma nőtt számottevően. Hoz­zájárult ehhez a Skála-Coop- pal való együttműködés. A gyulai élelmiszerraktárból fél év alatt 3 millió forint értékű árut vásároltak, ez­zel is színesítve, gazdagítva a választékot. ■ , Az is figyelemre rrjéltó, hogy a zöldség és a gyü­mölcs értékesítése egy év alatt 17 százalékkal emelke­dett. Ennek nagy részét a kistermelőktől, a szakcso­portok tagjaitól és a mező- gazdasági nagyüzemektől vásárolták. Ugyanakkor a saját vágóhídjukról és fel­dolgozó üzemekből 50 ezer ki­logramm sertés- és barom­tettek szert. A kunágotai üzemből például 42 ezer ki­ló májlibát, 1280 mázsa fel­dolgozott nyulat, több ezer kacsát, tyúkot és gyöngyöst szállítottak az üzletekbe. A felvásárolt toliból 12 ezer naplant, félezer dunnát ké­szítenek. Naposcsirkéből 500 ezret, libából és kacsából 500, illetve 400 ezret értéke­sítenek. Ezenkívül gyártanak Naposlibából évente 500 ezret értékesítenek Fotó: Martin Gábor fihús került a fogyasztók asztalára. Külön fejezetet érdemel­nének a vendéglátóipari üz­letek, amelyek évi forgalma több mint 120 millió forint volt. Ez önmagában nem so­kat mond.‘De ha hozzátesz- szük: az ételek eladása 9,6, a saját termelésű élelmisze­reké pedig 7,8 százalékkal nőtt, mindjárt érthetőbb a képlet. Lépést tartanak a mai követelményekkel: bő­vítették a tejtermékek és a péksütemények választékát, sokféle ételt készítenek hal-, vad- és baromfihúsból. MÁJLIBA EXPORTRA. Nemcsak beszereznek, felvá­sárolnak, hanem termelnek és feldolgoznak is. A lehe­tőségek kihasználását első­rendű feladatuknak tartják. Az ipari és a mezőgazdasági feldolgozó üzemek az el­múlt esztendőben csaknem 213 millió forint bevételre évente félmillió seprűt és egymillió 700 ezer üveg üdí­tő italt. Termékeikkel betörtek a tőkés és a szocialista piacok­ra is. A nyugati országokba szállított áruk értéke 1980- ban 8,5 millió dollár devizát hozott. Tollat 5, libamájat 1 millió dollárért adtak el. KIVÁLÓ KOLLEKTÍVÁK. A szocialista munkaverseny- mozgalom immár 20 éves múltra tekint vissza. Meg­alakultak a szocialista bri­gádok, amelyek saját magu­kat értékelik, s ennek alap­ján ítélik oda a különböző fokozatokat. Jelenleg a szo­cialista brigád, a kiváló munkabrigád, telep- és egy­ségeimért 1260-an küzdenek. Háromszor egymás után nyerte el a Szakma Kiváló Brigádja kitüntetést a cuk­rászüzem Kilián, a Mozaik Áruház Radnóti és József Attila brigádja. Az utóbbi 1978-ban megkapta az MSZMP KB jubileumi ok­levelét, az idén pedig a kongresszusi oklevelet. Mindez bizonyítéka . an- nak^ hogy korszerűsödött és fejlődött az üzemi demokrá­cia szervezeti rendszere. A szakszervezeti bizalmiakat tavaly áprilisban újjáválasz­tották, kijelölték a vélemé­nyezésre és az érdemi dön­téshez megfelelő jogkörrel bíró gazdasági partnereket. A munkahelyi tanácskozáso­kon születnek meg a mun- kaverseny-vállalások, itt ér­tékelik a munkát és dönte­nek a helyezésekről. ÉS A JÖVÖ? Most ünne­pelnek Mezőkovácsházán. Ugyanakkor újabb munkasi­kerekre gondolnak. Elkészí­tették az 1981. évi vállalást, és nem titkolják: újra meg­pályázzák a Kiváló Szövet­kezet címet. Az idén 300- zal — zömében fiatalokkal — gyarapítják a szövetke­zeti tagok számát. El sze­retnék érni az egymilliárd 272 millió forintos bevételt. Elképzelésük szerint a bolti kiskereskedelmi eladás 6,3 százalékkal nő, a létszám emelkedése nélkül. Tisztában vannak azzal, hogy mindez átgondolt árubeszerzést, ta­karékos gazdálkodást, még színvonalasabb kereskedést kíván. Mit jelent ez konkrétan? Nehéz lenne valamennyit felsorolni, ezért néhányat példaként említünk. Fokoz­zák a Mozaik Áruház és a nagyobb üzletek közös be­szerzéseit a Skála-Coop Vál­lalattal. Tervszerűbbé te­szik, bővítik a kapcsolatot a megyénkbeli és a szomszé­dos Csongrád megyei nagy­kereskedelmi vállalatokkal. Javítják a tőkehúsellátást oly módon, hogy a szakcso­portoktól 1200 sertést vásá­rolnak. Közös papírboltot nyitnak a PIÉRT-tel és Me­zőhegyesen bútorokat bemu­tató kiállítótermet létesíte­nek. Ezekhez bizony dolgos hét­köznapokra van szükség. Seres Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom