Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-23 / 119. szám

1981. május 23., szombat KISZ-kongresszus elölt írtük és általuk A fiatalokkal jobban kel­lene tudatosítani, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség általuk és ér­tük van. Ezzel a vélemény­nyel egyetértett Fejti György, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, amikor egy beszélgetés al­kalmával még a következők­kel egészítette ki: „Munkán­kat ennek érdekében úgy kell továbbfejlesztenünk, hogy a KISZ-szervek és -szerveze­tek érzékenyebben reagálja­nak a társadalom és az if­júság problémáira, különös tekintettel az egyes ifjúsági rétegek, csoportok érdekei­re. Javítanunk kell a kezde­ményezések, javaslatok meg­valósításának ellenőrzésében való érdemi részvételünket. Jobban ki kell használnunk a szocialista demokrácia fó­rumait is, bátrabban élve a kezdeményezés jogával. A demokrácia, a nyilvánosság erejével is támogatnunk kell az öntevékenységet, a kez­deményező, a céljaink eléré­se érdekében a konfliktuso­kat is vállaló magatartást.” Formalitások nélkül Alapszervezeti taggyűlése­ken különböző szintű kül­döttgyűléseken nagyon sok hozzászóló, felszólaló hang­súlyozta, hogy fiatalosabb, lendületesebb munkára len­ne szükség, de ennek sok­szor önhibából is adódó aka­dályai vannak. Voltam olyan KISZ-bizottsági ülésen, ahol a titkároknak egy hónapra huszonegy határidős felada­tot adtak. S ezek a külön­böző határidős munkák — amelyeknek felére valójában semmi szükség nem volt — „görcsöket” okoztak az alap­szervezeteknél is. Sokat kel­lett adminisztrálni, s a kitű­zött célokat, a tartalmas te­vékenységet valójában csak papíron lehetett elérni. A megoldás látszólag egysze­rű. ' Nem kell sokat vállal­ni! A KISZ ne adja min­denhez a nevét! Ne akar­junk „mini”-párt lenni, stb.” Ilyen és hasonló vélemények hangzottak el a különféle szintű küldöttértekezleteken. Csakhogy sok helyen még olykor a jelentések elkészí­tése, a határidők megtartása alapján minősítettek egy-egy közösséget. Egy-egy látvá­nyos akcióval még könnyebb volt az elismerést kivívni még akkor is, ha ez valójá­ban csak néhány aktív em­ber tevékenységét dicsérte, s a többség csupán passzív szemlélője volt a munkának. Nem tagadom; tetszett azoknak a párttagoknak a véleménye, akikben még élénken élt ifjúságuk emlé­Ember a termelő- folyamatban A korszerű és gazdaságos termeléshez korszerű és „ol­csó” anyagokra, energiahor­dozókra és termelőberende­zésekre, gépekre van szük­ség. Ezek alkotják a terme­lőfolyamat tárgyi feltételeit, elemeit. Az viszont, hogy ezeket miképp tudja az em­ber saját hasznára kamatoz­tatni, már nem a tárgyi fel­tételektől függ csak. hanem magától az embertől is. Kö­zelebbről : szaktudásától, helyzetfelismerésétől, rugal­masságától, kockázat válla­lásától, kezdeményezőkészsé­gétől, s nem utolsósorban az újdonságokra való fogékony­ságától, nyitottságától. Mind­ezekről volt szó tegnap, má­jus 22-én délután, a megye- székhelyen. a Technika Há­zában, ahol a műszaki fej­lesztési hónap keretében hangzott el érdekes előadás „A termelés emberi ténye­zői” címmel. ke, s a tapasztalatok alapján joggal hangoztatták észrevé­teleiket. Például a Vas me­gyei pártbizottság első tit­kára is joggal vetette fel, hogy a KISZ-vezetőknek még jobban kellene építeniük a fiatalok öntevékenységére, mert valójában sok lehető­ség rejlik ebben. De ennek a készségnek a kibontakozta­tására csak akkor lehet szá­mítani, ha a mozgalom mi­előbb, minden szinten meg­szabadul a formális progra­moktól és akcióktól, ellen­őrizhetővé válik a kezdemé­nyezések megvalósításának módja. Tehát, ha érdemes mindenkor kezdeményezni. Nemcsak bírálni, segíteni kell A KISZ X. kongresszusát megelőző aktív felkészülési időszakban — a beszámolók, a küldöttgyűlések idején — olykor bírálták az ifjúsági mozgalom munkáját. Pártta­gok és pártonkívüliek, fiata­labbak és idősebbek. De egy- egy bírálat is csak akkor jo­gos, ha a segítő, jobbító szán­dékkal párosul. A KISZ-nek továbbra is alapvető hivatá­sa az ifjúság szocialista szel­lemű nevelése. „Az igaz, hogy a KISZ nem párt, de elsősorban politikai szerve­zet” — mondta a Pest me­gyei küldöttgyűlésen a me­gyei pártbizottság első tit­kára. — „Tagjai mindenek­előtt a magasabb színvonalú politikai gondolkodást sajá­títsák el. De azok, akik fe­lelősséget éreznek az ifjúsá­gért, ne csak bírálják, se­gítsék is a KISZ munká­ját”. Ezeken a mondatokon valóban érdemes elgondol­kodni. Mert ott, ahol az if­júságot érintő kérdésekről legfeljebb évente csak egy­szer beszélünk, ott gyökeres minőségi változást nem vár­hatunk. Egyetlen gazdasági vezető sem feledkezhet meg arról, hogy az aktív keresők több mint harminc százaléka fia­tal. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség nemcsak a KISZ-tagok, hanem a fiata­lok, tehát a KISZ-en kívü­liek érdekében is véleményt alkot, reagál a társadalom és az ifjúság problémáira, egyes ifjúsági rétegek, csoportok sajátos érdekeire. Mert pél­dául a pályakezdés, az ott­honteremtés, a családalapí­tás feltételeinek javítása az ifjúság egészét érinti. Győr­ben, ahol a KISZ kongresz- szusi leveléről több gazdasá­gi vezető mondott véleményt, volt olyan igazgató, aki meg­állapította: „Ha azt akarjuk, hogy a fiatalok őszintén szóljanak erről vagy arról a kérdésről, akkor az ne for­mális kérdezz-felelek játék legyen. Figyelni kellene a X. KONGRESSZUS 1981 véleményeikre, javaslataik­ra. Ne áltassuk magunkat: sok helyen csak az történik, hogy meghallgatják őket, és utána mindgp marad a régi­ben”. Ez igaz. De igaz az is, hogy a különböző fórumok adta lehetőségeket mindenütt ki kellene és ki lehetne hasz­nálni. S ha a fiatalok kri­tikus szemmel vizsgálják maguk körül a világot, ha igényesek, akkor önmaguk­kal szemben is igényesek­nek, kritikusaknak kell len­niük. Igényesebben mindenhol A mozgalomban sem lé­teznek örök érvényű mód­szerek és formák. Minden munkáról, így a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség munkájáról is érdemes időnként józan, önkritikus mérleget készíteni. Ez tör­tént az elmúlt hónapokban, s ez fog történni a KISZ X. kongresszusán is. Miért? Mert csak, így lehet elérni, hogy a következő öt évben fiatalosabb, lendületesebb, igényesebb feladatokat' vál­laljanak az ifjúkommunis­ták. A megyei küldöttgyűlése­ken a kongresszusi levél és a KISZ Központi Bizottság határozattervezetének vitája során sok jó tanács elhang­zott. Ezeket érdemes mérle­gelni, hiszen mindazok, akik az ifjúságért felelősséget éreznek, jobbító szándékkal bírálták a mozgalmat, job­bító szándékkal adtak taná­csokat. Különböző fórumo­kon sokan elmondták, hogy ne „föntről” várják a fiata­lok a feladatokat. Helyben, a munkahelyen, a lakóterüle­ten, az iskolában, az egyete­men, a főiskolán kell tudni, hogy mi a tennivaló, figye­lembe véve az életkori sajá­tosságokat. Móron a járási pártbizottság első titkára így fogalmazott: „A különböző fiatalos akcióra, kezdemé­nyezésekre az idősebbeknek is oda kellene jobban figyel­niük. S ha erre kellő időben, és minden pártalapszervezet- ben felfigyelnének a kom­munisták, akkor még tartal­masabbá válhatna az ifjúsá­gi mozgalom munkája.” Hogy is mondta a KISZ Központi Bizottságának első titkára? „Jobban ki kell használnunk a szocialista de­mokrácia fórumait is, bát­rabban élve a kezdeménye­zés jogával.” Az elmúlt hó­napok tapasztalatai is azt mutatják, hogy érdemes él- "ni a szocialista demokrácia fórumai által kínált lehetősé­gekkel, a kezdeményezés jo­gával. Érdemes: a fiatalo­kért, és nemcsak a fiatalo­kért. Ambrus Sándor Egykoron a kisbíró a község szócsöve volt. Napjainkra ezt a valamikor „rangos” tisztséget felváltotta a hangosbeszélő. Fejér megye egyik utolsó kisbíró ja Alap községben dobol. A mezöföldi település harminchat pontján jellegzetes hang­hordozással olvassa fel a község lakóit érintő híreket Bo- doki Pá kisbíró (MTI-fotó: Szabó Imre felvétele —KS) Helyreállítják a Kadarcsi csárdát A Déri Múzeumban meg­talált, 1843-ban készített raj­zok és pallérfeljegyzések alapján eredeti formában állítják helyre a Hortobágy Debrecen felőli szélén épült, ma már ütött-kopott Ka­darcsi csárdát. A Debrecen­ből Budapestre vezető föld­út mellett épült híres csár­da a pincétől egészen a te­tőig megújul. Ügy, mint va- .lamikor a kármentős bor­ivóból a két kijáratú pin­cébe is le lehet majd men­ni. A csárda négy szobájá­ban éjszakára vendégek kap­hatnak szállást. A hajdani szekérállás helyén, a fogadó­val szemben, gépkocsipar­kolót alakítanak ki. Hl tessék aláírni... Látogatóban a békéscsabai lakáshivatalban Mi a helyzet lakásügyben Békés megye székhelyén? — Jókor jöttek — mond­ja Monori Ferencné lakás­ügyi főelőadó —, mert május végén nyugalomba vonulok. Kerek tíz esztendeje látom el ezt a nem könnyű fel­adatot. Azelőtt gyámügyes voltam, emberekkel foglal­koztam, de ez egészen más. Mindenkinek laknia kell va­lahol. Azelőtt több nemze­dék élt egy fedél alatt, de ma mások az igények. Nincs nagyobb boldogság, mint amikor valakinek átnyújt­hatjuk a lakáskiutalást. De, csak annyit tudunk eloszta­ni amennyi épül. Ebből is jelentős mennyiséget a sza­nált lakások tulajdonosai­nak. Sokkal több kellene. A beszélgetésből kiderül: Békéscsabán jelenleg ötezer­nyi igénylő aktáit gondozzák a lakáshivatalban. Az igény­lők száma nem csökken, sőt! Hiszen minden 18. életévét betöltő magyar állampolgár­nak joga, hogy lakásigénylé­sét beadja. — Hogyan, milyen módon jutnak lakáshoz az emberek? — Aki tőlünk kér, az ele­ve nem épít kertes házat. Van tanácsi értékesítésű szövetkezti lakás, bérlakás és OTP-társasház. Az OTP-nek saját joga, hogy az általa felépített lakások 30 százalé­kát készpénzért értékesítse. Ez logikus, hiszen ebből újabb lakások épülnek, újabb családok költöznek sa­ját otthonba. A tanács és a Fennállásának 80. évfordulóját ünnepli a Magyar Numizmatikai Társulat. Ebből az alka­lomból a társulat történetét bemutató tárlat nyílt Budapesten, a józsefvárosi kiállító­teremben (MTI-fotó: Soós Lajos felvétele — KS) KISZ-bizottság között létre­jött megállapodás alapján az OTP-lakások 10 százalékával a KISZ rendelkezik. Ez is érthető, hiszen a fiatal há­zasokat — akik gyermekek nevelésére vállalkoznak — segítenünk kell abban, hogy lakáshoz jussanak. Így aztán a fennmaradó 60 százalékot osztjuk el. — Milyen szerepet tölt be a gépi adatfeldolgozás a la­káselosztásban? Egyesek szidják, mások dicsérik a gé­pet. ■ — A gép nem oszt la­kást ! Ez téves információ. A gép nekünk segít abban, hogy ha mondjuk átadásra kerül 30 lakás, nem kell mind az ötezer aktát átnyá- lazni. A gép kidobja a 100 legjobban rászorulót. Ezt a lakáselosztő társadalmi bi­zottság megvizsgálja, kijelö­li az új lakástulajdonosokat. Egy hónapra kitesszük köz­szemlére a tanácsházán a névjegyzéktervezetet. Eh­hez bárki hozzászólhat, ész­revételt tehet, ha véletlenül jogtalanul utaltunk volna ki valakinek lakást. Ritkán, de előfordul ilyen eset is. Jön az ügyfél, kí­gyót, békát rákiabál a kije­lölt új lakástulajdonosra, es­küszik, hogy érdemtelen a lakásra. Amikor fel akarjuk venni a jegyzőkönyvet, és arra kérjük, hogy „itt írja alá ...” akkor már vissza- kozt. fúj. Ö „csak” hallotta. Ha mégis igaza van a fel­jelentőnek, ez nem jelenti azt, hogy ő kapja az említett lakást. Csakis a soron kö­vetkezőt jelöljük ki. Azt el kell ismernünk, hogy vannak „ügyeskedők”, akik mások rovására meg­próbálnak soron kívül la­káshoz jutni. Ezért nagyon résen kell lenünk. Hiszen a gép csak az adatokat tudja, de a szubjektív körülmé- nyekt nem ismeri. Azt már nem tudja, hogy a főorvos személyesen jött: ennek a családnak tessék soron kívül lakást adni. Ismét meggyó­gyítottuk a szülőket és a gye­rekeket, de amint visszatér­nek a fertőzött lakásba, is­mét megbetegszenek. Azt sem tudja a gép, hogy néhol családok járnak egy­más szobáján át, másutt a fiát nagyon féltő anyós mérgezi a család életét. A bizottságnak az a feladata, hogy a szociális helyzetet maximálisan figyelembe ve­gye. A bizottság 10 éve műkö­dik," és rendkívül nagy fele­lősséggel látja el munkáját. Hat tanácstag dolgozik a bi­zottságban. Ezenkívül a párt, a KISZ, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt és a szakszervezet delegáltjai. A módszer bevált: úgy ér­zem, így igazságosan tud­juk elosztani a rendelkezésre álló lakásokat... — Ügy hallottuk, hogy olykor emelt hangon beszél­nek itt az ügyfelekkel. — Engedjék meg, hogy er­re én válaszoljak — szólal meg, az egyik társadalmi bi­zottsági tag. — Itt bizony emberfeletti türelemre van szükség. Gyakran maguk az ügyfelek provokálják ki, hogy elveszítsük a türelmün­ket. Jön egy ügyfél, talán nincs is igaza, de annál hangosabb. Itt kiadja a mér­gét, mi előbb szépen vála- szolgatunk, később esetleg emeltebb hangon, ö elmegy, utána újabb ügyfél érkezik, akinek halvány fogalma sincs arról, hogy előtte már felbosszantottak. Vele újból mosolyogva kell beszélnünk. Az ember gyomra csak úgy remeg ilyenkor az ideges­ségtől ... — A lakásigénylők mint­egy 70 százaléka békéscsabai — magyarázza Monoriné. — A gép kidobja a vidékiek igényét, is. Mi azonban ar­ra törekszünk — úgy gon­dolom helyesen —, hogy elő­ször a békéscsabai igénylők kapjanak lakást. Hiszen Do­bozról, Békésről, Űjkígyósról, és más vonzáskörzetben le­vő helységből igen jó az autóbusz-közlekedés. Egyébként a leghálásab- bak a fiatal fizikai dolgo­zók. Ök hónapok múlva is megismerik az embert az utcán, köszönnek, és ez na­gyon jól esik. ök azok, akik néhány nap múlva visszajön­nek, és csak annyit monda­nak könnyes szemmel: Kö­szönjük . . . Aki kijelenti, hogy mind­egy hányadik emelet, annak tényleg nagy szüksége van a lakásra. Mái; az arcokról le­olvassuk: kivel állunk szem­ben. Monoriné a IV. és az V. ötéves tervet „asszisztálta” végig lakásügyben. Kide­rült, hogy 10 év alatt ötezer 52 lakást adtak át. Minden akta legalább háromszor megfordult a lakásügyi fő­előadó kezén. Osztályvezetői engedéllyel hazavitte az író­gépet, éjszakánként írta a lakáskiutalásokat, mert nap­közben az ügyfelekkel kel­lett foglalkoznia. Az új la­kástulajdonosok viszont — joggal várták a gyors ki­utalást. — A legszebb évünk 1978 volt, mert akkor 932 csalá­dot sikerült új lakáshoz jut­tatni — emlékezik Monoriné. — Szívem szerint azt kívá­nom az utódomnak, hogy minél több állami, szövetke­zeti és OTP-társasházat utal­hasson ki. Ary Róza

Next

/
Oldalképek
Tartalom