Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-23 / 119. szám
/ NÉPÚJSÁG 1981. május 23., szombat Imre bácsi szeme fénye Hetvenhét éves és épp olyan, mintha a hetvenhét magyar népmeséből lépett volna elő. Jóságos arcú, alacsony termetű, öreg emberke, akinek a tekintete külön életet él. Először gyermekivé fiatalodik. — De jó dolguk van a mai lányoknak, fiúknak. Nem kapálnak, nem kaszálnak. Ha én újra kezdhetném, megint a tsz-t választanám, de nem a mezőt, hanem a gépműhelyt. Ott sokkal köny- nyebb. Nekem, mint száz másiknak annak idején, -12 évesen kellett szolgálni mennem. Egyik helyről a másikra hányódtam, hiszen kétéves koromtól anyám se volt. Apámék Kötegyánban laktak, én végül Sarkadkeresz- túrra kerültem katonának, onnan jöttem egy húsvétkor Magyarbánhegyesre megnézni akkor született unokaöcsémet. A sógorom csak úgy tréfából megkérdezte, nem lenne kedved itt maradni? Komolyra vettem a kérdést, azt feleltem, mindegy nekem hol izzadok. így lettem magyarbánhegyesi. Alig észlelhető árnyékok felhőzik most a szem sugárzását. — Reggel négytől este kilencig megállás nélkül dolgoztunk. S mit kaptunk érte? Átszámítva, nyolcvanhét fillért naponta. Az még egy kiló szalonnát se tett ki. Mi örömünk, vigaszunk volt akkor? Az, hogy fiatalok voltunk. Találkoztam egy lánynyal, lelenc volt a szerencsétlen, a szomszéd gazdánál szolgált, elvettem feleségül. A sugarak végképp megtörnek, könnyek tétováznak a pillák alatt: kibukkanjanak-e. — Áldott jó asszony volt. Két éve hagyott el örökre. Van egy kép róla, amelyiken a dédunokánkat, szemünk fényét tartja karjában. Ha erre rápillantok, el- facsarodik a szívem. Miért nem tudok már én is utánahalni. . Üj fény csillan hirtelen a szivárványhártyán. — Szegények voltunk, de nem éltünk rosszul. Láttam én már sokat addig, míg összekerültünk, hiszen mezőgazdasági munkásként megjártam Németországot is, ha a fronton nem is voltam. Jött azután a háború vége, nekünk, akiknek földünk nem volt, csak kínlódtunk a haszonbéren. Én később kaptam két holdat, de ez sem változtatott semmit a helyzetemen. Volt itt egy félkezű ember a faluban, a Pusztai Sándor. Az addig beszélt, addig bizonygatott, utcán, kocsmában, otthon, amíg tizenhármán rá nem álltunk, hogy csoportot alakítsunk. E pillanatban mosolyogva néz a szempár a múltba. ■V — Engem választottak elnöknek. A gyűlés másnapján meg megállít az utcán egy ismerősöm. Káromkodik cefetül. Oszt, azt mondja: te Imre, én téged rendes embernek ismertelek, hogy keveredtél te ebbe a társaságba? Hát nem sokat mondhattam erre. A szó itt nem bizonyíthatott semmit, dolgozni kellett. Meg kellett mutatni, hogy milyen emberek vagyunk. Kikínlódtuk egy ló árát, de hát azt mindenki tudja, hogy bár kancáé a csikó, de kukorica az anyja. Takarmány meg nem volt. Mindenki hozott hát egy zsákkal otthonról. Addig-ad- dig, hogy vettünk még egyet. Föl is szántottunk. A vetőmag is megvolt, éppen csak vetőgép nem akadt. Akkor áttelefonált a községi tanácselnök, hogy kirendelte reggelre a nagygazdákat, de attól tart, hogy abban a vetésben nem lesz köszönet. Pillanatokra megkeményedik az öregember tekintete. I — No, engem sem faragtak olyan fából, hogy megijedjek néhány nagygazdától. Ázt szerettem volna én látni, hogy ne menjen ott valami a rendjén. Olyan gazdag aratás követett ezután, ami minden agitációnál többet ért. ötvenhárom mázsa terményt vittem föl abban az évben a padlásomra. Tán azóta sem volt otthon annyi. Pártiskolára kerültem, más lett az elnök, s ahogy visz- szajöttem, különböző tisztségekben dolgoztam, egészen addig, amíg az egyik szemem meg nem romlott, és orvosi javaslatra ott nem hagytam a cséplőgépet. Csak az tudja, aki próbálta, micsoda porfelhő ült akkoriban a masina mellett dolgozókra. Ügy marta az a szemet, mint a pokol füstje. Így mentem azután 15 éve nem a tsz-ből, hanem a terményforgalmiból nyugdíjba. A fáradtságtól kitágulnak a pupillák. Keserű és megmosolyogtató emléktöredékek tükröződnek benne. — Így van ez, mindenben a kezdet a nehéz. Nem mondom, ma is sok dolga van egy elnöknek. Az én időmben viszont, a semmiből kellett valamit előteremteni. Megváltozott minden. Nagy- néha, amikor kiballagok a határba, szinte azt sem tudom, hogy hol járok. Tengertáblák előttem, hatalmas gépek, mondiam is a tavalyi aratásban ennek' a mostani elnöknek, a Tóth Máténak, ez aztán az igazi csoda. Úgy ment hat kombájn a búzában, mintha zsinóron húzták volna őket. Mi meg még annak idején el akartuk verni a faluból az első kombánjt. Mert a fele termést otthagyta a kalászban. Azért mégis azt mondom, ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét, megint csak megcsinálnám a csoportot. Körül kell nézni, milyen jólétet teremtett itt Magyarbánhegyesen. A gyerekeim, az unokáim is majd mind a téeszben dolgoznak. Mert van ám három lány, és három fiú unokám. Az apám 95 évig élt. Én most 77 éves vagyok, megbecsülnek a faluban. Legutóbb az elnökválasztáson is ott ültem az élnökségben. Nem is hiánvzik nekem más, csak az életem párja. Fél világot vesztettem vele. Itt lakik bennem. Csak akkor felejtem el néhány percre, amikor a családom körülöttem van. És Papp Imre bácsi tekintete megint elkalandozik, rejtélyes fények égnek egyik szemében, míg a másik lapuló könnyektől fátyolos. Kőváry E. Péter Fotó: Veress Erzsi Kevesebb kenyeret eszünk? Az utóbbi évek érdekes tendenciája a csökkenő kenyérfogyasztás. Ennek több oka is van. Egyrészt eltolódott a kereslet a finomabb készítmények (kalács, briós, rétes stb.) felé, másrészt viszont az áremelés „takarékosabb” kenyérbeosztásra ösztönöz. Mit jelent ez a termelő egységeknél? A kenyér iránti csökkenő kereslet, amely a Békés megyei Tanács 3. számú gyulai Sütőipari Vállalata ellátási körzetében mintegy két esztendeje tapasztalható, nem egyértelmű. Ugyanis a burgonyapehellyel készült, és az Alföldi kenyérből nagyobb mennyiséget is el tudnának adni. Ebből viszont kapacitáshiány miatt nem tudnak többet termelni. Lényegesebb változásra, választékbővítésre, akkor kerül sor, ha felépül az új süteményüzem, ha megvalósul a 35 millió forintos beruházás. Ekkor lesz lehetőség a sütemények iránti fokozottabb igény megfelelő kielégítésére is. Addig azonban a jelenlegi körülmények között kell a lehető legjobb teljesítményt nyújtani. És ez nem is könnyű feladat. A vállalat súlyos munkaerőgondokkal küzd. Az elmúlt évben is nyolc dolgozó teljes évi munkaidejének megfelelő túlórázásra kényszerültek. Hiába a jó kereseti lehetőség, az éjszakai munka nem vonzza az embereket. Ez pedig a sütőipari vállalatoknál elkerülhetetlen, hiszen az áruknak reggelre kell frissen az üzletekbe kerülni. A munkaerőgondok mellett nehézséget jelent az eredményes gazdálkodás is. Nyereséget, növekvő nyereséget elérni ugyanis, mivel kenyérfélékről, pék- és cukrászsüteményekről, tehát zömében rögzített áras termékekről van szó, ha sikerül, is, igen nehéz. Különösen, ha az emelkedő liszt-, villamosenergia-, fűtőolaj-, benzin- és a többi árakat nézzük. Ezeket a növekvő költségeket (kivétel a liszt, mert azt az állam dotálja) a vállalatnak kell önköltségcsökkentéssel, jobb munkaszervezéssel kigazdálkodnia. Hogy ez mennyire sikerül, részben a dolgozókon, a szocialista brigádokon múlik, akik versenyeznek, hogy ki tud takarékosabban, gazdaságosabban termelni. Persze a takarékosság nem az alapanyag-felhasználásra vonatkozik (ezen a területen nem jutalmazzák, ellenkezőleg, szankcionálják azt), hanem főként az energiafogyasztásra. Léptető motorokat gyártanak Megkezdődött a VDO-licenc alapján készülő, úgynevezett léptető motorok sorozatgyártása a Ganz Műszer Müvek közlekedési mérőműszerek gyárában. A nullszéria után az első sorozat 10 ezer léptető motorból áll; ezek a kilométeróra és az üzemidőmérők számlálószerkezetét működtetik. A KMGY ezt a részegységet korábban az NSZK-beli VDO-gyártól szerezte be. A jelentős importmegtakarítást eredményező részegységgyártás jól illeszkedik a járműműszerek termékkorszerűsítési programjába. A VDO-tól korábban megvásárolt gyártási eljárások eredményeként készítik például a mindenféle járműben használható forclulatszám- és sebességmérőket, olajnyomásmérőket. üzemóra-számlálókat, feszültség- és árammérőket, valamint ezek adóberendezéseit. A termékkorszerűsítés a léptető motorok gyártásának bevezetésével még nem ért véget, a gyár műszaki gárdája saját fejlesztésű műszerek előállításával is foglalkozik. Jelenleg a benzin- és Diesel-motorok fogyasztásmérőinek kifejlesztésén dolgoznak. Megkezdődött a fácánkeltetés Megkezdődött a keltetési idény az abádszalóki vadásztársaság fácánkeltetőjében. A tojásokat a vadász- társaság saját törzsállományától nyeri, illetve a környező társaságoktól vásárolja meg. Teljes üzem esetén 24 naponként csaknem 40 ezer, az idény végéig pedig 420 ezer pelyhes kisfácán lát napvilágot a telepen. Előnevelés után szabadon engedik őket. Kongresszusi oklevelet kaptak Eladók a Mozaikban A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ egyik büszkesége a kitűnő áruellátásáról megyeszerte ismert Mozaik Áruház. A Mozaik Áruház pedig nemcsak gazdag választékával dicsekedhet, hanem egy olyan kollektívával is. mint amilyen a készruha- osztály eladóinak József Attila Szocialista Brigádja. A hír nem először veszi szárnyára az áruházi eladók népes brigádjának nevét, hiszen már 1977-ben a szakma kiválója lett, a következő esztendőben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére indított munkaversenyben pedig „Jubileumi oklevél” koronázta az addig elért sikereket. Az igazán szép eredmények összetevőit, titkát kutatva, a brigád tagjai valamennyien két fontos tényezőt. emelnek ki. Az egyik a hagyományokat teremtő, s ma már múltat alkotó évek sora. Erről a brigádvezető, Rigó Rozália így beszél: — Brigádunk 1965-ben alakult. Az első tíz esztendő volt a nehezebb. A kollektíva összekovácsplását akadályozta az is, hogy nem egy helyen, hanem szétszórva, töbo kisebb boltban dolgoztunk, De a mag éppen ezekben az években nevelődött, erősödött. Ez hozta meg azután a gyümölcsét az 1975- ben megnyílt nagy áruházban, ahol már valamennyien együtt lehettünk. A brigád gerincét alkotók ma is itt találhatók nyitástól zárásig a Mozaik Áruház- első emeletén, ök azok — a brigádvezető, Rigó Rozália, azután Öncső Dezsőné, Stüber Józsefné, meg Fülöp Istvánná és dr. Baranyi Józsefné, valamint Kocsán Dezső —, akik a szakma szere- tetét, a szakmát az újonnan jövőknek átadták. Kocsán Dezső, a brigád egyetlen férfitagja, egyben a konfekcióosztály vezetője, saját bevallása szerint nehéz szívvel készül nyugdíjba. Húsznál is többen tanulták meg a készruhaeladás fortélyait a keze alatt, s munkatársai egybehangzó véleménye szerint méltán nevezik a „háta mögött”, a szakma szerelmesének. — A gárdát legalább any- nyira sajnálom itthagyni, mint a kedves vevőket, mert a József Attila brigádot ösz- szeforrasztó egység, összetartás itt nálunk, a sokféle hiányolt életkedv, munkakedv igazi forrása — fogalmazza meg a sikereket hozó második tényező lényegét Kocsán Dezső. Szavait Szlanyinka Rozália véleménye is igazolja: — Tíz évvel ezelőtt kerültem ide tanulónak, és az első pillanattól kezdve nem láttam mást, nem tanultam mást a brigádban, mint azt, hogy egy eladónak nem lehet nagyobb öröme a munkában, mint az, ha a vevő elégedetten távozik. — Vevő természetesen nagyon sokféle van, ahány ember, annyiféle. Ám az eladó csak kedves, türelmes és segítőkész lehet, ha teljesíteni akarja feladatát. A brigádtagok. az összefogás itt a pult belső oldalán a szakma „nehéz percein” is átsegítik az embert — teszi hozzá Tóth Anikó az előbbiekhez, ö is több éve tagja már a kollektívának, meggyőződésből mondja, amit mond, de a legifjabb, Szécsényi Rózsa, aki most tölti a „próbaidejét”, hasonlóképp nyilatkozik. — Nem is tudom elképzelni, hogyan tudnék itt dolgozni. ha a brigádtagok nem fogadnának be maguk közé. Munkatársaim nem csak a munka gondjait osztják meg egymás között, de igyekeznek a derű óráit is együtt tölteni. Kirándulásokon, vidáman telő társadalmi munkákban, és sorolhatnám még. A brigád tehát az áruház falain kívül is brigád marad. Erről az általuk patronált öregek napközi otthona, iskola és óvoda mondhatna többet. De szóljunk arról is, hogy az áruházban is többet jelent a József Attila brigád léte a jelenlétnél. Nem merül ki tevékenységük abban, hogy a forgalmazás, az értékesítés terveit jó munkahelyi légkört kialakítva, ösz- szefogva igyekeznek teljesíteni. Jól látják, hogy napjainkban a jó eladó, a jó kereskedő nemcsak kedvességgel és türelemmel kell, hogy győzze a vevőt, hanem áruval is! Ez indította- őket arra, hogy a DÉLTEX és a RÖVI- KÖT egy-egy szocialista brigádjával hosszú távra szóló kapcsolatot alakítsanak ki, kölcsönösen járulva hozzá egymás munkájának jobbításához. Most, amikor gratulálunk a Kongresszusi oklevélhez, amelyet ma este vehet át a brigád azon az ünnepségen, amelyen az ÁFÉSZ-nek is átnyújtják a Minisztertanács Vörös Zászlóját, példájukat, jó módszereiket mindenképpen köve- tertdőként állítjuk a szakma többi brigádja elé. K. E. P. Fotó: Veress Erzsi Úriás bálázók a Szolnoki MEZŰGÉP-töl Számitógépes tervezés Elsőként a Békéscsabai állami Gazdaságban A megyében elsőként a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés taggazdaságának, a Békéscsabai Állami Gazdaságnak dolgozzák ki a Debreceni Agrártudományi Egyetem szakemberei a növénytermesztés és állat- tenyésztés számítógépes tervezési rendszerét. A feldolgozáshoz alapul veszik a növénytermesztés vetésszerkezetét. a költségtervezést, a jövedelmezőséget, feldolgozzák a részletes műtrágyaigényt, a gépkihasználtságot, az eszközök felhasználását. Az állattenyésztésben kiszámítják a takarmány tápanyagigényét, beltartalmi számításokat folytatnak. A 11 ezer hektár területű gazdaság adatainak figyelembevételével dolgozzák ki azt, hogy milyen lehetőségek vannak a tervezett bevételi szint növelésére. Figyelembe veszik a munkaerőmérleget, számolnak a munkaidő megfelelő kihasználásával. Az egyetem több variációt dolgoz ki, amelyeket azután a gazdaság szakemberei felülbírálnak, javaslataikkal kiegészítenek, így a végleges számítógépes tervezési rendszer szeptember 30-ig készül el, amelyet jövőre a termelésben is alkalmazni szeretnének. Az egyelem szakemberei vállalták, hogy az esetleges köz- gazdasági szabályozók változása esetén újra átdolgozzák a tervezési rendszert. A hosz- szú távú program 1986-ig szól. A lucernabetakarítás kezdetére elkészült a Szolnoki MEZŐGÉP Vállalatnál az első hazai óriás bálázó. Az egyelőre magyar- amerikai kooperációban készülő szálastakarmány-betakarító gépből az első félévben százhatva- nat szállítanak az AGKOKER Vállalatnak, negyvenet a Bábolnai Iparszerü Kukoricatermelési Rendszernek. A traktorvontatá- sú óriás bálázóval az eddiginél nemcsak gyorsabb, hanem gazdaságosabb is lesz a zöldtakarmány betakarítása. N A szálastakarmány-betakarító gépek gyártására specializált szolnoki vállalat a második félévtől kezdve már kooperáció nélkül, önállóan gyártja a mező- gazdasági üzemek által régóta várt termelékeny betakarító gépet. Az idén összesen háromszáz darab készül el, a VI. ötéves terv időszakában pedig csaknem kétezer berendezés hagyja el a , gyártósort. A hazai szükségleten felüli részt exportálják.
