Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-20 / 116. szám
1981. május 20., szerda o IgHilUKTild Hogy legyen mit felvásárolni Áprilisi faflvés belvízkárok Több mint 400 mezőgazda- sági nagyüzem jelentette eddig az Állami Biztosítónak, hogy komolyabb károkat okozott az április végi fagyhullám. A fagypont alatti éjszakák szinte nyárias időszak után köszöntöttek be április második felében, így a gyümölcsösöket sok helyütt már teljes virágzásban, a szőlőt pedig kifakadt állapotban érte a fagy. A gyümölcsösök és a szőlőültetvények biztosított területének több mint 75 százalékáról jelentettek kárigényt. A gyümölcsfélék közül főleg a csonthéjasok sínylették meg a fagyot. Jelentősebb károk Szabolcs, Heves, Zala és Borsod megye gyümölcsöseiben észlelhetők, csaknem 43 ezer hektárnyi területen. A 25 ezer hektárra becsült szőlőfagykárt elsősorban Bács, Csong- rád és Pest megye gazdaságai jelentették. A szakemberek szerint az eddigi felmérésekből arra lehet következtetni, hogy a kár megközelíti majd az egymilliárd forintot. Csaknem 100 ezer hektár viszont a víztől, különösen a belvíztől szenvedett. Az idei vízkárok már április végére fele akkora területet sújtottak, mint az emlékezetesen vizes tavalyi esztendőben összesen. A vízkárok 90 százaléka hat megyét. Békést, Borsodot, Hajdú-Bihart, Hevest, Szabolcs-Szatmárt és Szolnokot érintik. A téli kipusztulásos károk átlagosak voltak: csaknem 30 ezer hektárnyi területet kell kiszántani, illetve újravetni. Leginkább a repce és az őszi kalászosok sínylették meg a telet. Még el sem vetették a búzát, már meg is vették. Ez a jelzés persze csak képletes, de lényegét tekintve igaz. Az élelmiszeripari vállalatok ugyanis, több éves termelési szerződésekkel előre lekötik maguknak a nyersanyagot. A termelők és feldolgozók kapcsolata azonban túlmegy a szerződés aláírásán, több a számlák kifizetésénél. Azt, hogy miből mennyit és hogyan termeljenek, nem lehet kizárólag a kölcsönösen előnyös szerződésre hagyni. Ebben a kialkudott ár mellett — már amennyire lehet alkudni — a feldolgozóipar más eszközökkel is igyekszik segíteni. Az ipar és a mezőgazdaság együttműködésének egyik fejlett formája a fejlesztési- alap-átadással létrejövő, úgynevezett egyszerű gazdasági társulás. A gabonaiparban például a kooperációkkal létrehozott eddigi beruházások bruttó értéke 300 millió forint. A fejlesztési- alap-átadással történő anyagi hozzájárulás az elmúlt tervidőszakban 120 millió forint volt. Más módszereket használ a konzervipar. A termelő gazdaságok például meghatározott feltételek teljesítése esetén növényvédelmi költségtérítést kapnak. A támogatás összege nincs megszabva. Paradicsomnál 50 hektárnyi termőterület vagy 1000 tonnányi áruátadás esetén a növényvédelmi hozzájárulás már 2500 forint. A vöröshagyma-termesztők 30 hektárnyi termőterület, vagy legalább 500 tonna áru átadása esetén * ezen a címen hektáronként 2000 forintot kapnak. Mindent összeszámolva, a konzervipar évente mintegy 50—55 millió forinttal járul hozzá mezőgazdasági partnerének növényvédelmi költségeihez. Nem lehet azonban mindent pénzzel megoldani. katona. Azonnal közölték vele: „Horthy apus nincs többé.” Elájult, a feléje záporozó kérdések zömét nem hallotta. Ahogy javult az állapota, újra és újra kihallgatták. Merre jártak? Kivel mit beszélt Horthy, kiket fogadott? Bogdán semmit nem értett, de közölte, hogy csak a parancsnokának nyújt felvilágosítást. A németek persze sokkal kevésbé méltányolták ezt a szabályszerűséget, mint egykori parancsnoka^ Egy tolókocsit hoztak be, rajta letakart tetem. Szenv- telenül emelték fel a leplet a vállmagasságig. Tost Gyula feküdt ott, a kormányzó szárnysegédje, fején lőtt seb. Ki ez az ember? Bogdán természetesen tudta. A palotában mindenkit személyesen kellett ismernie, minden ajtóról (volt legalább nyolcszáz) tudnia kellett, hogy hová visz, mi van mögötte. Bogdán megpróbált időt nyerni, nehezen akadozva felismerte Tostot, sejtetve, hogy ő igazán készséges lenne, de lényegében keveset tud. A németek természetesen nem hittek neki. Vallatása, kínzása később folytatódott. . Lassan gyógyult. Decemberben egy magyar ápolónőtől megtudta, hogy 15-én elviszik. Nem várt, a nővér segítségével megszökött. Honvédruhában lejött a fogassal, beteg kezével tisztelegni is próbált. A Széli Kálmán téren két civil figyelmeztette, Szálasi seregében már másképp kell köszönni: A 204-es vöröskeresztes kórház felvételi irodáján egy orvos behívta szobájába. Amikor kikérdezte sebesüléséről, megdicsérte Bogdánt: „Barátom, jól tud hazudni. Én tudom, hogy maga testőr volt.” Többször volt ügyeletes orvos a várban, onnan ismerte. „Egyébként legyen nyugodt” — s a rokkantak közé fektette. Január 10-én kibombázták t őket. Két amputált lábú, igazolvány nélküli katonával a vár felé menekültek. Csendőrök ellenőrizték. Az egyik felismerte, túrkevei és Gödöllőn látta Bogdánt Horthy- val. Mégis elengedte. Sikerült bejutniuk a várba, kerestek maguknak egy szobát, de a németek véletlenül rájuk bukkantak, és lezavarták őket az alagsorba. Ott őrizték a foglyokat is. Az életkörülmények borzalmasak voltak, fagyott lovakat ettek, vízért éjjelente húsz— harminc fős kijelölt csoport járt le a Dunához, fele ha visszatért. Á Duna ekkor már frontvonal, minden mozgó alakra a túlpartról azonnal tüzeltek. Innen a szovjetek szabadították ki, akiknek megmutatta a vár labirintusát, mint civil alkalmazott, előléptette magát udvari vadásznak. Jóakarói feljelentették. Sok viszontagság után február 24- én már otthon volt. Gyorsan igazolták. A véletlenek azonban ezzel nem zárulnak le. Néhány nap múlva Kenderesen romlott el Vörös János altábornagy gépkocsija, aki Debrecenbe igyekezett, az ideiglenes kormány székhelyére. Bogdán vele tartott. Van még egy élete, ezt már a szabad Magyarországnak ajánlotta. Ma néphadseregünk nyugdíjasa. Matthaeidosz Konrád Ezért a konzervipar egyetemek és kutatóintézetek bevonásával szaktanácsadói szolgálatot szervez, melyek díjmentesen állnak a gazdaságok rendelkezésére. , Az időjárás kiszámíthatatlansága ellenére a növénytermesztés viszonylag egyszerű ágazat; termelési technológiája kidolgozott, kipróbált. Világosan kirajzolódnak azok a területek, ahol — a kívánt mennyiségi és minőségi termés érdekében — a pénzügyi ösztönzőket érdemes alkalmazni. Bonyolultabb a helyzet az állattenyésztésben, ahol az időjárási tényezők mellett — hiszen, ha kevés a takarmány, nem nőnek, nem híznak, és kevesebbet tejelnek az állatok — számtalan biológiai és technológiai feltétellel kell számolni. E szövevényes feltételrendszerben kell az iparban megkeresnie a legeredményesebben befolyásoló tényezőket. Ami nem is mindig olyan egyszerű. A tej például a legkönnyebben romló termékek egyike, amit bárhogy igyekeznek is, nem lehet azonnal elszállítani. Nemcsak azért, mert nem várakozhat minden istálló ajtajában egy-egy tankautó, hanem azért is, mert a kifejt tejet szállítás előtt hűteni kell. Itt, a tejkezelési és -tárolási berendezések kölcsönzésével, a tejgyűjtő csarnoki hálózat modernizálásával, illetve ezek támogatásával kapcsolódik be a termelésbe a tejipar. A háztáji tej felvásárlását végző szövetkezeti tejgyűjtő állomások építéséhez például 17 millió forinttal járultak hozzá, az üzemeltetéshez pedig 5—8 millió forintos költségtérítést adnak. Tágabb értelemben a gyűjtőhálózat részének minősülnek a tanyai tejfuvarok is. Költségük körülbelül évi 25 millió forint, amelynek nagy része a kistermelőket terheli. Az ipar ebből tavaly mintegy 9 millió forintot vállalt magára. A korántsem teljes listából nem lehet kihagyni a vágóhidakat és a különböző húsfeldolgozó üzemeket. A húsipar a többi között sok tízezer — malaccal „visszafizethető” — vemhes koca szétosztásával ösztönzi és szervezi a kistermelőket, és hatásos malacnevelési, mar- hahizlalási technológiával látja el a gazdaságokat. A különféle együttműködési szerződések értelmében több ezer sertést és több ezer bárányt ad ki hizlalásra a mezőgazdaságnak. Milliókat költ a szarvasmarha-, a sertés-, a juhágazatok kutatási és fejlesztési programjaira is. Mindezt azért, hogy a folyamatos és egyre bővülő húsellátás érdekében legyen mit felvásárolnia, s a közös eredménynek közös legyen a terhe is! Bonyhádi Péter Rozsdafoltos a Mátra A Mátrában zöld és rozs- ' daszínű levelek tarkítják szokatlan módon az erdőt. Ez a furcsa jelenség abból adódik, hogy május első napjaiban a havazás, az erős lehűlés akkor érte az erdőt, amikor a fák már kibontották lombjaikat. A zsenge le- i velek megfáztak, és napokon belül rozsdaszínűvé váltak. A megbámult leveleket helyenként már eltakarják a friss zöld lombok, máshol < viszont még csak most bon- ; tógát ja rügyeit a bükkös erdő, késik a második rügyfa- kadás. A szakemberek véleménye szerint az erdő kiheveri a S májusi fagykárt, de az idei makktermést elvitte a fagy. Hatezer, ötezer, négy és fél ezer. Ez a számsor hektárban értendő, és azt jelzi, hogyan csökkent megyénkben az utolsó három évben a rizstermő terület nagysága. A tendencia egyértelműen a mezőgazdasági nagyüzemek, szakemberek elkedvetlenedé- sét jelzi. Ha a terméseredményeket figyeljük, ez nem is csoda. A mai termelési színvonalon ugyanis hektáronként két tonna rizs fedezi a termelési költségeket, azaz nem veszteséges az ágazat. Az V. ötéves terv ráfizetést mutat, üzemeink megközelítőleg 1,8 tonnás hektáronkénti átlaga arra utal: a rizstermesztésből kevés üzem „gazdagodott meg” az utóbbi években. * * * Különösen Igazak az előb- biek, ha figyelembe vesz- szük. hogy mint minden átlag, az említett 1,8 tonna is nagy szórásokat takar. Kiugrik a szeghalmi Sárréti Tsz. amely két éve három tonna feletti mennyiséget hozott le egy hektárról, és a rríezőberényi Aranykalász Táz, áh of tavaly 3,4 tonnát termeltek1 hektáronként. A hét megyei rizstermesztő té- esz, két kutatóintézeti gazdaság és két állami gazdaság rangos helyet foglal el az ország többi üzemei között. Megyénkben található ugyanis az országos rizsterület egyharmada, s az eredmények így is lényegesen jobbak az országosnál. Megéri áttekinteni az elmúlt tervidőszak eredményeit, a következő öt év feladatait, lehetőségeit. * * * Sokan még mindig vitatják, kell-e nálunk rizst vetni. ha ilven kétes, gyakran üzemeket a tönk szélére sodró eredmények születnek? Az éves átlagban nyolcmillió dollárt kitevő rizsimport nem jelentős — mondják sokan. Ha csak ezt a számot nézzük, a többihez képest valóban eltörpül. A már berendezett rizsterületek felszámolása azonban olyan terheket róna a termesztőkre, a népgazdaságra, amelyet értelmetlenség lenne elviselni. De nemcsak erről van szó. Az amerikai Caterpillar talajművelő gépek és a hozzájuk tartozó lézeres talaj egyengetők olyan telepek elkészítésére képesek, amelyek magas hozamokat adnak. Példa erre az egyik megyei gazdaság, amelynek mindent megkapott területéről a kombájnok nyolc tonna közeli mennyiséget hoztak le. Szépséghibája a dolognak, hogy a nem megfelelően előkészített táblákon csak 4—500 kilogramm termett, s ez alaposan lerontotta a szépnek ígérkező átlagot. • „Valami van” — ez a Raj- kintól megismert mondás jut az ember eszébe az említett Déldát hallva. Hogy mi az, ami az egyes területek közti, már-már megmagyarázhatatlan különbségeket okozza, még nem tudni pontosan. Az azonban világosan látszik, hogy a rizstáblák megfelelő állapota alapvetően fontos. Sokan a fajtára teszik a voksukat, a korai érésűekre esküdnek. Kétségtelen, nagyon fontos, hogy a rizs virágzása ne essen egybe az augusztus vége felé beálló hűvös, nedves időszakkal. Ez ugyanis alaposan megcsappanthatja a termést, rontja a magkötést. Sokat hozhatnak azok a kutatások, amelyek az új, bőtermő és korai fajták előállítását szolgálják, eredményeik biztatóak. * * * Fordulatot jelent az is, hogy a MÉM a megyei tanácsok javaslatára kezdeményezte a korábban két rizstermesztési rendszer egyesülését. Január 1-től a KITE szervezi az ágazatot az egész ország területén. Ez azt jelenti, hogy egységes szemlélet, koncentrált szellemi és anyagi erőforrások állnak a termesztők szolgálatában az évtől. Szaktanácsadóik a gyakorlati gazdákkal közösen keresik a technológia korszerűsítését szolgáló elemeket a szovjet, olasz és japán módszerek tanulmányozásában. Egyik ilyen próbálkozás a palántázás, amelyet egyelőre kis területen, a vetőmag-előállításban használnak, éppen a korai virágzás érdekében. A megyei elképzelések szerint a VI. ötéves terv alatt 400 hektár új telep építésére és csaknem 3 ezer hektár felújítására kerül sor. A feladat egyértelműen a területcsökkentés megállítása, a terméseredmények növelése. Mint általában, a rizstermesztésben is csökkenő erőforrások mellett kell ennek végbemennie. Hogy miképp? A lehétőségek egyértelműen rászorítják a szakembereket : saját fantáziájuk, tehetségük szerint; ahogy mostanában gyakran mondjuk, a belső tartalékok feltárásával. 'Kérdés, melyek ezek? Sokat lehet javítani a telepek felújításának minőségén. Mégpedig úgy, hogy csökkenjenek és megszűnjenek azok a minőségi kifogások, amelyek ma még sok műszaki átvételt megnehezítenek. Ennek egyik módja, hogy hozzáértő szakemberek készítsék el a telepeket, s megszűnjön a „maszekolás”, a saját kivitelezés. Az ennek során nyert pénzt ugyanis később, az alacsonyabb termésátlagoknál elveszítik az üzemek. Gyakran többet, mint amit korábban nyertek. Sokat jelenthet a szintén gyakran emlegetett technológiai fegyelem megszilárdítása. Ez olyan üzemi feladat, amely a szakvezetés, a vég- réhajtó szakemberek felelősségét növeli. * * * A szűkebb anyagi források, a növekvő termelési költségek mind arra ösztönöznek, hogy az új tervciklus elején ki-ki mérje fel lehetőségeit, s a külső nép- gazdasági szabályozó szorítására belső szorítással válaszoljon. Mégpedig úgy, hogy annak az ágazat lássa hasznát, s végre kikerüljön a kátyúból. M. Szabó Zsuzsa Fotó: Veress Erzsi A hevesi Rákóczi Tsz-ben hagyománya van a dinnyetermesztésnek. Most az a céljuk, hogy az érési időt előbbre hozzák, ezzel a dinnyeszezon mintegy két héttel hosszabb lehetne. Az elképzeléshez jó megoldást kínál a síkfóliás rendszer, vagyis a palánták korai kiültetése perforált síkfólia alá. így az időjárás viszontagságaitól védve fejlődhet a korán érő, ízletes gyümölcs. Az évek óta tartó kísérletek eredményeként az idén már 25 hektáron ültettek ki palántákat síkfólia alá (MTI-fotó: Perl Márton felvétele — KS) Kifelé £tfályuBft
