Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-12 / 86. szám
1981. április 12., vasárnap o A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat békéscsabai központjának szocialista brigádjai vállalták, hogy a cserépgyár és az új téglagyár tereprendezési munkálatai előtt eltakarítják a szemetet, összegyűjtik a hulladékvasat. Három nap alatt 7 szocialista brigád mintegy 70 tagja vett részt a munkában, s összegyűjtött 60 mázsa ócskavasat. Ezt az összeget, valamint a társadalmi munkaórákra számfejtett segédmunkás-órabért különböző rendeltetési megjelöléssel fizették be a brigádok Fotó: Veress Erzsi Nagy igények — kis kapacitás A megye talán legkisebb szövetkezete a Mezőberényi Textilipari Szövetkezet. Mindössze 230 dolgozót foglalkoztat, de ebből is harmincán gyesen vannak, harmincán pedig bedolgozók. A kis méret nem jelent kis eredményeket. A szövetkezet termékei (konyharuhák, frottírtörülközők) olyan keresettek. hogy nem is tudnak minden igényt kielégíteni. Bővítésre azonban sem helyük, sem pénzük, és a munkaerőt sem tudnák biztosítani. Alaptevékenységük, a szövés ugyani«, igen nehéz fizikai munka. Nem is beszélve az óriási zajról, amit a 10—15 éves (és már akkor is használtan vett) szövőgépek okoznak. így a fiatalok nemigen érdeklődnek e szakma iránt, ezért némi gondot jelent a nyugdíjba- vonulók pótlása is. Nagyobb népszerűségnek örvend a szövetkezet konfekciórészlege, ahol bérmunkában készítenek különféle termékeket belföldi és külföldi piacra. Ide már szívesebben jönnek dolgozni a fiatalok, ezt tükrözi a kismamák száma is. Kevesebb műtrágya, nagyobb termés? 0 kőtelező talajvizsgálat tapasztalatai Három évvel ezelőtt, 1978- ban jelent meg a mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter rendelete a kötelező talaj- vizsgálatokról. Az ehhez szükséges technikái feltételek megteremtése már korábban megkezdődött. A Békés megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás korszerűen felszerelt talajvizsr gáló laboratóriumát így már 1978-ban átadták rendeltetésének. . Azóta az intézet munkatársai több ezer ilyen jellegű vizsgálatot készítettek, az eredményekről tájékoztatták az üzemeket és az ismeretek birtokában szaktanácsokat adtak. A műszerek és az épület mintegy 20 millió forintba került. Ha ehhez hozzászámítjuk azt, hogy ma már az országban 15 talaj- vizsgáló, laboratórium működik, láthatjuk, milyen jelentőséget tulajdonítanak a mezőgazdaságban ennek a munkának. o De egyáltalán, miért volt szükség az országos hálózat kiépítésére, a talajvizsgálatok bevezetésére? A mező- gazdaságban régi törekvés a talajok tápanyagtartalmának feltérképezése, elemzése. Az elmúlt évtizedekben a talajok tápanyagvizsgálatával több szervezet, intézmény is foglalkozott. A helyzet gyakorlatilag áttekinthetetlen volt. A korábbi felépítés akadályozta az egységes mintavételi, szaktanácsadási és az erre épülő tápanyag-gazdálkodási rendszer kiépítését. A mezőgazdaság rohamos fejlődése a helyzet megváltoztatását tette szükségessé. A nagyüzemek mind több műtrágyát használtak- és használnak' fel a termeléshez. Eddig, a tápanyag-visszapótlást legtöbbször becslésekre alapozták. Gyakori volt a túladagolás. Ez nemcsak a termelést tette költségesebbé, hanem nemegyszer elmaradt a várt hatás is. Az arányoknak' igen nagy a szerepük. Hiába van tehát bizonyos növények fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen cink megfelelő telítettségben a talajban, ha a magas foszfortartalom lehetetlenné teszi e fontos mikroelem felvételét. De ugyanez a helyzet a foszforral, ha a talaj mésztartalma indokolatlanul magas. Néhány éve Nagyszénáson a termőföld foszforral telítődött, és a kukorica fejlődéséhez nélkülözhetetlen cink felvételét megakadályozta. Ezért cinktartalmú vegyszerrel lombtrágyázták. Ez már önmagában is jelentős többletköltséggel járt, nem is beszélve arról, hogy a korábbi években mekkora összegbe kerülhetett a foszfor túladagolása. Ez az egy példa önmagában is hűen bizonyítja, mekkora szerepe lehet a tápanyag-visszapótlásban a tudományos igényű pontosságnak1. A kérdés persze az elmondottaknál sokkal szerteágazóbb, bonyolultabb. Mindenesetre az 1978-ban kezdődött talajvizsgálatokkal új fejezet kezdődött a mezőgazdaság e területén is. o Az elmúlt három év alatt a Békés megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás szakemberei óriási munkát* teljesítettek. A megye 400 ezer hektárnyi szántóterületéből eddig 350 ezer hektáron végezték el a talajvizsgálatokat, a szomszédos Csongrád megyében 80 hektáron. A laboratóriumi munka á talaj tápanyagtartalmának és összetételének nitrátvizsgá-. latából áll. Az előbbi — a kötelező vizsgálat — során pontosan megállapítják a talaj tápanyag-összetételét, az utóbbi esetben a cukorrépa termesztéséhez fell^sznált nitrogén menyiségét mérik. Ezt azért vezették be, mert kimutatták, hogy a nitrogén túladagolása a répa súlyának intenzív növekedése mellett csökkenti a cukortartalmat. Békés megyében az idén az elvetett 12 ezer hektár cukorrépából 8 ezer hektáron vizsgálták a talaj nitrogéntartalmát. A legfontosabb mutatókat: a foszfort, a káliumot, a mésztartalmat, a kémhatást, a kötöttséget figyelembe véve, és egyes mikroelemek, a mangán, a réz, a cink és a magnézium jelenléte alapján folyamatosan készül megyénk talajainak karto- grammja. Ebből megállapítható például, hogy a Gyoma —Mezőberény—Békéscsaba —Nagykamarástól délre fekvő talaj mészellátottsága jó, ettől északra közepes vagy gyenge. Kötött a talaj a megye északi, lazább szerkezetű a megye déli részén. Ezenkívül a térképekről még sokféle adat leolvasható, amelyekkel többé-kevésbé a vizsgálatok előtt is tisztában voltak a szakemberek. Arra azonban sehol sem kaptak eddig választ, hogy meghatározott termésmennyiséghez milyen mennyiségben és ösz- szetételben ajánlatos műtrágyát felhasználni. 0 A talajvizsgálatok eredményeként az utóbbi két évben ésszerűbbé vált a tápanyagfelhasználás, az üzemek kevesebb műtrágyával is azonos, vagy nagyobb termést értek el. Egyre több termelő- szövetkezet, állami gazdaság tart igényt a növényvédő állomás szaktanácsadói szolgálatára. A talajvizsgálat, és az ennek alapján «történő tápanyag-visszapótlás még önmagában nem adhat kellő eredményt. Ezt növényvizsgálattal kell kiegészíteni. Az ezzel kapcsolatos kísérletek már ebben az évben megkezdődtek, s remélhetőleg rövidesen ez is gyakorlattá válik. így lehetőség nyílik arra, hogy tenyészidő alatt vizsgálják a növényben található tápanyagok összetételét. Ennek alapján intézkednek a pótlásról. A növényvédő állomás egyébként nemcsak a nagyüzemekben folytat talajvizsgálatokat, hasonló céllal a kiskerttulajdonosok is felkereshetik az intézet szakembereit. Kepenyes János Egységes módszer a gépkocsikárok megállapítására Üj számítási módszert dolgoztak ki a karambolos gépkocsik forgalmi értékének megállapítására az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézetben. Az elmúlt években ugyanis sok gondot okozott, hogy egy-egy karambol után a szakvéleményt készítő igazságügyi szakértők különböző módon állapították meg a gépjárművek kár utáni értékét, még az is előfordult, . hogy ugyanarról a gépkocsiról a szakértők teljesen eltérő véleménynyel voltak. Az egységes gyakorlat megteremtése érdekében az Állami Biztosító fölkérésére dolgozták ki az új ‘ számítási rendszert, amelynek tartalma módszertani levél formájában jelenik meg április végén az Igazságügyi Közlönyben. A számítási rendszert. a biztosító képviselői elfogadták, sa jövőben már ennek figyelembevételével számítják ki a sérült gépjárművek forgalmi értékét. A módszertani levél segítséget jelent majd a bíróságoknak is a vitás esetek megítélésénél, ugyanakkor kevesebb nézeteltérésre ad majd lehetőséget a gépkocsi-tulajdonosok, a biztosító, illetve az igazságügyi szakértők között. Munkaerő-átcsoportosítás — emberközelben — Mit mondjak erre? Ott múlt el az ifjúságom. Huszonhárom év. Hát megértheti, hogy nem tapsoltam, amikor jönni kellett. Ráadásul a város másik végén lakom, ide meg busz hoz. Elhiheti, hogy csak a kollektíva miatt nem mentem máshová. Most már meg két hónap után úgy vagyok vele, hogy kezdem itt is megszokni. Székely Lajosné hangjából megnyugvás érződik. Februárban került az orosházi II. téglagyárból az egyesbe. A tavaly decemberi döntés óta már csaknem húszán dolgoz-, nak itt vele együtt a II-ből. Ha süllyed a hajó Az Orosházi II. Téglagyár a Hódmezővásárhelyre vivő út mentén ma már: süllyedő hajó. Kiürültek a máskor dugig rakott színek. Mondják, hogy nemsokára a tsz csirkéi népesítik be majd ezeket az építményeket. A süllyedő hajó igazi kapitányai, a téglások azonban még egyáltalán nem gondolnak a távozásra. Sőt. — Hej, de megbánják még ezt! — fakad ki Kovács Lajos., miközben a nyers téglát rakodja a Il-es téglagyár még működő kemencéjében. —- Ezek szerint nem hiszi el, hogy tényleg be kell csukni a kaput? — Nem. És soha nem is fogom megérteni, hogy miért éppen ezt a gyárat állítják le, miért nem az I-est. Dohog, dohog. Talán már nem is ő, hanem az a 26 év, amit itt töltött. Hiszen érti, hogy errefelé a téglának való föld is rosszabb, meg aztán annyian sem maradtak már, hogy győznék a munkát. De hát ez: az ő munkahelye. — Nem beszélve arról, hogy ez sokkal szebb gyár, mint az I-es — szögezi le Rucz Sándorné. Körülnézek. Beszámítom azt is, hogy Ruczné nemrég kapta meg a téglaiparban ledolgozott negyedszázadért járó elismerést. Nem könnyű szépnek látni a hovatovább évszázados telepet! Bohus András rakodó másképp közelíti a témát. — Háromszázhatvan mázsát rakok be egy nap. Ezt bizony jobban meg kellene fizetni. Egy kis rendes béremelés, és már nincs is gond a létszámmal, szerintem. — így érvelt akkor is, amikor megtudta, hogy mi lesz? — Ó, akkor külön „szak- vélemény” szaladt ki a számon, de azt egyetlen újságíró nem írná le. — Mégis átmegy az I- esbe? — Mondjon jobbat 21 év után. Mindenkire szükség van Az igazság az, hogy van azért más megoldás is. Mert ott az üveggyár, vagy a kőolaj- és gázipari gépgyár épülő öntödéje, hogy a többit ne is soroljuk. Papp István például úgy döntött: két évtized után inkább az ÁFÉSZ-hez megy át rakodónak. Papp István esete azonban egyáltalán nem tipikus. — Ötvenöt ember kell ezeknek a régi téglagyáraknak az üzemeltetéséhez. Amikor a II-esben 35-en maradtak, nem volt más választás mint az egyes gyárat megerősíteni, a kettesben dolgozókkal, a II-est pedig fokozatosan előkészíteni 'a leállásra — magyarázza Paróczay Béla, a -két orosházi téglagyár üzemvezetője — majd így folytatja: — Mindenkire szükségünk van. Ezt meg is mondtuk az embereknek még a decemberi termelési tanácskozáson. A 35-ből 25-en nálunk maradnak. A többiek közül né- hányan még bizonytalankod/ nak. Miként Varga Istvánné, a Il-es gyár árukiadója is. Egyszer már beadta a derekát, most megint meggondolta magát. — Kétszázezer nyers tégla van még itt, azt ki kell égetni. Maradok a lehető legutolsó pillanatig. Utána? Majd meglátjuk, valami csak lesz. Szemét egy pillanatra elfutja a könny, de erőt vesz magán. Az egyes téglagyárban közben szokatlanul nagy tempóban folyik a munka. A környéken egyre nő a kereslet a hagyományos tégla iránt. A város vezetői számítanak arra, hogy ez az átszervezés nem lassítja majd1 a családi házak építésének ütemét. Az I-esben a létszám teljes. Az újonnan jöttek beilleszkedtek. Hajdú István bizalmi, meg Vizi István alapszervezeti pártitkár — maguk is kétkezi munkások — egybehangzóan állítják, hogy nem is volt olyan fekete az ördög, mint amilyenre festették. — Csak arra kellett gondolnunk, mit éreztünk volna mi, ha az I-est kell leállítani, máris meg tudtuk érteni a gondjaikat. Az üzemvezető még hozzáteszi: — Persze nem volt köny- nyű. Egyenként kellett mindenkit meggyőznünk. Biztos most is van még odaát egykét ember, aki azért vállalt mindent ma is a II-esben, mert csodára számít. Nincs mire várni — Csodák pedig nincsenek. A statisztika világosan beszél. Köti Imre, termelési osztályvezető meggyőző kimutatásokat tesz elém, a Délalföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat központjában, Békéscsabán. Kiderül, hogy az utóbbi 10 évben hat gyárat állított le a vállalat, az orosházi a hetedik. — Nyolc évvel ezelőtt még több mint 2 ezer 800 embert foglalkoztattunk a termelésben. Ma alig 2 ezer 100-an gyártanak cserepet meg téglát 19 gyárunkban. 'A folyamat megértéséhez tudni kell, hogy az iparág a technológiaváltás korszakát éli. A századfordulón épült, nehéz fizikai munkára alapozott gyáraktól a termelést a korszerű, félautomata, automata gépsorok^ berendezések veszik át. Békéscsabán is megszűnőben van — igaz nem máról holnapra — a hagyományos téglagyártás. Most folynak az üzemi próbák az új gyárban, ahová ugyancsak a régiekből „csoportosítják át a munkaerőt”. — Mondhatom, hogy nálunk már hagyományai vannak az átcsoportosításnak — jegyzi meg Varga Mátyás, a vállalati szb munkatársa, de azt is hozzáteszi, hogy ez teljesen simán soha nem fog menni. Az emberek megértik ugyan szükségességét, de azt is tudomásul kell venni, hogy lelkűk legmélyén sokáig él még a ragaszkodás a régi munkahelyhez. Külön kéréseik, panaszaik ebből táplálkoznak. — A lehetőség szerint a jogos kéréseket igyekszünk teljesíteni. Mindenkivel személy szerint törődünk, az előkészítést jó időben elkezdjük, s addig nem lépünk, amíg minden érintettel, illetékessel nem egyeztettük elképzeléseinket. Orosházán a városi pártbizottsággal és a tanáccsal karöltve oldottunk meg mindent — tájékoztat végül Baukó Mihály, a vállalat igazgatója. ♦ Az Orosházi Il-es Téglagyár ma még működik. Régi dolgozói közül többen még most is a 20 éve megszokott helyükön keresik kenyerüket. Valami azonban megváltozott: eljárt az idő. Meg kell újítani magukat magukért, mindannyiunkért. Képesek lesznek rá? Képesnek kell lenniük rá. Kőváry E. Péter A békéscsabai új téglagyárban már az üzemi próbák folynak Fotó: Veress Erzsi
