Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-12 / 86. szám
1981. április 12., vasárnap Búcsú Csete Józseftől A Czabán-díjas csorvási tantestület Ünneplés ürügyén néhány tanulságról Rendkívüli munkabírású, tréfálni is tudó, szuggesz- tív egyéniség volt. Mindig sietett, pedig évtizedeken át meglopta az éjszakákat. Ahol szükség volt rá, mint a mesékben a jó tündér, mindig ott termett. Szigorú volt, de ezt a szigorúságot tiszta emberségével, bölcs humorával enyhíteni tudta. Munkatársai szerették, tisztelték. Pedig történelmi megújulásunk kezdetén a szükség nem csak hálás szerepeket osztott rá. De látva, tudva a célt, fáradhatatlanul, erejét sosem kímélve küzdött a megvalósulásért. Csete József 1911-ben született Gyulán. Elvégezte a Debreceni Tanítóképzőt, Gyulán kezdte meg pedagógus-pályafutását, aztán két esztendőt, 1944. októberéig Marosvásárhelyen, az Állami Tanítóképzőben gyakorlóiskolai tanítóként töltött, majd újból hazajött szülővárosába, ahol a tanfelügyelőségen dolgozott. 1948-tól Békéscsabán folytatta oktatásszervezői tevékenységét, amelyben múlhatatlan érdemeket szerzett. Nevéhez fűződik 1944- ben a Békés megyei általános iskolák beindítása, majd fáradhatatlanul küzdött az általános iskolai hálózat kiépítéséért, 1948- tól pedig az iskolák államosításáért. De nevéhez fűződik a középiskolák újjászervezése is, s az a nagyszerű eredmény, hogy Békés megyében 1948. és 1971. között valamennyi középiskolába jelentkező tanulót felvettek. Szervezői tevékenysége mellett mindig szakított időt arra, hogy az iskolák tartalmi tevékenységének javításához is se* Hétfőn, április 13-án me- gyeszerte érdekes ismeretterjesztő előadásokat rendez a TIT megyei szervezetének magyar nyelvi szakosztálya a magyar nyelv hete tiszteletére, Békésen, a művelődési házban hétfőn, 16.30 órakor „Hivatali nyelvünk vadhajtásai” címmel Szepesi Ildikó tart előadást. A mező- gazdasági szakmunkásképző intézetben 19 órakor édes anyanyelvűnkről beszél Mester Péter. Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központban este fél 8-tól „József Attila stílusa a nyelv tükrében” címmel hallhatnak előadást, az előadó dr. Váradi Géza középiskolai tanár lesz. Lökös- házán 16 órakor a nyilvános megszólalás felelősségéről, a kondorosi diákotthonban pedig 19 órakor a beszédművelésről lesz szó. Medgyesbod- záson, a községi könyvtárban 17 órától hivatali nyelvünk hibáiról dr. Zilahi Lajos, a TIT magyar nyelvi szakosztályának elnöke begítséget, eszmei irányítást adjon. Szinte megszállottként küzdött a diákok lemorzsolódása ellen, s a kezdeti időkben rendkívüli méreteket öltött hiányzások csökkentéséért. Mint iskolai csoportvezető szervezte meg nagy körültekintéssel az iskolák körzetesítését. Eközben — hiszen ízig- vérlg pedagógus volt — egyre-másra jelentek meg az országos szakmai lapokban pedagógiai tárgyú cikkei. Az elsők között volt, aki a pedagógiai köztudatban elhintette a gondolkodásra nevelés elméletének magvait. Rendkívüli munkabírását bizonyítja, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetőjeként minden évben írásban értékelte a megyében működő iskolák munkáját. Ezt pedig csak úgy tehette, ha jól ismerte őket. Több évtizeden át folytatott kimagasló tevékenységéért megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, a Czabán Samu Emlékplakettet, és az iskolák államosításának 25. évfordulóján pedig a Munka Érdemrend arany fokozatát. . A napokban címére levél érkezett Debrecenből, a tanítóképzőből. Ebben meghitt, baráti hangon értesítették arról, hogy hamarosan átveheti az aranydiplomát. De várják — hiszen mindig is ott volt — a most már 50 éves jubileumi öregdiák-találkozóra is. Csete Józsi bácsi már nem veheti át az aranydiplomát. Hosszú szenvedés után, 1981. március 26-án eltávozott az élők sorából. szél. „Nyelvünk képszerűsége — szólások” címmel rendeznek előadást Mezőbe- rényben, a magyarvégesi klubban 18 órakor. Mezőhegyesen, a művelődési házban délután 5 órától a vers és a gyermek kapcsolatáról hallhatnak az érdeklődők. Orosházán, az értelmiségi klubban hétfőn három előadást is tartanak. Ezeken az anyanyelv és az idegen nyelv kapcsolatáról, a nyilvános megszólalás felelősségéről és a megszólításról esik majd szó. Szarvason, a középiskolai diákotthonban és Vésztőn, a könyvtárban édes anyanyelvűnkről hallhat a közönség. „ Ugyanezen a napon megyénk több településén tartanak előadásokat a nemzetiségi lakosság részére. Eleken, a művelődési házban a német irodalom nagyjairól, a szarvasi Ezüstszőlőben az itt élő szlovákok kultúrkincseiről, Telekgerendáson pedig az anyanyelvről hallhatnak az itt élő nemzetiségiek. Járatlan, neve nincs úton indult el 1971-ben a csorvási általános iskola tantestülete. S amellett, hogy új feladatokra vállalkozott, még az oktatás korszerűsödésével járó tartalmi megújulásra is képesnek bizonyult. Méltán érdemelték hát ki idén a Békés megyei Tanács Czabán Samu-díját. De milyen feladatra is vállalkoztak 10 esztendővel ezelőtt elsőként az országban? Arra, hogy az általános iskola közös irányítása alatt működjenek az óvodák, az általános iskolai diákotthon, a művelődési ház és a könyvtár. Ezzel kívánván biztosítani a településen folyó oktatási, kulturális tevékenységek összhangját. Nehéz, nem feltétlenül sikerrel kecsegtető vállalkozás volt ez. Hogy mégis jó eredményekről számolhattak be, az az érintett intézményekben dolgozó kollektívák együttműködési készségének köszönhető. A tíz éven át tartó „hőskornak” vége. Készül a közös irányítást szabályzó országos törvényjavaslat, s a csorvásiaknak már jelentős könnyítést hozott az idén januárban megalakított „GA- MESZ” (a nagyközségi tanács gazdasági, műszaki és szolgáltató ellátási szerve). A bonyolult elnevezés röviden azt jelenti, hogy e szerv ezentúl ellátja a beszerző, szervező, gazdasági munkát, több időt hagyva ezáltal az iskola vezetőinek a tartalmi tevékenységre. „Csak összeszokott tantestülettel” A kitüntetés alkalmából ellátogattunk az iskolába. Akkor még folyt a tanítás. A szépen parkosított utcában a gyerekek nagy kerülőt téve igyekeztek az impozáns tornacsarnokba. Az óvodások is szigorúan a járdán lépdeltek, nehogy rátérjenek a frissen felgereblyézett ágyá- sokra. A gyerekek — engem, az idegent is — tisztelettudóan köszöntöttek. Az iskolában rend és tisztaság. A hirdetőtáblán naprakész írások, újságkivágások. Az iskola igazgatóját. Mik- lya Sándort —• az állandó jövés-menés, intézendő feladatok miatt —, csak némi ügyességgel sikerült szóra bírni. Aztán — s ebben Kiss Ferenc igazgatóhelyettes is segített — lassan belemelegedtünk a beszélgetésbe. Sok éves küzdelmük, eredményeik, gondjaik lassan határozott formát öltöttek _ előttem. Nem látványos megmozdulásokról, nagybetűs eseményekről szóltak, hanem az őszinte viták, a hétköznapok szívós munkája árán született, s épp ezért tartós eredményekről. — Új vállalkozásba fogni csak állandó, összeszokott tantestülettel lehet — mondta ki az alapvető igazságot Miklya Sándor. — Először tehát stabilizálni kellett a tantestületet. Akkoriban mi sem voltunk jobb helyzetben egy hasonló település tantestületéhez képest. Szép számmal akadtak képesítés nélküli pedagógusaink. Azóta intézményünk 72 dolgozójának 54 százaléka 10 évnél idősebb törzsgárdatag. Az emberek kötődéséhez a pe- dagóguskölcsönökkel épült lakások is hozzájárultak. Aztán az is fontos, hogy ebbe a vállalkozásba közös megegyezés útján — bár némi vita árán — fogtunk bele. Azóta is minden év elején megbeszéljük az adott időszakra szóló közművelődési feladatainkat is. A végzett munkát pedig minden hónap utolsó csötörtökén úgynevezett munkaértekezletekén értékeljük. A közös igazgatás haszna — Mi a haszna? Először is a folyamatosság. Hiszen szorosabbá vált az óvodák, az iskola, a diákotthon, s a közművelődési intézmények kapcsolata. Ez utóbbiakban a munkát nevelési célkitűzéseinknek megfelelően irányíthatjuk — sorolta az igazgató. — A Megyei Művelődési Központ által felajánlott programok közül nevelőink a legtestreszabottab- bakat válogathatják ki. Általa elkerülhetjük a keresztbe szervezést, a kettős ünnepségeket, versenyeket. S bár néha kénytelenek vagyunk feszített tempót diktálni, de — s ezt nagyon lényegesnek tartom — a lehetőségekhez képest igyekszünk a pedagógusok egyéni adottságaihoz igazodó feladatokat szabni. (Kiss Ferenc szavaival élve: az emberek amit vállalnak, itt nem kényszerből teszik.) A tamáskodók nyilván arra gondolnak, az új vállalkozáshoz szüperköltségve- tést is adtak a csorvásiaknak. Hát erről szó sincs. Mert igaz, erkölcsi elismerésben volt és van is részük, de a járatlan út kitaposásához megkülönböztetett anyagi segítséget nem kaptak. Maguk keresték meg a 260 óvodás és 725 általános iskolás gyerek neveléséhez, művelődéséhez a belső erők felhasználásának legmegfelelőbb formáját. A döntéseknek tekintélyük van A gondosan megfogalmazott feladatok, a hatáskörök pontos leírása, a közösen elfogadott tervek egyaránt a munka jobb minőségét szolgálják. Ä munkaközösségeket egyre kevesebbét kell ösztökélni, hiszen jól kialakított, tartalmas foglalkozásokat tartanak. Az óvónők, tanítónők között már régóta nem névleges kapcsolat van. Hiszen maguk jöttek rá, a jó együttműködés saját munkájukat könnyíti meg. A csorvási iskola méltán büszke arra is, hogy a továbbtanuló gyermekeiknek adott érdemjegyeik mögött a középiskolák is elismerik a tar- I talmi fedezetet. Nagyobb di- I csérét nem is kell egy álta- I lános iskolának ... Igaz, az I ellenőrzés és megerősítés I sem marad el. Az iskola I igazgatója ebben az évben I már 98 óvodai, szakköri nap- I közis foglalkozást, tanítási I órát látogatott és elemzett. I Mert saját tapasztalatából j tudja, hogy a jelállított kö- I vetelmények végrehajtását I ellenőrizni is kell. A vezetés j következetességének, szigo- j rúságának pedig nem mond ellent az a tény, hogy az ; egyesített intézmények dől- < gozói, a pedagógusok bármilyen jórumon őszintén mer- ■ jenek véleményt nyilvánítani, sőt bírálni is! De mert minden döntésben részt vesz- j. nek, éppen ezért van tekintélyük az általuk hozott döntéseknek. Nézegetem az intézmény bérlistáját. A fizetésre nem lehet panaszuk a csorvási pedagógusoknak. Sokféle és egyenként is valóban ősz- i tönző hatása van az itt ki- ; alakított bérrendszernek. (Más intézményekben is lehetne hasznosítani!) S azt is ; meg kell említenünk, hogy a jutalmak odaítélésében : nem a szokványos „négyszög”, hanem a tantestület egynegyede dönt. Nyilvánvaló, hogy így átgondoltabb, j igazságosabb döntési gyakorlat alakulhatott ki. A tantestületi egységnek, a j pedagógusok közéleti tevékenységének bizonyára egy- | aránt szerepe van abban, I hogy a nagyközségben be- j csülik, tisztelik a pedagógusokat. Ez megnyilvánul a szülői értekezletek látogatottságában, s az iskola által szervezett társadalmi munkák eredményességében is. Tekintélyt, komoly érdemeket szerzett tehát a csorvási tantestület. Méltán kap- I ták meg a kitüntetést. Most | nyugodtan élvezhetik a kissé rövidre szabott tavaszi szünetet. S a díjjal járó pénzjutalmat bizonyára közös döntés alapján, egy jó hangulatú kirándulásra vagy egy j fehér asztal melletti beszél- j getésre költik el. Mert a jó j munkához, azt tartják, meg- i felelő időben lazítani is tud- t ni kell. B. Sajti Emese Nyelvi előadások a megyében Fábián. Agpstónnc ; Győrfi Mária mesemondó, a népművészet mestere .dajkaként dolgozik. A kakasdi óvodában naponta .mesél a gyerekeknek f . (MTI'fotó: Csér István felvétele — KS) Különnyomat a Kner-könyvkiadás történetéből A Szombathelyi Tanárképző . Főiskola tudományos közleményeinek 1980. évi számában jelent meg dr. Papp János főiskolai tanár dolgozata „A Kner-könyvkiadás történetéből” címmel. Az egykori békéscsabai gimnáziumi tanár egy készülő, nagyobb tanulmányának része 1923-tól 1933-ig tekinti át a hírneves gyomai Kner- nyomda könyvkiadói tevékenységét, az időszakra legjellemzőbb könyveket, sorozatokat, közöttük Az orosz novellaírás remekei sorozatot, mely Haiman Hugó fordításában ismertette meg az olvasókkal a XIX. és a XX. század legkiválóbb orosz- szoviet novellistáinak alkotásait. Felsorol több tipográfiai, könyvkötészeti és könyvművészeti kiadványt j is, majd a norvég, a svéd és a dán sorozatot, mely a | skandináv népek irodalmát ! mutatta be. Végezetül nagyobb teret szentel a Kner Imre egész életművének evyik csúcspontját jelentő, I Goethe halálának 100. évfor- I íjulójára megjelentetett, Az I örök Goethe című 3 kötetes antológiának, melyet a század egyik példamutatóan szép könyvének tartottak mél tatói. A dolgozat a közelmúltban különnyomatként is megjelent Szombathelyen, és jutott el helytörténeti kutatókhoz, tipográfusokhoz, a tárgy iránt érdeklődő pedagógusokhoz, könyvtárosok- I hoz. I Mit hoztál, papa? Már jó ideje állt, eltűnődve, a kitört cserép helyén a padlástérbe tűző napfényben. Homlokán gyöngyözött a veríték. Min gondolkozik tulajdonképpen? Miért? Vulkáni erővel törtek fel benne az emlékek. Boldog hétvégék, egy ismerős cipőkoppanás a gangon, közeledve, kopp-kopp, koppkopp ... Felkapják, megölelik, s. ő boldogan nevet az apjára: „Mit hoztál, papa?” Apa... Megtörölte homlokát és visszaguggolt a válogatásra váró kacatok mellé. Fényképek, levelek — megsárgultak régen. A meleg könnyeket lopott a szeme sarkába. Mi maradt meg apából? — kérdezgette önmagát; s bár fájdalmat nem érzett, egyre inkább világossá vált benne a gondolat: A halál szomorú. Különösen tavasszal, amikor minden élni kezd. Két kis csomagocska hevert már előtte: balról a nagyobbik: apa levelei anyának, miután elváltak; néhány képeslap — ezeket ő kapta, legtöbbje nevető kisgyereket ábrázolt... Sohasem töltöttek hosszabb időt együtt. Apát vidékre helyezték. Eleinte kéthetenként, később havonta egyszer, ha találkoztak. Nem is volt igazán öröm egy-egy ilyen találkozás, s mégis, valamiért ezek a legkedvesebb emlékképek apával kapcsolatban — tűnődött. — Aztán anya ... Minden alkalommal sírt, mikor apa megjött. Mielőtt meg elment, mindig veszekedtek. Aztán apa egyszer csak nem jött többet. Ő nem értette; sokáig minden szombat délutánját a kerítésnél töltötte, figyelve, mikor tűnik fel a sarkon apja karcsú sziluettje; hiába. Egyszer aztán, egy ilyen szombat délutánon, eleredt az eső. ö beszaladt a szobába, és sírt. Érezte, hogy történt valami, amit az ő kis gyerek-agya még nem ért... * Jóval később tudta meg anyjától: elváltak. Homályos magyarázkodások, fel-feltörő sóhajok — akkor őt már nemigen érdekelte az egész. Testvérei elhagyták a szülői házat, anya halála után ő is elköltözött. Nemrég értesítették, hogy apja visszaköltözött a házukba, és két hónapra rá meghalt ... Hirtelen felállt, felmarkolta a leveleket, fotográfiákat, és visszadobálta mindet a ládába. „Nincs jogom tűzre vetni az emlékeket”, kiáltotta benne valami. Leporolta ruháját és lesietett a lépcsőn. A padlásfeljárón egy percre megállt, megtörölte a szemét, majd kilépett, becsukva maga mögött az ajtót. Az utcáról vidám gyerekhangok hallatszottak. Kezet mosott, beült az autójába és beindította a motort. Ahogy elhagyta a várost, érezte, tudta, hogy soha többé nem akar visszatérni. Szűcs József Tapasztalatszerzés a „nyitott házról” Április 14-én, kedden a Népművelési Intézet és a Békés megyei Művelődési Központ szervezésében lo népművelő indul el arra a kirándulásra, melynek első úticéljá Kecskemét. Ott más megyékből még 20-an csatlakoznak a lelkes társulathoz, hogy közösen látogassanak el azokba a művelődési intézmér- nyekbe, amelyek részt vesznek a „nyitott ház” kísérletben. így többek között Jászszent- lászló, Dombóvár és Marcali művelődési házai, valamint áz Újpalotai Szabadidő Központ tevékenységével ismerkednek. A tapasztalatszerző útról április 17-én térnek majd haza a kétegyházi, sarkadi, orosházi, mezőmegyeri és nagy szénást népművelők.
