Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-12 / 86. szám

1981. április 12., vasárnap Búcsú Csete Józseftől A Czabán-díjas csorvási tantestület Ünneplés ürügyén néhány tanulságról Rendkívüli munkabírású, tréfálni is tudó, szuggesz- tív egyéniség volt. Mindig sietett, pedig évtizedeken át meglopta az éjszakákat. Ahol szükség volt rá, mint a mesékben a jó tündér, mindig ott termett. Szigorú volt, de ezt a szigorúságot tiszta emberségével, bölcs humorával enyhíteni tudta. Munkatársai szerették, tisz­telték. Pedig történelmi megújulásunk kezdetén a szükség nem csak hálás szerepeket osztott rá. De látva, tudva a célt, fárad­hatatlanul, erejét sosem kí­mélve küzdött a megvaló­sulásért. Csete József 1911-ben szü­letett Gyulán. Elvégezte a Debreceni Tanítóképzőt, Gyulán kezdte meg peda­gógus-pályafutását, aztán két esztendőt, 1944. októbe­réig Marosvásárhelyen, az Állami Tanítóképzőben gyakorlóiskolai tanítóként töltött, majd újból hazajött szülővárosába, ahol a tan­felügyelőségen dolgozott. 1948-tól Békéscsabán foly­tatta oktatásszervezői tevé­kenységét, amelyben múl­hatatlan érdemeket szer­zett. Nevéhez fűződik 1944- ben a Békés megyei általá­nos iskolák beindítása, majd fáradhatatlanul küz­dött az általános iskolai hálózat kiépítéséért, 1948- tól pedig az iskolák álla­mosításáért. De nevéhez fűződik a középiskolák új­jászervezése is, s az a nagy­szerű eredmény, hogy Bé­kés megyében 1948. és 1971. között valamennyi középis­kolába jelentkező tanulót felvettek. Szervezői tevé­kenysége mellett mindig szakított időt arra, hogy az iskolák tartalmi tevékeny­ségének javításához is se* Hétfőn, április 13-án me- gyeszerte érdekes ismeretter­jesztő előadásokat rendez a TIT megyei szervezetének magyar nyelvi szakosztálya a magyar nyelv hete tiszteleté­re, Békésen, a művelődési házban hétfőn, 16.30 órakor „Hivatali nyelvünk vadhaj­tásai” címmel Szepesi Ildi­kó tart előadást. A mező- gazdasági szakmunkásképző intézetben 19 órakor édes anyanyelvűnkről beszél Mes­ter Péter. Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központban este fél 8-tól „József Attila stí­lusa a nyelv tükrében” cím­mel hallhatnak előadást, az előadó dr. Váradi Géza kö­zépiskolai tanár lesz. Lökös- házán 16 órakor a nyilvános megszólalás felelősségéről, a kondorosi diákotthonban pe­dig 19 órakor a beszédműve­lésről lesz szó. Medgyesbod- záson, a községi könyvtár­ban 17 órától hivatali nyel­vünk hibáiról dr. Zilahi La­jos, a TIT magyar nyelvi szakosztályának elnöke be­gítséget, eszmei irányítást adjon. Szinte megszállott­ként küzdött a diákok le­morzsolódása ellen, s a kezdeti időkben rendkívüli méreteket öltött hiányzá­sok csökkentéséért. Mint iskolai csoportvezető szer­vezte meg nagy körülte­kintéssel az iskolák körze­tesítését. Eközben — hiszen ízig- vérlg pedagógus volt — egyre-másra jelentek meg az országos szakmai lapok­ban pedagógiai tárgyú cik­kei. Az elsők között volt, aki a pedagógiai köztudat­ban elhintette a gondolko­dásra nevelés elméletének magvait. Rendkívüli mun­kabírását bizonyítja, hogy a megyei tanács művelő­désügyi osztályának helyet­tes vezetőjeként minden évben írásban értékelte a megyében működő iskolák munkáját. Ezt pedig csak úgy tehette, ha jól ismer­te őket. Több évtizeden át folytatott kimagasló tevé­kenységéért megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgo­zója kitüntetést, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, a Czabán Samu Emlékpla­kettet, és az iskolák álla­mosításának 25. évforduló­ján pedig a Munka Érdem­rend arany fokozatát. . A napokban címére le­vél érkezett Debrecenből, a tanítóképzőből. Ebben meghitt, baráti hangon ér­tesítették arról, hogy ha­marosan átveheti az arany­diplomát. De várják — hi­szen mindig is ott volt — a most már 50 éves jubi­leumi öregdiák-találkozóra is. Csete Józsi bácsi már nem veheti át az aranydip­lomát. Hosszú szenvedés után, 1981. március 26-án eltávozott az élők sorából. szél. „Nyelvünk képszerűsé­ge — szólások” címmel ren­deznek előadást Mezőbe- rényben, a magyarvégesi klubban 18 órakor. Mezőhe­gyesen, a művelődési házban délután 5 órától a vers és a gyermek kapcsolatáról hall­hatnak az érdeklődők. Orosházán, az értelmiségi klubban hétfőn három elő­adást is tartanak. Ezeken az anyanyelv és az idegen nyelv kapcsolatáról, a nyilvános megszólalás felelősségéről és a megszólításról esik majd szó. Szarvason, a középisko­lai diákotthonban és Vész­tőn, a könyvtárban édes anyanyelvűnkről hallhat a közönség. „ Ugyanezen a napon me­gyénk több településén tar­tanak előadásokat a nemze­tiségi lakosság részére. Ele­ken, a művelődési házban a német irodalom nagyjairól, a szarvasi Ezüstszőlőben az itt élő szlovákok kultúrkincsei­ről, Telekgerendáson pedig az anyanyelvről hallhatnak az itt élő nemzetiségiek. Járatlan, neve nincs úton indult el 1971-ben a csorvási általános iskola tantestülete. S amellett, hogy új felada­tokra vállalkozott, még az oktatás korszerűsödésével járó tartalmi megújulásra is képesnek bizonyult. Méltán érdemelték hát ki idén a Bé­kés megyei Tanács Czabán Samu-díját. De milyen feladatra is vál­lalkoztak 10 esztendővel ez­előtt elsőként az országban? Arra, hogy az általános isko­la közös irányítása alatt mű­ködjenek az óvodák, az ál­talános iskolai diákotthon, a művelődési ház és a könyv­tár. Ezzel kívánván biztosí­tani a településen folyó ok­tatási, kulturális tevékenysé­gek összhangját. Nehéz, nem feltétlenül sikerrel kecsegte­tő vállalkozás volt ez. Hogy mégis jó eredményekről szá­molhattak be, az az érintett intézményekben dolgozó kollektívák együttműködési készségének köszönhető. A tíz éven át tartó „hős­kornak” vége. Készül a kö­zös irányítást szabályzó or­szágos törvényjavaslat, s a csorvásiaknak már jelentős könnyítést hozott az idén ja­nuárban megalakított „GA- MESZ” (a nagyközségi ta­nács gazdasági, műszaki és szolgáltató ellátási szerve). A bonyolult elnevezés röviden azt jelenti, hogy e szerv ezentúl ellátja a beszerző, szervező, gazdasági munkát, több időt hagyva ezáltal az iskola vezetőinek a tartalmi tevékenységre. „Csak összeszokott tantestülettel” A kitüntetés alkalmából ellátogattunk az iskolába. Akkor még folyt a tanítás. A szépen parkosított utcában a gyerekek nagy kerülőt téve igyekeztek az impozáns tor­nacsarnokba. Az óvodások is szigorúan a járdán lépdel­tek, nehogy rátérjenek a frissen felgereblyézett ágyá- sokra. A gyerekek — engem, az idegent is — tisztelettudó­an köszöntöttek. Az iskolá­ban rend és tisztaság. A hir­detőtáblán naprakész írá­sok, újságkivágások. Az iskola igazgatóját. Mik- lya Sándort —• az állandó jövés-menés, intézendő fel­adatok miatt —, csak némi ügyességgel sikerült szóra bírni. Aztán — s ebben Kiss Ferenc igazgatóhelyettes is segített — lassan belemele­gedtünk a beszélgetésbe. Sok éves küzdelmük, eredménye­ik, gondjaik lassan határo­zott formát öltöttek _ előt­tem. Nem látványos megmoz­dulásokról, nagybetűs ese­ményekről szóltak, hanem az őszinte viták, a hétköznapok szívós munkája árán szüle­tett, s épp ezért tartós ered­ményekről. — Új vállalkozásba fogni csak állandó, összeszokott tantestülettel lehet — mond­ta ki az alapvető igazságot Miklya Sándor. — Először tehát stabilizálni kellett a tantestületet. Akkoriban mi sem voltunk jobb helyzetben egy hasonló település tantes­tületéhez képest. Szép szám­mal akadtak képesítés nélkü­li pedagógusaink. Azóta in­tézményünk 72 dolgozójá­nak 54 százaléka 10 évnél idősebb törzsgárdatag. Az emberek kötődéséhez a pe- dagóguskölcsönökkel épült lakások is hozzájárultak. Az­tán az is fontos, hogy ebbe a vállalkozásba közös meg­egyezés útján — bár némi vita árán — fogtunk bele. Azóta is minden év elején megbeszéljük az adott idő­szakra szóló közművelődési feladatainkat is. A végzett munkát pedig minden hónap utolsó csötörtökén úgyneve­zett munkaértekezletekén ér­tékeljük. A közös igazgatás haszna — Mi a haszna? Először is a folyamatosság. Hiszen szorosabbá vált az óvodák, az iskola, a diákotthon, s a közművelődési intézmények kapcsolata. Ez utóbbiakban a munkát nevelési célkitűzé­seinknek megfelelően irá­nyíthatjuk — sorolta az igaz­gató. — A Megyei Művelő­dési Központ által felaján­lott programok közül neve­lőink a legtestreszabottab- bakat válogathatják ki. Ál­tala elkerülhetjük a kereszt­be szervezést, a kettős ün­nepségeket, versenyeket. S bár néha kénytelenek va­gyunk feszített tempót dik­tálni, de — s ezt nagyon lé­nyegesnek tartom — a lehe­tőségekhez képest igyek­szünk a pedagógusok egyéni adottságaihoz igazodó fel­adatokat szabni. (Kiss Fe­renc szavaival élve: az em­berek amit vállalnak, itt nem kényszerből teszik.) A tamáskodók nyilván ar­ra gondolnak, az új vállal­kozáshoz szüperköltségve- tést is adtak a csorvásiaknak. Hát erről szó sincs. Mert igaz, erkölcsi elismerésben volt és van is részük, de a járatlan út kitaposásához megkülönböztetett anyagi se­gítséget nem kaptak. Maguk keresték meg a 260 óvodás és 725 általános iskolás gyerek neveléséhez, művelődéséhez a belső erők felhasználásá­nak legmegfelelőbb formá­ját. A döntéseknek tekintélyük van A gondosan megfogalma­zott feladatok, a hatáskörök pontos leírása, a közösen el­fogadott tervek egyaránt a munka jobb minőségét szol­gálják. Ä munkaközösségeket egyre kevesebbét kell ösztö­kélni, hiszen jól kialakított, tartalmas foglalkozásokat tartanak. Az óvónők, tanító­nők között már régóta nem névleges kapcsolat van. Hi­szen maguk jöttek rá, a jó együttműködés saját mun­kájukat könnyíti meg. A csorvási iskola méltán büsz­ke arra is, hogy a továbbta­nuló gyermekeiknek adott érdemjegyeik mögött a kö­zépiskolák is elismerik a tar- I talmi fedezetet. Nagyobb di- I csérét nem is kell egy álta- I lános iskolának ... Igaz, az I ellenőrzés és megerősítés I sem marad el. Az iskola I igazgatója ebben az évben I már 98 óvodai, szakköri nap- I közis foglalkozást, tanítási I órát látogatott és elemzett. I Mert saját tapasztalatából j tudja, hogy a jelállított kö- I vetelmények végrehajtását I ellenőrizni is kell. A vezetés j következetességének, szigo- j rúságának pedig nem mond ellent az a tény, hogy az ; egyesített intézmények dől- < gozói, a pedagógusok bármi­lyen jórumon őszintén mer- ■ jenek véleményt nyilváníta­ni, sőt bírálni is! De mert minden döntésben részt vesz- j. nek, éppen ezért van tekin­télyük az általuk hozott dön­téseknek. Nézegetem az intézmény bérlistáját. A fizetésre nem lehet panaszuk a csorvási pe­dagógusoknak. Sokféle és egyenként is valóban ősz- i tönző hatása van az itt ki- ; alakított bérrendszernek. (Más intézményekben is le­hetne hasznosítani!) S azt is ; meg kell említenünk, hogy a jutalmak odaítélésében : nem a szokványos „négy­szög”, hanem a tantestület egynegyede dönt. Nyilván­való, hogy így átgondoltabb, j igazságosabb döntési gya­korlat alakulhatott ki. A tantestületi egységnek, a j pedagógusok közéleti tevé­kenységének bizonyára egy- | aránt szerepe van abban, I hogy a nagyközségben be- j csülik, tisztelik a pedagógu­sokat. Ez megnyilvánul a szülői értekezletek látoga­tottságában, s az iskola ál­tal szervezett társadalmi munkák eredményességében is. Tekintélyt, komoly érde­meket szerzett tehát a csor­vási tantestület. Méltán kap- I ták meg a kitüntetést. Most | nyugodtan élvezhetik a kissé rövidre szabott tavaszi szü­netet. S a díjjal járó pénz­jutalmat bizonyára közös döntés alapján, egy jó han­gulatú kirándulásra vagy egy j fehér asztal melletti beszél- j getésre költik el. Mert a jó j munkához, azt tartják, meg- i felelő időben lazítani is tud- t ni kell. B. Sajti Emese Nyelvi előadások a megyében Fábián. Agpstónnc ; Győrfi Mária mesemondó, a népművészet mestere .dajkaként dolgozik. A kakasdi óvodában naponta .mesél a gyerekeknek f . (MTI'fotó: Csér István felvétele — KS) Különnyomat a Kner-könyvkiadás történetéből A Szombathelyi Tanár­képző . Főiskola tudományos közleményeinek 1980. évi számában jelent meg dr. Papp János főiskolai tanár dolgozata „A Kner-könyvki­adás történetéből” címmel. Az egykori békéscsabai gim­náziumi tanár egy készülő, nagyobb tanulmányának ré­sze 1923-tól 1933-ig tekinti át a hírneves gyomai Kner- nyomda könyvkiadói tevé­kenységét, az időszakra leg­jellemzőbb könyveket, soro­zatokat, közöttük Az orosz novellaírás remekei soroza­tot, mely Haiman Hugó for­dításában ismertette meg az olvasókkal a XIX. és a XX. század legkiválóbb orosz- szoviet novellistáinak alko­tásait. Felsorol több tipog­ráfiai, könyvkötészeti és könyvművészeti kiadványt j is, majd a norvég, a svéd és a dán sorozatot, mely a | skandináv népek irodalmát ! mutatta be. Végezetül na­gyobb teret szentel a Kner Imre egész életművének evyik csúcspontját jelentő, I Goethe halálának 100. évfor- I íjulójára megjelentetett, Az I örök Goethe című 3 kötetes antológiának, melyet a szá­zad egyik példamutatóan szép könyvének tartottak mél tatói. A dolgozat a közelmúlt­ban különnyomatként is megjelent Szombathelyen, és jutott el helytörténeti kuta­tókhoz, tipográfusokhoz, a tárgy iránt érdeklődő peda­gógusokhoz, könyvtárosok- I hoz. I Mit hoztál, papa? Már jó ideje állt, eltűnőd­ve, a kitört cserép helyén a padlástérbe tűző napfény­ben. Homlokán gyöngyözött a veríték. Min gondolkozik tulajdon­képpen? Miért? Vulkáni erővel törtek fel benne az emlékek. Boldog hétvégék, egy ismerős cipő­koppanás a gangon, köze­ledve, kopp-kopp, kopp­kopp ... Felkapják, megöle­lik, s. ő boldogan nevet az apjára: „Mit hoztál, papa?” Apa... Megtörölte homlokát és visszaguggolt a válogatásra váró kacatok mellé. Fényké­pek, levelek — megsárgul­tak régen. A meleg könnyeket lopott a szeme sarkába. Mi maradt meg apából? — kérdezgette önmagát; s bár fájdalmat nem érzett, egyre inkább világossá vált benne a gondolat: A halál szomorú. Különösen tavasszal, amikor minden élni kezd. Két kis csomagocska he­vert már előtte: balról a na­gyobbik: apa levelei anyá­nak, miután elváltak; né­hány képeslap — ezeket ő kapta, legtöbbje nevető kis­gyereket ábrázolt... Sohasem töltöttek hosszabb időt együtt. Apát vidékre helyezték. Eleinte kétheten­ként, később havonta egy­szer, ha találkoztak. Nem is volt igazán öröm egy-egy ilyen találkozás, s mégis, va­lamiért ezek a legkedvesebb emlékképek apával kapcso­latban — tűnődött. — Aztán anya ... Minden alkalommal sírt, mikor apa megjött. Mi­előtt meg elment, mindig ve­szekedtek. Aztán apa egyszer csak nem jött többet. Ő nem ér­tette; sokáig minden szom­bat délutánját a kerítésnél töltötte, figyelve, mikor tű­nik fel a sarkon apja kar­csú sziluettje; hiába. Egyszer aztán, egy ilyen szombat délutánon, eleredt az eső. ö beszaladt a szobába, és sírt. Érezte, hogy történt valami, amit az ő kis gyerek-agya még nem ért... * Jóval később tudta meg anyjától: elváltak. Homályos magyarázkodások, fel-feltörő sóhajok — akkor őt már nemigen érdekelte az egész. Testvérei elhagyták a szülői házat, anya halála után ő is elköltözött. Nemrég értesítették, hogy apja visszaköltözött a házuk­ba, és két hónapra rá meg­halt ... Hirtelen felállt, felmarkol­ta a leveleket, fotográfiákat, és visszadobálta mindet a ládába. „Nincs jogom tűzre vetni az emlékeket”, kiáltot­ta benne valami. Leporolta ruháját és lesietett a lép­csőn. A padlásfeljárón egy perc­re megállt, megtörölte a sze­mét, majd kilépett, becsuk­va maga mögött az ajtót. Az utcáról vidám gyerek­hangok hallatszottak. Kezet mosott, beült az autójába és beindította a motort. Ahogy elhagyta a várost, érezte, tudta, hogy soha töb­bé nem akar visszatérni. Szűcs József Tapasztalatszerzés a „nyitott házról” Április 14-én, kedden a Nép­művelési Intézet és a Békés me­gyei Művelődési Központ szer­vezésében lo népművelő indul el arra a kirándulásra, melynek első úticéljá Kecskemét. Ott más megyékből még 20-an csat­lakoznak a lelkes társulathoz, hogy közösen látogassanak el azokba a művelődési intézmér- nyekbe, amelyek részt vesznek a „nyitott ház” kísérletben. így többek között Jászszent- lászló, Dombóvár és Marcali művelődési házai, valamint áz Újpalotai Szabadidő Központ te­vékenységével ismerkednek. A tapasztalatszerző útról áp­rilis 17-én térnek majd haza a kétegyházi, sarkadi, orosházi, mezőmegyeri és nagy szénást népművelők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom