Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-12 / 86. szám

1981. április 12., vasárnap o A dabasi Fehér Akác Mgtsz-ben az idén kezdték meg száz­ötven nagyszülőpárral az angóranyúl tenyésztését. A nyílta­kat az NSZK-ból hozták be, s ha sikerül, ezután a szövet­kezetben tenyésztik, azután háztáji gazdaságokhoz kerülnek. A tervidőszak első felére a nyulak számát harmincezerre sze­retnék növelni. A képen: nyírják a nyulat (MTI-fotó: Király Krisztina felvétele — KS) Ünnepség József Attila balatnnszárszéi sznbránál Tegnap Balatonszárszón, József Attila szobra előtt emlékeztek meg a költészet napjáról, s a költőről. Az egy hete Boglárlellén tartó József Attila versmon­dótábor befejező aktusaként baranyai, somogyi és tolnai fiatalok mondták el a költő legszebb verseit. Ezután a Somogy megyei Művelődési Központ népművelői, s a környék társadalmi szerve­zeteinek, intézményeinek képviselői megkoszorúzták a szobrot. Koszorúzási ünnep­séget tartottak szombaton Lillafüreden, a nagy költő tartózkodását megörökítő emléktáblánál. Memoriter-lanácsknzás Debrecenben Memoriter címmel fontos tar­talmú és célú értekezlet kezdő­dött tegnap Debrecenben az Arany Bika konferenciatermé­ben. Az ország egész területé­ről meghívott óvodai, általános és középiskolai szakfelügyelők, főiskolai és egyetemi oktatók a fejből mondott, könyv nélküli tudással kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. Dr. Szathmári Ist­ván egyetemi tanár, a Magyar Nyelvtudományi Társaság főtit­kára bevezetőjében felhívta a mintegy 100 résztvevő figyelmét arra, hogy oktatásunkban — na­gyon helytelenül — kevés gon­dot fordítunk az utóbbi időben a könyv nélküli szépirodalmi is­meretekre. A főreferátumot tar­tó dr. Nagy János címzetes egyetemi docens, a TIT megyei szervezetének titkára ,,A verses és a prózai alkotások könyv nél­küli ismeretének jelentősége az oktatásban, a nevelésben és az ismeretterjesztésben” címmel egyebek között hangsúlyozta, hogy csak annak a tanárnak van hitele diákjai, illetve hall­gatói- előtt, aki legalább annyi idézetet mond könyv nélkül, amennyit megkövetel. Az ifjú­ság széles rétegeit érintő kérdé­sekkel kapcsolatban 12 korrefe­rátum hangzott el az első na­pon. Ma az előző napi előadások megvitatásával folytatódik, il­letve az országos hatáskörű szervekhez intézendő ajánlások elfogadásával fejezi be munká­ját Debrecenben az első ilyen jellegű konferencia. Dráma Az érzések hatása alól szabadulni lehetetlen. Kapusi Rózsa dokumentumjátéka pénteken délután fél 6-kor a Kossuth rádióban hangzott el, de az agyamban dübö­rög, zakatol a dráma, jól tudom, sokáig. Rotár Ágika tizenhárom éves kétegyházi kislány értelmetlen, szörnyű, megmagyarázhatatlan haláláról. A kollégium udvarán esett el a gyerek, és felsértette a térdét. Letisztították, bejódozták és kész... Ha meggondoljuk: naponta hányszor szúrja, vágja meg magát egy-egy kisgyerek, s a következmény csupán né­hány könnycsepp, enyhe karcolás, piciny heg. Ági pe­dig bejárta az orvosi rendelőket, a kórházat fokozódó lázával, gyengeségével, fájdalmával, és sehol senki nem gondolt vérmérgezésre! Szombaton este nem váltották ki a felírt gyógyszereket, antibiotikumokat, amelyek ta­lán az életét mentették volna, nem kapott tetanuszoltást. Csak egy öreg rokon, egy parasztasszony sejtette, s a hétfőn szolgálatba lépő kétegyházi orvos ismerte fel már későn a szepszis utolsó stádiumát. Az édesanya így írt a Rádiónak: „Mi egyszerű em­berek vagyunk, de annyit tudunk, hogy az orvostudo­mány mai állása szerint a lányunknak nem kellett vol­na meghalnia.” Akkor ki a hibás, a felelős a véletlenek döbbenetes, tragikus összjátékáért, Ágnes haláláért — kérdezte Ka­pusi Rózsa, s a történet minden szereplője. A válasz a múltat, a megtörténteket nem változtatja meg, de jö­vendő tetteinket befolyásolhatja. R 7 Befejezte munkáját a KGST Gépipari állandó Bizottság szekciója A záródokumentumok alá­írásával pénteken este befe­jezte négynapos tanácskozá­sát Békéscsabán a KGST Gépipari Állandó Bizottsága 9-es számú albizottságának szekciója. Az építőipari gyártássza­kosítás keretében több témát vitattak meg a delegációk, és tettek javaslatokat elfogadás­ra, megvalósításra. A tár­gyalások eredményeként a jövőben a tagországok kö­zött tovább szélesedik a mű­szaki információs csere és a törekvés arra, hogy minél több gépféleség kerüljön az egyezménybe. A delegációvezetők a ta­nácskozás jegyzőkönyveit, dokumentumait ünnepélye­sen látták el aláírásukkal. A küldöttségek tegnap, szom­baton délelőtt hazautaztak Békéscsabáról. Fejlesztés elütt az üveggyár MHSZ-klubok és általános iskolák kapcsolata A Magyar Honvédelmi Szövet­ség honvédelmi klubjai sokat segítenek Szarvason az általános iskolás gyerekek honvédelmi nevelésében. Az együttműködés legfontosabb színterei a lövész­szakkörök. A Zalka Máté Honvédelmi Klub, amelynek titkára Ka- lavszky Károly, nemrégiben elő­ször az 1. sz. általános iskolá­ban rendezett házi lövészver­senyt a gyerekeknek. Később négy iskola közötti felszabadu­lási versenyt hirdettek. A íődí- jat, a vándorserleget most első ízben birtokolja a jövő évi ver­senyig a szlovák tanítási nyel­vű általános iskola. Az Orosházi Üveggyár kö­zelmúltban megjelent, ezút­tal 66 oldalas üzemi lapja sokoldalú tájékoztatást nyújt a dolgozóknak. Ismerteti töb­bek között a „Csomagoló II.” elnevezésű fejlesztési prog­ramot, amelynek megvalósu­lásával évi 90 ezer tonnával növelhető az élelmiszercso- magoló-üveg termelése. A program keretében jövőre az I-es hutában egy 6 állomá­sos, duplacseppes, elektroni­kus vezérlésű üveggyártó au­tomatát helyeznek üzembe. Az öblös hutákban további 1,5—2 százalékos intenzív nö­vekedéssel számolnak. Ez a kettő együtt 30 ezer tonna kapacitásbővülést jelent. A hiányzó 60 ezer tonnát az új öblös hutától várják, amely­nek 1984. második felében már termelnie kell. Bővítik a keverőüzemet, a gépesítés fo­kozásával pedig munkaerőt szabadítanak fel, és átcso­portosítják az új hutába. így nagyobb létszámnövelés nél­kül valósítható meg a fej­lesztés. Ami az idei terveket illeti. 2,2 milliárd forint ter­melési érték és csaknem 200 Sok látogatója van Budapesten, a Kőbányai Vásárközpontban rendezett négy nemzetközi szakkiállításnak. A képen: a Rába Traktorgyár szabadtéri bemutatóját tekintik meg az érdeklődők (MTI-fotó. Tóth Gyula felvétele — Telefotó — KS) milliós eredmény elérése a cél. Beszámol a lap az idei bér- fejlesztésről, ami az idén a tavalyinál nagyobb, 5 száza­lékos volt. Bemutatkozik a lapban az I-es öblösüveg­gyáregység, a húzott sík­üveg gyáregység, valamint a karbantartó- és fenntartó­gyáregység. Olvashatunk még a lapban az energiagazdál­kodásról, a káderpolitikai ha­tározat végrehajtásáról, az oktatásról, valamint a párt­ós társadalmi szervek tevé­kenységéről. Negyven tudós — négymillióul emberért A mióta tudomány van a világon, a legnagyobb el­mék mindig az emberiség javát kívánták szol­gálni találmányaikkal. Sőt, még korábban is: a gondolkodó ősember azért alkalmazta először a tüzet, hogy a többiekkel együtt melegedhessen mellette és főve- sülve fogyaszthassák élelmeiket, a kereket azért találták ki, hogy gyorsabban jussanak el egyik helyről a másik­ra. Ám a legnagyszerűbb találmányokat is felhasználta az ember — a többi ember legyilkolására. A tüzet arra, hogy felgyújtsa mások házát, a kereket hadiszekérhez — és így tovább, egészen az atomerőig, amelynek az em­beriség szolgálatába állításán évtizedekig kísérleteztek a huszadik század legnagyobb tudósai. Aztán létrejött az első atombomba, amely sok ezer ember életét oltotta ki. És ez vezette el a legmélyebben gondolkodó elméket, korunk legnagyobb tudósait annak felismeréséhez, hogy a tudomány elsőrendű és mindenekfelett álló feladata: az emberiség megoltalmazása a háborútól. Ezért alakult meg alig néhány hónappal Hirosima után a Tudományos Munkások Világszövetsége. Három és fél évtized telt el azóta. Az alápítók közül számosán — így a Nobel-díjas Joliot-Curie, Bemal pro­fesszor és mások, akik a világ békemozgalmának is je­lentős személyiségei voltak — eltávoztak az élők sorából. A Tudományos Munkások Világszövetségében mások áll­tak a helyükre és vitték, viszik tovább az általuk kitű­zött vezérelvet: békét kell teremteni a földkerekségen, meg kell védeni az emberiséget a minden korábbinál na­gyobb, fenyegető veszélytől, a nukleáris háború borzal­maitól, a végpusztulástól. A tudósok — fizikusok, kémikusok, matematikusok és sok más tudományág kiemelkedő képviselői — teljes nagyságában ismerik azt a veszélyt, amelyet az atom­energia felszabadítása hozott az emberiségre, s éppen ezért követnek el mindent azért, hogy ez a félelmetes fegyver soha többé ne kerüljön bevetésre. De túl ezen: tudatában vannak annak is, hogy mi mindent alkothatna az ember, ha a technika és a tudomány új, korszerű eredményeit az építés, az életszínvonal emelése, az el­maradott országok fejlesztése érdekében használná fel. A Tudományos Munkások Világszövetsége több köz­gyűlésén, végrehajtó tanácsi ülésén és minden adandó alkalommal felhívta a tudomány eredményeinek birto­kában levő országokat arra, hogy fegyverkezési hajsza, atombomba-felhalmozási verseny és háborús fenyegeté­sek helyett fordítsák ezeket az alig mérhetően óriási anyagi erőket az emberiség szükséget szenvedő százmil­lióinak megsegítésére. Felhívásaik mind több támogatóra találnak. Egyetért velük a szocialista országok közössége, s a fejlett tőkés országoknak mind több tudósa is. Szoros együttműködés alakult ki az ENSZ, illetve sza­kosított szervezetei és a TMV között — s ennek kereté­ben is hallatják szavukat az emberiség sorsáért felelős­séget érző és vállaló tudósok. Erről számoltak be többek között tavaly, Berlinben tartott XII. közgyűlésükön. Hal­latják szavukat mindenhol, ahol a békéért, a leszere­lésért, a világon meglevő nagy szociális ellentétek meg­szüntetéséért tartanak tanácskozásokat. Most Budapest lesz a színhelye a Tudományos Mun­kások Világszövetsége Végrehajtó Tanácsa ülésének, áp­rilis 13—15. között. Olyan időpontban gyűlnek össze fő­városunkban 36 ország mintegy 400 ezer tudományos dol­gozójának képviseletében a végrehajtó tanács tagjai, amikor talán minden korábbinál súlyosabb veszélyek fe­nyegetik a föld lakóit. Mintegy negyven tudós tanács­kozik arról: hogyan kapcsolódhatnak be még többen a világméretekben folyó munkába. Előreláthatóan nagy fi­gyelmet szentel majd a tanácskozás Leonyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott javaslatának: a világ legnevesebb tudósai hívják fel az emberiség fi­gyelmét a fenyegető világkatasztrófa lehetőségére, és megelőzésének mindennél nagyobb jelentőségére. A tudósok, akik majd Budapesten tanácskoznak, tudatában vannak szavaik és tetteik jelentősé­gének, mély érdeklődéssel figyel rájuk a nem- zetKozi helyzet enyhülését váró és abban bízó emberiség. A vendéglátó házigazda, a magyar nép pedig sok sikert kíván munkájukhoz, negyven ember fáradozásaihoz — négymilliárd ember érdekében, Várkonyi Endre BIGE Az Alkotó Ifjúság pályázat értékelése A Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés először 198Ő"-ban írta ki Alkotó Ifjú­ság pályázatát. A huszonkét gazdaság KISZ-titkárainak kezdeményezésére megfogal­mazott kiírás olyan pálya­művek elkészítésére ösztön­zött, amelyekben elsősorban költségcsökkentő megoldáso­kat ajánlanak a fiatalok. A pályamunkák körülte­kintő elbírálása után az ün­nepélyes eredményhirdetést április 11-én, szombaton, a BAGE székházában tartották meg. Első díjat „A cukkini termesztési és feldolgozási le­hetőségei” című pályamun­kával Takács Ibolya, az egyesülés kísérleti telepének vezetője és Zdolik János, a Békéscsabai Konzervgyár technológusa nyert. A cukki­ni egyébként hazánkban ed­dig alig ismert zöldségféle. Második helyezést ért el Bánszki József, az AGRO- BER építészmérnöke, aki Si­pos Bélával és Kiss Zoltán- néval együtt készített dolgo­zatot a könnyűszerkezetes építkezéseknél felhasználható ívelt panelek alkalmazásáról. A módszer 30—40 százalékos energiamegtakarítást ered­ményezhet. Kovács Katalin és Bekecs Ernő, a Békéscsabai Hűtőház dolgozói az ügyvitel korsze­rűsítésére, az információs rendszer javítására vonatko­zó pályázatot nyújtottak be. Munkájukkal a harmadik he­lyet szerezték meg. Módsze­rüket a hűtőházban a zöld­borsó feldolgozásában már ebben az évben alkalmazzák. És végül negyedik helyezést ért el Nagy László, a BAGE gépészmérnöke. Munkájá­nak címe: „Programozható zsebszámológépek felhaszná­lási lehetőségei”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom