Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-07 / 81. szám
X98X. április 7., kedd A munkásörök helytállásáról, felkészültségéről Interjú Tóth Pállal, a munkásőrség megyei parancsnnkával A múlt évi munka alapján a megye munkásőreinek és parancsnokainak tevékenysége egyértelműen elismerő értékelést kapott Borbély Sándortól, a munkásőrség országos parancsnokától és a megyei pártbizottság vezetőitől. Tóth Pállal, a munkásőrség Békés megyei parancsnokával a munkásőrök helytállásáról, felkészültségéről, az ez évi célkitűzésekről, és az ötnapos munkahét bevezetéséről beszélgettünk. — Ügy igaz, hogy a beszámoltatás során munkánkról elismeréssel szóltak a megyei pártbizottság vezetői és elöljáróink. .Meggyőződésem, hogy az elismerés, melyet szakaszgyűléseken és más fórumokon ismertettünk’ a munkásőrökkel, senkiből sem váltott ki önteltséget, hanem újabb sikerek elérésére, és még jobb munkára ösztönöz mindannyiunkat. Ezzel nem azt akarom bizonyítani, hogy a munkásőrök valamiféle különleges anyagból gyúrt emberek, de azt szívemből vallom, hogy szocialista társadalmunkért áldozatkész és a munkában is élen járó emberek, akik tudnak kommunista emberhez méltó módon élni, örülni, dolgozni és alkotni. Ennek az elmúlt évtizedek során többször is tanúbizonyságát adták. A múlt esztendőben is becsülettel teljesítették’ szolgálati és kiképzési feladataikat, és amikor a veszélyhelyzet a bajba jutott emberekhez szólította őket. hogy segítsenek, nem kímélték erejüket. hanem állhatatosan ellátták megbízatásukat. Fő célkitűzésünk' az, hogy ebben az évben is becsülettel teljesítsük szolgálati és kiképzési feladatainkat az irányító pártbizottságaink és elöljáróink megelégedésére, és egész közösségünk javára. Kiképzésünk színvonalát és hatékonyságát, következésképpen a munkásőrök és parancsnokok felkészültségét tovább akarjuk növelni. Célkitűzésünk továbbá, hogy a 25. évfordulóra megfelelően felkészüljünk'. — A következő kérdés éppen a negyedszázados évfordulóra való felkészüléssel kapcsolatos. Milyen elgondolásaik vannak? — Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a testület megalakulásának 25. évfordulóját szerény külsőségekkel, de annál gazdagabb tartalommal szeretnénk megtölteni megyénkben is. Csatlakozva az országos parancsnokság által kiadott elgondolásokhoz, méltó módon akarjuk köszönteni mi is azokat a munkásőröket, alapítókat, akik az ellenforradalom által fenyegetett néphatalom védelmére keltek, és a döntő órában fegyvert fogtak, hogy a társ fegyveres testületekkel és a karhatalommal együttműködve, megvédjék szocialista vívmányainkat. A termelésben folytatott munkájukkal és példamutatásukkal pedig hozzájárultak az ország minél előbbi konszolidálódásához. Már sajnos csak nyolcvan alapító van megyénkben, akik még ma is tényleges állományú munkásőrök. A pártmunkás parancsnok számára jóleső érzés viszont, hogy a kiöregedett alapítók helyébe jó felkészültségű, párthű fiatalok lépnek, akiknek mindig követendő példa marad az alapítók és elődeik becsületes, bátor helytállása. — És a fiatalok? Van utánpótlás? — Ebben az évben befejeztük az állomány-utánpótlás szervezését, és készülünk a féléves előképzésükre, hogy annak sikeres végrehajtásával esküt tehessenek a zászlóaljgyűlésen, amelyet a már említett 25. évforduló jegyében fogunk megtartani. Az idei munkásőrjelöltek között is több pártonkívüli van, akik vállalják a munkásőri szolgálatot, minden nehézségével együtt, örömmel mondom, hogy a megyénkben szolgálatot teljesítő munkásőrök közül 1980-ban 61-et vettek fel a párttagság soraiba. Ezek az elvtársak a mi munkásőr-kollektívánkon belül, közösségünk hatására fejlődtek' arra a, szintre, hogy méltókká váltak a párttagságra. — A munkásőrök Igénybevétele hogyan alakul napjainkban? Tudom, hogy a megalakulást követő években nagyon sok szolgálati órát kellett teljesíteni. Most, amikor a társadalom más területein az ötnapos munkahét bevezetését tervezik, nem fesziti-e önöket az igénybevétel? — Azt már említettem, hogy a lehető legoptimálisabb arányokra törekszünk az igénybevételben. Ez alatt természetesen azt értem, hogy a munkásőrségnél a munkahely és a család érdekeit egyformán szem előtt tartjuk. Véleményem szerint egyiket sem szabad a másik rovására előtérbe helyezni napjainkban. Ami a kérdés első részét illeti, el kell mondanom, hogy különösen az 1950-es, de még az 1960-as évek első felében is az igény- bevétel nagyon magas volt. Ezt az akkori körülmények indokolták. Az 1960-as évek második felében a pártszervek és az elöljáró parancsnokságok jóváhagyásával áttértünk a nagyobb hatékonyságú, koncentrált kiképzési formára, ezzel egy időben lényegesen csökkentettük az igénybevételt, különösen a járulékos időt. Ennek hatására az 1970-es évtizedben évenként az átlagos igény- bevétel 200 óra körül volt személyenként, amelyből több mint 150 óra a munkásőr szabad idejéből tevődött össze. Könnyű megállapítani, hogy még ilyen igénybevétel mellett is egy munkásőr évente egy hónappal dolgozik többet a társadalomért. Nem véletlen tehát, hogy a munkásőröket a testület megalakulása óta, minden községben, városban, minden munkahelyen nagy tisztelet övezi. Megyénk egész társadalma nagy figyelemmel kíséri, és nagy elismeréssel nyugtázza a munkásőrök becsületes helytállását. A kérdésnek' arra a részére, amely azt veti fel, h'ogy az ötnapos munkahétre való áttérés nem feszít-e bennünket az igénybevétel terén, el kell mondanom, hogy nem volna igaz azt állítani, hogy • a munkásőröknél nem jelent gondot a szabad idő megfelelő beosztása. Az viszont eddig is, és a jövőben is természetes dolog volt és lesz, hogy az igénybevétel zöme szabad időre esik. Ez testületünk társadalmi jellegéből adódik. Ránk, parancsnokokra hárul az a feladat. hogy a már említett hármas érdeket úgy egyeztessük* hogy az mindenki megelégedésére történjék. — Az idei feladatok végrehajtásával hogyan állnak? — Időarányosan jól. Minden tervszerűen folyt eddig. Március 28-án egy módszertani bemutató foglalkozást tartottunk a mezőkovácsházi egységnél, amelyen részt vettek az egységparancsnokok, a törzsek és az alegységek kijelölt parancsnokai. Március 29-én a megyei törzs és közvetlenek, valamint három egység parancsnoki állománya lövészetére került sor. Az egységek tavaszi ösz- szevonásán három napra vesszük igénybe a munkásőröket, természetesen szabadszombatos hétvégeken. Ismeretes, hogy a nyári hónapokban évek óta a nagy mezőgazdasági munkák miatt nem tartunk nagyobb igénybevételt jelentő kiképzést, az őszi gyakorlatokat pedig'augusztustól októberig tartjuk. Ebben az évben törzsvezetési gyakorlatot is tervezünk, amelyen tovább akarjuk a törzsek felkészültségét. harcvezetési gyakorlatát növelni. — Milyen a kapcsolat a társ fegyveres testületekkel? — Az elmúlt negyedszázad alatt a honvédséggel, a rendőrséggel. a határőrséggel, a polgári védelmi szervekkel és az MHSZ-szel gyümölcsöző kapcsolatot alakítottunk ki. Többször hajtottunk végre közös gyakorlatokat. A társ fegyveres testületekkel karöltve kivettük részünket a közrend, közbiztonság és a határőrizet szilárdításából. A jövőben több közös kiképzésünk lesz. Valamennyi társ fegyveres testülettel szoros a kapcsolatunk. — Hogyan értékeli a megye munkásőr- és parancsnoki állományának felkészültségét? — Ami a felkészültséget illeti, elmondhatom, hogy megyénk valamennyi egysége, munkásőre és parancsnoka képes a rábízott feladatokat eredményesen teljesíteni. Erről az elmúlt években, több feladat végrehajtása során meggyőződtünk. A parancsnokok jól és szervezetten tudják vezetni egységeiket és alegységeiket. A munkásőrök viszont jól ismerik a harcászati követelményeket, magabiztosan bánnak fegyvereikkel, és eredményesen tudják alkalmazni azokat, összegezve, pártunk és dolgozó népünk a termelőmunkában éppen úgy, mint a fegyveres szolgálatban mindig számíthat a munkásőrökre. Serédl János Fotó: Martin Gábor Szakszervezetiek gondoskodása a nyugdíjas egészségügyi dolgozókról i A Szakszervezetek Megyei Tanácsa szociálpolitikai bizottsága felmérést készített a nyugdíjas egészségügyi dolgozók életkörülményeiről, szociális helyzetéről. A tájékozódás során arról is meggyőződtek, hogy az egyes alapszervezetekben milyen a nyugdíj előtt állók felkészítése a nyugdíjaséletre. A nagyobb alapszervezeteknél van nyugdíjelőkészítő bizottság, s a legtöbb helyen felelősök csinálják ezt a munkát. A nyugdíjkorhatár előtt eav évvel elbeszélgetnek a dolgozókkal, kiderítik szándékukat, tudnának-e tovább dolgozni? A tapasztalatok szerint igénylik ezek a dolgozók a szakszervezet tájékoztatását, jogszabályok, rendelkezések magyarázatát. Az aktíváknak sokat segíthetnek a jogtanácsosok és a jogsegélyszolgálat különféle formái. A szétszórt tagságú járási alapszervezeteknél, ahol nincsenek előkészítő bizottságok, hasznos lenne a nyugdíj előtt állóknak írásos tájékoztatókat adni. Az előkészítés nem megy mindenhol zökkenőmentesen. Fontos az állami és a szak- szervezeti vezetés együttműködése, hogy mindenki időben megtudja, számítanak-e továbbra is munkájára, vagy sem. A munkaügyi szerveken múlik, hogy a szükséges iratok időben eljussanak a nyugdíjintézethez. S így inkább elkerülhető, hogy 2—3 hónapos késéssel folyósítsák az első nyugdíjat. Csaknem ezer nyugdíjas egészségügyi dolgozó van megyénkben. Szívesen tartoznak a munkahelyük alapszervezeteihez, bizalmi csoportjaihoz, nem igénylik a nyugdíjascsoportok alakítását. Több helyre jellemző, hogy a bizalmi évente kétszer meglátogatja a nyugdíjasokat otthonukban, azok pedig eljárnak a taggyűlésekre, rendezvényekre. Gond van a járási alapszervezeteknél, s az olyan intézményeknél, mint például a gyógyszertári központ. Itt ugyanis a 143 nyugdíjas több mint 70 településen él. Ezek látogatása megoldhatatlan. Vannak tagok, akik nyugdíjazásuk után nagyobb városba költöznek, s ott keresik a kapcsolatot az egészségügyi alapszervezetekkel, de az ismeretlen környezetben idegenül érzik magukat. Néhányan nem kívánnak tovább szakszervezeti tagok maradni, s e vélemény mögött többnyire valamilyen korábbi sérelem húzódik meg. Az egészségügyi szak- szervezet célja is az, hogy az emberek ne rossz szájízzel menjenek el munkahelyükről. Mindent meg kell tenni azért, hogy jogos kifogásaikat meghallgassák, sérelmüket orvosolják. ÓVODAI TAVASZ Nyugdíjastalálkozókat általában évente egyszer rendeznek, de néhány helyen, például Nagyszénáson gyakrabban. öt alapszervezetben a 27-ből rendszertelenül, vagy egyáltalán nem szerveznek ilyet. Az előző munkahellyel a nyugdíjasok többségének jó a kapcsola-. ta, bár 5—10 év után ez sajnos lazul. Jó gyakorlat a csabai, ahol ünnepségeken, kirándulásokon is találkoznak, ismerkednek az új és a nyugdíjas dolgozók. Nagy segítség sz4mukra, ha az intézeti étkeztetés kedvezményében részesülhetnek. Így oldják meg például Orosházán, a Békéscsabai Egyesített Egészségügyi Intézménynél, a gyulai megyei kórháznál és a csecsemőotthonnál is. A nyugdíjasok 17,8 százaléka dolgozik; 176-an rendszeresen, 8-an pedig alkalmanként. Szükség lenne fokozottabb munkájukra is, de a három műszakot, s a napi nyolc órát már fárasztónak találják. Az alapszervezetek egyik feladata, hogy felkutassanak számukra megfelelő munkahelyeket. Könnyebbséget jelentene sok egészségügyi intézménynek, ha 3—4 hónapot helyettesítenének. A bizalmiak kezdeményezzék több nyugdíjas szociális segélyezését. Tavaly például 180 nyugdíjas kapott segélyt. A megyei KÖJÁL minden nyugdíjas dolgozójának nyújtott anyagi segítségét a saját és a megyei keret felhasználásával. Szakszervezeti beutalóval 64- en mehettek üdülni 1980- ban. Békés városa hozzájárulással segítette nyugdíjasok külföldre utazását. VanA Mozgáskorlátozottak Gyulai Egyesülete tavaly még klubként kezdte munkáját, s az év elején szerveződött egyesületté. A város vezetőinek, az üzemek, vállalatok segítőszándékának köszönhető, hogy egyre eredményesebben dolgoznak, a napokban megnyílt fogadóirodájuk is a Béke sugárút 56. szám alatti helyiségben. Ezentúl ide várják az érdeklődő, segítőkész embereket, szocialista kollektívákat, s az ügyes-bajos dolgaikat intéző, vagy segítséget kérő mozgássérülteket. A megye különböző községeiből, városaiból toborzott tagság száma már megközelíti a 120-at. Hamarosan megkapják tagkönyveiket is. Az elmúlt hónapok során több vállalat és intézmény, szövetkezet nyújtott számukra támogatást: például a mezőkovácsházi, a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ, a biharugrai nak még olyan alacsony jövedelmű nyugdíjasok — főként technikai dolgozók —, akiken csak központi emelés segíthet, hiszen énoen hogy a jogosultsághoz szükséges időt tudták ledolgozni. A nyugdíjasokkal való rendszeres törődésnek nincs mindenhol kialakult, eredményes gyakqrlata, bár különböző próbálkozásokkal kísérleteznek az alapszervezetek. A legjobb módszereket a gvulai megyei kórházban és a Békéscsabai Egyesített Egészségügyi Intézményben alkalmazzák. Bé‘ késcsabán 1980 elejétől, Gyulán ez év márciusától működik nyugdíjasklub. A vezetőség egyik tagja a szak- szervezeti bizottságban és a segélyezési albizottságban i? tevékenykedik. Havonta klubösszejöveteleket rendeznek, ahol legalább 60 résztvevőre számíthatnak. Előadásokat, filmvetítéseket, kirándulásokat szerveznek. Jó a kapcsolatuk a művelődési központtal, a Hazafias Népfronttal és a Vöröskereszttel. Törődnek egymás sorsával, valamennyi beteg társukat meglátogatják. Jó lenne, ha a szétszórt településeken élő nyugdíjas egészségügyi dolgozók is jobban bekapcsolódnának a közéletbe. A szakszervezeti bizalmiak feladata, hogy a községek a Hazafias Népfront és vöröskeresztes szerveivel, az ifjúsági mozgalom aktíváinak segítségével ösztönözzék a nyugdíjasokat, vegyenek részt lakóhelyük rendezvényein, az öregek találkozóján. Bede Zsóka és a bucsai téesz, a Gyulai Fa-, Fém-, Bútoripari Szövetkezet, a Betonáru Szakipari és Szolgáltató Vállalat, a KÖVIZIG Munkácsy Szocialista Brigádja, a Szeghalmi Állami Gazdaság és a Csepel Autó gyáregysége, valamint az orosházi kazángyártók. Az anyagi segítség mellett Harkányba szóló üdülőbeutalókat is felajánlottak a téeszek, üzemek, a Gyulai Kötőipari Vállalat pedig bedolgozói munkalehetőséget kínál a mozgássérülteknek. Az egyesületnek sok hasznos terve, elképzelése van. Ezek közé tartozik az az alapítvány is, amelynek segítségével speciális szakmunkásképző intézetben iskoláznak majd be arra érdemes mozgássérült fiatalokat. A rendszeres klubfoglalkozásait is megtartja az egyesület, a legközelebbi Szarvason, az arborétumban lesz. Mozgássérültek irodája Gyulán Fotó: Martin Gábor
