Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-07 / 81. szám

198X. április 7„ kedd o Kertészkedő szocialista brigád Szerelik a világítást a Békéscsabai Állami Gazdaság és a BAGE közös agrokémiai telepén, Telekgerendáson. A terep- rendezés és az ipari vágány kiépítése után hamarosan átad­ják a megye egyik jelentős mezőgazdasági létesítményét Fotó: Veress Erzsi A Szeghalmi Állami Gaz­daság töviskesi kerületében dolgozó Jendrassik gépszere­lő szocialista brigád új kez­deményezésével kereste meg a gazdaság vezetőit. A 22 ta­gú kis kollektíva vállalta, hogy a gépműhely évekig el­hanyagolt, kihasználatlan ud­varát rendbe teszi, majd hasznosítja. A brigád csak­nem 1100 négyzetméteres te­rületen kertészkedésbe fo­gott, a gazdaság segítségével. A brigád a terület felén fűtött és fűtetlen fólia alatt paprikát, paradicsomot, ubor­kát és salátát termeszt, a többi területen szabadföldi kertészkedést folytat, ahol káposztaféléket termeszt. Hogy miért is érdekes mind­ez? Szeghalmon a kertészke­désnek nincsenek hagyomá­nyai. Ezért a gazdaság fiatal kertészmérnöke. Tárnok Sán- dorné vállalta: megtanítja a kertészkedés alapjaira a bri­gád tagjait, hogy majd az­után otthon, a ház körül is hasznosítsák a tanultakat. Ezzel egy időben a megter­melt zöldségfélék felét az állami gazdaság üzemi kony­hájának és a kerület 350 la­kójának ellátására adják. A termesztéshez szükséges anyagokat, berendezéseket, szaporítóanyagot az állami gazdaság adja, biztosítja a termesztés feltételeit, a bri­gád tagjai pedig munkaidő után művelik a kertet. A termesztésből származó hasz­not a szocialista brigád saját céljaira használja majd fel. Lengyel rozsfajtákat honosítanak meg A rozs ugyan már a földben van, szépen fejlődik országszer­te, de még jobb termés várható majd a következő években, ami­kor is országszerte két új, len­gyel nemesítésű fajtát vesznek köztermesztésbe. Mindkettő el­terjesztésére az Országos Mező- gazdasági Fajtaminősítő Tanács adott engedélyt a kutatóintézeti javaslat alapján. A hazai rozstermesztés, amely a kenyérgyártás, illetve az álla­ti takarmányozás egyik fontos alapanyagát állítja elő, az el­múlt években csak szerény ja­vulást ért el. A termésátlagok lassan nőttek, mindenekelőtt azért, mert az üzemek nem ren­delkeztek a gépesítés követel­ményeinek megfelelő fajtákkal. Emiatt csökkent az elmúlt évek­ben a termőterület, amely je­lenleg mintegy 72—75 ezer hek­tár. A két minősített lengyel rozs­fajta közel azonos típusú. A faj­tákkal végzett üzemi termeszté­si tapasztalatok kedvezőek: a növényállomány kevésbé dől meg, így gépi betakarítása köny- nyebb, és hektáronként 400—450 kilogrammal terem többet, mint az összehasonlító fajták. A mű­trágyát is gazdaságosan haszno­sítják, és viszonylag jól tűrik a különböző növényi betegsége­ket is. Békés és Csongrád megyében Fejlesztik a téglaipart — jelentős újítások I A Dél-magyarországi Tég­la- és Cserépipari Vállalat az idén 240 millió téglát, 66 millió cserepet és 115 ezer folyóméter Fert-gerendát ál­lít elő. A tavalyihoz képest 14 százalékkal lesz több tég­la, Fert-gerendából pedig megháromszorozódik a gyár­tás. A termelés értékében I meghaladja majd a 600 mil­lió forintot. A továbbiakban a békés­csabai új téglagyár üzembe helyezése, valamint a Il-es számú gyár fejlesztése meg­teremti a lehetőségét annak, hogy a vállalat évente 60 millió téglával növelje a termelést. Közben várhatóan tovább csökken a létszám, amit fejlesztéssel, korszerű­sítéssel kell ellensúlyozni. Erre a célra 1981-ben 52 mil­lió, 1985-ig pedig évente 150 millió forintot fordít a vál­lalat. Már készül a terve a szen­tesi Il-es számú gyárban olyan üzemrész kialakításá­nak, ahol a hőtechnikai kö­vetelményeknek megfelelő (polisztorol gyönggyel kevert agyagból) poroton téglát gyártják majd. Békéscsabán az egész téglaipar ellátását biztosító acél- és vasöntöde épül 1982 és 1984 között. A békéscsabai Il-es számú téglagyárban fejlesztéssel megteremtik évi 1Ö millió festett cserép gyártásának a feltételeit. Hódmezővásárhe­lyen — az időközben meg­szűnő hagyományos tégla­gyárak helyett — kisméretű tömör tégla előállítására 500 millió forint költséggel kor­szerű, új gyárat létesítenek. Az építkezési terv szerint 1985-ben kezdik meg és 1987-ben fejezik be. A következőkben több színes cserép gyártására ké­szül fel a vállalat. A csere­pet az igényeknek megfele­lően szilikonozzák. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy a cserép felülete víz­taszítóvá, kevésbé piszkoló- dóvá válik. A termelés fejlesztését és a minőség javítását elősegí­tik az újítások, amelyek kö­zül most a legjelentősebb a szentesi Il-es számú gyár Tnűszárítójának átalakító" sára tett javaslat, amit az idén vezetnek be. Alkalma­zása évente 1 millió 800 ezer forint gazdasági haszonnal jár. Üjítók: Kiss József tech­nologies, Szakái István szá­rítókezelő és Szobota Imre műszerész. Karasz Vilmos olcsóbb és jobb minőségű festékanyagot javasolt a pi­ros cserép festéséhez, ami évente 1 millió 300 ezer fo­rint megtakarítást jelent. Igen sikeres Tóth István és Bondár István villanyszerelő újítása is. Ök ketten meg­oldották, hogy a békéscsabai cserépgyárban az automata cserépgyártó gépsor vezérlő berendezésénél az import­reléket hasonló hazaiakkal lehessen helyettesíteni. En­nek alapján az éves megta­karítás 173 ezer forint. A vállalat anyagilag és erköcsileg egyaránt elismeri az újítókat. Egyebek közt külföldi és belföldi tanul- mányutakra elsősorban ők jönnek tekintetbe. Az elbí­rálásokat gyorsítja a szak­véleményezők és a kalkulá­torok közötti verseny, s a legjobbak megjutalmazása. P. B. A bélmegyeri öreg tölgyek árnyékában Természeti szépségekben gazdag, csodálatos tájkörzet­ben helyezkedik el a bél­megyeri Üj Barázda Tsz 3500 hektáros gazdasága. A szántóföldet, rétet ég lege­lőt körös-körül erdő övezi. Különösen említésre méltó a népi nyelven „gémes erdő” néven ismert terület, ahol az európai szürkenyárast év­ről évre megszállják a gé­mek. — Igazán szép környezet­ben élünk1 — mondja erről Vida János főagronómus. — De nagyon nehéz ezen a te­rületen gazdálkodni. Csak tessék szétnézni a határban, máris látja, hogy mennyi bajjal küzdünk. Nyughatatlan talaj a mi­énk. Bár az Alföldön va­gyunk, de a talaj felszínében vannak eltérések. Valamikor itt vonultak el a Körösök. Száz évvel ezelőtt még Vész­tőről a békési piacra csónak­kal közlekedtek itt a lako­sok. Nos, most az érvonula­tokban megáll a víz, sok gondot okoz a termelőszö­vetkezetnek. A tavaszi határszemle be­bizonyította: mintegy 600 hektárnyi területen belvíz található. Az őszi vetésekből 350 hektár áll víz alatt. Az őszi vetések jóval gyengéb­bek. mint egy évvel koráb­ban voltak, holott 10 nap alatt befejezték annak ide­jén a vetést. — Bélmegyer határában erősen kötött, réti agyagta­laj található. Úgynevezett „perc talajok” ezek. A bél­megyeri öreg parasztok azt mondják: nevenapja van a talajnak. Pontosan el kell találni, hogy melyik napon a határ melyik részén dol­gozzunk. Ismerni kell kü- lön-külön minden táblát. Előfordul, hogy ugyanazt a táblát egyszerre megművelni nem lehet — magyarázza a főagronómus. — Alaposan tanulmányoznunk kell, hogy mikor, melyik táblát vehet­jük művelés alá. A határszemlén kiderült az is, hogy a bélmegyeri Új Barázda Tsz határában 150 hektárnyi területet ter­mészetvédelmi védett terü­letté jelölt az Országos Ter­mészetvédelmi Hivatal. Az említett terület erdős sztyep­pe jellegű, a legelőn szórvá­nyosan vadkörtefák, kocsá­nyos tölgyek és galagonya­bokrok találhatók. A fák alatt védett növény, kakukk­fű pompázik. A szakemberek véleménye szerint a növény­világ e területen háborítat­lan, ezt kell megőrizni az utókor számára. Bélmegyeri erdős puszta néven kapja meg ez a legelőrész a ter­mészetvédelmi védett terület címet. Elnézem az említett lege­lőt. Ä tölgyfák mintha ko­ravének lennének. Hiszen jól ismerem a vadkörtés, kocsá­nyostölgyes és galagonya­bokros legelőt szűkebb ha­zámból, Szabolcsból. De ezek a tölgyfák mintha kisebb lombkoronájúak lennének. — A sziki tájon élő öreg­emberekhez hasonlítanak ezek a tölgyek — mondja a főagronómus. — A talaj adottságából fakad, hogy a tölgyfa törzse az évek fo­lyamán megvastagszik, de a lombkoronája összezsugoro­dott, kicsi. A vadkörtefák sokkal jobban bírják a ta­laj- és éghajlati viszonyokat. Visszatérve eredeti célki­tűzésünkhöz, megnézzük az időszerű tavaszi munkákat az Üj Barázda Tsz határá­ban. — A búzatáblákon 470 hektáron tervezünk tavaszi felülvetést — közli a főag­ronómus. — Ezt a munkát megkezdtük. A Körösök régi érrendszerét külön kell ke­zelnünk', hiszen itt a víz fel­gyülemlik. Most két lehetőség között választhatok: vagy megha­gyom fekete ugarnak a táb­lán belüli kipusztult terüle­tet, vagy megművelem, fe­lülvetem. De itt napra ké­szen ismernem kell a tenni­valókat, különben nagy a kockázat. Ha elmulasztom az adott pillanatot, még a má­sodvetés sem sikerül a víz pusztította foltokon. Szövet­kezetünkben pedig az a leg­fontosabb célkitűzés, hogy a természet nagy kincséből, a termőföldből minden tal­palatnyi területet megművel­jünk, hasznosítsunk. Az Űj Barázda Tsz ter­mészeti adottságából fakad, hogy túlgépesítsünk. Vagyis olyan gépparkot alakítsunk ki, amely a „perc” talajokon gyorsan megoldja az idősze­rű munkát. 1980-ban négy és fél millió forintot költöttünk gépvásárlásra. Igen jó az együttműködés a hunyai Hu­nyadi Tsz-szel. kölcsönösen segítünk egymásnak a mun­kákban. Amerre a szem ellát, dol­goznak Bélmegyer határában. Megkezdték a szántások' le­zárását, másutt lucernát te­lepítenek, vagy éppen foga- solnak. Kertszerűen meg­művelik a talajt a tavaszi vetőmagvak számára. „Szoros a tavasz” — ma- : gyarázza a főagronómus. — Meg kell tanulnunk egyszer­re többfelé figyelni. Szeren­cse, hogy 550 hektáron — ahol egyéb növényi kultúra nem termelhető jövedelme­zően — gyepvetőmag-terme- lésre rendezkedtünk be. Az Alföldi Gyepvetőmag-ter- melési Rendszerhez tarto­zunk, a Szarvasi öntözési Kutató Intézet által kidolgo­zott technológiával igen nagy terméshozamokat érünk el. Azért is jó a gyepvető- mag-termelés, mert évelő nö­vény lévén, nem kell min­den évben szántani, vetni. Az energiatakarékos időszak­ban ez sem közömbös. A gyepvetőmagtermő terü­letet a közeljövőben tovább növeljük. 1980-ban befejez­tük a sziki ősgyepek fel­újítását. Elsősorban a juh­állománynak igyekszünk megbízhatóan jó legelőt elő­állítani. Eddig kétezer az anyajuhállományunk, de ezt is tovább fejlesztjük a közeljövőben. Az elmúlt esztendőben je­lentős kárt okozott szövetke­zetünknek az árvíz. Ennek hatását sajnos még most is érezzük. A tehénállomány a kitelepítés után még nem tudott visszaállni a korábbi tej hozamra. A szocialista brigád tagjai azon fáradoz­nak, hogy elérjük, sőt, túl­szárnyaljuk a korábbi tejter­melési szintet. Az Üj Barázda Tsz dolgo­zói nagy gonddal készültek fel a VI. ötéves terv első esztendejének teljesítésére. Az időjárástól függetlenül hajnaltól napestig dolgoznak, táblánként más-más módsze­reket alkalmaznak, az ösz- szefüggő ereket kihagyják a kora tavaszi munkákból, hogy végül is minden tal­palatnyi földet bevonhassa­nak a termelésbe. — Ary — Ötszáz mikrohullámú láncot exportált az Orion Az év végéig újabb két mikrohullámú láncot épít ki Peruban az Orion Gyár. Ezek továbbítják' a külön­féle postai, telex-, telefon- és távíróvonalakat, valamint a rádió- és a televízió-mű­sorprogramokat. Az Orion, együttműködve a Telefongyárral és a Buda­pesti Rádiótechnikai Gyár­ral, eddig több mint 25U0 mikrohullámú állomást szál­lított és szerelt fel külföl­dön, amelyekből körülbelül 500 komplett lánc állt ösz- sze. A legtöbb ilyen beren­dezést és láncot a Szovjet­unió vásárolta meg, de más szocialista országok is rend­szeresen rendelnek az Ori- ontól. Emellett Algériába, Irakba, Iránba, Kuvaitba, Pakisztánba és Peruba is el­adtak mikrohullámú állomá­sokat. Ezek a berendezések a leg­korszerűbb elektronikai ele­mek felhasználásával készül­nek. Az Orion a szállításon kívül a szerelésvezetésre és a szakemberek betanítására is vállalkozik, mert számítá­saik szerint ez a vállalkozá­suk hosszú távon is gazda­ságos. Halivadék-teiepítés, élőhal exportra A tavaszi időjárás kedve­ző. körülményeket teremtett a gyomai Viharsarok Halá­szati Szövetkezet dolgozói­nak. A múlt héten több olyan munkát tudtak elkezdeni, amit a korábbi években csak 10—12 nappal később lehe­tett elvégezni. Szerdán mint­egy 10 millió csukaivadék ki­helyezését kezdték el, ezzel az árvíz okozta halpusztulást ellensúlyozzák, de a halásza­ti. horgászati lehetőségeket is javítják. Az egy hétig tartó munka folyamán a htsz szin­te valamennyi vizébe kerül kis csuka. Ugyanakkor megérkezett Gácshátra az első különleges belga kamion is, hogy 300 mázsa élőhalat — pontyot, amúrt, busát — vigyen kül­földre. A belga háziasszo­nyok 24 óra elteltével már meg is vásárolhatják a friss, kiló, másfél kiló súlyú élő­halat, amit előző nap halász­tak le a gyomai halászok. De, hogy az utánpótlásról is gondoskodjanak, csütörtö­kön megkezdték az egynya­ras, 3—3,5 dkg súlyú ponty­ivadékok lehalászását a me- zőberényi tórendszerről. In­nen látják el a társgazdasá­gokat növendékhallal. Az , első szállítmányt Hajdúszo­boszlóra vitték, ahol addig nevelik őket, amíg fogyasz­tásra alkalmasak lesznek, de a Szolnok megyeiek is ebből kaptak a hét folyamán. Plavecz Pál A jó idő beálltával a békéscsabai Május 1. Tsz felszáradt földjein megkezdődött a talaj-elő­készítés Fotó: Martin Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom