Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-26 / 97. szám

1981. április 26., vasárnap NAGYVILÁG Nyugat-Európa A párbeszéd mellett Ha valaki föl akarja mél­ni az NSZK szerepét és sú­lyát a nyugati szövi: ségi rendszerben, e hetek során jó alkalma lehetett rá. Csak­nem minden szövetséges kor­mány képviselője vizitelt ugyan az új amerikai veze­tésnél, de csupán Bonnból három miniszter is járt Wa­shingtonban. Majd Genscher al kancellár, külügyminiszter' Moszkvába utazott. A bizonytalan és feszült európai helyzetnek ma két fő jellegzetessége van: az •Egyesült Államok felől ára­dó hűvösebb légkör, vala­mint az a javaslatsor. ame­lyet az eseményeket hig­gadtan fogadó szovjet kor- pnány állít ezzel szemben. Nem az NSZK dönti el a dolgok menetét, de a diplo­máciai mozgás. amelynek részéről tanúi vagyunk, két jelenségre mutat. Egyrészt: mindkét világhatalom fontos partnernek tekinti — más­más okból, mértékben és módon —Bonnt. Másrészt: a nyugatnémet—amerikai vi­szony egyben az Egyesült Államok és Nyugat-Európa kapcsolatait is tükrözi. Az egyetértést és a nézetkülönb­ségeket egyaránt. Ilyen kö­rülmények között járt Hans- Dietrich Genscher a szovjet fővárosban, anélkül, hogy közvetítőnek nevezte volna magát. Nem is volt az. Említsünk meg egy, a túl­oldalon sokat használt és a helyzet fölméréséhez igen használható kifejezést: „Ket­tős határozat". A NATO 1979-es döntéséről van szó, ennek értelmében megkez­dik a közép-hatótávolságú amerikai rakéták gyártását, és 1983-ban fölállítják őket Nyugat-Európában (indoklá­suk szerint), szemben a ha-’ sonló kaliberű szovjet fegy­verekkel. Ezzel párhuzamo­san és ugyanekkor ajánlatot tettek a Szovjetuniónak tár­gyalásokra az esetleges kor­látozásról. E dupla döntés — dióhéjban — jól mutatja: miben egyeznek és miben nem az amerikai és a nyu­gatnémet kormányférfiak. (Hangsúlyozzuk itt a kor­mány fogalmat, mert ma­gukban a bonni koalíciós pártokban is vannak, akik élesen bírálják az amerikaia­kat.) Közösen vallja Washing­ton és Bonn, hogy a rakétá­kat fel kell állítani, de amíg az amerikaiak nem sietnek a tárgyalásokkal, az NSZK — és velük a többi nyugat­európai állam — sürgeti a párbeszéd megkezdését. Nem szeretnék túlságosan lehűte­ni a kelet—nyugati viszonyt. A NATO „mindenképpen fegyverkezzünk, de azért tár­gyaljunk is” kissé fából vas­karika elgondolásával szem­be állította javaslatát Leo- nyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán el­hangzott beszédében: fa­gyasszák be a közép-hatótá­volságú rakéták jelen szint­jét Európa mindkét felén, és tüstént üljenek asztalhoz. E megoldás előnye, hogy nem folytatódna a verseny, nyu­godtan kereshetnék a köl­csönösen elfogadható fegy­verzetkorlátozási rendszert e Genschert Moszkvában fogadta Leonyid Brezsnyev (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) területen. Nyugat-Európá- baji e befagyasztást — szak­szóval moratóriumot — ele­ve elutasították, de azért nyugtalanul és reménykedve várták, mit végez Genscher Washingtonban, mit mond és hall Moszkvában. Az NSZK alkancellárja és külügyminisztere elmondta a szovjet fővárosban, hogy vé­leménye szerint a Szovjet­unió „fölényben van” az említett rakéták tekinteté­ben, ezt a „hátrányt” a Nyugat be akarja hozni, a szovjet befagyasztási javas­lat viszont „állandósítaná az egyenlőtlenséget”. Nagyon fontosnak tartaná azonban az NSZK, hogy a két világ­hatalom minél élőbb meg­kezdje a párbeszédet. Vála­szul a szovjet vezetők kifej­tették: a NATO kettős hatá­rozata a fegyverkezési ver­seny folytatását jelenti, hi­szen a Szovjetunió nem en­gedi, hogy azt a hozzávető­leges erőegyensúlyt, amely ma Európában fennáll, fel­borítsák. Genscher megkérdezte, hogy Brezsnyev javaslata a befagyasztásról tárgyalá­sok előfeltételét jelenti-e vagy sem? A válasz úgy hangzott: a Szovjetunió nem támaszt semmilyen feltételt, a kongresszuson elhangzot­tak csak egy nagyon előnyös változatot képviselnek. Ké­szek azonban minden előze­tes kikötés nélkül is asztal­hoz ülni. A pillanatkép te­hát Európáról 1981 áprilisá­ban így írható le: az Egye­sült Államok megindította nagy fegyverkezési prog­ramját, s a tárgyalásokat egyelőre másodrangúnak te­kinti; a Szovjetunió megál­lást ajánl, és az eszmecsere azonnali megindítását. Ha gyors mérleget vonunk a múlt hetek diplomáciai mozgásából, főleg a nyugat­német politikusok washing­toni érdeklődéséről és Gen­scher külügyminiszter moszkvai tárgyalásairól szól­va, megállapíthatjuk: egy­más véleményének jobb megismerésénél sokkal to­vább nem jutottak. Az NSZK és az Egyesült Álla­mok hivatalosan biztosítot­ták egymást „a teljes egyet­értésről”. valójában azonban mind Bonn, mind a többi nyugat-európai főváros arra szeretné rászorítani az ame­rikaiakat. hogy minél előbb hajlandók legyenek tárgya­lásokat kezdeni a Szovjet­unióval. Tatár Imre Mongólia Készülődés a kongresszusra Élénk napokat él mostaná­ban Mongólia. A leggyako­ribb beszédtéma természete­sen az űrutazás: a lapok el­ső oldalán a mongol űrhajós mosolyog az olvasóra, s ter­jedelmes beszámolók olvas­hatók a kozmonauták tevé­kenységéről. Az űrutazás kitűnő politi­kai és hangulati előkészítője a Mongol Népi Forradalmi Párt tavasszal összeülő VIII. kongresszusának. Épp a na­pokban tették közé az új öt­éves terv előirányzatait, s megkezdődött a dokumentum tanulmányozása, megvitatá­sa. Első olvasásra szembetű­nik, hogy a terv legfőbb cél­kitűzése a népgazdaság egyensúlyának biztosítása, a termelés intenzitásának nö­velése, a tudomány és tech­nika legújabb vívmányainak alkalmazása a dolgozók életszínvonalának növelése érdekében. A dokumen­tum előirányzatai igen me­részek. Mongólia nemzeti össztermékének a következő fél évtizedben 41—45 száza­lékkal kell növekednie, a nemzeti jövedelemnek pedig 38—41 százalékkal. Tervbe vették a beruházások 23—26 százalékos növelését, különö­sen az úgynevezett „A” szek­torban, a termelési eszközök termelésében. Ezzel párhuza­mosan csökkenteni szeretnék a beruházásokra szánt időt. A gazdaságosság és a ha­tékonyság fogalma gyakran szerepe) a mezőgazdaságról szóló fejezetben is. A mező- gazdasági termékek ötéves növekedése legalább 30 szá­zalékos lesz — ígéri a terv- előirányzat —, ennek eléré­sét célozzák az ebben az ága­zatban előírt nagyszabású be­ruházások és fejlesztések. Elsődleges természetesen a lakosság élelemmel való el­látása. Mindenekelőtt az ál­lattenyésztésnek kell hatéko­nyabbá válnia, de több gon­dot kell fordítani a növény- termesztésre is. A gabona évi átlagos terméshozamának el kell érnie az 580—640 ezer tonnát, a burgonyáénak a 80 —90 ezret, a zöldségből pe­dig 38—46 ezer tonnát kell termelni. Az ötéves tervelőirányzat jelentős fejlődést ír elő a társadalmi élet egyéb szfé­ráiban, így elsősorban a szo­ciális és a kulturális életben is. (s, a.) Vietnam Híd a Vörös-folyón Hanoiban a Vörös-folyó fö­lött mind a mai napig csak egy híd. a Long Bien ível at. Ezt a két kilométer hosz- szú, keskeny hidat a század elején építették a francia gyarmatosítók, az amerikai bombák a hatvana«, években többször is megrongálták, a hanoiak azonban mindig helyreállították. A Long Bien közepén vasúti sín van, tőle jobbra, balra pedig mindig csúcsforgalom: gyalogosok tülekednek, biciklisek kere­keznek, kétkerekű kocsikat vonszolnak. A tarthatatlan állapot megszüntetésére a kormány már 1970-ben tervbe vette egy új, korszerű híd felépí­tését. Kivitelezéséről még ugyanebben az évben szer­ződést kötöttek a kínai kor­mánnyal. Az egyezmény alapján a kínai szakértők 1971-ben elvégezték a hely­színi méréseket és vizsgála­tokat, s a jóváhagyott mű­szaki tervek alapján 1974 novemberében megkezdődött a nagyszabású építkezés. A felépítendő híd Hanoi korábbi, legendával övezett nevéről a Than Long — a Repülő Sárkány — nevet kapta. Ám" azóta csak az idő repül, s a több mint másfél kilométeres építménynek csupán vasbeton lábazata éktelenkedik a Vörös-folyó- ban. A kínaiak ugyanis a kezdeti lendület után mind nyíltabban szabotálták az építést, majd 1978. májusá­ban végleg leállították. A hídépítő vállalat igazgatója, Le Thanh Giang a „Viet­nam” című képeslapnak így nyilatkozott: — Nem lepődtünk meg túlságosan, amikor a kínai hatóságok váratlanul min­den segítséget és műszaki tá­mogatást megvontak tőlünk. Szándékuk már 1976-ban lát­szott, 1978-tól kezdve pedig már egyetlen tonna építő­anyagot sem kaptunk. A kínaiak távozása után a KGST-tagországok vállalták, hogy segítséget nyújtanak Vietnamnak a félbehagyott híd befejezéséhez. A legna­gyobb terhet a Szovjetunió vállalta magára, s még 1979- ben hozzálátott a vasbeton talpazat befejezéséhez. A leg­frissebb hírek szerint a Than Long szerelése jól halad, s Hanoi lakosai hamarosan birtokba vehetik új hiújukat. (seres) A lerombolt Long Bien híd mindig újjászületett Lengyelország Új kezdeményezés: Országos Ipari Központ Néhány hete tették közzé Lengyelországban a népgaz­daság működési rendszerére vonatkozó változtatásokat összefogó tervét. A gazdaság Portugália Évforduló a fordulat évében Hét esztendeje tért le az áz Ibériai-félsziget kiseb­bik állama a sok évtizedes fa­siszta diktatúra vágányáról. Az alapos pályamódosítás természetesen mélyreható társadalmi és gazdasági vál­tozásokkal járt, amelyek szükségszerűen újra és újra felerősödő politikai viharo­kat szültek. Fél évtized he­ves közéleti harcai után gya­korlatilag másfél éve zajlott le Portugália új korszakának döntő fordulata. Ekkor sze­rezte meg — 1974. óta elő­ször — a jobboldal a kor­mányhatalmat. Ma már tud­juk, hogy az 1979 végén ide­iglenesen kapott mandátum egy hosszabb reakciós kor­mányzás első állomása volt. A tavalyi választásokon a három jobboldali párt szö­vetsége újabb négy eszten­dőre biztosította magának a parlamenti többséget, s ez­zel az ország irányításának jogát. 1981. így a konzerva­tív fordulat éve lett: a lisz- szaboni koalíció immár a ha­talmon maradás biztos tu­datában kezdhette meg or­szágalapító — vagy inkább visszafordító — „hosszú me­netelését”. Hogy visszafordí­tásról van szó. azt könnyen beláthatja bárki, aki össze­veti a Balsemao-kabinet cél­jait az elmúlt hét év válto­zásaival. MAGABIZTOS JOBBOLDAL Hiszen a jobboldali hata­lom nagyszabású tervei kö­zül az első azt az alkot­mányt veszi célba, amely a tőkés Európában a leghala­dóbb társadalmi-politikai té­ziseket fogalmazta meg.. 1974. után az államosítások a gazdaság jelentő«, szektora­it zárták el a magántőke, s főleg a monopóliumok elől, a kormány most éppen ezek­nek a szektoroknak a teljes kinyitását, reprivatizálását tűzi ki célul. A parlament már készül a magángazdál­kodás szélesítését megfogal­mazó törvényjavaslat vitájá­ra. Egy ilyen törvény azon­ban ellentmondana az alkot­mánynak, tehát várható, hogy az alaptörvényt eled­dig határozottan védő forra­dalmi tanács — a hadsereg haladó -nézetű tisztjeit tö­mörítő testület — megvétóz­za, amint ezt korábban már néhányszor megtette. A kor­mány éppen ezért tartja má­sodik fő céljának a tanács, s vele együtt az államfő jog­körének megnyirbálását. Ezt azonban ugyancsak alkot­mánymódosítással lehetne keresztülvinni. A kabinet stratégiája tehát az, hogy heves politikai har­cot vív az elnökkel és a po­litizáló kaPonák progresszív részével, miközben aprókat lép előre gazdasági-társadal­mi terveinek útján.. Amit nem tud ledönteni egyetlen frontális rohammal, azt meg­kísérli szívós munkával las­sacskán szétverni. így ke­rülnek vissza szövetkezetesí- lett földek egykori tulajdo­nosaik kezébe, így szűnt meg nemrégiben az alapvető élel­miszerek állami ártámogatá­sa, így engedélyezik a ma­gánberuházást olyan ipari ágazatokban, amelyekre az alkotmány nem mond ki ti­lalmat. A HERVADÓ SZEGFŰK VÉDELMEZŐI Érthető, hogy ez a szalá­mi-taktika ismét kiélezte a politikai vitákat Portugáliá­ban. A kormány azonban a jelek szerint kedvező pozí­cióban harcolhat. A koalíció belső ellentéteit sikerült ren­dezni, miközben az ellenzék vezető erői változatlanul nem képesek együttműködni, sőt a szocialisták belső válsága már odáig fajult, hogy a párt titkársága nincs is beszélő viszonyban Soares főtitkár­ral. A haladó vívmányokat hű­ségesen védő Eanes elnök és a mögötte álló tisztek egyre nehezebb helyzetbe kerül­nek. Az ország irányítása ugyanis jog szerint a jobb­oldali koalíciót illeti, az ál­lamfő és a forradalmi tanács csupán korlátozni képes a kormány visszafordító tevé­kenységét. Ez pedig bizonyo­san nem elegendő arra, hogy az áprilisi forradalom vív­mányait sértetlenül megóv­ják a reakció ádáz támadá­saitól. A fasiszta diktatúra meg­semmisítésének hetedik év­fordulóján a szegfűk forra­dalmának eredményeit tehát súlyos veszély fenyegeti. A megvédésükben érdekelt po­litikai erőknek mérlegelni­ük kéne: együtt vagy külön- külön, e’gymással is viaskod­va, háríthatják-e el a jobb­oldali fenyegetést. Avar Károly ösztönzését célzó eszközök mellett a terv előirányozza a gazdaságirányítás túlmérete- zettségének megszüntetését. Néhány napja a társadal­mi vitafórumon egy új re­formötlet bukkant fel. Lé­nyege egy Országos Ipari Központ megszervezése. Ez olyan intézmény lenne, ami­lyen eddig nincs egyetlen KGST-országban sem. A központ kiváló mérnö­köket és tudósokat fogna össze, megfelelő dokumentá­cióval és laboratóriummal rendelkezne, és hivatalos el­lenőrzést, minőségi színvona­la felett. A minősítés alapja a lengyel műszaki és egész­ségügyi normák mellett — a világpiaci minőségi standard lenne. Az Országos Ipari Központ kezdetben felülvizsgálná és minősítené a Lengyelország­ban gyártott valamennyi ipa­ri terméket. A továbbiakban felügyelete alá vonná az egész állami licencpolitikát, a külföldi licencek vásárlását, és azok gyakorlati bevezeté­sét. Bejegyezné az összes újítói javaslatot. Elemezné értéküket a végleges kidolgo­zás előtt. Minden ipari pro­totípust értékelne használati, minőségi és esztétikai szem­pontból a szériagyártás előtt. Az Országos Ipari Köz­pont megalakításának ötlete a lengyel gazdasági élet modelljének távlati terve fö­lötti társadalmi vita résztve­vőinek körében óriási érdek­lődést keltett. Karol Rzemieniecki (INTERPRESS—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom