Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-26 / 97. szám
1981. április 26., vasárnap NAGYVILÁG Nyugat-Európa A párbeszéd mellett Ha valaki föl akarja mélni az NSZK szerepét és súlyát a nyugati szövi: ségi rendszerben, e hetek során jó alkalma lehetett rá. Csaknem minden szövetséges kormány képviselője vizitelt ugyan az új amerikai vezetésnél, de csupán Bonnból három miniszter is járt Washingtonban. Majd Genscher al kancellár, külügyminiszter' Moszkvába utazott. A bizonytalan és feszült európai helyzetnek ma két fő jellegzetessége van: az •Egyesült Államok felől áradó hűvösebb légkör, valamint az a javaslatsor. amelyet az eseményeket higgadtan fogadó szovjet kor- pnány állít ezzel szemben. Nem az NSZK dönti el a dolgok menetét, de a diplomáciai mozgás. amelynek részéről tanúi vagyunk, két jelenségre mutat. Egyrészt: mindkét világhatalom fontos partnernek tekinti — másmás okból, mértékben és módon —Bonnt. Másrészt: a nyugatnémet—amerikai viszony egyben az Egyesült Államok és Nyugat-Európa kapcsolatait is tükrözi. Az egyetértést és a nézetkülönbségeket egyaránt. Ilyen körülmények között járt Hans- Dietrich Genscher a szovjet fővárosban, anélkül, hogy közvetítőnek nevezte volna magát. Nem is volt az. Említsünk meg egy, a túloldalon sokat használt és a helyzet fölméréséhez igen használható kifejezést: „Kettős határozat". A NATO 1979-es döntéséről van szó, ennek értelmében megkezdik a közép-hatótávolságú amerikai rakéták gyártását, és 1983-ban fölállítják őket Nyugat-Európában (indoklásuk szerint), szemben a ha-’ sonló kaliberű szovjet fegyverekkel. Ezzel párhuzamosan és ugyanekkor ajánlatot tettek a Szovjetuniónak tárgyalásokra az esetleges korlátozásról. E dupla döntés — dióhéjban — jól mutatja: miben egyeznek és miben nem az amerikai és a nyugatnémet kormányférfiak. (Hangsúlyozzuk itt a kormány fogalmat, mert magukban a bonni koalíciós pártokban is vannak, akik élesen bírálják az amerikaiakat.) Közösen vallja Washington és Bonn, hogy a rakétákat fel kell állítani, de amíg az amerikaiak nem sietnek a tárgyalásokkal, az NSZK — és velük a többi nyugateurópai állam — sürgeti a párbeszéd megkezdését. Nem szeretnék túlságosan lehűteni a kelet—nyugati viszonyt. A NATO „mindenképpen fegyverkezzünk, de azért tárgyaljunk is” kissé fából vaskarika elgondolásával szembe állította javaslatát Leo- nyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott beszédében: fagyasszák be a közép-hatótávolságú rakéták jelen szintjét Európa mindkét felén, és tüstént üljenek asztalhoz. E megoldás előnye, hogy nem folytatódna a verseny, nyugodtan kereshetnék a kölcsönösen elfogadható fegyverzetkorlátozási rendszert e Genschert Moszkvában fogadta Leonyid Brezsnyev (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) területen. Nyugat-Európá- baji e befagyasztást — szakszóval moratóriumot — eleve elutasították, de azért nyugtalanul és reménykedve várták, mit végez Genscher Washingtonban, mit mond és hall Moszkvában. Az NSZK alkancellárja és külügyminisztere elmondta a szovjet fővárosban, hogy véleménye szerint a Szovjetunió „fölényben van” az említett rakéták tekintetében, ezt a „hátrányt” a Nyugat be akarja hozni, a szovjet befagyasztási javaslat viszont „állandósítaná az egyenlőtlenséget”. Nagyon fontosnak tartaná azonban az NSZK, hogy a két világhatalom minél élőbb megkezdje a párbeszédet. Válaszul a szovjet vezetők kifejtették: a NATO kettős határozata a fegyverkezési verseny folytatását jelenti, hiszen a Szovjetunió nem engedi, hogy azt a hozzávetőleges erőegyensúlyt, amely ma Európában fennáll, felborítsák. Genscher megkérdezte, hogy Brezsnyev javaslata a befagyasztásról tárgyalások előfeltételét jelenti-e vagy sem? A válasz úgy hangzott: a Szovjetunió nem támaszt semmilyen feltételt, a kongresszuson elhangzottak csak egy nagyon előnyös változatot képviselnek. Készek azonban minden előzetes kikötés nélkül is asztalhoz ülni. A pillanatkép tehát Európáról 1981 áprilisában így írható le: az Egyesült Államok megindította nagy fegyverkezési programját, s a tárgyalásokat egyelőre másodrangúnak tekinti; a Szovjetunió megállást ajánl, és az eszmecsere azonnali megindítását. Ha gyors mérleget vonunk a múlt hetek diplomáciai mozgásából, főleg a nyugatnémet politikusok washingtoni érdeklődéséről és Genscher külügyminiszter moszkvai tárgyalásairól szólva, megállapíthatjuk: egymás véleményének jobb megismerésénél sokkal tovább nem jutottak. Az NSZK és az Egyesült Államok hivatalosan biztosították egymást „a teljes egyetértésről”. valójában azonban mind Bonn, mind a többi nyugat-európai főváros arra szeretné rászorítani az amerikaiakat. hogy minél előbb hajlandók legyenek tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval. Tatár Imre Mongólia Készülődés a kongresszusra Élénk napokat él mostanában Mongólia. A leggyakoribb beszédtéma természetesen az űrutazás: a lapok első oldalán a mongol űrhajós mosolyog az olvasóra, s terjedelmes beszámolók olvashatók a kozmonauták tevékenységéről. Az űrutazás kitűnő politikai és hangulati előkészítője a Mongol Népi Forradalmi Párt tavasszal összeülő VIII. kongresszusának. Épp a napokban tették közé az új ötéves terv előirányzatait, s megkezdődött a dokumentum tanulmányozása, megvitatása. Első olvasásra szembetűnik, hogy a terv legfőbb célkitűzése a népgazdaság egyensúlyának biztosítása, a termelés intenzitásának növelése, a tudomány és technika legújabb vívmányainak alkalmazása a dolgozók életszínvonalának növelése érdekében. A dokumentum előirányzatai igen merészek. Mongólia nemzeti össztermékének a következő fél évtizedben 41—45 százalékkal kell növekednie, a nemzeti jövedelemnek pedig 38—41 százalékkal. Tervbe vették a beruházások 23—26 százalékos növelését, különösen az úgynevezett „A” szektorban, a termelési eszközök termelésében. Ezzel párhuzamosan csökkenteni szeretnék a beruházásokra szánt időt. A gazdaságosság és a hatékonyság fogalma gyakran szerepe) a mezőgazdaságról szóló fejezetben is. A mező- gazdasági termékek ötéves növekedése legalább 30 százalékos lesz — ígéri a terv- előirányzat —, ennek elérését célozzák az ebben az ágazatban előírt nagyszabású beruházások és fejlesztések. Elsődleges természetesen a lakosság élelemmel való ellátása. Mindenekelőtt az állattenyésztésnek kell hatékonyabbá válnia, de több gondot kell fordítani a növény- termesztésre is. A gabona évi átlagos terméshozamának el kell érnie az 580—640 ezer tonnát, a burgonyáénak a 80 —90 ezret, a zöldségből pedig 38—46 ezer tonnát kell termelni. Az ötéves tervelőirányzat jelentős fejlődést ír elő a társadalmi élet egyéb szféráiban, így elsősorban a szociális és a kulturális életben is. (s, a.) Vietnam Híd a Vörös-folyón Hanoiban a Vörös-folyó fölött mind a mai napig csak egy híd. a Long Bien ível at. Ezt a két kilométer hosz- szú, keskeny hidat a század elején építették a francia gyarmatosítók, az amerikai bombák a hatvana«, években többször is megrongálták, a hanoiak azonban mindig helyreállították. A Long Bien közepén vasúti sín van, tőle jobbra, balra pedig mindig csúcsforgalom: gyalogosok tülekednek, biciklisek kerekeznek, kétkerekű kocsikat vonszolnak. A tarthatatlan állapot megszüntetésére a kormány már 1970-ben tervbe vette egy új, korszerű híd felépítését. Kivitelezéséről még ugyanebben az évben szerződést kötöttek a kínai kormánnyal. Az egyezmény alapján a kínai szakértők 1971-ben elvégezték a helyszíni méréseket és vizsgálatokat, s a jóváhagyott műszaki tervek alapján 1974 novemberében megkezdődött a nagyszabású építkezés. A felépítendő híd Hanoi korábbi, legendával övezett nevéről a Than Long — a Repülő Sárkány — nevet kapta. Ám" azóta csak az idő repül, s a több mint másfél kilométeres építménynek csupán vasbeton lábazata éktelenkedik a Vörös-folyó- ban. A kínaiak ugyanis a kezdeti lendület után mind nyíltabban szabotálták az építést, majd 1978. májusában végleg leállították. A hídépítő vállalat igazgatója, Le Thanh Giang a „Vietnam” című képeslapnak így nyilatkozott: — Nem lepődtünk meg túlságosan, amikor a kínai hatóságok váratlanul minden segítséget és műszaki támogatást megvontak tőlünk. Szándékuk már 1976-ban látszott, 1978-tól kezdve pedig már egyetlen tonna építőanyagot sem kaptunk. A kínaiak távozása után a KGST-tagországok vállalták, hogy segítséget nyújtanak Vietnamnak a félbehagyott híd befejezéséhez. A legnagyobb terhet a Szovjetunió vállalta magára, s még 1979- ben hozzálátott a vasbeton talpazat befejezéséhez. A legfrissebb hírek szerint a Than Long szerelése jól halad, s Hanoi lakosai hamarosan birtokba vehetik új hiújukat. (seres) A lerombolt Long Bien híd mindig újjászületett Lengyelország Új kezdeményezés: Országos Ipari Központ Néhány hete tették közzé Lengyelországban a népgazdaság működési rendszerére vonatkozó változtatásokat összefogó tervét. A gazdaság Portugália Évforduló a fordulat évében Hét esztendeje tért le az áz Ibériai-félsziget kisebbik állama a sok évtizedes fasiszta diktatúra vágányáról. Az alapos pályamódosítás természetesen mélyreható társadalmi és gazdasági változásokkal járt, amelyek szükségszerűen újra és újra felerősödő politikai viharokat szültek. Fél évtized heves közéleti harcai után gyakorlatilag másfél éve zajlott le Portugália új korszakának döntő fordulata. Ekkor szerezte meg — 1974. óta először — a jobboldal a kormányhatalmat. Ma már tudjuk, hogy az 1979 végén ideiglenesen kapott mandátum egy hosszabb reakciós kormányzás első állomása volt. A tavalyi választásokon a három jobboldali párt szövetsége újabb négy esztendőre biztosította magának a parlamenti többséget, s ezzel az ország irányításának jogát. 1981. így a konzervatív fordulat éve lett: a lisz- szaboni koalíció immár a hatalmon maradás biztos tudatában kezdhette meg országalapító — vagy inkább visszafordító — „hosszú menetelését”. Hogy visszafordításról van szó. azt könnyen beláthatja bárki, aki összeveti a Balsemao-kabinet céljait az elmúlt hét év változásaival. MAGABIZTOS JOBBOLDAL Hiszen a jobboldali hatalom nagyszabású tervei közül az első azt az alkotmányt veszi célba, amely a tőkés Európában a leghaladóbb társadalmi-politikai téziseket fogalmazta meg.. 1974. után az államosítások a gazdaság jelentő«, szektorait zárták el a magántőke, s főleg a monopóliumok elől, a kormány most éppen ezeknek a szektoroknak a teljes kinyitását, reprivatizálását tűzi ki célul. A parlament már készül a magángazdálkodás szélesítését megfogalmazó törvényjavaslat vitájára. Egy ilyen törvény azonban ellentmondana az alkotmánynak, tehát várható, hogy az alaptörvényt eleddig határozottan védő forradalmi tanács — a hadsereg haladó -nézetű tisztjeit tömörítő testület — megvétózza, amint ezt korábban már néhányszor megtette. A kormány éppen ezért tartja második fő céljának a tanács, s vele együtt az államfő jogkörének megnyirbálását. Ezt azonban ugyancsak alkotmánymódosítással lehetne keresztülvinni. A kabinet stratégiája tehát az, hogy heves politikai harcot vív az elnökkel és a politizáló kaPonák progresszív részével, miközben aprókat lép előre gazdasági-társadalmi terveinek útján.. Amit nem tud ledönteni egyetlen frontális rohammal, azt megkísérli szívós munkával lassacskán szétverni. így kerülnek vissza szövetkezetesí- lett földek egykori tulajdonosaik kezébe, így szűnt meg nemrégiben az alapvető élelmiszerek állami ártámogatása, így engedélyezik a magánberuházást olyan ipari ágazatokban, amelyekre az alkotmány nem mond ki tilalmat. A HERVADÓ SZEGFŰK VÉDELMEZŐI Érthető, hogy ez a szalámi-taktika ismét kiélezte a politikai vitákat Portugáliában. A kormány azonban a jelek szerint kedvező pozícióban harcolhat. A koalíció belső ellentéteit sikerült rendezni, miközben az ellenzék vezető erői változatlanul nem képesek együttműködni, sőt a szocialisták belső válsága már odáig fajult, hogy a párt titkársága nincs is beszélő viszonyban Soares főtitkárral. A haladó vívmányokat hűségesen védő Eanes elnök és a mögötte álló tisztek egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Az ország irányítása ugyanis jog szerint a jobboldali koalíciót illeti, az államfő és a forradalmi tanács csupán korlátozni képes a kormány visszafordító tevékenységét. Ez pedig bizonyosan nem elegendő arra, hogy az áprilisi forradalom vívmányait sértetlenül megóvják a reakció ádáz támadásaitól. A fasiszta diktatúra megsemmisítésének hetedik évfordulóján a szegfűk forradalmának eredményeit tehát súlyos veszély fenyegeti. A megvédésükben érdekelt politikai erőknek mérlegelniük kéne: együtt vagy külön- külön, e’gymással is viaskodva, háríthatják-e el a jobboldali fenyegetést. Avar Károly ösztönzését célzó eszközök mellett a terv előirányozza a gazdaságirányítás túlmérete- zettségének megszüntetését. Néhány napja a társadalmi vitafórumon egy új reformötlet bukkant fel. Lényege egy Országos Ipari Központ megszervezése. Ez olyan intézmény lenne, amilyen eddig nincs egyetlen KGST-országban sem. A központ kiváló mérnököket és tudósokat fogna össze, megfelelő dokumentációval és laboratóriummal rendelkezne, és hivatalos ellenőrzést, minőségi színvonala felett. A minősítés alapja a lengyel műszaki és egészségügyi normák mellett — a világpiaci minőségi standard lenne. Az Országos Ipari Központ kezdetben felülvizsgálná és minősítené a Lengyelországban gyártott valamennyi ipari terméket. A továbbiakban felügyelete alá vonná az egész állami licencpolitikát, a külföldi licencek vásárlását, és azok gyakorlati bevezetését. Bejegyezné az összes újítói javaslatot. Elemezné értéküket a végleges kidolgozás előtt. Minden ipari prototípust értékelne használati, minőségi és esztétikai szempontból a szériagyártás előtt. Az Országos Ipari Központ megalakításának ötlete a lengyel gazdasági élet modelljének távlati terve fölötti társadalmi vita résztvevőinek körében óriási érdeklődést keltett. Karol Rzemieniecki (INTERPRESS—KS)
