Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-15 / 88. szám

1081. április 15., szerda Gázkonvektorok Noha a KERMI szakembe­reinek mérései alapján ki­alakuló összkép elég színes, valójában mégsem beszélhe­tünk igazán széles válasz­tékról. A lakás köbméterei és a fűtőkészülék névleges tel­jesítménye között ugyanis figyelemre méltó összefüggés van. A szoba méreteihez ké­pest túl kis konvektor nem képes a kívánt hőmérsékle­tet tartani, és az élettartama is rövidebb. Ami viszont meglepőbb, a túl nagy kon­vektor sem előnyös, mert a gázkályhák csak a névleges teljesítmény közelében mű­ködnek az adatlapokon fel­tüntetett — tegyük hozzá igen jó — hatásfokkal; csök­kentett teljesítménnyel ha­tásfokuk rosszabb. Így a na­gyobb készülékért nemcsak többet kell fizetnünk, ha­nem még a gázszámlánk is magasabb lesz a szükséges­nél. Mindezt azért bocsátottuk előre, mert a teljes hazai gázkészülék-gyártás a Fegy­ver- és Gázkészülékgyár (FÉG) kezében van, az' üz­letekben csupán egyetlen import készülékkel, az NDK- ból származó GAMAT 4000- rel találkozhatunk. A FÉG gyártmánycsaládja pedig — s ebbe a sorba a GAMAT is illeszkedik — nagyjából egy­mástól 2—4000 kJ/órával (500—1000 kcal/óra) eltérő fűtőteljesítményű készülé­kekből áll. Így találunk negyven és százharminc köb­méteres szobához is gáz- konvektort, ezek közül azon­ban adott • szobaméretekhez csupán egy az optimális. Mindenesetre megnyugtató, hogy a FÉG-készülékek mi­nősége jó, sőt az összeha­sonlításban az élre került F 8.12-es típus kiváló értéke­lést kapott. A választék bő­vítését szolgálja, hogy a ha­zai készülékek luxusváltoza­tainak tetejére márványlap került. Az igényesebb kivi­tel persze az árban is tük­röződik. Ha már az áraknál tar­tunk, a FÉG-gyártmányokért október óta valamivel töb­bet kérnek, a GAMAT 4000 viszont olcsóbb lett. Az árcé­dulák egyébként nagyjából jelzik ■ a minőségi különbsé­geket is, kivétel csupán az F 8.9-es típus, amelyik az elért második helyezéséhez mérten viszonylag olcsó. Látszólag a választékot növeli, hogy valamennyi ha­zai készülék kéménybe köt­hető, és ablak alá szerelhe­tő (parapet) változatban is kapható. Általában az utób­bi megoldást tartják célsze­rűbbnek. A kéménybe köt­hető konvektorok hatásfoka ugyanis az úgynevezett hu- zatmegszakító miatt rosz- szabb, és használatuk eseté­ben kedvezőtlenebb a szoba hőelosztása. A füst ki-, illetve a le- vegőbevezető-csövek kiala­kítása szempontjából a GA­MAT 4000-t a FÉG-típusok- nál rosszabbnak tartották a teszt készítői. A csöveket ugyanis a helyszínen kell a fal méretéhez szabni, ami munkaigényes és az élettar­tamot is hátrányosan befo­lyásolja. A hazai készülékek­nél erre a célra praktikus, teleszkópos rendszert talá­lunk. Többek közt ennek köszönhető, hogy a FÉG- konvektorok a GAMAT kö­zepes osztályzatával szem­ben kiváló értékelést kap­tak. A fontosabb működési jel­lemzők szempontjából már nem ilyen nagy az importké­szülék hátránya, mert ennél mérték a legnagyobb, több mint nyolcvanöt százalékos hatásfokot. A bevezetett gáz- és a hasznosított hő­energia arányát kifejező, imponálóan jó eredmény ér­tékéből sajnos valamit le­von, hogy e készülék gázégő­je a legérzékenyebb a szél hatására. A szakemberek megvizs­gálták a hőmérsékletszabá­lyozók hatásosságát is. Az F 8.12-es szabályozása tűnik a legjobbnak, ez ugyanis a be­állított hőmérsékletet észre­vehetetlen, plusz-mínusz 1 Celsius-fokos ingadozással tartja. A GAMAT 4000-nél valamivel rosszabb, plusz­mínusz 2 Celsius-fokos inga­dozást mértek. Az üzemi jel­lemzők stabilizálására ennél a két készüléknél a gázveze­tékbe nyomásszabályozót is beépítették, ez azonban a német konvektornál nem bi­zonyult túl hatásosnak. Ily módon a GAMAT 4000, kö­zepes végminősítésével, a hazai gyártmányok után, az ötödik helyre szorult. K. K. Milyen hazánkban a korszerű család? Miogy a szociológus látja Szokások, erkölcsök, sze­mélyiségalakító együttélési norma, egyik nagyon fontos forrása a család. Nem lehet elégszer beszélni róla, és ten­ni érte, hogy a társadalom stabil alappillére legyen, hogy jól szolgálja az egyénnek a* társadalomba való beillesz­kedését. A mai magyar csa­ládok helyzetéről, életéről kérdeztük meg Cseh-Szom- bathy Lászlót, a Magyar Tu­dományos Akadémia Szocio­lógiai Kutató Intézetének igazgatóhelyettesét. — A nő és a férfi szö­vetkezésének a mai viszo­nyok között általánosan elfogadott kerete a házas­ság. Mit tesz társadal­munk a harmonikus, kor­szerű családok életre hívá­sáért? — A családi életre nevetés újkeletű fogalom, ötven év­vel ezelőtt senki sem be­szélt róla, hiszen a nevelés a szülők automatikus feladata volt. Az, hogy előkerült, azt jelzi: problémák vannak a család működésével, és ezek­kel a családtagok egyedül képtelenek megbirkózni. Sen­ki sem vitatja, hogy a gye­rekek saját családjukban ta­nulnak, de azt valljuk, hogy ezek mellett a speciális is­meretek mellett általánosab­bakra is szükségük van. A mai korban, amikor a há­zasságkötés lehetősége mo­bilabb, szükségszerű, hogy a fiatalok megismerkedjenek általánosabb, más családokra is jellemző életmódokkal. A hagyományos elképzelések­kel szemben arra kell meg­tanítani a házasfeleket, hogy az élet bizony tele van konf­liktusokkal. Éppen az a kor­szerű család, amelyik képes ezeket leküzdeni. Számtalan publikáció jelenik meg nap­jainkban a családok élet­módjáról, sőt kötelező fog­lalkozás az iskolákban is a családi életre nevelés. Sze­rintem az effajta oktatás nem lehet eléggé eredmé­nyes. Olyan eszközökre és al­kalmakra lenne szükség, amelyek felkeltenék a gyer­mek érdeklődését a családi témák iránt. Hogy melyek lehetnének ezek az eszközök és alkalmak? Ügy gondolom, hogy egy-egy délutáni fog­lalkozás az iskolában, egy té­mához illő film vetítése, vagy mondjuk egy novella felolvasása a gyerekek kö­zött. Ahol a tanár csupán egyik résztvevője a társaság­nak. — A családi élet terve­zése nagyon összetettí, do­log. Nem lehet pusztán a születésszabályozásra kor­látozni. Mi most hazánk­ban az aktuális tennivaló? — A családi élet tervezése sokrétű feladat. Kiterjed a pályaválasztásra, a munka­helyre, a családi gazdálko­dásra, a szórakozásra, a ba­ráti kör megválasztására, a háztartási munkák elveszésé­re. Mégis, az alapkérdés a gyermek. — ön a közelmúltban megjelent egyik cikkében azt írta: a társadalom szempontjából a legége­tőbb probléma, hogy a csa­ládok többsége immár több mint húsz év óta nem vál­lal annyi gyermeket, amennyire a népesség rep­rodukciójához szükség len­ne. Az ön véleménye sze­rint melyek lehetnének azok a társadalmi segítsé­gek, amelyek változást hoz­nának e területen? — Az imént szóltunk a körülményekről. Egyik leg • alapvetőbb gondunk a lakás­hiány. Mindjárt hozzáteszem azonban, hogy a lakás még önmagában kevés a gyermek- vállaláshoz. Az utóbbi idő­ben csaknem teljessé vált a nők foglalkoztatása, ami ör­vendetes tény. Ám egy sor szociálpolitikai kérdés meg­oldását is követeli, amelyek a családi terhek társadalmi átvállalását jelentenék. Van­nak bölcsődéink, óvodáink. Jó, hogy van gyermekgon­dozási segély. Ám el kell mondanunk azt is, hogy so­kan csak kényszerűségből maradnak otthon gyermekük 3 éves koráig, mert nem tud­ják elhelyezni gyermeküket a bölcsődében. Ügy gondo­lom, hogy a gyermekintéz­mények fejlesztésével, bő­vítésével a társadalom töb­bet vállalhat a gyermekne­velésből. És még valami. Na­gyon fontosnak tartom, hogy a férjek többet vállaljanak a családi terhekből, hiszen a gyermeknevelés még kis kor­ban sem pusztán anyai, ha­nem szülői felelősség. Ennek az általánossá válásában van nagyon nagy szerepe a tár­sadalomnak. Hiszen jól tud­juk: ma még ferde szemmel nézik a munkahelyén azt az apát, aki beteg gyermeke ápolása miatt marad otthon. Szükség volna rá, hogy a családokban és a társada­lomban is egyenlő jognak és kötelességnek tekintsük a szülői hivatást. — Mi a véleménye azok­ról az elgondolásokról, amelyek megkérdőjelezik a jelenlegi családszerke­zetet, és valami mással is helyettesíthetőnek tartják? — A 70-es évek elején te­tőzött a vita a házasság je­len formája körül. Sokan, kü­lönösen néhány nyugati or­szágban úgy vélték, hogy a korszerű életvitelnek a kommuna, a csoportházasság felel meg. Csakhamar kide­rült azonban, hogy az új családi forma sem képes ki­küszöbölni a monogám há­zasság problémáit. Természe­■Hn tesen ez a felismerés nem jelenti azt, hogy a több há­zaspárt összekapcsoló közös­ségek teljesen elvetendők! — Világjelenség, hogy egyre több házasság vég­ződik válással. Sokan, kü­lönösen az idősebb generá­cióhoz tartozók úgy gon­dolják, hogy az ok elsősor­ban abban kereshető, hogy jogrendszerünkben túl egy­szerű a házasság felbontá­sa. Mi erről az ön véle­ménye? — Egy példával kezdem a válaszomat. Spanyolország­ban hivatalosan nem enge­délyezett a válás, mégis van különélés. Tehát nem lehet megoldás a válás megszigo­rítása. Értelmetlen lenne az egymáshoz nem illő embe­rekre rákényszeríteni az együttélést, hiszen úgy a há­zasfelek, mint a gyermekek súlyosan károsodnának. Jog­rendszerünk helyesen veszi tudomásul, hogy a sikertelen házasságok összetartásának sem az egyén, sem a társa­dalom szempontjából nincs helye. — A család szerkezete, minősége módosult, és ma is változik. Hogyan látja ön a jövő családban a nő és a férfi szerepét? Mi­lyennek képzelhetjük el az ezredforduló magyar csa­ládját? — A jövő családja csakis az egyenlőségen alapuló kö­zösség lehet. Olyan együtt­élési forma, amelyben a csa­ládtagok számára adottak a családon kívüli érvényesülés és képességkifejtés lehetősé­gei. Ez azonban nem a teljes kifelé élést jelenti, hanem az egyén személyiségének a ki­bontakozását segíti. A külső hatások gazdagítják a csalá­di közösséget is. Ilyen érte­lemben híve vagyok a nyi­tott családnak. Ügy gondo­lom, hogy az állandó meg­újhodás, egymás vágyainak, terveinek tiszteletben tartása teljesebbé, gazdagabbá teszi a közös családi életet. Nógrádi Tóth Erzsébet Közép-Amerika közelről 0 Bosszúálló Kígyó Guatemalában II. IKREK (MTI fotó: Kozák Albert felvétele — KS) Több mint tizenegy liter évente A hatmilliós Guatemalá­ban pattanásig kiéleződtek a szociális feszültségek, a kiál­tó társadalmi ellentétek. A lakosság 70 százaléka pa­raszt, de nem a saját földjét műveli. A közel négymillió tiszta vérű indián élete az­óta, hogy a spanyolok 450 évvel ezelőtt meghódították a maja birodalom maradvá­nyait, vajmi keveset válto­zott. A dús tengerparti sík­ságok termőföldjei már rég a nagybirtokosok kezén van­nak. A megművelt földterü­let 75 százalékával a lakos­ság 2 százaléka rendelkezik. Az indiánok arra kényszerül­nek, hogy egyre feljebb hú­zódjanak a hegyekbe, ahol élelmezésük alapját, a kuko­ricát megtermelhetik. Onnan járnak le a kávé-, a gyapot-, a cukornádültetvényekre dol­gozni, de ott is évente csak 100—120 napra kapnak mun­kát. Az országban 23-féle indi­án nyelvjárást beszélnek. A nyelvjárásban is elkülönült rétegek általában elszigetelve élnek egymástól. Azoktól el­tekintve, akik időközönként a tengerparti ültetvényekre utaznak, egyetlen kapcsola­tuk a külvilággal, a kereske­dő, aki a piacra viszi az árut, s az általa megszabott árat fizet ezekért. A három évvel ezelőtti vá­lasztások idején hányféle ígé­ret hangzott el az indiánok sorsának megváltoztatására, a „boldog, igazságosabb tár­sadalom megteremtésére”. Nemcsak az ígérettevők, ha­nem a választók sem vették komolyan. Utal erre az is, hogy a mintegy kétmillió szavazásra jogosult közül mindössze 600 ezer járult az urnákhoz. A választási színjáték meg­rendezésével a katonai rend­szer kegyetlen diktatúráját próbálta leplezni. Az 1954 óta egymást váltó katonai diktátorok több mint ötven­ezer hazafit gyilkoltak meg. A terror áldozata lett Uber- to Alvarado, a Guatemalái Munkapárt (kommunista) fő­titkára is. A neves író, poli­tikus, a korábbi főtitkár, Bernardo Alvarado helyébe lépett, akit szintén brutálisan meggyilkoltak. A guatemalai diktátorok az ellenfelekkel való leszá­molásnak egy különös fajtá­ját emelték művészi szintre. Megalakították a haláloszta­gokat, amelyek ilyen neve­ket viselnek: Bosszúálló Kí­gyó, Szemet Szemért, a Sa­kál. Ezeket a terrorbandákat a kormány pénzeli és látja el fegyverrel, de hivatalosan semmi közük sincs egymás­hoz. A kormánynak az a szerepe, hogy egy-egy akció után sajnálkozását fejezze ki a történtek miatt. Amikor A szocialista országok kö­zül Magyarországon fogyaszt­ják a legtöbb alkoholt: 11,5 liter 100 százalékos alkohol jut egy főre évente. Az ENSZ adatai szerint 1978-ban vi­lágviszonylatban a hetedik helyen álltunk, a fogyasztás emelkedése a leggyorsabbak között volt, a tömény szesz fogyasztásában pedig Ma­gyarország a világranglistán a második helyre került. Ezek a statisztikai adatok nem tartalmazzák a hazánk­ban illegálisan előállított, és elfogyasztott szesz mennyisé­gét. A megdöbbentő adatok még ijesztőbbé akkor válnak, ha az alkoholizmus követ­kezményeit is hozzávesszük. A fiatalabb korosztályok ha­lálozási többletét az alkohol okozta balesetek, az öngyil­kosságok adják. 1960 óta az alkoholistákra jellemző máj- zsugor-halálozás a háromszo­rosára növekedett. A szándé­kos bűntettek 80 százalékát az alkohol hatása alatt kö­vetik el. A gyilkosságok 70 százaléka, a testi sértések180, a garázdaság 85, a hivatalos személyek elleni erőszak 90 százaléka esetében kimutat­ható az alkoholfogyasztás. Régen eldőlt már az a so­kat vitatott probléma, hogy az államnak nagyobb hasz­na van-e az alkohol árusítá­sából, összehasonlítva azzal a kárral, amit az alkoholis­ták pénzben kifejezhetően okoznak. Mert bár pillanat­nyilag úgy tűnik, jelentős jövedelem folyik be a tuda­tosan megdrágított szeszes italok árából az államkasz- szába — ez nem ellensúlyoz­za azt a rombolást, amit az alkohol hosszú távon okoz. Nem lehet eléggé hangsú­lyozni azt a kárt, amit er­kölcsileg jelent, például a családok felbomlása, a bűnö­zés. Hazánkban igen sokan fel­ismerték az alkoholizmusnak' a társadalomra és egyénre egyaránt kiható veszélyét. Sokoldalú küzdelem indult ellene, olyannyira, hogy kü­lön intézmény is létesült Al­koholizmus Elleni Országos Bizottság névvel. Az 1974. évi 10. számú törvényerejű rendelet létrehozta az együtt­működni nem akaró, garáz­da és visszaeső alkoholisták kötelező Munkaterápiás Al­koholelvonó Intézetét. Vala­mennyi tömegszervezet — elsősorban a Magyar Vörös- kereszt — fokozta az alko­holizmus elleni propagandát. És végül, megalakultak a gyógyuló vagy gyógyult be­tegek öntevékeny, egymást segítő közösségei. De minden szervezet ered­ményes munkájának alap­vető feltétele — a jó szán­dékon túl — az, hogy meg­határozott jogkörrel ren­delkezzen. Ez pedig még nem alakult ki véglegesen, és mi tagadás, az eredmények is váratnak magukra. Oravecz Éva Guatemala város

Next

/
Oldalképek
Tartalom