Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-15 / 88. szám
1981. április 15., szerda e Nemzetközi összefogással Ketreces haltenyésztés holtágakban, víztározókban Az édesvízi haltenyésztés a világ minden táján jelentősen fejlődik. Nem maradhat ki a programból Magyarország sem. Nagy lehetőséget kínálnak erre a folyók holtágai, a meglevő és épülő víztározók, öntözőfürtök, főcsatornák, vízművek. A létesítmények beruházási költségei sokkal gyorsabban megtérülnek, ha azokat haltenyésztésre is berendezik. Megyénk élen jár a témában. Ez elsősorban a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet érdeme, amely ország-világra szóló eredményeket produkált már eddig is. A halastavi hal- és pecsenyekacsa-tenyésztéshez az intézetben nemesített új hibridekkel, kidolgozott és jól bevált technológiákkal, tápokkal és egyéb módon nyújt segítséget a HAKI. Erről beszélgettünk dr. Müller Ferenc igazgatóval: — Intézetünk sokoldalú kapcsolatot tart hazai és külföldi intézetekkel, mező- gazdasági üzemekkel. Számos témában hasznos az együttműködés — erről később szólnék. — A legfőbb cél a kutatási és oktatási eredményeket átadni a gyakorlatba. Ez alkalommal épp ezért a műszaki fejlesztési témákról szeretnék beszélni, az egyik ilyen: olcsó fehér- jeforrások takarmányozás céljára. Ragadoz^ állatok, a halfeldolgozás mellékterméke. nagy állattartó telepek hígtrágya halastavi hasznosítása. Népgazdaságilag is nagy horderejű a víztározók, holtágak, öntöző-főcsatornák,-fürtök úszóketrecekkel, valamint átfolyó vizes rekeszekkel történő halasítása. Békés megyében a HAKI és a gyomai Viharsarok Halászati Tsz alkalmazza eredménnyel a holtágak és tározók halasítását. Intézetünk országosan jelentős feladatokat kapott. A miskolci bá- nyatavákon ketreces harcsatenyésztés műszaki fejlesztési programját dolgoztuk ki. A meglevő tiszai vízlépcsők tározóinak halászati célokra való hasznosítására szintén kidolgoztuk a programot. De épülnek tározók a Dunán is ott is lesz feladatunk. Sokan nem tudják, hogy a hazánkban élő halak közül a legdrágább az angolna. Kidolgoztuk az angolnatermelő modem tavak kialakításának módszerét. Hazánkban sok a meleg víz. Ezeket angolna- és harcsatenyésztésre nagyszerűen ki lehet használni. Az Alsó-Duna-völgyi VI- ZIG-nek — közös kutatási program keretében — kidolgoztuk: a víztükör alatti növények eltakarítását hogyan oldhatjuk meg halakkal. így kétszeres a haszon: nem kerül külön pénzbe a vízinövények irtása, ráadásul az amurok halhúst termelnek „munka közben”. A debreceni AGROBER-rel a Keleti-főcsatorna növényevő halak ketreces tenyésztésével való hasznosításához adtunk szakvéleményt. A bányagödrökkel kapcsolatban a böcsi Haladás Tsz úszóketreces haltenyésztéshez kért segítséget. A szigetfői és szi- getszentmiklósi bányagödrök iparszerű haltenyésztéssel való hasznosításra együttműködési szerződést kötöttünk. Kutatóintézetünk a műszaki dolgozókkal együtt olyan kompletten dolgozta ki a ketreceket, hogy Egyiptom is rendelt belőlük. Vannak levegőztető, folyón járó és etetésre alkalmas ketreceink. Az AGROBER-rel a Fel- győi Állami Gazdaság területén keletkező hígtrágya hasznosítására készítettünk tervet. Az AGROIMPEX vietnami törzskacsatelep adaptálására a szarvasi fajták leszállításával adunk segítséget. Vietnamban négy halas- és egy kacsástelepet hozunk létre. Gondolom, nem kis jelentőségű az sem, hogy intézetünk 1980-ban a tápokból és gyógytápokból 20 gazdaságnak 316 tonnát szállított, sokkal olcsóbban, mintha importból vásárolták volna. Az új hibrid vonalakból 600 anyát adtunk partnergazda- ságoknak. Zsenge, előnevelt, egynyaras és kétnyaras ivadékból 29 gazdaságnak ösz- szesen 53 millió 170 ezer darabot adtunk el. Tenyészto- jásból 10 gazdaságnak 674 ezer darabot adtunk, hogy hozzásegítsük őket a halastavi pecsenyekacsa-neveléshez. Ami a nemzetközi kapcsolatot illeti: 1980-ban 30 külföldi államból 206 tudományos kutató összesen 1385 napot töltött nálunk, hogy tanulmányozza a kutatásban, nemesítésben elért eredményeinket. Ugyanakkor tőlünk 11 külföldi államban 31 dolgozónk töltött 669 napot. Az a célunk továbbra is, hogy elsősorban idehaza hasznosítsuk tudományos eredményeinket és a nemzetközi kapcsolatoktól szerzett hasznos tapasztalatokat. Természetesen az sem közömbös, hogy a szarvasi kutatók munkájára számot tartanak Amerikától Japánig számos országban — fejezte be tájékoztatóját dr. Müller Ferenc igazgató. Ary Róza így „árulják” magukat Guatemalában a munkanélküliek meggyilkolnak egy-egy baloldali politikust, szakszervezeti vagy diákvezetőt, a látszat kedvéért a hatóságok megindítják a nyomozást, de a tettes mindig ismeretlen marad. A halálkommandók különböző helyeken kínozzák, végzik ki elrabolt foglyaikat. Többnyire a szélsőjobboldali birtokosok földjein ássák el a holttesteket, vagy egyszerűen tengerbe' dobják. Az USA szenátusa külügyi bizottságának a latin-amerikai ügyekkel foglalkozó albizottsága egyik legutóbbi vizsgálatában kénytelen volt megállapítani : „A guatemalai terrorizmus valóságos fejtörő, sohasem lehet tudni, melyik csoport áll a terrorcselekmények mögött.” Az erőszak, ellenerőszak gyakorlata tovább tizedelte a lakosságot. Emlékezzünk rá, a diplomatarablások sorozata a guatemalai akcióval élénkült fel, amikor 1968-ban John Webert, az USA katonai attaséját elrabolták, majd meggyilkolták. Az ezt követő két év alatt újabb öt diplomatát raboltak el az országban. Ezekre az évekre esik a guatemalai partizánmozgalom sikereinek csúcspontja is. De végül is Osorio ezredes véresen leszámolt velük. Zacapa város közelében több mint 4 ezer embert gyilkoltatott meg. Az akcióban alkalmazták a Vietnamban beváít napalmbombás támadásokat és lombtalaní- tá módszereket is. A fő irányítók a hírhedt amerikai zöldsapkások voltak. Washingtonban az elmúlt évtizedben négyszeresére növelték a Guatemalának nyújtott katonai támogatás összegét. Az utóbbi hónapokban méginkább felértékelődött Guatemala. Az USA innen szeretné sakkban tartani a forrongó Közép-Amerikát. Az országot ellenforradalmi hídfőállássá kívánják „előléptetni”. Modernizálták az elnyomó gépezetet is. A lakosság nagy többségének életszínvonala, mit sem változott. Az egy főre eső nemzeti jövedelem például 270 dollár, a legalacsonyabbak közé tartozik a kontinensen. Az analfabetizmus meghaladja a 65 százalékot. A múlt évben a megélhetési költségek 28 százalékkal emelkedtek. Az átlagéletkor 46 év. Mindez hivatalos guatemalai adat. A latin-amerikai jobboldali katonai rendszerekhez hasonlóan, Guatemala urai is kényesen vigyáznak arra, hogy tetteiket hazafias mázzal kenjék be. A terrort „az igazság nevében és quetzal szellemében” hajtják végre. A quetzal egy madárfajta, amely az ország címerében is megtalálható. Olyan madár, amely képtelen fogságban élni. Találóan fogalmazta meg a munkapárt egyik vezetője: „A kalitkába zárt quetzal — amely a nép sza- badságszeretetének szimbóluma — csak összecsukta szárnyait”. Egyszer már repült, szabadon, fenségesen, hirdetve a guatemalai nép történelmének egyik dicsőséges szakaszát. 1944 nyarán népfelkejés tört ki, amely elsöpörte Ubi- co diktátor 13 éves uralmát. A felkelés élére Jacobo Ar- benz kapitány állt, akit később elnökké is választottak. Uralkodása idején új alkotmány lépett életbe, megkezdték a földreform végrehajtását, amelynek következtében 56 ezer család jutott földhöz. Megalakították* az első szakszervezetet, s hozzáláttak az United Fruit Company amerikai monopóliummal korábban kötött igazságtalan szerződések felülvizsgálatához, Az ötvenes évek elején a kormány megtagadta, hogy amerikai kérésre katonákat küldjön a koreai háborúba. Legálisan működhetett a kommunista párt is. Mindez már sok volt a washingtoni kormánynak. A New York Times nyíltan követelte: „Az USA nem tűrheti, hogy Texas és ' Panama között egy szovjet köztársaság legyen”. Nem is tűrte. 1954 júniusában Honduras- ból és Nicaraguából fegyveres csapatok lépték át a guatemalai határt, s a belső reakcióval együtt megbuktatta Arbenz kormányát. A Guatemalai Munkapárt legutóbbi nyilatkozatában — az ország helyzetét elemezve — arra a következtetésre jutott,. hogy a jelenlegi állapotok és erőviszonyok közötti nincs lehetőség a diktatúra | békés megdöntésére. Az esz-g közt a fegyveres harcban je- íj lölte meg. A jövő útjait abbán határozta meg, hogy az összes haladó erő összefogásával létre kell hozni egy diktatúraellenes demokratikus frontot. A kalitkába zárt quetzal s. csak összecsukta szárnyait. (Folytatjuk) Király Ferenc \ Hiteles lehetőségek az élelmiszer-gazdaságban Beszélgetés dr. Páles Gyulával, az MNB elnökhelyettesével Megkülönböztetett figyelem övezi az utóbbi időben a magyar élelmiszer-gazdaságot. Okkal. Az közismert tény, hogy az élelmiszer-ellátás mennyisége és minősége alapvető jelentőséggel bír bármely ország életében, lakóinak közérzetében. Ám a gazdálkodás iránt mind fogékonyabb közvélemény számára az agrárágazat nép- gazdasági jelentősége is ismert, mindenekelőtt azért, mert ez az ágazat az utóbbi években a nemzetközi piac által is elismert eredményeket produkált. Ezeken az eredményeken alapulnak a népgazdasági terv által az éielmiszer-gazdaság számára megszabott feladatok, amelyeket azonban a megszokott módon aligha, csakis új lehetőségek feltárásával és azok ésszerű kiaknázásával leszünk képesek teljesíteni. Vajon mennyire hitelesek ezek a lehetőségek, a szó szoros és átvitt értelmében is: kérésünkre erről fejtette ki véleményét a hiteleket folyósító Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, dr. Páles Gyula. — Véleménye szerint milyen módon lehet évről évre csaknem azonos ütemben növelni a mezőgazdasági termékek termelését, miközben elsősorban a termelés gazdaságosságát kell javítani? — Nekem is az a véleményem, hogy a VI. ötéves terv olyan nehéz feladatokat szabott meg az élelmiszeripartermelés számára, amelyeket rutinszerűen már képtelenség megoldani. Az évi három- százalékos növekedési ütemet akkor is nehéz lesz tartani, ha a természeti csapások nem sújtanak bennünket. Ha ehhez hozzáveszem a termelőeszközök árának emelkedéséből és a világpiaci versenyből fakadó követelményeket, nyilvánvalónak tűnik, hogy az olyan vállalkozói kedvet kell fellendítenünk, amelynek legfőbb tartalma a versenyképesség fokozása minőségben és árban egyaránt. A magas termelékenységet. az alacsonyabb önköltséget és a lehető legtöbb új érték létrehozását kell minden gazdasági döntésnél első helyen megkövetelnünk. Ebben a folyamatban az üzemben belüli szervezés magasabb színvonala, a technika és a technológia fejlesztése mellett a társadalmi munkamegosztás korszerű módosulásának is helyet kell kapnia. A nyersanyagtermelés, a feldolgozó- ipar és az áruforgalom vertikális kapcsolatában az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek ugyanolyan polgárjogon vegyenek részt és jussanak el a piacra, mint ahogy eddig a monopoljelle- gű felvásárló, feldolgozó és exportáló nagy állami vállalatok eljutottak. Ide tartozik a nagyüzem és a kistermelés változatos kombinációjának bővítése is, mégpedig a mezőgazdasági tsz-ek és állami gazdaságok sokszínű integrációs tevékenységének segítségével. A társadalmi érdek megkívánja, hogy az egyéni és csoportérdekek erős mozgató rugóit az elosztási rendszerünkben tudatosan használjuk fel. Ezért amikor erre alkalom adódik, erősítsük a vállalat (tsz) egésze által létrehozott új érték (bruttójövedelem) és az egyének jövedelme közötti szigorú összefüggést. A „napszámos” szemlélet helyett a tulajdonosi érdekeltséget kell újra felfrissítenünk. — Megvannak-e mindezek társadalmi feltételei? — Azt hiszem, igen. A legfontosabbnak azt a politikai platformot tartom, amelyet a pártvezetés és az állami vezetés képvisel, amelyet a legutóbbi országos élelmiszer- gazdasági vezetői értekezleten Havasi Ferenc, a KB titkára és Váncsa Jenő miniszter kifejtettek, amikor megerősítették több minikét évtizedes agrárpolitikánk progresszív maradandó vonásait. Meg kell mondanom, hogy a közelmúlt évek rövidtávú állami szabályozása miatt jó néhány termelőszövetkezetben visszafogottabban foglalkoztak közép- és hosszú távú fejlesztéssel, mint korábban. A vezetők egy része elkezdett rutinból vezetni, a szövetkezeti dolgozókban pedig erőre kapott a rövidtávú fogyasztói szemlélet, és sok helyen visszaszorult a szövetkezeti tulajdonosi szemlélet. Ezért volt öröm, hogy a termelőszövetkezetek megtett útjának he- lyes értékeléséből és perspektívájuk világos megfogalmazásából most új erőt — vállalkozókedvet — meríthetünk. — Hogyan ítéli meg a termelési rendszerek és az azokon kívül álló kisebb gazdaságok fejlődési, vállalkozási lehetőségeit az új ötéves tervben? — A termelési rendszerek létrejöttének a IV. ötéves terv közepe táján rendkívül nagy jelentősége volt. Üzleti vállalkozásaik révén — nem pedig az állam által nekik adott előnyök révén — szereztek elévülhetetlen érdemeket a mezőgazdaság fellendítésében. Újabban azonban a népgazdasági egyensúly helyreállítása érdekében hozott intézkedések privilé- gizált helyzetbe juttatták őket, mert velük a kívülállók sem a szoros importkeretek felhasználása, sem a csökkenő mértékben igénybe vehető hitelek tekintetében nem versenyezhetnek. Ez a helyzet kedvezőtlen hatásokkal jár a rendszerekre is és a kívülállókra is. Egyre jobban látható, hogy a legjobb termelési rendszereknél is növekszik azoknak a vállalkozásoknak a száma, amelyeknél romlik a befektetések megtérülési ideje. Nézetem szerint a túlságosan exten- zíven kifejlődött, szinte az egész országot egy központból sok utazóval behálózó rendszerek hatékonyságának problémáit a jövőben sokkal kritikusabban kell elemeznünk, mint eddig. — A minél gazdaságosabb exportra való törekvés a nyersanyagok feldolgozási szintjének növelését is igényli. Milyen módon lehet ennek érdekében az élelmiszer- ipart fejleszteni és vállalkozókedvét fokozni? — Annak ellenére, hogy az elmúlt években elég sokat áldoztunk az élelmiszer- ipar fejlesztésére, az örökölt és nagyrészt elévült feldolgozókapacitást nem sikerült a mezőgazdasági termelés szintjére emelni. Azért sem, mert az élelmiszeripar fejlesztése szinte teljesen állami keretek közé szorult, s azért sem, mert élelmiszer- ipari beruházásaink nagy részét nem a nyersanyagbázishoz közel, hanem inkább a fogyasztócentrumok szomszédságába telepítettük. Csak kevés olyan gyárunk van, amelyet a legjobb helyen, és az új piaci igényekhez igazodva hoztunk létre. Sajnos, a legtöbb helyen hiányoznak a megfelelő raktárak, snem üzleti jellegű az értékesítés. A vertikális kapcsolatok optimumától még igen távol vagyunk. Mindemellett az a tény. hogy az élelmiszeripar az elmúlt ötéves tervben a tervezett 35 milliárd forinttal szemben több mind 50 milliárd forintot ruházott be, nagy előrehaladást jelent. Nem dicsekvésképpen, de azért elmondom, hogy a különbség döntően, exportfejlesztő hitelből származott, és nagyon jó eredményekkel kecsegtet. Megvalósítás közben rengeteg bajunk volt ezekkel, sok keresztbe rakott gerendán is át kellett haladnunk. de végül is azt mondhatjuk: nem lesz egy sem közülük, amely ne produkálna a hitelszerződésben vállalt eredményeket. A tapasztalat megerősíti azt a törekvésünket, hogy az exportfejlesztő hitelek révén aktívan segítsük elő a mezőgazdaság és az élelmiszeripar minél gyorsabb fejlődését. A mai feladat — amelyet a hitel- nyújtásnál szem előtt tartunk — az, hogy az állami feldolgozóipar fejlesztése mellett a szövetkezeti élelmiszer-feldolgozó ipar fejlesztését is segítsük elő. A kormány hitelpolitikai irányelvei lehetővé tészik, hogy a fejlesztési hitelek odaítélésénél a saját erő bevonását nem vagyunk kötelesek a régi módon megkövetelni. Különösen az úgynevezett autonóm módon megtérülő beruházásoknál tekinthetünk el a saját erő követelményétől. Ezzel a hitellel megkíséreljük a trösztökön belül működő tagvállalatok önálló kezdeményezéseit is felkarolni. — Milyen feltételek mellett részesülhetnek az élelmiszer- gazdaság egyes vállalatai és szövetkezetei a különféle hi- telfajtákban? — A Magyar Nemzeti Bank mindenekelőtt olyan, a technikai haladáshoz szükséges exportfejlesztő hitelek igénybevételét szorgalmazza, amelyek révén jelentős devizabevételt ígérő árukkal növelhető a termelés. A bank még az eddigieknél is nagyobb aktivitást kíván ebben kifejteni. Ezért növeltük megyei igazgatóságaink hatáskörét. A megyei bankigazgatóságok saját hatáskörükben 15 millió forint hitel kibocsátásáról dönthettek önállóan, ezután pedig 30 millió forint összegről. A hitel igénybevételének segítségével lehet megoldani — megfelelő termelésnövelés esetén — az egyes gazdaságok gépesítését. Olyan hozamtöbbletet kell elérni, amelynek a nettó devizahozamából három év alatt megtérül a beruházás. Állattenyésztésre felvett exportfejlesztési hitel esetén az elvárt megtérülési idő 5 év. Mivel a 30 százaléknak megfelelő saját erő előzetes biztosítása nem a legfontosabb követelmény, olyan helyen is lehetőség lesz beruházni, áhol a saját pénzeszközök hiányoznak, s a hitel megtérülését jövőbeni jövedelem garantálja. — Milyen felső határa van az exportfejlesztési hiteleknek, és vannak-e olyan kiemelt termékek vagy termények, amelyekre az átlagosnál több hitel igényelhető? — Az exportfejlesztési hitelnek nincs felső határa, mértékét a vállalkozás, a kezdeményezés milyensége, a kontrollált számítás szabja meg. Ez az egyik. A másik megjegyzés, hogy nincsenek szent növények és szent állatok, csak gazdaságosan és jövedelmezően termelt áruk lehetnek E tekintetben nem kell feltétlenül a hagyományokhoz alkalmazkodni. A vevők igényei a legfontosabbak, és persze a gazdaságosság. Hogy mást ne mondjak: például Hajdúszoboszló környékéről békát exportálnak Franciaországba, s mint az kiderült, ez is remek üzlet. De mondhatok mást is. Szabolcsban az osztályon aluli almából már évek óta exportképes almaiét készítenek, nem főzik, hanem hidegen kipréselik az alma levét. Az idén ugyan rossz az ára, de eddig sokat kerestek rajta, mert nagyon finom ... Megkínálhatom? Aczél Gábor
