Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
1981. március 1., vasárnap i^UzlU isiiül NAGYVILÁG SZOVJET VÉLEMÉNY Reagan és a „nemzetközi terrorizmus' .1! Ronald Reagan első sajtó- konferenciáját hidegháborús hangvétel jellemezte. A következő célt tulajdonította a Szovjetuniónak: „elősegíti a világforradalmat, és az egész világot átfogó szocialista, vagy kommunista világ meg“ teremtését”. Sőt, az elnök a nemzetközi terrorizmus támogatásával vádolta Moszkvát. A szovjet szándékok ilyen értelmezésének alátámasztására Reagan a szovjet vezetőknek a „különböző pártkongresszusokon” hangoztatott kijelentéseire hivatkozott. jóllehet az SZKP kongresszusainak jegyzőkönyvei nem bizonyítják igazát. A szovjethatalom első külpolitikai dokumentuma 1917- ben az úgynevezett „békedekrétum” volt. A párt 1925- Ös, XIV. kongresszusa megbízta a Központi Bizottságot olyan „békepolitika folytatásával, amelynek a kormány egész külpolitikája középpontjában kell állnia”. 1930- ban a XVI. kongresszus ismét megbízta a Központi Bizottságot, hogy „határozott és következetes békepolitikát folytasson” — és így tovább, egészen napjainkig. Az SZKP 1971-es, XXIV. kongresszusa jóváhagyta a békéért vívott harc programját, amelyet a következő, XXV. kongresszus 1976-ban továbbfejlesztett. Nem kétséges, hogy a mostani, XXVI. kongresszus megerősíti a szovjet külpolitika alapvető irányvonalát, megmutatja a béke, a nemzetközi együttműködés, a népek szabadsága és függetlensége nevében folytatott külpolitika új útjait. Kétségtelen, hogy a párt- kongresszusokon kifejezésre jut majd a világban végbemenő progresszív változások támogatása. Ám a társadalmi haladásért folyó küzdelem nem azonos a nemzetközi terrorizmussal! Szovjet nézőpontból a világ szociális megújhodásának folyamata megy végbe, s ez a folyamat objektív jellegű, leküzdhetetlen. Menetét nem lehet a „forradalom exportjával” siettetni. A szovjet külpolitikának olyan célt tulajdonítani, hogy „világforradalom útján” az „egész világot átfogó államot” akar teremteni, hamis vád. Nyugtalanító, hogy a Reagan-adminisztráció olyan stílusban kezdi munkáját, mintha csak a meg nem értés és az ellenségeskedés ötvenes éveit élnénk. Gennagyij Geraszimov Az ENSZ égisze alatt Elfogadják-e a kabuli békejobbot? Sikerül-e politikai megoldást találni Afganisztán és Pakisztán viszályára? A válasz elvileg csak „igen” lehet, ihászén a Pakisztán területéről indított támadássorozat a szovjet csapatok afganisztáni jelenléte mellett már semmiképp nem érheti el célját, a kabuli kormány megbuktatását. Ugyanakkor tudjuk — sajnos rengeteg példa van rá más téren is —, hogy a realitás, s annak elfogadása két különböző dolog. Ha Pakisztán kedvezően fogadta volna Kabul korábbi békejavaslatát, ma már talán a rendezés körvonalairól lehetne beszámolni. BIZTATÓ JELEK Az utóbbi hetekben azért bizonyos biztató jelek látszanak. Elképzelhető, hogy nem marad pusztába kiáltott szó Afganisztán 1980. május 14-i kezdeményezése, amely kétoldalú tárgyalást indítványozott Iránnak és Pakisztánnak a kapcsolatok normalizálásáról. Az esetleges megállapodás magába foglalná azt a kötelezettséget, hogy egyik ország területéről sem indítanak támadást a másik ellen. A Szovjetunió és az Egyesült Államok garantálná ezeket az egyezményeket — folytatódott a kabuli felhívás —, és akkor e politikai rendezés kapcsán határozhatnak az Afganisztánban tartózkodó szovjet egységek kivonásáról. A javaslat egyben választ jelentett a szovjet csapatkivonást sürgetőknek. A Szovjetunió azért tett eleget a csapatküldési kérésnek, mert a külső támadások megfojtással fenyegették az afganisztáni nemzeti demokratikus forradalmat. Pakisztán területén, a határ közelében jelenleg is mintegy 35—40 támaszponton folyik a „menekültek” kiképzése. A Khy- •ber-hágó vidékén mindenna- r posak a banditaakciók. Ha ilyen körülmények között megfosztanák Afganisztánt a szovjet segítségtől, ez visz- szatérést jelentene egy olyan helyzethez, amelyben nem csupán az 1978. áprilisi forradalom vívmányai kerülnének veszélybe, hanem Afganisztán szuverenitása is. NEM KIS VÁLTOZÁS Pakisztán sokáig elutasító hallgatással fogadta a kabuli kezdeményezést, később 4 /f • 4 A szovjet Távol-Kelet új konténerkikötője, Vosztocsnij (Fotó: APN KS) azonban a következő feltételeket szabta: az ENSZ égisze alatt tárgyaljanak, és Afganisztánt ne a kormány, hanem az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt képviselje (mivel így — úgymond — a tárgyalás nem jelentené a kabuli rendszer de facto elismerését sem). Bár az iszlám csúcstalálkozó alkalmából és az Üj-Delhiben újólag megfogalmazott fenntartások tagadhatatlanul furcsák, a hangsúly most nem annyira az ellenvetésen, mint inkább a tárgyalásos megoldás keresésén van. És ez nem kis változás. Mi az oka e változásnak? Nyilvánvalóan szerepet játszik benne a felismerés, hogy a volt pakisztáni miniszter- elnök, Bhutto kivégzése után még inkább megrendült nemzeti egységet nem lehet sokáig háborús hangulatkeltéssel erősíteni. India nem nézi jó szemmel a nagy katonai készülődést, az ellenforradalmárok pedig — az Afganisztán elleni akciók kudarca láttán — számos jel szerint mindinkább pakisztáni területen keresnének valami „sikert”. FIGYELMEZTETÉS heonyid Brezsnyev tavaly ősszel a Moszkvába látogató afgán küldöttség tiszteletére adott fogadáson ezt mondotta: „Pakisztán semmit sem nyer és semmit sem nyerhet Afganisztánhoz fűződő kapcsolatainak kiélezésén”. Ügy látszik, ezt az idő múlásával Pakisztánban kezdik belátni. A nagy kérdés most az, hogy a megértés meddig terjed, és már a belátható jövőben elvezet-e a kabuli békejobb elfogadásához? Halász György Csehszlovákia R szövetkezeti dolgozók egészségéért Az ipari nagyüzemek mintájára a mezőgazdasági nagyüzemekben, a szövetkezetekben is gyógy- és üdülőintézmények egész sarával védik a dolgozók egészségét Csehszlovákiában. Szlovákiában ez évben már az egy tucatot is meghaladja a különféle egészségügyi létesítmények száma, amelyek közül nem egy eléri a klinikai szintet. Néhol régi épületek átalakításával létesítik a szövetkezeti egészségügyi központokat, mint a kelet-szlovákiai Bi- dovcéban, másutt új épületeket emelnek, mint a nyugat-szlovákiai Radosovcéban. Ez utóbbi olyan egészségház, ahol két általános orvos, egy nőgyógyász, két fogorvos áll a szövetkezeti tagok rendelkezésére. ezenkívül — természetesen — gyermekorvosi rendelő, fizikoterápiás részleg és gyógyszertár is működik itt. Összesen 18 orvos és más egészségügyi dolgozó teljesít szolgálatot ebben a szövetkezeti egészségügyi központban. Mint az iparban dolgozóknak, ugyanúgy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak is joguk és lehetőségük van szanatóriumi kezelésre, utókúrára, üdülésre. Minden ilyen intézményben külön helyeket biztosítanak a mezőgazdasági területről érkezőknek. A gyakorlat azonban azt mutatta: előnyösebb, célravezetőbb, ha a szövetkezetek — erejüket egyesítve — maguk is létesítenek saját tagjaik számára szanatóriumokat, üdülőket. Az elsők között léptek erre az útra 3 nyugat-szlovákiai járás termelőszövetkezeteinek a vezetői, akik — állami segítséggel — Trencsénteplicen, a világhírű gyógyhelyen „Mezőgazda” néven gyógypavi- lont építettek. Ezen a gyógyhelyen az ország más részeiből — sőt más szocialista országokból, így Magyarországról — is fogadnak tsz-tag- vendégeket. A termelőszövetkezeti tagok ingyenes gyógykezelésben részesülnek. (BUDAPRESS—ORBIS) Sz. Avetyiszov: Orvosi hivatásszeretet Éjszaka a beteg egyre hevesebb fájdalmakat érzett, s közben belázasodott. A fiatalember szorongással telve fürkészte a két ügyeletes orvos arcát. Meg kell operálni? Ezt nem volt könnyű eldönteni. Ki tudja, a gyomorvérzésen kívül milyen belső sérülései lehetnek még? Talán már a sebek is gennyesedni kezdtek. De az is lehetséges, hogy nincs szükség műtéti beavatkozásra, mert ez csak rontana a helyzeten. Jóllehet egyre inkább szaporodtak az aggodalomra okot adó tünetek, ám az első vizsgálati eredményeket nehezen lehetett összeegyeztetni a betegség keletkezésének leírásával. Egy dolog világos: a kezelőorvos, aki két napon át .tanulmányozta a röntgenfelvételeket, és arra a következtetésre jutott, hogy szükség van a műtétre, még nem érkezett meg. A beteg mintha csak kitalálta volna az idegen orvosok gondolatmenetét, ugyanis a következőre kérte meg őket: — Ne hívják ide Jurij Viktorovicsot. Én már valahogy ... reggelig. Tegnap egész éjszaka mellettem volt. És napközben is. Egy orvos iránt megnyilvánuló ilyesféle gondoskodás mindig megható. Ez egyúttal nemcsak ennek a fiatalembernek a lelkivilágát tárja fel hanem feltárja annak az egyénnek a jellemét is, aki iránt ilyen érzéseket táplálnak, s aki azonnal az első hívásra kész segítségére sietni a betegnek. Éjfélkor maga J. V. Bulanov telefonált, és aggodalmasan kikérdezte kollégáit: — Nem csökken a vérnyomás? Folytassák a jeges borogatást, tegnap ez segített. Ha a beteg állapota rosszabbodik, kérem küldjenek autót értem. Könnyű vele dolgozni. Szinte sohase tűnik el arcáról a széles, huncutkás mosoly, s hunyorkás szemében jóindulatú vidámság bujkál. A tréfa, a vicc nagy segítségre van az emberek egymás közötti kapcsolatában, különösen akkor, ha azt oly egyszerűen és közvetlen hangnemben mesélik el, mint Jurij Viktorovies. Bizonyára senki se látta őt, amint idegeskedett, kiabált, vagy kapkodott volna. Nem tartozik a szórakozott és sértődékeny emberek közé. Jelleme szelídségen és őszinteségen alapul, és ez bizonyára filozófiai életbölcsességéből, snagy lelkierejéből táplálkozik ... Jurij Viktorovies az egyik legkitűnőbb sebész a megyéÚj KGST-tagország Mozambik? TANZANIA •Banqweulu-tÓb \Nyasza tuyurnB VgAMBIfll •LichingaW AV Guebrabasa- ^Lzuhatag i Nampula y Kariba - víztároló lueiimaneZIMBABWE ■ Feketeszén ▲ Vas A Réz A Bauxit A Arany if Vízenergia 0 200 km DEL-AFRIKA Inhambam SZVAZIFOLD^ v. e O A mintegy 790 ezer négyzetkilométer területű és 13 millió lakosú Mozambik (Magyarország 93 ezer négyzetkilométer, és 10,7 millió) a 400 éves gyarmati uralom után igen súlyos helyzetben kezdte önálló nemzeti életét. A népesség 95 százaléka analfabéta, az egy főre jutó nemzeti jövedelem pedig 140 dollár, ami afrikai mértékkel mérve is igen szerény. A függetlenség elnyerése után a portugál szakemberek túlnyomó többsége elhagyta az országot. Nemcsak a vezető beosztású értelmiségiek, de még a technikusok, sőt a kereskedők is eltávoztak, alig maradt néhány orvos, közgazdász, mezőgazdász Mozambikban. Ebben a súlyos helyzetben a szocialista országok siettek a fiatal afrikai ország segítségére. Szakemberek kiküldésével, illetve képzésével járultak hozzá többek között a gondok leküzdéséhez. Mozambik természeti kincsekben igen gazdag, s erre a gazdagságra alapozza a kormány a szocialista társadalmi és gazdasági rendszer felépítését. A lo éves népgazdasági terv előirányzatai szerint a legfontosabb cél a mezőgazdaság fejlesztése, valamint az ország nyersanyag- és enüt- giakincseinek kiaknázása. A terv előírása szerint a mezőgazdasági termelést évi 18—20 százalékkal kell növelni. Ezt a nagy nagyszabású célt csak a hatalmas öntözőrendszerek kiépítésével lehet elérni. Ehhez a lehetőségek adottak, hiszen az ország víznyerési lehetőségekben is igen gazdag, de a megvalósításhoz jelentős külföldi tőke igénybevétele szükséges. Az energiatermelés növelése elsősorban a Cabora Bassa vízerőmű további bővítésével érhető el. Ennek végrehajtása azonban közel 1 milliárd dollár beruházást igényel. Ugyancsak jelentős kölcsön felvétele szükséges a világviszonylatban is számottevő bányakincsek (szén, réz, vas, arany, bau- xit stb.) feltárásához, és felszínre hozatalához. A szocialista országok ezekben a munkálatokban is jelentős részt vállalnak, de a célok rövid időn belüli megvalósítása érdekében egyéb forrásokat is igénybe akar venni Mozambik kormánya. A napokban került bejelentésre, hogy Mozambik szorosabbra kívánja fűzni kapcsolatait a szocialista országokkal, s ennek érdekében csatlakozik a KGST szervezetéhez. Ez a tény azonban nem zárja ki az együttműködést a nyugati országokkal. Jelenleg tárgyalások folynak a mozambiki és belga kormány képviselői között, Belgium részvételéről Beira kikötőjének bővítésében, s a mezőgazdaság fejlesztésében. Egyéb nyugati országok bevonása is várható ezekbe a munkálatokba. Mozambik kormánya és népe következetesen munkálkodik a szocializmus megvalósításán, de rugalmas gazdaságpolitikát folytatva lehetőséget teremt a külföldi tőke számára a gazdasági célok megvalósításában. ben. Ezt a véleményt osztja legtöbb kollégája is. — Nemegyszer asszisztáltam mellette. Amint dolgozni kezdett, komoly, megfontolt orvossá változott — meséli V. P. Leplejszkij, az OSZSZSZK érdemes orvosa. — Nagyon szenvedélyesen, körültekintően dolgozik, s kitűnően ismeri az anatómiát. Szakmai tudása, gyakorlati tapasztalata kincset ér. íme ő az, akiről túlzás nélkül elmondhatom ezt a kissé elkoptatott kifejezést: „arany keze van”. Nos, az a fő, hogy univerzális ember: gyomor-, vese-, szív-, ér- és agyműtétek specialistája. S mindemellett^sodálatra méltó a szerénysége is. Magától értetődik, hogy a kézügyesség nem elegendő. Az univerzalitásnak nincs értelme akkor, ha az széles orvosi látókörrel, klinikai gondolkodásmóddal nem párosul. Az új állandó keresése és az elmélyült kutatásra irányuló törekvés — nos, ez a sebészet alapja. Sok bizonyíték van arra, hogy az ideg- sebészetre, a mellkasi és has- üregi szervek gyors operációjára specializálta magát, és megszerezte a magasabb tudományos fokozatot is. Néha bonyolult feladatnak számít, ha az emberek cselekedetét hétköznapi, megszokott logikával próbáljuk megmagyarázni, öt éven át — 1972-től kezdve — a kerékpárgyár üzemi rendelőjében mint helyettes főorvos dolgozott, ahol eredményes munkásságot fejtett ki. Ám egyszerre csak lemondott a hivatali ranglétrán való előrehaladásról, és beosztott sebészként helyezkedett el a megyei kórházban ... Egyébként ahhoz, hogy jobban megértsük elhatározásának indítékait, ismernünk kell az előzményeket. A szaratovi egyetem elvégzése után a sebészetről álmodozó fiatal orvos egy gyermekszanatóriumba ment, ahol gyermekgyógyászként tevékenykedett. Ä kis betegek rajongásig szerették őt. Az egészségügyi intézmény Orenburg megyében, Tasla nevű faluban, nem messze a járási kórháztól található. Ott kezdett hozzá sebészi működéséhez. Igaz, a társadalmi elveket szem előtt tartva, csak szabad idejében tehette ezt. S azután már Penzában — csaknem egy éven át — folytatódtak ezek az ügyeletben töltött álmatlan éjszakák, hetente öt-hat alkalommal, amiért külön pótlékot nem kapott. Ez nehéz, fárasztó munka volt, ám néha szükségesnek látszott hetenként, hónaponként „elővenni” egyegy majdnem menthetetlen beteget. Éjszakákon át ébernek kellett lenni, mindent kibírni, izgulni, vállalni a felelősséget, s órákon keresztül egy helyben állni. Önála ez már megszokott, mindennapi tevékenységgé vált... (Pen- zenszkaja Pravda) Fordította: Bukovinszky István
