Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

1981. március 1., vasárnap i^UzlU isiiül NAGYVILÁG SZOVJET VÉLEMÉNY Reagan és a „nemzetközi terrorizmus' .1! Ronald Reagan első sajtó- konferenciáját hidegháborús hangvétel jellemezte. A kö­vetkező célt tulajdonította a Szovjetuniónak: „elősegíti a világforradalmat, és az egész világot átfogó szocialista, vagy kommunista világ meg“ teremtését”. Sőt, az elnök a nemzetközi terrorizmus tá­mogatásával vádolta Moszk­vát. A szovjet szándékok ilyen értelmezésének alátá­masztására Reagan a szovjet vezetőknek a „különböző pártkongresszusokon” han­goztatott kijelentéseire hivat­kozott. jóllehet az SZKP kongresszusainak jegyző­könyvei nem bizonyítják igazát. A szovjethatalom első kül­politikai dokumentuma 1917- ben az úgynevezett „béke­dekrétum” volt. A párt 1925- Ös, XIV. kongresszusa meg­bízta a Központi Bizottságot olyan „békepolitika folytatá­sával, amelynek a kormány egész külpolitikája közép­pontjában kell állnia”. 1930- ban a XVI. kongresszus is­mét megbízta a Központi Bi­zottságot, hogy „határozott és következetes békepolitikát folytasson” — és így tovább, egészen napjainkig. Az SZKP 1971-es, XXIV. kongresszusa jóváhagyta a békéért vívott harc programját, amelyet a következő, XXV. kongresszus 1976-ban továbbfejlesztett. Nem kétséges, hogy a mosta­ni, XXVI. kongresszus meg­erősíti a szovjet külpolitika alapvető irányvonalát, meg­mutatja a béke, a nemzetkö­zi együttműködés, a népek szabadsága és függetlensége nevében folytatott külpoliti­ka új útjait. Kétségtelen, hogy a párt- kongresszusokon kifejezésre jut majd a világban végbe­menő progresszív változások támogatása. Ám a társadal­mi haladásért folyó küzde­lem nem azonos a nemzetkö­zi terrorizmussal! Szovjet né­zőpontból a világ szociális megújhodásának folyamata megy végbe, s ez a folyamat objektív jellegű, leküzdhetet­len. Menetét nem lehet a „forradalom exportjával” si­ettetni. A szovjet külpolitikának olyan célt tulajdonítani, hogy „világforradalom útján” az „egész világot átfogó álla­mot” akar teremteni, hamis vád. Nyugtalanító, hogy a Reagan-adminisztráció olyan stílusban kezdi munkáját, mintha csak a meg nem ér­tés és az ellenségeskedés öt­venes éveit élnénk. Gennagyij Geraszimov Az ENSZ égisze alatt Elfogadják-e a kabuli békejobbot? Sikerül-e politikai megol­dást találni Afganisztán és Pakisztán viszályára? A vá­lasz elvileg csak „igen” le­het, ihászén a Pakisztán terü­letéről indított támadássoro­zat a szovjet csapatok afga­nisztáni jelenléte mellett már semmiképp nem érheti el célját, a kabuli kormány megbuktatását. Ugyanakkor tudjuk — sajnos rengeteg példa van rá más téren is —, hogy a realitás, s annak elfo­gadása két különböző dolog. Ha Pakisztán kedvezően fo­gadta volna Kabul korábbi békejavaslatát, ma már ta­lán a rendezés körvonalairól lehetne beszámolni. BIZTATÓ JELEK Az utóbbi hetekben azért bizonyos biztató jelek lát­szanak. Elképzelhető, hogy nem marad pusztába kiáltott szó Afganisztán 1980. május 14-i kezdeményezése, amely kétoldalú tárgyalást indítvá­nyozott Iránnak és Pakisz­tánnak a kapcsolatok nor­malizálásáról. Az esetleges megállapodás magába foglal­ná azt a kötelezettséget, hogy egyik ország területéről sem indítanak támadást a másik ellen. A Szovjetunió és az Egyesült Államok ga­rantálná ezeket az egyezmé­nyeket — folytatódott a ka­buli felhívás —, és akkor e politikai rendezés kapcsán határozhatnak az Afganisz­tánban tartózkodó szovjet egységek kivonásáról. A javaslat egyben választ jelentett a szovjet csapatki­vonást sürgetőknek. A Szov­jetunió azért tett eleget a csapatküldési kérésnek, mert a külső támadások megfoj­tással fenyegették az afga­nisztáni nemzeti demokrati­kus forradalmat. Pakisztán területén, a határ közelében jelenleg is mintegy 35—40 tá­maszponton folyik a „mene­kültek” kiképzése. A Khy- •ber-hágó vidékén mindenna- r posak a banditaakciók. Ha ilyen körülmények között megfosztanák Afganisztánt a szovjet segítségtől, ez visz- szatérést jelentene egy olyan helyzethez, amelyben nem csupán az 1978. áprilisi for­radalom vívmányai kerülné­nek veszélybe, hanem Afga­nisztán szuverenitása is. NEM KIS VÁLTOZÁS Pakisztán sokáig elutasító hallgatással fogadta a kabu­li kezdeményezést, később 4 /f • 4 A szovjet Távol-Kelet új konténerkikötője, Vosztocsnij (Fotó: APN ­KS) azonban a következő feltéte­leket szabta: az ENSZ égisze alatt tárgyaljanak, és Afga­nisztánt ne a kormány, ha­nem az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt képvisel­je (mivel így — úgymond — a tárgyalás nem jelentené a kabuli rendszer de facto el­ismerését sem). Bár az isz­lám csúcstalálkozó alkalmá­ból és az Üj-Delhiben újólag megfogalmazott fenntartások tagadhatatlanul furcsák, a hangsúly most nem annyira az ellenvetésen, mint inkább a tárgyalásos megoldás kere­sésén van. És ez nem kis változás. Mi az oka e változásnak? Nyilvánvalóan szerepet ját­szik benne a felismerés, hogy a volt pakisztáni miniszter- elnök, Bhutto kivégzése után még inkább megrendült nem­zeti egységet nem lehet so­káig háborús hangulatkel­téssel erősíteni. India nem nézi jó szemmel a nagy ka­tonai készülődést, az ellen­forradalmárok pedig — az Afganisztán elleni akciók kudarca láttán — számos jel szerint mindinkább pakisz­táni területen keresnének va­lami „sikert”. FIGYELMEZTETÉS heonyid Brezsnyev tavaly ősszel a Moszkvába látogató afgán küldöttség tiszteletére adott fogadáson ezt mondot­ta: „Pakisztán semmit sem nyer és semmit sem nyerhet Afganisztánhoz fűződő kap­csolatainak kiélezésén”. Ügy látszik, ezt az idő múlásával Pakisztánban kezdik belátni. A nagy kérdés most az, hogy a megértés meddig terjed, és már a belátható jövőben el­vezet-e a kabuli békejobb el­fogadásához? Halász György Csehszlovákia R szövetkezeti dolgozók egészségéért Az ipari nagyüzemek min­tájára a mezőgazdasági nagy­üzemekben, a szövetkezetek­ben is gyógy- és üdülőintéz­mények egész sarával védik a dolgozók egészségét Cseh­szlovákiában. Szlovákiában ez évben már az egy tucatot is meg­haladja a különféle egész­ségügyi létesítmények szá­ma, amelyek közül nem egy eléri a klinikai szintet. Né­hol régi épületek átalakítá­sával létesítik a szövetkezeti egészségügyi központokat, mint a kelet-szlovákiai Bi- dovcéban, másutt új épüle­teket emelnek, mint a nyu­gat-szlovákiai Radosovcéban. Ez utóbbi olyan egészségház, ahol két általános orvos, egy nőgyógyász, két fogorvos áll a szövetkezeti tagok rendel­kezésére. ezenkívül — termé­szetesen — gyermekorvosi rendelő, fizikoterápiás rész­leg és gyógyszertár is műkö­dik itt. Összesen 18 orvos és más egészségügyi dolgozó tel­jesít szolgálatot ebben a szö­vetkezeti egészségügyi köz­pontban. Mint az iparban dolgozók­nak, ugyanúgy a mezőgazda­sági termelőszövetkezetek tagjainak is joguk és lehe­tőségük van szanatóriumi ke­zelésre, utókúrára, üdülésre. Minden ilyen intézményben külön helyeket biztosítanak a mezőgazdasági területről érkezőknek. A gyakorlat azonban azt mutatta: előnyö­sebb, célravezetőbb, ha a szö­vetkezetek — erejüket egye­sítve — maguk is létesítenek saját tagjaik számára szana­tóriumokat, üdülőket. Az el­sők között léptek erre az út­ra 3 nyugat-szlovákiai járás termelőszövetkezeteinek a vezetői, akik — állami segít­séggel — Trencsénteplicen, a világhírű gyógyhelyen „Me­zőgazda” néven gyógypavi- lont építettek. Ezen a gyógy­helyen az ország más részei­ből — sőt más szocialista or­szágokból, így Magyarország­ról — is fogadnak tsz-tag- vendégeket. A termelőszövetkezeti ta­gok ingyenes gyógykezelés­ben részesülnek. (BUDAPRESS—ORBIS) Sz. Avetyiszov: Orvosi hivatásszeretet Éjszaka a beteg egyre he­vesebb fájdalmakat érzett, s közben belázasodott. A fia­talember szorongással telve fürkészte a két ügyeletes or­vos arcát. Meg kell operálni? Ezt nem volt könnyű eldönteni. Ki tudja, a gyomorvérzésen kívül milyen belső sérülései lehetnek még? Talán már a sebek is gennyesedni kezd­tek. De az is lehetséges, hogy nincs szükség műtéti beavat­kozásra, mert ez csak ron­tana a helyzeten. Jóllehet egyre inkább szaporodtak az aggodalomra okot adó tüne­tek, ám az első vizsgálati eredményeket nehezen lehe­tett összeegyeztetni a beteg­ség keletkezésének leírásá­val. Egy dolog világos: a ke­zelőorvos, aki két napon át .tanulmányozta a röntgenfel­vételeket, és arra a követ­keztetésre jutott, hogy szük­ség van a műtétre, még nem érkezett meg. A beteg mintha csak kita­lálta volna az idegen orvo­sok gondolatmenetét, ugyan­is a következőre kérte meg őket: — Ne hívják ide Jurij Viktorovicsot. Én már vala­hogy ... reggelig. Tegnap egész éjszaka mellettem volt. És napközben is. Egy orvos iránt megnyil­vánuló ilyesféle gondoskodás mindig megható. Ez egyúttal nemcsak ennek a fiatalem­bernek a lelkivilágát tárja fel hanem feltárja annak az egyénnek a jellemét is, aki iránt ilyen érzéseket táplál­nak, s aki azonnal az első hívásra kész segítségére siet­ni a betegnek. Éjfélkor maga J. V. Bula­nov telefonált, és aggodal­masan kikérdezte kollégáit: — Nem csökken a vérnyo­más? Folytassák a jeges bo­rogatást, tegnap ez segített. Ha a beteg állapota rosszab­bodik, kérem küldjenek autót értem. Könnyű vele dolgozni. Szinte sohase tűnik el arcá­ról a széles, huncutkás mo­soly, s hunyorkás szemében jóindulatú vidámság bujkál. A tréfa, a vicc nagy segít­ségre van az emberek egy­más közötti kapcsolatában, különösen akkor, ha azt oly egyszerűen és közvetlen hangnemben mesélik el, mint Jurij Viktorovies. Bizonyára senki se látta őt, amint ide­geskedett, kiabált, vagy kap­kodott volna. Nem tartozik a szórakozott és sértődékeny emberek közé. Jelleme sze­lídségen és őszinteségen ala­pul, és ez bizonyára filozó­fiai életbölcsességéből, snagy lelkierejéből táplálkozik ... Jurij Viktorovies az egyik legkitűnőbb sebész a megyé­Új KGST-tagország Mozambik? TANZANIA •Banqweulu-tÓb \Nyasza tuyurnB VgAMBIfll •Lichinga­W AV Guebrabasa- ^Lzuhatag i Nampula y Kariba - víztároló lueiimane­ZIMBABWE ■ Feketeszén ▲ Vas A Réz A Bauxit A Arany if Vízenergia 0 200 km DEL-AFRIKA Inhambam SZVAZIFOLD^ v. e O A mintegy 790 ezer négyzetkilométer területű és 13 millió lakosú Mozambik (Magyarország 93 ezer négyzetkilométer, és 10,7 millió) a 400 éves gyarmati uralom után igen súlyos helyzetben kezdte önálló nemzeti életét. A népesség 95 százaléka analfabéta, az egy főre jutó nemzeti jö­vedelem pedig 140 dollár, ami afrikai mértékkel mérve is igen sze­rény. A függetlenség elnyerése után a portugál szakemberek túlnyo­mó többsége elhagyta az országot. Nemcsak a vezető beosztású ér­telmiségiek, de még a technikusok, sőt a kereskedők is eltávoztak, alig maradt néhány orvos, közgazdász, mezőgazdász Mozambikban. Ebben a súlyos helyzetben a szocialista országok siettek a fiatal af­rikai ország segítségére. Szakemberek kiküldésével, illetve képzésé­vel járultak hozzá többek között a gondok leküzdéséhez. Mozambik természeti kincsekben igen gazdag, s erre a gazdagságra alapozza a kormány a szocialista társadalmi és gazdasági rendszer felépítését. A lo éves népgazdasági terv előirányzatai szerint a legfontosabb cél a mezőgazdaság fejlesztése, valamint az ország nyersanyag- és enüt- giakincseinek kiaknázása. A terv előírása szerint a mezőgazdasági termelést évi 18—20 szá­zalékkal kell növelni. Ezt a nagy nagyszabású célt csak a hatalmas öntözőrendszerek kiépítésével lehet elérni. Ehhez a lehetőségek adottak, hiszen az or­szág víznyerési lehetőségekben is igen gazdag, de a megvalósításhoz jelentős külföldi tőke igénybevétele szükséges. Az energiatermelés növelése elsősorban a Cabora Bassa vízerőmű további bővítésével érhető el. Ennek végrehajtása azonban közel 1 milliárd dollár beruházást igényel. Ugyancsak jelentős kölcsön felvétele szükséges a világvi­szonylatban is számottevő bányakincsek (szén, réz, vas, arany, bau- xit stb.) feltárásához, és felszínre hozatalához. A szocialista orszá­gok ezekben a munkálatokban is jelentős részt vállalnak, de a cé­lok rövid időn belüli megvalósítása érdekében egyéb forrásokat is igénybe akar venni Mozambik kormánya. A napokban került beje­lentésre, hogy Mozambik szorosabbra kívánja fűzni kapcsolatait a szocialista országokkal, s ennek érdekében csatlakozik a KGST szer­vezetéhez. Ez a tény azonban nem zárja ki az együttműködést a nyugati országokkal. Jelenleg tárgyalások folynak a mozambiki és belga kormány képviselői között, Belgium részvételéről Beira kikö­tőjének bővítésében, s a mezőgazdaság fejlesztésében. Egyéb nyu­gati országok bevonása is várható ezekbe a munkálatokba. Mozambik kormánya és népe következetesen munkálkodik a szo­cializmus megvalósításán, de rugalmas gazdaságpolitikát folytatva lehetőséget teremt a külföldi tőke számára a gazdasági célok meg­valósításában. ben. Ezt a véleményt osztja legtöbb kollégája is. — Nemegyszer asszisztál­tam mellette. Amint dolgoz­ni kezdett, komoly, megfon­tolt orvossá változott — me­séli V. P. Leplejszkij, az OSZSZSZK érdemes orvosa. — Nagyon szenvedélyesen, körültekintően dolgozik, s kitűnően ismeri az anatómi­át. Szakmai tudása, gyakor­lati tapasztalata kincset ér. íme ő az, akiről túlzás nél­kül elmondhatom ezt a kis­sé elkoptatott kifejezést: „arany keze van”. Nos, az a fő, hogy univerzális ember: gyomor-, vese-, szív-, ér- és agyműtétek specialistája. S mindemellett^sodálatra mél­tó a szerénysége is. Magától értetődik, hogy a kézügyesség nem elegendő. Az univerzalitásnak nincs ér­telme akkor, ha az széles or­vosi látókörrel, klinikai gon­dolkodásmóddal nem páro­sul. Az új állandó keresése és az elmélyült kutatásra irá­nyuló törekvés — nos, ez a sebészet alapja. Sok bizonyí­ték van arra, hogy az ideg- sebészetre, a mellkasi és has- üregi szervek gyors operá­ciójára specializálta magát, és megszerezte a magasabb tudományos fokozatot is. Néha bonyolult feladatnak számít, ha az emberek cse­lekedetét hétköznapi, meg­szokott logikával próbáljuk megmagyarázni, öt éven át — 1972-től kezdve — a ke­rékpárgyár üzemi rendelőjé­ben mint helyettes főorvos dolgozott, ahol eredményes munkásságot fejtett ki. Ám egyszerre csak lemondott a hivatali ranglétrán való elő­rehaladásról, és beosztott se­bészként helyezkedett el a megyei kórházban ... Egyébként ahhoz, hogy jobban megértsük elhatáro­zásának indítékait, ismer­nünk kell az előzményeket. A szaratovi egyetem elvég­zése után a sebészetről ál­modozó fiatal orvos egy gyer­mekszanatóriumba ment, ahol gyermekgyógyászként tevékenykedett. Ä kis bete­gek rajongásig szerették őt. Az egészségügyi intézmény Orenburg megyében, Tasla nevű faluban, nem messze a járási kórháztól található. Ott kezdett hozzá sebészi működéséhez. Igaz, a társa­dalmi elveket szem előtt tartva, csak szabad idejében tehette ezt. S azután már Penzában — csaknem egy éven át — folytatódtak ezek az ügyeletben töltött álmat­lan éjszakák, hetente öt-hat alkalommal, amiért külön pótlékot nem kapott. Ez nehéz, fárasztó munka volt, ám néha szükségesnek látszott hetenként, hónapon­ként „elővenni” egyegy majdnem menthetetlen bete­get. Éjszakákon át ébernek kellett lenni, mindent kibír­ni, izgulni, vállalni a fele­lősséget, s órákon keresztül egy helyben állni. Önála ez már megszokott, mindennapi tevékenységgé vált... (Pen- zenszkaja Pravda) Fordította: Bukovinszky István

Next

/
Oldalképek
Tartalom