Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
lauiiukfjrf 1981. március u vasárnap /** Fiatalok felelős poszton A menetirányító Mezőberény. Kies hely az állomás mögött. A sáros, latyakos mellékutcában a Volán 8- sz. Vállalat kirendelt" sége. A magas, szőke férfi — nem felemás cipőben — az íróasztal mögött, kezében rádióadó-vevővel, éppen „só- derez”... — Igen. Rendben. Jöhettek az 5 köbméter sóderért. Vége... — Elnézést — fordul hozzám mosolyogva Janovits Mihály —, de hát a munka. — A munka. Beszélne erről? — Természetesen. Akkor kezdem az érettségitől. 1974- ben tettem „érettségemről” tanúbizonyságot, és jelentkeztem az agráregyetemre, Debrecenbe. Helyhiány miatt nem kerültem be a sokak által — általam is — hőn óhajtott felsőfokú iskolába. Ahelyett, hogy mezőgazdasági területre „hajóztam” volna, megtudtam, hogy Békéscsabán, a Kemény Gábor Szakközépiskolában közlekedésgépészeti szak indul. Igen ám, csak jelentkezésemkor azt tanácsolták, helyezkedjek el olyan munkahelyen, ahol a közlekedés, meg a gépészet együtt van. Így kerültem a Volánhoz. Igaz, a gépészettel sem 1974 előtt, sem utána nem volt közelebbi kapcsolatom... Azt hiszem, szerencsés vagyok, mert pontosan akkor jelentkeztem, amikor megüresedett egy forgalmista állás. Kevés idő telt el, és én teljes szívvel ezt a munkát szerettem. Ezek után kellett megállapítanom, hogy a mezőgazdasághoz való vonzódásom nem lehetett komoly. — Hogy jobban megismerjük a menetirányító munkáját, elmondaná, hogyan telik egy napja? — Nagyon szívesen. Reggel 6 órakor kezdek és este 7-ig dolgozom. Az első teendőm összehangolni az emberek, gépek napi munkáját. Meg kell tudni, mennyi gépkocsi áll rendelkezésemre, hányat Úttörők írják Sok levelet kaptunk az elmúlt héten az úttörőközösségek tudósítóitól. Szepesvári Szabolcs, a gyulai 2. sz. iskola úttörőcsapatának Csip- polinó őrséből arról írt egyebek között, hogy nagyon izgalmasak voltak az elmúlt hetek. A raj, az őrs tagjai jól szerepeltek a városi rajzversenyen, a csapatszintű egészségügyi vetélkedőn, a tudományos technikai szemlén. S a bizonyítvány is remek: az őrs tanulmányi átlaga 4,3! Kondorosról ismét jelentkezett a Tulipán őrs. Mint Mihalecz Katalin írja, náluk is jó lett a bizonyítvány. Remekül sikerült a farsangi délután. Nagy öröm érte az javítanak a műhelyben, ki van szabadságon, ki beteg stb. Miután tisztában vagyok a lehetőségeimmel, a vasúti forgalmat rendezem. Meg kell említenem, hogy Mezőberényben a vasúttal való kapcsolatunk igen jó. Azt hiszem ez nem elhanyagolható tény, hiszen a munkapartneri viszony nemcsak a Volán—MÁV vonatkozásában lényeges. Reggel 9 óráig lezajlanak a zűrös dolgok is, s ezután tudok átszaladni a tőlünk pár lépésre levő vasútállomásra, hogy ott is összehangoljuk a munkát, egyeztessük az irányvonatok számát, érkezésének időpontját. Nagyon változatos a munkánk. Rengeteg partnerrel vagyunk kapcsolatban, s ez önmagában is hozza a változatosságot. Hiszen az igényeket össze kell hangolnunk a mi lehetőségeinkkel. Világos, hogy ezt az ember maximálisan szeretné elvégezni. Az viszont egy őrület, amikor a vonatok órákat, esetleg fél napot is késnek. Ilyenkor várnak az embereink*. Várakozni senki sem szeret. Ekkor kell diplomatikusnak lenni, hogy lecsillapítsuk a kedélyeket, hogy összetűzésbe ne kerüljünk a vasúttal, őrlődik az ember akkor is, ha lerobban éppen az a kocsi, amire a legnagyobb szükség lenne. Nyilvánvaló sikerélmény az, ha valamit úgy sikerül elintézni, hogy mindenkinek jó legyen. Azt mondják, fiatal vagyok, alig 25 éves, de az nem kor kérdése, hogy a dolgozókkal emberközelbe kerüljek, hogy ütközni ne kelljen senkivel! Eddig sikerült, hetedik éve már. — Feladta már a tanulással kapcsolatos terveit? — Dehogy adtam fel. Most éppen a 2 éves forgalmi tiszti iskolát végzem, aztán, ha a vállalatnál feletteseim is akarják, elképzelhető, hogy megpróbálom a győri közlekedési főiskolára való felvételt. Kép, szöveg: Béla Vali őrsöt: közülük néhányan találkozhattak a békéscsabai ifjúsági házban Farkas Bertalan űrhajóssal. A csorvási Gyöngyvirág őrs krónikása arról számolt be, hogy az úttörőszövetség megalakulásának 35. évfordulójára készülve gyűjtőmunkát végeztek, külföldi .testvérszervezeteket mutattak be jól sikerült tablóikon. Az orosházi Ku- lich Gyula úttörőcsapat Barátság őrse felvette a kapcsolatot az egyik óvodával. (Bábokat készítenek a kicsiknek. Pusztaföldvárról a Farkas Bertalan őrs jelentkezett, ők arról számoltak be levelükben, hogy jól sikerült a farsangi mulatság, ahol díjazták a legszebb, a legötletesebb és a legfölismenhetet- lenebb jelmezt viselőket. Őrségváltás a Táncsics klubban Az orosházi ifjúsági klubok közül az egyik legnagyobb létszámú a Táncsics Gimnázium és Szakközépiskola klubja. Ötödik éve is elmúlt már, hogy megalakult, vagy inkább újra működni kezdett, s a k'lub rendezvényei, amelyeket kéthetente tartanak, nem csupán a szűkebb klubtagságot vonzzák, hanem a diákok nagy többségét még a többi középfokú tanintézményből is. Így nem ritka, hogy egy-egy előadáson 80—100 főnyi hallgatóság van. Iványi Edit három éve a klub diákvezetője. Most negyedikes, s nem csupán az iskolától vesz rövidesen búcsút, hanem a klubtól is. — A klubtól azért nem teljesen — vág közbe —, a régi klubtagok most is gyakran eljönnek, részt vesznek programjainkon, sőt, a régi klubtagsági igazolványt őrzik, és örömmel mutatják meg. Ügy érzem, sikerült valami olyasmit megteremteni e klubbal, ami még jobban kötheti a tagságot, meg a diákokat... Persze lehet, hogy csak nosztalgia az egész, egy év múlva biztosan meg tudom mondani... De fordítani a szót a jelen felé illendő, meg hát az őrségváltás előtti idő alkalmas arra is, hogy összegezzünk, jól dolgozott-e a vezetőség, hogyan irányított a diákklubvezető? — A klubvezető munkáját végső soron a tagság illetékes megítélni — folytatjuk a beszélgetést, —, de az csak bizonyít valamit, hogy a klubrendezvényeken általában száznál is többen vannak. Ez gondunk is egyébként, mert így már nincs meg az a bensőséges hangulat, ami 25—30 fős tagságnál természetes. Ezáltal a klub feladata is megváltozott, hiszen a diákok többségének a szabad idő hasznos eltöltéséhez ad lehetőséget. Szóval, így már szórakoztatni is tudunk ... és persze a megfelelő műsorválogatással nevelési feladatunknak is eleget teszünk. — Ezt hogyan tervezitek meg? — A vezetőségtől függ szerintem minden. Meg kell találni a tagság igényének és a mi elvárásainknak egymást érintő pontjait. Ha ez sikerül, akkor azt hiszem, látogatott lesz a klub. És akkor nem a diszkó lesz az elsődleges ... de kell az is... és kell más is. Szóval, mi eljutottunk oda, hogy a tagság igényli a jó és változatos programot. — Milyenek a programok? — Ügy érzem, elég változatosak. Vendégünk volt már többször Nagy Bandó András humorista. Iskolánk hajdani KISZ-titkára, aki nemrég fejezte be tanulmányait a Szovjetunióban; Kovács Gábor tartott Lengyelországról izgalmas politikai tájékoztatót ... vagy folytassam mással... jól sikerült műveltségi vetélkedőket rendeztünk. Vendégünk volt egy fakir, aztán járt nálunk bűvész is, bemutatkozott az Ezüst Sirály táncklub, diavetítéses előadást tartottak tavaly a békéscsabai egészségügyi szakközépiskola környezetvédelmi szakkörének tagjai. Azt hiszem, még hosszasan sorolhatnám. Az idei programban fokozottan szeretnénk igénybe venni a megyei klubtanács által javasolt műsorokat, másrészt pedig öntevékeny szórakoztató klubfoglalkozásokat akarunk tartani. — Szóval ez titok? — Nem titok ez, csak meg kell találnunk az arányos műsorszerkesztést... és a vezetőségnek szervezni, szervezni és szervezni kell. Akkor él a klub. Még folytathatnánk. De az őrségváltás előtt csak ennyit a Táncsics klubról, amely közösség tavaly elnyerte a megyei klubtanács dicsérő oklevelét. —fb— Fotó: Martin Gábor Nem egyszerű koncert volt ez, hanem igazi, vérbeli jó buli, amilyenek ma már csak a mai harmincasok emlékezetében élnek. A Hungária együttes zenészei mintha az ötvenes évek végéről poty- tyantak volna a gyulai művelődési ház színpadára. Csőnadrágjukat, felnyírt hajukat, „Elvis-es” napszemüvegüket nem csodálta meg túlságosan a tizenéves közönség, hiszen a nosztalgiahullám már nemcsak a zenében, hanem a ruhadivatban is eluralkodott. És felbukkantak a régi táncok! Az együttes énekesnője, Dolly lófarkat kötött, és bő szoknyában járta a rock and rollt. Persze, nem maradt mozdulatlanul a nézők lába sem, így hamarosan remegni kezdett a padló a kitűnő ritmusokra. Akadt, aki nem bírta tovább, és a lépcsőn táncra penderült. „Hej, micsoda, buli!” — énekelte a Hungária. Ez a gyulai tényleg jó „buli” volt. „Barátunk az újság” Rejtvénypályázat 5. forduló 1. Hét újság fejlécét láthatjátok. Arra kell válaszolni, hogy mely intézmények, szervezetek lapjai ezek? (7 pont) b t dm v h 1 f 9 P 1 CQ öO k a ns a c r e d s f a b a t c t z z 1 n 1 són P á zj u d f rí ne o 2. A betűnégyzetben egy szót rejtettünk el. A megfejtéshez egy olyan rács vezet, amely a „Nagy úttörők kis könyve” című kiadvány 83. oldalán található. (Ez a könyv megtalálható minden úttörőcsapatban.) Mivel a rács négyszer 4 betűs négyzethez szól, a mi betűnégyzetünkön elhelyeztünk egy kisebb, négyszer 4 betűből álló négyzetet, ezt kell előbb megkeresni. Ez a kisebb négyzet tartalmazza az elrejtett szót. Mi ez a szó? (4 pont) # A februári rejtvényforduló helyes megfejtése a következő: 1. Az úttörő szereti és védi a természetet. 2. Arkagyij Gajdar a regény írója. 3. Erzsébet-híd a budapesti építmény neve. S a kapcsolata az úttörők akkori országos akciójával a következő: az úttörőmozgalom születése 15. évfordulóján, 1961. júniusában jelentették az úttörők az országos találkozón: 7 ezer tonna vasat gyűjtöttek az Erzsébet-híd felépítéséhez. —n—y Rejtvénypályázatunk 5. fordulójának megfejtéseit 1981. március 20-ig küldjétek el a következő címre: Békés megyei Népújság szerkesztősége, Minimagazin, Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írjátok rá: „Barátunk az újság”.