Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
1981. március 8., vasárnap Cousteau intése NAGYVILÁG A szovjet állam a nőkért — Mit hoztak-a tizedik öt- éves terv évei a szovjet nőknek? «— kérdezte az APN tudósítója Ligyija Likovát, az OSZSZSZiK minisztertanácsának elnökhelyettesét, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa nemzetiségi tanácsának a női munkával, az anya- és gyermekvédelem kérdéseivel foglalkozó bizottságának elnökét. — A nemzeti jövedelemből a nép életszínvonalának emelésére csaknem 1,7 billió rubelt fordítottunk, vagyis 329 milliárd rubellel többet, mint a megelőző ötéves tervben. A szovjet népgazdaságiban csaknem 58 millió nő dolgozik — munkások, tisztviselők (a munkaképes lakosság fele), és természetes, hogy ők teljes mértékben élvezik a nép által biztosított javakat. — A háziasszony a lehető legnagyobb mértékben érdekelve van a családi jövedelem növelésében. Milyen eredményeket hozott az ötéves terv e területen? — Két dolgot szeretnék kiemelni. Az elmúlt öt év alatt az ipar és a mezőgazdaság számos területén jelentős mértékben növeltük a munkabéreket. Megemlítem, hogy átlagban 18 százalékkal emelkedett a nem termelő szférában dolgozók — tanárok, orvosok, kereskedelmi dolgozók, a szolgáltatásban foglalkoztatottak, a sport- és szórakoztatólétesítmények dolgozóinak — fizetése. Ez elsősorban a nőket érintette. A Szovjetunióban például minden négy orvos és tanár közül három nő. A család jövedelmét azonban nem lehet egyedül a fizetéssel mérni. Figyelembe kell venni a társadalmi fogyasztási alapból származó kiegészítést is. Olyan kedvezményekről és kifizetésekről van szó, amelyeket az állam szociális és kulturális célokra biztosít a költségvetésekből. A szovjet családok költségvetését nem terhelik az oktatási költségek, az orvosi ellátás, beleértve a terhesgondozást és az anyavédelmet is. A gyermekek óvodai és bölcsődei ellátása a valóságos érték csupán egyötödébe kerül. — Mi történt az elmúlt öt évben a nők fokozottabb munkavédelme érdekében? — Megemlítem, hogy jelenleg a Szovjetunióban 500 különböző tudományos kutató- és szakintézet foglalkozik munkavédelmi problémákkal, többek között a női dolgozók optimális munkafeltételeinek megteremtésével. A konkrétumokról beszélek, csupán 1977—1978-ban 4,7 millió női dolgozó munkafeltételei javultak. 1981. január 1-től a szovjet minisztertanács és a szovjet szakszervezetek „A népgazdaságban foglalkoztatott nők munka- feltételeinek javításával kapcsolatos kiegészítő intézkedések” szellemének megfelelően alapvetően megszüntették a nehéz vagy az egészségre káros feltételek között végzett női munkát. Napjaink fokozott követelményeit figyelembe véve 460 olyan szakma van, melyben tilos a „gyengébb nem” foglalkoztatása. Magától értetődik, hogy a nehéz munka alól „felszabadított” egyetlen nő sem maradt munka nélkül. Fizetésük megőrzése mellett átképezték magukat, és új szakmát választottak. — A modern nő sajnos két-háromszor annyi időt fordít családja ellátására, mint egy férfi. Mit tud mondani a női munkát megkönnyítő szolgáltatásokról? — Mind kielégítőbbek a lakás- és komfortkörülmények. Egy kényelmes összkomfortos lakásban a házi munka a korábbinak másfél- szeresére csökken. Ezenkívül a szovjet ember anyagi jólétének növekedése mértékében a háztartás is egyre gé- pesedik (hűtőgép, mosógép, porszívó, konyhai robotgép stb.). A háztartási gépek termelése fokozatosan növekszik. Van egy másik fontos tényező is: a férfiak a korábbinál többet segítenek a nőknek a háztartásban és a gyermeknevelésben. — Hogyan fejlődtek a bölcsődék és óvodák az elmúlt öt évben? — Annak idején a nők nemzetközi évének megrendezésekor a szovjet bizottság javasolta, hogy országunkban a tizedik.ötéves tervben az állami költségvetésből 2,5 millió bölcsődei és óvodai férőhelyet létesítsenek. A kormány elfogadta és megvalósította a javaslatot. Jelenleg már több mint 14 millió gyermek jár bölcsődébe vagy óvodába, ám az igényeket még így sem tudjuk teljes mértékben kielégíteni. A kereslet meghaladja a kínálatot. — Utolsó kérdésünk a jövővel kapcsolatos. Mit ad a tizenegyedik ötéves terv (1981—1985) az édesanyáknak, a háziasszonyoknak? — 1981-től országunkban bevezetik a gyermek egyéves koráig tartó gyermekgondozási segélyt. A több gyermekes anyáknak biztosítjuk a nem teljes munkaidőben való foglalkoztatást, valamint az otthon végzett munkát. Ami a bölcsődéket és az óvodákat illeti, a tizenegyedik ötéves tervben a férőhelyek 2,5 millióval növeksze- nek. A szolgáltatások pedig mintegy másfélszeresükre növekszenek. Natalia Visnyeva — Szarafanova APN — KS Meghalnak-e a tengerek? „A tenger meggyilkolása” című tv-film a magyar nézőket is felrázta. Sokan talán hitetlenkedve rázták fejüket: igaz történetet láttak, vagy csak a forgatókönyvíró fantáziája dolgozik? A tv-filmmel jutott el hozzánk a jelentés: a monacói Tengermúzeum igazgatója, Jaqcues Yves Cousteau kapitány a közelmúltban kemény hangú nyilatkozatot adott a világsajtó képviselőinek. — Negyven éve járom a tengereket — mondotta —, és ma szomorú kötelességem bejelenteni önöknek, hogy bármerre járok, mindenütt a szennyezettség jeleit vagyok kénytelen észlelni. Ezt nem érzelmeim, hanem a tények mondatják velem. A legsúlyosabb a Földközi-tenger helyzete. Valósággal hulladék- gyűjtő medencévé vált — mondta. — A tengerek ma már vízi országutak, ahol a legnagyobb veszélyt az olajszállító tartály- hajókkal előforduló gyakori balesetek jelentik. Cousteau kapitány számtalanszor terjesztett elő javaslatot biztonsági intézkedésekre. Legutóbb az Egyesült Államok szenátusához fordult, mivel az idegen lobogók alatt hajózó olajkonvojok főleg amerikai érdekeltségűek. — A vegyi anyagokkal teli „Se- vcso” nevű jugoszláv hajó katasztrófája csak előjele volt mindannak, amitől félek. Mi a bizonyíték arra, hogy immár egyetlen tiszta tenger sem található? A legkevésbé szennyezett Déli Jeges-tenger pingvinjeinek májában DDT-t találtunk — figyelmeztetett Cousteau kapitány, és rámutatott arra, hogy — mivel az élet alapja a víz örök körforgása — a tengerek további veszélyeztetése rövidesen az emberi létet fenyegetőTe- széllyé változhat. (H. K.) Wallraff kontra Springer A karlsruhei legfelsőbb német bíróság tárgyalótermében ismert újságíró ül a vádlottak' padján. A „szabadúszó” Günter Wallraff ellen már több mint egy éve háborúskodik a híreshírhedt nyugatnémet lap- konszern, a Springer. Axel Springer újságjai a polgári bulvársajtó leggátlástalanabb termékeit közük: válogatás és erkölcsi érzék nélkül duzzasztanak in- timitáspkat botránnyá, vagy éppenséggel maguk találnak ki szenzációkat. A cél — a példányszám — szentesíti az eszközt. Ezt elvet fordította Springer ellen Wallraff, aki korábban a nyugatnémet üzleti élet sötét üzelmeit le- leplező könyveivel vált ismertté. A hírnév azonban ilyen előzmények után a további sikerek gátja lehet. Wallraff ezért Hans Esser álnéven jelentkezett a legnagyobb Springer-lap, az ötmilliós példányszámú Bild-Zeitung har overi szerkesztőségében. Ott több hónapot töltött el újságíróként. Tapasztalatatiról, a Bild munkamódszereiről azután könyvet írt. A Sprin- ger-gépezetnek sikerült elérnie a könyv ideiglenes betiltását, de addigra már több százezer példány elfogyott belőle. A leírtakba belekötni a lapkonszern nem tudott. Wallraff gondosan vigyázott arra, hogy minden mondatát dokumentálja. * Bild ügyészei tehát az álnév használatáért támadták, é« hivatali titkok kiadásával vádolták. I Még javában folyt a per, amikor egy másik ügy vonzotta magára a közvélemény figyelmét. A frankfurti bíróság feltételes szabadságvesztésre és magas pénzbüntetésre ítélte a Bild öt újságíróját, mert betörtek egy magánlakásba, és az ott szerzett fénykének köré vértől csöpögő vámpírtörténetet kerekítettek — zaklatásnak, gúnynak, gyanúsít- gatásnak kitéve egy ártatlan embert. A pohár betelt. Talán a bírák is megsokallták, hogy éppen Springer támad valakit „erkölcsi alapon”. A napokban elmarasztalták ugyan Wallraffot az információ- szerzés módjáért, de megállapították, hogy adott esetben a megközelítés büntetendő voltánál fontosabb a törvénybe ütköző visszásságok feltárása. A Bild szerkesztői gyakorlata veszélyesebb a jogrendre, mint az elítélendő illegális belopód- zás. Wallraff „az újságírás egy téves útját” állította pellengérre, „amelynek megvitatásában a nyilvánosság nagymértékben érdekelt”. A cél ezúttal Wallraff eszközeit szentesítette. A Springer Kiadó ugyan fellebbezett a szövetségi alkotmányvédő bírósághoz, de a légtornász — Springer ezt jelenti magyarul — kibillent egyensúlyából. Nemrégiben úgy nyilatkozott egy újságírónak, hogy „kutyamódon szenved”, mert a lapjaiban sok olyasmi jelenik meg, amivel ő elvileg nem ért egyet. A nyilvános hátba támadástól még a hétpróbás Bild újságírók is csuklani kezdtek. Közös levélben szólították fel főnöküket, hogy egyszer már fejtse ki a saját munkatársai előtt elképzeléseit elveiről. Ha megteszi, nagy meglepetés akkor sem érheti őket. Valamiben ugyanis biztosan egyetértenek. Abban, hogy a pénznek nincs szaga. Lambert Gábor Tíz nap, 2500 dollár Profi gyilkosok Szokványos középosztálybeli amerikai kúria: tágas épület, hatalmas fák között csillagos sávos amerikai lobogó, Georgia államban. Gazdája egy pirospozsgás, hatvanas ember, Mitchell Livingston WerBell III. — Azt tanítjuk az embereknek, hogyan kell gyilkolni, késsel, vagy pisztollyal, hátulról vagy szemtől szemben. Tanítványaink nem fognak szégyent vallani — mondja WerBell. Amikor a tanítványok megérkeznek, terepszínű uniformist és kézifegyvereket kapnak. Az első napon az üldözés és a menekülés a tantárgy. Az oktató megtanítja, hogyan kell nagy sebességgel fordulni, kocsiból menet közben kiugrani, előzni. A második kurzus a lövészet, majd a kézitusa gyakorlása, felderítés, tájékozódás következik. Az oktatók professzionális gyilkosok, többen vietnami veteránok, maga WerBell pedig 1977 óta áll a CIA-val kapcsolatban. Mellesleg soha nem volt az amerikai hadsereg tényleges tisztje. Zsoldosiskola-igazga- tóként ennek ellenére ragyogóan bevált. Saját tervezésű díszegyenruháján mulathatunk ugyan, de a tanfolyam léte annál szomorúbb: kemény pénzért gyilkolni tanítják itt a kalandorlelkületű jelentkezőket. Schiffer Ferenc WerBell egészen katonásan fest, bár inkább üzletember Csípőből csak a cowboyok lőnek, aki találni akar, annak céloznia kell A légtornász megbillent A „gyilkos-diploma' (Fotó: Sunday Times — KS)
