Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

1981. március 8., vasárnap Cousteau intése NAGYVILÁG A szovjet állam a nőkért — Mit hoztak-a tizedik öt- éves terv évei a szovjet nők­nek? «— kérdezte az APN tu­dósítója Ligyija Likovát, az OSZSZSZiK minisztertaná­csának elnökhelyettesét, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa nemzetiségi tanácsá­nak a női munkával, az anya- és gyermekvédelem kérdéseivel foglalkozó bi­zottságának elnökét. — A nemzeti jövedelemből a nép életszínvonalának emelésére csaknem 1,7 billió rubelt fordítottunk, vagyis 329 milliárd rubellel többet, mint a megelőző ötéves terv­ben. A szovjet népgazdaság­iban csaknem 58 millió nő dolgozik — munkások, tiszt­viselők (a munkaképes la­kosság fele), és természetes, hogy ők teljes mértékben él­vezik a nép által biztosított javakat. — A háziasszony a le­hető legnagyobb mérték­ben érdekelve van a csalá­di jövedelem növelésében. Milyen eredményeket ho­zott az ötéves terv e te­rületen? — Két dolgot szeretnék ki­emelni. Az elmúlt öt év alatt az ipar és a mezőgazdaság számos területén jelentős mértékben növeltük a mun­kabéreket. Megemlítem, hogy átlagban 18 százalék­kal emelkedett a nem ter­melő szférában dolgozók — tanárok, orvosok, kereskedel­mi dolgozók, a szolgáltatás­ban foglalkoztatottak, a sport- és szórakoztatóléte­sítmények dolgozóinak — fi­zetése. Ez elsősorban a nő­ket érintette. A Szovjetunió­ban például minden négy or­vos és tanár közül három nő. A család jövedelmét azon­ban nem lehet egyedül a fi­zetéssel mérni. Figyelembe kell venni a társadalmi fo­gyasztási alapból származó kiegészítést is. Olyan ked­vezményekről és kifizetések­ről van szó, amelyeket az állam szociális és kulturális célokra biztosít a költségve­tésekből. A szovjet családok költ­ségvetését nem terhelik az oktatási költségek, az orvosi ellátás, beleértve a terhes­gondozást és az anyavédel­met is. A gyermekek óvodai és bölcsődei ellátása a való­ságos érték csupán egyötö­débe kerül. — Mi történt az elmúlt öt évben a nők fokozot­tabb munkavédelme érde­kében? — Megemlítem, hogy je­lenleg a Szovjetunióban 500 különböző tudományos kuta­tó- és szakintézet foglalkozik munkavédelmi problémák­kal, többek között a női dol­gozók optimális munkafelté­teleinek megteremtésével. A konkrétumokról beszélek, csupán 1977—1978-ban 4,7 millió női dolgozó munkafel­tételei javultak. 1981. január 1-től a szovjet miniszterta­nács és a szovjet szakszer­vezetek „A népgazdaságban foglalkoztatott nők munka- feltételeinek javításával kap­csolatos kiegészítő intézkedé­sek” szellemének megfelelő­en alapvetően megszüntették a nehéz vagy az egészségre káros feltételek között vég­zett női munkát. Napjaink fokozott követelményeit fi­gyelembe véve 460 olyan szakma van, melyben tilos a „gyengébb nem” foglalkozta­tása. Magától értetődik, hogy a nehéz munka alól „felszaba­dított” egyetlen nő sem ma­radt munka nélkül. Fizeté­sük megőrzése mellett átké­pezték magukat, és új szak­mát választottak. — A modern nő sajnos két-háromszor annyi időt fordít családja ellátására, mint egy férfi. Mit tud mondani a női munkát megkönnyítő szolgáltatá­sokról? — Mind kielégítőbbek a lakás- és komfortkörülmé­nyek. Egy kényelmes össz­komfortos lakásban a házi munka a korábbinak másfél- szeresére csökken. Ezenkívül a szovjet ember anyagi jólé­tének növekedése mértéké­ben a háztartás is egyre gé- pesedik (hűtőgép, mosógép, porszívó, konyhai robotgép stb.). A háztartási gépek ter­melése fokozatosan növek­szik. Van egy másik fontos tényező is: a férfiak a ko­rábbinál többet segítenek a nőknek a háztartásban és a gyermeknevelésben. — Hogyan fejlődtek a bölcsődék és óvodák az el­múlt öt évben? — Annak idején a nők nemzetközi évének megren­dezésekor a szovjet bizottság javasolta, hogy országunk­ban a tizedik.ötéves tervben az állami költségvetésből 2,5 millió bölcsődei és óvodai férőhelyet létesítsenek. A kormány elfogadta és meg­valósította a javaslatot. Je­lenleg már több mint 14 mil­lió gyermek jár bölcsődébe vagy óvodába, ám az igénye­ket még így sem tudjuk tel­jes mértékben kielégíteni. A kereslet meghaladja a kíná­latot. — Utolsó kérdésünk a jövővel kapcsolatos. Mit ad a tizenegyedik ötéves terv (1981—1985) az édesanyák­nak, a háziasszonyoknak? — 1981-től országunkban bevezetik a gyermek egyéves koráig tartó gyermekgondo­zási segélyt. A több gyerme­kes anyáknak biztosítjuk a nem teljes munkaidőben va­ló foglalkoztatást, valamint az otthon végzett munkát. Ami a bölcsődéket és az óvodákat illeti, a tizenegye­dik ötéves tervben a férőhe­lyek 2,5 millióval növeksze- nek. A szolgáltatások pedig mintegy másfélszeresükre növekszenek. Natalia Visnyeva — Szarafanova APN — KS Meghalnak-e a tengerek? „A tenger meggyilkolása” cí­mű tv-film a magyar nézőket is felrázta. Sokan talán hitetlen­kedve rázták fejüket: igaz tör­ténetet láttak, vagy csak a for­gatókönyvíró fantáziája dolgo­zik? A tv-filmmel jutott el hoz­zánk a jelentés: a monacói Ten­germúzeum igazgatója, Jaqcues Yves Cousteau kapitány a kö­zelmúltban kemény hangú nyi­latkozatot adott a világsajtó képviselőinek. — Negyven éve járom a ten­gereket — mondotta —, és ma szomorú kötelességem bejelente­ni önöknek, hogy bármerre já­rok, mindenütt a szennyezettség jeleit vagyok kénytelen észlelni. Ezt nem érzelmeim, hanem a té­nyek mondatják velem. A leg­súlyosabb a Földközi-tenger helyzete. Valósággal hulladék- gyűjtő medencévé vált — mond­ta. — A tengerek ma már vízi országutak, ahol a legnagyobb veszélyt az olajszállító tartály- hajókkal előforduló gyakori bal­esetek jelentik. Cousteau kapitány számtalan­szor terjesztett elő javaslatot biztonsági intézkedésekre. Leg­utóbb az Egyesült Államok szenátusához fordult, mivel az idegen lobogók alatt hajózó olaj­konvojok főleg amerikai érde­keltségűek. — A vegyi anyagokkal teli „Se- vcso” nevű jugoszláv hajó ka­tasztrófája csak előjele volt mindannak, amitől félek. Mi a bizonyíték arra, hogy immár egyetlen tiszta tenger sem ta­lálható? A legkevésbé szennye­zett Déli Jeges-tenger pingvin­jeinek májában DDT-t találtunk — figyelmeztetett Cousteau ka­pitány, és rámutatott arra, hogy — mivel az élet alapja a víz örök körforgása — a tengerek további veszélyeztetése rövide­sen az emberi létet fenyegetőTe- széllyé változhat. (H. K.) Wallraff kontra Springer A karlsruhei legfelsőbb né­met bíróság tárgyalótermé­ben ismert újságíró ül a vádlottak' padján. A „sza­badúszó” Günter Wallraff ellen már több mint egy éve háborúskodik a híres­hírhedt nyugatnémet lap- konszern, a Springer. Axel Springer újságjai a polgári bulvársajtó leggát­lástalanabb termékeit köz­ük: válogatás és erkölcsi ér­zék nélkül duzzasztanak in- timitáspkat botránnyá, vagy éppenséggel maguk találnak ki szenzációkat. A cél — a példányszám — szentesíti az eszközt. Ezt elvet fordította Sprin­ger ellen Wallraff, aki ko­rábban a nyugatnémet üz­leti élet sötét üzelmeit le- leplező könyveivel vált is­mertté. A hírnév azonban ilyen előzmények után a to­vábbi sikerek gátja lehet. Wallraff ezért Hans Esser álnéven jelentkezett a leg­nagyobb Springer-lap, az ötmilliós példányszámú Bild-Zeitung har overi szerkesztőségében. Ott több hónapot töltött el újságíró­ként. Tapasztalatatiról, a Bild munkamódszereiről az­után könyvet írt. A Sprin- ger-gépezetnek sikerült el­érnie a könyv ideiglenes be­tiltását, de addigra már több százezer példány elfo­gyott belőle. A leírtakba belekötni a lapkonszern nem tudott. Wallraff gondosan vigyázott arra, hogy minden monda­tát dokumentálja. * Bild ügyészei tehát az álnév hasz­nálatáért támadták, é« hiva­tali titkok kiadásával vádol­ták. I Még javában folyt a per, amikor egy másik ügy von­zotta magára a közvéle­mény figyelmét. A frank­furti bíróság feltételes sza­badságvesztésre és magas pénzbüntetésre ítélte a Bild öt újságíróját, mert betör­tek egy magánlakásba, és az ott szerzett fénykének köré vértől csöpögő vámpírtörté­netet kerekítettek — zakla­tásnak, gúnynak, gyanúsít- gatásnak kitéve egy ártatlan embert. A pohár betelt. Talán a bírák is megsokallták, hogy éppen Springer támad vala­kit „erkölcsi alapon”. A na­pokban elmarasztalták ugyan Wallraffot az információ- szerzés módjáért, de meg­állapították, hogy adott esetben a megközelítés bün­tetendő voltánál fontosabb a törvénybe ütköző visszás­ságok feltárása. A Bild szer­kesztői gyakorlata veszélye­sebb a jogrendre, mint az elítélendő illegális belopód- zás. Wallraff „az újságírás egy téves útját” állította pellengérre, „amelynek meg­vitatásában a nyilvánosság nagymértékben érdekelt”. A cél ezúttal Wallraff eszkö­zeit szentesítette. A Springer Kiadó ugyan fellebbezett a szövetségi al­kotmányvédő bírósághoz, de a légtornász — Springer ezt jelenti magyarul — kibil­lent egyensúlyából. Nemré­giben úgy nyilatkozott egy újságírónak, hogy „kutya­módon szenved”, mert a lap­jaiban sok olyasmi jelenik meg, amivel ő elvileg nem ért egyet. A nyilvános hátba táma­dástól még a hétpróbás Bild újságírók is csuklani kezd­tek. Közös levélben szólítot­ták fel főnöküket, hogy egy­szer már fejtse ki a saját munkatársai előtt elképzelé­seit elveiről. Ha megteszi, nagy meglepetés akkor sem érheti őket. Valamiben ugyanis biztosan egyetérte­nek. Abban, hogy a pénz­nek nincs szaga. Lambert Gábor Tíz nap, 2500 dollár Profi gyilkosok Szokványos középosztály­beli amerikai kúria: tágas épület, hatalmas fák között csillagos sávos amerikai lo­bogó, Georgia államban. Gazdája egy pirospozsgás, hatvanas ember, Mitchell Li­vingston WerBell III. — Azt tanítjuk az embe­reknek, hogyan kell gyilkol­ni, késsel, vagy pisztollyal, hátulról vagy szemtől szem­ben. Tanítványaink nem fognak szégyent vallani — mondja WerBell. Amikor a tanítványok megérkeznek, terepszínű uniformist és kézifegyvere­ket kapnak. Az első napon az üldözés és a menekülés a tantárgy. Az oktató megta­nítja, hogyan kell nagy se­bességgel fordulni, kocsiból menet közben kiugrani, előz­ni. A második kurzus a lö­vészet, majd a kézitusa gya­korlása, felderítés, tájékozó­dás következik. Az oktatók professzionális gyilkosok, többen vietnami veteránok, maga WerBell pedig 1977 óta áll a CIA-val kapcsolatban. Mellesleg soha nem volt az amerikai hadsereg tényleges tisztje. Zsoldosiskola-igazga- tóként ennek ellenére ragyo­góan bevált. Saját tervezésű díszegyenruháján mulatha­tunk ugyan, de a tanfolyam léte annál szomorúbb: ke­mény pénzért gyilkolni ta­nítják itt a kalandorlelküle­tű jelentkezőket. Schiffer Ferenc WerBell egészen katonásan fest, bár inkább üzletember Csípőből csak a cowboyok lőnek, aki találni akar, annak cé­loznia kell A légtornász megbillent A „gyilkos-diploma' (Fotó: Sunday Times — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom