Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
1981. március 8., vasárnap Egy KISZ-es mozgalom — és ami benne van Évtizedes beidegződésnek tűnik az a megítélés, miszerint a mezőgazdaság igazi megszállottjai csupán az idősek között találhatók. Ma, akik mélyebben foglalkoznak mezőgazdaságunk jelenével, tudják, hogy egyre több ellenpélda is akad, száműzve ezt a mezőgazdasági fiatalok számára kissé elmarasztaló véleményt. Számos ellenpéldát említettem, de nézzünk csak egyet, az eleki Lenin Termelőszöyetkezet KISZ- szervezetét. Előtte azonban érdemes egy kissé részletesebben szólni arról, miért kerestem fel éppen ezeket a fiatalokat. Még 1978. március 15-én született meg az MSZMP agrárhatározata. Ennek megvalósításáért a KISZ KB intéző bizottsága egy mozgalmat hirdetett meg. A megyei KlSZ-bizottságok pedig az intenzív és hatékony munka, a szervezeti élet javítása érdekében egy intézkedési tervet dolgoztak ki. E terv főbb céljai többek között a termőföld védelme, a szakszerű talajgazdálkodás, a belvízvédelem, az öntözés, a melléktermékek felhasználása. A célok azonban, bármilyen fontosak is, és szépek, csak szólamok maradnak, ha ezeket nem konkretizálják lágy, hogy minden termelőegység sajátjának érezze. így ebben az évben harmadszor hirdették meg a „Nagyobb termésátlagot, jobb minőséget, kisebb önköltséggel” néven az igen összetett versenyt megyénk mezőgazdasági és élelmiszer- ipari üzemekben működő KISZ-szervezetei számára. A mozgalom egyéni versenyeket is hirdetett, mint például a betakarítási verseny. Ebben is több fiatal munkáját értékelik, hiszen a betakarítás sikere nem egyedül a kombájnosok teljesítményétől függ, ott van a műszaki háttér, a szállításban és a szárításban dolgozók, az agronómusok sokrétű munkája is. Az értékelés után a díjak, a pénzjutalmak és az oklevelek átadása a forradalmi ifjúsági napok alkalmából történik majd. Blahár László az eleki Lenin Termelőszövetkezet fiataljainak KISZ-titkára. Kezembe adta azt az írásos anyagot, amelyben értékelte a mozgalmat, és aminek tényei alapján kerültek be a megyei kiválasztottak közé. Olvasom: „A KISZ-tagok részvétele a gazdasági munkában véleményünk szerint megfelel az elvárásoknak. Biztató tény, hogy a fiatalokra mindig lehet számítani. Főleg a kampánymunkák idején, amikor magasabbak a követelmények: túlmunka, nyújtott vagy két műszak. Véleményünk szerint a fiatalok lelkiismeretes munkája hozzájárult ahhoz, hogy a betakarítási kampányt, a rendkívül nehéz körülmények ellenére is, a tervnek megfelelően sikerült végrehajtani a termelőszövetkezetben. A gépműhelyben munka közben találjuk a fiatalokat. Egyikük leállítja a gépeket, hogy halljuk egymás szavát. — Mikor tudtátok meg, hogy a betakarítási versenyben nyertetek? — Olvastuk a Népújságban, kellemes meglepetés volt... — Ügy hallottam, itt Eleken a termelőszövetkezet vezetősége igen csak számít rátok, fiatalokra, ez úgy ér-, zem, felelősséggel jár... — Mi is így érezzük. Jó dolog, ha a fiatalok és a vezetőség között jó az összhang. Ez sok mindenen átsegít. Nagy szavak ugyan, de a belénk vetett hit és bizalom nagy hajtóerő munkánk során — mondja Greveletye Péter. Durst Ferenc veszi át a szót. — A betakarítási kampányban, azt hiszem, itt a megyében volt egyedül 12 órás a műszak. Éjjel-nappal dolgoztunk, bár így is elért minket az esős idő, pedig előtte hat tonnán felül volt a búza átlaga egy hektárról. Amikor itt, Eleken végeztünk, Kétegyházára, Sarkadra és Dombegyházára mentünk segíteni a tsz-eknek. — Itt a műhelyben is nagyon szervezetten folyt a munka, volt, mikor megkértek rá bennünket, és egy éjszaka alatt felkészítettünk egy gépkocsit műszaki vizsgára — szúrja közbe Greveletye Péter. Szkalitzki János kombájnon dolgozott a nyáron. — Szó szerint éjjel-nappal egyfolytában ment a munka. Nyáron egy hónapban 300— 340 órát is teljesít egy kampánymunkás. Megkapjuk érte a pénzt, de ne is irigyeljék tőlünk. Blahár László, a KISZ-tit- kár szól közbe. — Itt, Eleken a téeszben, aki tanulni akar, az tanulhat. Sokan élnek is a lehetőséggel. A jutalmazással, az elismeréssel sincs probléma. Az elmúlt évben a tsz és a tsz-szövet- ség együtt 11 főt küldött üdülni, ezt az átlagon felüli munkáért kapták. A termelőszövetkezetnek most tizenhat ösztöndíjasa van, ez régen nem így volt. Akkoriban már attól félték, hogy kiöregszik a tagság, most pétiig, szerencsére, nagyon sok a fiatal. — Az elmúlt évben sajnos nem vettünk részt a szántóversenyen, pedig Elek képviselői rendszeresen megnyerték ezt. Varga György és Varga József — amúgy Seriff és Kolbász —, ők ketten mindig reményteljes indulók voltak. Jövőre mi rendezzük meg a szántóversenyt — veti közbe Greveletye Péter. Fodor József, a műhelyfőnök: — Jól dolgoznak a fiatalok. Szakmai tudásukon még csiszolni kell, viszont bármilyen probléma van, számítani lehet rájuk. Örülök? Persze, hogy örülök a sikernek, bár az az igazság, hogy „csupán” a feladatukat látták el, de azt maximálisan! K. T. M. A középdöntőn a szegedi Hegedős együttes kíséretében Fotó: Szvoboda István A mi versenyzőnk volt Megdobbant a szívem, amikor a tv-ben megláttam a „Röpülj páva” népdaléneklési versenyen. Végre egy a mieink közül... Sajnos, nem jutott a döntőbe, ám hiszem, hogy fellépésével színesítette, gazdagabbá tette a szólisták mezőnyét. S ha még azt is hozzátesszük, hogy a megyei selejtezőkön több mint ezer jelentkezőt hallgattak meg, s közülük mindössze 15 szólista és 15 énekes együttes jutott a középdöntőig ... Hát, szóval, le a kalappal (azóta már Fre- tyánné) Kozma Éva előtt. Már — ha nem is volt egyszerű — túltette magát a csalódáson, könnyebb szívvel várja a döntőt, melyet holnap, március 9-én közvetít a televízió. És tulajdonképpen rengeteg baráttal, és élménnyel gazdagodott a vetélkedő ideje alatt. „Életemben nem szerepeltem még a tv-ben. Már ez maga élmény. És a szorongás, az aprócska bosszúságok, no meg a siker nyújtotta örömök. Megismerhettem olyan dalosokat, mint Holecz Istvánná, akit fantasztikus énektehetséggel áldott meg a természet, csodálatos, amit csinál, tanulás nélkül is. Vagy Szvorák Kati, akinek eredeti, népi hangszíne a legfőbb erénye. De nem sorolom tovább, inkább arról mesélek, hogyan lettem gyulai versenyző. Annak idején Szegeden jelentkeztem a „Hegedős” együttes szólistájaként. Aztán Gyulán, a román iskolában sikerült elhelyezkednem, így a negyedik évet már levelezve végzem. Lehet, hogy az életrajzomból vették Gyulát? Én máig méhkerékinek: vallom magam, még ha most néhány hete Békéscsabán élek is ...” Szülőfalujáról szólva, gyerekkori élményei jutnak az eszébe. Édesapja hegedült, így a lagzikra őt is magával vitte. Csoda hát, ha jól ismeri a magyarországi román népdalokat? Szakdolgozatát is ebben a témában írja, szorgos gyűjtőmunkáját teli magnószalagok bizonyítják1. „Hogy mi lesz velem ezek után? Hát, nem hagyok fel mindezzel. Szeretném elvégezni az énekszakot is. Szegeden sokat felléptem a román klubban, jártunk szerepelni román lakta községekbe a Hegedősékkel. Kevés szólistája van a románságnak, közülük sokan megöregedtek, elfáradtak. Tovább kell hát vinni a hagyományokat.” N. Á. Különös diszkóest előtt Nem akármilyen diszkóestet rendeznek március 21- én, szombaton Békéscsabán, a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház nagytermében. Este 7 órától éjfélig 3 lemezlovas biztosítja a talpaláva- lót. A városi KISZ-bizottság, a Békés megyei Tanács RISZbizottsága, az egészségügyi gyérmekotthon KlSZ-alap- szervezete, a KÖJÁL KISZ-esei, valamint az ifjúsági ház közös rendezvényét a Jókai Színház művészeinek félórás műsora színesíti. Ám még sokan mások is fáradoznak azon, hogy a várt, mintegy 600 résztvevő jól szórakozzon ezen az estén. A meghívókat például a Békés megyei Könyvtár nyomdászai, társadalmi munkában készítik el. Ezen az esten az ifjúsági ház ügyeletesei is ingyen dolgoznak. A fellépők tiszteletdíjukról lemondanak ... És sorolhatnánk még tovább mindazokat, akik segítik e nem mindennapos diszkóest sikerét. „Látod, így szoktuk ezt csinálni” — mutatja a munka fortélyait az idősebb szakember a fiatal szakmunkásnak a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezetben Fotó: Veress Erzsi Kovács Kati és az Universal Február második felében Me- zőberényben, Orosházán, Szeghalmon, Szentesen, Derekegyhá- zán, Csongrádon és Bugacon adott műsort Kovács Kati és az Universál együttes. Koncertútjuk során megszálltak Gyopároson is. Itt kerestük fel a népszerű énekesnőt, aki elmondta, hogy nagy szeretettel fogadták őket Békés megyében. „Régen éreztük ilyen Jól magunkat, mint e pár nap alatt, talán utoljára Kubában, ahol tavaly egy hónapig tartózkodtunk” — mondta Kovács Kati. A következő időszak terveiről megtudtuk, hogy hosszabb vendégszereplés következik a Szovjetunióban. Rádiófelvétel és újabb hazai koncertsorozat is szerepel a közeljövő programjában. A jó ízű bográcsos, amit Gyopároson kóstolt, közelebb hozta a békési izeket, szokásokat. „Nagyon szeretnék még ide vtsz- szatéml; reméljük, 1982-ben újra találkozunk a Békés megyei közönséggel” — mondta a művésznő. Prokop Gyula Úttörők irják A héten a gyulai Zrínyi Ilona úttörőcsapat Móra Ferenc rajának Ibolya őrse nevében Szepesvári Csaba jelentkezett levelével Vidám és őszinte beszámolójából kiderül, hogy a raj jól szerepelt a tudományos-technikai úttörőszemlén, az orosz nyelvi versenyen. Német nyelvből viszont!... No, de idézzük a levelet: „Szépen leszerepeltünk! (Ez maradjon magunk között.) Az ötödikesek úgy lehagytak, mint a borravalót.” A kudarcot férfiasán viselték, sőt, jó hírüket is sikerült megőrizniük, mert a rajból Deli Anikó csapata első lett a társadalomkutatók versenyén, a könyvtárban megrendezett városi rajzversenyen pedig Szepesvári Csaba vitte el a pálmát, mégpedig egy szép könyv képében. Most a kulturális seregszemlére készül a Móra Ferenc raj, s benne az Ibolya őrs. Sok sikert ölhez is! És várjuk a nagy eseményről szóló beszámolót. flepnidiijiHHa Átlagos dilis lehetek. Benne vagyok a tűrési sávban. Ha ott, azt a felettébb gyanúsan viselkedő ifjú embert nem veszik körbe, és nem kérik tőle a diliflepnit, én sem váltom ki. A busz pedig mint tehetséges közlekedési-műszaki egység nem volt flepnikérésre berendezkedve. A busz ugyanis a vezetőre várt tulajdonképpen, ott a város forgalmas útszakaszán, magárahagyatva. Az én kinézett ifjúm meg mindennemű bizonylatok és hivatalos okiratok nélkül benyomta az ajtaját és beszállt. Egyenesen a vezetőfülkébe. És jött a mutatvány! Berregett, hiszen záródnak az ajtók, majd csücsörített és gázt adott. A szájával. Slusszkulcs és hajlított hajtű nem volt nála, szerencsére. Így maradt egy helyben a busz továbbra is. Ám az ifjú „vezetett”, a kormánykerékkel ügyesen lavírozott a képzeletbeli autók között. És töfögött, puffogott és szötyögött. Hoppá, jeleztek a nem létező utasok. Fékcsikorgás. Szintén a szájával. Amúgy tökéletesen csinálta, alig egy órán keresztül. Csak én néztem megkövültén. Ha egy tűzoltóautót száll meg, megértem. Az piros és gigászi, és szirénázik... Hohó! Beszállt egy másik férfi is a buszba, fiatal arcán egyéb mellett szigorúság is ült. Közelebb mentem. A botrány sajátságos illata érződött a levegőben. Minő dresszír egy busznak. De az új jövevény csak intett a sofőrnek, és kérte a jegyeket ellenőrzésre. Nem váltom ki a flepnimet. Minihumor Csinos fiatal nő lép be az orvosi rendelőbe. — Vetkőzzön le! — mondja az orvos. — De doktor úr, nekem csak a fogam fáj!... — Akkor rossz helyre jött. Én ugyanis fülorvos vagyok! *** — Kérem szépen, a villamosnak melyik végén szállhatok fel? — Teljesen mindegy. Mind a két vége megáll. *** — Én tangót táncolok. És ön? — kérdezi a lány tánc közben a partnerét.
