Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-31 / 76. szám

1981. március 31., kedd Van aki a trónörököst — van aki a témát Az Élet és Irodalom legutóbbi számának első oldalán. Tatay Sándor méltán neves, ismert író számomra eddig ismeretlen oldaláról mutatkozik be „Trónörökös-várás” című terjedelmes írásában egy művirág apropóján — érzésem szerint némi műharaggal —, olyan általános következtetésekig jut el, amelyek egyfelől, úgy tűnik, nem állják meg a helyüket, másfelől (talán éppen ebből következik az előbbi is) olyan felszíni jelenségekből in­dul ki (ráadásul felszínesen), amelyekből úgy lehet, egy­általán nem magyarázható mindaz, ami Tatay Sándor­nak kétharmad ÉS-oldalon eszébe jut. Még akkor sem, ha igyekszünk tiszteletben tartani az írónak azt a jogát, miszerint írásaiban onnan indul el, ahonnan akar, és oda érkezik, ahova akar. Szeretném annak még csak a látszatát is elkerülni, hogy a „Puskák és galambok" című regénye révén gyer­mekkorom egyik kedvenc írójával a jelen vitában egy súlycsoportba sorolom magam. Ha a tekintélyelv lebeg­ne iránytűként előttem —, s nem a Tatay Sándor által elmondottakból sugárzó alaptalan előítéletek feletti in­dulat vezérelne — nem szállnék vitába vele, de... És itt néhány szót magáról a sztoriról. Tatay Sándor, mint írja, egy dél-dunántúli falu értelmiségi házaspár­jánál tett látogatást. Az asszonyka, szemmel is jól lát­hatóan áldott állapotban fogadta a vendéget, azonnal szalmapapucsot ajánlva föl, abban az előszobában, amelyben trófeáktól és vadászpuskáktól körülvéve egy vázányi művirág díszlett, kis kartontáblával, mely cirá- dás betűkkel hirdette: trónörököst várunk, e házban nem dohányzunk. Ezt a fogadtatást a sokat megért író és publicista elégséges oknak (vagy legalábbis még egy cseppnek a csordultig telt pohárban) tekintette ahhoz, hogy végre ország, s világ előtt kikeljen a „csupán” egy, vagy két gyereket vállalók, a dohányzást ellenzők, valamint az új világban az ideális ízlést még magukénak nem val­lók (meg ki tudja még, ki mindenki) ellen. Nos, lehet, hogy találva érzem magam, azért horka­nok fel így. Jelzem, nálunk is van otthon egy csokor nylonvirág, ám — tartsanak bármit is rólam — nem hagyom kidobni, mert attól a nagymamától kaptam, aki míg élt, istápolt bennünket, unokákat, s e csokrot is ma­ga készítette annak idején, 12 évvel ezelőtt, házasságunk napjára. (Egyébként tényleg nem egy műalkotás, de a mama, mert így szólítottuk nagyanyánkat, angyali te­remtés volt). Trófeáink nincsenek, az igaz, viszont vendégeink — anélkül, hogy kérnénk őket — maguktól leveszik az elő­szobában a cipőt. Három okból is. Először, mert mi is így teszünk náluk, másodszor, mert az új lakások épü­lését lassabb tempóban követő infrastruktúra miatt, rit­kán lehet lakásainkat száraz, tiszta cipőkkel megközelí­teni — nem hiszem, hogy ez falun másként van —, s harmadszor, az előbbiből folyóan, tisztában vannak az­zal, hogy sáros cipőik nyomát, a nem éppen olcsó sző­nyegekből (tévedés ne essék: nem perzsaszőnyeg „csak” szőnyegpadló) ugyancsak drága tisztítószerekkel kellene eltávolítani. Márpedig van ezenkívül is éppen elég te­endőnk, pedig „mindössze” két gyermeket nevelünk. Ha egyáltalán nevelésnek nevezhető az a napi fél, vagy egy óra csevegés, ami a reggel háromnegyed hat­kor induló, és este fél nyolc felé csillapodó rohanás után, nyolcig, a gyerekek lefektetéséig megmarad, mi­után mindketten fontos, felelősségteljes beosztásban dol­gozunk. így nálunk az iráni, pakisztáni és lengyelországi események rendszerint piros és fekete pontokkal, nehe­zen megoldható matematikai példákkal esnek egybe. Ennyit, ne többet, a csak két gyereket vállalók trón- örökös-kényeztető szemléletéről. (Arról nem is beszélve: a Tatay-cikk házaspárjáról az írás alapján még az sem kizárt, hogy eddig hiába vártak a gyerekáldásra, smost ezért náluk felfokozott a várakozás, de nem is ez a lé­nyeg. Sajnos az írásban szereplő két fiatalnak a beve­zetőben említett fontos községi szerepéről mit sem tu­dunk meg.) Menjünk vissza a dohányzáshoz. 1971. november 1-ig napi másfél doboz Munkást, jobb esetben Kossuthot szívtam el, hat éven át. A végén már aludni sem tud­tam a köhögéstől. De ma már azt nem tudom, hogy az volt-e a rosszabb, avagy az az állapot, amiből kétihá- róm napig nem tudok kilábolni, a jelzett időpont óta, egy-egy füstös értekezleten való részvétel után. Ezen, az író által ajánlott megoldás — tudniillik, hogy épít­senek tágasabb irodákat — tekintve az ország gazdasági helyzetét, közelesen, aligha segíthet. Változást legfeljebb az hozna, ha az értekezleteken senki nem gyújtana rá, hanem 40 percenként, óránként cigarettaszüneteket tar­tanánk (megjegyzem még, hogy a dohányzás az éa szemszögemből, egyáltalán nem gyógyszeres kezelésre váró betegség, miként azt Tatay Sándor igyekszik bizo­nyítani, hanem sajnos mások egészségét is károsító, olyan szokás, szenvedély, amelyről egyesek nem is akarnak, mások meg nem tudnak leszokni). Végezetül — mert kár lenne a témát tovább nyújtani — az is meggyőződésem, hogy célravezetőbb lenne az értelmes szabadidőtöltés és pénzköltés útjait, lehetősé­geit megmutatni és népszerűsíteni, mintsem újból és új­ból pellengérre állítani a cirádás kerítések, vagyontérő síremlékek építőit, mert — és ezt Tatay Sándor jobban tudja, mint én — ízléstelenségeik okai saját személyi­ségüknél sokkal mélyebben gyökereznek. (Ráadásul a’ téma ilyen megközelítésben már régen lerágott csont­nak számít, emiatt azután az írás sem lehet semmivel eredetibb, mint egy csokor művirág.) Csodálkozom to­vábbá, hogy a legújabb novelláiban is korszerű, és igé­nyes író témaválasztásában, meg a téma kibontásában olcsóbban adja, amikor a sajtópublicisztika mezejére lép. (Az pedig már megint más kérdés, hogy.az ÉS szerkesztői a lap március 28-i számának összeállítása­kor, a tartalomra, avagy a szerzőre tekintettel bízták-e a lap lobogójának szerepét a „Trónörökös-várás” című cikkre.) Kőváry E. Péter Szövetvásárlás a békéscsabai Univerzál Áruház méteráruosztályán Fotó: Martin Gábor Nehéz esztendőt zárt a Békési ÁFÉSZ Új vezetők a szövetkezet élén Gondokkal terhes esztendő erőfeszítéseit összegezte kül­döttgyűlési beszámolójában dr. Varga Imre, a Békés és Vidéke ÁFÉSZ elnöke. Ugyanis az 1980. évi árvíz okozta pusztítás — melyet a belvíz tovább fokozott — ne­héz körülményeket teremtett a szövetkezet számára. Az épületekben keletkezett tete­mes anyagi károkat jelentős forgalomkiesés is követte. Mindezek ellenére, illetve is­meretében a szövetkezet dol­gozóinak és vezetőinek nem kellett szégyenkezniük a küldöttgyűlésen. Követke­zésképpen, a már említett súlyos elemi csapások köze­pette is csaknem 444 és fél millió forintos forgalmat ért el az ÁFÉSZ 540 fős kollek­tívája, ami 99,7 százalékos teljesítésnek felelt meg. Az említett elemi károk ismere­tében ez a tervteljesítés fi­gyelmet érdemel, akárcsak a 11 és fél millió forintot meg­haladó nyereség, ami jól ki­fejezi a szövetkezet dolgo­zóinak együttes erőfeszítése­it. E fnilliókért különösen sokat tettek a munkaver- seny-mozgalomban részt vett szocialista brigádok, s a kü­lönböző címek elnyeréséért szorgoskodó kollektívák. Ezután a hálózatfejlesztés­ről adott tájékoztatást dr. Varga Imre, mely mindenek­előtt a Csabai úti ABC és bisztró megnyitásában ju­Szolg­áltatások Szegény ember, aki ígér­ni sem tud — tartja a szó­lás. Nos, az ígéreteknek a GELKA szakemberei sincse­nek híján. Egy ismerősöm vásárolt egy szovjet félau­tomata mosógépet. A második mosás után felmondta a szolgálatot. Szóltak a szere­lőnek. Kiment és megjaví­totta úgy, hogy az óramuta­tóval ellenkező irányban számolta a mosási idő per­ceit. Ment a masina néhány napig. Nyiszorgással jelezte, hogy ismét hibás. Bejelentet­ték egyszer, kétszer, három­szor, mikor végül újra meg­érkezett a szakember. Meg is javította volna, ha nem tö­rik bele egy csavar a menet­be összeszereléskor. — Be kell vitetnem, mert nincs nálam fúró, majd hol­nap visszaküldjük — mondta. Másnap nem hozták vissza. De ez nem elég! A gáz is vacakolt. Nem gyullad be a bojler. Szerelőt hívtak. Meg­csinálta. Aznap este kiderült, hogy rosszul. Újra bejelen­tették. A szakember a tele­fonhívásra azonnal kiment, s miután a jóhiszemű szom­széd beengedte, javított va­lamit a berendezésen, kiállí­totta a több mint 50 forint­ról szóló számlát. A háziasz- szony meglátva a számlát, majdnem sírva fakadt. A ja­vításért ugyanis nem lett volna szabad kiszállási és javítási költséget felszámolni, mert az egy hónapon belül visszatérő hibáért garanciát vállal a javító vállalat. sz. j. tott kifejezésre. Ez a létesít­mény a két évvel ezelőtti földrengést követő első új egység, mely a szövetkezeti összefogás következtében épült fel. Az igazgatóság beszámoló­jában kiemelt helyet kaptak az idei esztendő, továbbá az elkövetkező évek elképzelé­sei, mindenekelőtt azok a beruházások, melyek a föld­rengés, majd az árvíz miatt nem valósulhattak meg. Mert ilyen hátráltató tényezők miatt nem épült meg Ka- muton, Tarhoson és Békésen a tervezett ABC-áruház, il­letve nem valósulhatott meg Bélmegyeren a tervezett be­vásárló központ. De a már említett okok miatt késik Bé­késen a kétszintes áruház megépülése is. Mindezek az elkövetkező évek nem köny- nyű feladatait képezik. Az őszinte hangú számve­tést aktív vita követte. Több felszólaló — ha nem is kö­vetelőén — az elmaradt ABC-áruházak és egyéb kor­szerűsítések mielőbbi valóra váltását sürgették. Mások — így Pocsai László küldött — az ország gazdasági helyze­tére hivatkozva, az igények mérséklésére hívta fel a je­lenlevők figyelmét. A vita lezárása és a külön­böző határozatok elfogadása után Sarkadi István ME- SZÖV-elnök kért szót. hogy méltassa a nyugdíjba lépő A múlt örökségét óvni-vé- deni minden bolgár számára kötelesség. Sokszor hallot­tam ezt a testvéri szocialista országban járva. A bolgárok jól ismerik több mint ezer­éves történelmüket: megbe­csülik értékeit, s a jelenre vonatkoztatható tanításait is számba veszik. Közép-Bulgá- riában, a textiliparáról neve­zetes Gabrovó város közelé­ben van Etera, ez a sajátos nemzeti emlékhely. Az itte­ni gyors vizű patakok ener­giáját évszázadok óta hasz­dr. Varga Imre munkásságát, aki 32 éven át dolgozott a szövetkezeti mozgalom kü­lönböző területén. Az utóbbi 16 évben pedig a Békés és Vidéke ÁFÉSZ elnökeként bizonyította a mozgalomhoz való hűségét. Dr. Varga Im­re több mint három évtize­den át végzett kiemelkedő tevékenységét az Elnöki Ta­nács a Munka Érdemrend arany fokozatával ismerte el, melyet a MÉSZÖV elnöke adott át. Ezután Kőszegi György elnökhelyettes tevé­kenységéről szólt, aki sok éves mozgalmi munkássága után 15 évvel ezelőtt jegyez­te el magát a szövetkezeti mozgalommal, és mint ÁFÉSZ-elnökhelyettes lép nyugdíjba. Majd Inokai Já­nos, az MSZMP békési váro­si bizottságának első titkára gratulált dr. Varga Imrének kitüntetése alkalmából. Kér­te a nyugdíjba lépő két szö­vetkezeti vezetőt, hogy se­gítsék ezután is a mozgal­mat. Ezt követően bejelen­tette, hogy a Békés és Vidé­ke ÁFÉSZ új elnöke Paczuk József, elnökhelyettese pedig Nagy László, akikét az ÁFÉSZ tagsága részközgyű­léseken választott meg. A városi pártbizottság első tit­kára kérte a küldötteket, se­gítsék a szövetkezet új veze­tőit, hogy a Békés és Vidéke ÁFÉSZ mielőbb újabb sike­reket érjen el. Balkus Imre nálja az ember gépei mű­ködtetésére. Etera völgyében esztergákat, posztókallót, sőt, még szőnyegmosógépet is működtetnek a fából ácsolt elmés szerkezetek, bizonyít­ván: a bolgár iparosok a múlt századokban, a legsöté­tebb elnyomás közepette is értették a dolgukat^ képe­sek voltak újat alkotni. Etera persze nem egy volt az országban, azonban a le­lemény egymagában nem te­hette Bulgáriát ipari hata­lommá — ehhez nagyobb ÁPRILIS UTOL Minta szerinti értékesítés Békéscsabán A Belkereskedelmi Mi­nisztérium évek óta szorgal­mazza a tartós fogyasztási cikkek minta szerintii árusí­tását. Ennek az a lényege, hogy a mintateremben, vagy a száküzletben bemutatott termékeket kiválasztják a vásárlók. Ezután a gyárból, illetve as nagykereskedelmi vállalat raktárából elszállít­ják a megfelelő készüléket, egyéb műszaki cikket. De miért van erre szükség? Mindenekelőtt abból keli ki­indulni, hogy a kereskede­lem legalapvetőbb feladata a minél jobb áruválaszték megteremtése. Ehhez pedig raktárakra, anyagmozgatók­ra, szakemberekre van szük­ség. Ugyanakkor a felgyü­lemlett áru tárolása, a szál­lítási távolság, a dolgozók megszerzése gondot okoz. A bizonytalan kezdeti lé­pések után, mintha egyre több helyen ismernék fel en­nek az eladási formának az előnyeit. Megyénkben első­ként az Univerzál Kiskeres­kedelmi Vállalat kötött meg­állapodást a Vídia Kereske­delmi Vállalattal. Ezek sze­rint április 1-től Békéscsa­bán, a Szabadság téri MI- GÉRT-boltban megkezdik a híradástechnikai cikkek, az elektromos háztartási gépek és az olaj kályhák minta sze­rinti értékesítését. A válla­lat illetékesei elmondották, hogy a kiválasztott fékete- fehér televíziót, asztali rá­diót, nagyobb magnót és le­mezjátszót, villanytűzhelyet, bojlert, hagyományos mosó­gépet, hűtőszekrényt a min­tateremben kell kifizetni, ugyancsak itt lesz az OTP- ügyintézés is. A 13 óráig megvásárolt árut még az­nap. a délutánit a követke­ző napon kiviszik a nagyke­reskedelmi vállalat raktárá­ból a vevő lakására, még­hozzá díjtalanul. Ezután a szakemberek, szintén térítés nélkül, kipróbálják a készü­léket. Kivételek ezek alól azok a cikkek, amelyeket csak a GELKA-szervizeknelc szabad üzembe helyezni. Ilyenek az automata mosó­gépek és a színes televíziók. A 72 órán belül meghibáso­dott, üzemképtelenné vált gépeket természetesen kicse­rélik. Az ingyenes házhoz szállítás és felszerelés a me­gyeszékhelyre vonatkozik. változásokra, szocialista for­radalomra volt szükség. Ezt a fordulópontot 1944. szep­tember 9. hozta a balkáni or­szág történelmében. A má­sodik világháború előtt az ipari termelés legfeljebb az élelmiszer- és dohányfeldol­gozásra, kisebb-nagyobb ja­vítóműhelyekre korlátozó­dott. Az iparosodás csak az elmúlt három és fél évtized­ben indulhatott meg igazán. ★ Szófia szélén az autóút mel­lett modern betonépületek emelkednek. Nagy üvegab­lakaik, a közöttük virágzó park láttán az ember isko­lának gondolná e komplexu­mot. Pedig gyár az. Igaz, ké­ményeiből nem árad füst az ég felé, s a gépek zaja sem hallatszik ki a csarnokokból. A szófiai számítástechnikai üzem a bolgár elektronikai ipar egyik első és legfonto­sabb gyára. Húsz éve kez­dődött itt el a munka, ma­gyarázza a fiatal mérnök, aki végigvezet az üzemcsar­nokon. „Szovjet technológia alapján, szovjet licencia fel- használásával kezdtük — mondja —, a kapcsolat ma is fennáll, de két irányú lett.” S büszkén sorolja, milyen Bulgária - kongresszus előtt Vízimalom — számítógép—atomerőmű A szófiai elektronikagyárban Ivan Benev az „IZOT 310” mini számítógépek betápláló berendezését szabályozza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom