Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-27 / 73. szám
1981. március 27., péntek o Nemzeti üzenet - a színházi világnapon Március 27-e színházi világnap, s ezen a napon — immár 20. esztendeje — mielőtt hazai színházainkban felgördül a függöny, a Nemzetközi Színházi Intézet magyar központjának üzenetével köszöntik a társulatok tagjait és a közönséget. Az idén Szabó Magda Kossuth-díjas írónő fogalmazta meg a nemzeti üzenetet. A mai színház ősét a mi világrészünkben az antik görögség teremtette meg — hangzik az üzenet, utalva a művészeti ág létrejöttét egykor elősegítő társadalmi változásra. — Mindnyájan ismerjük e változás nemzetközi nevét, úgy hívják: demokrácia. Demokrácia nélkül nem volt, nincs és nem is lehet életerős színház, szabad fel- dolgozási forma, tárgyválasztás, kísérletezés, nem szolgálhatná a színpad eleven organizmusa korunk emberét, nem fejezhetne ki bennünket: életünket, céljainkat, eredményeinket, álmainkat, vagy terveink kudarcát. Ma este azt a játékot ünnepeljük, amely egyben komoly és felelősségteljes valóság, főleg Magyarországon, ahol a színház ügye az elődöktől ránk hagyott nemzeti örökségünk — emlékeztet az írónő a nemzeti kultúra megteremtéséért vívott reformkori küzdelmekre, majd megállapítja: a magyar színház országos ügy volt, fennmaradásunk egyik záloga. Nehéz idők örököseiként ünnepeljük most ezt az estét. Gondoljunk tisztelettel azokra, akik utat törtek a mi eredményeink számára, s gondoljunk — éppen a saját nemzeti múltunk ismeretében — rokonszenvvel és segítő barátsággal a fejlődő országok íróira, művészeire, rendezőire, akik most vívják a maguk csatáját saját és sajátos színházi kultúrájuk kifejlesztése, elfogadtatása érdekében — mutat rá az üzenet. Ma este — a Nemzetközi Színházi Intézet határozata alapján — a világ minden színházában elhangzik a nemzeti üzenet. Készül az új helyesírási szabályzat A tervek szerint 1982-ben — az első, 1832-ben közreadott Akadémiai helyesírási szabályzat megjelenésének 150. évfordulóján — teszik közzé a magyar helyesírási szabályzat tizenegyedik kiadását. Az új szabályzat előkészületeiről tanácskozott a közelmúltban a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége. A helyesírási szabályzat 11. kiadásának előkészítő munkálatait a helyesírási bizottság 1973-ban kezdte el, és 1979-ben fejezte be. A bizottság huszonegy tanulmányt vitatott meg. sorra vette helyesírásunk valamennyi kérdéskörét. A tanulmányok nyomtatásban is megjelentek a különböző szaklapokban. Megállapították az elnökségi ülésen azt is, hogy a nagyközönség részéről — a nyelvhelyességi kérdésekhez hasonlóan — élénk érdeklődés nyilvánul meg a helyesírás iránt. A szakemberek minden véleményt, ajánlást összegyűjtenek, feldolgoznak, s ha mód van rá, figyelembe veszik a közönség újítókedvét is. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt sokan szorgalmazták az ly felváltását a j-vel. A helyesírási TIT-előadók hallgatói, a megkérdezettek — köztük egyetemisták — túlnyomó többsége ma már az ly, mint a j-től megkülönböztető írásjel megtartása mellett szavaz. Gyakori kívánság viszont a helyesírás egyszerűsítésének igénye, a kiílönírás-egybeírás vagy a földrajzi nevek írásának módosítása. Az új szabályozástól reformok nem várhatók. A külön- írás-egybeírás lényegében hagyományos rendszerét a bizonytalanságok csökkentésével, áttekinthetőbb rendszerezéssel igyekszenek elősegíteni. Hasonló a törekvés az intézménynevek és a mozaikszók — mint például SZOT, KERAVILL — írásának egyöntetűvé tételére. Jelentősen módosul viszont a dz és a dzs használata. Főleg sor végi elválasztásukban sok jelenleg a következetlenség. s ezen úgy kívánnak segíteni, hogy az e-gyütt, kutya, an-gyal, s hasonló szavak elválasztásának mintájára a bo-dza, lopó-dzik, mahara-dzsa, lán-dzsa formulát javasolják. !Kerék ; Ezennel szomorúan bejelentem: hiányzik egy kerekem, i Erre akkor jöttem rá, amikor a tavaszi napsugarak csá- í • bításának engedve, elhatároztam, hogy előveszem a ke- ! rékpáromat. Kérem, ne mosolyogjanak rajtam: eddig j teljesen normális a dolog. Még az is rendjén való, hogy j a kerekek sem gurulnak örökké. Ugyanis a gondos vizs- i ! gálódás kiderítette: a bicikli hátsó agya megbetegedett. í j Begolyózott. A zsírba ágyazott piciny sörétek bolyongá- j saik közben elkoptatták az egykor acélos agyfalat, emiatt j ■ lötyög, nyolcasokat ír le a kerék. Ha így közlekedek, i ■ azonnal rámfogják, hogy becsavarodtam. Mit tesz ilyenkor az ember? Józan pillanataiban ki- j szereli a beteg alkatrészt, és eltöpreng. Például azon: ! melyik a jobb, ha vesz 72 küllőt anyával, hátsó aggyal, i csavarokkal; elviszi a műszerészhez (ha talál ilyet egyál- j talán) és átfűzeti. A másik: vásárol egy komplett hátsó j ■ kereket. Jómagam az utóbbi lehetőséget választottam. A i • jármüboltban, a pult végénél több ilyen áru kellette j magát, csak úgy csillogtak a krómozástól. Sebaj, biztosan j van a raktárban feketére festett abroncsú is, morfondí- j ■ roztam. Az eladó meg úgy nézett rám, mintha a komp- £ lettségemmel lenne baj. Közölte, hogy legalább két esz- j • tendeje beszüntették a gyártását. Hozzátette még: aki ezt j kitalálta, aligha kerékpározott életében. Ekkor újra gondolkodóba estem. Mi lehet itt a galiba?; Bizonyára elfogyott a fekete festék. Valahol ismét ter- j mékszerkezetet váltottak. A színes lett a divat. A kró- ] mozott, a nikkelezett a sikk. A felemás kerék a módi. j ; Modern ember vagyok, megértem én az idők szavát. Azt ; ■ azért mégsem vállalhatom, hogy ujjal mutogassanak j rám! Végül a harmadik megoldásra voksoltam: gavallé- ! rosan leblokkoltattam az első kereket is 150 forintért. ! ■ így csaknem 600 forintomba került a „játék”. Most már ; ■ csak az vigasztal, amire egyébként büszke vagyok: egy- j gyei több kerekem van. Erre mondják azt, hogy egy- ] ; gyei több vagy kevesebb, egyre megy. Valóban mindegy? £ Békéscsabán, a Jókai Színház március 27-én, ma este mutatja be Frederico Garcia Lorca megrendítő erejű, lírai-népi drámáját, a Vérnászt Udvaros Béla rendezésében. Képünkön a darab egyik jelenetében a szerelmespárt játszó Vennes Emmy és a szegedi vendégművész, Safranek Károly Fotó: Demény Gyula Jubileumi fotópályázat Megalakulásának 75. évfordulója alkalmából a Szép- művészeti Múzeum közösen a Magyar Fotóművészek Szövetségével országos pályázatot hirdetett. Ezen a múzeum kiállításait, gyűjteményét bemutató, szerepét érzékeltető feke-fehér vagy színes fotókkal — melyek mérete 18 szór 24 és 50-szer 60 centiméter között váltakozhat —, illetve legfeljebb hat képből álló sorozattal vehetnek részt az amatőr és hivatásos fotósok. (A fotók hátán fel kell tüntetni a címet, a szerző nevét és lakcímét.) Egy pályázó legfeljebb öt munkájával pályázhat; a sorozat egy képnek számít. A pályaműveket a Szép- művészeti Múzeum címére 1981. szeptember 1-ig lehet beküldeni. A legjobb alkotásokat a zsűri egy 5 ezer forintos első díjjal, két 3 ezer forintos második, és három ezer forintos harmadik díjjal jutalmazza. A Magyar Fotóművészek Szövetsége 3 ezer forintos különdíjat ajánlott fel. A díjnyertes műveket a Szépművészeti Múzeum októberben rendezendő kiállításán mutatják be. Nemzetközi autústalálkozú Kőszegen és Szombathelyen Az idén is megrendezik Kőszegen és Szombathelyen a már hagyományos húsvéti' nemzetközi autóstalálkozót. Az eseményre a magyar autósokon kívül főleg a szomszédos Ausztriából és Jugoszláviából, valamint Csehszlovákiából érkeznek vendégek', akiket április 17-én, pénteken fogadnak a határ- állomásokon, illetve Kőszegen és Szombathelyen. A hazai és külföldi autósok szombaton a festői szépségű Kőszegen zenés városnéző sétán vesznek részt, este pedig a Jurisics várban folklór műsort tekintenek meg. Húsvét vasárnap kezdődik Kőszegen és környékén a nemzetközi autós ügyességi verseny. A legjobb klub elnyeri Kőszeg város vándorserlegét. Este a vár lovagtermében rendezik meg a hagyományos nemzetközi autósbált. Húsvét hétfőn Szombathelyen nemzetközi gokart-verseny lesz, majd a program szombathelyi városnézéssel és kirándulással zárul. Tegnap, március 26-án délután 5 órakor nyílt meg Békéscsabán, a képcsarnok Munkácsy Mihály termében Fülöp Erzsébet kiállítása. Az ismert orosházi származású festőművész alkotásait két héten keresztül tekinthetik meg a látogatók Fotó: Gál Edit Építészek vetélkedője H a cipőt akarunk vásárolni, képesek vagyunk bejárni az összes üzletet, keressük a legszebbet, a legkényelmesebbet — elfogadható áron. A szabónál, vagy varrónőnél végiglapozzuk a legfrissebb kül- és belföldi divatlapokat, és több tucatnyi modell közül választjuk ki a legújabb fazont, a legelőnyösebbet. Válogatunk, alkudunk a zöldség- és gyümölcs- piacon, vitába száúunk a hentessel, hosszadalmasan választjuk ki a tojásokat a boltban... Túlzás nélkül: „összeha- sonlító-tudományunk” soha nem tapasztalt mértéket öltött, ezzel szemben társadalmi igényességünkről nem mondható el minden tekintetben, hogy a leg-ek fokára helyezzük a mércét. Pedig nem mindegy, hogy milyen életkeretekben élünk. A munkahely, a lakás és környezete, a város, a település mind befolyásolja az emberi sorsok alakulását. Lényegtelen kis dolgok eldöntésében már megtanultunk körültekintőnek lenni, de a nagy pénzekkel sok esetben még mindig könnyelműen •bánunk. Nem volna sok értelme annak, hogy évtizedekre visszamenően felsoroljuk a kirívó melléfogásokat, ettől még a megépült, egyhangú lakónegyedek, a sátortetős falusi házak, a környezetbe nem illő, funkciójukban is alkalmatlan középületek továbbra is rontják a város- és faluképet. S ebben korántsem az építési vállalkozók a hibásak, mert a kivitelezők azt építik, amire megbízást kapnak. De, ki adja a megbízást? Akié a pénz. A beruházó, ö szabja meg, hogy a terv alapján mikor, mit és hogyan építsen a vállalat. A rossz, gvenge terven azonban az építők szakmai felkészültségű sem segít, tehát általában a tervek megválasztásán áll vagy bukik minden. Holott jelenlegi gazdasági helyzetünkben egyáltalán nem közömbös, hogy egy-egy beruházás költsége mennyire csökkenthető, úgy, hogy az ne rontsa le rendeltetési értékét. Az elkövetkező öt évben 370—390 ezer lakást kell felépíteni, ennek kétharmadát városokban és a városiasodó településeken. Bölcsődék, óvodák, iskolák egészségügyi létesítmények építése, korszerűsítése szerepel a tervidőszak programjában, az ipari és mezőgazdasági beruházásokat nem is említve. Mindez csak takarékos költséggazdálkodással valósítható meg. A megoldás egyik kulcsa: az alternatív tervjavaslat. Több tervváltozat közül kiválasztani a legmegfelelőbbet. Jobban ki kellene terjeszteni az építési terv- pályázatok rendszerét, hogy mind jobban érvényesüljön a ma már gyakorlatban is igazolt társadalmi és gazdasági haszna. A közelmúltban számos sikeres kezdeményezés született, csak párat említve a tervpályázatokból: Baja belső városrészének korszerűsítése, átépítése, Sárvár művelődési központjának bővítése, önálló zeneiskolák, bevásárlóközpontok, Szegeden a gyalogos-városközpont kialakítása, Miskolc, Eger új lakónegyede, Kaposvár szabadidő-központja, Szombathelyen a városi tanácsház, a képtár, Gyöngyös-Sástó üdülőterülete stb. A már megvalósultak közül országos híre kelt a salgótarjáni és kecskeméti városközpontnak és a főváros határában, a békásmegyeri lakónegyednek, amelyek mind bizonyítják a ma-, gyár építészek városépítési tudását, a hivatásszeretetét, s emellett munkájuk társadalmi szerepével is tisztában vannak. A béruházók sok esetben mégis idegenkednek a pályázatok kiírásától, meghirdetésétől, úgy vélik, ezzel feleslegesen növelik a költsége» két. Téves megítélés, ugyanis éppen abban van a tervpályázatok haszna, hogy csekély kiadással (az összes beruházási költségnek talán ezredrészét teszik ki a helyezési és megvételi díjak), a beérkező 20—40 pályaműből legalább hat-nyolc olyan tervhez juthatnak, melyek közül kiválaszthatják a legjobbat. A jó döntés csak ösz- szehasonlítás alapján születhet, s a beruházónak ehhez nagy biztonságot nyújt a szakemberekből álló bíráló bizottság véleménye. Az építésznek szüksége van a szakmai versengésre, megóv az intézeti beskatulyá- zottságtól. Inkább erkölcsi haszna van, mint anyagi. Egy-egy pályamű 3-4 hónapon át készül, a 15—20 tagú csoport, éjszakákat szán rá. Alkotás közben az építész egy személyben várospolitikus, közgazdász, pszichológus és szociológus is, szigorúan vigyáz arra, hogy a közgazdasági-műszaki szemlélet mellett ne halványuljon el a városok, épületek hangulata, hagyományai, esztétikája. A tervpályázati rendszer hasznát — igaz, a gazdasági körülmények is erre kényszerítenek — egyre többen ismerik fel, s ebből talán az is következik majd, hogy az elkövetkező években nagyobb társadalmi elismerést, megbecsülést kap az építészet. Ma még kevés a pártfogó, a városalakító ügyekben döntést hozó, építészethez értő mecénás (nevezhetjük akár városatyának), akitől nem a bőkezűséget várják az architektúra mesterei, hanem a bizalmat, az eszmei támogatást az idejétmúlta szemlélettel szemben, hogy ami a jövőben épül, még adott gazdasági körülményeink között is jobb lehessen. Valahol olvastam, hogy az építészet a legbiztosabb jele egy nemzet tisztaságának, komolyságának, ítéletének. Jó lenne, ha ez. a vélemény rólunk is kialakulna. —h— Kohásznak, orvosnak Munkaruhaanyag Győrből Különleges kikészítési eljárással javítják a munkaruha és védőruhaanyagok minőségét a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat győri gyárában. A kopásálló munkaruhák szövetét — amelyből az idén 1 millió 300 ezer négyzetmétert adnak át a feldolgozóknak — vegyi kezelésnek vetik alá, amely élettartamát a hagyományos kelmékének másfélszeresére növeli. A nagyobb igénybevételt bíró anyag megtartja hűvös tapintását, jó nedvszívó képességét is. Kellemes viselet készíthető belőle. A kopásálló kelmén kívül lángálló védőruhaanyagot is szőnek Győrött — az idén 150 ezer négyzetmétert — a kohászok és az olajbányászok számára. Ezt kémiai kezeléssel teszik tűrőképessé, ha meg is kapja a láng az anyagot, nem gyullad meg, csupán egy kissé elszínező- dik. A munkaruhaanyagok harmadik típusa az egészségügyi textília, amelyet ez évtől mérettartó változatban állítanak elő Győrött. A zsugorí- tón kezelt anyagokból varrt orvosi köpeny, és műtősöltözék mosás után sem megy össze, megtartja eredeti formáját. Ebből a termékből 700 ezer négyzetméter gördül le a gépsorokról az idén.
