Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

1981. március 15., vasárnap Az SZKP XXVI. kongresszusa után Javaslatok a békéért A szovjet belpolitika, kü­lönösen a gazdaságpolitika kérdései álltak az SZKP XXVI. kongresszusának elő­terében, de a világ közvéle­ménye a legnagyobb érdek­lődéssel Leonyid Brezsnyév külpolitikai megállapításait, mindenekelőtt az enyhülés folyamatát segítő javaslata­it fogadta. Érthető ez, hi­szen a kongresszus küszöbén az imperialista körök bizo­nyos csoportjainak szinte hisztériás hangulatú szovjet­ellenes uszítása következté­ben magasra csapott a hi­degháborús hullám, szinte tapinthatóvá vált a feszült­ség. S ráadásul ez a propa­gandakampány nem akár­honnan indult ki: tevékeny részvevői, sőt kezdeményezői voltak az új washingtoni kormányzat vezető személyi­ségei. A kongresszus előtt sokakban felmerült a kérdés: vajon mi lesz minderre a Szovjetunió válasza, vajon nem következik be az, hogy a Központi Bizottság beszá­molója a támadásokra ha­sonló hangvétellel válaszol, s akkor a nemzetközi hely­zet még bonyolultabbá vá­lik, a konfliktus veszélye még inkább megnövekszik. o Azok persze, akik komo­lyan végiggondolták, mi volt a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának külpolitikai irányvonala az elmúlt kong­resszusokon, már a tanács­kozás megnyitása előtt tud­ták, hogy a beszámoló nem ilyen lesz. A szovjet vezetés már az új amerikai kor­mányzat hivatalba lépte után nagyon határozottan és higgadtan válaszolt a nyil­vánvalóan rosszindulatú és rágalmazó támadásokra, de nem zárta be a kapuit sem­miféle tárgyalási lehetőség előtt. Ez a nyugodtság, megfon­toltság, önmérséklet, s ugyan­akkor az őszinte szándék az enyhülés folytatására, meg­szilárdítására teljes mérték­ben tükröződött a Leonyid Brezsnyev által előterjesztett beszámolójában. Az SZKP KB főtitkára nemcsak reális és objektív értékelést adott a nemzetközi helyzetről, nemcsak összegezte a Szov­jetunió és a különböző álla­mok, államcsoportok kap­csolatainak jellemző voná­sait, hanem új kezdeménye­zéseket is tett, abban a szel- lertiben, ahogy azt a XXIV. kongresszuson megfogalma­zott és a XXV. kongresszu­son megerősített békeprog­ram is kifejezésre juttatta. A kiindulópont mindvégig azo­nos: a Szovjetuniónak nincs szüksége háborúra, a béké­hez viszont nem ellenfeleket, hanem partnereket keres, és kész mindenkivel együttmű­ködni, aki hajlandó vállalni bizonyos magatartási mini­mumot, azt, hogy nem akar egyoldalú előnyökhöz jutni. Ez a szovjet magatartás, a kongresszus ilyen állásfogla­lása a világ sok részén, min­den békeszerető embernek nyilvánvaló megkönnyebbü­lést hozott, s legfeljebb azok dolgát nehezíti meg, akiknek most újabb ürügyeket kell keresniük a szovjetellenes kampány folytatására, a szovjet kezdeményezések visszautasítására. Nyilván nem lesz könnyű dolguk. A kongresszuson előterjesztett javaslatok annyira világo­sak, közérthetőek, s tegyük hozzá: népszerűek, hogy ne­héz lesz kitérni előlük. o Mit javasolt Leonyid Brezs­nyev, mit kíván megvalósí­tani az SZKP és a szovjet állam? Indítványozta, hogy terjesszék ki- Európában az úgynevezett bizalomnövelő intézkedéseket, amelyek csökkentik a katonai konf­liktusok veszélyét, s késznek mutatkozott arra, hogy ezek érvényét — például a had­gyakorlatok bejelentését — a Szovjetunió egész európai területére kiterjesszék, ha a Nyugat megfelelő válaszin­tézkedéseket tesz. Ez a Hel­sinkiben aláírt záróokmány egyik fontos intézkedésének jelentős kiszélesítése lenne, s kétségkívül elősegítené nem­csak a bizalom megnövelé­sét, hanem a Varsói Szerző­dés tagállamai által javasolt európai leszerelési konfe­rencia összehívását, eredmé­nyességét is. Az SZKP főtitkára java­solta továbbá, hogy tegye­nek hasonló intézkedéseket a bizalom növelésére a Tá­vol-Keleten is. Konkrét elő­terjesztést tett a szovjet és amerikai fegyvertárba újon­nan bekerülő nukleáris ra­kétahordozó tengeralattjárók gyártásának, s ezek rakéta­fegyvereinek korlátozására. Kifejezte a Szovjetunió kész­ségét a hadászati támadó fegyverekről folytatott tár­gyalások felújítására, s en­nek csupán egy feltételét szabta meg: nem szabad ve­szélyeztetni a korábban elért eredményeket, nem szabad felrúgni a létrejött megálla­podásokat. Ugyancsak konk­rét javaslatot tett az Európa területén levő, közép-hatótá­volságú nukleáris rakéták számának a jelenlegi szinten történő befagyasztására, mindaddig, amíg sorsukról nem sikerül tárgyalásokon megegyezni. Űjabb — bizo­nyos nyugati álláspontokat figyelembe vevő — elképze­léseket terjesztett elő a Per­zsa-öböl térségében kialakult konfliktus rendezésére, nem zárva ki az ilyen megbeszé­lések napirendjéről az úgy­nevezett afgán kérdés meg­vitatását sem, természetesen Afganisztán szuverenitásá­nak messzemenő tiszteletben tartásával. Lehetségesnek tartja a legmagasabb szintű szovjet—amerikai tárgyalá­sok folytatását éppúgy, mint a Biztonsági Tanács tagjai­nak csúcsszintű tárgyalását a feszültséget okozó kérdések rendezésére. o A kongresszusi beszámoló más fontos javaslatokat, el­képzeléseket is tartalmazott, de ezek keltették a legna­gyobb érdeklődést, mivel ezek tartalmaztak új eleme­ket a korábbi, jól ismert szovjet állásponthoz képest, s megvalósításukhoz különö­sebb nehézség nélkül akár azonnal hozzá lehet kezdeni, megfelelő jóindulat esetén. E javaslatok elfogadása egyik fél biztonságát sem veszé­lyezteti, nem változtat a ki­alakult egyensúlyon, megva­lósításuk viszont jelentős előrelépés lenne a feszültség azonnali enyhítésében és a nagyobb előkészítést, vitát igénylő tárgyalások megala­pozásában. Az SZKP legmagasabb fó­ruma messzehangzóan hal­latta szavát. A kongresszu­son megfogalmazott javasla­tok máris hoztak bizonyos fokú enyhülést a nemzetközi kapcsolatokban. A szovjet kommunisták bíznak abban, hogy — miként az előző kongresszusokon meghirde­tett kezdeményezések — a mostani javaslatok is utat törnek maguknak, minden békeszerető ember segítségé­vel az egész emberiség ja­vát szolgálják majd. Kis Csaba Moszkva, 1981. március. NDK Diákiizem a Zeiss Müvekben A jénai Carl Zeiss Művek dolgozói bizalommal tekint­hetnek az ezredforduló elé, hiszen a tudományos-techni­kai haladás értékelése, ered­ményeinek hasznosítása nem idegen ettől a kollektívától. A feladatok nem csekélyek: 1985-re a Zeiss-műszerek 85 százalékát mikroelektroniká­val látják el. Ehhez nem ke­vés szakértelem, emberi, szakmai hozzájárulás lesz szükséges. Ezért is fordíta­nak a gyár vezetői nagy gon­dot a munkásutánpótlásra, a szakképzett gárda folyama­tos gyarapítására. 1976 óta csaknem hétezer tanulót vettek fel a Zeiss Művek üzemeibe. Az alap­képzésben részesült fiatalok igyekezetére jellemző, hogy a kétéves tanulóidő alatti telje­sítményük az 1976. évi 42 százalékról 1979-ben már 90 százalékra emelkedett. A nagyüzemnek módjában áll válogatni a fiatalok között, hiszen szakemberei részt vesznek városukban a tízosz­tályos iskolák diákjainak po­litechnikai oktatásában, amelynek során megismerte­tik és megkedveltetik a gye­rekekkel a modern gyáróri­ást, és megmutatják nekik a szakma lehetőségeit, távlata­it. Idejében felismerték ugyan­is, hogy az, hogy valaki jól érzi-e magát a munkahelyén, egyre meghatározóbbá válik a munka termelékenységének emelésében. A jövő nemze­déket oktató szakemberek ar­ra nevelik a fiatalokat, hogy csak minőségi munkát adja­nak ki a kezükből, töreked­jenek az alkotó munkára, le­gyenek kitartóak és alapo­sak, merjenek kockázatot is vállalni. Az emberi jó tulajdonsá­gok kifejlesztése mellett a jövőn munkálkodó jénaiak­nak a munkásutánpótlás szakmai tudásának, önálló­ságának a fejlesztése ugyan­olyan fontos feladatuk. A szakoktatási tanterv kereté­ben az üzem vezetői arra is mertek vállalkozni, hogy az egyik gyárat diáküzemként adják át a tanulóifjúságnak. A fiatalok 6,5 millió márka értékű termék előállításáért vállaltak felelősséget. A di­áküzem megállta a helyét! A Zeiss Művek kiemelkedő munkásegyéniségei így nem­csak a gyártmányok sorát fémjelzik az országhatárokon túl is, hanem tevékeny ré­szesei is az új, képzettebb munkásifjúság nevelésének. (BUDAPRESS — PANORA­MA) Laosz Kéziratok — pálmalevélen A Mekong festői völgyében száz és száz áttetsző patak ömlik a hatalmas folyóba; itt terül el Délkelet-Ázsia alighanem legszebb városa, Luangprabang. Az egykori főváros ma a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kereskedelmi központja, amely éberen őrködik mű* melékeinek védelmén. AZ ARANY BUDDHA Luangprabangot a XII. szá­zadban alapították. A Miang Sua-i hercegség központja lett, majd 1353-tól Indokína egyik legnagyobb államá­nak, Lanszongnak a főváro­sa. Lanszong annyit jelent: millió elefánt. Maga a város egyébként az ismert szobor­ról. az Arany Buddháról kapta a nevét, amelyet 1489- ben Vientináéból hoztak el ide. A XV. században kezdő­dött el a város messze föl­dön híres templomainak, pa­godáinak építése, közülük jó néhány — a gyakori tűz­vész ellenére — eredeti fé­nyében pompázik. Az ország kormánya 1975- ben múzeumvárossá nyilvá­nította 'Luangprabangot. A közelmúltban elkezdődött a műemlékek komplex helyre­állítása. Az egyik leghíre­sebb pagodát, könyvtárrá ala­kítják át, s benne őrzik majd a pálmalevelekre írt közép­kori kéziratokat. Az egyik műteremben pedig már ké­szítik a fafaragók a cirádás pannókat az épületek díszí­tésére. FARAGÓ GYERMEKEK A fafaragás az egyik leg­ősibb mesterség Laoszban. Valamennyi templom, köz­épület fametszetekkel díszí­tett. Általában meseszerű fi­gurákat, madarakat, állato­kat faragnak ki az ügyes mesterek. Ez az elfoglaltság ma is népszerű. Luangpra- bangban művészeti -iskola működik, ahol a 10—16 éves gyerekeket tanítják őseik szép mesterségére. A diákok speciális képzést kapnak. Festészetet, grafikát, kerá­miaművészetet és fafaragást tanulnak. Mint az iskola művész-igazgatója, Buasi Chaumani elmondja, az elő­adások egyaránt magukban foglalják a természetes anya­gok klasszikus megformálá­sát és a mai, korszerű anya­gokkal, fémekkel, műanya­gokkal való bánást. Legfon­tosabb feladatuknak mégis az ősi művészet ébrentartását érzik. így érthető, hogy a legnagyobb érdeklődés a fa­faragást övezi. A KÉZMŰIPAR PIACA Laoszban minden család foglalkozik kézművességgel. Az utcáról belátni a házak udvarára, ahol fazekak és egyéb cserépedények szárad­nak a napon. A piac való­ságos kézműipari kiállítás. Leheletfinom fafaragások, bambusztálkák, nádkosarak, szalmakalapok. A nők ügyes kezét a tarka textíliák di­csérik. (s. a.) Csehszlovákia II Prior Áruház-hálózat A kereskedelem a társada­lom kirakata — tartja a szó­lás. A fejlett kereskedelem, a bő áruválasztékot, szolgál­tatásokat is nyújtó korszerű, nagy üzletek sora valóban tetszetős „kirakat”. Csehszlovákiában már ko­rábban is jó üzlethálózat ala­kult ki, bár az elárusítóhe­lyek többsége kis üzlet volt, átlagosan 1307 négyzetméter­nyire volt tehető az üzletek, kisáruházak területe. Az el­múlt évtizedekben azután nemcsak ezeket korszerűsí­tették, bővítették kisebb-na- gyobb állami áruházakká, de újakat is építettek szép számmal, olyanokat, mint a prágai Kotva Áruház, Cseh­szlovákia legnagyobb és Eu­rópa egyik legnagyobb áru­háza, ahol ötéves fennállása alatt 130 millió vevő vásá­rolt. Eladótere 11 ezer négy­zetméter. Vagy itt vannak a népszerű Prior-áruházak, amelyek az ország minden nagyobb városában megtalál­hatók. Csehszlovákiában ma 52 áruház működik, összesen 176 ezer négyzetméternyi el­adótérrel. , Az áruházak többsége ön­álló kereskedelempolitikát folytat, közvetlenül az ipar­tól vásárol, így á termelőtől a fogyasztóig vezető utat je­lentősen lerövidíti, állandóan növeli választékát. Az áru­házak népszerűségét, kere­settségét jól bizonyítja a kö­vetkező két számadat: 1965- ben 2,9, jelenleg 9,5 milliárd cseh korona a forgalom érté­ke. (BUDAPRESS — ORBIS) Madrid, a puccskísérletet követően A kudarcba fulladt katonai puccs nemcsak Madridban, hanem világszerte megdöb­benést keltett. A puccskísér­let előtt a kormánypárt, a Demokratikus Centrum Unió (UCD) különböző frakcióinak súlyos viszálykodása állott a figyelem középpontjában. Ezek a frakciók végül is ki­egyeztek, és így került sor a spanyol banktőke bizalmát élvező Leopoldo Calco Sote­lo kormányfői megbízatásá­ra. A miniszterelnök az első bizalmi szavazáson, ahol ab­szolút többségre lett volna szükség, kudarcot vallott. A második, immár csak egy­szerű többséget igénylő, és ezért sikerrel kecsegtető bi­zalmi szavazást szakították félbe a parlament épületébe berontó csendőrök. Érthető, hogy az elvetélt, katonai puccs utóhatásai a politikai eseményeket jófor­mán háttérbe szorították. An­nál is inkább, mert kiderült, hogy sokkal szerteágazóbb és nagyobb szabású katonai ösz- szeesküvésről volt szó, mint azt a csendőrkülönítmények fellépésének kritikus óráiban sejteni lehetett. Az- a tény, hogy letartóztatták Armada tábornokot, a spanyol ka­tonai arisztokrácia egyik ve­zető tagját, a puccskísérlet mély gyökereit tárta fel. Hi­szen Armada még Franco idejében a jelenlegi uralko­dó, János Károly nevelője, utóbb tanácsadója volt, és ez év januárjában nevezték ki a spanyol hadsereg helyettes vezérkari főnökévé. - így a képviselőház „felsza­badítása” után is tartó drá­mai események sodrában szinte észrevétlenül szavazta meg a parlament Leopoldo Calvo Sotelo kormányának a bizalmat. A spanyol válság ezzel azonban távolról sem ért véget. Az új kabinetből hiányzik Gutierrez Mellado tábornok, aki esztendőkön keresztül a katonai kérdé­sekért felelős miniszterelnök­helyettes posztját töltötte be a hadsereg alkotmányhű fő­tiszti csoportjának vezető képviselőjeként. Kimaradása jelezte, hogy a puccs után az ország vezetése még mindig úgy véli: igen erős a hadse­regben az elégedetlenség és Gutierrez Mellado tábornok hivatalban hagyása ingerel­né ezeket a tiszti köröket. Hasonló óvatosságról val­lott a válság óráiba.n sors­döntő és igen pozitív szere­pet játszó uralkodó, János Károly beszéde, amelyet a zaragozai katonai akadémián tartott. Ismételten intette a 'hadsereget az alkotmány betartására, de hangoztatta azt is, hogy helytelen lenne az eseményekért minden fe­lelősséget a hadseregre hárí­tani. Antonio Tejero alezredes, a par­lamentet megszálló géppisztolyos csendőrök vezetője, még maga­biztos a szónoki emelvényen Mindez azt mutatja, hogy rendkívül kényes és óvatos politikai időszakra számítha­tunk Spanyolországban. "Nagy kérdés, hogy mennyire mélyen lehet feltárni a ka­tonai összeesküvés teljes hát­terét. Calvo Sotelo új kor­mánya az első miniszterta­nács után kiadott nyilatko­zatban kötelezettséget vál­lalt a vizsgálat következetes lefolytatására. Ezzel csaknem egy időben milliókat meg­mozgató tömegtüntetések zajlottak az egész országban az alkotmány védelmében. Ezeken minden parlamenti párt hívei részt vettek, be­leértve a kormány jobboldali ellenzékét is. A tüntetések végén a pártok közös nyilat­kozatban ugyancsak a puccs­kísérlet végrehajtóinak — sőt, felbujtóinak és fedezői­nek — a teljes felderítését és megbüntetését követelték. Kérdéses persze, hogy ez a továbbra is feszült légkörben mennyire lesz lehetséges. Megvalósításának első felté­tele minden bizonnyal az lenne, hogy a Baszkföld sze­paratista fegyveres terrorosz­tagait rákényszerítsék akció­ik beszüntetésére, miután ezek állandó ürügyet adnak a katonák ellenakcióihoz. Spanyolországban jelenleg nincs napirenden az egypár- ti kisebbségi kormány átala­kítása, és felváltása egy szé­lesebb körű kabinettel. A legnagyobb ellenzéki párt, a szocialisták felajánlották a puccs után, hogy hozzanak létre kétpárti, UCD—szocia­lista koalíciót. Kétségkívül óriási előnye lenne, ha a je­lenlegi kisebbségi, egypárti kabinet helyett egy széles, népi támogatást élvező kor­mány irányítaná az országot. Nyilvánvaló azonban: a politikusokat óvatosságra in­ti az, hogy miként reagálna a koalíció megalakítására a még mindig nyugtalan had­sereg. így — a drámai kato­nai puccsot követő napok eseményei is erre utalnak — a közeljövőben a Calvo So­telo által vezetett, a koráb­binál jobboldalibb polgári kormány kezében marad az irányítás. <-i-e.) Milliók vonultak fel országszerte az alkotmány védelmében (Fotó: AP — MTI — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom