Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

1981. március 15., vasárnap o mimmagazin Molnár Mihály „Májusban összeül a KISZ X. kongresszusa, hogy össze­gezze ifjúsági szövetségünk öt év alatt végzett munkájá­nak tapasztalatait, kijelölje a további teendőket és megvá­lassza a vezető szerveket. Szövetségünk demokratikus lényegéből következik, hogy a kongresszusi küldöttek va­lamennyiünk véleményére és akaratára építve foglalja­nak állást az időszerű tár­sadalmi, politikai kérdések­ben és határozzanak tenni­valóinkról. Ezért fordulunk a KISZ tagjaihoz, minden magyar fiatalhoz és az ifjú­ságért felelősséget érző vala­mennyi idősebb elvtársunk­hoz, barátunkhoz: keressük és alakítsuk együtt tovább­haladásunk teendőit!” Ezek­kel a mondatokkal kezdődik a KISZ Központi Bizottsá­gának kongresszusi levele, amely 1980. novemberében került nyilvánosságra, s amelyet széles körben vitat meg ezekben a hetekben, hó­napokban az ifjúság. Bevon­ják ezekbe a vitákba termé­szetesen az idősebbeket is, hiszen, — s ezt ismét a kongresszusi levélből idéz­zük: „... az ifjúság nevelé­se, az ifjúságról való gon­doskodás össztársadalmi ügy.” Milyen gondolatokat éb­resztett ez a kongresszusi le­vél, hogyan vélekednek a dokumentumban foglaltak­ról? — Ezt kérdeztük meg Molnár Mihálytól, a Mező- hegyesi Mezőgazdasági Kom­binát gépszerelőjétől, Tóth Ilonától, a gyulai megyei kórház gyermekkórházának részlegvezető nővérétől és Buzgán Mihálytól, a SER- KÖV muronyi brigád vezető­jétől. Molnár Mihály és Buz­gán Mihály KISZ-tagok, Tóth Ilona alapszervezeti párttitkár. MOLNÁR MIHÁLY: — A fiatalok számára az egyik legfontosabb téma a lakás. Ha jól emlékszem, a kongresszusi levél úgy fo­galmaz; a lakás életszükség­let. Nálunk, Mezőhegyesen e tekintetben nagy változások történtek és megtalálták a megoldást. Két lakótömb már elkészült, most épül a harmadik. Zömmel OTP-s lakások ezek, de lehet szol­gálati lakást is kapni. Régi, jogos közigény volt ez és sürgető gazdasági érdek is, hiszen ha nincs hol lakni, a fiatalok városon telepednek le, s a szakemberek se vál­lalnak másképpen falun munkát. Mindehhez persze egy olyan bázis kell, mint az állami gazdaság és a cukor­gyár, illetve most már, ugye kombinát, ahol támo­gatják az ügyet, kölcsönt kaphatnak a dolgozók. De szerintem nagy szerepe van ebben a fejlődésben a közsé­gi vezetőknek is. No, ahhoz pedig, hogy la­kást vehessen az ember, pénz kell. Érthető tehát, hogy a másik nagyon izgal- # más téma a fizetés, a kere- " seti lehetőség. Aki többet, jobban dolgozik, az keressen is többet, egyszóval legyen ösztönző a bérezés. Mert mi van nálunk is például?! Egy 6—8 éve ott dolgozó mun­kásnak az órabére 15—16 fo­rint, ami úgy 3 ezer, 3200 fo­Tóth Ilona rintot jelent egy hónapban. Ebből nemigen lehet lakást venni, családot alapítani, gyerekeket nevelni. Aki pe­dig 20 éve ott van, 21 fo­rint az órabére. Jó, elisme­rem, hogy, aki most jött az iskolából, annak nincs még kellő gyakorlati tapasztalata, nem kaphat rögtön sokat. De 4—5 év után csak elvá­lik, szorgalmas, jó munkás-e az illető. Egyszóval fizessék meg a munkát, ne az időt. Azt, hogy valaki hány éve dolgozik, másképpen kellene honorálni, — Mi lehet a megoldás? — Mi próbálkoztunk. Min­den üzemi fórumon elmond­tuk, hogy jó lenne emelni a fiatalok órabérét. Helyesel­tek is. Aztán, aki követelte, az emelést kapott, aki meg hallgatott, az nem. Teljesít­mény-rendszert nem ésszerű bevezetni, ahhoz növelni kellene az adminisztratív létszámot. Az nagyon jó, hogy mi a brigádban mind­ezt meg tudjuk beszélni. Ti­zennyolcán vagyunk, 8-an fiatalok, a többiek idősebbek. Jókat szoktunk vitatkozni, és valahogy belátják ők is, hogy sokat teszünk az asz­talra. Nincs közöttünk ha­rag, ellentét. A harmadik téma, amiről még szeretnék véleményt mondani, a KISZ szervezeti életével kapcsolatos. Szerin­tem rengeteg a papírmunka a KISZ-ben, jelentés kell mindenről, de még nem is egy példányban. Ilyen szem­pontból lehetne rugalmasabb a KISZ. TÓTH ILONA: — Tetszett a kongresszu­si levél, mindenekelőtt az, hogf valós problémákkal foglalkozik. Nagyon sokat lehetne beszélni a témáról, hiszen akár a tanulásról, a szórakozásról, a lakáskérdés­ről, vagy a KISZ-életről, a demokráciáról van szó, köz­vetlenül, vagy közvetve érin­ti az itt dolgozó fiatalokat is. Kezdem talán a tanulás­sal, ami valószínűleg azért is ragadott meg a levélben, mert nálunk sok fiatal ta­nul most, végzik a dolgozók általános gimnáziumát, a gyermekápolónő-képző sza­kot. És, talán szerencsések vagyunk, de nálunk nem kell különösebben biztatni a lányokat, hogy tanuljanak. Persze ez sokféle gonddal jár, annál is inkább, mert három műszakban dolgoz­nak, be kell osztani, ki, mi­kor mehet tanulmányi. sza­badságra. „Ami a KISZ-életet illeti, véleményem szerint az egyé­ni vállalások ellaposodtak, sablonossá váltak a vállalá­sok, sokkal többet tesznek az életben annál, mint amit be­írnak. A KISZ-nél maradva, talán jobban fel kellene ké­szíteni a KISZ-vezetőségi tagokat a mozgalmi munká­ra, mert most szinte minden a titkárra hárul. Sok szó esik mostanában az igényekről, a jogokról. Ismerik a fiatalok, mit várhatnak a felnőtt társadalomtól. De amikor a végrehajtás következik, már nem mindig járnak az élen. Egyszóval a kötelességeikről sem feledkezhetnek meg. Sokszor hallani: nem mond­hatom meg a véleményemet. Buzgán Mihály Fotó: Veress Erzsi Dehogy nem, csak az nem mindegy, hol és hogyan nyilvánítanak véleményt! BUZGÄN MIHÁLY: — Kezdjük az elején: a levélben az áll, hogy megnö­vekedett az ifjúság és a KISZ szerepe a társadalom életében. Hogy ez mennyire igaz, felesleges bizonygatni. És ez szerintem azt is je­lenti, hogy nagy feladat és felelősség hárul a KISZ-ve- zetőkre. Mert ahogyan a ve­zetők dolgoznak, olyanok a KISZ-szervezetek, s olyan hatást gyakorolnak az ifjú­ságra, beleértve a KISZ-en kívülieket is. Főképpen a falusi területi alapszerveze­tekből hiányoznak a vezér- egyéniségek, az erős, aktív vezetőség, és ez kihat az egész település ifjúsági éle­tére. A következő téma, ami­ről talán a legtöbb vita, vé­lemény kerekedik a kong­resszusi levél alapján, az a lakás. És szerintem erre is vonatkozik az a mondat, amit jól megjegyeztem ma­gamnak: „Nem egyenlősdit, egyenlő mércét akarunk!” A dolgok ugyanis összefüggnek. Ha például egy időben, azo­nos végzettséggel kikerül két fiatal az egyetemről, s az egyik városon, a másik fa­lun helyezkedik el, nem egy­forma eséllyel kezdi az éle­tét. Aki a városban telepe­dett le, sokkal több kedvez­ményt, támogatást kaphat mondjuk egy OTP-lakás vá­sárlásához, mint, aki falun esetleg építkezésbe fog, és nem biztos, hogy évekig el­jut színházba, moziba. A fá­radtságtól talán még a tévé­híradót se látja. Sokan ép­pen ezért inkább választják azt, hogy befizetnek városon egy OTP-lakásra és ingáznak falura, a munkahelyükre. De kinek jó ez? Más: úgy mondják, a rossz példa ragadós. De a jó is! A fiatal meglátja, hogy a szaki átmegy a kocsmába nagyfröccsre. De azt is ész­re venné, hogy reggel már háromnegyed 6-kor benn van a műhelyben és nem pakol össze már fél 2-kor. Nagy szerepe van ezekben a dolgokban a brigádnak. A jó kollektíva rá tudja kény­szeríteni a lustábbakra is, hogy: én dolgozom, de dol­gozzon a padnál mellettem ő is. Ezt persze könnyű mon­dani. Hát itt van nagy sze­repe a politikai nevelő mun­kának. A harmadik dolog, amiről még beszélni szeretnék: ke­vés a sportlétesítmény. Igaz, ne építsenek ott sportpalotát, ahol nincs orvosi rendelő, óvoda, üzlet. De ahol a szük­séges létesítmények már megvannak, ott miért ne! Amikor egy nemzedék úgy nő fel, hogy fizikailag nem edzett, akkor utána építhet­jük az újabb orvosi rende­lőt, gyógyszertárakat, szana­tóriumokat! * * * Íme, három vélemény a kongresszusi levél nyomán, s mind háromban közös, hogy javító szándékkal, szűkebb közösségük és az egész tár­sadalom iránt érzett felelős­séggel mondták el azokat. T. I. Szegedre, a Békéscsabához legközelebb eső megyeszék­helyre az elmúlt évek, év­századok alatt megannyi jel­zőt aggattak. Többek között azt is, hogy a diákok városa. Nemcsak egyetemei és főis­kolái, hanem nagy múltú középiskolái miatt is. A tisz­tes diákhagyományok jel­lemzik, és az ott tanulók si­kerei fémjelzik Hódmezővá­sárhely, Szentes, Csongrád, Makó középiskoláit a szege­diek mellett. Nem csoda hát, ha az Erkel Diákünne­pek történetében a díjazot­tak és helyezettek között mindig igen nagy számban voltak Csongrád megyei gimnazisták, szakközépis­kolások, szakmunkástanulók. Az elmúlt hét végén — a tizedik EDÜ-n részt vevő megyék közül elsőnek — Szegeden rendezte meg a megyei KISZ-bizottság a megyei diáknapokat, az EDÜ selejtezőjét. Három helyszínen folytak a versenyek a meghirdetett nyolc művészeti kategóriá­ban. (A kórusok és énekka­rok minősítőjét korábban tartották.) A három helyszín természetesen megakadályoz­ta azt, hogy minden szerep­lőről, együttesről, produkció­ról képet alkothassunk. Me­gyénk színeit három szak­ember, mint zsűritag képvi­selte: Rázga József, a bé­késcsabai Bartók Béla Zene­iskola igazgatója, Ungár Ta­más, a Békés megyei Jókai Színház rendezője és Pintér Tibor néptáncpedagógus. Egy mégis megállapítható volt: o korábbi EDÜ-előzete­sek színvonalát nem érte el Nemrégiben tartottuk meg úttörőcsapatunkban a far­sangi bált — írja levelében Kóródi Anna Gyoméról. — A bál a nyolcvan jelmezes felvonulásával kezdődött. Bi­zony, nehéz dolga volt a zsűrinek. A legszebb jel­mezért járó díjat a gésa, a legötletesebbet pedig a varjú kapta. A közönség is szavazott, és ennek alapján a Flinstone-család lett az első. Azután táncoltunk, és az idei. Bár szokásosan, színvonal tekintetében „szét­húzott” volt a mezőny: igen gyenge és nívós előadá­sokat egyaránt láthattunk. A néptánckategóriában viszo­nyítani sem lehetett, hiszen csak egy csoport jött el... A polbeat, folkbeat műfajba benevezettek zöme inkább a manapság divatos együttese­ket utánozták (főleg elő­adásmódban ...), mintsem a kategóriának megfelelő pro­dukciókat adott elő. A „diákszínpad” színhe­lyén népes együttesek — többjükről sajnos lerítt, hogy alkalmiak! —, egy ki­vételével vígjátékot, komé­diát játszottak. A kivétel Szophoklész Antigonéjának egy részlete volt; túlságosan is magyaróra illusztrálására szánva. Igazán egyetlen olyan csoport sem volt, ame­lyik a lélegzetelállítás meg­lepetésével hatott volna a közönségre, a zsűrire... Megszülettek a minősíté­sek, a zsűri abban is dön­tött, hogy mely együtteseket, szólistákat javasolja a gyu­lai EDÜ fesztiváljaira. A megyei KISZ-bizottságok döntenek majd a meghívá­sokról. Egy hét múlva, már­cius 21-én Orosházán, me­gyénk diákjai — csaknem félezren! —, mához egy hétre pedig a Hajdú-Bihar megyeiek rendezik meg a selejtezőt, a megyei diákna­pot. A Békés megyei kóru­sok és énekkarok versenye külön lesz; ma délelőtt, a forradalmi dalok fesztiválja keretében, Békéscsabán. volt tombola is. Nagyon ér­dekesen telt el ez a szombat délután. A héten ismét kaptunk le­velet Szepesvári Szabolcstól, Gyuláról is. Ezúttal arról számolt be a gyulai 2. szá­mú iskola 7. a. osztály rajá­nak Chipolino őrse nevében, hogy jól sikerült a kulturális seregszemléjük. Rajuk és őr­sük is aranyérmet szerzett. Gratulálunk. Diáklapszemle A héten kaptuk meg a „Szemfüles”, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szak- középiskola KISZ-szervezete lapjának legutóbbi számát. A diáklap ezúttal Bartók Bé­la munkásságának méltatá­sával kezdődik. Dicséretre méltó ötlet a cikk után kö­zölt kis „bibliográfia”, mely­ben az iskolai könyvtárban található, Bartókról szóló kiadványokat sorolják fel. Folytatódik az „Alapszerve­zeteink bemutatkoznak” és a „Szakköreink életéből” cí­mű sorozat, amelyből ezút­tal a IV. A osztály alapszer­vezete, illetve a történelem- szakkör mutatkozik be. Jó ötlet a levél formában meg­írt, csehszlovák sítáborozás­ról szóló beszámoló. S meg­tudhatjuk azt is, hogy akik itthon maradtak, azoknak sem kellett teljesen lemon­dani a síelés gyönyörűségei­ről. Sokan felkeresték ugyanis Szanazugot, ahol fel­szereltek egy sífelvonót. Eh­hez persze nem ártott volna egy domb, vagy lankás hegyoldal — ezt viszont már aligha lehet elvárni a szer­vezőktől. S befejezésül hadd idézzünk egy „csacska, rí­met” Csomós Lászlótól: „A pösze lakáj a levelet kezébe fogta, s nyafogta: megjött a pofta”. Minihumor Megszólal a telefon. A csa­lád gyermeke veszi fel a kagylót. — Apuka otthon van? — kérdi egy férfihang. — Szégyellem bevallani, de nincs itthon — feleli a gyerek. * — De miért szégyelled? — Hát, mert én nem sze­retem a csalást — válaszol a kisfiú. Elvált házaspárok gyere­kei beszélgetnek: — Neked hány testvéred van? — Azt nem tudom meg­mondani. Csak azt tudom, hogy az első mamámtól két papám van, az első papám­tól pedig három mamám ... 8 Tarbiková asszony válni akar. — Mi a válóok? — kérdezi az ügyvéd. — Valahányszor a férjem ölébe ülök, leveleket kezd diktálni... Ki ismer magára? lelentkezzen! Tíz vagy tizenöt éve készült ez a fényképfelvétel Mezöberényben, az úttörőház udvarán felállított nyári sátorvárosban. A „Puszil-lak” elnevezésű sátor lakói le sem tagadhatnák, hogy pompásan érezték magukat azon a nyáron, ott a herényi táborban. Az akkori közép- iskolások ma már komoly anyák, felelős munkában dolgozó nők. Ki ismer magára? Jelent­kezzen! És ha a jelentkezők Is úgy akarják, megírjuk: mi történt velük azóta, hogy egy nyáron odaművészkedték a sátor ponyvájára: Puszil-lak... „Véleményem szerint” K KISZ KB kongresszusi levele nyomán (N. L.) K legszebb volt a gésa Szomszédolás EDÜ-ügyben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom