Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
1981. március 15., vasárnap ,,Mozdítsuk meg a proletár hadat!” Emlékezés Csizmadia Sándorra A Népszava Könyvkereskedés kiadásában jelent meg 1897-ben Budapesten a Proletár költemények című kötet Csizmadia Sándor verseivel. A vörösvászon-köté- sű könyvecske 49 verset tartalmaz, az ekkor már országosan ismert politikus alkotásait, aki erős szálakkal kötődött a Viharsarokhoz, különösen Orosházához. Származása meghatározó tényező politikai tevékenységében, vezető egyénisége az 1891-es orosházi május elsejei, európai hírű megmozdulásnak. Csizmadia Sándor születésének évfordulójára emlékezvén — tévedései, hibái ellenére —, úgy kell értékelnünk őt, mint aki a magyar szocialista költészet úttörői közé tartozik, aki előkészítője is, a maga sajátos módján (különösen téma- választásában, hangvételében, agitatív szerepével), a magyar líra forradalmának. A Proletár költemények Csizmadia Sándor második kötete. Döcögő ritmus, kölcsönzött képek, agitatív szólamok jellemzik e verseket, amelyekből hiányzik még a lírai általánosítás, egyedi „megélése” a dolgoknak provinciális költőiségre vall, ami újat teremtő, az a felfedezés. Az agrárproletárok mozgósítása a célja, ahogy egyik mél tatója, Elek László megállapítja a Népszava köré csoportosuló szocialista írókról „a költészetet a mozgalom lendítőjévé akarták tenni”, ami természetszerűen Csizmadiára is érvényes. Amikor Csizmadia második kötete megjelent, akkor már a Népszava, a szociáldemokrata párt lapjának munkatársa. Költői élménye pedig a mozgalom, a szegénység, a kisemmizettség, a nyomor. A radikálisokhoz tartozott, hiszen a szociáldemokrata párt 1896. május 24—25-én Budapesten tartott IV. kongresszusán, ahol érdemben foglalkoztak a földmunkások szervezésével, ő maga is a pártvezetőség tagja lett. A IV. kongresszus második napirendként tárgyalt a tizenkét órás munkaidő követeléséről, a napszámos munka bevezetéséről, és mindenféle robotmunka eltörléséről, a férfi- és női munkaerő egyenlő díjazásáról, valamint követelték az 1876. évi XIII. törvénycikk, azaz a cselédtörvény eltörlését, amelyet Szemenyei Imre orosházi küldött úgy jellemzett, hogy az a feudalizmus törvényesítése, Csizmadia Sándor pedig felszólalásában eként szólt erről: „A cselédtörvény nem . áll egyébből, mint ebből a két mondatból: Kötelessége a cselédnek és joga a gazdának. Joga a gazdának és kötelessége a cselédnek.” Politikai magatartására ekkor ezek a jellemzők, ez a magatartásforma határozta meg leginkább őt, de verseiben ez felemás módon valósul meg. Érdemes lenne vizsgálni azt, hogy költői megnyilatkozásában melyek azok a motívumok, amelyek elindítják őt, mint poétát. A hivatalos irodalom ideálja a Gyulai Pá- lék általt eszményített népnemzeti irányzat. Hatásában érezni is ezt, de Petőfi és Arany gondolatisága vidékies életképszerű lírává alacsonyul. Az én sorsa nem lesz úgy meghatározó, hogy az egyediek sokaságát ötvözi, ilyenképpen csak meg nem értett egyéni sors marad. Valahogy hiányzik ezekből a versekből a tömegháttér (pedig a kisemmizettekről ír), az az áradó lendületesség, amely a politikai küzdőtéren nála realitás. Így az Álom-e vagy való? című versében, amely fogházbüntetésének élményéből született, nem lesz igazán verssé: „Miért hurcoltak enge- met ide? / Hisz én még soha senkit meg nem öltem, / Hisz én még senkit meg nem loptam, I Emberjogért a síkra szálltam, / Szabadságért küzdöttem bátran; / A jót szerettem, / Gonoszt gyűlöltem, j Miért hurcoltak hát ide?’’. Az a frenetikus erő hiányzik e versből, ami izzóvá tehetné, ami az igazságtalan ítéletet vádolná, ami a mozgalom lendületét lírai lendületté magasítaná. A / Szalaiakhoz című versében a hajómotívummal találkozunk, de ez a hajó nem tud úgy röpíteni a „nagy szűzi Vizekre”, mint ahogyan a „Holnap hősé”-t röpíti majd. A vers feszültségét nemcsak a lírai hevület hiánya semlegesíti hanem szinte szándékos módon a költő maga iktatja ki azt: „Vágjon a sors keze bármily vadul, / Rajtam nem látszik semmi szenvedés. / Benn a szívben a zúgó fergeteg... / A szenvedély árja nyugodni tért”. Akkor miben áll Csizmadia Sándor költői újítása? Témaválasztásában ad újat, s ez ellentét a millenniumi évek idilli hangulatával szemben. Lázadásra buzdít a kizsákmányoltságot mutatva meg (A proletár gyerek), máshol pedig agitátorként szónokol a jövőről (Május, 1897., Ébresztő, Zászlónk). De e versekben nemegyszer olvasmányélményei is visz- szacsendülnek, Petőfi-féle reminiszcenciákkal találkozunk (A képviselő urak, A nép). A Proletár költemények verseitől az 1903-ban megjelent Küzdelem, illetve a két évvel későbbi Hajnalban kötetekben található lírai alkotások jelzik azt az utat, amit a költő, Csizmadia Sándor tett meg. Szociális érdeklődése továbbra is megmaradt, a kizsákmányoltak- ról, a proletárasszonyokról (Két proletárasszony), a munkanélküliekről (A gyár előtt, Munka nélkül), az utcalányról ír (Utcai lány), hol csupán az együttérzés hangján, hol meg reményt keltve énekel, máshol pedig lázit. Ami ellenben szembetűnő, az a formai tökéletesedés, ami már előremutató jegy: „Mozog a föld! / A munka népe / Vonul fel büszke seregével” sorok lendülete is bizonyítja. A föld rabjai című ciklusában a szegényparasztság életét, egyéni sorsokat villant fel, s találóan jellemez: „Munkálkodik, szenved, ázik, / És meghordja roskadásig / A világ dús, fényes asztalát, / Barna kérges tenyerébe / Kalcsó József: Szobasarok Bemutatkozott egy új tehetség A Békés megyei Jókai Színház vállalkozása több mint négy esztendős. Céljukat — bemutatkozási lehetőséget biztosítani a megyénkben alkotó képzőművészeknek — az előcsamokbeli kamaratárlatokkal eddig is sikerrel valósították meg. Hiszen a megye több településéről színházba érkezők — s ez több ezer embert jelent! — ily módon mintegy keresztmetszetet kapnak az itt élő alkotók munkásságáról. Legutóbb — egy ellentmondásosságával együtt is — figyelemre méltó tehetség bemutatására, felfedezésére vállalkoztak. Mert Kalcsó József, néhány kisebb településen megrendezett kiállítását leszámítva, még meglehetősen ismeretlen a megye képzőművészetet kedvelő közönsége előtt. Ezért úgy éreztük, e békéscsabai kiállítás alkalmával feltétlenül szólnunk kell a fiatal alkotó pályakezdéséről. A ma is Kétegyházán élő Kalcsó József Szegeden, a gépipari technikumban végzett, majd 1973-ban felvételt nyert az Iparművészeti Főiskola formatervező szakára, ahol 1979-ben végzett. Formatervezőként jóformán alig dolgozott, mert már korábban eljegyezte magát a képzőművészet más ágával. E rövid önéletrajz már sejteti: olyan képzőművészszel van dolgunk, aki tanult hivatásával — bizonyos mértékben — ellentétes művészi formavilágban találta meg az önkifejezés lehetőségét. Talán innen is származik a bemutatott munkáin tetten- érhető kiforratlanság. Bár ha úgy tetszik, nem „kezdő” képzőművésszel van dolgunk. Hiszen mint festő, grafikus már 1971 óta részt vesz kiállításokon. Feltűnően jó rajzkészsége, biztos ecsetkezelése a jövő ígéretére utal. Megkapó leányportréi bizonyítják: adott témára, modell után kitűnően tud dolgozni. Útkereséséről viszont az árulkodik, hogy a túl didaktikus kompozíciótól (Roncs című képe) a fény- képszerű ábrázoláson át (48- as honvéd) egészen a szür- realisztikus vízióig (Fejezet a repülés történetéből) többféle ábrázolási módban keresi kifejezési formáit. Erőssége — e kiállítás alapján úgy tűnik — a realista ábrázolásban rejlik. Csendélet című kompozíciója — a székre hanyagul odavetett zakó, s az ülésén „felejtett” szemüveg, a Magyarország című hetilap kínosan pontos ábrázolása —. a pillanat, a magány, a csönd megragadásának képességét jelzi. S itt kel utalnunk árra is, hogy Kalcsó József szinte minden munkájából árad a magára hagyatottság, a tanácstalanság érzése. A kiállításon látható legnagyobb méretű festménye, a Bábszínház a legjobban, legtudatosabban megkomponált munkái közé tartozik, de a nő-férfi kapcsolatát asszociáló kompozícióból lemondás sugárzik. A nő hatalmát, erejét a férfit ábrázoló marionettfigura reménytelen arca, elesettsége, szinte semmivé zsugorodása emeli ki. A festőt ábrázoló Napjaim című kép is, statikusságával, valamiféle időtlen szomorúságot, s ezzel nem egyező nyugtalanságot áraszt. Ha valami közöset keresnénk Kalcsó József képeiben, akkor azt a magány, az időtlenség, a csönd mögött meghúzódó tartalomban kereshetjük. Ezt az érzésünket csak fokozza különleges. kemény színhasználata, amely harsányságá- val néha inkább gátolja, mint segíti a kifejezendő gondolat megértését, távolivá, rideggé merevítve azt. Mégis, a tárlat szemlélése közben érezni lehet: új, erőteljes tehetség jelentkezésének lehettünk tanúi. B. Sajti Emese Népek sorsa van letéve — / S önmagának kenyeret sem ád”. A ciklus másik versében a cselédekről ad találó képet, de aztán megint idilli hangvétel következik, ami értékcsökkenéshez vezet. Az úrfi által elcsábított Jucsa sorsa balladái, de a kiszolgáltatottság ténye lázit inkább és nem a vers balladai tragikumának megformálása. A kubikosokról megrajzolt életkép tényt közöl, de ebben is, akár csak a ciklus többi verseiben éppen a költői képek erőtlensége, ami általánosító voltukból fakad, a tárgyiasság nem úgy jelenik meg, mint megrázó költői élmény, nem lesz immanens érzés, hanem bágyadttá teszi lírailag a tragikusan szomorú szociális valóságot. A képi erőtlenség, az egyhangúság, a Petőfi-szerű túlhaladott póz költészetének gyenge pontjai. Lírájának értéke azokban a pozitív vonásokban keresendő, amit költőileg nem tudott magas művészi szinten megvalósítani: a témaválasztásban, a témakeresésben, a társadalmi válozásokat sürgető politikai magatartásformában. Szókimondása, a keserűség megszólaltatása, a változtatni akarás szándéka emeli őt a magyar szocialista líra úttörői közé. Csizmadia Sándor politikus volt. Éveken át harcolt a szegényparasztság ügyéért. 1896-tól 1906-ig a szociáldemokrata párt vezetőségi tagja. 1906-ban megalakult a Földmunkások Országos Szövetsége, amelynek elnöke volt 1918-ig. A Károlyi-kormányban földművelésügyi államtitkár, a Tanácsköztársaság idején egy ideig földművelésügyi népbiztos. A Tanácsköztársaság leverése után tagja lesz a szociáldemokrata párt új vezetőségének, majd a Nemzeti Munkáspárt alapítója, és 1922-ben Orosháza képviselője. Életének ezen szakasza már teljes ellentéte az 1890-es évek Csizmadia Sándorénak. Tevékenységének pozitívumai és negatívumai mellett, azt értékelve emlékezhetünk rá. Fülöp Béla Kalcsó József: 48-as honvéd KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger Föltámadott a tenger, ■a népek tengere; ijesztve eget-földet, szilaj hullámokat vet . rémitő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, most megtanulhatjátok, hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, hánykódnak a hajók, süllyednek a pokolra, az árboc és vitorla megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, tombold ki magadat, mutasd mélységes medred, s dobáld a fellegekre bőszült tajtékodat; jegyezd vele az égre örök tanulságát: habár fölül a gálya, s alúl a víznek árja, azért a víz az úr!
