Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

198L március 15., vasárnap o Megkezdődött a Hazafias Népfront VII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) szellemében — vallásos em­berek és egyházi vezetők, lel­készek, főpapok is részt ve­gyenek a Hazafias Népfront munkájában. Ez a részvétel azt is jelenti, hogy —a kép­viseleten túl — az egyházak is támogatják a művelődési, az életszínvonalunkat és az élet- körülményeinket tervszerűen javító, vagy a környezetvé­delmet biztosító tevékenysé­günket. Örömmel nyugtáz­zuk, hogy.itthon is és kül­földön is képviselik a kor­mány békepolitikáját, és azt a törekvését, hogy erősítse barátságunkat más népekkel. A hazánkban élő nemzeti­ségiek — németek, szlová­kok. délszlávok és románok T- velünk magyarokkal egyenlő jogú és ezért azonos lehetőségekkel rendelkező ál­lampolgárok. ök gyakran hi­vatkoznak erre, mert meg­győződtek arról, hogy hűsé­gük nemzetiségi kultúrájuk­hoz, ragaszkodásuk történel­mi hagyományaikhoz és az a tény, hogy művelik anya­nyelvűket, nem lazítja, ha­nem erősíti a közös hazánk­hoz való kapcsolatukat. Nem szabad megfeledkeznünk ar­ról, hogy határainkon kívül is sok millió magyar él. Azt kérjük, hogy legyenek új hazájuk dolgos és a haladást szolgáló állampolgárai. Re­méljük, hogy ismerik hazánk mai életét, és bízunk abban, hogy egyetértenek célkitűzé­seinkkel és törekvéseinkkel. Mi azt valljuk, hogy a szo­cialista országokban élő nem­zetiségiek az összekötő fTíd szerepét töltik be, ezért köl­csönös érdekünk a nemzeti­ségi lét és kultúra fejlődésé­nek serkentése és támoga­tása. A folyamatos és általános fejlődés, valamint a társa­dalmi szabadság előfeltéte­leinek az emberiség haladó szellemi nagyjai — mindig a néphatalom teljes körű meg­valósulását tekintették. A különböző társadalmak — jellegüktől függően — eh­hez a népuralomhoz vagy közel kerültek, vagy tőle rendkívül messze távolod­tak. A mi történelmi múl­tunkban az 1848—49-es és az 1918-—19-es forradalmakat leverték, mielőtt demokrati­kus vívmányaik kibontakoz­hattak volna. A felszabadu­lás előtti fasiszta kormány­zat kegyetlenül üldözött min­den demokratikus törekvést. Olyan tényezőként beszélt a demokráciáról, amely er­kölcstelen és idegen a ma­gyar nép arculatától. A de­mokratikus gyakorlat ná­lunk lényegében a munká­sok, a parasztok, és a fiata­lok forradalmi mozgalmai­ban érvényesült. Történel­münk így nem hozott létre elégséges demokratikus ha­gyományokat — ezért ezen az úton a kezdő lépéseket 1945-ben kellett megtennünk. A mi társadalmunk a teljes népuralom megvalósítására törekszik. Következésképpen napi és távlati programja egyaránt a nép érdekeit fe­jezi ki, és szolgálja. Alkotmányunk biztosítja a demokrácia érvényesülésé­nek lehetőségét, de csak a lehetőségét. A törvények sze­repe jelentős, de ugyanilyen fontosnak tekinthető, hogy az intézményeink külön-kü- lön és együttesen is demok­ratikusak legyenek. A demokráciához az is szükséges, hogy a munkafo­lyamatokban a fegyelmezett­ség, a szervezettség és, ha keli, az utasítás érvényesü­lése legyen a jellemző. A demokráciát nem szabad úgy értelmezni, hogy az nem róhat kötelességet az egyes emberre. Hazánkban min­den állampolgárnak vannak jogai és kötelességei. Ezek nem elkülönítve, és nem egymástól függetlenül, ha­nem egymást feltételezve ér­vényesülnek. Minél jobban és eredményesebben teljesí­tik' az emberek kötelességei­ket, annál tágabb tere nyílik a jogok bővítésének és gya­korlásának. A Hazafias Népfront mint­egy letéteményese a demok­rácia széles körű érvényesü­lésének. Bizottságaink he­lyesen járnak el akkor, ha ebben a vonatkozásban is fejlesztik a meglevő kapcso­lataikat a tanácsokkal és a tanácstagokkal, hiszen a he­lyi gondok és fejlesztési programok sorsa az ő jó munkájuk eredményességé­től függ. A tanácsi munka a demokrácia olyan iskolája, melynek sikere az egész tár­sadalmi élet demokratizáló­dását segíti. Sarlós István ezt követően a családi élet kiegyensúlyo­zottságának, belső demokra­tizmusának, a kölcsönös megbecsülésnek és tisztelet­nek társadalmi jelentőségét hangsúlyozta. Amikor a jelenlegi helyze­tet vizsgáljuk, akkor azt mondjuk, hogy a kétségtele­nül meglevő gondok ellenére is kiegyensúlyozott, jó a helyzet Magyarországon. Ar­ra kell törekednünk, hogy ennek az igazságnak a meg­állapítása ne megnyugvást eredményezzen, hanem az előrehaladás új eszközeinek és útjainak kimunkálására ösztönözzön. Jó nálunk a helyzet, töb­bek között azért is, mert jó a gazdaságpolitikánk. A to­vábbi előrehaladást biztosító gazdasági programnak te­kintjük hazánk VI. ötéves tervét, valamint a munka minőségének javítására, az ágazatok összhangjának erő­sítésére, a hatékonyságra és a takarékosságra vonatkozó elképzeléseket. Kongresszu­sunkon is arra kérjük ál­lampolgárainkat, jobb mun­kával. kezdeményezőkész­séggel járuljanak hozzá a terv megvalósításához. A választásokon nemzeti programként fogadtuk el a XII. pártkongresszuson kitű­zött célokat, és ezen belül is a gazdasági helyzetünk megjavítására előirányzott programot. Ezen a fórumon is megerősítjük, hogy e programok és a VI. ötéves terv végrehajtásában részt veszünk. A szocialista társa­dalom a munka társadalma, amelyre az jellemző, hogy megbecsül minden jól vég­zett munkát, és tisztelettel kezel minden dolgos embert. A magyar nép mindig dol­gos, a munkát, az alkotást szerető nép volt. Ma is az. De ez önmagában már nem elég. Ma ahhoz, hogy vala­ki, aki munkaszerető, jól is dolgozzék, az is szükséges, hogy szakmájában jól kép­zett, a világ dolgaiban tájé­kozott és művelt is legyen. Ezért tartjuk fontosnak azo­kat a programokat, amelyek va'amennyi társadalmi réteg, minden korosztály számára megteremtik a művelődés le­hetőségét. Támogatunk min­den olyan törekvést, amely az emberi tudást az iskolá­ban és azon kívül is széles körben terjeszti, - a művelt­ség színvonalát emeli, és a tudás révén új értelmet ad az emberi életnek. A kul­túra közkincs. És hogy való­ban az legyen, azért nem­csak a kultúra alkotóinak kell dolgozniuk, nemcsak az államnak kell a megfelelő feltételeket biztosítania, ha­nem megszerzése érdekében az állampolgárnak is erőfe­szítéseket kell tennie. Egyre gyakrabban ve­tődik fel a kérdés: mi­lyen legyen a szocialista emberek életmódja, milye­nek legyenek életkörülmé­nyei. Azt valljuk, hogy ha a szocialista társadalom ma­gasabb rendű, akkor az ezt megteremtő embernek is ilyennek kell lennie. Ez ter­mészetes követelményeket támaszt mindannyiunkkal szemben. Ügy éljünk, hogy méltóak legyünk a korhoz, mely 1917 után, az Októberi Forradalom győzelme hatá­sára létrehozta a nemzetközi életben egyre inkább meg­határozó szerepet játszó szo­cialista világot. Ez pedig olyan életet jelent, melynek teljességéhez a jól végzett munka, az emberekkel való szoros, segítőkész kapcso­latok erősödése, a nagyobb tudás megszerzésére irányu­ló törekvés, az élet szépsé­geinek birtokba vétele és a rossz elutasítása épp úgy hozzátartozik, mint a hazája iránti hűség, és a más né­pek megbecsülése. Az egyetértés hozott el bennünket erre a kongresz- szusra. Az egyetértés tette lehetővé, hogy eredményes munkáról szmoljunk be e ta­nácskozáson. Az egyetértés jellemző a jelenünkre, és re­méljük, hogy még inkább is­mérve lesz a jövőnknek. Bí­zunk abban, hogy az Orszá­gos Tanács beszámolója ta­lálkozik az Önök véleményé­vel. Kérem, hogy a beszá­molót, az állásfoglalás-térve- zetet, az írásban kiadott je­lentéseinket vitassák meg, és fogadják el. * * * Az országos tanács beszá- mólóját követően László An­dor, az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Barátaim! A Hazafias Népfront VII. kongresszusának munkáját meghatározóan befolyásol­ják azok a viszonyok, ame­lyek jelenleg hazánkban és a nemzetközi életben ural­kodnak. Belpolitikai helyze­tünk pontos felméréséhez elég gondolatban felidézni az elmúlt év legfontosabb po­litikai eseményeit. Néhány nap híján egy esztendeje tar­totta XII. kongresszusát a magyar társadalom vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt. A kongresszus gondosan elemezte az or­szág helyzetét, és kijelölte a fejlődés további útját. Meg­állapításait, határozatait he­lyesléssel fogadta az ország lakossága, és magáévá tette a népfrontmozgalom, amiért itt külön is szeretnék köszö­netét mondani. Az egyetér­tést tükrözte a Hazafias Népfront programja is, amellyel a tavalyi képvise­lő- és tanácstagválasztáso­kon az állampolgárok elé állt. Ezt követően az újjá­választott országgyűlés előtt a kormány felvázolta prog­ramját. Az őszi hónapokban lezaj­lottak a szakmai szakszer­vezeti tanácskozások, majd decemberben összeült a ma­gyar szakszervezetek kong­resszusa. Mind a választáso­kon, mind a szakszervezeti kongresszuson kifejeződött a párt XII. kongresszusán el­fogadott fő irányvonallal va­ló általános egyetértés. Ez milliók támogatását jelenti, mégpedig nem csak szavak­ban, hanem tettekben. Bizo­nyítja ezt az elmúlt eszten­dőben végzett /eredményes építőmunka. Az év végén elkészült a VI. ötéves terv, illetőleg az 1981. évi népgazdasági terv, amelyek a párt XII. kong­resszusának határozatával összhangban konkrétan ki­jelölik a legközelebbi évek gazdasági és egyéb feladata­it. A kongresszus valamennyi küldöttjét és részvevőjét szívből köszöntőm, megkö­szönöm a baráti fogadtatást, s átadom Önöknek a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának szívből jövő üdvözletét. A vita keretében először a nemzetközi helyzetről szeret­nék szólni. Mivel szocialista rendszerünknek manapság nagyon sok éber figyelője, kritikusa van, talán nem. árt. ha szó esik arról is, hogy a gazdaságilag fejlett tőkés országoknak is megvannak a maguk, a mieinknél bizony nagyobb gondjai. A kapita­lizmus mély politikai, gaz­dasági, pénzügyi és szociális válságban van. A tőkés rend saját ellentmondásaival küszködik', a kapitalista or­szágokban élő dolgozókat satuként .szorítja az infláció és a munkanélküliség. A szocialista országok vi­szont az utóbbi években is erősödtek, gyarapodtak. A terjesztette elő a bizottság jelentését. Ezután megkezdődött a beszámoló és az előterjeszté­sek feletti vita, amelyben felszólalt Pápai Zsolt, a Bu­dapesti Műszaki Egyetem adjunktusa, Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő, Bóján Ferencné gyári munkás (Szolnok megye). Rácz Sándor téesztag (Bé­kés megye) arról szólt, hogy még egy olyan kisközség­ben, mint szűkebb hazája, Békéssámson — ahol a ta­nács évente alig 370 ezer fo­rint beruházási kerettel gaz­dálkodik — lépésről lépésre valóra válhatnak a telepü­lésfejlesztési célok, a helyi üzemek, mezőgazdasági mun­kahelyek, a lakosság társa­dalmi segítségével. Az utób­bi öt évben például több mint 6 millió forint értékű önzetlen társadalmimunka­haladás erői előretörtek, a népek nemzeti szabadság­küzdelme sorra számolta fel a gyarmati rendszer marad­ványait. Az imperializmus vezető tényezői maguk is el­ismerik, hogy rossz a mérle­gük, nehéz, s romlik hely­zetük. Ebből a maguk mód­ján keresik a kiutat, amit — úgy tűnik — a fegyverkezési verseny fokozásában, a nem­zetközi helyzet élezésében vélnek' megtalálni. Ez szük­ségszerűen a világ népeinek, sőt saját országuk lakossá­gának rovására megy. Alig leplezett céljuk, hogy a fegy­verkezési verseny révén ka­tonai erőfölénybe kerüljenek. E törekvésük következtében az enyhülés megtorpant, a helyzet éleződött. Mély meggyőződésünk', hogy az imperializmus tervei irreálisak és kudarcra van­nak ítélve. A népek nem mondanak le elért vívmá­nyaikról, erre őket senki sem kényszerítheti. A még el­nyomott, rabságban sínylődő nemzetek sem adják fel azt a törvényes, elemi jogukat, hogy küzdjenek' szabadságu­kért. A közelmúltban a nemzet­közi élet kiemelkedő esemé­nye volt a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXVI. kongresszusa. A szovjet nép életében történelmi jelentő­ségű, s külpolitikailag is óriá­si hatású kongresszus meg­hallgatta Brezsnyev elvtárs beszámolóját, és széles körű vita után meghozta határo­zatait. A Szovjetunió belső helyzetével reálisan számot vetve kidolgozta és elfogad­ta a békés kommunista épí­tés hatalmas programját. Mi­ként kongresszusi felszólalá­sunkban is kifejeztük, őszin­tén, szívből kívánjuk, hogy a szovjet nép sikerrel való­sítsa meg a XXVI. kong­resszus határozatait, és bé­kében élvezhesse munkájá­nak gyümölcsét. A Magyar Népköztársaság külpolitikája — úgy is mond­hatom, hogy a szocialista or­szágok egyeztetett nemzetkö­zi irányvonala — háborúel*- lenes, és síkraszáll az enyhü­lésért, a béke megszilárdítá­sáért, a fegyverkezés megfé­kezéséért, az egyenlő bizton­ságért. Kiállunk a különbö­ző társadalmi rendszerű or­szágok közötti békés egymás mellett élésért, a sokoldalú és kölcsönösen előnyös kap­csolatok fejlesztéséért. E po­litika megfelel elveinknek, érdekeinknek, élvezi népünk egységes támogatását. Tisztelt Kongresszus! A népfront céljainak eléré­séhez a hazai feltételek ked­vezőek. Népünk — s ezt is világosan látjuk — olyan évek előtt áll, amelyek nem lesznek könnyűek. De dol­gozni fogunk, és biztonság­ban élve előre fogunk halad­ni a legközelebbi esztendők­ben is. A belpolitikai feladatokról szólva — részletezés nélkül — szeretnék néhány szót szólni a pártról, mert úgy gondolom, hogy a Hazafias értékkel gyarapították lakó­helyüket. Bővítették a helyi iskola épületét, gazdagítot­ták felszerelését, s a szabad időben vállalt erőfeszítések kamatoztak a törpevízmű lét­rehozásában is. A békés­sámsoniak büszkék arra, hogy az elmúlt öt évben az egy főre jutó társadalmi munkában egyszer megyei elsők és egyszer megyei má­sodikok lettek. Az erkölcsi elismerésen túl a kiváló he­lyezésekért kapott jutalom­ból korszerűsítette a községi tanács a közvilágítást. Már most bizonyos, hogy a köz­ség apraját-nagyját meg­mozgatja a népfront leg­újabb felhívása: segítsék, gyorsítsák meg a tervezett új tornacsarnok felépítését. Ezt követően Kádár János a kongresszus részvevőinek nagy tapsa közepette emel­kedett szólásra. Népfront munkája elválaszt­hatatlan az MSZMP tevé­kenységétől. Nemcsak azért, mert a párt is részese a Ha­zafias Népfront-mozgalom­nak. hanem más tekintetben is. Szeretném ismét hangsú­lyozni pártunk XII. kong­resszusának azt a megálla­pítását, hogy a párt, amely az alkotmányban rögzítetten is a társadalom vezető ereje, mindig azon dolgozott, és a jövőben is arra fog töreked­ni, hogy méltóképpen töltse be nem könnyű, de felelős­ségteljes és megtisztelő funk­cióját. Ebben az összefüggésben is szeretném hangsúlyozni, a párt politikájának, munkájá­nak vannak eredményei. Erről nem szabad megfeledkez­nünk, hiszen a nép a szocia­lista építés eredményeiben látja munkája értelmét. Ugyanakkor azt is hangsú­lyozom: sikereink nem je­lentik azt, hogy most már megpihenhetünk. A párt a maga feladatát úgy fogja fel, hogy mindig megfelelő, elvi, •reális és gyakorlatilag he­lyes választ adjon a ma és a holnap kérdéseire. Ez így lesz a jövőben is. Tisztelt Kongresszus! A népfrontmozgalom fej­lődése során nagy történel­mi utat tett meg. Más tár­sadalmi viszonyok között, a Horthy-rendszer idején szü­letett, a felszabadulás után is élt a népfrontgondolat, majd elsorvadt, de szeren­csére már jó pár éve újjá­született, napjainkban pedig újabb virágzását éli. Erő­sebb, nagyobb a befolyása, a tömeghatása, mint korábban. Ennek így is kell lénnie, és arra kell törekedni, hogy befolyása tovább növeked­jék. A Hazafias Népfront- mozgalom — amely a párt oldaláról nézve szövetségi politikánk megvalósításának kerete — a nemzeti össze­fogás intézménye, képviselő­je és hordozója mindenütt. Szocialista rendszerünk nél­külözhetetlen alkotóeleme és az is lesz nagyon-nagyon so­káig! Mindazok az eredmények, amelyeket a politikában, a gazdasági és kulturális élet­ben, az életszínvonal eme­lésében elértünk, azt hi­szem, jelentős mértékben há­rom dolognak köszönhetők. Először, hogy helyes utat vá­lasztottunk, a szocializmus útján járunk, s ebbe azt is beleértem, ahogyan nálunk a szocializmus a gyakorlat­ban megvalósul. Eredmé­nyeinket köszönhetjük to­vábbá népünk fizikai és szellemi alkotó munkájának, végül egységünknek. A jö­vőben is arra kell ügyel­nünk, hogy a választott út­hoz tartsuk magunkat, né­pünk folytassa alkotó mun­káját, és erősítsük egységün­ket. S akkor meg tudunk birkózni nehéz politikai, gazdasági, kulturális, hazai vagy nemzetközi feladatok­kal is. Bízom abban, hogy a Hazafias Népfront kong­resszusa ezt elősegíti. Az elmúlt öt év eredmé­nyeiről mérleget készítet­tünk, amelyeknek számai már ismertek. A nemzeti jö­vedelmet 17 százalékkal nö­veltük, a lakosság fogyasz­tása 13,5 százalékkal emel­kedett, s 453 ezer lakás épült, több mint bármelyik koráb­bi ötéves időszakban. Mind­ez azért is említést érde­mel, mert eredményeinket olyan években értük el, amikor a külső gazdasági körülmények miatt példátla­nul nagy terhek nehezedtek a magyar népgazdaságra. Ez egyben meggyőzően bizonyít­ja, hogy a Magyar Népköz- társaságban szilárd és erős alapokon nyugszik a társa­dalmi rend, nagy terhelést is kibír a magyar népgazdaság. Mindent egybevetve tehát: társadalmunk gondoskodni fog mindenkiről, akiről gon­doskodni kell. A munkaké­pes embereknek azonban dolgozniuk kell, és munká­ból kell megélniük. Aki dol­gozni akar, annak lesz mun­kája, és aki dolgozik. az keresni fog, és aki becsületes bérét megkereste, az meg is tudja vásárolni azt, amire szüksége van. Ez a program és feladat is számunkra, amit meg kell és meg is fo­gunk oldani. Társadalmunk munkája, megélhetése, szo­ciális ellátása biztosított, népünk biztonságban élhet, bizakodással nézhet a jövő­be. A jövőt azonban mind­nyájan formáljuk. Tisztelt Kongresszus! Barátaim! Kállai Gyula elvtárs elnö­ki megnyitójában említette nemzeti ünnepünket, márci­us 15-ét, a múlt században, a nemzet születésének korsza­kában kibontakozott forra­dalom évfordulóját. Száz­harminchárom éve annak, hogy a piros-fehér-zöld zászlót a márciusi ifjak ma­gasba emelték. Azóta lobo­gónkat sokfelé meghurcolták, az sok mindenen átment. Ma együtt van a vörös és a piros-fehér-zöld lobogó, öt világrészben, a magyar kö­vetségeken, konzulátusokon, más intézményeken jelképe­zi a Magyar Népköztársasá­got a piros-fehér-zöld zászló. Eleink harcaira és mai va­lóságunkra gondolva mérhet­jük fel, hogy népünk milyen nagyot lépett előre. A fejlett szocialista társadalmat építi, az élen haladó népek sorá­ban van, becsülettel megold­ja történelmi feladatait. Ezért övezi tisztelet hazán­kat külföldön, a világ min­den táján. Van tekintélyünk és becsületünk. Végezetül a kongresszus­nak jó munkát kívánok. Tiszteletemet fejezem ki a Hazafias Népfront több száz­ezer aktivistájának, és kívá­nom, hogy jó egészségben, sikerrel dolgozzanak határo­zataik megvalósításán. Biztosíthatom Önöket, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt a helyén van, dolgo­zik. A Hazafias Népfront­mozgalom építhet rá. A párt a jövőben is becsülettel be­tölti történelmi hivatását. A kommunisták áldozatkészen, nagy felelősséggel szolgálják népünket mindenütt, így a Hazafias Népfront-mozga­lomban is. Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának nagy tapssal fogadott szavait követően folytatódott- a vita. A kongresszus ma reggel 9 órakor folytatja munká­ját. (MTI) Kádár János beszéde

Next

/
Oldalképek
Tartalom