Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-15 / 39. szám
1981. február 15., vasárnap KHiUJkfiTd Munkában a zsűri Fotó: Gál Edit A gyulaiak vitték el a pálmát Szakmunkástanulók tanulmányi versenye Gyomán Agyunk: a könyvtár A Művelődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Belkereskedelmi Minisztérium versenyfelhívást tett közzé a szakmunkástanulók részére az 1980/81-es tanévre hirdetett szakmai és tantárgyi tanulmányi versenyekre. A megyei erőpróbákat az elmúlt hónapokban — januárban és februárban — rendezték meg megyénk szakmunkásképző intézeteiben. A Gyomai Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet a magyar nyelv és a magyar irodalom tantárgyi tanulmányi versenyeknek volt a házigazdája. A rendezvényre mi is ellátogattunk... Február 6-a van. Negyvennyolc fiatal várta ezt a napot több-kevesebb izgalommal, s tanáraik is várakozással néznek a nap eseményei elé: „vajon hogyan szerepel az ő gyerekük”? Nem csoda, hiszen hosszas előkészület, szorgalmas tanulás előzte meg ezt a napot. S most itt gyülekeznek, hogy meghalgassák Stef István megyei szakfelügyelő — a szaktanárokból álló 8 tagú zsűri elnöke — megnyitó szavait, hasznos tanácsait. Harikó Faragó Mihály, a vendéglátó intézet igazgató- helyettese a verseny programjáról tájékoztatja őket. Még néhány pillanat, és a feladatlapok tartalma nem titok többé. Nekilátnak, ki-ki a maga száma alatt Mert amíg a lapokat nem értékeli a zsűri, addig rejtély, melyik szám melyik tanuló nevét takarja ... Amíg a termekben, lapjuk fölé hajolnak a versenyzők, az igazgatói irodában a feladatokkal ismerkednek a zsűri tagjai is. A megoldás kulcsa — a válaszok — lepecsételt borítékból kerül elő. Nagy az izgalom. Az egyik nyelvi kérdésnél bosszúsan csóválja a fejét az egyik tanárnő: — Ez az, amit elő sem vettem a felkészítésnél! — Jaj, de főhet a fejük szegényeknek! — sopánkodik egy másik pedagógus. — Ezt biztos nem fogják tudni — mutat az utolsó nyelvtani feladatra a harmadik nevelő... A válaszokat, és az adható pontokat gondosan felírják a maguk példányára, eszerint kell ítélniük. A többi már a gyerekek dolga ... Urbán Vince, az intézet igazgatója jó házigazdához illően mindig ott van, ahol szükség lehet a segítségre. Így aztán hamar elszáll a megoldásra engedélyezett két óra. Előbb a nyelvtanosok végeznek. Megkönnyebbülten hajtják be feladatlapjaikat, s már indulnak is ki, a levegőre. Az idő csaknem verőfényes, jólesik kicsit ki- nyúj tózni a hosszas ülés után. Közben cserélik tapasztalataikat: — Szerinted miért tulajdonít az anyanyelvnek ekkora jelentőséget Kosztolányi? — idézi az egyik kérdést az egyik leányzó. A másiknak a szöveg javítás jelentett problémát. — Az összetett mondatokat hogyan elemezted? — kérdi társától egy fiatalember... És vége-hossza nincs az izgatott utóelemzésnek. Eközben az irodában megkezdik a kitöltött lapok javítását. Mikor kész mindegyik, megnézik, ki a legsikeresebb dolgozat „szerzője”. Mikor elhangzik a név, „Tóth Attila”, a gyulai Havas Sándor- né felszisszen. Az ő tanítványa lett az első. Megérte a fáradozást... Lassan az irodalom-feladatlapok is betelnek, ez keményebb diának bizonyul, tanárnak, gyereknek egyaránt. Aztán elérkezik a várva- várt eredményhirdetés. Az irodalmi verseny győztese is a gyulai ipari tanulók hírnevét öregbíti: Molnár László lett az első. A két tantárgy győztesének ezzel még nerti ért véget a munka, hiszen az országos versenyen, Egerben, ők képviselik majd Békés megye színeit. Még néhány jó tanács a zsűri elnökétől, majd elbúcsúzik az intézet igazgatója, Urbán Vince is a versenyzőktől. Lassan indulnak a nap hősei, ki busszal, ki gyalog az állomásig... Magukkal viszik a nap emlékeit, s a tudást, melyet erre a versenyre készülve sajátítottak el... , Nagy Ágnes Harmadik évadjához érkezett Budapest új színháza, a Játékszín. Az 1978-ban, a Kamara Varieté helyén megnyílt játékhely sajátos színfoltja a főváros színházi életének. Fontos kultúrpolitikai feladatokat lát el: a színház- művészet mobilitását, rugalmasságát biztosítja. Profilja speciális, úgynevezett befogadó színház. Lényege, hogy nem állandó társulattal dolgozik, hanem egy-egy produkcióra toborzott művészitechnikai gárdával. A produkciót pályázat útján választja ki a Játékszín felügyeleti szerve, a Művelődési Minisztérium. Alkalmi és állandó műhelyek egyaránt pályázhatnak, vagyis egy színház éppúgy bemutathat itt önálló produkciót, mint a különböző színházaktól egy feladatra szerződött művészek. (Az elsőre példa a Nemzeti Színház bemutatója, a másodikra a MAFILM színészstábjának produkciója.) Az indulás nem volt viszontagságok nélküli. A rossz állapotban levő, elhanyagolt épületen azóta történtek néminemű javítások, karbantartások, de a helyzet még mindig nem kielégítő. A másik problémát a személyi kérdések jelentették, amelyek a működés első esztendejére rányomták bélyegüket. A helyzet Giricz Mátyás igazgató belépésével stabilizálódott, s e sajátos színházi műhely azóta többé-ke- vésbé kielégítően látja el feladatát. A Játékszín 1978 őszén nyílt meg a Kaláka együttes egyszemélyes Hamlet-pro- dukciójával (rendező: Kővá- ry Katalin). Pályázókban nem volt hiány — az elmúlt két évadban 14 önálló produkció került bemutatásra. Ha mérleget kellene vonni, első helyen mindenképKépzőművészeti hét Szarvason Február 9-én nyílt meg Szarvason a VII. Toman János képzőművészeti hét, amely ezúttal is gazdag kulturális programot ígér az érdeklődőknek. Február 9. és 28-a között „A paraszti élet — ma” címmel mutatnak be fotókiállítást a Táncsics Termelőszövetkezet klubjában. Február 10-én nyílt meg Ki- szely György amatőr festő kiállítása a vas- és fémipari szövetkezet ebédlőjében, melyet 3 napig tekinthettek meg az érdeklődők. A Szirén szövetkezet ebédlőjében Zsáki István festőművész mutatkozik be alkotásaival február 12. és 28-a között. A művelődési központban NDK grafikai kiállítás nyílik február 14-én, melyet 28-ig nézhetnek meg a szarvasiak. A képzőművészeti hét programját filmvetítések' és előadások is színesítik. Február 23-án, illetve 26-án este „Vankóné Dudás Juli” címmel filmet vetítenek a művelődési központ díszítő- művészeti szakköreinek, 27- én „Békés megyei hímzésminták” címmel a szlovák nemzetiségi klub tagjainak' tartanak előadást. Február második felében Dömötör János múzeumigazgató az óvónőképző intézetben tart képzőművészeti előadást a művészetkedvelő közönségnek. A Kaszakő Békéscsabán A KaszaVő együttes 1975-ben alakult meg. Eleinte nem tartozott szorosan egyik műfaji kategóriához sem, hangszeres felállása is elég szokatlan volt. Egy évvel később, 1976-ban az egyetemek és főiskolák országos kulturális seregszemléjén első helyezést értek el, 1977-ben a „Ki mit tud?”-on dzsessz-kate- góriában második helyen végeztek. Jelenleg a 4-tagú együttes a dzsessz-rockhoz közel álló zenét játszik. A békéscsabai közönség február 18-án, szerdán este 7 órától, az Ifjúsági Presz- szó soron következő műsorában, a Csaba Szálló télikertjében hallhatja műsorukat. pen a Nemzeti Színház két produkciója vezet: Mrozek: Emigránsokja, (rendező: Székely Gábor) és Kroetz: Meie- rékje (rendező: Asher Tamás). Hasonlóan kiemelkedő volt a szovjet drámaszemle alkalmából bemutatott A siketfajd fészke című Rozov- darab (rendező: Benedek Árpád), a Filmgyár színészstábjának vállalkozása: Steinbeck: Egerek és emberek (rendező: Szász Péter) és egy fiatal drámaíró bemutatkozása: Boldizsár Miklós A hős című színműve (rendező: Karinthy Márton). A Nemzeti Színház ideiglenesen kapott helyet a Játékszínben, hogy kamara- színházának kiesését némiképp pótolni tudja. Mindkét produkciója a jelenkori világirodalom két szokatlan egyéniségének alkotása. Közülük Mrozek jól ismert hazánkban is (nem utolsósorban a lengyel színházak vendégjátékának jóvoltából). Kroetz fiatal nyugatnémet drámaíró, akinek idén bemutatott drámája köznapi tragédiákról: a jóléti társadalom fogyatékosságairól, az ejnberi kapcsolatok kiüresedéséről ' a kisember életének buktatóiról szól. Asher Tamás értő, pontos rendezésében három ragyogó színészi alakítást láthatunk: Vajda Lászlóét, Molnár Piroskáét és a főiskolás Puskás Tamásét. Ugyancsak két nagyszerű színész, Avar István és Garas Dezső teszi emlékezetessé az Emigránsok nyomasztó drámáját. Rozov darabja aktuális kérdéseket vet fel: a hatalmon levők felelősségét, a befutottak elkényelmesedését, a család válságát. Az előadás erősségei itt is a kitűnő színészek: Bessenyei Ferenc, Moór Mariann, Göndör Klára. A MAFILM stábja is jól megállta A könyvtár ügye még a kulturális ágazaton belül is hátrányos helyzetbe került! Ami nem egyszerű dolog, mert ott kemény verseny folyik ‘ám a különböző területek között, a „leghátrányosabb” szomorú címéért. A könyvtár — s ezt a legmagasabb fórumokon is elismerik már — ebben a versenyben megelőzte a többieket. • A bizonyítékok felsorolását elkezdhetjük a könyvtár- épületekkel, s legelőbb talán a Nemzeti Könyvtár sanyarú állapotával, a Széchenyi Könyvtár jelenlegi helyzetével... No, de ne részletezzük! Bízzunk benne, hogy a két évtizede tartó várbeli építkezés — amint ígérik — két év múlva befejeződik. Folytathatjuk a könyvtárügy hátrányának bizonyítását a megyei könyvtárak helyzetével, hiszen egy kezünkön megszámolhatjuk, hány megyében van megfelelő épület. Amelyek nélkül nincs az az Olvasó népért mozgalom, amely valóban olvasóvá tudja tenni a népet. Ámde bízva bízzunk! A közeljövőben talán megépül a szegedi, a békéscsabai, s ha pénz lesz, akkor a kecskeméti, a salgótarjáni, a székesfehérvári. Bővül a veszprémi, a pécsi, a kaposvári. Befejezés előtt áll a tatabányai. Folytathatnánk a bajok sorát a városi, a községi, a falusi könyvtárakkal, de minek? A megfelelő könyvtári rendszer alapja, hogy a nagykönyvtárak alkalmasak legyenek a feladataikra. Semmit sem érünk azzal, hogy minden keresztútnál van egy bódé, s benne néhelyét Steinbeck korántsem könnyű színpadi adaptációjában, bizonyítva e színészek legtöbbjének színházi képességeit. (Harsányi Gábor, Bencze Ferenc). Boldizsár Miklós furcsa parabolájának címadó hőse Zrínyi Péter horvát bán. A szarkasztikus iróniájú „komitragédia” példázat az árulás természetrajzáról — a darab a történelmi parabola hagyományait folytatja. Itt is kitűnő színészeket láthatunk: Mensá- ros Lászlót, Bálint Andrást, Végvári Tamást. A darabok szereposztásai a Játékszán egyik fontos tendenciáját erősítik: azok a keveset foglalkoztatott, kivételes képességű művészek kapnak itt színpadot, akik anyaszínházukban esetleg évek óta megfelelő szerep nélkül vannak. A befogadó színház műfaji sokszínűségét az elmúlt évadok tapasztalatai is bizonyítják. Mód nyílik itt olyan kezdeményezésekre, amelyek másutt elképzelhetetlenek lennének. Ilyenek azok a vállalkozások, amikor az író maga állítja színpadra műveit. Így rendezte meg Hernádi Gyula írót — Hernádi Gyula rendező, a Lélekvándorlás című produkcióban. Az előadás felemás sikeréért az író és a rendező egyaránt felelős. A darab nem több írói ujjgyakorlatoknál — négy tipikusan hemádis ötlet vázlatos kibontásánál. A többit a rendezőnek kellett volna pótolnia, aki azonban csak annyit tett, hogy kedvenc színészeit válogatta ki e feladatra: Harsányi Gábort, Maros Gábort, Bencze Ilonát. Hasonló vállalkozás készül ebben az évadban: Spiró György Kalmárbéla című darabját a szerző állítja színpadra. A Játékszín helyét biztosít olyan kamara jellegű vidéki produkciók számára is, amelyeknek a fővárosból nem lenne megfelelő bemutatkozási helyük. Így került hány polcnyi könyv. Az csak a statisztikát hizlalja, tudásunkat nem. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kínzó könyvtárhiányok gondját, például a lakótelepeken, a nagykönyvtárak fejlesztésére hivatkozva a jövő süllyesztőjébe dobjuk. Az épületek hiánya után beszélhetnénk a könyvtárosok képzettségéről. Pontosabban nagyobb részük képzetlenségéről. Még pontosabban a képzés helyzetéről — holnapjáról. Amikor is az egyetemi képzéstől a könyvtártechnikusok tanfolyamáig tartó oktatási rendszerrel megvalósul a könyvtári munkamegosztás bölcs rendje. No, persze ezt is csak madáchi „bízva-bízás” jegyében emlegethetem. A baljós tünetek számát szaporítja az is, hogy a könyvárak növekedése miatt egyre kevesebb kötetet lehet megvásárolni egy adott költségvetésből. Az árak rendezése a kulturális élet színpadán is törvényszerű folyamat. De ez nem érintheti a könyvtárak állománygyarapítását. Már csak azért sem, mert a dráguló könyvek közül az állampolgárok is kevesebbet vesznek. S amit nem vesznek meg, azt a könyvtárban keresik meg. S ha hiába, akkor nem csupán egy állampolgár lesz tudatlanabb, vagy egy élménnyel szegényebb, hanem ama bizonyos emberi tényező országos értéke is csökken. Hosszan sorolhatnám még a gondokat, tennivalókat, amelyek a könyvtárügy hátrányát jeleznék. És megmutatnák, hogy kulturális idegrendszerünk eme homloklebenye sürgős gyógykezelésre szorul. Nógrádi Gábor Budapestre a pécsi színház Nyulak Margitja című produkciója (rendező: Konter László), a kaposvári színház két Pirandello-egyielvonáso- sa (rendező: Babarczy László) és legújabban a miskolciak érdekes vállalkozása: A tribádok éjszakája (rendező: Csiszár Imre). A műfajok között a monodrámát (Bánf- fy György: Noé galambja) éppúgy megtaláljuk, mint a pantomimot. (Karsai RT.) Már említettük, hogy a Nemzeti Színház évi két produkcióval járul hozzá a befogadó színház műsortervéhez, amelyeket megnyíló kamaraszínházában is repertoáron tart. Szokatlan vállalkozás volt a Felolvasó Színpad, amelynek szintén a Játékszín adott otthont. Első alkalommal a színház című folyóirat drámamellékletéből Bereményi Géza Halmi című drámája került felolvasásra neves színészek közreműködésével. A Játékszín ugyancsak feladatának tartja a gyermekközönség szórakoztatását, ezért a legkisebbeknek szóló produkció is szerepelt műsorán: Döbren- tey Ildikó A földig érő ház (rendező: Levente Péter). Ebben a műfajban további bemutatókat is terveznek. A Játékszín régi igénye a főváros színházi életének. Kétéves mérlege összességében pozitív. A kezdeti nehézségek ellenére profilja ma már kialakult és működése kielégítő. A bemutatott produkciók legtöbbje művészileg igényes alkotás. Ezek közül négy maradt az idei évad repertoárján: az Emigránsok, az Egerek és emberek, A siketfajd fészke és a Lélekvándorlás. A közönség mostanában kezdi megszokni és pártolni új színházát. Az érdeklődés a látogatottság fokozatos emelkedésén jól mérhető. A Játékszínbe ma már nem is olyan könnyű jegyet kapni! Ézsiás Erzsébet A versenyzők egy csoportja, feladatmegoldás közben A Játékszín három évadja
