Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-10 / 34. szám
1981. február 10., kedd Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság két jégtörő hajója a folyó szegedi szakaszán „szabdalja” a jégtömböket, bontja a folyó páncélját (MTI-fotó: Tóth Béla felvétele — KS) A munkakörülményekről és a szervezésről Beszélgetés Rákéczi Ferenc megyei KPVDSZ-titkárral A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátódpari Dolgozóik Szakszervezetének elnöksége 1977-ben határozatot hozott az ergonómiai követelmények érvényesítésére, gyakorlati alkalmazására. Fontosnak tartotta, hogy a szak- szervezet mindennapi feladatának tekintse az ezzel való törődést, keresse a végrehajtás lehetőségeit. Megyénkben a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat, valamint a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ készített felmérést. A tapasztalatokról (beszélgettünk Rákóczi Ferenccel, a KPVDSZ megyei titkárával. 1 A szakirodalom sze- ■ rint az ergonómia az ésszerű erőkifejtés tudománya. A munka gazdaságos megszervezésével, annak elméleti és gyakorlati összefüggéseivel foglalkozik. Pontos ez a megfogalmazás? — Nagyjából igen. A szak- szervezetek azonban tágafo- ban értelmezik, hiszen gondolni kell az érdekvédelemre is, amelynek középpontjában az ember áll. Ezért nagyon lényeges a dolgozók és a munkahely viszonyának a vizsgálata. Képes-e a vállalat, szövetkezet olyan körülményeket teremteni, amely a legjobb eredmény elérését garantálja. Beletartozik ebbe a körbe a munkavédelem, a szociálpolitika, a munkahelyi légkör és a vezetési stílus. A rend, a tisztaság és ■ a biztonságos munka- feltételek folyamatos megvalósítása, fenntartása kulcskérdés a kereskedelemben, a vendéglátásban is. Lehet-e itt egyáltalán szervezni? — A renddel, a tisztasággal általában nincs baj, annál több a szervezéssel. Ebben viszont a szakma sajátosságai is közrejátszanak. Egy étteremben például a hullámzó forgalom zavarólag hat, a szervezetlenség látszatát kelti. A gépesítés önmagában kevés. Elengedhetetlen a berendezések, felszerelések célszerű elhelyezése. Ugyanakkor arra kell törekedni, hogy minél több mirelitárut, előtisztított élelmiszert, készételt használjanak fel a vendéglátóipari konyhákon. Nemhogy lehet, szükséges a jó munkaszervezés! Különösen e nagy szellemi, fizikai és idegi igény- bevételt követelő népgazdasági ágban. Jó példa erre a szarvasiak felmérése, miszerint a fizikai erőkifejtés 90 százaléka a folyamatos állás, járkálás, az emelés és a ci- pekedés miatt van. Az ideg- rendszert pedig az állandó koncentrálás, a vevőkhöz való alkalmazkodás és a beszéd teszi próbára. 3 Az optimális erőkifej■ tést, teljesítményt az is befolyásolja, hogy milyenek a munkakörülmények. Ehhez azonban nemcsak akaratra, hanem pénzre is szükség van. Mi erről a véleménye? — A jó közérzet alapfeltétele többek között a megfelelő szellőzés, a fűtés és a világítás. Ezek korszerűsítéséhez valóban nem kevés anyagi áldozatot kell hozni. De ahhoz, hogy jó levegő legyen egy vendéglőben, elég, ha mérsékelik vagy megszüntetik a dohányzást. A vendéglátóipari vállalat egységeinek 15 százalékában már nem füstölnek. A zajártalom megszüntetéséhez sem szükséges bankhitel, csupán az előírások megtartása, számonkérése. A gazdálkodó szervek mindent megtesznek azért, hogy jobbak legyenek a munka feltételei. E folyamatot viszont sok minden gátolja. Az üzletek jelentős része bérelt épületekben van, ahol a szellőzést az ajtók, az ablakok kinyitásával lehet megoldani. A felújításhoz azonban a tulajdonosok nem járulnak hozzá. Nagyot léptek előre az erkölcsi, anyagi elismerésben, de nem tartják megfelelőnek a jelenlegi bérezést, hátrányosan befolyásolja a dolgozók szabad idejét a nyitva tartási rendi az ünnepi és az éjszakai műszak. Az ember és a munka- ■ hely kapcsolatát nagyban befolyásolja, meghatározza a jó vagy rossz munkahelyi légkör. Ugyanakkor az sem közömbös: milyenek a vezetési módszerek. Feltárták-e ezek összefüggéseit? — Igen. Méghozzá alaposan és őszintén. A közérzet, a munkahelyi magatartás azon is lemérhető: mennyire töltik be feladatukat az üzemi demokrácia fórumai, milyen a kapcsolat a gazdasági, a társadalmi szervezetek vezetői, aktivistái és a dolgozók között. Ez erősödött az elmúlt években, amelynek hatására közeledett egymáshoz az egyéni és a közérdek. A vezetői munkastílusnak és a szervezésnek ugyancsak szoros összefüggésben kell lennie. A vendéglátóipari vállalatnál még mindig sok az Olyan munkahelyi vezető, aki csak önmagában bízik, mindent egyedül szeretne megvalósítani. Ez előbb-utóbb kapkodáshoz vezet. Nincs egyensúlyban a jogok és a kötelezettségek teljesítése. A munkakörülmények állandóan javulnak, ■mégis napirenden vannak a késések, a gyenge teljesítmények, nem használják megfelelően az egészségügyi, a munkavédelmi berendezéseket, felszereléseket. Az ergonómia végül is * tudomány, amelynek az alapjait mindenkinek ismerni kell. A szakszervezeti bizottságok élnek-e értékelő és ellenőrzési jogkörükkel? — A tavalyi szakszervezeti választások után a KPVDSZ megyei bizottságának szervezésében előadássorozat kezdődött, amelybe fokozatosan bevontuk a bizalmiakat és helyetteseiket, akik közvetlenül kapcsolatban vannak a dolgozókkal. A vendéglátóknál a szakszervezeti bizottság minden évben napirendjére tűzi az ergonómiával kapcsolatos teendőkét. Ezenkívül a szakszervezeti politikai oktatáson is megvitatták az egyes részfeladatokat: a jövedelem alakulását, a bérezési irányelveket. A szarvasi ÁFÉSZ gazdasági vezetői tájékoztatják a szákszervezeti bizottságot a dolgozókat érintő személyi döntésekről. A bizalmiak pedig 'beszámolnak a munkahelyi légkörről, az újonnan felvettek beilleszkedéséről, a differenciált bérezés erkölcsi és anyagi hatásáról. Kétségtelen: szerteágazó területről van szó, amelyet csak közös erővel, akarattal lehet összefogni — mondotta befejezésül Rákóczi Ferenc. Seres Sándor Asszonyok a tsz-vezetésben Szirony Pálné és Ban- dzsal Pálné, a csabacsüdi Lenin Termelőszövetkezet tagjai, Szironyné tejkezelő, csaknem 20 esztendeje dolgozik itt, s 10 éve, hogy a hőbizottság elnökének megválasztották. Bandzsalné bérelszámoló, öt éve a szociális bizottság vezetője. A bizottságok egyeztetik terveiket, s közösen gazdálkodhatnak a szociális alapból. — 1970-ben a nőpolitikái határozat életbe lépésével erősítettek meg bennünket — emlékezik Szironyné. — Kezdetben bizony nemegyszer hallottuk: „Miért nem maradtatok a fakanál mellett!” Ma már a 421 aktív tsz-tag közül 76 nő. Amikor nőbizottsági elnök lettem, még munkatervet sem tudtam összeállítani, a párttitkárunk segített. A bajunkat, a bánatunkat azonban jól ismertem, ezért bátran kinyitottam a számat, ha szükség volt rá. Az elején még a férfimunkatársak gyakran másként vélekedtek: például a baromfielszállításnál az asz- szonyok ugyanúgy dolgoztak, mint ők, mégis csak órabért kaptak. A háztáji földünk sem volt annyi, mint a férfiaké. Később lett egyenlő, az alapszabályt úgy módosították, hogy nekünk is a teljesítmény alapján fizettek. Nem könyveljük! el ezt csak a mi eredményünknek. A vezetők szemlélete, az egész társadalom sokat változott. Elértük azt is, hogy a több gyermekes anyák 'munkakötelezettségét csökkentették1. A nőbizottsággal évről évre üzemlátogatásokat szervezünk, hogy ismerjék meg az asszonyok a termékeink sorsát. így jártunk már a tejpor-, a cukor- és a konzervgyárban is. Mikor az óvodai felvételektől döntöttek, behívattak a tanácsra, elmondhattam a véleményem. Körülbelül három éve nincs gond a gyerekeinkkel, legalább félnaposnak felveszik őket. Gyermekgondozási szabadságon négy asszonyunk van, ketten hamarosan visz- szajönnek. Foglalkozunk a gondjaikkal, az egyiknek nemsokára lejár a gyese, de kórházban van, beteg. Ez az asszony sokat tépelődött, hogy talán abbahagyja a munkát. Mi kerestünk számára megoldást. A faipari üzemünkben könnyebb dolga lesz, s a munkaviszonyát sem kell megszakítania. A szövetkezet autóbusza a tanyán élő gyerekeket reggelenként beviszi az óvodába és iskolába. Az úttörőcsapatot évente 5 ezer forinttal támogatjuk. — Közös érdekeink több területen találkoznak! — magyarázza Bandzsalné. — A munkakörülmények javításán is együtt törjük a fejünket a szövetkezet vezetőivel, Szironynéval. Zuhanyozó kialakítását tervezzük a baromfitelepen, az irodában dolgozók is kaptak már mosdóhelyiséget. A szarvasmarhatelepen nehéz volt napszámra emelgetni a 25 literes kannákat, a tejtermelés pedig duplájára emelkedett a néhány évvel ezelőttinek. Kértük, gondoljanak ki más technológiát; beállítottak 8 tejtankot, így a tehenészek ma már egy tömbben mozgatják a tejet. Szükség lesz tisztálkodó helyiségre, mosógépre, több meleg vízre is ezen a munkaterületen. A tsz fokozatosan tudja mindezt kigazdálkodni. A nyugdíjasok többféle kedvezményt kapnak, akár a nők, akár a férfiak. Nem kell fizetniük a háztáji megműveléséért. Évente nyugdíjastalálkozót rendezünk, egy- egy autóbuszos kirándulásra visszük őket, 500 . forintos segélyt is kapnak. Az egyedülállóknak, akik maguk nevelik gyermeküket, gyermekenként 350 forinttal egészíti ki a szövetkezet a havi járandóságot. Különböző szociális segélyeket: házasságit, szülésit, temetkezésit adunk, névadáskor és karácsonykor megajándékozzuk a gyerekeket, a nagycsaládosok beiskolázási segélyt kapnák. A szövetkezet egymillió 321 ezer forintot fordít ilyen célokra. Elértük azt is, hogy az üzemi konyhánkon 10 hónapon át főznek, s kihordják az ételt a munkahelyekre. Mikor a tanulásról kérdezem Szironynét, tétován ingatja a fejét: — Nem sokan igénylik — mondja. — Tanulhat, aki akar. Négyen járnak közgazdasági technikumba, én marxista középfokút és tejkezelőképzőt végeztem. Nyolc évvel ezelőtt volt nálunk szarvasmarhatenyésztő betanított munkás tanfolyam. Jövőre, ha lesz jelentkező, fejőnőképzést szervezünk. Ellentmondásos dolog ez a tanulás, nem tanulás kérdése. Tudják) az asszonyok, hogy jó lenne okosodni. Ha viszont eljárnak valahová munka után, ki gondozza a háztáji jószágot? Szórakozás? Arról túl sokat nem tudok mondani, ha időnk vari, inkább pihenünk. Van a faluban nőfclub, kézimunkaszakkör, de a fiatalabbak nehezen tudnak elmozdulni a családtól. Szarvasra szól négy színházbérletünk, általában oda is a nyugdíjasok járnak. Bandzsalné a szociális bizottság elnöki tisztét szeretné másra testálni. Betegeskedik, és a gyerekek! gondja miatt sem tud elég időt szakítani erre a megbízatásra. Azt is megérti, ha a sok munka után minél több szövetkezeti dolgozó üdülni szeretne: — Harkányban évente 60- an pihenhetnek, nyáron gyerekekkel is mehetnek a mieink!. Az egyhetes turnusokat kedvelik, addig meg tudnak szabadulni az itthoni gondoktól is. Az idén a debreceni Nagyerdőbe 8-an utaznak. A szövetkezet mikrobusza viszi-hozza a dolgozóinkat. Ügy tudom, hetedik éve, hogy a nőbizottság utazással jutalmazza a legjobb dolgozókat nőnapkor. — Az idén Pozsonyba és Bécsbe négyen mennek, többen pedig pénzjutalmat kapnak) — veszi át a-szót Szironyné — A zárszámadás után újra választják a nőbizottságot, úgy, hogy továbbra is minden munkaterületet képviseljünk. Ha netán engem is újraválasztanak, körülnézek a bizottságban, kit lehetne nyugdíjazásom után elnöknek taníttatni. A falun élő, mezőgazdaságban dolgozó nők élete még mindig nehezebb, mint a nagyvárosiaké, az iparban foglalkoztatottaké. Bár bizonyos, hogy egyik sem cserélne a másikával, ott akarnak élni, dolgozni, ahol megszokták, megszerették. Nem mindegy azonban, hogy vannak-e és kik a szószólóik. Szironyné nőbizottsági munkájáért, aktivitásáért tavaly novemberben kormánykitüntetést kapott. Bizonyos, hogy környezete is segített a kitüntetés elnyerésében, támogatással, vagy jó szóval. Az sem véletlen, hogy a csabacsüdi szövetkezet vezetőségében két nő' tevékenykedik: Bandzsal Pálné és Szirony Pálné. Bede Zsóka Hz SZKP ✓J'jiüií/ kongresszusa — O Űj körülmények között Tavaly ősszel építőmunkások költöztek a Kreml kongresszusi palotájába. A hatezer személyes csarnokot kí- vülről-belülről megtisztítot" ták, kicserélték az ülések huzatát, felcsiszolták a mozaikpadlót, felújították a díszítéseket. Üj világítást szereltek a színpadra. Az SZKP soron következő, XXVI. kongresszusát készítették elő. Előzetes vita A tanácskozás február 23- án kezdődik. Napirendjének két legfontosabb pontja a Központi Bizottság beszámo.- lója és a Szovjetunió új öt" éves tervének tervezete. A december elején nyilvános vitára bocsátott tervet a Központi Bizottság és a különböző intézmények rendkívül alapos munkával dolgozták ki. Az ősszel kezdődtek Az SZKP legutóbbi, XXV. kongresszusa (Fotó: APN—KS)
