Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-22 / 45. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1981. február 22-, vasárnap o »Tel Vendégünk veit: Pál Lénárd, a Magyar Tudományos akadémia főtitkára Pál Lénárd, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára az elmúlt héten vendégünk volt. A megyénkben folyó tudományos tevékenységgel ismerkedett, és ennek fejlesztési lehetőségeiről tárgyalt az itteni kutatóhelyek és a megye vezetőivel. Magánemberként rendszeresen jár haza, hiszen ifjú éveit Gyomán töltötte, és a szülői ház vonzása számára •mindig erős volt. Mostani látogatása során a zsúfolt program ellenére is időt szakított, hogy néhány kérdésünkre válaszoljon. Ezek egy része személyes jellegű, de a mindenkori lelkiismeretességgel párosult •kötelességteljesítés, a tudományos munkásság és a közélet kapcsolása általánosítható. — Főtitkár elvtárs itt érettségizett Békéscsabán, az akkori kereskedelmi iskolában. Ez szakiskola volt, amely bank- és kereskedelmi ismeretekre oktatott. Életpályája messzire ívelt ettől. Hogyan történt a váltás, milyen körülmények hatására? — Ott kell kezdenem, hogy az elemi iskolában tanítóm észrevette érdeklődésemet a számtan iránt, szüleim pedig úgy gondolkodtak, hogy ha jó iparos akar lenni a gyerek, akkor legalább polgári iskolába járjon. Egyik tanárnőm — emlékszem rá: Ilonka néni — fölkereste szüléimét, és magyarázta, hogy a gyereket tovább kellene iskoláztatni. Szüleim számára anyagilag elviselhető a békéscsabai felső kereskedelmi iskola volt, ha a tandíjmentességet tanulásommal biztosítani tudom. Ez sikerült is. Az volt a szerencsém, hogy a matematika iránti érdék- lődésemet másodikos koromban Karcsi István, igen szeretett tanárom, felfedezte, és miután más tárgyakat is sikeresen elsajátítottam, év végén, legnagyobb meglepetésemre, egy csodálatos — ma is őrzöm — kis könyvet kaptam, amelynek szerzője Beke Manó, a Tudomány- egyetem híres matematika- professzora volt. Ez a könyv a differenciál- és integrál- számítás rejtelmeibe vezetett be lebilincselő módon. Azzal töltöttem a nyári délutánokat, hogy egy-egy bizonyítást letakartam, és magam igyekeztem azt kitalálni. Ez a nyár volt számomra a nagy fordulat! Eldőlt, hogy az egzakt dolgok érdekelnek, elsősorban a fizika, a kémia, s ezekhez a matematika, mint olyan eszköz, amellyel a mélyebb összefüggéseket fel lehet tárni. A második nagy élményem a kémia volt. amit Sálfalvi Gyula tanárom tanított nagy hozzáértéssel a kereskedelmiben. Kíváncsivá tett egy-egy kémiai folyamat rejtélye, szerettem volna megérteni, hogyan megy végbe a robbanás, milyen reakciók játszódnak le, mekkora sebességgel, és mindez milyen tényezőktől függ. Harmadikos korombán egyetemi tankönyveket szereztem be, és év végére gyakorlatilag ezeket át is tanulmányoztam. — Milyen volt a helyzet a szakiskola egyéb, úgynevezett „nem szeretem’* kategóriába sorolható tárgyaival, amelyek iránt korántsem lobogott ilyen nagy érdeklődés? ' — Eleget tettem kötelességemnek. és amint mondtam, szorgalmasan tanultam a felső kereskedelmi iskola úgynevezett alaptárgyait is, ami szükséges volt a tandíjmentességhez és ahhoz, hogy az ember bankban, vállalatnál majd megállja a helyét. De a nagy örömet kétségkívül az okozta, hogy fizikával, kémiával és matematikával foglalkozhattam. — Érettségi után végre sikerült a választott szakterületre jutni? — Felső kereskedelmi érettségivel csak a Közgazdaságtudományi Egyetemre lehetett menni. Ennek azonban volt tanárokat képző szaka is, s így én oda jelentkeztem matematika—fizika—kémia szakos tanárnak. 1943 őszén kezdtem tanulmányomat Budapesten. Ez bizony nehéz időszak volt, kevés pénz. sok gond, és a háború. A kollégium, ahóvá kerültem, nyomortanya volt, de kitűnő emberek éltek ott. A mozgalomhoz is az ő hatásuk közelített. 1944-ben a tudományhoz kevés szál tudott kötni, mert akkor a fennmaradás, az átélés és a mások átmentésének a gondja került előtérbe. — Es a leiszabadulás után? — A felszabadulás Budapesten ért. Beléptem a Kommunista Pártba, aztán egy időre hazajöttem Gyomára, mert látni akartam, mi van itthon. Néhány hónapot a polgári iskolában tanítottam, de május elsejét már Pesten ünnepeltem. — Ügy tudjuk, hogy a né- pi kollégiumi mozgalomban is aktívan részt vett. — Igen, de kezdettől fogva vallottam, hogy a népi kollégiumoknak nemcsak politikai, hanem konkrét szakmai feladatokra is neVelni- ük kell a fiatalokat. Ezért a szakkollégiumok létrehozásáért magam is intenzíven harcoltam. így alakult meg a természettudományi Bolyai János kollégium. Jó másfél évig ebben a kollégiumban voltam igazgató. Nagyszerű időszak volt ez. 1949. végén, 1950. elején, amikor a népi kollégiumi mozgalom felszámolásának a folyamata •megkezdődött, javasolták elvtársaim. hogy utazzak a Szovjetunióba aspirantúrára. Közben gimnáziumi érettségit is szerezve, egyetemet váltottam, és 1948-ban a Tudományegyetemen vegyész- diplomát szereztem. Akkor még fizikusképzés nem volt, de az érdeklődésem a fizika területén bontakozott ki. 1949-ben a tudományegyetem Alkalmazott Fizikai Tanszékén voltam tanársegéd. Innen kerültem ki a moszkvai Állami Egyetemre aspiránsnak. — Többen mondják, hogy a közélet és a tudományos kutatómunka nem, vagy csak nehezen egyeztethető össze. — Valóban nehezen. Tudniillik mind a két dolog más munkastílust követel. A közéleti, a politikai munka gyorsan változó környezetben állandó reagálási készséget követel, és megalapozott tudás birtokában konkrét döntések meghozatalát igényli, sokféle cselekvést, permanens aktivitást tételez fel. Ezzel szemben a kutatómunka lassúbb és intimébb folyamat. A külső környezet akkor kedvez a kutatómunkának. ha az elmélyedéshez szükséges nyugalmat segíti elő. A kutatómunkában a sürgető türelmetlenségnek belülről kell jönnie, a külső erők hatása sokszor csak áttételesen jelenik meg. Van ellentmondás a közéleti és a kutatómunka között. Én lennek ellenére úgy érzem, •hogy a közéleti munkát és a tudományos munkát jellemző ellentét nem kizáró, hanem egymást kiegészítő ellentét. Ä teljes emberi élethez ez az ellentétpár hozzátartozik. Én nem éreztem volna magamat sohasem boldognak, ha csak elvont kérdésekkel foglalkozhattam volna, és nem vehettem volna részt azokban a konkrét társadalmi folyamatokban, amelyek mai életünket meghatározzák. Ez persze sok időt elvett, de úgy vagyunk ezzel, hogy néha öt perc sokkal többet ér az alkotás számára, mint öt óra. Tehát a válaszom: nehezen összeegyeztethető, de ez a nehézség vonzó, az ellentétpár a teljes élethez hozzátartozik. — A főtitkári munka sok kötelezettséget, elfoglaltságot jelent. A tudós nem protestál ez ellen? — Változatlanul foglalkozom kutatással. Engem hosz- szú idő óta érdekel az ingadozási jelenségek elmélete, különös tekintettel a fizikai alkalmazásokra. Egyik nemzetközileg is elismert eredményemet ezen a területen értem el. A kutatásra fordítható idő sajnos kevés, de mód van arra, hogy mindennap egy kis időt, főként a reggeli órákat, amikor még az ember agya friss, és a hétvégéket a kutatásnak szenteljem. Munkám elméleti jellegű, laboratóriumi munkára nem érnék rá. Az más dolog, hogy azt a tevékenységet, amit főtitkárként végzek, szintén tudományos módszerekkel kell végezni. Hiszen a tudományos tevékenység segítése, szervezése, koordinálása nem végezhető el megfelelő tudományos ismeretek, áttekintés és tudományos módszerek alkalmazása nélkül. Szeretném hinni, hogy ez meg is nyilvánul főtitkári munkámban. — Melyek azok a legfontosabb feladatok, amelyek ma a tudomány és a gazdaság előtt állnak? — A tudományos eredmények gazdasági hasznosítása rendkívül bonyolult folyamat. A kutatási eredményeket a gazdaságban akkor célszerű hasznosítani, hogyha ezáltal ténylegesen nő a gazdaság teljesítő képessége. Lehetnek ragyogóan szép tudományos eredmények, amelyek új dolgokat mondanak a világról, ha a termelőerők, a szükségleték adott színvonalán ezekre az eredményekre a termelésben nincs szükség, akkor ezek nem hasznosíthatók. A legnagyobb dolognak azt tartom, hogy az utóbbi néhány esztendőben világosan felismertük. hogy a kutatás, fejlesztés, termelés, értékesítés, fogyasztás egy egységes láncolatot alkot, és ezen láncolat elemei között igen erős kétirányú kölcsönhatás van. A kutatásnak többek között az is feladata, hogy egyrészt megértse és átvegye a piac által közvetített jelzéseket a szükségletek alakulásáról, és reagáljon a jelzésekre; másrészt adjon olyan eredményeket, amelyekkel alakítani, befolyásolni lehet a szükségleteket. A mostani helyzetben olyan közgazdasági feltételeket igyekszünk teremteni, hegy a vállalati rentabilitás növelésében játsszon fontos szerepet az új technikának, az új tudományos eredményeknek a bevezetése, hogy az tényleg a használati értéket növelje, az eladhatóságot fokozza, a versenyképességet erősítse. Ha ez így lesz, akkor a termelő-értékesítő szféra olyan követelményeket teremt a kutatás számára, úgy orientálja a kutatást. hogy annak eredményeit könnyebben lehet a gazdaságban hasznosítani. Korábban ez a kapcsolat széttöredezett. Talán ez volt az oka- többek között annak, hogy a kutatási eredmények hasznosítása .lassú volt, elmaradt a kívánalmaktól és a lehetőségektől. Most, a VI. ötéves terv időszakában ennek az egységnek, a teljes innováció kiépítésének, megteremtésének, az azonos érdekrendszer létrehozásának a feladata áll előttünk. Ez az Akadémia számára is fontos feladat, jóllehet az Akadémiának ugyanakkor gondoskodnia kell arról a tudományos háttérről, amelyből meríteni lehet, azaz ápolnia kell az alapkutatásokat. A Magyar Tudományos Akadémiának hosszú távon mindenképpen az a feladata, hogy gazdag tudományos hátteret biztosítson a társadalmi-gazdasági fejlődés számára. — Sok sikert kívánunk ehhez a munkához. Enyedi G. Sándor Műemlék könyvtár A könyvtárterem klasszicista bútorzata. Dohányosi József debreceni asztalos műve 1823-ból (Fekete Csaba felvétele — KS) Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Arany János, Móricz Zsigmondi, Medgyessy Ferenc és számtalan híressé lett és az ismeretlenség homályába tűnt diák alma materének, a Debreceni Református Kollégiumnak a története a középkorba nyúlik vissza. A hagyományok szerint 1538-ban kezdődött el az iskolában a protestáns szellemű tanítás, s a kollégiumot ezután évszázadokig „az ország iskolájaként” tartották számon. A kollégium épülete, amelyet mai formájában Péchy Mihály tervei szerint 1803 és 1816 között emeltek, a történelembe is beírta a nevét. Szabad és független nemzeti létünk megszületésénél két ízben is bábáskodott: Oratóriumában tartotta üléseit 1849. január 9-től március 31-ig a magyar országgyűlés, s itt alakult meg 1944. december 24-én az ideiglenes nemzetgyűlés. ORANDO ET LABORANDO Vagyis: imádkozva és dolgozva — hangoztatja a kollégium jelmondata, s ezt a célkitűzést diákok és tanárok egyaránt komolyan vették. Felkutatták és nevelték a szegény néprétegek tehetséges fiait, akik a kosztért, lakásért, ruháért és a tankönyvekért fizikai munkával fizettek. A kollégiumban hajnali három órától este kilencig folyt a munka. Ez természetesen .az oktatást is magában foglalta. S mivel már a középkorban is szükség volt olyan eszközre, amelyből tanulni lehet, az iskola alapításakor rögvest megkezdődött a könyvgyűjtés. A XVIII. század kezdetéig a könyvtárat az ifjúság egyeteme, az ún. Coetus igazgatta. A gyűjtemény vezetője pedig a diákok által választott senior volt, akinek munkáját a bibliothecariu- sok (könyvtárosok) segítették. A HAGYOMÁNYOK MA IS ÉLNEK Hosszú időn át íratlan szabály volt, hogy a külföldre járó diákok legalább egy könyvet hozzanak a „theka” számára. A gyakorlatban általában 5—10 vámmázsa (körülbelül a métermázsa fele) nyomtatott anyaggal tértek haza. Sőt, ez a szokás napjainkban is fel-feléled. Az 1744. esztendő jelentős változást hozott a könyvtár életébe: az intézmény a Coetustól Maróthi György professzor felügyelete alá került. A könyvtárosok továbbra is a diákok soraiból kerültek ki, s a nagykönyvtárban folyó munkából még ma is kiveszik a részüket. Maróthi professzor az állomány fejlesztésében céltudatosan az egyetemességre törekedett. NAGYJAINK KÉZIRATAI A nagykönyvtár törzsállománya jelenleg a különgyűj- teményekkel — kézirattárral, folyóirattárral, az aprónyomtatványokkal stb. — együtt 526 ezer. A kódexek legtöbbje Kazay Sámuel könyvgyűjteményével került az állományba. Különösen becses az 1307 és 1326 között keletkezett Breviárium, melyet a híres C. Forster szerzetes kötött be 1448-ban. Egyedülálló tudományos értéket képvisel Nicolaus Germanus kézzel festett atlasza is. Érdekessége abban rejlik, hogy a XV. század elején készült, s így 28 színes térképlapja az Amerika felfedezése előtti világtérképet ábrázolja. A természettudományos művek közül még Copernicus könyve érdemel különös figyelmet. A kézirattárról már csak a kollégiumban tanult hírességek nagy száma miatt is oldalakat lehetne írni. Kossuth kéziratai mellett őrzik Arany János Buda halálának és Csokonai számos versének eredetijét, továbbá — hogy csak néhány nevet említsek — Fazekas, Kazinczy, Kisfaludy, Tompa Mihály, Móricz Zsigmond néhány kéziratát. A LEGÚJABB VIRÁGKOR A könyvtár gyarapodása az utóbbi időben csak a legfontosabb kézikönyvek beszerzésére korlátozódik, valamint a Kossuth Lajos Tudományegyetem központi könyvtárával kötött megegyezésre, melynek értelmében a nagykönyvtár évente 10—20 ezer forint értékű, főként akadémiai kiadványokból és filozófiai művekből álló örök letéttel gazdálkodik. A kollégium napjainkban újabb virágkorát éli. Különféle tanfolyamokat tartanak itt, élénk kutatómunka és pezsgő élet zajlik a 60-as és 70-es években újjászületett falak között. Mátraházi Zsuzsa
