Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-22 / 45. szám
1981. február 22., vasárnap ISHshJfcfiTci Az „énekes Magyarország” felé Tél idő a tarhosi parkban Herpai Sándor, a tarhosi városkörnyéki tanács elnöke szeret emlékezni. Különösen, ha az egykori híres-nevezetes énekiskoláról van szó, melynek annyi eseményét, történetét őrzi. Megyünk a behavazott, síkos úton a pavilon felé, körülöttünk fák, bokrok, a park téli panorámája. Elhagyjuk a régi épületeket, ahol valamikor hetvenen tanultak egy Maxim-lámpa mellett, közben mi már negyvenötben járunk, jó paripa az emlékezés, oda visz, ahová akarjuk ... — Itt kaptunk földet a park alatt, itt építettünk akácfa vázas, szártetős nyári házat, abban laktunk együtt az öcsémmel. Az UFOSZ (az újgazdák szövetsége) szétosztott egy grófi istállót, mi is kaptunk 7 métert: falat, tetőt, téglát, cserepet, faanyagot ... A tégla a tanya alapjához volt elég, kezdet- hek több a semminél. Kérdezhetné az olvasó: hogy jön ide az egykori, híres-nevezetes énekiskola? — Az öcsém Gulyás tanító úr elé járt Békésen. Furulyát vétetett a szülőkkel, az öcsém is fújta. Még a rádióban is szerepeltek. Éppen a kertész kis háza előtt ballagunk, amikor kiszól a fák mestere, Domokos András: „Én is furulyáztam, meg voltam Pesten is.” A tanácselnök és a kertész barátságosan üdvözlik egymást. „Az igen, azt a szereplést sosem felejtem el.” Még egy útkanyar, feltűnik a pavilon, Gulyás György igazgató megvalósult álma, a rövid életű zeneparadicsom, melyet alighogy felavatott Kodály Zoltán, egy évre rá, 1954-ben bezáratott a politikai szűklátókörűség. De nemcsak a pavilont zárták be, az iskolát is. Hogy miért, azóta sokan megírták, most ne beszéljünk róla. Herpai Sándor úgy gyönyörködik a pavilonban, mintha most látná először. — Sokan jártak ide dolgozni, tarhosiak. Fuvart, kőművesmunkát vállaltak. De előbb is, amikor megalakult a Gulyás-iskola, a negyvenes évek végén. Sok mindenre emlékszem! Most is előttem van Szokolay Sanyi (azóta Kossuth-díjas), meg egy magas, szőke fiú, akit csak Benczének hívott mindenki. Amikor itt, a közelben megkaptuk a földet, mi gyerekek, naponta bebarangoltuk a parkot. Persze, szerettük a cseresznyét is, ami itt termett, meg a szép pázsitot, a bokrok rejtélyes útjait, a magas fákat, összebarátkoztunk az énekiskolásokkal. De ők is jártak ki a faluba, a boltba, szüreti mulatságra. Oda azért ritkán, mert Gulyás tanár úr nagy fegyelmet tartott. Mégis megengedte néha, hogy az egyik, nagy uradalmi színben táncos vigalmakat rendezzünk, közösen. Szép napok voltak! Ha az énekiskolások kijöttek1 sétálni, csoportosan jártak, és mindig énekeltek. Sétáltak az országúton, a falu utcáin, és csak énekeltek. Nagyon szépen tudtak énekelni... Novikovot, a neves szovjet zeneszerzőt említi. Hogy emlékszik, amikor Tarhoson járt, és az énekiskola hangversenyt rendezett. Meghívták arra a falubelieket is, és ott ült az egyik széken Herpai Sándor, figyelő szemekkel. — A műsor végén Novikov beszélt. Azt mondta: „Amit itt énekeltek, ne maradjon meg a falak között. Vigyék széjjel mindenfelé.” A pavilon a hirtelen esett hóban igencsak szép látvány. Más, mint nyáron, amikor (lombos fák és madárcsicsergés veszi körül. Most csend van, és csak lelki szemeinkkel, láthatjuk a nyári nyüzsgést, a békés-tarhosi zenei napok hangversenyeire érkezett zenbarátok sokaságát. A tanácselnök nem mondja, de tudom, hogy büszkék arra, ami nyaranta itt történik», hogy a negyvenes-ötvenes évek fordulója után újra láthatták Gulyás Györgyöt, a valamikori igzagatót, és újra szárnyra kelt a dal a tarhosi parkban... — Tudja, ezerszázan lakunk Tarhoson. Nem sokan, de nem az számít, hányán élnek egy faluban, hanem, hogy milyen a szívük belül. Hogy közösség-e ez a falu, vagy nem közösség. Szóval, szeretjük» ezt a nyári műsort, el is megyünk egy-egy hangversenyre többen, meg rendbe hozzuk a pavilon előtti térséget, az autóparkolót; önkéntes rendőreink külön szolgálatot vállalnak ott, meg minden. De van nekünk kérésünk is. Hivatkozzak» Novikovra? Hogy „vigyétek ki az éneket, a zenét a falakon túlra is?” Azt teszem, és kérem: amikor a pavilonban a tarhosi napokat rendezik, jöjjenek» ki, hozzánk, a faluba is, énekelni, barátkozni. Ifjúsági házunkban százötvenen elférünk, szívesen látnánk egy-két kórust, muzsikust. Ha jönnének ... Már az elnöki szobában beszélgetünk, sajnálkozunk azon, hogy a pár éve alakult pávakör egy kevésbé jól sikerült szentesi szereplés miatt feloszlott; annak pedig örülünk, hogy a tanácstitkár, Fábián Mihály vette kézébe a citerazenekart, próbálnak is rendszeresen, és szerepelnek, ha van hol... Kodály „énekes Magyarországról” álmodott. Nem lesz valóság gyorsan! A magok azért csíráznak, szárba szökkennek, és majd virágot hoznak. Ahogy az egykori énekiskola jó vetése megtermetté a békés-tarhosi zenei napokat, és sok egyebet a magyar zenekultúrában, úgy a tarhosiak kis citerazenekara, meg kívánsága a vendéglátásra, arrafelé épít utat, amerre — ha még messzire is — az „énekes Magyarország” található. A park havas fáin madarak ülnek. Odafordítják a fejüket, ahonnan a tavaszt várják. És a nyarat, az ötödik zenei napokat, az első jubileum ünnepét. Sass Ervin A tarhosiak is építették, mondja a zenepavilon előtt Herpai Sándor tanácselnök Fotó: Veress Erzsi Útmutatók diákoknak Újabb hasznos segédeszközt adott az általános iskolások és szüleik kezébe a Békés megyei Pályáválasztási Tanácsadó Intézet. A Pálya- választási útmutató 1981— 1982. című, több mint százoldalas kiadvány első alkalommal lát napvilágot. Korábban csak tájékoztató jelent meg megyénk középfokú beiskolázási lehetőségeiről. S hogy mitől több és más az új ? Nemcsak tájékoztatót, hanem tanácsokat is ad. Először szerepel ilyen kiadványban a pályaválasztás egészségügyi vonatkozásai. Sőt: még pályázatot is hirdetnek a gyerekeknek „Tudod-e? Keresd ki!” címmel, amelynek 17 kérdésére a helyes válaszokat március 30-ig kell elküldeni az intézet békéscsabai címére. A kiadvány alapos és részletes tájékoztatót ad a megye gimnáziumairól, szakközépiskoláiról, szakmunkás- képzőiről, a szakképzéssel foglalkozó vállalatókról. A pályaválasztás előtt állók a követelményekről, a szakma szépségeiről, a kereseti lehetőségekről is értesülhetnek. A kötettel együtt jelent meg a békéscsabai Tevan Andor Nyomdaipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola pályaválasztási tanácsadó füzeté is. Orosházi „Vallomások” Kopácsi János szerkesztő és Knoll István operatőr-rendező ötvenperces televíziós dokumen- tumfilmet készített az orosházi önéletíró parasztokról. A négy éve együtt dolgozó paraszti csoportot Nagy Gyula, az orosházi múzeum nyugalmazott igazgatója látja el tanácsokkal, szervez számukra felolvasóesteket. Többük írását napilapok, gyűjteményes kötetek is közölték. A hat-hét évtizeddel ezelőtti tanyai és falusi életre emlékező dokumentumfilm címe: Vallomások. A televízió az egyes programban, február 25-én, szerdán este fi órakor sugározza. Csepeli képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás február elején a Csepel Galériában. A tárlaton a XXI. kerület grafikusai, szobrászai és iparművészei mutatják be műveiket (MTI-fotó: Pólya Zoltán felvétele) „Nyílt” foglalkozás a pályaválasztási klubban A gyulai művelődési központban működő pályaválasztási klub már féléves múltra tekinthet vissza. Ez idő alatt azok a hatodikos gyerekek, akik a klubtagok so»rába léptek, Gyula és a környék több ipari üzemében, mezőgazdasági termelő- szövetkezetében megfordultak, hogy gyakorlatban ismerkedjenek meg egy-egy szakmával, összegzésfélének is szánta Lengyel István, a klub vezetője a február 19-i foglalkozást, amelyre meghívtak szülőket, pedagógusokat, szakembereket. A vendégek először arról győződhettek meg, hogy a munkahelyeiken tett látogatások valóban élményt jelentettek a klubtagoknak. Csaknem mindenki „rátaiáit” olyan szakmára, amely megragadta a képzeletét. Persze, ez lehet, még csak a pillanatnyi rókonszenv felébredése. s később más pálya felé orientálódik a tanuló. De — mint Bőke Gyula, a Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatóhelyettese, pszichológus kiderítette a gyerekekkel folytatott beszélgetésekből — egyegy élménynek mindenféleképpen van pályaorientáló szerepe. Ha nem i* konkrét szakma, de egy pályakör iránt felkelti a tanuló érdeklődését. Három pályakört vázolt fel a pszichológus: beszélt a felsőfokú végzettséget kívánó, alapos elméleti felkészülést igénylő foglalkozásokról, olyan szakmáikról, amelyeknek lényege: kapcsolattartás az emberekkel és olyanókról, amelyekben az ember és a tárgy találkozik egy munkafolyamatban. Ezután dr. Szűcs Ágnes, a PTI orvosa beszélt a pálya- választás — csöppet sem elhanyagolható — egészségügyi szempontjairól. Mint mondotta, a gépesítés miatt a nagy fizikai erő egyre kevésbé követelmény, de emelkedik az idegrendszer megterhelése. Fontos a pályaválasztás előtti orvosi vizsgálat, amely nemcsak a testalkatot, az egyes szervek működését veti össze az adott szakma jellegével, hanem vizsgálja a gyerek adottságait is. Súlyos felelőtlenség — jegyezte meg —, ha a szülők a gyerek egy-egy régebbi betegségéről, allergiájáról, hajlamáról nem tájékoztatják az orvost, s így mindezt nem veszik figyelembe a pályaválasztásnál. gk Konyhaszag és dzsesszzene A KISZ Központi Művészegyüttesének egyik dzsessz-rock együttese, az öttagú Kaszakő Fotó: Gál Edit Amikor úgy másfél évvel ezelőtt megszületett a békéscsabai Ifjúsági presszó gondolata, a megyei vendéglátó- ipari vállalat sietett segíteni a megvalósításban. Az első estek valóban felejthetetlenek voltak a Körös Szálló szépen és ízlésesen, erre az alkalomra berendezett presz- szójában. Ez nemcsak, a mindig illusztris vendégnek és a színvonalas műsornak, hanem a vendégfogadásnak is köszönhető volt. Aztán valahogy „elhalt” a dolog, s mint az már ismert, az Ifjúsági presszó havi egy rendezvényének új helyszínt kellett keresni. A rendező, Megyei Művelődési Központ az úgynevezett Csaba-sarkon vélte felfedezni az ideálist. Csak az idei első est volt itt, mert kiderült: túlságosan kicsi ez a presszó, nagyon sok érdeklődő reked az utcán. S a legutóbbi, a február 18-i programot már a Csaba Szálló télikertjébe tették. A vendég az öttagú Kaszakő dzsessz-rockegyüttes volt. A Csaba télikertje talán a megye legfurább, legellentmondásosabb nagyterme. Egyrészt kitűnő akusztikájú és műemléki jellegéből eredően patinásnak mondható. Másrészt ízléstelen berendezésű, a szellőztetése megoldatlan, a falak, a hatalmas és idétlen kristálycsillárok, a mennyezeti gipszstukkók már-már a felismerhetetlen- ségig elkoszolódtak. Mondjuk ki úgy, ahogy van: büdös a levegő. Bizonyára azért is, mert a szomszédos konyha ételszaga és gőzei javarészt ideáramolnak. Ilyen környezetben élvezte (?) végig a szerda esti dzsesszhangversenyt az a másfél száz tizen-, huszon- és harmincegynehány éves fiatal, aki hetekkel a rendezvény előtt jegyet váltott. Mert a Kaszakő — László Attila, Horváth Kornél, Csa- nyi Zoltán, Lattmann Béla és Szende Gábor összeállításban — nagyon jó együttes. Bár a saját szerzemények hallgatása közben néha ismerős slágerakkordokat véltünk felismerni, de ez az érzés csak pillanatokig tartott. A nagyszerű és az előadás egységéhez igazodó kollektív improvizációk tetszettek a legjobban; ez talán az együttes erőssége. A szóló- és basszusgitáron, kongán, dobon, elektromos zongorán, valamint fuvolán játszó ötös főképpen a program második részében érdemelte ki igazán a hálás közönség lelkes ünneplését. Még azt is meg tudtuk bocsátani a Kaszakőnek, hogy hét óra helyett csak fél nyolc után kezdtek. Aki nem volt ott, az is elképzelheti, milyen élményösszegzés alakulhatott ki a hallgatóságban: konyhaszagban kiváló dzsesszzenét hallgatni. Nehéz megmagyarázni, hogy a vendéglátóipar miért nem hajlik valamilyen megoldás keresésére. Hiszen egy ilyen rendezvény nekik is üzlet, a szó gazdasági értelmében is. A következő hetekben, vasárnap esténként a Dzsuvox együttes lép majd a közönség elé, bizonyára hasonló körülmények között. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Csaba a teljes felújítást várja. Évek óta. A korszerűtlenné öregedett épület nem alkalmas már arra, hogy századunk színvonalán szolgálja a közönséget. Pedig a város talán egyetlen ilyen jó akusztikájú helyiségét kár veszni, kihasználatlanul hagyni. Ezt nem lehet semmivel magyarázni. A változtatáshoz el kell érkezni! Az Ifjúsági presszó következő rendezvénye — ugyancsak a télikertben — március 10-én este lesz, amelyben Balog Péter vetítéses randevúdiszkóján vehetnek részt és táncolhatnak a fiatalok' (Nemesi)
