Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
o 1981. január 1., csütörtök NÉPÚJSÁG Balázs Irén: Fejek KÖRÖSTÁJ Száz éve történt Dél-alfóldi körkép az 1881. év fordulóján Látványosságtól mentesen, árvíz és egyéb megrázkódtatást nélkülözve ment át az idő 1880-ból 1881-be, a rendkívüliségtől óvott, átlagos békeév, a száz évvel ezelőtt múló. A Körösöktől és a Marostól átszelt nagyobb táj, az akkor alföldi Dél-Magyarország újságot olvasó embere a szőkébb környezetben és a horizonton túl végbemenő, őt is érintő kis és nagy történetekről értesül. Menjünk vissza időben, s nézzünk bele a Békés megyei Közlöny, az aradi Alföld, a temesvári Dél-magyarországi Lapok és a nagybecskereki Torontál számaiba! 1880. december elején szakadatlanul szitál a köd, csapadékos az idő, a hónap közepén átmenetileg beáll a fagy, s szívja a rémséges sártengert, amely a városok utcáit is borítja. Azonban hiába várták a havas karácsonyt és újévet, visszatért a náthaéltető locspocs. Sok szó esik a táj belső egységét és külső kapcsolatát érintő közlekedésépítésről. 1880 decemberében átadták a forgalomnak a szolnoki Tisza-hidat, a Szarvast Békésszentandráshoz közelebb hozó Körös-hidat — eddig kompjárat teremtett összeköttetést —, és Szarvas ekkor avatott Mezőtúron át Nagyváradra és Budapestre vivő \vasutat? Az utóbbi magisztrátusa pironkodva olvashatja az újságot, mert kiírták benne, hogy a békés- szentandrási hídavatásra történt meghívásuk elgondolkoztató fricska volt csupán, mert Szarvas a vasútavatás- kor figyelmen kívül hagyta a szentandrási elöljáróságot. A tőkés viszonyok kibontakozását a lehetőséghez képest támogató, szervező állam már Baross Gábor miniszterségét némileg megelőző időszakban államosította a Szajolon áthaladó Ti- sza-vidéki vasutat, s ezzel a közlekedésfejlődés új szakasza kezdődött el. Mit nem adna a megyeszékhely Nagy- becskerek, Torontál megye igazgatási központja, ha vasútja lenne, az ekkor hallható erőteljes követelésük, s álmuk három év múlva teljesül. Szeghalom „mezőváros” éppen az év fordulóján tesz messzemenően kedvező ajánlatot a vasútépítő társaságnak, ha határában sínek futnának, hiszen télvíz idején nemcsak nevében Sárrét ez a táj, de feneketlen a konkrétumban is. S még egy évtizedig tart várakozásuk a Gyomára és Kisújszállásra vivő szárny után. S hogy a gondolkozáson mit fordít a vaspálya, mélyből jövő törekvés erejénél Békéscsabán látjuk, ahol az állomás a nagyközség ösz- szefüggő településének délnyugati határpontjára került. A síneken túl a szétszórtan, gyéren lakott Ja- mina-szőlők fekszik. A ja- minaiak komoly határvonalának hiszik a vasutat, és Kesjár Mihály vezetésével mozgolódnak területük Csabától elkülönülő, önálló községgé szervezése érdekében. A belügyminiszternek küldött folyamodványuk december közepén indul útjára, s az eredményt ismerjük. A vasút belső piacot élénkítő hatása megragadta a kor emberének fantáziáját, de ellenére is fordul, amikor éppen általa beleütközik az alföldi gazda az olcsóbb romániai búzába, és a szerbek marhaexportjába. A délmagyarországi sajtó pedig különösen jó húrokat penget, amikor az olvasótábort keresve ezzel összefüggésben a nyomott búzaárakról ír, különösen az ilyen jó termést hozó év végén. Ami az ipart illeti, Békés megye a nagy táj fehér foltja. Az iparosodó Magyarország egy 186 ezer lakosságot számláló megyéjének nincs egyetlen gyár szintű ipari üzeme. Feltűnően kicsi a színházi élet sajtója. Békés megyében karácsony és újév táján semmi nyoma, pedig már létezik bő egy éve a békéscsabai Vigadó („Vigar- da”), a megye egyetlen állandó kőszínháza. Aradon, a táj egyik „metropoliszában az Aradvárosi Színház lobogtatja a zászlót, estéről estére váltakozva a Rákosi fordította Kornevillei harangok és a vígoperett, a Donna Juannita szerepel műsoron. Nagybecskereken Temesvá- ry Lajos színtársulata keserű kenyéren él. Tóth Ede népszínművét, „A tolonc”-ot, és Csepreghy „Utazás a föld körül 80 nap alatt”-ját játsszák gyéren látogatott földszint, foghíjas karzat és üres páholyok előtt. A színi éviid végén, január 10-e körül Törökbecsére készülnek, ahol a takarékpénztári igazgató „honfiúi buzgalmá”- nak köszönhetően bérleteket is vásároltak már. A falusi, tanyai nép olvasó egyletbe tömörülése már hagyományos, a művelődés fontos oszlopa ez az aligszervezet. Decemberben Csorváson buzgólkodnak egy ilyen egylet ügyében, szeretnék elérni a helyi gazdaréteg felső szélének bevonását is, de ők távolmaradnak. Az ország társadalma felső ezerének e tájon lakó személyiségeit mély hódolattal veszi körül a sajtó, mert kezük messze elér. A hazai szerb polgári radikálisok törekvéseit a magyar kormány mellé szegődve ellensúlyozó kelet-torontáli rudnai báró Nikolics Fedor karácsony előtt 54 agrárproletárnak adományozott élelmet, és gyermekének ruhát, a mél- tóságos Wodianer-pár karácsony előtt elhagyta Gyomét, és visszatért budapesti lakásába. „Amilyen örömmel üdvözölte a gyomai közönség megérkezésüket, olyan jóindulattal kíván nekik jó távozást”, hódol a megye legszínvonalasabb lapja, a Békés megyei Közlöny 1880. december 16-án!... Miközben a gyularemetei erdőben egyre több nem úri orvvadászt érnek tetten, és indítanak ellenük rendőrségi eljárást, többek között gróf D’Orsay Emil Békés megyei birtokán rendeznek nagy vadászatot az előkelőségek, és a közéleti hírek között szerepel az elejtett fácánok, nyulak, meg őzbakok száma. Az országos események közül sokat írnak a lapok a megejtendő általános nép- számlálásról. 1881 első napjaiban számba veszikr az 1880. december 31-én életben voltakat, és szorosabb vagyonukat. Nem titkolják, hogy a tíz évvel azelőtt lezajlott népszámlálás nem megbízható, nem lehet alapja valóságon alapuló statisztikának, de nem sok' jó várható, mert a községekben díjazás nélkül népszámlálnak az „összeíró ügynökök”, akik nem felelős személyek. Az összeírás megbízhatóbbá tétele érdekében hozott intézkedések között Vésztőn is új névtáblákat szegeznek az utcákban, és számtáblákat minden egyes házra. A másik legtöbbet érintett országos téma a készülő — a képviselőház pénzügyi bizottsága által december elején már elfogadott — fogyasztásiadó-törvény. Kivéve a temesvári Dél-magyarországi Lapokat, a táj összes többi jelesebb orgánuma dühvei fordul a kormány ellen az adónyomorúság miatt. A legélesebben támad az aradi Alföld, olvastán azt hihetnők, másnap elűzték Tisza Kálmán kormányát — vagy ahogy ott találjuk, „részvénytársaságát” —, pedig még a következő évtizedben is maradt. A kérdésben sajátosan érvelt a nagybecskereki Torontál, mondván: amikor a kormány a cukor, a kávé és a sör árába építi be jövendő bevételének egy részét (fogyasztási adó formájában), a remélt 3 millióval csak' a középosztályt sújtja, mert mindhárom élvezeti cikk lévén, a népet elkerüli, a pénzes felsőbb körök nem veszik észre az áremelést... Pedig az az igazság, hogy a nép fogyasztási köréhez azért nem tartoznak e cikkek, mert nem bírja a pénztárcájuk. Az európai politika távolabbi vizein nincs borulás, de a felhők gyülekeznek. A nagyhatalmak kormányai egyetértenek abban, hogy „meg fognak ragadni minden eszközt a kommunista mozgalmak (értsd: szociáldemokrata !) elnyomására” — olvassuk az Alföld 1880. december 5-i számában, de ezen túlmenően már ott lappang a ténylegesen még meg sem szerveződött két nagy tömb imperialista ellentéte, összefeszülésük készül a Balkánon. A Boszniát és Hercegovinát az Osztrák—Magyar Monarchiának juttató berlini kongresszus várható következményét váteszi jóslatban sűríti az Alföld december 11-én: „De ki kétel- kedhetik benne, hogy ez bevezetése a katonai tusának, hogy a Balkán-félsziget fegyverre fog kelni ellenünk, mihelyt Oroszországgal ösz- szeütközünk”!... Számunkra már történelem: így lett pontosan, az aradi újságíró szeme messze látott. Dr. Virágh Ferenc Balázs Irén: Duett Mucsi József: Olasz módra Hangtalanul, lassú lánggal égnek bennem a vén gondok. Ha csonkos lesz valamennyi, tokaji bort, aszút bontok. Iszogatom a jó nedűt, kinyitom az ablakokat, pityókosan dobálom ki a leégett gond-csonkokat. II. Olajmécsként égnek bennem a lőcslábú, totya gondok, és ha csonk lesz valamennyi, az ünnepre pezsgőt bontok. Kortyolgatom a vén italt, az ablakom ki-kitárom, és a kormos mécs-csonkokat kurjongatva kidobálom. Sass Ervin: Télben álldogálok jeges füvön égeti a hó a talpam érkeztem Canossát járni s a réginek megmaradtam szobornak fagyni fák között nézni a vöröslő napot márványszívvel feldobogni szeretni aki elhagyott álldogálok jeges füvön varjak kárognak felettem két kézzel tartom a napot és mosolygok önfeledten «* KULTURÁLIS MELLÉKLET
