Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-10 / 8. szám
1981. január 10., szombat o Szélesebb határok között Jobb munkáért — jobb díjazást Sokat panaszkodott az egyik nagyvállalat üzemvezetője, akinek évről évre komoly terveket kell teljesítenie — meglehetősen gyenge képességű művezetőkkel és főművezetőkkel. — Nem volna elég ügyes, rátermett ember a vállalat* nál? — kérdeztem tőle, ám megnyugtatott: nem erről van szó! Éppenséggel volna, sőt, kívülről is tudnának szerezni rátermett embert. — Csakhogy — válaszolta az üzemvezető —, aki megfelelő lenne a művezetői posztra, az ezért a pénzéri nem vállalja a műszak irányításával járó terheket és felelősséget. Több pénzt pedig nem adhatok, mert nem léphető ót a bűvös határ. Így aztán örülnöm kell, ha valaki elvállalja ezt a posztot, és úgy-ahogy ellátja feladatát. S ha talán nincs is minden iparvállalatnál ilyen gondja az üzemvezetőnek, a példa nem egyedülálló. Nagyon gyakran egy gyárban a főmérnök nem túl magas fizetése határozza meg a művezetőkét, sőt. a csoportvezető- két is, ami pedig — az említett példa szerint — egyáltalán nem azt segíti elő, hogy a termelést ügyes, képzett, talpraesett vezetők irányítsák. Holott — különösen mai gazdasági helyzetünkben — erre lenne szükség. De mert a plafont nem lehel áttörni, sok vezető; posztot azzal töltenek be, aki elvállalja. Ám nemcsak ez a baj a bértarifákkal. A jobb munkára ösztönző differenciált bérezést sok vezető legjobb akarata ellenére sem tudta eddig kivitelezni. Mert ha valaki besorolása szerint a legmagasabb fizetést kapta, azt már fizetésemeléssel nem lehetett kecsegtetni, vagy netán nagyobb teljesítményre sarkallni! Hogy az 1977 óta érvényben levő tarifarendszer szétfeszítette kereteit, azt egy tavalyi munkaügyi felmérés is alátámasztotta. A Munkaügyi Minisztérium 420 ezer fizikai és nem fizikai dolgozóra kiterjedő vizsgálatot végzett, aminek egyik sokat mondó megállapítása volt, hogy a dolgozók 13 százaléka évekkel ezelőtt elérte bértételének felső határát. Remélhetőleg, minderről múlt időben beszélhetünk az új évben. A bértételek alsó és felső határát megváltoztató kormányhatározat éppen ezeket az ellentmondásokat kívánja feloldani, azzal, hogy a bértételek felső határát átlagosan 25, alsó határát pedig 8 százalékkal emelték január 1-től. S bár ez nem fizetésemelést jelent, hanem csak annak lehetőségét. mindenképpen nágy jelentősége lehet a vállalatok és gazdálkodó szervek ösztönzési rendszerében. Minthogy a felsőbb határokat jobban, az alsókat kevésbé emelték, szélesebb határok között lehet differenciálni a béreket, s most már a jól és a legjobban dolgozó anyagi elismerésében is lehet különbséget tenni. (Ehhez persze a vállalatnak kell előteremtenie a pénzt.) A tarifarendszer módosításának szelleme is azt sugallja, hogy a béreket jobban kell igazítani az elért teljesítményhez, az elvégzett munka értékéhez, legyen az fizikai vagy szellemi produktum. A rendelkezés ugyanis hangsúlyozza, hogy a fizikai dolgozók bértételeit — átlagosan — 25 százalékkal emelik, vagyis nem minden kategóriában ennyivel. Különbséget tesznek az emelés mértékében, vagyis, a normál körülmények között dolgozó kisegítő munkások bértételei 18 százalékkal emelkednek, míg például a különleges szakképzettséget igénylő munkásoké 27 százalékkal. Az alkalmazotti állományban dolgozók bértételei szintén átlagosan 25 százalékkal magasabbak lehetnek, a vezetői bértételek azonban 30 százalékkal nőnek. Lehetőség van tehát arra, hogy a termelés felelős irányítóit képességüknek, szaktudásuknak, rátermettségüknek megfelelően díjazzák. S ennek fejében: megkövetelhető a teljesítmény. S remélhetőleg az üzemvezetőknek a jövőben kevesebb okuk lesz a panaszkodásra. Nagy György a dolgozónak külön kérnie nem kell, arról a vállalat köteles gondoskodni. A munkáltatónak tehát pontosan nyilván kell tartania, hogy dolgozói közül kinek, mikor esedékes a jubileumi juttatás és kérés nélkül haladéktalanul intézkednie kell a megfelelő kifizetésről. Sajnos, sok helyen figyelmetlenségből, hanyagságból ezt elmulasztják. Fontos szabály, hogy ha a jutalmat időben nem fizetik ki, később már az akkori személyi alapbért kell folyósítani a dolgozónak. Vagyis, ha időközben felemelték a fizetését, magasabb lesz az őt megillető jubileumi jutalom is az eredetileg járó összegnél. A dolgozó az előírt időtartamok — tehát a 25, a 40' illetve az 50 év eltelte után bármikor kérheti a jubileumi jutalom kifizetését, ha azt a vállalat elmulasztotta. Ha tehát például időközben munkahelyet változtat, kérésével új vállalatához is fordulhat. Gyakori vitakérdés, hogy jár-e jubileumi jutalom a részfoglalkozású és a nyugdíjas korú dolgozónak? Itt abból kell kiindulni, hogy a munkaviszonyban álló nyugdíjas jogosult mindazokra a járandóságokra, amelyek a többi, vele együtt azonos körülmények között munkát végző nem nyugdíjas dolgozót megilleti. Ebből következik, hogy jár neki a jubileumi jutalom is. A részmunka- idős alkalmazás esetén a tényleges napi munkaidő hosszától függően egy nap a jogok és kötelességek tekintetében egy teljes napnak felel meg. Említettük már, hogy a jogszabály a jubileumi jutalomra jogosultsághoz azt követeli meg, hogy a dolgozó 25, 40 illetve 50 évet töltsön munkaviszonyban. Viszonylag enyhébb előírások vonatkoznak a nyugdíjba menő dolgozókra. Nekik a jutalom kifizetéséhez elegendő, ha a 25 évet a nyugdíjazás évében töltik be, illetőleg, ha a 40 vagy 50 év helyett 35 vagy 45 évi munkaviszonyuk van. Fontos szabály, hogy a dolgozót — ha az előírt időt munkaviszonyban töltötte — a jubileumi jutalom minden körülmények között, feltétel nélkül megilleti. A vállalatnak tehát nincs joga mérlegelni, hogy arra egyébként érdemes vagy nem — fizetnie kell. A gyakorlatban többször felmerült már az a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha a dolgozó a jubileumi jutalomra való jogosultság megszerzése után meghal, s ezzel természetesen a munka- viszonya is megszűnik anél*- kül, hogy az őt megillető járandóságot felvette volna. A jogszabályok úgy rendelkeznék, hogy ilyen esetben is ki kell fizetni a jubileumi jutalmat — mégpedig a dolgozó örököseinek. Dr. Deák András (Folytatjuk) Európa legnagyobb csipkezsákgyártója Űjabb huszonkét kötőgép felszerelésével Európa legnagyobb csipkezsákgyártó egysége a Szegedi Kenderfonó és Szövő Vállalat. A műanyag fóliából sodort és hurkolt pehelykönnyű, mégis fél mázsa hagymát, burgonyát elbíró zsákokból az idén ötvenmilliót készít elsősorban exportra. A legnagyobb vásárlója az NSZK. Hollandia és Anglia, újabban pedig a közép-keleti országok. Az utóbbi területre már az idén több mint húszmillió ilyen zsákkülönlegességet szállítanak. A csipkezsákokat hazai alapanyagból, a Tiszai Vegyi Kombinátban készült granulátumból állítják elő. Az Erdőgazdasági és Faipari Termékeket Értékesítő és Feldolgozó Vállalat 12-es számú kétcgyházi telepén fenyőfából mezőgazdasági- és ipariláda-elemeket készítenek. Képünkön méretre fűrészelik a még hántolatlan fát Fotó: Veress Erzsi Vélemények a HAFE-béi ft rend alól senki sem vonhatja ki magát Előbb az igazgatóval találkoztam, hogy senkit se feszélyezzen a másik jelenléte. — Vállalatunk vezetése 1980-ban nagyobb önállóságot biztosított gyárainak. Ez az intézkedés alkalmat adott arra, hogy mi is jobban éljünk a lehetőségekkel, önálló villamossági tervezési osztályt hoztunk létre, az anyagbeszerzés is feladatunk lett. Az intézkedések hatására a termelés folyamatossá vált. Minden termelési mutatónkat túlteljesítettük — mondja Bjelik Béla, a Hajtóművek és Festőberendezések Békéscsabai Gyárának igazgatója, majd az elhangzottak bizonyítására számokat sorol. . — A termelési értéket 20 millió forinttal teljesítettük túl, s így az 310 millió forint lett. Műszaki fejlesztéssel 19 ezer, szervezési intézkedésekkel 7 ezer 700 normaórát takarítottunk meg. Vagyis jelentős mértékben nőtt a hasznos munkával eltöltött idő. A normakarbantartás eredményeként csaknem 4 millió forinttal nagyobb értéket állítottunk elő. A gyárban a termelékenység 8,1 százalékkal nőtt.' S aki járatlan az eddig felsorolt számok világában, annak többet mondanak a következők. A festőberendezések — ilyen terméket 200 millió forint értékben állítanak elő — 90 százalékát exportra szállítják. A gyárban uralkodó rendkívül szigorú gyártási rend következtében, a termékeket időben, minőségi kifogás nélkül adták át a megrendelőknek. % Az elmondottak arról győztek meg, hogy a gyárban a szervezés, a hatékonyság, a normakarbantartás ném a lényeget, a gondokat eltakaró kifejezések. Szembesíteni akartam az elmondottakat a munkások véleményével. Az igazgató csak átkísért oda, ahol a Villám Ifjúsági Szocialista Brigád tagjaival beszélhetek, azután magunkra hagyott. Mindhárman 30 év körüli fiatalemberek. Véleményük elé röviden. Régen találkoztam munkájukat ennyire, a megszállottságig szerető fiatalokkal. A festőberendezések villamos berendezéseit összeszerelő üzemben dolgoznak. — Azzal kezdem, amit a legfontosabbnak tartok. Gyárunk igen sok festőberendezést szállít a Szovjetunióba. A közelmúltban az egyik berendezések nem tipizáltak, egyedi termékekről van tehát szó. Nem fáradunk bele az egyhangúságba. Közvetlenül tervdokumentációról dolgozunk, és alkotó munkának érezzük azt, amit csinálunk — fejezi be az előbbi gondolatsort Andrejkó Géza műszerész. A budapesti metró részére készítenek fcstékporszóró kocsikat a Villám brigád tagjai Fotó: Veress Erzsi üzembe állításánál segédkeztem. Nagyon szigorúak az előírások. Megmondom őszintén, várakozással figyeltem a berendezések próbáját, milyen munkát végeztünk, milyennek minősítik a gyárban végzett tevékenységet. Minden rendben volt — magyarázza Ambrus György meós. — A kint tapasztaltakat mi idehaza is megismerjük, de nem ez a fő mozgató erő. A technológiai folyamatokban uralkodó rendet nem lehet „felrúgni”. Az önmeó- zás, a gyártásközi ellenőrzés, a végellenőrzés és a külföldi megrendelők képviselőjének jelenléte mind kényszerítő erő is egyben — folytatja Kovács András brigádvezető. — Mégsem hiszem, hogy ennek a kényszernek a hatására alakult ki bennünk a jó munka igénye. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a S aki nem tudja magáévá tenni ezt a gondolkodásmódot, a szigorú munkarendet, az rövid időn belül odább áll, mint ahogyan erre példa is volt. Ezzel a beszélgetés még nem fejeződött be, mert továbbra is kérdés maradt: hogyan csökkentették a veszte- ségidőt, mi a véleményük a normakarbantartásról és a szakmai fejlődés lehetőségéről. Ambrus György: — Azzal, hogy a gyár önálló tervezési osztályt hozott létre, alapvetően megváltozott a helyzet. Tervezőink közvetlenül érzékelik a termelés gondjait. Megszűnt az anyag- és dokumentációhiány. Ezzel véget ért az az állapot, amikor a külső tervezők szeszélyeinek voltunk kitéve, amikor bőrünkön érez ti c érdekeltségük hiányát. Kovács András: — Korábban nem volt ritkaság, hogy a műszerészek udvart sepertek, ablakot takarítottak, hogy valamilyen módon munkával töltsék ki a munkaidőt. Azután jöttek a túlórák, a negyedéves, az év végi hajrák. Ez az állapot ma már megszűnt. Andrejkó Géza: — Tavaly specialistát vett fel a gyár, neki az a feladata, hogy olyan egyedi elektronikus egységeket készítsen, amelyek beszerzése gondot okoz, sok időt vesz igénybe. A gyárban gyakorlattá vált a munkafelmérés, fényképezés, így általános kép alakulhat ki a munkaellátásról, arról, hogy milyen termelésre vagyunk képesek. — Ez a módszer nem szült ellenszenvet? — Azt hiszem, ez senkinek sem jutott eszébe. Az már más kérdés, hogy a normakarbantartásnak senki sem örül. Előfordult már. hogy a gyár vezetői a munkások javaslatára növelték a normaidőt. De az ellenkezőjére is vannak példák, amikor a dolgozók mondták, sok a feladat elvégzésére megadott idő — válaszol Andrejkó Géza. — Ez csak olyan helyen fordulhat elő, ahol a véleményekre is igényt tartanak. Nem beszélhetek mindenki nevében, de nálunk a villamos berendezéseket szerelő egységnél — többek közt ezért is — jó a hangulat.. Szocialista brigádunk tagjai a magánéletben is jó barátok — magyarázza Kovács András. — Munkánk különösen nagy figyelmet, szakmai hozzáértést követel. A gyár minden feltételt biztosít az ismeretszerzéshez. Az itt dolgozók közül sokan, annak ellenére, hogy fiatalok, több szakmával is rendelkeznek. Ebben a munkában háromnégy éves gyakorlatra ^van szükség ahhoz, hogy azt mondjuk: kezdem érteni. Ezért egymás ötleteit mindig elfogadjuk. De senki sem számíthat arra, hogy önmagát akár rövid időre is kivonja a technológia diktálta rend alól — fejtette ki véleményét Ambrus György. Köpenyes János
