Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

1981. január 18., vasárnap Szovjetunió Öt év eredményei A nemzeti jövedelem 400 milliárd rubellel növekedett: ennek négyötöd részét köz­vetlenül a fogyasztásra, a lakásépítésre, valamint a szociális és kulturális létesít­mények' építésére használták fel. A közszükségleti cikkek gyártása 21 százalékkal nőtt. A társadalmi munka ter­melékenysége 17 százalékkal emelkedett. Ez az emelkedés az iparban a termelés növe­kedésének 75 százalékát, a mezőgazdaságban 100 száza­lékát, az építőiparban a munkavolumen növekedésé­nek 90 százalékát adta. Nehéz körülmények között építi jövőjét Laosz népe, de arra mindenképpen jut ereje, hogy iskoláztassa a holnap nemze­dékét. Ma 936 ezer fiú és leány jár iskolába, s ez a lakos­ság 26,7 százaléka. Az idei tanévben kétszer annyi elemi is- kola van, mint hat évvel ezelőtt. /ír«) Jugoszlávia Tehervagonok, színes televíziók Üj vagonsorozat gyártásá­hoz kezdett hozzá a szaraje­vói Energoinvest gazdasági társulás tagja, a „Vaso Mis­kin Crni” vagongyár. A te­hervagonok speciális alumí­niumötvözetből készülnek, 25 százalékkal könnyebbek a hagyományos vasúti kocsik­nál, és igen alkalmasak szén, cement, foszfát, gabona és más, speciális teheráru szál­lítására. Ez évben száz ké­szül az új típusú vasúti te­herkocsiból. * * * Színestelevízió-gyár kezd­te meg működését a szerbiai Nisben, az El vállalat kere­tében. Éves teljesítménye 150 000—200 000 színes készü­lék lesz. Az El üzemei ez év­ben több mint 290 ezer té­vékészüléket gyártottak, amelyek nagy része exportra került, ötvenezret ezekből iraki, további tízezret pedig brit és olasz vevőknek továb­bítottak. (BUDAPRESS— TANJÜG) Bécsi tükör Egy év—válasz nélkül A haderőcsökkentési tárgyalások egyik ülése a bécsi Hofburgban Több mint 1200 nagy ipari létesítményt helyeztek üzem­be. A kőolajtermelés (a gáz- kondenzátummal együtt) Nyugat-Szibériában 2,1-sze- resére, a gáztermelés 4,3- szeresére nőtt. A mezőgazdaságba beruhá­zott összegek több mint 170 milliárd rubelt tettek ki (az egész népgazdaságba beru­házott összegeknek több mint 27 százalékát.) A mun­ka energiaellátottsága 40 százalékkal növekedett. Az ötéves tervidőszakban az át­lagos évi gabonatermés meg­haladta a 200 millió tonnát. Emelkedett a hús-, a tej-, a tojás- és a gyapottermelés ... A munkások és tisztviselők átlagfizetése több mint 15 százalékkal, a kolhozparasz­toknak a közös gazdaságból származó jövedelme 26 szá­zalékkal emelkedett. A nem termelési szférában 31 mil­lió munkásnak és tisztviselő­nek nőtt a munkabére. A társadalmi fogyasztási ala­pok, amelyekből az ingyenes oktatás, az egészségvédelem, az öregségi biztosítás és egyéb szociális juttatások költségeit fedezik, az ötéves tervidőszakban 527 milliárd rubelt tett ki. Az alapokból történt, egy főre jutó kifize­tések és kedvezmények érté­ke az 1975. évi 354 rubelről 438 rubelre emelkedett. Az iskolák I—V. osztályaiban bevezették az ingyenes tan­könyvellátást. Az egy főre eső reáljövedelem 17 száza­lékkal nőtt. A közszolgáltatások volu­mene 43 százalékkal növeke­dett, a kiskereskedelmi áru­forgalom 24 százalékkal. A lakásépítkezésbe 87,2 milliárd rubelt ruháztak be, többet, mint amennyit az ötéves terv előirányzott, 530 millió négyzetméter alapte­rületű lakás épült, több mint 50 millió embernek javultak a lakáskörülményei. A váro­sokban élők körülbelül 80 százaléka főbérleti lakásban lakik. Befejeződött az áttérés az általánosan kötelező kö­zépfokú oktatásra. A techni­kumok az ötéves tervidő­szakban 12,5 millió kvalifi­kált dolgozót, a főiskolák és a szakközépiskolák 10 mil­lió szakembert bocsátottak ki. Az orvosok száma az 1975. évi 834 ezerről 1 millióra nőtt. A tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma 118-ról 125-re emelkedett. Bővült a szanatóriumok, az üdülők, a penziók, a gyermekintézmé­nyek, az úttörőtáborok és úttörőházak hálózata. A környezetvédelemre, a természeti kincsek ésszerű felhasználására és újraterme­lésére fordított kiadások 50 százalékkal növekedtek. APN — KS Több mint hét év alatt, évente három fordulóban, ülést tartottak Bécsben a közép-európai kölcsönös had­erő* és fegyverzetcsökkentési tárgyaláson részt vevő álla­mok. Tavaly december 18-án ért véget a 22. ülésszak. Az már ugyan tisztázó­dott, hogy az első célok kö­zé egy kétszakaszos meg­egyezés tartozik, de még az elsőhöz sem jutottak el. An­nak ellenére sem, hogy más kérdésekben kialakult azo­nos, vagy egymáshoz nagyon közelálló álláspont, ami le­hetővé tenné az említett első szakaszra vonatkozó megál­lapodás szövegezésének meg­kezdését. A Varsói Szerződés érin­tett négy országa — a Szov­jetunió, Lengyelország, Cseh­szlovákia és a Német De­mokratikus Köztársaság — mindhárom idei fordulóban terjesztett elő konstruktív kezdeményezést, kompro­misszumos javaslatot. Ilyen volt a létszámadatok cseré­jére, valamint az arra vo­natkozó előterjesztés, hogy az első szakaszban a Szov­jetunió 20 ezer, az Egyesült Államok 13 ezer fővel csök­kentse a térségében levő erő­it, végül az a novemberi ja­vaslat, hogy a két nagyha­talmat érintő megállapodás után a többi ország három évre fagyassza be haderejé­nek létszámát. Ezzel időt nyernének a tapasztalatok le­szűrésére és a második sza­kaszban már a többi országot is közvetlenül érintő csök­kentési egyezmény kidolgozá­sára. Ha mindemellett arra is emlékeztetünk, hogy a Szovjetunió 1979 végétől 1980 nyaráig az NDK-ból ki­vont 20 ezer fővel és ezer harckocsival csökkentette a térségben elhelyezett had­erejét, akkor ez együttesen 40 ezer fős csökkentést je­lentene az USA 13 ezer ka­tonájának kivonásával szem­ben. Érdemes ezt megemlíte­nünk, hiszen egy évvel előbb a NATO részéről csupán 30 ezer fős szovjet csökkentést kívántak cserébe 13 ezer amerikai visszavonásáért. A nyugatiak a tavalyi évben azonban még csak nem is válaszoltak érdemben a Var­sói Szerződés négy államá­nak javaslatára. A NATO-külügyminiszte- rek üléséről a decemberben zárult bécsi forduló utolsó ülése előtt kiadott közlemény jelezte, hogy a közép-euró­pai haderő- és fegyverzet­csökkentés ügyében előrelé­pés nélkül ér véget az esz­tendő. A nyugatiak kifejezik ugyan „eltökélt szándékukat” arra, hogy megállapodjanak a két fázisban történő (az elsőben a Szovjetuniót és az USA-t, a másodikban a töb­bi résztvevőt érintő) csök­kentésre, de csak azzal a megjegyzéssel reagálnak a Varsói Szerződés javaslatai­ra, hogy „a keleti országok legutóbb korlátozott lépést tettek” az első szakasz el­érése felé. Noha bevezető­ben megállapítják, hogy „tárgyalásos alapon rögzített adatok alapján” kell eljutni a megegyezéshez, továbbra is egyoldalú információkat követelnek a szovjet csapat- létszámról. A paritás és erő- egyensúly szerepel céljaik között, de olyan jelzőkkel („valódi” paritás, „stabilabb és méltányosabb” erőegyen­súly), amelyek félreérthetet­lenül elárulják az előnyszer­zési törekvéseket. Ilyen előnyt a biztonság sérelme nélkül a Varsói Szerződés nem adhat. Ilyen módon a NATO tovább fo­kozná a fegyverkezési ver­senyt, azaz nem a fegyver­zet és a haderők jelenleginél alacsonyabb, hanem maga­sabb szintjén születne újjá a küzdelem a paritásért és erőegyensúlyért. Hiába vannak hát együtt a megállapodás elemei, ha köz­ben megváltoznak a körül­mények. A katonai kiadások emeléséről és az 572 rakéta Európába telepítéséről hozott NATO-határozat, amely Olaszországot is érinti, meg­valósulása esetén a bécsi tárgyalást visszavetné. Ugyanígy megfordítva: ha oly hosszadalmas időhúzás után megállapodás jönne lét­re valamely területen, ez a többi egyirányú, azaz a biz­tonságot növelő tárgyalást is előmozdítaná. A most januárban kezdő­dő 23. forduló egybeesik az Egyesült Államok új elnöké­nek beiktatásával. A számí­tásba vett türelmi idő után és a Bécsben képviselt euró­pai NATO-partnerekkel szükséges tanácskozást köve­tően lehet majd megítélni, hogy várható-e a közép­európai csapat- és fegyver­zetcsökkentésben előrelépés az idén? Vajda Gábor „Fegyverellenőrzést — azonnal!" Mi lesz a végszó? „Kérek egy pisztolyt! „Meggyilkolták John Lennont. Miért? Ki tudja? Grült, abszurd vi­lág... ” (Feleki László) A költő nem tud válaszol­ni. A vádlott — a gyilkos — nem válaszol. Nemcsak ön­magát, a világot mutatja őrültnek. Nincs tehát válasz? A New York-i bíróság talán ki­szedi a választ Mark David Chapmanból. De John Len- nőn előtt ötven perccel és utána ötven perccel is agyon­lőttek valakit az Egyesült Államokban. Nekik miért kellett meghalniuk?. Nem tudjuk. A Lennon-merény- letről napokig írt a sajtó, a másik két gyilkosságról azonban egy szót sem ejtett. Honnan tudunk mi róluk? Onnan, hogy az USA-ban ta­valy — ez rendőrségi jelentés — 10 700 embert lőttek agyon. Tehát minden ötve­nedik percben egyet. Nagy szám ez. Hát ha még mellé tesszük, hogy a vietnami há­borúban ötvenezer amerikai esett el. Jack Seibert, a kommentátor, így kiáltott fel a tévében Lennon halála után: „Minek nekünk há­ború? Kiirtjuk mi magun­kat is!” VÁGOTT CSÖVŰ WINCHESTER Az ok helyett nézzük a hátteret. Az USA-ban bárki, bármikor vásárolhat magá­nak fegyvert. Ha lusta, vagy szégyell bemenni érte az üz­letbe, levélben vagy telefo­non (!) rendeli meg. Azután pisztollyal, puskával egyen­líti ki ilyen-olyan, számláit, lövi le az élnököt, szerez ma­gának pénzt. A férj, ha csa­ládi vitája támad, a puská­ja után nyúl. John Kenne­dyről mondják, hogy szen­vedélyesen szerette a pisz­tolyt. Johnny Cash, Kenny Rogers, a country zene két vitathatatlan csillaga a cél­lövészet bajnoka. Elvis Pres- leyről kevesen tudják, hogy géppisztolyokat, és géppuská­kat gyűjtött. Clint Eastwood, a színész 44-es Magnum-ja nélkül egy lépést sem tesz, szerepétől függetlenül, a színpadon sem. A mixer vágott csövű Winchestert tart a pult alatt, a taxis re­volvert az ülésben. Egy hal- timore-i aggastyán nemrég lelőtte a kisfiút, aki hógo­lyóval betörte az ablakát. Bármely őrült kihasal egy felhőkarcoló tetejére és gép­pisztollyal, a golyók ezrei­vel addig lövöldöz az embe­rekre, amíg egv rendőrgolyó le nem teríti. És a tavalyi választási kampányban mondta el riportereknek Reagan, a jövendő elnök fe­lesége, hogy egy időben pisz­tollyal a párnája alatt aludt, amikor férje hosz- szabb, hivatalos úton távol volt... „SZABADSÁGUNK HATÄRTALAN” Tetszik ez az amerikaiak­nak? Igen is. nem is. Az éles vita a Kennedy-gyilkos- ság óta zajlik. Azelőtt alig mert valaki a pisztolyőrület ellen szólni. A vélemények „Esztelenség, hogy amikor az autóvezetéshez már megkö­veteljük a jogosítványt, pus­kát bárki úgy vehet a bolt­ban, mint zsemlét” (John Anderson, a kongresszus tagja). „Önnek nincs igaza. Tilalommal és ellenőrzéssel semmire nem mennénk. Meg kell nevelnünk az embere­ket. A baj gyökere lélekta­ni jellegű” (John Concini szenátor). És további felszó­lalások: „Mégiscsak kell va­lamit tennünk, olyan tör­vényt hoznunk, amilyen más civilizált államokban van.” „Szó sem lehet róla. Ez nem lenne amerikai. Sza­badságunk határtalan. Mi­lyen jogon vennénk el az unokáktól ősapáink vérrel szerzett jogát?” „Egyszerűen be keli tiltani a fegyvervá­sárlást és -viselést.” „Kép­telenség! Ez kétszáz éves, al­kotmányos jog. A független­ségi háborúban, az angolok ellen vívtuk ki, szabadsá­gunk része!” — ismétlődik az érv. s kezdődik élőiről. Pillanatnyilag, több éves vi­ta után. még az iskolákban sem dőlt el, hogy hordhat­nak-e (az iskolában) a diá­kok maguknál lőfegyvert, és ha igen, milyet? Nem tudni, a jövendő „first lady”-nek. Reagan fe­leségének ott van-e még párnája alatt n pisztoly? Ta­lán már rábízza magát a go­rillákra, akik vigyáznak rá, akárcsak férjére. Alkalma­sint férje sem hórdja már a hóna alatt 38-asát, mint tet­te volt szakszervezeti ember korában. Nyilván lőgyakor- latra sem jár a Nemzeti Lö­vész Egyesületbe — kiörege­dett belőle. De a pisztolytól aligha szabadulhat. Hamaro­san „szembe kell néznie” ve­le, neki vagy pártjának a kongresszusban. Döntenie kell hogy kinek engedjen: a hozzá oly közel álló fegyver­iparnak, vagy a közvéle­ménynek? SZEREPLŐ VAGY STATISZTA? A közvélemény nyomása most óriási. A Lennon-gyil- kosság estéjén New York­ban tévévita folyt a pisztoly- puska-őrületről. Dr. Hal- berstat, az ismert New York-i orvos ezt mondta a kamera előtt: „Az istenért, ne gyilkoljuk egymást! Én Reaganre szavaztam, és most azt kérem tőle: sürgősen mondja ki a fegyvertartás tilalmát!” Azután hazament, és a lakásában betörőt talált, aki szitává lőtte öt. Reagan vajon szereplője, vagy statisztája lesz 245 millió ember abszurd szín­padának? És ha szereplője, mi lesz a végszava? F. A. A szárnyas rakéták egyik típusa, a „Tomahawk” (Fotó — MTI Külföldi Képszolgálat — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom